Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-28 / 416. szám

B) A Kézműtári osztályba: 1. A magas minisztérium rendeletéből a besztercze­­bányai cs. k. ezüsthutából 18 darab termény küldetett. 2. Felk János, budaujvárosi Werther féle magyar ügynöke: a múlt évben leégett József-hengermalom majdnem salakká olvasztott lisztnek két példányával. 3. Szabó Béla , a bécsi cs. kir. katonai mérnöki egyetem növendéke : egy általa egészen fából készített álldózával szaporiták nemzeti museumunk gyűjteményeit. Kelt, Pesten 1852-ki jun. 30-án. a magy. nemzeti múzeum igazgatója KUBÍNYI ÁGOSTON. Tizedik tudósítás a „lOSOVCZI közkönyvtár" szá­mára fölszólitásom következtében begyült könyvek­ről , a beküldetés sorozata szerint: 99. Szabó János, nyug. országos szemész 24 köt. 100. Vári-Szabó Sámuel, tiszafüredi ref. lelkész...................................................36 „ 101. Mares László, cs. k. mérnök-őrnagy 321 „ 102. Virnay János, tanár............................20 „ 103. Gróf Mikes Benedekné és Kelemenné 202 „ 104. Landerer és Heckenast, pesti nyom­datulajdonosok ....... 195 „ 105. Döbrentei Antal.........................................2 ., 106. Stilánszky Antal, áldozópap s „a jó-és öleső könyvkiadó társ.“ ügynöke 22 „ teszen 822 köt. ehhez adva az eddig begyült 4764 „ összesen 5586 köt. valamint könyvtári szekrényekre 115. pft. Pesten, 1851 -i jul. 25-én. ZsUBINYI ÁGOSTON múzeumi igazg. HIVATALOS. 1850-től decem. 25-én kelt császári nyiltparancs, mely által a császári Ferencz József rend szabá­lyainak , az 1849-diki december 2-kán kelt nyilt­­parancsban fentartott, jelenleg teljesített kiterjesz­tése adatik ki. (Az orsz. törvénylap IX. darabjából) MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Isten kegyelméből au­sztriai császár stb. Azon óhajtástól vezéreltetve, miszerint a kitűnő ér­demek , álláskülönbség nélkül nyilvánosan tisztel­­tessenek meg, és oly czélból, miszerint az álladalmi polgároknak minden osztályai a nagy haza iránti köz­hasznú és üdvteljes működésben buzdíttassanak és erősittessenek, minisztertanácsunk javaslatára 1849-ki december 2-kán kelt nyilt parancsunkkal érdemrendet alapítottunk, és az ezt tárgyazó rendszabások alapvona­lait, ezek kiterjesztésének fentartása mellett, kiadtuk. Miután az ily kiterjesztésnek szüksége egyes pon­tokra nézve már is kitűnt, az érintett fentartás haszná­lata mellett, azt ezennel megrendeltük, egyszersmind azonban az e tárgybani határozatokat 1849-diki decem­ber 2-kán kelt nyiltparancsunk szövegébe iktattuk. Ennélfogva felhiva érezzük magunkat ezen kiter­jesztett rendi szabályoknak következőkbeni megálla­pítására. 1. §. A rend „Ferencz József-rend“ nevet visel. 2. §. Az alapítási nap, trónra lépésüknek első napja az az 1849-dik évi december 2-ka, a rend jeligéje: „Viribus unitis“ jelszavunk. 3. §. Kitűnő érdemek, születési, vallási és állási tekintet nélkül, adnak igényt az ezen rendbe leendő fel­vételre. 4. §. Ehhez képest a Ferencz­ József-rend minden oly ausztriai birodalmi polgárnak adományoztathatik, ki magát a császárhoz és hazához való rendithetlen, tettleg tanúsított ragaszkodása által, háború vagy béke idején, a közjóra tett különös fontosságú szolgálatai ál­tal, valóban hasznos találmányok, felfedezések és javí­tások , a földmivelésnek, honi iparnak és kereskedésnek buzgó és sikeres előmozdítása és gyarapítása által ki­tüntette, vagy a művészet és tudomány körébeni jeles működései, vagy a szenvedő emberiség körüli önáldozó hatása által, avagy más kitűnő módon , magát trónunk vagy birodalmunk irányában érdemesítette, s magá­nak a haza hálájára és nyilvános elismerésére igényt szerzett. Ezen rendnek lényeges érdemeket szerzett külföl­diek részére leendő adományozását, különösen föntart­­juk magunknak. 5. §. A rend tagjai általunk fognak kineveztetni. A rend tagjainak száma meghatározva nincs. A rend nagymesterének méltósága, birodalmunk ko­ronájával válhatlan kapcsolatban van. 6. §. A rend három lépcsőzetből áll. A birtokosok ennélfogva a Ferencz József-rend nagy-, közép-és kis­­keresztes vitézeinek neveztetnek. 7. §. A nagykeresztesek a középkereszteseket, ezek pedig a kiskereszteseket megelőzik. Ugynazon foko­zatnak tagjai a rendbe való felvételek ideje szerinti rangban állanak. Ha több neveztetett ki ugyanazon na­pon, akkor rangjukra néve azon rendben állanak, mely­ben ők a rendjelet megkapták. 8. §. A rendjel kifelé nyolczszögű , zománczolt a­­rany kereszt, minden kereszt­ résznek külvonala, lapos körvonalban kifelé hajlik. A kereszt magában vörös, melyet egy arany csík foly körül. Közép mezeje körkerek és fehér, hasonló aranycsíkkal körülvéve, mely középmezőben az előla­pon ezen két betű F. J. (Franciscus Josephus) létezik. A kereszt négy ága között a részenkint feketére zo­­llánczolt, koronás arany kétfejű sas látható , mely mindkét orrában egymásba font kezek által összekap­csolt lefüggő lánczot tart, mely láncznak szemei között, a kereszt alsó részén a „Viribus unitis“ jeligének betűi tűnnek föl. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, jul. 28. — Nemzeti színházunkban ma hétfőn adatik DE LA GRANGE asszony utolsó előtti vendégjátékául : LAMMERMOORI LUCIA, opera 3 felv. irta Camarano Salmtor­, zenéjét Donizetti, ford. Egressi Béni. — ■­■ De La Grange asszonyt múlt szombaton első fölléptekor oly lelkesedéssel üdvözölte a nagyszámú kö­zönség, minőt e színházban régóta nem láttunk , s mi­nőt a művésznő megérdemelt. Norma, Hunyadi László és Szevillai borbély operákból énekelt, s ez utolsóban adta elő Rhodenak Catalani számára szerzett változa­tait , melyeket L. asszony a közönség kedvéért ismé­telni szíveskedett. Énekében most is azon ragyogó erőt, azon művészi tökélyt fejtette ki, melyet múlt év folytán oly gyakran volt alkalmunk bámulni. Az elmúlt egy esztendő, mit sem ragadott el e gyönyörű hangerejéből, kelleméből. Igen sokszor előtapsolták. A játék után, mint halljuk csinos serenade-al tisztelte meg szállásán a színház összes karszemélyzete, mi annyival alkalom­szerűbb volt, mivel, a művésznőnek névnapja épen ezen napra esett. Ma Stéger úrral együtt fog énekelni Luciában. Stéger úr szabadság idejének eltelte előtt hazaérkezvén , szívességből lépend föl. Élvezetes est­­vére számíthat a színházi közönség. ~0~ Tegnapelőtt tartatott a kegyesrendiek gymnasi­­um­ában a franczia szavalati mutatvány, melyre mind­két rendbeli igen tisztes vendégkoszorú jelent meg. A kilencz szavaló ifjú közöl különösen dicsérettel említen­dők Lampert K. (10—12 éves) és Pollay Ján, az előbbi Fénélon bölcseségi maximait, az utóbbi Bourdaloue ér­tekezését a büszkeségről szavalá el szabatos tiszta kiej­téssel. A többiek részint igen sebesen részint igen lassú hangon szavaltak. — -j- Nemrégiben egy szerencsétlen szobaleány ön­kéntesen vetett véget életének. A lánczhídról a Dunába ugrott. E lépésre szerencsétlen szerelem ragadta őt. Tatai származású volt, s darab idő óta szolgált a fővá­rosban. Kedvesét, szülő­városában, Tatán hagyta, s mindig a legnagyobb ragaszkodással bízott hozzá, hogy nemsokára nőül veendi. Azonban ezelőtt néhány hónap­pal meghallotta , miként a legény, tökéletesen elfelejt­kezett róla s megházasodott, a nélkül, hogy őt arról csak egy szóval is értesítette volna. A leány elkese­redett, s keserűségében ő is mást keresett magának. De ép ebből eredt aztán legnagyobb szerencsétlensége. Az új szerető oldala mellett oly állapotba jutott, melyre gondolni is alig mert pirulás nélkül. E legény szerette őt, s adott szavát — melyre most már becsülete is két­szeresen kötelezte — épen beváltani szándékozott. Az esküvő napja ki volt tűzve. Csakhogy ez sem törölhette ki a lány szívéből régi szeretőjét, ki a lakodalmi ké­születek alatt érkezett hozzá Tatából, s elmondta a leány­nak, hogy ő rajta kívül soha senkit nem szeretett, hogy szülei kényszeríték házasságra, hogy neje hirtelen meg­halt s most már összekelhetnek, stb. De a lány keserű szemrehányást tart önmagának, s azt felelte, hogy az többé nem lehet. Kedvese bátorítva biztatta, hogy te­gyen félre minden tartózkodást őt e körülmények leg­­kevésbbé sem akadályozzák. De a leány kényezve mondá, hogy ő senkié sem lesz. A férfi reménytelen ment vissza Tatába. Az esküvő délután 6 órára volt kitűzve. Ő azonban nem ment esküvőre, hanem egész vidorsággal búcsút vett asszonyától, mondván, hogy őt többé sohasem látják, s ment a lánczhíd felé. Egy ug­rással megszabadult szerelmétől, és gyalázatától. Az új vőlegényt néhány nap múlva fölakasztva találták szál­lásán. Maga magát végezte ki.­­ •­• A pesti vakintézet növendékeinek f. évi próba­tétele, jul. 31-én reggeli 9 órakor fog tartani. Az elő­adandó tárgyak rendsora: 1) Kereszténytan. 2) Betűzés, olvasás. 3) Magyar nyelvtan. 4) Nyomtatás, történettan. 5) Földleírás. 6) Zene elméletileg. 7) Ének. 8­) Német nyelv. 9) Számtan. 10) Természetrajz. 11) Zongora. 12) Kézimunka. 13) Zene gyakorlatilag. 14) Testgyakorlás. —­1 A mai nap történő napfogyatkozás egy rendkí­vüli mozgolódást idézett elő, minőt ily rendkívüli jele­net előidézhet. Mindenki sietett magát szemüveggel, látcsövekkel s magyarázó iratokkal ellátni. E magya­rázó iratokat annyira kapkodta a nép, hogy egypár nap alatt 4 — 5 ezer példány könnyen elkelhetett azok­ból. Sokan sajnálják, hogy a csiklandó mulatságnak és jó speculationak a mai nap már véget vetend. —­s Ilernád vidékéről írják, hogy f. hó 19-kén, kemény jégvihar vonult át több helységek határain. Tyúktojásnyi jégdarabok estek s tönkre tették a még le nem aratott idei termést. L. Bénye, Szada, Zlidvég, Berzék helységek legtöbb kárt szenvedtek. Számos marha esett a viharnak áldozatul. Szerencsen egy asz­­szonyt sújtott agyon a villám. Az elpusztult lakosok vár­va várják a kormány gondoskodását. —• ! Megjelent és szétküldetett a Falu könyvének XII. füzete. E füzettel be van fejezve az első félévi fo­lyam , vagyis az első kötet. Fű.« Gereben kiadó-szer­kesztő új előfizetést hirdet 3 p.­ntjával. —­­ Az aldunasoron egy gyermek a második eme­letből leesett az udva­r kövezetére, s rögtön meghalt. Francziaország (!) Pár­is, jul. 21. —Nemzetgyűlés. ELNÖK : DARU , másodelnök. Az ülés fél háromra megnyittatott. A jegyzőkönyvi szerkezet, s Odillon Barrot be­szédébe a Moniteurbe becsúszott nyomtatási hiba fölött hosszas vita keletkezett. E vitatkozás eredmény nélküli maradt. FAUCHER, belügyminiszter bemutat egy törvény­­javaslatot , mely igy szól: ,,Az 1850-iki évi julius 31-iki törvényczikk, mely a színházi rendőrséget illeti, 1852-iki évi julius­­ig meghosszabbittatik.“ A miniszter ennek szükségét elismertetni kívánja. Elismertetik. ELNÖK. A napirendre a revisto iránti kérvények tárgyalása van kitűzve. Itt vannak a bizottmány végzései, melyek kí­vánják : 1) Hogy a törvényes revisiot tárgyaló kérvények, az azok rendezésével megbízott választmányhoz te­tessenek át. 2) Hogy a helytelen és alkotmányellenes kérvé­nyek előlegesen félretetessenek. 3) Hogy a keresztvonások, s nem hitelesített alá­írások tekintetbe ne vétessenek. 4) Hogy a helyhatósági tanácsok végzései, kívá­natai , vagy feliratai, melyek törvényteleneknek bi­zonyulnak , a belügyminiszterhez küldessenek be. A szólás Charras-t illeti. CHARRAS: Nem akarok szónokian, csak a té­nyeket akarom egyszerűen, tisztán és szenvedély nélkül elősorolni. E tények annyira pozitívek és jelentékenyek, mi­szerint nem lesz szükség mellé commentárt adnunk, hogy következéseket húzhassunk belőle. A szónok bebizonyítani igyekszik , hogy a kor­mány a kérvények dolgában nem rendes uton járt le­gyen el. Állításaink bebizonyítására a prófet­éknek aláren­deltjeikhez irt bizodalmas leveleit hozza fel, me­lyekben azok a számos petitioknak, a revisio értel­­mébeni aláíratására szólittatnak. A szószékről lelépve , arra Faucher Leon belügy­miniszter lép. SZÁMOS HANG A JOBBOLDALRÓL. Ne feleljen ön ! Szavazzunk ! szavazzunk ! VEZIN. Ha a belügyminiszter úr nem felel, raj­tam a szó. (Larma). FAUCHER, belügyminiszter. Én nem akarom a bizottmány végzéseit ellenezni. S ha vannak alkot­mányellenes kérvények, én leszek az első, ki kérni fogom , hogy a napirend mondassék ki ellenünk. És ha vannak kérvények, melyek a nemzetgyűlés iránt tartozó tiszteletet sértik , kérni fogom , hogy azok az igazságügyi miniszterhez tetessenek át. Ha némely tisztviselő megfeledkezett kötelességé­ről , senki sem fogja őt e gyűlésben jobban sújtani mint én. De bizonyára kifejezhetem kétkedésemet a Char­­ras által előhozott levelek s aláírások iránt, és cso­dálkozom erőlködésén, melylyel az előttünk fejlődött közönséges mozgalom nagyszerűségét lerontani igye­kezett. És van valami ezen országunkban kezdett kér­vénymozgalomban , mi engem meglepett, s ez ösz­­tönszerűsége. (Lárma a baloldalon). A miniszter több departementeket hoz fel, melyek­ben mind a mellett is, hogy nagyon sok a tisztviselő, csak kettő vagy három írta a kérvényeket alá. (Ne­vetés a baloldalon). Azután védelmezni igyekszik bizonyos tisztvise­lőket, kiket, a­nélkül, hogy megérdemelnék, rágal­maznak. (Oh! oh!). A déli részek profetjeinek összejövetelét is neki tulajdonították, pedig ily összejövetelről ő semmit sem tud. Mondom ugyan, szól tovább,­ hogy a kormány óhajtja a revistát, de a kérvényezésre senkit fel nem szólít, sőt állítom, hogy minden kényszerítést szoro­san tilt. A kormány nem akarta magát soha önök előtt a tisztviselők véleménye által bemutattatni. (Helyeslés) Lamoridiére tábornok és Baze egyszerre jelennek meg a szószéken. BALRÓL: Szóljon ön, tábornok ! Baze elhagyja a szószéket. LAMORICIÉRE TÁBORNOK. Bizonyosan senki sem fog szavaimnak ellentmondani, ha mondom, hogy a kormány, mely bizonyos mértékben bele­keveredett a petitionális mozgalmakba, nem fogja a legnagyobb készséggel meghazudtolni azt a pártot, melyhez állt. Van azonban egy tény, mi minden másnál jobban szól. A lapok, melyek a hatalom kedvezményeit él­vezik ; azok, melyeket az utczákon átultatni megen­gednek; azok, melyeket a kormány ezerféleképen igyekszik emelni, mind hírben mind nyereségben; ezen lapok terjesztik a kérvényezéseket, mi­által az előbbeni kérdést eldöntetni akarják. És ezen alkotmányellenes kérvényekről kívánok én néhány szót mondani. Mióta a kormány is hozzá­állt e párthoz, a kérvé­nyek mozgalma nevezetes mozgalom. Nem fog ártani, ha róla szólandunk. Azt mondják a nemzetnek : az alkotmány benne­teket megöl; ez oka minden szerencsétlen­ségeitek­­nek; szükség hogy eltöröltessék. De a szombati szavazat óta nem bírjátok a törvé­nyes határokat átlépni, s most a törvényesség fog megölni benneteket, mondják ők, tehát világos, hogy nincs más mód, mint forradalmat előidézni, halált halálért, ez jobban fog menni. (Félbeszakasztások). És igy midőn megvetést prédikálnak, utálttá te­szik az alkotmányt, melyet föntartanunk kell, s az én véleményem is az, hogy még az ország az alkot­­mánynyal együtt elveszne, jobb, ha egy forradalom­ban vesz el. ODILLON BARROT: Most nincs idő a discussiora. A föltett kérdésről lehet csak szólani. (Nevetés). LAMORICIÉRE tábornok. Mondhatom, hogy azon emberek, kik hátatok mögött állanak, félelmet okoz­nak nekem. SZÁMOS HANG JOBBRÓL. Kik a ti hátatok mö­gött vannak, azok okoznak félelmet. (Heves izgalom). LAMORICIÉRE tábornok: Én nem hiszem, hogy jelen pillanatban a kérvények a tömegek kivonatai. Mit én hiszek, azt elmondom, csak azért, hogy bevégezhessem beszédem. Hiszem, miszerint némely ember, hogy kéjvá­gyai szenvedélyének eleget tehessen, nem fog a néphez fordulni, hogy kövesse őket, s egy mester­ért nem fognak az alkotmányon erőszakot elkövetni. Mi, kik a köztársaságot követjük, nem fogjuk azt tenni. (Helyeslés a baloldalon). De ezen eventualitások bekövetkezése alkalmával, azon emberek, kik a társadalmat a vész napjaiban védelmezték, akkor is védelmezendik, s az Isten és ezen nemzetgyűlés segedelmével, mely szombaton elfogadta a kihívást, biztosítandják a honnak a tör­vények győzedelmét. (Helyeslés a baloldalon). CASABIANCA. Csodálkoznak önök azon, hogy le­hetett kérvényeket szerezni a revistoért oly departe­­mentekben, hol a császár unokaöcscse 48 ezer sza­vazatot kapott. A szónok még néhány szót akar mondani a Corse megyei kérvények igazolásául. MINDEN OLDALRÓL. A berekesztést! a berekesz­tést! BAZE a szószékre lép. HANG. Végezzük! ismét a veres párt egyik em­bere. ... BAZE. Én a belügyminiszternek akarok felelni. HANG. A berekesztést! a berekesztést! A berekesztés szavazat alá bocsájtatván, kimon­­datik. BAZE. Uraim, a kérvények megvizsgálása érdek­nélküli emberek által történt. (Nevetés jobbról.) Az gondossággal vitetett véghez. Mindenkép kikerülni igyekeztük a sajtó kárhoztatásait. A sajtó régóta 2 millió aláíróról beszél, eddigele csak 1,400,000 van. EGY HANG. Ön ezt nem elégnek találja. BAZE: A kormány befolyásának a kérvényezésre nézve ezer eszköze van; azt állítom, hogy befolyás­sal volt reá. Közölünk mindenkinek vannak tudósí­tásai. Igen, a tagok közöl majd mindenik , egyet kettőt kivéve, minden kijelölt tényre így szólott: hasonló tudomásom van nekem is róla. Bizottmányi társaimra hivatkozom , nem tudjuk-e mindnyájan, hogy a kor­mány kényszerítéseket tett a kérvényezésre. Ki az önök közöl, kinek ily tudósításai ne volnának? (Igent igent balról) A nemzetgyűlésnek nincs egy tagja is, ki össze­köttetésben lévén a megyéjebeli becsületes emberek­kel , bizonyos tudósításokat ne kapott volna azon cselfogásokról, melyeket a megyei főnökök és alfő­­nök revisionális körútjukban elkövettek. Szónok a tények fontosságára nézve némely ere­deti okiratokat akar fölhozni. A belügyminiszter ele­get mondja, hogy a megyei főnökök és alfőnökök csak kifüladták a kérvényeztetést, és ügyelettel vol­tak iránta. Egészen más dolog egy mozgalomra vi­gyázni, s egészen más azt előidézni. Ezen kormány, mely itt ül az alkotmány és a tör­vények erejénél fogva, ezen kormány megtámadja az alkotmányt és a törvényeket, eltávozik a lejalitás szabályaitól, egy egyéni eszme orgánumává tevén magát, mert tulajdonképen véve mindez egy egyéni eszme. (Tetszés balról). S mi eltűrhetjük-e ezt ? Hát egy meghosszabbí­tási minisztériumnak kell itt lenni ? Inkább szeretném, ha szabadon kimondanák az igazságot. Inkább szeretném, ha kimondanák: „Mi prorogatio-miniszterium vagyunk. „Mi kérvényezésen kezdjük, és a belügyminiszter által alapított és segélyezett hírlapok által igazítjuk el a többit­“ (Hosszas mormogás). EGY HANG. Ön jól tudja, hogy ez rágalom. BAZE: Igen, jobb lenne ha azt mondanák nekünk: Mi nem a haza, hanem egy ember miniszterei va­gyunk. Akkor majd meglátnék, mit kellene tennünk. De ki kell mondani. CROUSEILHEES , közoktatási miniszter. Mi jó érzelmű emberek minisztériuma vagyunk. (Mormogás balról.) A kereszt fölött az austriai császár-korona lebeg, melyre a szalagkarika van alkalmazva. A kereszt hátulsó lapja a fenebb leírt módon van ala­kítva , csakhogy ezen a láncz hiányzik, és a középme­­zőben az F. J. betűk helyett, a rend alapításának év­száma : 1849 tűnik föl. A nagykeresztesek a rendjelt 4 hüvelyknyi széles­ségű vörös szalagon, a jobb vállról baloldalra függve viselik, és e mellett me­llékön egy nyolczszögű ezüst csillagot, melynek közepében a rendjelnek fennebb leírt előlapja foglaltatik. A középkeresztesek a hasonló rendkeresztet két hü­velyknyi szélességű vörös szalagon , nyakuk körül kí­vülről mellek­ön viselik. A kis­keresztesek a valamivel kisebb rendjelt 1% hüvelyknyi szélességű hasonló szalagon bal mellükön gomblyukban vagy hurokban viselik. A rend tagjainak, ha nem ünnepélyes alkalommal jelennek meg, megengedtetik, hogy a rendi keresztet ki­sebb mértékben, a rend fokozata szerint különböző ala­kú aranylánczon a polgári ruha gomblyukjában visel­hessék. A láncz formája az ide mellékelt rajzban és leírásban látható. 9. §. A rend egy tagjának sem szabad drága kö­vekkel ékesített rendjelet viselni, kivéve ha erre a nagy­mestertől különös kegyelemből engedelmet nyerne. El­lenben családczimerét a rendjellel ékesitni, és az ilykér felékesitett czimert minden alkalommal használni min­denkinek szabadságában áll. 10. §. A rendnek adományozása a nemességnek valamely fokához, vagy valamely más örökös kitünte­téshez igényt nem ad. 11. §. A rend tagjai ez admányozás alkalmával alá­írásunkkal ellátott, és a rend kanczellárja által kia­dott oklevelet kapnak. 12. §. Ezen rend adományozása, nem különben az oklevél kiadása is díjmentesen történik. (Végre köv.) M. H.

Next