Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-22 / 411. szám

1851. másod évi folyam. 41 1 ELŐFIZETÉST FÖLTÉTELEK. Vidéken : Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — a r Egy év­re . 18 „­­ , , A havi előfizetés , mint a szá­­lyonkinti eladás is, megszűnt. Pesten '• Egy hónapra 1 fr 3 kr p. Évnegyedre 4 „ — „ „ f­élévre . . * „ — „ „ Egy évre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úri­nt. Laffertház 449 Szerkesztési iroda, úri urcza 449. ss. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmenteslen levél visszautasittatik. ti-a'-'-t-ii-M!...-t Kedd, julius 22-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasú- Magánviták négyha­­bos petit-sora 4 pgd­ kr.- lábos sora 5 pengő kraj­­jával számittatik. A be­­czárjával számittalik. A igtatási s lop.krnyi külön fölvételi díj szinte min­­bélyegdíj , előre lefize­­denkor előre leteendő, a tendó a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Még egy szó a telepítésről-Pak­s­ (A vitatkozás­ hangja. Gyanított hossza. Az első nap. A második nap. Baraguay d’Hilliers és Magnan.) MiskolCZ (Csapások. Dohány és szivar. Szinésztársaság Thury János.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle Francziaország. (A revisto tárgyalásának folytatása.) Nagybritannia- (Felső ) alsóházi ülés júl. 15-én. A Wise­­mann. Angol egyház építése Rómában. Liverpooli csendzavarás. Németország- (Berlini állapotok.) Legújabb. ilunavizállis- Budapest, julius 22-én Az Ost Deutsche Post, második vádja a kor­mány ellen magában véve ártatlan, de rendkívül sajátságossá válik, Ita az iránynyal, mely e lap­nak általunk tárgyalt czikkén átömlik , s ha különösen következő szavakkal hasonlítjuk össze: „A népeket oly ösztönszerű törekvés hajtja ter­mékeny, de emberek által nem lakott vidékekre, oly természetes és hatékony várrokonság van a parlag föld , s a munkasovár emberkéz közt, miként igen kivételes viszonyoknak kell köz­benyomulni , hogy az egésséges kielégittetés helyett, nyavalygó és elsilányult ülepedések idéztessenek elő­. Ezen bombasti­us eszme úgy hangzik, mintha a tisztelt czikkírő azon okokat akarná megma­gyarázni , hogy miért volt a természetes, miszerint az ange­­lek és saxok a pictek és scottok helyét elfog­lalták , s miért természetes, ha korunkban is, p. o. a Középduna völgyén, haborló jelenetek kerü­­lendnének elő ? Hogy pedig az idézett soroknak ily értelme van, az tartalmuk analysiséből kitetszik. Mert mi mondatik általuk ? Először, vannak népek, melyek munkasorát kézzel bírván, ösztönszerű törekvés által hajtat­nak felénk. Másodszor, Magyarország egy parlag föld, melyet csak kivételes viszonyok közbenyom­u­­lása miatt nem tehetnek sajátokká, e népek munkasovár kezei. A ki igy okoskodik, midőn a kormányt azzal vádolja, hogy az : miért nem szabályozza a m­a­­gán-gyarmatosításokat czélszerű törvény által? — ekkor tulajdonkép a kormánytól oly sza­bályzó törvényeket kíván, melyeknek követke­zésében munkasóvár néprajok telepedhessenek Magyarországra, hol minden holdföld egyének­nek és erkölcsi társulatoknak van valóságos birtokában. Lássuk : teljesítheti-e a kormány az Ost Deutsche Post e sajátságos követelését? Mi létesítésére három utat képzelhetünk. Elő fogjuk mindeniket sorolni. Első út az volna, ha mint Mehemed Ali Egyptomot saját földesúri birtokának nyilatkoz­tatta ki, szintén oly valami történnék Magyar­­országra nézve is. De ugy­e, hogy ezt, midőn kivihető lenne is, európai és keresztény kormány nem teheti ? Ugy­e, hogy különösen a mi kormányunk azon hírlapírót, ki komolyan merne ilyet javaslani, sajtóperbe vonatná. Mert nem hisszük, hogy Ausztriában a forradalmak véres hullámai közt is elfuladt volna a magánjog eszméje. A második út volna, ha valamint a nagy közlekedési czélok létesítésére — minek a vas­pályák — a kormányok némely országban, mil­liókkal lépnek az expropriationális és építési aknálatokhoz, mint fő részvényesek; szintúgy a mi kormányunk a status cassát a telepítések általi politikai czélok foganasítására merítené ki. Ezen projectumra nézve megjegyzendő , hogy az egész terv borzasztó fogalomzavarra épülne, hogy nagy mennyiségű alattvaló, azon tulajdon­ságáért , miszerint földbirtokos, nem mondatha­­tik­ a status czéljaival ellenséges lábon állónak, akármi nyelven beszéljen, hogy ez az emberek expropriatioja volna emberek miatt; hogy az állam megengedheti a föld gyors és könnyű el­­idegenítését, de arra az egyéneket nem alliceál­­hatja, mondván nektek: siessetek proletárokká lenni; hogy a trónnak nincs érdekében nemze­tiségek közti viharokat támasztani; hogy nem képzelhetni oly alkotmányos birodalmat, mely­ben a törvényhozás, bár rendi bár képviseleti legyen, a budget ily rovatait szentesítse; hogy az absolutismus alatt is a népek elégültségére van szükség; hogy kormányunk helyzeténél fogva felül áll akárminő propagandismus élére léphet­ni , hogy végre minden ilynemű vállalatok óriás költségessége bizonyos , de sükere rendkívül bi­zonytalan. És ha volna sükere, akkor a süker, minő po­litikai rendszerbe vágna bele ? Melyik iskola állítja, hogy a státusnak pénz­­ösz­legekkel kell a föld- és vagyon­források idegen kézrekerülését elősegíteni ? Felelet: a Blanc Lajosé. A centralista socialistáké. Vagy gondoljátok-e, hogy ha egy érdekért fölállítatik az eszme, nem fog szintén más ér­dekekre alkalmaztatni. Ila Pál mondja: jó a státusnak pénzt költeni a végett , hogy politikai czélok miatt a mostani birtokosok kezéből kimenjen a fekvő vagyon. Akkor Péter méltán mondhatja: még jobb, ha sociális czélokért történik e státusköltség. Az eszme egy, csak az alkalmazás más. A­ki az eszmét magáévá, teszi, ne kívánja, hogy csupán azon czélra használtassák, melyre ő szereti. Mindezekből világos, miként az Ost Deutsche Post nem igen gondolja meg,­miről beszél. Világos, miként a kormány igen bölcs, midőn ily journalistai zajongásokért nem kezd ábrándos vagy veszélyes szabályzásokhoz. Lássuk már a harmadik utat, mely mellett az Ost, Deutsche Post állítólagos népeinek munkasovár kezei, a magán­gyarmatosításoknak törvény általi szabályzása következésében, Ma­gyarországon nagy ősziét szántóföldeknek bir­tokába juthatnának. Tudatik, miként nálunk vannak olcsó földek a Kárpáthok terméketlen oldalain , vannak oly erdőkön , hol nagy költséggel lehet irtani, van­nak oly sárfészkekben , hol a faluból hónapokig sem mozdulhatni ki, és a­­hol utak nagy áldo­zattal sem készíthetők. De termékeny s vásárpiaczokhoz közel fekvő vidékeink földje eléggé drága , s naponkint, drágul. Ahol holdjáért 10 pengő évi haszonbért fizet­nek , ott a telepítéseknek kevés jövője v­an. Már most képzeljünk szemünk előtt nagy menyiségű gyarmatost, kiket az Ost Deutsche Post szerint „ösztönszerű törekvés hajt felénk.“ Ezen ösztöneik által hajhászott egyének a bánáti földek és termékeny ronaságaink árát közeledéseiknek puszta hite által már úgy fel­­szökkentik, hogy itt nevetség volna keresni mérsékelt áru telkeket, különben is tetemes belconcurrentia levélt. Ide járul, miként ezen ösztöneiktől zaklatott családok , többnyire hegyekről vándorolván le , nem szerethetik a víznélküli, a beláthatlan , az égető légy, vagy az idegenekre nézve hízókat terjesztő pusztákat. A gazdálkodástól a népar­­czig és népszokásokig minden idegen előttek. Nem csoda tehát, ha kevesen határozandják el magukat oly drága vasárlatokra, melyek sem zsebeikkel, sem a kényelemről­ fogalmaikkal arányban nincsenek. Miből következik, hogy a tömeges gyarmato­sítás vonalai a kopár hegyek, a kiirtandó erdők, a sárfészkek és a közlekedéstől elzárt­­vidékek felé fognak irányulni. S már itt előmerül egy tapasztalati kérdés. A kérdés ez : mi szokott történni, ha a rész vagy jövedelmetlen földnek sok vevője akad? Felelet: a rész vagy jövedelmetlen földért sok pénzt kívánnak. Hogy lehet e bajon segíteni? Felelet két módon : vagy úgy, ha a vásárlók száma kevésre apasztatik; vagy ha a vásártárgy ára a státushatalom által limit­áltatik, mint a hús és a zsemle. Az Ost Deutsche Post vágyainak teljesíthe­­tésére a harmadik út a földbirtok árának limi­­tatiója volna. De van-e nálatok törvénytudó, ki ezt helye­selje? S miért nem küblitek azt a social­istákhoz? És miért meritek hinni, hogy a kormány, ábrán­dos nógatásaitok miatt, valaha a birtok foglal­­mai ellen szabályokat alkot ? Tehát ne szabályozhassa-e a magán­gyarma­­tosítást czélszerű törvények által a kormány? — ezt kérdezhetitek ti. Felelet : szabályozhatja, ha tetszik. De e szabályzás miből állhat ? Intézkedésekből az iránt, hogy csaló vagy tudatlan vállalkozók, ne szedjék rá, ne foszto­gassák ki, azon különben sem szerencsés egyént, ki szülőföldéről azért kénytelen elbujdosni, mert nincs miből éljen. Látható tehát, hogy ily szabályzás , ha czél­­jának megfelelni akar, inkább repressiv, mint fölbátorító természetű, szintúgy, a mint p. o. az útleveleket mai napjainkban senki sem hirdeti a közlekedés könnyítésére kigondolt eszköznek. Még lehetne talán mondani, hogy a kormány a magán­gyarmatosításra vonatkozó szabályokba szőhet adóelengedést is, mintegy a kivándor­lási jutalomal. A kormány ezt megtehetné. Azonban ekkor — véleményünk szerint — saját helyzeténél fogva még következő politikai tekinteteket kell szemügyre vennie . Ha jutalmat oszt a költözésért, akkor az nem illethet csak egy nemzetet, s az egyenjogúság elve szerint , különböző nyelvű vándorlóink számára egyiránt alkalmazandó. De ezen egy iránti alkalmazás már elvileg megrontva volna, mihelyt a gyarmatosításnak oly tendentiája sugároznék ki, mely valamelyik nemzet számára látszik gyümölcsöket termesz­teni akarni. Továbbá, ha jutalmat osztana a települőknek a kormány, egy vagy több évi adóelengedés által, akkor a birodalom kevés vidékén lévén szűkölködőbb, éhezőbb és bizonytalanabb sorsú nép, mint a mi kárpátvidéki tataink nevezetes része, intézkedni kellene, hogy ezek is bátokí­tassanak a költözködésre, mert szorgalmasok, de elég munkájuk nincs. íme­ az Ost Deutsche Post által sürgetett szabályozás a gyakorlat terén. Világos, hogy tömeges gyarmatosítást nem fog előidézni. Ilyen tehetség csak az éretlen agyvelőkben barangol, s figyelmetlen szerkesztők által nyom­­tattatik ki. Paris, jul. 16. P. Az alkotmányrevisio tárgyában tegnapelőtt megnyílt nemzetgyűlési viták eddigi menetéről min­denekelőtt megjegyzendőnek vélem , hogy a komoly méltóság, mely azokat jellemzi, a tárgy rendkívüli fontosságának teljesen megfelelő, s a türelem, a­melylyel a szónokok egymást kihallgatják , franczia tanácskozó testületekben példanélküli. Ezen illedel­mes magatartás nem csupán Dupin elnöknek a ta­nácskozást megnyitó intő szavainak , hanem egy­szersmind a különböző pártok kölcsönös megállapo­dásának következménye. Különösen a baloldal meg­lévén győződve, hogy mérsékelt magatartása által sorait csak szaporítandja, elhatározta elleneinek a respublika ellen intézendő legkeményebb kifakadá­­sait is türelemmel hallgatni és minden erőszakos köz­beszólásoktól tartózkodni. Az első két napi viták után ítélve, úgy látszik, hogy a tanácskozás nem csupán a folyó, hanem a jövő egész hetet is igénybe veendi, valamint kétsé­get nem szenved, hogy a vita, melynek materiális eredménye , a revisio elvetése — mindenki által előre tudva van, morális eredményül a respublika győzel­mét fogja fölmutatni. Úgy látszik, nem lehet önámí­­tásnak mondani a baloldal tagjainak azon állítását, miszerint a respublika megszilárdulva lépend ki t­anácskozásokból. Az első ülésben négy szónok nyilatkozott. Payer, egyike Lamartine meghittjeinek , egy nem igen su­­cerü­lt beszédben dicsérte a köztársaságot, a 48-ki­­rradalmit és Lamartine-t, és mint a részletes re­­v­isionak, a május 31-ei törvény eltörlése föltétele alatti barátja, a javaslati általános revisio ellen nyi­­atkozott. Falloux, a legitimisták egyik vezérszónoka, egy rosszas és ékes beszédben fejtegeti a monarchia, az örökös, törvényes , isten kegyelmébeli monarchia elő­­nyeit a köztársaság fölött. A május 31-ei törvényre lér­re azt mond­ja, hogy az csak addig szükséges,­­ míg a jelen alkotmány életben van, mihelyt ez megváltoztatik , szerinte nem lesz szükség a május 31-ei törvényre. Szép vigasztalás a népfenség bará­tinak ! — Szónok megvagdalta beszéde közben az urleanismust és bonapartismust, és Konczkés alá vette Thiers úrnak ismert phrasisát: „a köztársaság azon kormányforma, mely legkevésbbé oszt meg bennünket.“ Falloux úr szerint ez megfordítva áll, t. i. a köztársasági kormányforma az, mely legtöbb­felé szakít bennünket. Végre a forradalmak történe­tét fejtegetvén, azok lehető vészes eredményeire fi­gyelmeztet és véres eseményeket, Romieu-(G­e ször­nyeket lát a közel jövőben , melyektől szerinte csak a kozákok fogják a társaságot megszabadíthat­ni. — Beszéde már ma megkapta elnevezését: Föl­hívás a kozákokra. Utána Mornay szólt a revisio ellen, orleanista szempontból. Száraz, unalmas beszéd , tele ellen­mondásokkal. Cavaignac tábornok Falloux beszéde által fölhíva érze magát az ellene sokszor fölhozott vádat, mintha ő a köztársaság isteni jogát állította volna föl, vissza­utasítani. A tábornok, ki rendesen rövid, nyomaté­kos phrasisokkal szokott hatni, ezúttal kivételkép hosszas volt, és mondhatni nem sokat nyert vele. A köztársaság érdekében általa elmondottakat soraiból mások ékesebben és hatályosabban fogják elmonda­ni ; az pedig, a­mit ismételve fölállított elvének, hogy „a­mely a kormány elvét vitatni engedi, az el­veszett kormány“­k támogatására fölhozott, az a köztársaságnak inkább ártani, mint használni képes. A tegnapi ülés az első napinál sok tekintetben ér­dekesebb volt. Coquerel úr, ki magát demokratának, republikánusnak vallja , ki a respublikát, valamint Montalembert a királyságot és Cabel communismust az evangéliumból meríti, a revistot szükségesnek tartja, csak azért, hogy az elnök alkotmányellenes megválasztásának elejét vegye. Követtetett a szószéken Grevy által, ki egyike a baloldal legkitűnőbb tagjainak. Szónok megmutató, mikép lehet a mérséklet hangján, elvitázhatlan té­nyekre támaszkodva a legkeserűbb igazságokat föl­hordani elleneinek , a­nélkül, hogy ezek részéről ki­fulladásokat idézzen elő. Azonban csak egy részét mondható el beszédének, és épen, midőn a dolog velejére, a tulajdonképi revisiora áttért, annyira el­kábult , hogy beszédét kénytelen volt félbeszakítni, annak befejezését mára tartván főn. Helyét Michel (de Bourges) a hegypárt egyik ve­zérszónoka tölte be. Mindenekelőtt Cavaignac fenebb említett elve ellen protestált, kinyilatkoztatván, hogy az a monarchisták elve, és hogy a köztársaságnak és abban rejlik ereje , hogy nem fél a vitatástól, sőt épen szüksége van a vitatásra, hogy erős legyen, mert e téren győzelme bizonyos. Azután ő is több előtte szólottak példáját követvén a históriát, az utolsó 60 év históriáját taglalta , belőle a köztársa­ság szükségességét és a monarchia bármily alakbani lehetlenségét vonván ki. Szónoklata sok tekintetben remek volt; okoskodása tiszta, fordulatai meglepők valónak. Azonban ő nem végezhető be beszédét, s kénytelen volt, mint Grevy, a befejezést mára ha­lasztani, így tehát ma két befejesünk lesz. A baloldal úgy látszik, igyekszik megc­áfolni azon állítást, hogy nincsenek szónokai, valamint azon vádat is, mintha támaszkodva számszerinti erejére, mely a törvény által a revisio elvetésére megkívánt minoritást részére biztosítja, a vitatkozás részéről magát megvonni akarná. A kormány egy perc­ig zavarban volt Baraguay d' Isilliers tábornok ismert ügyében, mert Castellane tbornok lyoni állomását odahagyni nem akarta. Azon­ban a tegnapi ülésben Magnan tbnok lemondása föl­olvastatván , általánosan hitték, hogy ő lesz a párisi hadsereg főparancsnokául kinevezve. A mai „Moni­teur“ e kinevezést csakugyan meghozta. Carrelet­tánok pedig, ki előbb Castellane utódául neveztetett, megtartja régi helyét. Miskolcz, jul. 17. Nap nap után ballag, s egyik nap nem külömb, nem érdekes, mint a másik. Ez ugyan közönséges fölsóhajtásuk mai világban a levelezőknek. A sóhaj­tást elviszi a szél, de egyéb minden megmarad , és áll, mint a Sión hegye. Jó ideje már, hogy a gondviselés többfélekép láto­gatja városunkat: tűz , víz , háború sat. több ízben

Next