Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)
1851-07-22 / 411. szám
1851. másod évi folyam. 41 1 ELŐFIZETÉST FÖLTÉTELEK. Vidéken : Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — a r Egy évre . 18 „ , , A havi előfizetés , mint a szályonkinti eladás is, megszűnt. Pesten '• Egy hónapra 1 fr 3 kr p. Évnegyedre 4 „ — „ „ félévre . . * „ — „ „ Egy évre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úrint. Laffertház 449 Szerkesztési iroda, úri urcza 449. ss. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmenteslen levél visszautasittatik. ti-a'-'-t-ii-M!...-t Kedd, julius 22-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasú- Magánviták négyhabos petit-sora 4 pgd kr.- lábos sora 5 pengő krajjával számittatik. A beczárjával számittalik. A igtatási s lop.krnyi külön fölvételi díj szinte minbélyegdíj , előre lefizedenkor előre leteendő, a tendó a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Még egy szó a telepítésről-Paks (A vitatkozás hangja. Gyanított hossza. Az első nap. A második nap. Baraguay d’Hilliers és Magnan.) MiskolCZ (Csapások. Dohány és szivar. Szinésztársaság Thury János.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle Francziaország. (A revisto tárgyalásának folytatása.) Nagybritannia- (Felső ) alsóházi ülés júl. 15-én. A Wisemann. Angol egyház építése Rómában. Liverpooli csendzavarás. Németország- (Berlini állapotok.) Legújabb. ilunavizállis- Budapest, julius 22-én Az Ost Deutsche Post, második vádja a kormány ellen magában véve ártatlan, de rendkívül sajátságossá válik, Ita az iránynyal, mely e lapnak általunk tárgyalt czikkén átömlik , s ha különösen következő szavakkal hasonlítjuk össze: „A népeket oly ösztönszerű törekvés hajtja termékeny, de emberek által nem lakott vidékekre, oly természetes és hatékony várrokonság van a parlag föld , s a munkasovár emberkéz közt, miként igen kivételes viszonyoknak kell közbenyomulni , hogy az egésséges kielégittetés helyett, nyavalygó és elsilányult ülepedések idéztessenek elő. Ezen bombastius eszme úgy hangzik, mintha a tisztelt czikkírő azon okokat akarná megmagyarázni , hogy miért volt a természetes, miszerint az angelek és saxok a pictek és scottok helyét elfoglalták , s miért természetes, ha korunkban is, p. o. a Középduna völgyén, haborló jelenetek kerülendnének elő ? Hogy pedig az idézett soroknak ily értelme van, az tartalmuk analysiséből kitetszik. Mert mi mondatik általuk ? Először, vannak népek, melyek munkasorát kézzel bírván, ösztönszerű törekvés által hajtatnak felénk. Másodszor, Magyarország egy parlag föld, melyet csak kivételes viszonyok közbenyomulása miatt nem tehetnek sajátokká, e népek munkasovár kezei. A ki igy okoskodik, midőn a kormányt azzal vádolja, hogy az : miért nem szabályozza a magán-gyarmatosításokat czélszerű törvény által? — ekkor tulajdonkép a kormánytól oly szabályzó törvényeket kíván, melyeknek következésében munkasóvár néprajok telepedhessenek Magyarországra, hol minden holdföld egyéneknek és erkölcsi társulatoknak van valóságos birtokában. Lássuk : teljesítheti-e a kormány az Ost Deutsche Post e sajátságos követelését? Mi létesítésére három utat képzelhetünk. Elő fogjuk mindeniket sorolni. Első út az volna, ha mint Mehemed Ali Egyptomot saját földesúri birtokának nyilatkoztatta ki, szintén oly valami történnék Magyarországra nézve is. De ugye, hogy ezt, midőn kivihető lenne is, európai és keresztény kormány nem teheti ? Ugye, hogy különösen a mi kormányunk azon hírlapírót, ki komolyan merne ilyet javaslani, sajtóperbe vonatná. Mert nem hisszük, hogy Ausztriában a forradalmak véres hullámai közt is elfuladt volna a magánjog eszméje. A második út volna, ha valamint a nagy közlekedési czélok létesítésére — minek a vaspályák — a kormányok némely országban, milliókkal lépnek az expropriationális és építési aknálatokhoz, mint fő részvényesek; szintúgy a mi kormányunk a status cassát a telepítések általi politikai czélok foganasítására merítené ki. Ezen projectumra nézve megjegyzendő , hogy az egész terv borzasztó fogalomzavarra épülne, hogy nagy mennyiségű alattvaló, azon tulajdonságáért , miszerint földbirtokos, nem mondathatik a status czéljaival ellenséges lábon állónak, akármi nyelven beszéljen, hogy ez az emberek expropriatioja volna emberek miatt; hogy az állam megengedheti a föld gyors és könnyű elidegenítését, de arra az egyéneket nem alliceálhatja, mondván nektek: siessetek proletárokká lenni; hogy a trónnak nincs érdekében nemzetiségek közti viharokat támasztani; hogy nem képzelhetni oly alkotmányos birodalmat, melyben a törvényhozás, bár rendi bár képviseleti legyen, a budget ily rovatait szentesítse; hogy az absolutismus alatt is a népek elégültségére van szükség; hogy kormányunk helyzeténél fogva felül áll akárminő propagandismus élére léphetni , hogy végre minden ilynemű vállalatok óriás költségessége bizonyos , de sükere rendkívül bizonytalan. És ha volna sükere, akkor a süker, minő politikai rendszerbe vágna bele ? Melyik iskola állítja, hogy a státusnak pénzöszlegekkel kell a föld- és vagyonforrások idegen kézrekerülését elősegíteni ? Felelet: a Blanc Lajosé. A centralista socialistáké. Vagy gondoljátok-e, hogy ha egy érdekért fölállítatik az eszme, nem fog szintén más érdekekre alkalmaztatni. Ila Pál mondja: jó a státusnak pénzt költeni a végett , hogy politikai czélok miatt a mostani birtokosok kezéből kimenjen a fekvő vagyon. Akkor Péter méltán mondhatja: még jobb, ha sociális czélokért történik e státusköltség. Az eszme egy, csak az alkalmazás más. Aki az eszmét magáévá, teszi, ne kívánja, hogy csupán azon czélra használtassák, melyre ő szereti. Mindezekből világos, miként az Ost Deutsche Post nem igen gondolja meg,miről beszél. Világos, miként a kormány igen bölcs, midőn ily journalistai zajongásokért nem kezd ábrándos vagy veszélyes szabályzásokhoz. Lássuk már a harmadik utat, mely mellett az Ost, Deutsche Post állítólagos népeinek munkasovár kezei, a magángyarmatosításoknak törvény általi szabályzása következésében, Magyarországon nagy ősziét szántóföldeknek birtokába juthatnának. Tudatik, miként nálunk vannak olcsó földek a Kárpáthok terméketlen oldalain , vannak oly erdőkön , hol nagy költséggel lehet irtani, vannak oly sárfészkekben , hol a faluból hónapokig sem mozdulhatni ki, és ahol utak nagy áldozattal sem készíthetők. De termékeny s vásárpiaczokhoz közel fekvő vidékeink földje eléggé drága , s naponkint, drágul. Ahol holdjáért 10 pengő évi haszonbért fizetnek , ott a telepítéseknek kevés jövője van. Már most képzeljünk szemünk előtt nagy menyiségű gyarmatost, kiket az Ost Deutsche Post szerint „ösztönszerű törekvés hajt felénk.“ Ezen ösztöneik által hajhászott egyének a bánáti földek és termékeny ronaságaink árát közeledéseiknek puszta hite által már úgy felszökkentik, hogy itt nevetség volna keresni mérsékelt áru telkeket, különben is tetemes belconcurrentia levélt. Ide járul, miként ezen ösztöneiktől zaklatott családok , többnyire hegyekről vándorolván le , nem szerethetik a víznélküli, a beláthatlan , az égető légy, vagy az idegenekre nézve hízókat terjesztő pusztákat. A gazdálkodástól a néparczig és népszokásokig minden idegen előttek. Nem csoda tehát, ha kevesen határozandják el magukat oly drága vasárlatokra, melyek sem zsebeikkel, sem a kényelemről fogalmaikkal arányban nincsenek. Miből következik, hogy a tömeges gyarmatosítás vonalai a kopár hegyek, a kiirtandó erdők, a sárfészkek és a közlekedéstől elzártvidékek felé fognak irányulni. S már itt előmerül egy tapasztalati kérdés. A kérdés ez : mi szokott történni, ha a rész vagy jövedelmetlen földnek sok vevője akad? Felelet: a rész vagy jövedelmetlen földért sok pénzt kívánnak. Hogy lehet e bajon segíteni? Felelet két módon : vagy úgy, ha a vásárlók száma kevésre apasztatik; vagy ha a vásártárgy ára a státushatalom által limitáltatik, mint a hús és a zsemle. Az Ost Deutsche Post vágyainak teljesíthetésére a harmadik út a földbirtok árának limitatiója volna. De van-e nálatok törvénytudó, ki ezt helyeselje? S miért nem küblitek azt a socialistákhoz? És miért meritek hinni, hogy a kormány, ábrándos nógatásaitok miatt, valaha a birtok foglalmai ellen szabályokat alkot ? Tehát ne szabályozhassa-e a magángyarmatosítást czélszerű törvények által a kormány? — ezt kérdezhetitek ti. Felelet : szabályozhatja, ha tetszik. De e szabályzás miből állhat ? Intézkedésekből az iránt, hogy csaló vagy tudatlan vállalkozók, ne szedjék rá, ne fosztogassák ki, azon különben sem szerencsés egyént, ki szülőföldéről azért kénytelen elbujdosni, mert nincs miből éljen. Látható tehát, hogy ily szabályzás , ha czéljának megfelelni akar, inkább repressiv, mint fölbátorító természetű, szintúgy, a mint p. o. az útleveleket mai napjainkban senki sem hirdeti a közlekedés könnyítésére kigondolt eszköznek. Még lehetne talán mondani, hogy a kormány a magángyarmatosításra vonatkozó szabályokba szőhet adóelengedést is, mintegy a kivándorlási jutalomal. A kormány ezt megtehetné. Azonban ekkor — véleményünk szerint — saját helyzeténél fogva még következő politikai tekinteteket kell szemügyre vennie . Ha jutalmat oszt a költözésért, akkor az nem illethet csak egy nemzetet, s az egyenjogúság elve szerint , különböző nyelvű vándorlóink számára egyiránt alkalmazandó. De ezen egy iránti alkalmazás már elvileg megrontva volna, mihelyt a gyarmatosításnak oly tendentiája sugároznék ki, mely valamelyik nemzet számára látszik gyümölcsöket termeszteni akarni. Továbbá, ha jutalmat osztana a települőknek a kormány, egy vagy több évi adóelengedés által, akkor a birodalom kevés vidékén lévén szűkölködőbb, éhezőbb és bizonytalanabb sorsú nép, mint a mi kárpátvidéki tataink nevezetes része, intézkedni kellene, hogy ezek is bátokítassanak a költözködésre, mert szorgalmasok, de elég munkájuk nincs. íme az Ost Deutsche Post által sürgetett szabályozás a gyakorlat terén. Világos, hogy tömeges gyarmatosítást nem fog előidézni. Ilyen tehetség csak az éretlen agyvelőkben barangol, s figyelmetlen szerkesztők által nyomtattatik ki. Paris, jul. 16. P. Az alkotmányrevisio tárgyában tegnapelőtt megnyílt nemzetgyűlési viták eddigi menetéről mindenekelőtt megjegyzendőnek vélem , hogy a komoly méltóság, mely azokat jellemzi, a tárgy rendkívüli fontosságának teljesen megfelelő, s a türelem, amelylyel a szónokok egymást kihallgatják , franczia tanácskozó testületekben példanélküli. Ezen illedelmes magatartás nem csupán Dupin elnöknek a tanácskozást megnyitó intő szavainak , hanem egyszersmind a különböző pártok kölcsönös megállapodásának következménye. Különösen a baloldal meglévén győződve, hogy mérsékelt magatartása által sorait csak szaporítandja, elhatározta elleneinek a respublika ellen intézendő legkeményebb kifakadásait is türelemmel hallgatni és minden erőszakos közbeszólásoktól tartózkodni. Az első két napi viták után ítélve, úgy látszik, hogy a tanácskozás nem csupán a folyó, hanem a jövő egész hetet is igénybe veendi, valamint kétséget nem szenved, hogy a vita, melynek materiális eredménye , a revisio elvetése — mindenki által előre tudva van, morális eredményül a respublika győzelmét fogja fölmutatni. Úgy látszik, nem lehet önámításnak mondani a baloldal tagjainak azon állítását, miszerint a respublika megszilárdulva lépend ki tanácskozásokból. Az első ülésben négy szónok nyilatkozott. Payer, egyike Lamartine meghittjeinek , egy nem igen sucerült beszédben dicsérte a köztársaságot, a 48-kirradalmit és Lamartine-t, és mint a részletes revisionak, a május 31-ei törvény eltörlése föltétele alatti barátja, a javaslati általános revisio ellen nyiatkozott. Falloux, a legitimisták egyik vezérszónoka, egy rosszas és ékes beszédben fejtegeti a monarchia, az örökös, törvényes , isten kegyelmébeli monarchia előnyeit a köztársaság fölött. A május 31-ei törvényre lérre azt mondja, hogy az csak addig szükséges, míg a jelen alkotmány életben van, mihelyt ez megváltoztatik , szerinte nem lesz szükség a május 31-ei törvényre. Szép vigasztalás a népfenség barátinak ! — Szónok megvagdalta beszéde közben az urleanismust és bonapartismust, és Konczkés alá vette Thiers úrnak ismert phrasisát: „a köztársaság azon kormányforma, mely legkevésbbé oszt meg bennünket.“ Falloux úr szerint ez megfordítva áll, t. i. a köztársasági kormányforma az, mely legtöbbfelé szakít bennünket. Végre a forradalmak történetét fejtegetvén, azok lehető vészes eredményeire figyelmeztet és véres eseményeket, Romieu-(Ge szörnyeket lát a közel jövőben , melyektől szerinte csak a kozákok fogják a társaságot megszabadíthatni. — Beszéde már ma megkapta elnevezését: Fölhívás a kozákokra. Utána Mornay szólt a revisio ellen, orleanista szempontból. Száraz, unalmas beszéd , tele ellenmondásokkal. Cavaignac tábornok Falloux beszéde által fölhíva érze magát az ellene sokszor fölhozott vádat, mintha ő a köztársaság isteni jogát állította volna föl, visszautasítani. A tábornok, ki rendesen rövid, nyomatékos phrasisokkal szokott hatni, ezúttal kivételkép hosszas volt, és mondhatni nem sokat nyert vele. A köztársaság érdekében általa elmondottakat soraiból mások ékesebben és hatályosabban fogják elmondani ; az pedig, amit ismételve fölállított elvének, hogy „amely a kormány elvét vitatni engedi, az elveszett kormány“k támogatására fölhozott, az a köztársaságnak inkább ártani, mint használni képes. A tegnapi ülés az első napinál sok tekintetben érdekesebb volt. Coquerel úr, ki magát demokratának, republikánusnak vallja , ki a respublikát, valamint Montalembert a királyságot és Cabel communismust az evangéliumból meríti, a revistot szükségesnek tartja, csak azért, hogy az elnök alkotmányellenes megválasztásának elejét vegye. Követtetett a szószéken Grevy által, ki egyike a baloldal legkitűnőbb tagjainak. Szónok megmutató, mikép lehet a mérséklet hangján, elvitázhatlan tényekre támaszkodva a legkeserűbb igazságokat fölhordani elleneinek , anélkül, hogy ezek részéről kifulladásokat idézzen elő. Azonban csak egy részét mondható el beszédének, és épen, midőn a dolog velejére, a tulajdonképi revisiora áttért, annyira elkábult , hogy beszédét kénytelen volt félbeszakítni, annak befejezését mára tartván főn. Helyét Michel (de Bourges) a hegypárt egyik vezérszónoka tölte be. Mindenekelőtt Cavaignac fenebb említett elve ellen protestált, kinyilatkoztatván, hogy az a monarchisták elve, és hogy a köztársaságnak és abban rejlik ereje , hogy nem fél a vitatástól, sőt épen szüksége van a vitatásra, hogy erős legyen, mert e téren győzelme bizonyos. Azután ő is több előtte szólottak példáját követvén a históriát, az utolsó 60 év históriáját taglalta , belőle a köztársaság szükségességét és a monarchia bármily alakbani lehetlenségét vonván ki. Szónoklata sok tekintetben remek volt; okoskodása tiszta, fordulatai meglepők valónak. Azonban ő nem végezhető be beszédét, s kénytelen volt, mint Grevy, a befejezést mára halasztani, így tehát ma két befejesünk lesz. A baloldal úgy látszik, igyekszik megcáfolni azon állítást, hogy nincsenek szónokai, valamint azon vádat is, mintha támaszkodva számszerinti erejére, mely a törvény által a revisio elvetésére megkívánt minoritást részére biztosítja, a vitatkozás részéről magát megvonni akarná. A kormány egy percig zavarban volt Baraguay d' Isilliers tábornok ismert ügyében, mert Castellane tbornok lyoni állomását odahagyni nem akarta. Azonban a tegnapi ülésben Magnan tbnok lemondása fölolvastatván , általánosan hitték, hogy ő lesz a párisi hadsereg főparancsnokául kinevezve. A mai „Moniteur“ e kinevezést csakugyan meghozta. Carrelettánok pedig, ki előbb Castellane utódául neveztetett, megtartja régi helyét. Miskolcz, jul. 17. Nap nap után ballag, s egyik nap nem külömb, nem érdekes, mint a másik. Ez ugyan közönséges fölsóhajtásuk mai világban a levelezőknek. A sóhajtást elviszi a szél, de egyéb minden megmarad , és áll, mint a Sión hegye. Jó ideje már, hogy a gondviselés többfélekép látogatja városunkat: tűz , víz , háború sat. több ízben