Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-15 / 455. szám

455 1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p Félévre . 10 , - , , Egyévre . 18 , - , , A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úri­nt. LalTertház 449 Szerkesztési iroda: Uri­nteza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautamittatik. ■'1 Hétfő, sept. 15-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgö kr.­­javal számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a PESTI NAPLÓ Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a szerkesztő­ hivatalában. OCTOBER-DECEMBER. Előfizetési hirdetés A CZÍMŰ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elköve­­tend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát ille­tőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó­­hivatalában , úri-utezai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken , minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Az auguszt­ 20-ki­us- kéziratok A bécsvárosi község eljárása az új kölcsön irányában. Ó-Arad- (Árvíz). Tokaj- (Szüreti kinézések. Társasélet). Bánság. (Gr. Coronini. S közigazg. hivatalok betöltése). Somogy- (Esőzések. Tahy kisassz. gyak.) Hivatalos- (Javadalomadományozásoktóli illetékek. Egész­ségügy. Sókereskedés. Slatonaszállásozás). Vegyes hirek és események. Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle- „ Francziaország-, (Léghálózat.) Németország-­­Frankfurt: az egyes német állodalmak al­­kotmányügye. Végrehajtási bizottmány alakítása. Ber­lin : a sept. 7-ki szerződés. A brandenburgi tart. gyű­lés községrendi bizottmánya. A pozeni tart. orsz.­gyű­lés. Tart. gyűlések illetősége. Szövetséggyűlési illető­ség. Frankfurti sajtó. A szövetségi oklevél 13-dik czikke. A rajna melletti tábor. A dán monarchia rendezése.) Olaszország- (Roma : consistorium, collegiumok). Helvétia- (A „Tribune Suisse“ Francziaországból kitiltva. Új vetálgyu-gránátok. Aargaui állapotok. Osztrák katonai örvonal.) Dánia- (Országgyűlés, Dahlerup.) Portuga­lla- (Ferrao csempészettel vádoltatik.) Legújabb­ Magyar nemzeti múzeum- Dunavízállás Mű­tár- (Budapesti lapok II.) Budapest, sept. 15-én TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Modena, sept. 9. — Az Ausztriával kötött tele­­gráfi szerződés megköttetett. Ausztria a telegrafi vo­nalt Borgoforte és a Pen­át Guastala felé vezeti, Modena ellenben Guastalla-Regio- Panna- és Mo­denán keresztül egész az egyházi államig Az új szer­ződés ratificatiója Modenában nem sok idő múlva meg fog történni. Florencz, sept 9. — A franczia középítészeti mi­niszter Magne úr Bécsből megérkezett, s ma Roma s Nápoly felé tovább utazott. Roma, sept. 6. — Több bibornoki kinevezés te­tetett közzé. Nápoly , sept. 6. — A pápa 4000 aranyat küldött a legközelebbi földrengés által megkárosultak szá­m­ára. Paris, sept. H. — Changarniernek elnökké kije­­löltetésérőli hir ismét fölmerül. Pest, sept. 15. A Lloyd tátrai levelezője többi közt így ir: „A martius 4-diki alkotmány, a monarchiai hit visszaszerzése helyett, országszerte kételyt s levertséget terjesztett; az augusztus 20-diki császári rendelet Ausztriát erkölcsileg újra föl­­magasítja, a századokon át közönségesen elis­mert monarchiai elvekbeni hitet újra föléleszti, különböző népei keblében újra fölébreszti azon tüzet, azon erkölcsi erőt, mely az ausztriai bi­rodalmat nagggyá tette. Az erő ezen érzését nem szerezhető nekünk a forradalmi szellem. A dicső trón most inkább mint valaha, állodalmunk első eleme s utolsó védbástyája. A monarchiai érzés­ben oly tetterő él, mely ellensúlyt képez, szem­ben a határain túlcsapongó mozgalommal, mi mostanság jó ideje, Francziaországban lángra kapott.“ A birodalom hagyományos politikája az volt, hogy a közbirodalmi nagy ügyeket az uralkodó intézze erős kezével. A magas politika e kényes mezejét nemzeti törekvések s szenvedélyek küzdhelyévé tenni nem lett volna megegyeztethető a birodalom leg­szentebb érdekeivel, békés és ernyedetlen erő­­beni fenállásával, sok százados és künn is elis­mert nagy hatalma csökkenetlen fentartásával. Ha olyan birodalmi népképviselet keblében, min­t a mártius 4-diki charta állíta fel, akkor, midőn főfontosságú birodalmi ügyek egységes és szilárd akarat által lennének elintézendők, tér nyittatnék arra, hogy újra lángokba törhesse­nek nemzetiségi törekvések s ellentörekvések, csoportulások nemzeti rokonszenvek s ellenszen­vek szerint alakuljanak, s a birodalom életelvei kérdés alá hozathatnának , akkor szárnya lenne szegve azon tetterőnek, mely eddig elő a biroda­lom fényét s dicsőségét fentartotta, hiában on­­tatott volna a nagy áldozat vér a birodalom egységéért, hatalmáért s fejedelme megtámadt jogaiért. Ilyen egy főaggodalmat ébreszte pedig a már­tius 4-diki charta, s oszlata szét az augusztus 20-diki szózat. Ha az uralkodót és népet önhatóságú minisz­teri kormány választja el, eltompul a nép keblé­ben a monarchiai érzés. Azért vette újra kezébe a Felség azon jogo­kat, melyek mint fejedelmet, s mint elődeinek hagyománya, illetik. Azon kapocs, mely Magyarországot eddig elő is a birodalom többi részeivel egybefűzve tar­totta, nem a personális unió tág köteléke, hanem a birodalmi érdekek megóvására s érvényesíté­sére megkivántató hatalomnak az uralkodó kezé­ben az egyes országo­s tartományrészek külön­­sége feletti összesülése volt. E hatalom védpajzsa alatt őrzötte meg hazánk nemzeti létét; alatta remélheti jövőre is felvi­rágzását. Miután a cs. kir. felség az alkotmány revisió­­ját maga kezébe véve, e hatalmat újra eredeti szilárdságában megalapitá, viszont bizton remél­hető, hogy midőn a birodalom állam- s hatalmi egységének, s a monarchiai elvnek igényei által ki vannak tűzve a nép politikai mozgásának s az országrészek saját életmozgalmának kimoz­­díthatlan határai, ezeken belől könnyebben meg­­valósíthatók a nép józan alkotmányi óhajtásai, s hazánk különös alkotmányérdekei.­ Ennek nélkülözhetlen föltétele volt a nemze­tek politikai érdekeinek elválasztása a birodalom politikai érdekeitől, s ezeknek fölemelése azok fölébe. A bécsi községi választmány, azon meggyőző­désből, hogy a magas állodalmi kormánynak a pénz­ügy szabályozására irányzott rendszabályainak, kü­lönösen a megnyitott kölcsönnek szerencsés kívánt sükere, nemcsak az összes forgalomra gyakorland­­ó hatást, hanem a közbizalom megszilárdítására s min­den osztályok élet- s keresetviszonyaira legjótéko­nyabban fog hatni: elhatározta annak előmozdítására nemcsak a község vagyonával hatni közre, hanem az egyes polgártársakat is felszólítni minden egye­sek érdekében fekvő tevékeny részvételre, s ebbeli határozatait a többi koronaországok nagyobb közsé­geinek is tudtul adni, úgy levén meggyőződve, hogy ezek is tehetségükhöz képest, a birodalmi főváros példáját követve, járulandanak a nagy czél előmoz­dítására. A bécsi községi választmány, ezen tekintetekből határozta k I. Hogy a község alatt álló pénztárak s intézetek minden nélkülözhető pénzkészletet e czélra fordít­­tassanak. II. Hogy minden községi tagokhoz meghívás in­­téztessék, miszerint, mennyiben e kölcsönben részt kívánnak venni, járuljanak a községi választmány által nyitott aláíráshoz, mivel a kevésbbé vagyonos osztályok érdekében úgy intézkedett, hogy 100 ft. legkisebb összegig történhessék aláírás, s a pénz­ügyminiszteri rendelet által biztosított legmagasabb előnyök- s kedvezésekben részesittessék mindenki, itt legyen bár alá csak 100 ftot, vagy nagyobb összeget. III. Nyittassák emlékkönyv, melybe az aláírók nevei, mennyiben a községi választmány által nyi­tott aláíráshoz járulnak, az aláirt összegekkel együtt kívánságukra beigtattassanak, s ezen emlékkönyv örök emlékezet okáért a város levéltárában őriztessék. Bécs város községe ez által követésreméltó pél­dát adott hazánk nagyobb községeinek is , melyeket vagyonviszonyaik annak követésére képesekké tesznek. Bécsi lapok tudósításai szerint hasonló példát nyúj­tanak az odavaló zárdák főpapjai s apátjai, kik érte­kezletre egybegyülve azon határozatban állapodtak meg, hogy az összes rendelkezésre álló zárdavagyont az új 5 % kölcsönnel aláírásra fordítandják. Remélhető, hogy több zárdák, s különösen hazánk­ból is egyesülendnek hasonló czélra. A kormány önkéntes kölcsön nyitása által a nép hazafias bizalmára hivatkozott; óhajtandó, hogy mi­nél teljesebb viszhangra találjon. Ó-Arad , sept. 10. Mint tegnapi levelemben irám, s most már sze­mélyesen győződtem meg annak valósága felől, reggel 8 órakor egész Arad vízben állott. — Tegnap, azaz 8-kán reggel 4 órakor medréből egyszere kiront­va , a Maros felőli oldalon minden utczán tört befelé, a városba, s már délben a főtéren lévő Szent Három­ság szobra is vízben állott; s folytonosan nőtt esteli négy, öt óráig s ráadásul esett az esst, fújt a szél. Az egész város körül van véve vízzel, mint ten­ger, síri csend, — semmi harangszó, — nehogy két­szeres legyen a rémület. Utczáin végig járnak a ha­jók, s dühös habjai keresztülkasul nyargalnak fék­telen dühvel ide s­tova. Az úgy nevezett Buzsák külső várostól, melynek két oldalutczáin szinte ren­des folyamként hempelyeg még most is a víz, egé­szen a belvárosi keresztutczáig, honnan már reggel 10 órakor lefutott, csipőig érő vízben kell gázolni, — a magyar város Pernyáva külváros , Ferencz tér, a városliget-utcza, kórházutcza, még most és víz­ben áll, bár ma már 3 araszt apadott a viz, — vala­mint az egész Maros felőli rész, a megyeház s ki­rály vendégfogadó során , — eddig is több ház ösz­­szedőlt. Iszonyú volt tegnap, s lesz, ha eleje nem vezetik, mindennek az ára, — e gyáva nyerekedő népsöp­redék , — a zavarosban halászva, az ijedt károsul- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. BUDAPESTI LAPOK. i­. Pest, sept. 15. Ne ütközzél meg rajta, hogy még most is Rachel kisasszonyról írok, midőn szerepeit színpadunkon bevégezte s bennünket már el is hagyott. Az általa nyújtott gyönyör utóizót még elevenen érzi a közön­ség, az ő neve még ajakról ajakra hangzik, s kárval­lott embernek tartják közöttünk azt, a ki őt nem látta, nem hallotta. Megjelenése szinpadunkon, nem egy rövidéletű tüneményhez hasonlít, mely fölvillan és szemet kápráztat, azután nyomtalan elenyészik és elfelejtetik. Nem egy mulattató könnyű játék volt az, melyet a lehulló függöny előlünk eltakar, s a másnap fölvonuló függöny már szivünkből is kitöröl. . . . Ha látnád az ábrándosan föllelkesült fiatalságot, mely n­em bir kifogyni dicséretéből, e művészeket, kik nagysága előtt elnémulva, megdöbbenve borul­nak le, e költőket, kiknek legmerészebb ph­antasiájo­­kat fölülhaladta a szemlélt valóság, ha látnád itt ott az arczokat, melyek érette mintegy más színbe öl­töztek s hallanád e sóhajokat, melyeket jobbról és balról utána küldenek ... ha látnád és hallanád, csak akkor lehetne némi fogalmad azon lázforma el­ragadtatásról, melyet Rachelnek hatszori föllépése a fővárosi közönségben okozott. E sorokban én nem irhatok egyebet egypár ismer­tető vonásnál. A bírálat aczéltolla elpattan, midőn Raschel művészetének gyémántlapját érinti és a bí­­ráló szeme elsötétül, midőn reá tekint. A­ki pedig magasztalni akar, az nem fog szavakat, nem fog szí­neket találhatni, hogy czéljának tökéletesen megfe­leljen. Ez is, az is csak ennyit mondhat: elnémulok és nem nyitom meg­­az én számat. Ez a nagyszerű­ség, a fenség igazi hatása. Rachel k. a. a múlt hét folytán háromszor lépe föl színpadunkon. Kedden adatott Marie Stuart, szerdán Angelo, csütörtökön másodszor és utoljára Adrienne Lecouvreur. A három színmű között tagadhatlanul Stuart Ma­ria volt, mely legszűkebb térre szorította a nagy művésznő erejét. Egy szerencsétlen királynő, kinek nincs más teendője, mint szenvedni és meghalni. De Rachel itt is megragadott minden pontot, melyből erőt és tüzet fejthetett ki. Még a gyakran előforduló lyrai ömlengéseknek is bírt adni annyi érdeket, meny­nyit senki m­ás, bár látszott, hogy a tér igen igen korlátolt mező az ő merészröptű szárnyai előtt. Er­zsébet királynéval­ találkozása volt az egésznek mintegy tetőzése. Kitört egy megsértett büszke lé­lek egész hatalmával. Tudta, hogy élete forog a koc­­­kán, de elfelejte életét, hogy szívtelen királyi roko­nát néhány pillanatra letiporhassa, megalázhassa. E szenvedély fölviharzása Rachel ajkán megrendítő volt, mint maga a fölriadt természet. Angelában Tisbe szerepét adta. Mezeje van ra­­gyogtatni művészi zsenijét az egész darabon keresz­tül. A szerelemtől szaggatott szív harczát még soha nem láttam ily elevenségben. Érzelmének minden változása, egy egy fényes pontját képezé a művé­szetnek. Ily hő, ily elragadó szerelmi vallomást, minőt ő tett Rodolfo előtt, az életben is igen ritkán vagy soha nem találunk. Annyi erő, annyi hit és annyi melegség volt abban kifejezve... Hát midőn éjjel Catharina Bragadinit meglepi háló­teremében ? .. midőn az elrejtett Rodolfot kiadni kéri, midőn szemrehányást tesz vetélytársa előtt.. ily eltipró haragot, ily mindent elborító és elégető lángot ki lá­tott ? .. Mint kapta föl azt a köpenyt, mely bizony­ságul szolgált, hogy Catharina férfit rejte hálószo­bájában­­ mat rázta meg, mint lökte a semmivé tett nőhöz forrongó dühvel, mely minden tagját átjárta!... Stuart Máriában is hasonló fölriadásában láttuk. De mennyire különbözött a két helyzet egymástól! Legcsekélyebb mozdulatban is meglátszott, hogy amott egy királyné harczol királynéval, s itt egy fél­tékeny szerelmes, vetélytársával. Rebeka, a mű­vésznő testvére Catharina szerepében szinte meglepő erőt és ügyességet fejte ki. Szavalása, a szenvedé­lyek élénk rajza, kezének minden mozdulata, még ujjainak gyakori beszorítása is visszatükrözték Ra­chel képező gondoskodását. Alakja eléggé csinos, hangja csengő és terjedelmes, de csak parányi részé­vel bír, azon átható erőnek, melyet Rachelben any­­nyira csodálunk. Mindenesetre elsőrangú a közép­szerű tehetségek közt. Angelo után Monneau de Lesli czímű egy felvo­­násos vígjátékot adtak. A darabka igen egyszerű s kevés érvet nyújta az élvezésben már előbb elfáradt közönségnek. Leginkább azért említendő, mivel benne Rachel is szerepelt. Egy momentumot emelt ki be­lőle R. semmiből is teremtő fölfogása. Csekély pa­rányi gyöngy, de azért gyöngy, midőn a múlt emlé­keivel merengő lány (Rachel) fejére tesz egy virág­koszorút a tükör előtt, s beszéd közben egyszerre hátranéz kedveséhez e szókkal : suis-je belle ?J­e pár szó úgy van oda vetve a busongó elmerengés után, hogy benne ama roppant erőt rögtön fölis­merhetni. S mit mondjak Adrienne Lecouvreur felől, melyben a művésznő utoljára lépett föl színpadunkon ? Sokan azt állítják, hogy e szerepe volt legtökéletesebb. Én azonban azt hiszem, hogy a­mely szerepet előadott, mindabban tökéletes volt, legalább olyan, minőhöz ha­sonlót nem egy könnyen találhatni. Igaz, hogy Lecouv­reur különféle viszonyok és lelkiállapotok közt jele­nik meg előttünk, mint színésznő a színfalak mögött, mint vendég egy herczegi estélyen, mint szerelmes Maurice mellett, és otthon házi körében, egyszerű pongyolában , majd haldokolva Maurice és Micho­­net karjai közt. De valamint első föllépte alkalmá­val e darabban, úgy most is a haldoklási jelenet volt azon nagyszerű s elfeledhetlen művészi kép, mely magát a természetet megcsalni látszott. Mondják né­melyek, hogy Rachelnek főkép hangja erejében volna elrejtve a bűvös talizmán, mely elragad, csodálatra gerjeszt. Ha e képre pillantottál, nem fogtad elhinni ez állítást, s arról győződtél meg, hogy a fölülmúl­­hatlan erő ott van e sugár halvány alakúak tekinte­tében, arczán, egész lényén, minden legkisebb moz­dulatában. Midőn egy pár perczre kábulttá, őrültté teszi a virág illatával beszivott méreg, s midőn az őrültség mámorából magához térne, az előtte álló Maurice-ra veti szemét s­őt megismeri, a zavart lé­leknek e kibontakozása, ez az egy pillantás fölért minden haldoklással, mit eddig színpadon láttál. Fokról fokra tünteti elő a méreg növekedő hatá­sát, s midőn a körültelevők karjai közöl magát

Next