Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)
1851-10-01 / 469. szám
ld5L másod évi folyam. 469 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p Félévre . 10 . — » , Egyévre . 18 . — , , A havi eldfizetés , mint a ciánonkinti eladás is, megszűnt. Pesten ! Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 . — „ . Félévre . . 8 . — „ , Egyévre . 15 . — , , Egyes szám — , 4 . , A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Uri-utéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ma'!"! ! '-i Szerda, oct. 1-jénHRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő kr.jával számittatik. A beigtalási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A pimmpil CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek az üiiüi® bi vilin v liüiiiii FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással : „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadóhivatalában, úri-utczai Lakért házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Hazánk és Németország. III. Az Oest- Gorra monarchiai elvről- Miskolci (Iskolaügy.) Vegyes hírek és események- Iskolaügy. Ausztria- (Ő Felsége Olaszországban. Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország- (A l’Avénement du Peuple és a Presse elitéltetése. Léon Faucher a becsületrend lovagja és tisztévé neveztetik. A Journal des Débats Kinkel fölhívásáról. Lopez neje. A lyoni gyilkosságról némely részletek.) Nagybritannia. (Tengeri részekrőli hirek. A brit kath. püspökök. Keletindiai thea. Palmerston Tivertonban. Mükiállitás.) Németország. (Berlin : házmotozások és elkobzások. Hannoveri kormány és a szövetséggyűlés.) * Belgium. (Függetlenségi nyilatkozat megünneplése.) Olaszország- (Római várostanács szervezete.) Portugália (A cabralisták és septembristák.) Északamerika- (Lopez amerikai életébeli adatok. Újabb posta.) Kereskedelmi hírek-Statistika közleménye-Legújabb. Magyar nemzeti múzeum-Gabonaár — Dunavízállás-Műtér (ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MOHTÓL. VII.) Budapest, oct. 1-jén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOKSomma, sept. 27.— Sommánál nagy hadgyakorlat tartatott, melynél a főparancsnokságot maga ő felsége vitte. Ugyanez napon föloszlatta ő felsége a hadgyakorlati tábort, visszautazandó. Visszautaztában ő felsége Velenczében egy napig fog mulatni. Alessandria, sept. 26. — A király Turinból megérkezett. Spezia, sept. 25. — A Missisipi ma elvitorlázott Gibraltárba. Florencz, sept. 25. — A toskanai nagyherczegnő , a szardiniai özvegy királyné megérkezett. * Roma, sept. 23. — Spinola szardíniai követ Turinból , és Marongiu cagliari érsek Livornoból megérkezett. Bologna, sept. 24. — Akiért bibornok elutazott Imolába. Nápoly, sept. 19. — A király 31 bűnösnek megrövidítette büntetési idejét, s némelyeknek egészen megkegyelmezett. Konstantinápoly, sept. 20. Két fregát építtetik. Azultán a hivatalnokok fizetéseit 25% helyett 20%-el szállította le. Canea, sept. 17. — Lord Ward, jéniai főbiztos tegnap ide megérkezett, s ma Candiába tovább utazott. Damaskus, sept. 11. — A seraskiei Emil basa meghalározott. HAZÁNK ÉS NÉMETORSZÁG. *) in. Ausztria eleitől fogva nyugati irányban igyekezett hatni. Németországban kereste fényének , hatalmának, tekintélyének alapjait, és a német érdekek intézését annyira főbb gondjai közé számította, hogy valahányszor arról volt szó: ezen nyugati befolyás, vagy pedig valamely délkeleti érdek veszélyeztessék-e, mindig németországi hatalmát vélte legelsőbb megmentendőnek, és azután fordította csak amazokra figyelmét. Hogy a birodalom német tartományai kiváló gondoskodásban részesültek, míg Magyarország egyéb fontossága daczára inkább hátratetetett, ennek oka különösen az érintett irányban keresendő , habár tagadhatlan , miszerint e részben nyomatékul szolgált hazánk azelőtti alkotmányos különállása, mi okból a kor fogalmainál fogva sohasem tekintetett oly birtoknak, melyet kiváló szeretettel ápolni érdemes lett volna. A birodalom nyugati irányából természetszerűleg folyt egyrészről, hogy Németországban folytonos erőfeszítése által birtokába jutott azon hatalomnak , melyet kültekintélye nélkülözhetlen föltételének tartott, másrészről pedig kölcsönhatás elvénél fogva a németországi érdekes eszme-küzdelem sohasem hagyá érintetlenül a birodalom legtávolabb eső részeit úgy, mint középpontját. Azon kapocsnál fogva tehát, mely hazánkat századokon át Ausztriához fűzte, a múltban okvetlenül befolyást kellett reánk gyakorolni a németországi fejleményeknek , és e befolyás annál erősebb, annál nagyobb figyelmet érdemlő, mentül szorosabb viszonyban áll gyakorlatilag Ausztria Németországgal. Szándékosan mondjuk, hogy gyakorlatilag, mert a szorosabb viszony fönállhat, sőt szilárdulhat a nélkül is, ha Ausztria be nem viszi minden részeit határozmányilag a német szövetségbe. *) Lásd Pesti Napló 468. sz. Ezen belépés a németországi függő kérdések között csaknem legelső helyen áll, és bennünket magyarokat a németországi viszonyok általános szempontból méltánylásán kívül, egyéb vonatkozásokban is közelről érdekel, és ha a gondviselés úgy akarja, nagyon szoros összeköttetésben állhat jövendőnkkel. Míg a mart. 4-ki alkotmány, melynek egy főelve a merev központosítás valam teljes épségében állott, azt kell hinni, hogy a megállapított szervezetű egységgel, a birodalom egyes részeinek különböző természete összeférhetlen, nem lehet t. i. föntartani oly állapotot, minél fogva az egységes birodalom némely tartományai egy más, és a birodalmon kívül eső államszövetséghez is tartozzanak, míg más részek eme szövetség körén kívül állanak. Lehetlennek tartatott pedig azért, mert igen sokszor előfordulhatott volna azon eset, hogy a német szövetségen kívül eső tartományok külön érdekeiket a szövetségi részek érdekeivel ellentétbe helyezvén, jogszerűleg a szövetségi érdekek előtt hátrálásra kényszeríthetők nem leendettek, s annyival kevésbbé arra, hogy a szövetség, tehát a birodalom másik részének érdekeit szolgálják, habár e szolgálat viszonyossági alapon állott volna is. És tovább menve, előfordulandott valószínűleg oly eset is, midőn a birodalom, német szövetséghez nem tartozó részeivel ily viszony mellett némi meghasonlásba jővén, a szövetség idegen tagjaitól nem kívánhatta volna, hogy ama részekre nézve fölállított czéljaiban általuk támogattassék. Ily állapot kifejlése mellett a birodalmi központosító egység örökös viszályoknak és újabb meg újabb nehézségeknek forrása leendett. Ebből természetesen következett. Vagy be kell vinni a német szövetségbe Ausztriának minden részeit, és ez által az európai államéletben új állást kell elfoglalnia, mely hogy meghasonlásokat szült volna bizonyos, a nélkül, hogy a származó haszon szinte ily bizonyos volna tolni. A lovasság aztán magában nem állhatand ellent. Apafi csodálkozva kiáltá el magát. — Asszony hisz te valóban fejedelemnek születtél s Anna gyöngéden fogá meg férjét karjánál s trónjához vezetve, abba leülteté. — A kormánypálcza nem játékszer Apafi, monda komoly hangon a nő, soha se feledd, hogy az utókor és a túlvilág ítéletet mond a fejedelmekre ; minden szava, minden tette a fejedelemnek milliók üdve, vagy elpusztulása. Úgy gondold meg, a mit mondasz és cselekszel. Most Isten veled, légy erős. Apafiné magasztos arczczal csókolá meg fejedelem homlokát; e pillanatban Kelemen diák pergamenjére estek szemei. — Micsoda haditerv ez ? kérdé felfogva a pergament. Apafi restelkedve akarta kivenni neje kezéből. Már késő volt. Anna felgyöngyölte azt, s meglátva a hízelgő családját, megpirító szemrehányással tekintő a szemlesütő fejedelemre. — Te készíttetted ezt ? kérdé halkan. — Épen nem siete Apafi válaszolni; valami szemtelen poéta hozta a nyakamra. — Vesd a tűzbe, monda Apafiné nyugodtan. — Úgyis azt akartam, egypár aranynyal majd lerázom tróját a nyakamról. — Korbácsot neki, nem aranyat! szólt Anna haragosan , s rögtön újra megszelídültek a kezvonásai ; mélyen tekintő férje szemeibe s nyájasan monda : — Légy erős! légy fejedelem! Pártfogás a hűnek, — bocsánat a megtérőnek, — megvetés a hízelgőnek. S azzal lehajolt, megcsókolva férje kezét, s mielőtt az visszaadható neki a kézcsókot, eltűnt a sátorból. Apafi hivató rögtön a belépő Cserey által a várakozó urakat. A bejövök arczairól világosan lehet olvasni azon gondolatot, miszerint most a fejedelemtől minden jót lehet kérni és várni, mert az elöljáró családi jelenet boldogsága alig engedheti őt oly helyzetbe lőni, melyben bárkitől valamit megtagadjon. Csupán Apafi István volt eléggé józan észrevenni, hogy testvére arczán ezúttal minő változás ment A PESTI NAPLÓ MUTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. VII. A fejedelemnő. Folytatót. *) — A jó oláhfalusiak , folytatá kaczagva Apafi, a kik lepedővel hordják a templomba a világot, s agyonverik a zsebórát. — Ah , sokat ráfognak szegényekre, ami nem való. Csak az eszük járása furfangos. •—• Dme az csak igaz, hogy a lajtorját keresztbe vitték át az erdőn. — Igen, mert a kapitány megtilta nekik az erdőpusztítást, ellenben kivetette rájuk, hogy varjúfejeket szedjenek, ők tehát keresztbe vitték át az erdőn a hágcsót fészket szedni, s ami faközbe esett, azt levágták előtte. — Ezt jól kimagyaráztad, de az csak nem tagadható , hogy a hegyen nem szántják végig a földjeiket , attól tartva, hogy mire a szélére érnek, fölbillen velük a föld. — Ezt azért teszik, mert a föld széle kősziklás s nem fogja a szántó vas. — Hát meg az, hogy követül azt küldik az országgyűlésre, a kire a község ősi zekéje legjobban ráillik. Én fogadom, hogy már láttam ezt a zekét, a mi ezen a követen van, ezelőtt tizenkét esztendővel a kolozsvári országgyűlésen, csakhogy akkor más ember viselte— Azt tartják az atyafiak, válaszolt erre Apafiné, hogy úgy sem sok szólója van ott a követnek, ott ülni pedig kényelmetlen oly öltözetben, melyet nem gánjt szafitaje. Te mindenneji tudod az okát, reg fejtsd meg *) Lied P. N. 468. párnál, azt, a mit ez a székely megigértetett velem. Kettőt kért: az egyik az , hogy hadd legyen Oláhfalu Kolozsvárhoz két mérföld. — Oh a ravasz együgyüek! kiálta föl Apafiné. Hisz ezzel oda czéloznak , hogy szabadalmuk lévén deszkáikat két mérföldnyi távolban árulni, Kolozsvárott is vásárt nyithassanak maguknak. — Ez ugyan igaz , szólt meggyőződve Apafi, már most a másik kérésük is gyanús előttem, ámbár ez nincs semmi vonatkozással helységükre. Azt kívánták , hogy ezentúl legyen törvényben adva az, hogy a kinek lova nincsen, járjon gyalog. — Értem ! monda Apafiné rövid gondolkozás után. Újabb időkben a postajárás falujokon visz keresztül, s e miatt sokszor követelnek tőlük lovat a futárok. A jó emberek unják a terhet, s kellene nekik törvény, mely a futárokat gyalog járni parancsolja. Apafi haragosan dobbantott lábával. — Lélekadta góbéja! velem ilyen tréfát űzni. No meglásd , mint fogom visszatréfálni őket. Ideje lesz az urakat beereszteni. — Még egy szóra Apafi, szólt Anna nyájasan férje vállára fűzve selyem karjait. Kucsuk hasát is itt láttam a tisztelgők között, hihetőleg bucsút venni van nálad. Apafi megütközve kapta hátra fejét. — Koránsem búcsúzni, hisz tudod , mi czélból állunk itt, hogy Kolozsvárt bevegyük. Ez a munka Kucsuk hasára néz. — Mihály ! szólt Apafiné a könyörgés reszketeg hangján , összekulcsolt kezeit férje vállára téve. Te a törökkel akarod elfoglaltatni Kolozsvárt? Nem gondolsz arra , hogy amely magyar várat valaha török elfoglalt, azt önkényt vissza nem adta senkinek? Nem gondolsz arra, hogy ez országod fővárosa, melynek falain belől önnéped, hűntársaid, hitsorsosid laknak, kiket prédára vetsz az ostromlók dühének ? És akármik legyenek barátaid, pogányok ők és idegenek, kiket nem szabad nemzeted szívébe markolni engedned. Nem esett meg szived, midőn megláttad Kolozsvár falait ? Láthattad e tornyokat, e hiázakat, a nélkül, hogy arra gondolj , hogy ez néped lakhelye, hogy ezek istened templomai, melyeknek az ostromlók üszköt fognak vetni? nézhettél e bástyákra, a nélkül, hogy meg ne lásd rajtok az oda csoportosult anyákat, kik repeső csecsemőiket tárták karjaikon, tudatva veled, hogy itt belől saját néped lakik, ártatlan, hű, becsületes nép s te e nők, e gyermekek felkonczolt holttestein át akarsz országod fővárosába lépni. Apafi izzadó homlokkal kelt fölülhelyéről, zavarodott arczán önkénytelen megbánás nyomai látszottak. — Nem akarok Anna , nem akarok. Ne képzelj engem oly szívtelennek; én, aki egy asszony sírását sem bírtam soha kiállani, nem hallgathatnám egy egész népét, de mit tehetek ? Szándékom volt az egész bandériumokat összehívni, hogy a várost körülvéve, az őrséget föladásra kényszerítsem, de hova tegyem Kucsuk hasát ? ő ostromolni akarja a várost s én nem találok okot neki ellenmondani. — Légy nyugton. Az Erdélyben levő török hadak parancsnokai mindnyájan megkapták fermánjaikat, melyben az van nekik parancsolva, miszerint minél elébb siessenek Érsekújvár alá a fővezér seregéhez csatlakozni, e formánt hihetőleg Kucsuk is megkapta. — Ezt nem tudtam. Azért sietteti hát az ostromot oly nagyon. — Kegyelmed is fog ily parancsot kapni a divántól, hogy Érsekújvár alá siessen. Azt mutatva, mintha már e parancs megérkezett volna, könnyű leend a hasát szép színnel és szóval rávenni, hogy hagyja el Kolozsvárt. — Megteendem Anna, megteendem. Szólt Apafi, föl s alá járva sátorában. Ezzel tartozom népemnek; inkább ide hagyom bástyáikat, mint hogy tűzzel, vassal nyissak magamnak rajtok útat. — Azt ismét nem kell tenned, szólt Apafiné okosan. Van út és mód a vár birtokába jutni, a nélkül, hogy azt ostrommal bevennék. Apafi megállt, kíváncsian tekintve feleségére, ki aztán közelebb húzva őt magához, titkolózva suga fülébe. — Mielőtt Kolozsvár alá jöttetek, Káldit, több bennszorult híveinkkel együtt odautasítom, hogy a várőrséget iparkodjanak számunkra megnyerni. Ma reggel tudósítottak kémeink, hogy a gyalogság fraternisatiók, ígéretek és a körülmények fenyegetése által annyira meg van számunkra nyerve, hogy a legelső dobszéra, melyet a falakon kívül meghall, kész a kapukat megnyitni s seregestül hozzád átpár