Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-01 / 469. szám

ld5L másod évi folyam. 469 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p Félévre . 10 . — » , Egyévre . 18 . — , , A havi eldfizetés , mint a ciá­­nonkinti eladás is, megszűnt. Pesten ! Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 . — „ . Félévre . . 8 . — „ , Egyévre . 15 . — , , Egyes szám — , 4 . , A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Uri-utéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ma'!"! ! '-i Szerda, oct. 1-jén­HRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­igtalási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magánviták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A pim­mpil CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elköve­­tend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát ille­tőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek az üiiüi® bi vilin v liüiiiii FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással : „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó­­hivatalában, úri-utczai Lak­ért házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Hazánk és Németország. III. Az Oest- Gorr­­a monarchiai elvről- Miskolci­ (Iskolaügy.) Vegyes hírek és események- Iskolaügy. Ausztria- (Ő Felsége Olaszországban. Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország- (A l’Avénement du Peuple és a Presse elitéltetése. Léon Faucher a becsületrend lovagja­ és tisztévé neveztetik. A Journal des Débats Kinkel föl­hívásáról. Lopez neje. A lyoni gyilkosságról némely részletek.) Nagybritannia. (Tengeri részekrőli hirek. A brit kath. püspökök. Keletindiai thea. Palmerston Tivertonban. Mükiállitás.) Németország. (Berlin : házmotozások és elkobzások. Han­noveri kormány és a szövetséggyű­lés.) * Belgium. (Függetlenségi nyilatkozat megünneplése.) Olaszország- (Római várostanács szervezete.) Portugália (A cabralisták és septembristák.) Északamerika- (Lopez amerikai életébeli adatok. Újabb posta.) Kereskedelmi hírek-Statistika közleménye-Legújabb. Magyar nemzeti múzeum-Gabonaár­ — Dunavízállás-Műtér (ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MOHTÓL. VII.) Budapest, oct. 1-jén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Somma, sept. 27.— Sommánál nagy hadgyakorlat tartatott, melynél a főparancsnokságot maga ő fel­sége vitte. Ugyanez napon föloszlatta ő felsége a hadgyakorlati tábort, visszautazandó. Visszautaztá­­ban ő felsége Velenczében egy napig fog mulatni. Alessandria, sept. 26. — A király Turinból megérkezett. Spezia, sept. 25. — A Missisipi ma elvitorlázott Gibraltárba. Florencz, sept. 25. — A toskanai nagyherczegnő , a szardiniai özvegy királyné megérkezett. * Roma, sept. 23. — Spinola szardíniai követ Tu­rinból , és Marongiu cagliari érsek Livornoból meg­érkezett. Bologna, sept. 24. — Ak­iért bibornok elutazott Imolába. Nápoly, sept. 19. — A király 31 bűnösnek meg­rövidítette büntetési idejét, s némelyeknek egészen megkegyelmezett. Konstantinápoly, sept. 20. Két fregát építtetik. A­zultán a hivatalnokok fizetéseit 25% helyett 20%-el szállította le. Canea, sept. 17. — Lord Ward, jéniai főbiztos tegnap ide megérkezett, s ma Candiába tovább utazott. Damaskus, sept. 11. — A seraskiei Emil basa meghalározott. HAZÁNK ÉS NÉMETORSZÁG. *) in. Ausztria eleitől fogva nyugati irányban igyekezett hatni. Németországban kereste fényé­nek , hatalmának, tekintélyének alapjait, és a német érdekek intézését annyira főbb gondjai közé számította, hogy valahányszor arról volt szó: ezen nyugati befolyás, vagy pedig vala­mely délkeleti érdek veszélyeztessék-e, mindig németországi hatalmát vélte legelsőbb megmen­­tendőnek, és azután fordította csak amazokra figyelmét. Hogy a birodalom német tartományai kiváló gondoskodásban részesültek, míg Magyarország egyéb fontossága daczára inkább hátratetetett, ennek oka különösen az érintett irányban kere­sendő , habár tagadhatlan , miszerint e részben nyomatékul szolgált hazánk azelőtti alkotmányos különállása, mi okból a kor fogalmainál fogva sohasem tekintetett oly birtoknak, melyet kiváló szeretettel ápolni érdemes lett volna. A birodalom nyugati irányából természetsze­rűleg folyt egyrészről, hogy Németországban folytonos erőfeszítése által birtokába jutott azon hatalomnak , melyet kültekintélye nélkülözhet­­len föltételének tartott, másrészről pedig köl­csönhatás elvénél fogva a németországi érdek­es eszme-küzdelem sohasem hagyá érintetlenül a birodalom legtávolabb eső részeit úgy, mint középpontját. Azon kapocsnál fogva tehát, mely hazánkat századokon át Ausztriához fűzte, a múltban okvetlenül befolyást kellett reánk gyakorolni a németországi fejleményeknek , és e befolyás annál erősebb, annál nagyobb figyelmet érdemlő, mentül szorosabb viszonyban áll gyakorlatilag Ausztria Németországgal. Szándékosan mondjuk, hogy gyakorlatilag, mert a szorosabb viszony fönállhat, sőt szilár­dulhat a nélkül is, ha Ausztria be nem viszi minden részeit határozmányilag a német szö­vetségbe. *) Lásd Pesti Napló 468. sz. Ezen belépés a németországi függő kérdések között csaknem legelső helyen áll, és bennünket magyarokat a németországi viszonyok általános szempontból méltánylásán kívül, egyéb vonatko­zásokban is közelről érdekel, és ha a gondvise­lés úgy akarja, nagyon szoros összeköttetésben állhat jövendőnkkel. Míg a mart. 4-ki alkotmány, melynek egy főelve a merev központosítás vala­m teljes ép­ségében állott, azt kell­ hinni, hogy a megálla­pított szervezetű egységgel, a birodalom egyes részeinek különböző természete összeférhetlen, nem lehet t. i. föntartani oly állapotot, minél fogva az egységes birodalom némely tartomá­nyai egy más, és a birodalmon kívül eső állam­­szövetséghez is tartozzanak, míg más részek eme szövetség körén kívül állanak. Lehetlennek tartatott pedig azért, mert igen sokszor előfordulhatott volna azon eset, hogy a német szövetségen kívül eső tartományok külön érdekeiket a szövetségi részek érdekeivel ellen­tétbe helyezvén, jogszerűleg a szövetségi érde­kek előtt hátrálásra kényszeríthetők nem leen­­dettek, s annyival kevésbbé arra, hogy a szö­vetség, tehát a birodalom másik részének érde­keit szolgálják, habár e szolgálat viszonyossági alapon állott volna is. És tovább menve, előfordulandott valószínű­leg oly eset is, midőn a birodalom, német szö­vetséghez nem tartozó részeivel ily viszony mel­lett némi meghasonlásba jővén, a szövetség idegen tagjaitól nem kívánhatta volna, hogy ama részekre nézve fölállított czéljaiban általuk tá­­mogattassék. Ily állapot kifejlése mellett a birodalmi köz­pontosító egység örökös viszályoknak és újabb meg újabb nehézségeknek forrása leendett. Ebből természetesen következett. Vagy be kell vinni a német szövetségbe Ausz­triának minden részeit, és ez által az európai államéletben új állást kell elfoglalnia, mely hogy meghasonlásokat szült volna bizonyos, a nélkül, hogy a származó haszon szinte ily bi­zonyos volna­ tolni. A lovasság aztán magában nem állhatand ellent. Apafi csodálkozva kiáltá el magát. — Asszony hisz te valóban fejedelemnek szü­lettél s Anna gyöngéden fogá meg férjét karjánál s trón­jához vezetve, abba leülteté. — A kormánypálcza nem játékszer Apafi, monda komoly hangon a nő, soha se feledd, hogy az utókor és a túlvilág ítéletet mond a fejedelmekre ; minden szava, minden tette a fejedelemnek milliók üdve, vagy elpusztulása. Úgy gondold meg, a mit mondasz és cselekszel. Most Isten veled, légy erős. Apafiné magasztos arczczal csókolá meg fejedelem homlokát; e pillanatban Kelemen diák pergamenjére estek szemei. — Micsoda haditerv ez ? kérdé felfogva a per­gament. Apafi restelkedve akarta kivenni neje kezéből. Már késő volt. Anna felgyöngyölte azt, s meglátva a hízelgő családját, megpirító szemrehányással te­kintő a szemlesütő fejedelemre. — Te készíttetted ezt ? kérdé halkan. — Épen nem­ siete Apafi válaszolni; valami szemtelen poéta hozta a nyakamra. — Vesd a tűzbe, monda Apafiné nyugodtan. — Úgyis azt akartam, egypár aranynyal majd le­rázom tróját a nyakamról. — Korbácsot neki, nem aranyat! szólt Anna ha­ragosan , s rögtön újra megszelídültek a kezvonásai ; mélyen tekintő férje szemeibe s nyájasan monda : — Légy erős! légy fejedelem! Pártfogás a hűnek, — bocsánat a megtérőnek, — megvetés a hízel­gőnek. S azzal lehajolt, megcsókolva férje kezét, s mi­előtt az visszaadható neki a kézcsókot, eltűnt a sá­torból. Apafi hivató rögtön a belépő Cserey által a vára­kozó urakat. A bejövök arczairól világosan lehet­ olvasni azon gondolatot, miszerint most a fejedelemtől minden jót lehet kérni és várni, mert az elöljáró családi je­lenet boldogsága alig engedheti őt oly helyzetbe lő­­ni, melyben bárkitől valamit megtagadjon. Csupán Apafi István volt eléggé józan észrevenni, hogy testvére arczán ez­úttal minő változás ment A PESTI NAPLÓ MUTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. VII. A fejedelemnő. Folytatót. *) — A jó oláhfalusiak , folytatá kaczagva Apafi, a kik lepedővel hordják a templomba a világot, s agyonverik a zsebórát. — Ah , sokat ráfognak szegényekre, a­mi nem való. Csak az eszük járása furfangos. •—• Dme az csak igaz, hogy a lajtorját keresztbe vitték át az erdőn. — Igen, mert a kapitány megtilta nekik az erdő­­pusztítást, ellenben kivetette rájuk, hogy varjúfeje­­ket szedjenek, ők tehát keresztbe vitték át az er­dőn a hágcsót fészket szedni, s a­mi faközbe esett, azt levágták előtte. — Ezt jól kimagyaráztad, de az csak nem tagad­ható , hogy a hegyen nem szántják végig a földjei­ket , attól tartva, hogy mire a szélére érnek, föl­billen velük a föld. — Ezt azért teszik, mert a föld széle kősziklás s nem fogja a szán­tó vas. — Hát meg az, hogy követül azt küldik az or­­szággyűlésre, a kire a község ősi zekéje legjobban ráillik. Én fogadom, hogy már láttam ezt a zekét, a mi ezen a követen van, ezelőtt tizenkét esztendő­vel a kolozsvári országgyűlésen, csakhogy akkor más ember viselte­— Azt tartják az atyafiak, válaszolt erre Apafiné, hogy úgy sem sok szólója van ott a követnek, ott ülni pedig kényelmetlen oly öltözetben, melyet nem gánjt szafitaje. T­e mindenneji tudod az okát, reg fejtsd meg *) Lied P. N. 468. párnál, azt, a mit ez a székely megigértetett velem. Kettőt kért: az egyik az , hogy hadd legyen Oláhfalu Ko­lozsvárhoz két mérföld. — Oh a ravasz együgyüek! kiálta föl Apafiné. Hisz ezzel oda czéloznak , hogy szabadalmuk lévén deszkáikat két mérföldnyi távolban árulni, Kolozs­várott is vásárt nyithassanak maguknak. — Ez ugyan igaz , szólt meggyőződve Apafi, már most a másik kérésük is gyanús előttem, ámbár ez nincs semmi vonatkozással helységükre. Azt kíván­ták , hogy ezentúl legyen törvényben adva az, hogy a kinek lova nincsen, járjon gyalog. — Értem ! monda Apafiné rövid gondolkozás után. Újabb időkben a postajárás falujokon visz keresztül, s e miatt sokszor követelnek tőlük lovat a futárok. A jó emberek unják a terhet, s kellene nekik törvény, mely a futárokat gyalog járni parancsolja. Apafi haragosan dobbantott lábával. — Lélekadta góbéja! velem ilyen tréfát űzni. No meglásd , mint fogom visszatréfálni őket. Ideje lesz az urakat beereszteni. — Még egy szóra Apafi, szólt Anna nyájasan férje vállára fűzve selyem karjait. Kucsuk hasát is itt láttam a tisztelgők között, hihetőleg bucsút venni van nálad. Apafi megütközve kapta hátra fejét. — Koránsem búcsúzni, hisz tudod , mi czélból állunk itt, hogy Kolozsvárt bevegyük. Ez a munka Kucsuk hasára néz. — Mihály ! szólt Apafiné a könyörgés reszketeg hangján , összekulcsolt kezeit férje vállára téve. Te a törökkel akarod elfoglaltatni Kolozsvárt? Nem gondolsz arra , hogy a­mely magyar várat valaha török elfoglalt, azt önkényt vissza nem adta senki­nek? Nem gondolsz arra, hogy ez országod fővárosa, melynek falain belől önnéped, hűntársaid, hitsorso­­sid laknak, kiket prédára vetsz az ostromlók dühé­nek ? És akármik legyenek barátaid, pogányok ők és idegenek, kiket nem szabad nemzeted szívébe markolni engedned. Nem esett meg szived, midőn megláttad Kolozsvár falait ? Láthattad e tornyokat, e hiázakat, a nélkül, hogy arra gondolj , hogy ez néped lakhelye, hogy ezek istened templomai, me­lyeknek az ostromlók üszköt fognak vetni? nézhettél e bástyákra, a nélkül, hogy meg ne lásd rajtok az oda csoportosult anyákat, kik repeső csecsemőiket tárták karjaikon, tudatva veled, hogy itt belől saját néped lakik, ártatlan, hű, becsületes nép s te e nők, e gyermekek felkonczolt holttestein át akarsz orszá­god fővárosába lépni. Apafi izzadó homlokkal kelt föl­ülhelyéről, zava­rodott arczán önkénytelen megbánás nyomai lát­szottak. — Nem akarok Anna , nem akarok. Ne képzelj engem oly szívtelennek; én, a­ki egy asszony sírá­sát sem bírtam soha kiállani, nem hallgathatnám egy egész népét, de mit tehetek ? Szándékom volt az egész bandériumokat összehívni, hogy a várost kö­rülvéve, az őrséget föladásra kényszerítsem, de hova tegyem Kucsuk hasát ? ő ostromolni akarja a várost s én nem találok okot neki ellenmondani. — Légy nyugton. Az Erdélyben levő török hadak parancsnokai mindnyájan megkapták fermánjaikat, melyben az van nekik parancsolva, miszerint minél elébb siessenek Érsekújvár alá a fővezér seregéhez csatlakozni, e formánt hihetőleg Kucsuk is meg­kapta. — Ezt nem tudtam. Azért sietteti hát az ostro­mot oly nagyon. — Kegyelmed is fog ily parancsot kapni a diván­­tól, hogy Érsekújvár alá siessen. Azt mutatva, mintha már e parancs megérkezett volna, könnyű leend a hasát szép színnel és szóval rávenni, hogy hagyja el Kolozsvárt. — Megteendem Anna, megteendem. Szólt Apafi, föl s alá járva sátorában. Ezzel tartozom népemnek; inkább ide hagyom bástyáikat, mint hogy tűzzel, vassal nyissak magamnak rajtok útat. — Azt ismét nem kell tenned, szólt Apafiné oko­san. Van út és mód a vár birtokába jutni, a nélkül, hogy azt ostrommal bevennék. Apafi megállt, kíváncsian tekintve feleségére, ki aztán közelebb húzva őt magához, titkolózva suga fülébe. — Mielőtt Kolozsvár alá jöttetek, Káldit, több bennszorult híveinkkel együtt odautasítom, hogy a várőrséget iparkodjanak számunkra megnyerni. Ma reggel tudósítottak kémeink, hogy a gyalogság fra­­ternisatiók, ígéretek és a körülmények fenyegetése által annyira meg van számunkra nyerve, hogy a legelső dobszéra, melyet a falakon kívül meghall, kész a kapukat megnyitni s seregestül hozzád átpár­

Next