Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)
1851-10-07 / 474. szám
1850 másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken •• Pesten ■ Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 . — „ , A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr.p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre. 15 „ — „ , Egyes «lám — » 4 „ » lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úri-ut. LalTertház 449 Szerkesztési iroda: Drintcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik Minden bérment ellen levél visszautasíttatik. 474 ” Kedd, oct. 7-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgfl kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.ktnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A mini jgypia CZIMÍI POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az ©!I®iii$ Hifitül st ilillllll FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadóhivatalában , úri-utezai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. 1 . " ^ TARTALOM Telegraff tudósítások. Társadalmi érdekek-Bécs-A tátrai levelező és a Presse. A Reichszeitung. Értekezések a miniszterelnök és kir. tanács elnöke közt. Minisztériumok egybeolvasztása felőli combinatiók. Főváros. Színház.) Hivatalos- (Kinevezések. Iskolaügy. Illeték szabás. Postaügy-) Vegyes hírek és események. A vasszombathelyi gazdasági egylet működése- Iskolaügy Kecskemétről- Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország. (A Patrie elleni pör. Langlois pörbefogatása. Chambord gróf születésnapja. Gladstone Párisban. Nemzetőrség lefegyverzése. Bonaparte St.-Cloudban. Máj. 31 -ki törvény állása. Persigny. Egy okirat Portugal köztársasági szervezetéről.) Nagybritannia (Félelmek az ügyeleti világban. Kossuthra s társaira vonatkozó tudósítások.) Németország (Berlin : A sziléziai tart.gyűlés a telekadói mentességekről. Mecklenburg csatlakozása a Zollvereinhez. Szövetségi hadtest. Hamburg hozzájárulása a sept. 7. szerződéshez. Az angol kormány tiltakozó jegyzékirata. Preussen és Pozen tartományok kiléptetése a Bundból. és Belgium közötti kereskedelmi szerződés. Königsberg: Szabad község.) Németalföld- (A kamarák válaszirata ) Oroszország- (Zamojszki s a gőzhajózás Lengyelországban. Paskiewich. Hadsereg.) Amerika- (új készületek egy harmadik cubai vállalathoz.) Kereskedelmi hírek Statistikai közlemények-Magyar nemzeti múzeum-Dunavízállás-Matár. .(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MOHTOL. VIII.) Budapest, oct. 7-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Roma, sept. 30. —Colloredo gróf volt cs. kir. ausztriai követ a pétervári udvarnál Civitavechiából ide megérkezett. Ismét egy faálgyu foglaltatott le; többek a szűz Mária képeivel újabb botrányos gúnyt űztek, azokat sárral dobálván be. A gyanú ezúttal fensőbbrendű személyekre esik. A rendőrség legújabban a Mazzinival czimborálásról gyanús két egyént fogott el, kik azelőtt a garibaldi féle légióban szolgáltak. Az épen most érkezett levantei posta kevés érdekest hoz. Konstantinápolyból sept. 20-káról jelentik, hogy az ottani kikötőben két angol gőzös ütközött egymásba , melyek egyike 25 lábnyira merült alá. A legénység megszakadhatott. Liverpool, oct. 2. — 5000 köteg gyapot egynyolczaddal alább kelt. Paris, oct. 4. — 5 pet rente 91, 90. 3 pcent 55, W. Frankfurt, oct. 4. — A szövetséggyűlés Poroszország északi tartományainak a német szövetségből kikebeleztetését jóváhagyta. Hannovera, oct. 3. — A király súlyosan megbetegedett. Pest, oct. 7. Azt hisszük, nem csalódunk, ha jelen korunk törekvései alap-s vezéreszméjéül azon áldásteljes s tartalomban gazdag eszmét ismerjük, hogy az állodalmi, s társadalmi intézetek oly szervezetnek legyenek, miszerint jótékony hatásukat a társadalomnak minden osztályaira, s minden tagjaira kiterjesszék. Minden igazságot fejlődése, s megvalósulása történelmi folyama alatt, téveszmék s ezeken alapuló ferde törekvések szoktak kisérni, így azon termékeny eszmének idétlen szülöttje a socialismus és communismus. Korunk postulatuma, hogy a közintézetek kihatása egyaránt terjedjen ki a társadalomnak minden osztályaira. E kihatás nem más, mint közgondoskodás az állodalom tagjai jogi állapotáról , közbátorságáról, s közjóllétéről. E közgondoskodásnak tehát egyenlő szeretettel kell felölelni minden polgárt, nem nyújtva kizáró kedvezményeket egyik vagy másik osztálynak, s nem hanyagolva el egyik-, vagy másikat. Önként fölötte, mennyire különbözik ez az egyenlősítés socialistikus törekvésétől, mely a társadalmi osztályok lényegét, s állását akarná kimozdítni, s úgynevezett sociális egyenlőséget létesitni. E szempontból tekintve a létező viszonyokat s állapotokat, azt észleljük, hogy az újdon franczia szabású constitutionalisms nagy mértékben elvesztette hitelét nemcsak a kormányoknál, de a népeknél is. Tagadhatlanul áll ez Francziaországról, melynek mostani ingatag, habozó, bizonytalan kimenetelű, s mondhatni veszedelmes közállapotáról bármiként gondolkozzunk, el kell ismernünk, hogy a politikai zavarok ezen örvényébe ama rendszer útján jutott, melynek uralma alatt a nép akárhányszor, s elég hosszú időn át tehette azon észrevételt, hogy javaslatok s vállalatok, melyek a nép minden osztályának anyagi , s szellemi jóllétét előmozditni alkalmasak lettek volna, a kormányhatalom műszervei által kezdeményezve, hajótörést szenvedtek előítéletein, s önzésén az alkotmányos szabadság azon őrseinek , kik utoljára is inkább voltak önhitségöknek, igényleteiknek, önzésüknek, mintsem a nép érdekeinek képviselői. Mindenek fölött ennek tulajdonítható ott a ferde s dúló törekvéseknek elterjedése a népesség bizonyos rétegeiben; s mennyiben e részben azon néposztálynak talán ki nem elégítő vallási s erkölcsi állapotát okoznék, gondoljuk meg, hogy e mély bajnak is ily elmérgesülése a közgondoskodásban történt nevezetes mulasztásoknak sajnos következménye. Midőn állodalmi s jogintézetek, múlt századok egészen különbözött intuitiois állapotainak , hagyományai, ama valódi törvény előtti s jogi egyenlőséggel, melynek kivonata a nép közérzetébe átment, ellentétbe jőnek, ha maga idejében át nem alakíttatnak, ellenállhatlan erővel beálló események hatalma által sepertetnek el, mint Magyarország több közjogi intézeteivel történt. Ha az ország a nép közvéleménye jogosított orgánumok által nem nyilatkozhatik, akkor lehet tartani attól, hogy ezen egybehangzás az állodalmi intézetek, s a haladó koreszmék között el lesz tévesztve. A birodalmat e tekintetben jelenleg szerencsés helyzetben találjuk. A társadalmi szervezet- s a jogi intézeteknek a polgári egyenlőség tekintetéből hiányai, kissé drága áron ugyan s kissé rögtönözve, de nagyobb részint el vannak szüntetve. A politikai formák utáni törekvés jórészt elvesztette azon varázserejét, mely eddigélő azoknak a kor minden bajai orvoslására, minden szükségei kielégítésére, minden feladatai megoldására nézve tulajdoníttatott, úgy hogy a haladás egyoldalúkig abban kerestessék, ha azok a képviseleti alkotmányok példányállamai mintájára fejtetnek ki, s a fejlődésnek minden más menete haladás-ellenesnek bélyegeztessék, mintha a közjó előmozdításának egyáltalában nem léteznék másban eszköze, mint a népnek úgynevezett politikai jogai öregbítésében, vagyis a kormányhatalom körének szorításában. Sőt inkább azt hisszük , mostama törekvése háttérbe nyomulásával, a politikai rendszernek is azon alakzatai, melyeknek oly nagy becs tulajdoníttatik, az igazgatás egyszerűsítése, az igazságkiszolgáltatás gyorsasága, olcsósága , igazságos volta, a közoktatásnak jó rendbeszedése , a pénz- és adóügynek takarékos és czél- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. Folytatás. *) VIII. Air a ée. Ismét Magyarországon vagyunk, a Nom ok a hegyei közt. Egyikében az ország azon részeinek, miket még senkinek sem jutott eszébe megnépesíteni. Tíz mérföldnyi távolban nem találni egy falut; az egész hegylánczolaton nem visz keresztül egy járható út; magok a gyalog ösvények is rendesen elvesznek a hegyek kanyarodásai közt, — vagy egy levelekkel behordott vízomlásba szakadva, —■ vagy egy elhagyott szénégető tanyán végződve, melynek szenes kormos szérűjét sokáig nem tudja benőni a fű. Már a szélei is laktalanok e vadonnak , az egymásra boltozó tölgyek, bükkök alatt órákig eljárhat az ember, anélkül, hogy saját léptein kívül egyebet hallana; egy szál fű, egy virág, egy bokor nem nőhetett sehol; az irtatlan fák alatt csak a fakó haraszt zörög, melyből csodálatos gombák tolják elé mindenszínű kalapjaikat, csoportosan dülledve ki a mohos fák tövei mellől. Csak ott, hol a hegyekről lejövő folyam ketté szeli a völgyet, tűnik elő a zöldes pázsit; a buja fűben hevernek a félelmetlen dámvadak; a vad méhe köpűt ásott a vízre hajló fa odvában s dongva röpkedi körül a havasi virágokat, mik a víz fölött ingának. E folyam a Rima vize. Messze, vigasztalan távolban látszanak még magasabb hegyek, mikről e fehér folyam alázuhogni látszik; a reggeli köd növeli a bűvös messzeséget, s ha az ember legvégső pontját elérte e távolnak, még Lásd Pesti Napló 469. számát. iszonyúbb távol s még kietlenebb hegyek látszanak előtte , fölötte, — mintha lépcsők akarnának lenni az égbe , oly magasok , oly szakadatlanok. A Rima mindenütt rovátkokat húz ez ősvilági béretek között, ő az egyedüli lény, aki elég vakmerő utat törni magának e vad sziklák tömkelege körül. Néhol harsogó robajjal rohan alá a gránitsziklák fokairól , fehér köddé törve, mire aláért, melynek csöpjeiben örök szivárványt képez a napsugár, mintegy tündérhidat egyik bársony parttól a másikig. A zuhatag közepéből mohos szikla áll ki, azt kétfelé választva, s a mohos szikláról virágos vadbokrok hajolnak alá a szédítő tomboló örvénybe, örök reszketésben tartva az ágaikat hintáló zuhatagtól. Alább szűk basalt sziklák közé szorul a szilaj folyam, lassú csörgedezéséből melancholicus zenét sokszoroz a kettős viszhang, átlátszó kristálya feketének látszik medve köveitől, melyben fürge rózsaszín pisztrángok s fehér vízikigyók úszkálnak, ezüst szalagokként; — innen kiszabadulva ismét omlik szikláról sziklára haragosan korbácsolva a medre közepén fekvő óriási sziklaköböt, melyet egykor megáradtan mérföldnyi távolból hengergetett le idáig s a legközelebbi hóolvadás vagy felhőszakadás után ismét ezer ölnyire hengerítend alább a sziklákkal eltorlasztott völgybe. Mindig följebb, följebb megyünk. A tölgy- és bükkerdő elmarad, következnek a fenyvesek. A láthatár mindig távolabbnak látszik, az átlátszó köd, mely eddig a magasságot fedé , most már a mélységet lepi el. A kis zöldes völgyfoltocskák alig látszanak meg a levegő opálszinén keresztül s az egy sötét folttá mosódott erdős hegyeknek csak a szélei kivehetők, aranynyal, vagy lila színnel rajzolva a kelő napsugártól. És előttünk mindig magasabb , magasabb hegyek emelkednek elő. Az ember ingerelve érzi magát ez ifjabb óriásokra is fölhágni, megtudandó, ha lesz-e hát ezeknek vége ? Már a folyam is elhagyott bennünket , mélyen alattunk látszik egy sötétkék kerekded tavacska, mindenütt meredek szikláktól övezve, melynek tükrében fehér hatytyúk törödnek a vízbe hajló fenyők árnya alatt.. E tó közepéből bukik föl a Rima forrása éles magasságra vetve fölbugyogó kristályát, örök hullámzásban tartva a tavacskát, mintha valami szellem, az egész tavat föl akarná emelni fejével. Még egy hegyláncz mered föl szemeink előtt, mindenütt benőve sötét fenyvesektől, csak a gerinczeinek nem jutott már növény, azokat hosszában egymásra hányt sziklák födik , mikről semmi zöld sem látszik alá. Ide is följutva, a legmagasabb pontot véljük elérhetni , midőn egyszerre a sötét fenyvesek fölött egy fehér óriás emelkedik elé, s a kifáradt hegyjáró szemei előtt messze és magasan, az ezüst havasok ragyogó csúcsai rémledeznek föl, magas fehér gúláikkal képviselve a lehetlenséget. Itt állapodjunk meg. A hegygerinczeken végig, kivált a távolban némi ösvény kanyargása látszik, melyet elvész a fenyőerdők között s más irányban ismét előtűnik, arra mutatva , hogy e vadon közepett valakinek laknia kell, a mi annál meglepőbb, minthogy egész e helyig laktalannak mutatkozik a vadon, s túl rajta a még látogatatlanabb havasok fénylenek. A hegycsúcsról száz meg száz hegy és völgy látszik meg, egymáshoz mindenben hasonlatosak; a szem elfárad rajtok végig tekinteni s a míg a nap sugarai rézsút feküsznek a tájon, arany ködfátyolt szőve a vidékre, alig lehet egyes tárgyakat kivenni a nagyszerűsége által nyomasztó panorámából. Lassankint azonban egy tágas sziklaöböl kezdi a figyelmet magára vonni, a béretek kékesen szürkék, melyek minden oldalról reá omolni látszanak, s e torkolat közepén egy roppant sziklabálvány mered elő , különválva mindeniktől, mintha az égből szakadt volna ide. A futólagos pillanat elcsúszik a sziklatömeg fölött, de a figyelmesebb vizsgáló előtt egy keskeny fahíd tűnik szembe, mely hosszú fenyőlábakra verve, e bérczcsutakot, a legközelebb álló meredek falak egyikével látszik összekötni. S lassankint azt is észrevesszük, hogy e bérczemelvényt nem a természet alkotó ily magasnak, hanem azon egymásra hordott hasonszínű sziklák, mik köröskörül falakat képezve, a bérczet mintegy folytatni látszanak, emberi kéz művei. E köröskörül emelt tömör sziklabástya csaknem olyan magas, mint a talapjául szolgáló bérez maga. S miután a fal mindenütt a szikla meredek széléig van kiépítve, úgylátszik, mintha egyenesen abból nőtt volna ki, s a szikláról a falakra kapaszkodó növények indái csak arra valók volnának, hogy azt összekapcsolják vele. 1664-ben ezen helyről alátekintve a kopár bástyákon belül tündérien tarka épületeket láthatott a szem. C o r s a r bég lakott a várban a környék rémura, s parancsára rózsasövények nőttek a bástyákon, a várudvart egész ligete a narancs és gránát almafáknak közzé; azon pompás épületeket, miket a keleti pompa a múlandó gyönyör számára épit, lehete látni mindenütt. A kerek, tágas rotondák , gömbölyű kúptetőikkel, mik kívülről égszinkékre voltak zománczolva, hogy a nap tündökölt rajzok , a bástyák tarkára festett tornyai, a mauresque faragványokkal terhelt erkélyek, porczellán virágcserepeikkel; — a karcsú hófehér minarék, mikre fölfutottak a tölcséres virágok indái; a rostélyos kioszkok, vékony aranyzott oszlopaikkal; mindez oly könnyű anyagokból volt épitve, mint egy papirosvár: csupa aranyozott fa és festett üveg, vagy zománczos cserép és tarka szőnyegek. A hegyes rézfedeleken libegtek lobogtak a tarka zászlók, s a zászlók hegyében ragyogott az arany félhold; minden kioszk hegyén, minden rondellán , minarén félholdak és lobogók. Egy repülni készülő tündértanya. De a bástyák, melyek e töredékeny tündértanyát körtték, meginhatlanok voltak. Köröskörül hozzájárulhatlan meredek, hová ha egyszer bevette magát az üldözött, százannyi üldöző ellen megvédheté magát. A comparadzsik éjjel nappal füstölő kanóczczal jártak a hosszú álgyúk előtt, miket Corsar bég ott öntetett, mert álgyúk számára út nem volt a környékben. Kettő ezek közöl a hídnak volt szegezve, azt a megtámadás perezében az első lövéssel öszszetörendő. Corsar bég e helyről kalandozott szét az országban rabolva, leölve, akit védtelenül lepett, s ha üldöző hadseregre talált, hirtelen megforditá spahijait és beduinjait, s míg a hegyutakon öszvérekre rakott zsákmányával várába menekült, addig a lesbeállitott timarioták az üldözők elől bevagdalák az utakat s kövekkel verték agyon, a ki a völgyek közé merészkedett utánok eredni; néha pedig egészen vára alá engedte lőni az üldözőket s míg azok nagy fáradtsággal odaczepelt félfontos álgyúikkal lövöldöztek