Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-14 / 480. szám

480 185L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p Félévre . 10 , - , , Egy évre . 18 „ — „ , A kari aldfn­ezda, mint a láé* «önkinti eladás is, negai&nt. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30kr.p Évnegyedre 4, — „ „ Félévre . . 8, — „ „ Egy évre. 15 , - , , Egyenszám — „ 4 . » A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Dzintcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. *■'" Kedd, oct. 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magánviták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával száraiztatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A mini­m CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elköve­­tend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát ille­tőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Oifiuis« 1111H111v ililUiil® FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással : „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó­­hivatalában , úri-utcza. Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM Telegraf! tudósítások. Tartománygyülésekről- II­Bécq- (Alkotmányo s miniszterváltozási hirek. A journal de Francfourt czikke. Az angol ünneplések. Albert főherczeg.) Kecskemét- (Iskolaügy. Tanárválasztás.) Hivatalos. (Iskolaügy. Postaügy. Aláírások az államköl­csönre.) Vegyes hírek és események Iskolaügy­­--Körösről-Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország- (Granier de Cassagnac a máj. 31 -ki tör­vény ellen. Nettement. Az Abattucci-féle miniszteri combinatio. Idegenek iránti rendelet. A képviselők.) Kagybritannia- (Kossuth érkezése váratik.) Németország- (Berlin : Szász-tartomány gyűlésének ered­ménye s a restauráló párt. poseni tartománygyűlés. Frankfurt: szövetséggyűlési választmány ; szakértők első ülése ; Tallenay : Porosz tartományok szövetség­ből­ kiléptetése ; a szvetségi államok alkotmányai­nak megvizsgálása ; német alapjogok. Darmstadt: A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR­IX: A fejed­elem és minisztere. Folytatás. *­ Szép magas sugár ifjú volt a bemutatott, eleven piros arczczal. Szakállnak legkisebb nyoma sem mu­tatkozott meg rajta, s női szépségű vonásaiban csak a büszkeség árulá el a férfit. Az ifjú megtetszett Apafinak. — Hogy hívják védet ? kérdé Telekitől. Teleki különös mosolylyal monda : — Tököly István fia, Imre. Apafi elkomorodva nézett az ifjúra­— Apád jó barátom volt, monda, a nélkül azon­ban, hogy kezét nyújtaná neki. — Tudom, felelt az ifjú, azért jöttem kegyel­medhez. — De háborgás ember volt az Istenadta. Jó hogy te nem ütöttél rá. Szegény megboldogult, ha ráemlé­kezem,m­ilyen csatákat vívott azzal a félbolond Zó­lyomi Dáviddal. Két Bethlen leányt vettek el ketten, kik örökségbe kapták Vajda-Hunyad várát. Az egyiknek jutott az innenső fele a várnak, a má­siknak a túlsó. Mikor aztán összezördült a két úr, összeszedett cselédjeikkel egész ütközeteket viseltek tulajdon váruk udvarán, s egyik ablakból a másikba álgyúztak. Nagyon szerették a háborút: apád még *) Lásd Psiti Napid 479. u. Wippermann, Lipcse: Vizsgálatok eredménye. Worms : házkutatások. Drezda : Schulze. Zweibrücken : el­itélések.) Dánia- (Volksb­ingi bureau-választások.) Helvétia- (Egy kis oppositionális győzelem. Osztrák me­nekültek.) Olaszország. (Súrlódási zavarok. Antonelli. Osztrák tá­bornokok rendekbeli kitüntetése a szardíniai király által. A baloldal. D’Alcoisier. Tengerészeti reform. Miniszterkrizis. Súrlódás a katonaság és nemzet­őrség között.) Törökország. (Negro tengeri rabló elfogatása.) . Gazdasági s keresk hírek. Magyar nemzeti muzeum- Börze- — Dunavszállás-Matár. .(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. IX.) Budapest, oct. 14-én. TELECRAFI TUDÓSÍTÁSOK Paris, oct. 10. — Újra fölmerültek a miniszter­­változási hirek. Falloux megérkezett Párisba, s a legitimista párt főnökeivel értekezleteket tart. 5%r. 91, 25 , 3% r. 55, 57. London, oct. 10. — Consols 96%—97. Bécs 12, 16. Búza fölebb hágott, az ügylet kevés. Velencze, oct. 12. — Deressio Alois Comobel, a comoi municipalis congregatiónak azelőtt altitkára, a Schweizból hozott forradalmi placatok terjesztésé­ért tegnap kötéllel végeztetett ki. Bizonyos Maisner Vincze is ugyanazon bűntett miatt halálra ítéltetett, de a rá kimondott halálos ítélet kényszerített munká­val egybekötött 10 évi várfogságra változtatott át. Zara, oct. 8. — Stagnában újra földrengés volt. Trieszt, oct. 11. — London 11, 56, ezüst 20%. — (Heti tudósítás) Kávé: Rióból kevés a készlet s ára­ság 22%—30%. Nyers czukor szilárd. Bors ke­restetik. Pamut változatlan, csak a Makolaj szállott valamit. Olajkészletek hiányzanak, % forinttal há­gott. Déli gyümölcsökben élénk ügylet. Prnt, oct. 14. Tudjuk, mekkora lendületet adott a franczia forradalom a nemzetiség szellemének, a nemzeti büszkeségnek. E szenvedély szinte el volt tűnve az európai politikai élet világából. Ott vola az­előtt az egyház , mely minden nemzetiséget egy hivők tömegében ölelt föl. Az államhatároknál senkinek sem jutott eszébe a nemzetiségi hatá­rokat nézni. A hűbéres vazallok kötelességük­nél fogva inkább megfeledkezni voltak kötele­sek nemzetiségükről. Az ellentétes különbségre vergődött rendi viszonyok csaknem szilárdabb kapcsot képeztek egyrendűekre nézve a nemze­tiségnél , s nemzeti szellem helyett inkább csak tartományi ragaszkodás s büszkeség létezett, meghalni sem tudott csata nélkül, neki álgyúdurro­­gás kellett és ostromlott vár halála órájára. Jó hogy te nem ütöttél rá. Te oly szelíd fiúnak látszol. — Oh én nem érdemlem e dicséretet, szólt közbe Imre büszkén. Én is ott voltam az ostromlott várban s védtem azt, mig apám meg nem halt. Apafi kedvetlenül fogadta e közbeszólást, mégis részvétet akart mutatni. — S hogy szabadult ki öcsémuram ? Imre elvörösödött s nem akart felelni. Teleki né­mileg korlátozandó az ifjú tüzét, kimondd az igazat. — Olyan fiatal még a legény, hogy az ostromlók figyelmét nőruhába öltöztetve, könnyen kikerülhető. Apafit újra jó kedélybe hozta ez ötlet. Tréfásan megveregeté az ifjú vérpiros orczáját, s inte Teleki­nek, hogy már most egyúttal mutassa be a többi ura­kat is neki. Csupa magyar menekvők voltak. A fejedelem ipar­kodott nyájasnak látszani irántuk. E közben belépett egy udvaroncz, s fönhangon jelenté: — Reverend uram ő kegyelme, a franczia­­országi követ, kíván bebocsáttatást. Apafi észrevehetőleg zavarba jött. Odahúzá Tele­kit magához s boszúsan suga fülébe: — Nem akarom, nem lehet őt elfogadnom, men­jen ki kegyelmed hozzá s beszéljen vele szépen s vi­lágosítsa föl. Azzal Apafi hirtelen megszökött az elfogadási te­remből, nagyon örülve rajta, hogy a bajnakabunkós végét Telekire háríthatta. Azonban mégis ajtajánál maradt, figyelve, ha nem­ fog-e valami váratlan explosio törni ki háta mögött ? S csakugyan tört ki valami, csakhogy nem épen valami félelemgerjesztő minőségben. A fejedelem egy perezre Telekit hallá jovialiter kaczagni, mire egyhangúlag a szobában levő urak mind általános hahotában törtek ki, mintha mind va­­lamennyien egy közös mulattba egyéniséghez in­téznének kaczagástól torzított megszólításokat. Mindezek nagyon megváltoztak a franczia forradalom óta; a franczia nemzet hódító föllé­pése fölébresztette a többi európai nemzeteknél is a szunnyadó nemzetiségi öntudatot, s Napóleon megbuktatása után nem lehetett elaltatni a kor­eszmék között helyet foglalt nemzetiségi eszmét. A nemzeti nagyság eszméje mellett szégyenlős tör­pe kicsinységében jelentését elvesztette a pro­­vincializmus, s a kormányok bureaukratiai szer­vezete , az igazgatás egyformasági elve, az alkotmányossági törekvések nagyobb állodalmi körben—melyek csak tartományok egybeolvasz­tása által elérhetők — a közlekedés rendkívüli lendülete az azelőtt nem is képzelt mértékben tökéletesített közlekedési eszközök létesítése kö­vetkeztében , mindezek oda hatottak, hogy a tartományi törekvések mindinkább háttérbe szo­­ruljanak, s mint politikai törekvések elenyész­­szenek. Mi meg is történt mindenütt, hol a provin­­cializmusnak alapul nem szolgál egy nagy kor­eszme , minő a nemzetiség. Az utóbbi az eset az ausztriai birodalomban, hol az állodalmi egység s az állodalmi nagy ér­dekek hordozója nem egy nemzetiség. Annálfogva itt a provinciális tör­ekvések egé­szen más szemmel megítélendők, mint oly állo­­dalmakban, melyek nemzetiek. Csak kettőt akarunk kiemelni. A nemzetiségben a provincialismus az ausz­triai birodalomban oly alappal bir, mely annál­fogva, hogy egyik főkoreszménk által képezte­­tik, alóla el nem vonathatik és figyelmetlenül nem mellőztethetik. Továbbá az ausztriai birodalomnak, mint nem nemzeti állodalomnak, életérdekében fek­szik, hogy nagy közérdeket ne koc­káztassanak az­által, ha kitetetnének nemzeti törekvések s szenvedélyek bizonytalanságának birodalmi parlamenten, melyen a nemzeti színezetek, vé­leményünk szerint semmiképen el nem lennének moshatók. A nemzetiség igényei azonban a politikai élet mezején kielégitendők. Ezt a provincialis­mus körében véljük eszközölhetőnek oly módon, hogy az által a birodalmi egység igényei ne koczkáztassanak, hogy az azoknak érvényesí­tésére szükséges monarchiai hatalom, teljében és erélyében fentartassék, s a tartományi élet kö­z Ez mégis különös tünemény lehet“, gondold ma­gában Apafi, a mi e szomorú urakat ily elvetemedett röhejre ingerlé, s félig kinyitá ajtaját; nem bírta azonban egészen kinyitni, mert tudós Passai uram, ki komolyságáról el volt hiresztelve, esannyira neki adta magát a nevetésnek, hogy hátát egyenesen a fejedelem ajtajának veté. — Bocsásson ki engemet is kegyelmed, Passai uram. Kiálta a kiváncsi fejedelem , s rövid időn sü­­kerülvén kinyírhatnia ajtaját, nyilvánvalóvá lön előtte az általános jó kedv oka. A becsületes Reverend ott állt a középen, m­a­­gyar ruhába öltözve. Valóban mulatságosabb alakot nehéz volna kép­zelni nálánál. A jó úr, a mellett, hogy igen respectabilis ember­­pointtel birt, fülig lévén borotválva és szüntelen mo­solyogván, oly szeretetreméltó tréfás alakot köl­csönző magának, a minőről csak magyar embernek van fogalma. Mint tudva van, a magyar öltöny igen megkritizálja az ember termetét. E mellett a derék franczia úgy járt a feszes nad­rágban és a sarkantyús csizmákkal, mintha minden perezben az elcsúszástól félne. Az övét elfelejtette fölkötni derekára, a­mi rendkívüli furcsaságot köl­csönző öltözetének , s hosszú allenge parókájához, melyben úgy nézett ki, mint egy tökéletes oroszlány, fölnyomta a túri süveget, hosszú kócsagtollal, a­mi gyönyörűen illett oda. Apafi nem­ látta át, hogy miért ne nevessen ő is, ha a többiek kaczagnak. Reverend azon könnyűséggel, melylyel a franczia a nevetségest a komolylyal birja párositni, odalej­­tett hozzá: — Nagyságos uram. Miután ön több ízben eluta­sított magától, azon gondolatra jöttem, hogy tán nem jelentem meg ön előtt illedelmes öltözetben, s ime a süker bebizonyítja ötletem életrevalóságát, mert hogy magyar ruhában jelentem meg, vagyok szeren­csés önnel szembést állhatni. tében jussanak érvényességre oly nemzetiségi igények, melyeknek ignorálása a birodalom ál­landó belbékéjére nézve nem járna veszély nél­kül, melyeknek helyes módon eszközlendő ki­elégítése, hitünk szerint, a birodalomnak egyet­értésből származandó legerősebb egységét ered­­ményezendi. Ki nem látja itt a különbséget a birodalom egyes tartományai, a koronaországok közt? Me­lyek közöl némelyek tisztán egyszerű provin­ciákul tűnnek fel, mások ellenben különös nem­zeti typussal bírnak. S az egyes nemzetiségek között ki nem látja a különbséget, mely közöt­­tök létezik arra nézve, minő mértékben igényel­hetnek hivatásuknál s hisztoriai jogosítványuk­nál fogva, a közelebbről meghatározandó biro­dalmi egység határain belől s ennek alárendelt politikai életet? Ki nem látja, hogy egyenlő elbánás a biro­dalom minden egyes politikai alkatrészeivel, teljességgel nem volna a ma létező különbségek­nek megfelelő, s az elutasíthatlan nemzetiségi igényeknek épen nem eredményezné czélrave­­zető kielégítését. Itt az uniformitás legnagyobb difformitás, s a túlságos következetességgel kivitt nemzetiségi jogparitás a legnagyobb disparitás lenne. Bécs, oct. 10. A múltkor jellemeztük egy vonásban az „egyet­len“ magyarországi pártot ; ki akkori mondatunkra emlékezendik, azt az e peret reményeit érő, s nem so­kára nyilván leendő fejlemény e jellemzésünk igaz­ságáról meggyőzend. Legyen a dolog bármiként, a kósza hírek huszon­négy óra óra más irányt vőnek; ha az ember a kósza híreknek oly nyomatékot akar adni, mint a Lloyd minapi elmélkedése , egy különös dilemmába kény­telen esni; mi ezt „levelezői minőségünk“ daczára sem tesszük, s nem akarjuk jó hírek dobra verése által az olvasó kegyeibe hazudni magunkat, mi haszna , ha a legközelebbi 24 óra meghazudtol ? Mi határozottan ragaszkodunk a politikában is, különösen monarchiánk rendkívül kényes belviszo­­nyai közt, azon elismert igazsághoz , miszerint non datur sal­tus in natura; — az ugrás, t. i. nagy ug­rás lehet igen szép, igen ügyes dolog, hanem a bot­lás oly risk­ójával jár, melyen ifjúi tűz igen, de statusférfiúi higgadtság nem­ teszi túl magát. A napi események igazolják, hogy UGRÁS NEM TÖRTÉNENDIK ; ezt úgyis csak—a lehetőt nem igen scrupulose kereső — többség remeté; e reményt pe­dig különös csajképek szülék; a tátrai levelező pedig — Parbleu, monsieur Reverend, monda Apafi, alig fojthatva el nevetési vágyát. Én önt mindenkor szí­vesen látom, csak azt kötöm ki, hogy a politikumok­ról hallgassunk. Hanem ön nem kötött övét. Ah, ezt föl kell önnek kötni, e nélkül olyan a magyar öltö­zet, mintha a franczia a culotteot elfeledné magáról. Ezt mondva , előhozott a fejedelem egy bogláros övet s maga kötötte vele keresztül monsieur Reve­rend figyelemre méltó hasát. — Aztán mi ez itt? Ki mondta azt önnek, hogy a zsebkendőt a hasítékba kell dugni? azt csak a haj­dúk viselik igy; a patvarba! nemes ember a kalpag­­jába teszi a zsebkendőjét, így ni. — Hm. Milyen szép zsebkendője van önnek. — Nemde gyönyörű ? — Valóban az. Selyemmel kivarrott koszorúkkal, szélein arany és ezüst hímvarrással. Ilyesmit csak Párisban készítenek. — Pedig ez Erdélyben készült. — Ne mondja ön. —• Mégpediglen Ebesfalván. Apafi bámulva tekinte monsieur Reverendra. — S én ne ismerném azon művészi kezeket, me­lyek ilyesmivel foglalkoznak ? — Sőt igen. A készítő neve a zsebkendő szegle­tébe van hímezve pompás góth betűkkel. Apafi sorba kereste a zsebkendő szegleteit. Mind­egyikre más volt hímezve. Ide egy cserkoszorú, amoda egy diadaljegy, a harmadikon egy török, egy magyar és egy franczia kard, egy szalaggal átkötve, végre ráakadt a negyedikre, hol egy fejedelmi korona alá e név volt hímezve: „Apafin­é.“ A fejedelem fönhangon olvasta el a nevet. A kö­­rülálló urak félelmes feszültséggel tekintenek arczára, mintha haragja kitörésit várnák. Mindnyájuk meg­lepetésére azonban elmosolyodék a fejedelem s a zseb­kendőt Reverend kalpagjába téve , a kalpagot föl­­nyomta a követ fejébe s sajátságos bonhomjával monda neki.

Next