Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)
1851-10-14 / 480. szám
480 185L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p Félévre . 10 , - , , Egy évre . 18 „ — „ , A kari aldfnezda, mint a láé* «önkinti eladás is, negai&nt. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30kr.p Évnegyedre 4, — „ „ Félévre . . 8, — „ „ Egy évre. 15 , - , , Egyenszám — „ 4 . » A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Dzintcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. *■'" Kedd, oct. 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával száraiztatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A minim CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Oifiuis« 1111H111v ililUiil® FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással : „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadóhivatalában , úri-utcza. Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM Telegraf! tudósítások. Tartománygyülésekről- IIBécq- (Alkotmányo s miniszterváltozási hirek. A journal de Francfourt czikke. Az angol ünneplések. Albert főherczeg.) Kecskemét- (Iskolaügy. Tanárválasztás.) Hivatalos. (Iskolaügy. Postaügy. Aláírások az államkölcsönre.) Vegyes hírek és események Iskolaügy--Körösről-Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország- (Granier de Cassagnac a máj. 31 -ki törvény ellen. Nettement. Az Abattucci-féle miniszteri combinatio. Idegenek iránti rendelet. A képviselők.) Kagybritannia- (Kossuth érkezése váratik.) Németország- (Berlin : Szász-tartomány gyűlésének eredménye s a restauráló párt. poseni tartománygyűlés. Frankfurt: szövetséggyűlési választmány ; szakértők első ülése ; Tallenay : Porosz tartományok szövetségből kiléptetése ; a szvetségi államok alkotmányainak megvizsgálása ; német alapjogok. Darmstadt: A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓRIX: A fejedelem és minisztere. Folytatás. * Szép magas sugár ifjú volt a bemutatott, eleven piros arczczal. Szakállnak legkisebb nyoma sem mutatkozott meg rajta, s női szépségű vonásaiban csak a büszkeség árulá el a férfit. Az ifjú megtetszett Apafinak. — Hogy hívják védet ? kérdé Telekitől. Teleki különös mosolylyal monda : — Tököly István fia, Imre. Apafi elkomorodva nézett az ifjúra— Apád jó barátom volt, monda, a nélkül azonban, hogy kezét nyújtaná neki. — Tudom, felelt az ifjú, azért jöttem kegyelmedhez. — De háborgás ember volt az Istenadta. Jó hogy te nem ütöttél rá. Szegény megboldogult, ha ráemlékezem,milyen csatákat vívott azzal a félbolond Zólyomi Dáviddal. Két Bethlen leányt vettek el ketten, kik örökségbe kapták Vajda-Hunyad várát. Az egyiknek jutott az innenső fele a várnak, a másiknak a túlsó. Mikor aztán összezördült a két úr, összeszedett cselédjeikkel egész ütközeteket viseltek tulajdon váruk udvarán, s egyik ablakból a másikba álgyúztak. Nagyon szerették a háborút: apád még *) Lásd Psiti Napid 479. u. Wippermann, Lipcse: Vizsgálatok eredménye. Worms : házkutatások. Drezda : Schulze. Zweibrücken : elitélések.) Dánia- (Volksbingi bureau-választások.) Helvétia- (Egy kis oppositionális győzelem. Osztrák menekültek.) Olaszország. (Súrlódási zavarok. Antonelli. Osztrák tábornokok rendekbeli kitüntetése a szardíniai király által. A baloldal. D’Alcoisier. Tengerészeti reform. Miniszterkrizis. Súrlódás a katonaság és nemzetőrség között.) Törökország. (Negro tengeri rabló elfogatása.) . Gazdasági s keresk hírek. Magyar nemzeti muzeum- Börze- — Dunavszállás-Matár. .(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. IX.) Budapest, oct. 14-én. TELECRAFI TUDÓSÍTÁSOK Paris, oct. 10. — Újra fölmerültek a miniszterváltozási hirek. Falloux megérkezett Párisba, s a legitimista párt főnökeivel értekezleteket tart. 5%r. 91, 25 , 3% r. 55, 57. London, oct. 10. — Consols 96%—97. Bécs 12, 16. Búza fölebb hágott, az ügylet kevés. Velencze, oct. 12. — Deressio Alois Comobel, a comoi municipalis congregatiónak azelőtt altitkára, a Schweizból hozott forradalmi placatok terjesztéséért tegnap kötéllel végeztetett ki. Bizonyos Maisner Vincze is ugyanazon bűntett miatt halálra ítéltetett, de a rá kimondott halálos ítélet kényszerített munkával egybekötött 10 évi várfogságra változtatott át. Zara, oct. 8. — Stagnában újra földrengés volt. Trieszt, oct. 11. — London 11, 56, ezüst 20%. — (Heti tudósítás) Kávé: Rióból kevés a készlet s áraság 22%—30%. Nyers czukor szilárd. Bors kerestetik. Pamut változatlan, csak a Makolaj szállott valamit. Olajkészletek hiányzanak, % forinttal hágott. Déli gyümölcsökben élénk ügylet. Prnt, oct. 14. Tudjuk, mekkora lendületet adott a franczia forradalom a nemzetiség szellemének, a nemzeti büszkeségnek. E szenvedély szinte el volt tűnve az európai politikai élet világából. Ott vola azelőtt az egyház , mely minden nemzetiséget egy hivők tömegében ölelt föl. Az államhatároknál senkinek sem jutott eszébe a nemzetiségi határokat nézni. A hűbéres vazallok kötelességüknél fogva inkább megfeledkezni voltak kötelesek nemzetiségükről. Az ellentétes különbségre vergődött rendi viszonyok csaknem szilárdabb kapcsot képeztek egyrendűekre nézve a nemzetiségnél , s nemzeti szellem helyett inkább csak tartományi ragaszkodás s büszkeség létezett, meghalni sem tudott csata nélkül, neki álgyúdurrogás kellett és ostromlott vár halála órájára. Jó hogy te nem ütöttél rá. Te oly szelíd fiúnak látszol. — Oh én nem érdemlem e dicséretet, szólt közbe Imre büszkén. Én is ott voltam az ostromlott várban s védtem azt, mig apám meg nem halt. Apafi kedvetlenül fogadta e közbeszólást, mégis részvétet akart mutatni. — S hogy szabadult ki öcsémuram ? Imre elvörösödött s nem akart felelni. Teleki némileg korlátozandó az ifjú tüzét, kimondd az igazat. — Olyan fiatal még a legény, hogy az ostromlók figyelmét nőruhába öltöztetve, könnyen kikerülhető. Apafit újra jó kedélybe hozta ez ötlet. Tréfásan megveregeté az ifjú vérpiros orczáját, s inte Telekinek, hogy már most egyúttal mutassa be a többi urakat is neki. Csupa magyar menekvők voltak. A fejedelem iparkodott nyájasnak látszani irántuk. E közben belépett egy udvaroncz, s fönhangon jelenté: — Reverend uram ő kegyelme, a francziaországi követ, kíván bebocsáttatást. Apafi észrevehetőleg zavarba jött. Odahúzá Telekit magához s boszúsan suga fülébe: — Nem akarom, nem lehet őt elfogadnom, menjen ki kegyelmed hozzá s beszéljen vele szépen s világosítsa föl. Azzal Apafi hirtelen megszökött az elfogadási teremből, nagyon örülve rajta, hogy a bajnakabunkós végét Telekire háríthatta. Azonban mégis ajtajánál maradt, figyelve, ha nem fog-e valami váratlan explosio törni ki háta mögött ? S csakugyan tört ki valami, csakhogy nem épen valami félelemgerjesztő minőségben. A fejedelem egy perezre Telekit hallá jovialiter kaczagni, mire egyhangúlag a szobában levő urak mind általános hahotában törtek ki, mintha mind valamennyien egy közös mulattba egyéniséghez intéznének kaczagástól torzított megszólításokat. Mindezek nagyon megváltoztak a franczia forradalom óta; a franczia nemzet hódító föllépése fölébresztette a többi európai nemzeteknél is a szunnyadó nemzetiségi öntudatot, s Napóleon megbuktatása után nem lehetett elaltatni a koreszmék között helyet foglalt nemzetiségi eszmét. A nemzeti nagyság eszméje mellett szégyenlős törpe kicsinységében jelentését elvesztette a provincializmus, s a kormányok bureaukratiai szervezete , az igazgatás egyformasági elve, az alkotmányossági törekvések nagyobb állodalmi körben—melyek csak tartományok egybeolvasztása által elérhetők — a közlekedés rendkívüli lendülete az azelőtt nem is képzelt mértékben tökéletesített közlekedési eszközök létesítése következtében , mindezek oda hatottak, hogy a tartományi törekvések mindinkább háttérbe szoruljanak, s mint politikai törekvések elenyészszenek. Mi meg is történt mindenütt, hol a provincializmusnak alapul nem szolgál egy nagy koreszme , minő a nemzetiség. Az utóbbi az eset az ausztriai birodalomban, hol az állodalmi egység s az állodalmi nagy érdekek hordozója nem egy nemzetiség. Annálfogva itt a provinciális törekvések egészen más szemmel megítélendők, mint oly állodalmakban, melyek nemzetiek. Csak kettőt akarunk kiemelni. A nemzetiségben a provincialismus az ausztriai birodalomban oly alappal bir, mely annálfogva, hogy egyik főkoreszménk által képeztetik, alóla el nem vonathatik és figyelmetlenül nem mellőztethetik. Továbbá az ausztriai birodalomnak, mint nem nemzeti állodalomnak, életérdekében fekszik, hogy nagy közérdeket ne kockáztassanak azáltal, ha kitetetnének nemzeti törekvések s szenvedélyek bizonytalanságának birodalmi parlamenten, melyen a nemzeti színezetek, véleményünk szerint semmiképen el nem lennének moshatók. A nemzetiség igényei azonban a politikai élet mezején kielégitendők. Ezt a provincialismus körében véljük eszközölhetőnek oly módon, hogy az által a birodalmi egység igényei ne koczkáztassanak, hogy az azoknak érvényesítésére szükséges monarchiai hatalom, teljében és erélyében fentartassék, s a tartományi élet köz Ez mégis különös tünemény lehet“, gondold magában Apafi, a mi e szomorú urakat ily elvetemedett röhejre ingerlé, s félig kinyitá ajtaját; nem bírta azonban egészen kinyitni, mert tudós Passai uram, ki komolyságáról el volt hiresztelve, esannyira neki adta magát a nevetésnek, hogy hátát egyenesen a fejedelem ajtajának veté. — Bocsásson ki engemet is kegyelmed, Passai uram. Kiálta a kiváncsi fejedelem , s rövid időn sükerülvén kinyírhatnia ajtaját, nyilvánvalóvá lön előtte az általános jó kedv oka. A becsületes Reverend ott állt a középen, magyar ruhába öltözve. Valóban mulatságosabb alakot nehéz volna képzelni nálánál. A jó úr, a mellett, hogy igen respectabilis emberpointtel birt, fülig lévén borotválva és szüntelen mosolyogván, oly szeretetreméltó tréfás alakot kölcsönző magának, a minőről csak magyar embernek van fogalma. Mint tudva van, a magyar öltöny igen megkritizálja az ember termetét. E mellett a derék franczia úgy járt a feszes nadrágban és a sarkantyús csizmákkal, mintha minden perezben az elcsúszástól félne. Az övét elfelejtette fölkötni derekára, ami rendkívüli furcsaságot kölcsönző öltözetének , s hosszú allenge parókájához, melyben úgy nézett ki, mint egy tökéletes oroszlány, fölnyomta a túri süveget, hosszú kócsagtollal, ami gyönyörűen illett oda. Apafi nem látta át, hogy miért ne nevessen ő is, ha a többiek kaczagnak. Reverend azon könnyűséggel, melylyel a franczia a nevetségest a komolylyal birja párositni, odalejtett hozzá: — Nagyságos uram. Miután ön több ízben elutasított magától, azon gondolatra jöttem, hogy tán nem jelentem meg ön előtt illedelmes öltözetben, s ime a süker bebizonyítja ötletem életrevalóságát, mert hogy magyar ruhában jelentem meg, vagyok szerencsés önnel szembést állhatni. tében jussanak érvényességre oly nemzetiségi igények, melyeknek ignorálása a birodalom állandó belbékéjére nézve nem járna veszély nélkül, melyeknek helyes módon eszközlendő kielégítése, hitünk szerint, a birodalomnak egyetértésből származandó legerősebb egységét eredményezendi. Ki nem látja itt a különbséget a birodalom egyes tartományai, a koronaországok közt? Melyek közöl némelyek tisztán egyszerű provinciákul tűnnek fel, mások ellenben különös nemzeti typussal bírnak. S az egyes nemzetiségek között ki nem látja a különbséget, mely közöttök létezik arra nézve, minő mértékben igényelhetnek hivatásuknál s hisztoriai jogosítványuknál fogva, a közelebbről meghatározandó birodalmi egység határain belől s ennek alárendelt politikai életet? Ki nem látja, hogy egyenlő elbánás a birodalom minden egyes politikai alkatrészeivel, teljességgel nem volna a ma létező különbségeknek megfelelő, s az elutasíthatlan nemzetiségi igényeknek épen nem eredményezné czélravezető kielégítését. Itt az uniformitás legnagyobb difformitás, s a túlságos következetességgel kivitt nemzetiségi jogparitás a legnagyobb disparitás lenne. Bécs, oct. 10. A múltkor jellemeztük egy vonásban az „egyetlen“ magyarországi pártot ; ki akkori mondatunkra emlékezendik, azt az e peret reményeit érő, s nem sokára nyilván leendő fejlemény e jellemzésünk igazságáról meggyőzend. Legyen a dolog bármiként, a kósza hírek huszonnégy óra óra más irányt vőnek; ha az ember a kósza híreknek oly nyomatékot akar adni, mint a Lloyd minapi elmélkedése , egy különös dilemmába kénytelen esni; mi ezt „levelezői minőségünk“ daczára sem tesszük, s nem akarjuk jó hírek dobra verése által az olvasó kegyeibe hazudni magunkat, mi haszna , ha a legközelebbi 24 óra meghazudtol ? Mi határozottan ragaszkodunk a politikában is, különösen monarchiánk rendkívül kényes belviszonyai közt, azon elismert igazsághoz , miszerint non datur saltus in natura; — az ugrás, t. i. nagy ugrás lehet igen szép, igen ügyes dolog, hanem a botlás oly riskójával jár, melyen ifjúi tűz igen, de statusférfiúi higgadtság nem teszi túl magát. A napi események igazolják, hogy UGRÁS NEM TÖRTÉNENDIK ; ezt úgyis csak—a lehetőt nem igen scrupulose kereső — többség remeté; e reményt pedig különös csajképek szülék; a tátrai levelező pedig — Parbleu, monsieur Reverend, monda Apafi, alig fojthatva el nevetési vágyát. Én önt mindenkor szívesen látom, csak azt kötöm ki, hogy a politikumokról hallgassunk. Hanem ön nem kötött övét. Ah, ezt föl kell önnek kötni, e nélkül olyan a magyar öltözet, mintha a franczia a culotteot elfeledné magáról. Ezt mondva , előhozott a fejedelem egy bogláros övet s maga kötötte vele keresztül monsieur Reverend figyelemre méltó hasát. — Aztán mi ez itt? Ki mondta azt önnek, hogy a zsebkendőt a hasítékba kell dugni? azt csak a hajdúk viselik igy; a patvarba! nemes ember a kalpagjába teszi a zsebkendőjét, így ni. — Hm. Milyen szép zsebkendője van önnek. — Nemde gyönyörű ? — Valóban az. Selyemmel kivarrott koszorúkkal, szélein arany és ezüst hímvarrással. Ilyesmit csak Párisban készítenek. — Pedig ez Erdélyben készült. — Ne mondja ön. —• Mégpediglen Ebesfalván. Apafi bámulva tekinte monsieur Reverendra. — S én ne ismerném azon művészi kezeket, melyek ilyesmivel foglalkoznak ? — Sőt igen. A készítő neve a zsebkendő szegletébe van hímezve pompás góth betűkkel. Apafi sorba kereste a zsebkendő szegleteit. Mindegyikre más volt hímezve. Ide egy cserkoszorú, amoda egy diadaljegy, a harmadikon egy török, egy magyar és egy franczia kard, egy szalaggal átkötve, végre ráakadt a negyedikre, hol egy fejedelmi korona alá e név volt hímezve: „Apafiné.“ A fejedelem fönhangon olvasta el a nevet. A körülálló urak félelmes feszültséggel tekintenek arczára, mintha haragja kitörésit várnák. Mindnyájuk meglepetésére azonban elmosolyodék a fejedelem s a zsebkendőt Reverend kalpagjába téve , a kalpagot fölnyomta a követ fejébe s sajátságos bonhomjával monda neki.