Pesti Napló, 1851. december (2. évfolyam, 520-543. szám)

1851-12-01 / 520. szám

520 185L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladó* * is, megszűnt. Pesten : Egy h­ónapralfr 30 kr.p Évnegyedre 4 „ — „­­ Félévre . . 8 „ — , „ Egy évre . 15 , — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A­­lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G­­árhoz intézendő, dr­-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Ori­ntcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél vlmautasittatik. ......■ ■ ■"! ■ Hétfő, dec. 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdij, előre lefize­tendő a Magán­viták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megyeien a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve­­- jelen évnyi alakjában mindennap, délesti órákban.­ ­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A DÉSERTESI KASTÉLY. REGÉNY SAND GYÖRGY-től. MACAKADY­­V.-nak. Ezen kis munka a drámai művé­szet körül némely eszméket igye­kezvén föllenditeni, egy nagy név és tisztelt barátság védelme alá he­lyezem. Nohaut, apr. 30. 1847. SAND GYÖRGY. I. A fiatal anya. Mielőtt életem azon korszakához jőnék, mely ezen elbeszélésnek tárgya, három szóban meg kell monda­nom, hogy ki vagyok. Én egy szegény olasz tenorista és egy szép fran­czia úrhölgy fia vagyok. Atyámat Tealdo Soavinak nevezték; anyámat nem fogom megnevezni, ő engem nem fogadott el soha, mi azonban nem akadályozd, hogy irányomban jó és nemeslelkű ne legyen. Nem mondhatok többet, minthogy én *** marquisnő há­zában növekedtem Turinban, Párisban álnév alatt. A marquisnő szerette a művészeket, a nélkül, hogy a művészetet szerette volna. Ő mit sem hallgatott meg s egyenlő kéjjel kezdette hallgatni Strauss valezerjét és Bach fugáját. A festészetben az a gyöngesége volt, hogy szerette a zöld-és aranyneműeket, s hogy ki nem állhatta a roszul rámázott vásznat. Negyven­éves korában könnyűden és bájosan, mintegy sylphid tánczolt, és a csempészett szivarokat oly kellemmel szítta, hogy én mástól nem láttam soha igy színi. Lelkiismeret-mardosásai nem voltak, hogy az ifjúság elragadásainak engedett, s azt nem is igen titkolta, de azt, hogy róla lármáztak, nem szerette. A férjétől volt egy fi­a, kit én nem neveztem soha testvérem­nek, de a ki nekem mindig jó pajtásom, s szeretetre­méltó barátom volt. Isten kegyelméből, növekedtem; a pénzt nem kí­mélték. A marquisnő gazdag volt , s bár nem nagy gondja volt képességem­ és haladásomra, kötelessé­gének tarta, hogy semmi eszköz ne hiányozzék kiké­­peztetésemre nézve. Ila ő valósággal távol rokonom és jóltevő nem lett volna, mint hivatalosan való, én leg­­szerencsésebb és legháládatosabb árvagyermek le­szek ; de a szobaleányok kezei közt tovább növeked­tem, mintsem hogy születésem titkát elfeledtem volna. Hogy kezeik közöl kijöttem, igyekeztem feledni azon fájdalmat és hidegséget, melyet irányomban számba­­nem vevésekkel tanúsítottak. Anyám megengedte, hogy a világban körülre megjelenhessek, és én elis­merem , miszerint jelleme jóltevő könnyelműségénél fogva, kevés benső gondja lévén törvényes fijára, nekem nem lehetett panaszkodnom. Tehát nem visel­tetem iránta rosz érzéssel, arra nincs jogom soha is; azonban valami ábrándkórság, külső türelem- és belső eltökéléssel kapcsolatban, ülepedett le kedélyemben, szerencsémre, örökre. Néha égő vágy keletkezett bennem, hogy anyámat szeressem és öleljem. Ő egy futó mosolyt, titkos enyelgést megengedett. Engem kért föl értekezni, ékszerei és lovai választására; szerencséltetett ízlé­semért , megdicsérte életrevalóságomat, s életében egyszer sem pirongatott meg; azonban nem fogta föl soha azon szükséget, miszerint nekem vele szélesb érintkezésbe kellene jőnöm. Egyetlen elröppent anyai szava volt, hogy egyszer szomorúságomat észrevéve, kérdezte, ha várjon irigykedném-e fi­ára, s nem vol­na-e épen oly jó dolgom , mint a ház gyermekének. De minthogy egy igen üres névbeni gyönyör, s azon igen ingó szerencsén kívül, hogy a henyeségre a vi­lágban állása vagyon , testvéremnek nálamnál jobb dolga nem volt, még gyermekkoromban azon gondo­latra jöttem, hogy bennem az irigységi és féltékeny­­ségi érzelem hálátlanság és alávalóság. Elismertem, hogy az anyám ép úgy szeret mint testvéremet, mert szerelem gyermeke valók, és képem neki inkább tet­szett, mint örökösének a férjévek­ hasonlatossága. Igyekeztem neki tetszeni, jobban megtanulván a leczkéket, melyeket mindkettőnkért egyenlő bőkezű­séggel , egyenlő gondatlansággal fizetett. Egyszer észrevette, hogy én előrehaladtam, s hogy az élethez kezdhetek. „És fiam? szólt mosolyogva; ő sokat koczkáztat, hogy tudatlan és henye, nemde? . . . Azután kedélyesen téve hozzá: „Lám mily szerencse, hogy ezen két gyermek közöl mindenik fölfogta a maga állását!“ Megcsókolta homlokomat s ezzel meg volt minden mondva. Testvéremet azért nem piron­­gatta. A nélkül, hogy gyanította volna, hála jó ösz­tönének , megsemmisített közöttünk minden versen­gési elkeseredést, s föl tudtuk fogni, miszerint a tör­vényes és természetes gyermek közti verseny igen könnyen gyűlölet- és féltékenységgé változhatik által. Tehát magamnak dolgoztam, és aggodalom s be­teges önszeretet nélkül gyönyörködhettem abban, hogy magamat művelem. Művészek- és világférfiaktól körülvéve, választásom igen természetes volt. Én művésznek éreztem magam, s ha roszul bánnak ve­lem azok, kik nem művészek, a pályakörben némi fájdalmas keserv- és fensőséggel fogom magam föl­emelni. Anyám barátai jó indulattal bátoritanak, és ...I ■■ —1 ■"■Hy1TM" Bár én semmi felől is magam megsértve nem érezvén, higgadt és tiszta lélekkel, mely szabadon veszi át java birtoklását, szállottam azon útra, mely előttem az enyémnek tetszett. Minden tehetségemet a festészet tanulmányozá­sára fordítottam, minden lázasság, ingerlődés és tü­relmetlenség nélkül. Csak huszonöt éves koromban éreztem, hogy erőm kifejlési tetőpontjára jutottam, és nem sajnáltam bizonytalan kézzel tett dolgoza­taimat. Anyám már nem élt, véghagyományából kifelej­tett, azonban halálakor egy igen kedves levelet íra­tott, üdvözölvén első szerencsés elhaladásomért, s egyszersmind egy utasítást küldött bankárjához, hogy testvérem első adósságait fizesse ki. Annyit tett értem mint érette, s végre mindnyájunkat a nagy világba elbocsátott, hogy emberek legyünk. Én czélhoz jutottam ; nem függtem többé csak bátorsá­gom­ és értelmiségemtől. Testvérem vagyona­ és szo­kásaitól függött; sorsát nem cseréltem volna föl az enyémmel. Néhány év alatt, anyámat csak igen ritkán láttam volt. Én neki igen ritkán írtam. Meghagyása sze­rint, jó pártfogóném­nak kellett neveznem, s ezzel ő megérte. Levelei bennem csak ábrándkóros örömet gerjesztettek, mert nem foglaltak egyebet magukban, mint anyagi dolgokat, s pénzt munkámra nézve. „Úgy tetszik, írta nekem, hogy ön darab idő óta tőlem mitsem kér, én kérem önt ne csináljon adós­ságokat, mivel pénztáram mindig rendelkezése alatt áll. E tekintetben úgy fordulhat hozzám, mint va­lódi barátjához.“ Ez kétségkívül jó- és nemeslelkűség volt tőle, de engem mindazáltal nagyon sértett. Ő nem vette észre, miszerint neki több év óta mibe sem kerülök, a­nélkül, hogy adósságokat csinálnék. Mikor elvesz­tettem, mit leginkább sajnáltam, azon bizonytalanul . Budapest, decemb. 1-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Trieszt, novemb. 28. — Ő cs. fensége Konstantin orosz nagyherczeg tegnap tért „Wladimir“ gőzösön Velenczébe vissza. Turin, novemb. 26. •— A követi kamara ma a jegy­rendőrség szervezését tárgyazó törvényjavaslat fölött vitatkozott, s 5 czikkelyt néhány javítási in­­dítványnyal együtt elfogadott. Tegnapelőtt íratott alá a csempészet meggátlására vonatkozó ausztriai­­szárd szerződ­vény. Athén, novemb. 18. — Surdi kormányjelölt kam­raelnökké választatott. Konstantinápoly. A hivatalnokok fizetéseiből egy évre 10 procent levonatni rendeltetett. Beirnt, novemb. 11. — A közegésségügyi igaz­gató Aleppoből visszatért. Az aleppoi basamegye az egészségi őrvonalból ki van zárva, s az ország egyéb tartományaival egyesítve, most már Syriának egy­­harmadrésze fölszabadult a vesztegzár alól. Mehe­tned basa előbbeni rendőrminiszter, jelenleg saidai kormányzó ide érkezett; elődje Wamik basa már új állomáshelyére Caneába ment , hol 10-én ünne­pélyesen fogadtatott. Bagdadban a cholera tökélete­ ■íiiihimii.wiiii. 11 | TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Önkormányzás. IV. A Journal des Débats Kossuth angliai körútjáról. Bécs. (Viszonyosság az egyetemek közt. A franczia államcsíny felöli hirek. Porosz kölcsön. Anglia politi­kája Dánia irányában. Fővárosi élet.) Hivatalos. (Kizáró szabadalmak. Bír. törv. lap tar­talma.) Vegyes hirek s események. Ausztria. (Vegyes tudósítások ) Politikai szemle. Francziaország. (A Constitutionnel a parlamenti coalitio ellen.) Nagybritannia. (A porosz kölcsön és a Daily­ News. Egy gyarmatositási társulat. Palmerston jegyzékirata a görög kormányhoz. A Daily News a porosz kölcsön­ről. Egy brit gyarmatosítási társulat. Palmerston és Görögország.) Németország. (Frankfurtban sajtó-ügy. Kurhesszeni lefegyverzés. Xylander és Schrenk. Szabad közsé­gek. Szövetséggyűlési határozatok közzététele. Nas­­saui alkotmányrevisio. Hassenpflug. A brémaiak és Washington-emlék. Hannoveri miniszterváltozás. Bethmann-Hollweg lapja.) Dánia. (Az „Independance belge“ szerint Slezvig és Holstein herczegségek sorsa el van döntve.) Belgium. (Brüsszel: Spitael javítványát az örükségi adótörvényre nézve a senatus elfogadja. Brüsszel : Ronge Ján. egyévi börtönre ítéltetik.) Olaszország. (Roma : Sambuy szárd követ.) China. (Hongkong : a chinai forradalom.) Legúj­abb. Börze. — Dunavizállás. M­at­­­á­r. (Desertesi kastély. Regény Sand Györgytől.) Ien megszűnt. A toskanai alattvalók az itteni ausz­triai consulság utalma alá helyeztettek. Berlin, novemb. 28. — Az „Ostseezeitung“ je­lenti Greifswaldeból novemb. 26-ról, hogy Hassen­pflug kurhessteni miniszterelnök négyheti fogságra van ítélve. Wiesbaden, novemb. 28. — Herczegi parancs a kétkamrarendszert ismét behozza, s új választási törvényt rendel három osztályválasztásban közvetett választási módszerrel és szóbeli szavazással. Florencz , novemb. 25. — Már másodízben kelle a községi választásoknak, a választók elégséges számbani meg nem jelenésök miatt, elmaradniok. Frankfurt nov. 29.— A szövetséggyűlés felszólí­totta a kormányokat, nyilatkozzanak három hét alatt a német flotta további fenállása iránt Berlin nov. 29. —Schwerin 151 szavazattal(Armin ellenében,kinek 121 szavazata volt)a második kamara elnökévé, Geppert és Golz pedig másodelnökökké neveztettek ki. Önkormányzás. *) ív. A törvény ugyanegy egyenvonalára nem ál­líthatók az oly különféle elemű, érdekű, mű­veltségű testületek,­­ sem össze nem olvaszt­hatók , mint városi, és mezei községek. Miután óhajtjuk, hogy a községi bel­önállás valóság legyen, a községek tehetségeit számí­tásba kell vennünk. Már pedig sok kisebb köz­ség lelhető hazánkban is, mikben elegendő szá­mú fölvilágosodott egyén egy községi tanács alakítására található nem lenne, mi koránsem oly föltűnő valami, miután az aránylag sokkal műveltebb Francziaországban is vannak faluk, hol a maire, és segéde sem olvasni, sem nevét aláirni nemi képes; *) vannak oly kis községek, miknek alig van néhány forint közjövedelme, — az ilyenekben tehát a közigazgatás kellő elemei hiányzanak; s e szerint a városokkal ugyanegy törvény alá nem helyezhetők; az ily kis községek összeolvasztása tehát m­ellőz­­hetlen. Mi pedig a községi képviseletet illeti, ismét magából következik, hogy egy tisztán földmi­­velő lakosokból álló községben más érdekek igé­nyelnek súlyt, s befolyást mint az iparos, vagy kereskedő városokban. Nálunk e tekintetben a népszámról nem is következtethetni, miután vannak roppant terjedelmű városaink, mik csak­nem kizárólag mezei gazdászatnak, — ellenben sokkal kisebb városok, mik műiparnak élnek, — minél önállóbb a községi élet, annál fonto­sabb e különbség. És ezen érdekkülönbség-, valamint vagyo­­nosság-, s műveltségi arányra kell reflectálni e választási rendszernek. Hol a községek a köz­ponti hatalomnak föltétlenül alárendelteinek, hol a községek saját budget, kölcsönszerzemény, vagy elidegenítés, községi belutak, s e féle tisz­tán belügyekre nézve semmi önhatározással nem bírnak, s a központi kormány mindent eldönt, ott a választási rendszernek sincs nyomatéka, mert végtére is minden érdeket kiegyenlít a kor­mány , azaz kiegyenlítését magára vállalja. E választási rendszerben is, mint minden po­litikai intézményekben, nem annyira a szám­szerinti tökély felel meg az érdekeknek legjob­ban , mint inkább a törvény azon iránya, mely mindennemű érdek helyszerinti fejleményét veszi tekintetbe. A franczia júliusi királyság alatt a parlamen­ti képviseleti választás 200 fr. censustól fölté­­teleztetett. A községi választás egészen más alapra fektettetett. „Egy község egyenes adó lajstromán leginkább megadózottak hivatvák a választásra,s ez volt az elv. Ezen „legtöbb adót­­fizetők“ aránya kisebb és nagyobb községekben különböző volt; az 1000 s annál kevesebb la­kosságú községekben egy tizedét képezék a la­kosságnak; e szám a népesebb városokban arány­lag mindig kisebbedett. Ennek eredménye az volt, hogy az 500—1000-ig menő lakosszám­mal biró községekben egy választó esett 10 la­kosra; — arányban tovább haladva mindig többre, 50—­150,000-nyi községekben 27 la­kóra esett egy választó, Párisban pedig 42-re esett egy. És igy néhol 15 centimes adó mellett választó lehetett egy kis község lakója, míg Rouenben 175 fr., Párisban 200 fr. adót kelle fizetni a községi tanács választójának! Tehát a fölvilágosultság, a gazdagság súlya megfordí­tott arányban állott a választási joghoz, mit leg­­fölebb az által magyarázhatni, hogy a törvény­­hozás némi gyanakodással tekintett a városi lakókra. Feltűnő különbség ugyan 15 centimes, és 200 ft. között; azonban nálunk sem volna igazság, ha a választás joga Pesten, vagy Kassán, s vi­szont Félegyházán, s Tokajban ugyanazon cen­­susról föltételeztetnék. Természet szerint a szo­rosan értelmiségnek nevezett osztálynál a censust mellőzendőnek tartjuk csak elv tekintetéből, mert hiszen ezen osztály legnagyobb része is az adó­fizetők magasabb kategóriája alá tartozik, ha nálunk a földbirtokos, fejlettebb országokban a bankár-, s gyárosoktól túlszárnyaltatik. Minden község kicsinben egy államot képez: külön saját érdekei vannak; a rend és biztos­ság benne is föntartandó; van egy tanácskozó gyülekezete, a községi tanács, mely a bud­­getet megszavazza, és van végrehajtó hatalma a polgármester, vagy biró és segédei, ki a köz­erőről, s a pénz hova fordításáról rendelkezik. Kis községek, mint mondók , melyek ily bel­­igazgatás elemeinek szűkében vannak, össze­­olvasztandók, valamint írástudó hivatalnok sem nélkülözhető, de az önkormányzás valósítása tekintetéből csak azt jegyezzük meg, az egy községek fölébe nem bureaucratiai gépezetet óhajtunk, hanem oly önálló községi hierachiát, mely felsőbb fokozataiban is ugyanazon elven nyugodjék, csak igy érhető el az önkormány­zás valósága. Mi nem ámítjuk magunkat legkevésbbé is mos­toha jelenünk iránt, s nem abstrahálunk a mo­narchia egyetemi viszonyaitól, s azért nem is tartjuk e perezben a teendők alphájának jelen rendszerünkből előkészíteni az átmenetet, mely nagy föladat, az általunk czélszerűbbnek hitt elvek felé, de azért nem tagadhatjuk meg ma­gunktól fölemlegetni azon irányt, melyhez a közeledést mind financziai, mind magasb poli­tikai tekintetekből óhajtandónak tartjuk ; — de melynek horderejét szigorú vizsgálat után az eu­rópai situatióval ezúttal kibékíthetlennek kell tartanunk. Pest, dec. 1. A Journal des Débats Kossuth angliai körútja eredményeiről következőleg elmélkedik: Lord Palmerston is, tagadhatlan és szokott ügyes­sége daczára gyakran saját ravaszságainak kelep­­ezésébe esik; ez történt vele Kossuthot illetőleg. Palmerston , mint tudjuk az európai diplomatiának egyik idősbje, majdnem 40 éve, hogy részint a hivatali szobákban dolgozik, részint a legmagasabb igazgatási működésben áll; ott nőtt fel, ismeri annak minden ösvényeit, s nincs ember Angliában, ki oly mértékben bírná a buronuk traditióit, mint ő. S­im, Kossuth diadalmas vándorlásai alatt keresztes há­borút kezd a diplomatia, s a kormányok titkos poli­tikája ellen. Ezzel Palmerston legérzékenyebb olda­lán sértetett, mert neki épen kölcsönözte ama fosz­­tékony erőt, mely rendelkezésére állott, hogy az angolok csaknem minden ellenőrködés nélkül enged­ték a kormánynak a külügyeket vinni, s igy a kül­politika kezelése ott legrégibb időktől fogva egy kis körben, némi divatban volt öszpontosulva. Csak néhány év óta, a közlekedési eszközök tökélesedése, s a sajtó terjedése következtében kezd az angol nép tömege többet foglalkozni más népekhezi viszonyai­ *) Lásd P. N. 518. számát. *J Revue des deux Mondes. 1836. és British Review. 1836. May.

Next