Pesti Napló, 1851. december (2. évfolyam, 520-543. szám)
1851-12-01 / 520. szám
520 185L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladó* * is, megszűnt. Pesten : Egy hónapralfr 30 kr.p Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . . 8 „ — , „ Egy évre . 15 , — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Alap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH Gárhoz intézendő, dr-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Orintcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél vlmautasittatik. ......■ ■ ■"! ■ Hétfő, dec. 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdij, előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megyeien a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve- jelen évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A DÉSERTESI KASTÉLY. REGÉNY SAND GYÖRGY-től. MACAKADYV.-nak. Ezen kis munka a drámai művészet körül némely eszméket igyekezvén föllenditeni, egy nagy név és tisztelt barátság védelme alá helyezem. Nohaut, apr. 30. 1847. SAND GYÖRGY. I. A fiatal anya. Mielőtt életem azon korszakához jőnék, mely ezen elbeszélésnek tárgya, három szóban meg kell mondanom, hogy ki vagyok. Én egy szegény olasz tenorista és egy szép franczia úrhölgy fia vagyok. Atyámat Tealdo Soavinak nevezték; anyámat nem fogom megnevezni, ő engem nem fogadott el soha, mi azonban nem akadályozd, hogy irányomban jó és nemeslelkű ne legyen. Nem mondhatok többet, minthogy én *** marquisnő házában növekedtem Turinban, Párisban álnév alatt. A marquisnő szerette a művészeket, a nélkül, hogy a művészetet szerette volna. Ő mit sem hallgatott meg s egyenlő kéjjel kezdette hallgatni Strauss valezerjét és Bach fugáját. A festészetben az a gyöngesége volt, hogy szerette a zöld-és aranyneműeket, s hogy ki nem állhatta a roszul rámázott vásznat. Negyvenéves korában könnyűden és bájosan, mintegy sylphid tánczolt, és a csempészett szivarokat oly kellemmel szítta, hogy én mástól nem láttam soha igy színi. Lelkiismeret-mardosásai nem voltak, hogy az ifjúság elragadásainak engedett, s azt nem is igen titkolta, de azt, hogy róla lármáztak, nem szerette. A férjétől volt egy fia, kit én nem neveztem soha testvéremnek, de a ki nekem mindig jó pajtásom, s szeretetreméltó barátom volt. Isten kegyelméből, növekedtem; a pénzt nem kímélték. A marquisnő gazdag volt , s bár nem nagy gondja volt képességem és haladásomra, kötelességének tarta, hogy semmi eszköz ne hiányozzék kiképeztetésemre nézve. Ila ő valósággal távol rokonom és jóltevő nem lett volna, mint hivatalosan való, én legszerencsésebb és legháládatosabb árvagyermek leszek ; de a szobaleányok kezei közt tovább növekedtem, mintsem hogy születésem titkát elfeledtem volna. Hogy kezeik közöl kijöttem, igyekeztem feledni azon fájdalmat és hidegséget, melyet irányomban számbanem vevésekkel tanúsítottak. Anyám megengedte, hogy a világban körülre megjelenhessek, és én elismerem , miszerint jelleme jóltevő könnyelműségénél fogva, kevés benső gondja lévén törvényes fijára, nekem nem lehetett panaszkodnom. Tehát nem viseltetem iránta rosz érzéssel, arra nincs jogom soha is; azonban valami ábrándkórság, külső türelem- és belső eltökéléssel kapcsolatban, ülepedett le kedélyemben, szerencsémre, örökre. Néha égő vágy keletkezett bennem, hogy anyámat szeressem és öleljem. Ő egy futó mosolyt, titkos enyelgést megengedett. Engem kért föl értekezni, ékszerei és lovai választására; szerencséltetett ízlésemért , megdicsérte életrevalóságomat, s életében egyszer sem pirongatott meg; azonban nem fogta föl soha azon szükséget, miszerint nekem vele szélesb érintkezésbe kellene jőnöm. Egyetlen elröppent anyai szava volt, hogy egyszer szomorúságomat észrevéve, kérdezte, ha várjon irigykedném-e fiára, s nem volna-e épen oly jó dolgom , mint a ház gyermekének. De minthogy egy igen üres névbeni gyönyör, s azon igen ingó szerencsén kívül, hogy a henyeségre a világban állása vagyon , testvéremnek nálamnál jobb dolga nem volt, még gyermekkoromban azon gondolatra jöttem, hogy bennem az irigységi és féltékenységi érzelem hálátlanság és alávalóság. Elismertem, hogy az anyám ép úgy szeret mint testvéremet, mert szerelem gyermeke valók, és képem neki inkább tetszett, mint örökösének a férjévek hasonlatossága. Igyekeztem neki tetszeni, jobban megtanulván a leczkéket, melyeket mindkettőnkért egyenlő bőkezűséggel , egyenlő gondatlansággal fizetett. Egyszer észrevette, hogy én előrehaladtam, s hogy az élethez kezdhetek. „És fiam? szólt mosolyogva; ő sokat koczkáztat, hogy tudatlan és henye, nemde? . . . Azután kedélyesen téve hozzá: „Lám mily szerencse, hogy ezen két gyermek közöl mindenik fölfogta a maga állását!“ Megcsókolta homlokomat s ezzel meg volt minden mondva. Testvéremet azért nem pirongatta. A nélkül, hogy gyanította volna, hála jó ösztönének , megsemmisített közöttünk minden versengési elkeseredést, s föl tudtuk fogni, miszerint a törvényes és természetes gyermek közti verseny igen könnyen gyűlölet- és féltékenységgé változhatik által. Tehát magamnak dolgoztam, és aggodalom s beteges önszeretet nélkül gyönyörködhettem abban, hogy magamat művelem. Művészek- és világférfiaktól körülvéve, választásom igen természetes volt. Én művésznek éreztem magam, s ha roszul bánnak velem azok, kik nem művészek, a pályakörben némi fájdalmas keserv- és fensőséggel fogom magam fölemelni. Anyám barátai jó indulattal bátoritanak, és ...I ■■ —1 ■"■Hy1TM" Bár én semmi felől is magam megsértve nem érezvén, higgadt és tiszta lélekkel, mely szabadon veszi át java birtoklását, szállottam azon útra, mely előttem az enyémnek tetszett. Minden tehetségemet a festészet tanulmányozására fordítottam, minden lázasság, ingerlődés és türelmetlenség nélkül. Csak huszonöt éves koromban éreztem, hogy erőm kifejlési tetőpontjára jutottam, és nem sajnáltam bizonytalan kézzel tett dolgozataimat. Anyám már nem élt, véghagyományából kifelejtett, azonban halálakor egy igen kedves levelet íratott, üdvözölvén első szerencsés elhaladásomért, s egyszersmind egy utasítást küldött bankárjához, hogy testvérem első adósságait fizesse ki. Annyit tett értem mint érette, s végre mindnyájunkat a nagy világba elbocsátott, hogy emberek legyünk. Én czélhoz jutottam ; nem függtem többé csak bátorságom és értelmiségemtől. Testvérem vagyona és szokásaitól függött; sorsát nem cseréltem volna föl az enyémmel. Néhány év alatt, anyámat csak igen ritkán láttam volt. Én neki igen ritkán írtam. Meghagyása szerint, jó pártfogónémnak kellett neveznem, s ezzel ő megérte. Levelei bennem csak ábrándkóros örömet gerjesztettek, mert nem foglaltak egyebet magukban, mint anyagi dolgokat, s pénzt munkámra nézve. „Úgy tetszik, írta nekem, hogy ön darab idő óta tőlem mitsem kér, én kérem önt ne csináljon adósságokat, mivel pénztáram mindig rendelkezése alatt áll. E tekintetben úgy fordulhat hozzám, mint valódi barátjához.“ Ez kétségkívül jó- és nemeslelkűség volt tőle, de engem mindazáltal nagyon sértett. Ő nem vette észre, miszerint neki több év óta mibe sem kerülök, anélkül, hogy adósságokat csinálnék. Mikor elvesztettem, mit leginkább sajnáltam, azon bizonytalanul . Budapest, decemb. 1-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Trieszt, novemb. 28. — Ő cs. fensége Konstantin orosz nagyherczeg tegnap tért „Wladimir“ gőzösön Velenczébe vissza. Turin, novemb. 26. •— A követi kamara ma a jegyrendőrség szervezését tárgyazó törvényjavaslat fölött vitatkozott, s 5 czikkelyt néhány javítási indítványnyal együtt elfogadott. Tegnapelőtt íratott alá a csempészet meggátlására vonatkozó ausztriaiszárd szerződvény. Athén, novemb. 18. — Surdi kormányjelölt kamraelnökké választatott. Konstantinápoly. A hivatalnokok fizetéseiből egy évre 10 procent levonatni rendeltetett. Beirnt, novemb. 11. — A közegésségügyi igazgató Aleppoből visszatért. Az aleppoi basamegye az egészségi őrvonalból ki van zárva, s az ország egyéb tartományaival egyesítve, most már Syriának egyharmadrésze fölszabadult a vesztegzár alól. Mehetned basa előbbeni rendőrminiszter, jelenleg saidai kormányzó ide érkezett; elődje Wamik basa már új állomáshelyére Caneába ment , hol 10-én ünnepélyesen fogadtatott. Bagdadban a cholera tökélete ■íiiihimii.wiiii. 11 | TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Önkormányzás. IV. A Journal des Débats Kossuth angliai körútjáról. Bécs. (Viszonyosság az egyetemek közt. A franczia államcsíny felöli hirek. Porosz kölcsön. Anglia politikája Dánia irányában. Fővárosi élet.) Hivatalos. (Kizáró szabadalmak. Bír. törv. lap tartalma.) Vegyes hirek s események. Ausztria. (Vegyes tudósítások ) Politikai szemle. Francziaország. (A Constitutionnel a parlamenti coalitio ellen.) Nagybritannia. (A porosz kölcsön és a Daily News. Egy gyarmatositási társulat. Palmerston jegyzékirata a görög kormányhoz. A Daily News a porosz kölcsönről. Egy brit gyarmatosítási társulat. Palmerston és Görögország.) Németország. (Frankfurtban sajtó-ügy. Kurhesszeni lefegyverzés. Xylander és Schrenk. Szabad községek. Szövetséggyűlési határozatok közzététele. Nassaui alkotmányrevisio. Hassenpflug. A brémaiak és Washington-emlék. Hannoveri miniszterváltozás. Bethmann-Hollweg lapja.) Dánia. (Az „Independance belge“ szerint Slezvig és Holstein herczegségek sorsa el van döntve.) Belgium. (Brüsszel: Spitael javítványát az örükségi adótörvényre nézve a senatus elfogadja. Brüsszel : Ronge Ján. egyévi börtönre ítéltetik.) Olaszország. (Roma : Sambuy szárd követ.) China. (Hongkong : a chinai forradalom.) Legújabb. Börze. — Dunavizállás. Matár. (Desertesi kastély. Regény Sand Györgytől.) Ien megszűnt. A toskanai alattvalók az itteni ausztriai consulság utalma alá helyeztettek. Berlin, novemb. 28. — Az „Ostseezeitung“ jelenti Greifswaldeból novemb. 26-ról, hogy Hassenpflug kurhessteni miniszterelnök négyheti fogságra van ítélve. Wiesbaden, novemb. 28. — Herczegi parancs a kétkamrarendszert ismét behozza, s új választási törvényt rendel három osztályválasztásban közvetett választási módszerrel és szóbeli szavazással. Florencz , novemb. 25. — Már másodízben kelle a községi választásoknak, a választók elégséges számbani meg nem jelenésök miatt, elmaradniok. Frankfurt nov. 29.— A szövetséggyűlés felszólította a kormányokat, nyilatkozzanak három hét alatt a német flotta további fenállása iránt Berlin nov. 29. —Schwerin 151 szavazattal(Armin ellenében,kinek 121 szavazata volt)a második kamara elnökévé, Geppert és Golz pedig másodelnökökké neveztettek ki. Önkormányzás. *) ív. A törvény ugyanegy egyenvonalára nem állíthatók az oly különféle elemű, érdekű, műveltségű testületek, sem össze nem olvaszthatók , mint városi, és mezei községek. Miután óhajtjuk, hogy a községi belönállás valóság legyen, a községek tehetségeit számításba kell vennünk. Már pedig sok kisebb község lelhető hazánkban is, mikben elegendő számú fölvilágosodott egyén egy községi tanács alakítására található nem lenne, mi koránsem oly föltűnő valami, miután az aránylag sokkal műveltebb Francziaországban is vannak faluk, hol a maire, és segéde sem olvasni, sem nevét aláirni nemi képes; *) vannak oly kis községek, miknek alig van néhány forint közjövedelme, — az ilyenekben tehát a közigazgatás kellő elemei hiányzanak; s e szerint a városokkal ugyanegy törvény alá nem helyezhetők; az ily kis községek összeolvasztása tehát mellőzhetlen. Mi pedig a községi képviseletet illeti, ismét magából következik, hogy egy tisztán földmivelő lakosokból álló községben más érdekek igényelnek súlyt, s befolyást mint az iparos, vagy kereskedő városokban. Nálunk e tekintetben a népszámról nem is következtethetni, miután vannak roppant terjedelmű városaink, mik csaknem kizárólag mezei gazdászatnak, — ellenben sokkal kisebb városok, mik műiparnak élnek, — minél önállóbb a községi élet, annál fontosabb e különbség. És ezen érdekkülönbség-, valamint vagyonosság-, s műveltségi arányra kell reflectálni e választási rendszernek. Hol a községek a központi hatalomnak föltétlenül alárendelteinek, hol a községek saját budget, kölcsönszerzemény, vagy elidegenítés, községi belutak, s e féle tisztán belügyekre nézve semmi önhatározással nem bírnak, s a központi kormány mindent eldönt, ott a választási rendszernek sincs nyomatéka, mert végtére is minden érdeket kiegyenlít a kormány , azaz kiegyenlítését magára vállalja. E választási rendszerben is, mint minden politikai intézményekben, nem annyira a számszerinti tökély felel meg az érdekeknek legjobban , mint inkább a törvény azon iránya, mely mindennemű érdek helyszerinti fejleményét veszi tekintetbe. A franczia júliusi királyság alatt a parlamenti képviseleti választás 200 fr. censustól föltételeztetett. A községi választás egészen más alapra fektettetett. „Egy község egyenes adó lajstromán leginkább megadózottak hivatvák a választásra,s ez volt az elv. Ezen „legtöbb adótfizetők“ aránya kisebb és nagyobb községekben különböző volt; az 1000 s annál kevesebb lakosságú községekben egy tizedét képezék a lakosságnak; e szám a népesebb városokban aránylag mindig kisebbedett. Ennek eredménye az volt, hogy az 500—1000-ig menő lakosszámmal biró községekben egy választó esett 10 lakosra; — arányban tovább haladva mindig többre, 50—150,000-nyi községekben 27 lakóra esett egy választó, Párisban pedig 42-re esett egy. És igy néhol 15 centimes adó mellett választó lehetett egy kis község lakója, míg Rouenben 175 fr., Párisban 200 fr. adót kelle fizetni a községi tanács választójának! Tehát a fölvilágosultság, a gazdagság súlya megfordított arányban állott a választási joghoz, mit legfölebb az által magyarázhatni, hogy a törvényhozás némi gyanakodással tekintett a városi lakókra. Feltűnő különbség ugyan 15 centimes, és 200 ft. között; azonban nálunk sem volna igazság, ha a választás joga Pesten, vagy Kassán, s viszont Félegyházán, s Tokajban ugyanazon censusról föltételeztetnék. Természet szerint a szorosan értelmiségnek nevezett osztálynál a censust mellőzendőnek tartjuk csak elv tekintetéből, mert hiszen ezen osztály legnagyobb része is az adófizetők magasabb kategóriája alá tartozik, ha nálunk a földbirtokos, fejlettebb országokban a bankár-, s gyárosoktól túlszárnyaltatik. Minden község kicsinben egy államot képez: külön saját érdekei vannak; a rend és biztosság benne is föntartandó; van egy tanácskozó gyülekezete, a községi tanács, mely a budgetet megszavazza, és van végrehajtó hatalma a polgármester, vagy biró és segédei, ki a közerőről, s a pénz hova fordításáról rendelkezik. Kis községek, mint mondók , melyek ily beligazgatás elemeinek szűkében vannak, összeolvasztandók, valamint írástudó hivatalnok sem nélkülözhető, de az önkormányzás valósítása tekintetéből csak azt jegyezzük meg, az egy községek fölébe nem bureaucratiai gépezetet óhajtunk, hanem oly önálló községi hierachiát, mely felsőbb fokozataiban is ugyanazon elven nyugodjék, csak igy érhető el az önkormányzás valósága. Mi nem ámítjuk magunkat legkevésbbé is mostoha jelenünk iránt, s nem abstrahálunk a monarchia egyetemi viszonyaitól, s azért nem is tartjuk e perezben a teendők alphájának jelen rendszerünkből előkészíteni az átmenetet, mely nagy föladat, az általunk czélszerűbbnek hitt elvek felé, de azért nem tagadhatjuk meg magunktól fölemlegetni azon irányt, melyhez a közeledést mind financziai, mind magasb politikai tekintetekből óhajtandónak tartjuk ; — de melynek horderejét szigorú vizsgálat után az európai situatióval ezúttal kibékíthetlennek kell tartanunk. Pest, dec. 1. A Journal des Débats Kossuth angliai körútja eredményeiről következőleg elmélkedik: Lord Palmerston is, tagadhatlan és szokott ügyessége daczára gyakran saját ravaszságainak kelepezésébe esik; ez történt vele Kossuthot illetőleg. Palmerston , mint tudjuk az európai diplomatiának egyik idősbje, majdnem 40 éve, hogy részint a hivatali szobákban dolgozik, részint a legmagasabb igazgatási működésben áll; ott nőtt fel, ismeri annak minden ösvényeit, s nincs ember Angliában, ki oly mértékben bírná a buronuk traditióit, mint ő. Sim, Kossuth diadalmas vándorlásai alatt keresztes háborút kezd a diplomatia, s a kormányok titkos politikája ellen. Ezzel Palmerston legérzékenyebb oldalán sértetett, mert neki épen kölcsönözte ama fosztékony erőt, mely rendelkezésére állott, hogy az angolok csaknem minden ellenőrködés nélkül engedték a kormánynak a külügyeket vinni, s igy a külpolitika kezelése ott legrégibb időktől fogva egy kis körben, némi divatban volt öszpontosulva. Csak néhány év óta, a közlekedési eszközök tökélesedése, s a sajtó terjedése következtében kezd az angol nép tömege többet foglalkozni más népekhezi viszonyai *) Lásd P. N. 518. számát. *J Revue des deux Mondes. 1836. és British Review. 1836. May.