Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-01 / 544. szám
1852., harmadik évifolyam. 544 Csütörtök, jan. 1-jét ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 „ _ „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 l't 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — ,, „ Félévre 18 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Labért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. ' Magánviták négy-V*' hasábos sora 5 pengő krajcárjával számítta- s tik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve • ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. • Jelen TARTALOM Telegrafi tudósítások. Politikai szemle. Palmerston kilépése. Bécs. (Az angol miniszterkrizis. Szardinia politikája. A katonai törvényhatóság iránti új törvény jelentősége.) Lapszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet (Szamos-Újvár. Holdmező-Vásárhely.) Külföld. (Francziaország, Páris.) Legújabb. Dunavizárlás. Matár. (Újévi örömök.) Budapest, jan. 1-én. TELEGHMNI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, dec. 27. — Brignone a képviselő-kamarában előterjeszté az Ausztriával megkötött kereskedelmi szerződvényrőli tudósítást. A kamara följogosította a minisztériumot az adóknak 1852-dik év végéig tervezetleges alkalmazására. Berchet jóhírű költész meghalt. Sue Jenő hír szerint Turinban lakhatásra kért engedelmet. A senatus a Spanyolországgali postaszerződvényt aláírta. Páris, dec. 29. — Rente 101, 85. — 66, 80. A havrei kereskedelmi kamra, mivel jogtalanul avatkozott a politikába, föloszlattatott. Csütörtökön ünnepélyes Tedeum fog tartatni. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. I. Nemcsak az angol, hanem a franczia s németországi sajtó is, mint nagy politikai fontosságú eseménynyel foglalkozik Palmerston kilépésével az angol kabinetből. A Times általunk már közölt ötágybani első czikkében elég világosan gyaníttatta, hogy kiléptetése nem történt a külföld befolyása nélkül, de erre több lapok, nevezetesen a peeliták befolyása alatt álló „Morning Chronicle“ roppant zajt ütött. S most a Times a dolgot elmosni igyekszik, s újabb közlései szerint a miniszterkrízis igazi oka az lenne, hogy Palmerston Russell ellenében insubordinatiót követett el. Russell tudniillik az Elyséetől alkotmányos biztosítékokat kívánt, de Palmerstonnak egy organja által az e részben „egy magas állású személyhez Párisban tett közlések“ meghazudtoltattak, s nem hangzottak egybe az angol követhez Párisba a külügyi hivatalból küldött utasításokkal. Francziaországban a népszavazat eredménye után a Débats is megszólalt, egy az egész szerkesztőség által megvitatott, Armand Bertin által aláírt vezérczikkben. A Débats nem akarja vitatni az új kormány eredetét, csak tetteit fogja megítélni most, midőn a kormány jelszava, s a társadalom segítségkiáltása : rend. Különben onnan semmi fontosabb újság. Madridból írják az Indep. beigenek, hogy ottan az alkotmányviszonyoknak tökéletes megváltoztatása várható, s nagyon beszélik, hogy a cortesek többé egybe sem fognának hivatni. A Monitore Toscano szerint Bonaparte Lajos Casablanca volt miniszter fiát különös megbízatással küldötte Turinba kettős czélból, t. i. részint a menekült franczia fölkelők be nem fogadása, részint a piemonti sajtó féktelensége korlátolása végett. Pest, ján. 1. Palmerstonnak a fáradhatlan munkásságú brit külügyminiszternek lelépése tagadhatlan fontossággal bír mindenesetre az európai ügyek fejleményében. Méltán kérdhetni mégis, miben áll legnagyobb fontossága? 1 ~'vt Mondatott, hogy Anglia azon szerződményekkel, melyek egy európai közjogi rendszer alapjait képezik , kötelezettséget vállalt a szárazföldi hatalmak irányában mindannak teljesítésére, mi a hatalmak kölcsönös jogait óvni segíti megtámadások ellen, és mindannak félrevetésére, meggátolására, mi az egyetértést zavarhatná. Egy oly külügyminiszter tehát, ki a szerződési kötelmek nyílt sértésével megengedi, hogy Anglia gyálpontja legyen mindazon elemnek, mely az európai béke felforgatására törekszikkormányon nem maradhat anélkül, hogy a viszálkodás ellenségeskedéssé ne fajuljon. Mondatott továbbá, hogy Nagybritannia tekintélye, becsülete, érdekei forogtak szóban , és ezek megmentése végett el kell távolítani a kormánytól oly egyént, ki méltánytalan politikájával az egész világot fölzúdítja Anglia ellen, és ezen országot, másodrendű államok közé sülyesztendi. Többé vagy kevesebbé ez mind igaz lehet, habár arra nézve, hogy elfogadtassék azon állítás, mikép a miniszterváltozást Angliában egyenesen az ország érdekeinek féltése idézte elő , bebizonyított tényként kellene venni azt, hogy az ország közvéleménye kárhozatot mondott a lelépett miniszter fölött. A dolognak van egy sokkal fontosabb, sokkal messzebbre ható oldala. Összevágó tudósítások szerint Palmerston lelépése egyenesen a királynő kivonatára s a miniszterelnök javaslatára történt. Ez nevezetes körülmény. Megtörténhetik ugyan, hogy a parlamenti többség meg fogja tagadni helyeslését a foganatba vett rendszabálytól, azonban ha vesszük, hogy a királynő a parlamenti ülésszak bevárása nélkül elbocsátó egyik legnevezetesebb miniszterét, és ezzel azt mutatja, mikép biztos kilátása van parlamenti többségre, — ha vesszük továbbá, hogy a múlt parlamenti ülésszak alatt is többszöri megveretés daczára kormányon maradt a minisztérium, — arról kell meggyőződnünk, hogy „az aristokratia vállain nyugvó monarchiai elv Angliában is tökéletes érvényre törekszik , s pedig nem minden kilátás nélkül a kedvező eredményre. Palmerston elbocsátatása annyi, mint a monarchiai elv s az aristokratia tevőleges cselekvési akaratának kinyomata. r ...___Iá___ ■'M Bécs, dec. 27. Három héttel Bonaparte hatalma, — a franczia állam consolidatiója után — Palmerston meghalt, és eltemettetett. úgy látjuk, hogy nemcsak birodalmunk fővárosában, hanem egész Európában a rend és béke barátainak örömhurjait pendíti meg e hit. Vájjon miért ? mit tett vájjon a nagy Palmerston ? melyik föllázadt nemzetet segítő fegyveres erővel, vagy melyiknek érdekeit védé az európai hatalmak tanács ■ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ÚJÉVI ÖRÖMEK. Az ó esztendő oda van! Temetéséről kényezve ballag hazafelé a remény, mely azt hivé, hogy túl nem éli veszteségét. El akart temetkezni a sírba, mely szerelme tárgyát ölébe fogadta . . . már ugorni készült a koporsóra hulló göröngyök után . . . már hasadni érzé szivét, midőn egy hirtelen támadt szellő megfordítá elkeseredésének szélrózsáit, és nem ugrott a sírba, és nem hasadt meg szíve. Kitörte szemeiből a könyet, haza ballagott és ringatni kezdé a meghalt idő csecsemőjét, az új évet.. . ttt dalra buzdult bölcsője mellett és új ábrándképeket hímzett álmainak tarka szőnyegébe. Itt itt van a csecsemő. Sorsa felől biztosan jósolni senki sem képes, sem még azok sem, kik mai napig a százesztendős kalendáriumot hiszik és vallják az események nagy prófétájának. Arcza különben már most is eléggé komoly, melyről sokan azt kezdik hinni, hogy nem lesz könnyelmű. Ajkain még nem jelent meg a mosoly, nyelve még nem szólalt meg, hogy akaratán kifejezhetné, s így leendő hódításairól, valamint czéljairól épen semmit sem tudhatunk. Csak egy bizonyos: az, hogy ő is megvénül, mint elődei, és elenyészik , mint legközelebb sírba szállott édesapja. És mivel a jövendő kapuját hiába zörgetjük, legjobb lenne talán visszalépnünk a múlt idő elhagyott épületébe ! Ámde itt is elzárták előttünk az utat. Tiltó angyal őrködik itt, lángpadlással kezében. . . Ha közelebbről szemébe nézhetnénk , tán azon angyalra ismernénk benne, mely első szüleinket a paradicsom kertéből számkiűzte s oda többé vissza sem bocsátotta. Látnivaló, hogy miután nem nyit számunkra biztos megállapodási helyet sem a múlt, sem a jövendő, csupán a jelenre, ezen eltűnő néhány pillanatra vagyunk szorítva. De e pár pillanatnak is fele már a múlthoz, fele a jövőhöz tartozik, s mi épen középre esünk, azaz oda, hol a múlt és jövő találkozik vagy inkább elválik, asz épen oda, minden törekvés nélkül, sőt önkénytelen, melyre némelyek csak hosszú törődés, fáradtság és nagy remények után szoktak jutni. Ily álláspontról, semmibe sem kerül aztán üdvözölnünk az új évet s szélyeltekintenünk azon örömek közt, melyek megjelenésével egybekapcsolvák. Örvendetes dolog, mégpedig első helyen örvendetes , mindjárt az, hogy az újév az ó évet fölváltotta , azaz , hogy a megvénült esztendő egy nappal sem élhetett tovább, mint ezt a kalendáriumkzék még csecsemőkorában megírták. ... Ez öröm a múlt sírja fölött, nem a vele nyugvó gyönyörök emlékforrásából fakad —egy röppenő sugár ez, mely a jövendőt rejtő fellegekből villant szívünkre, hogy vele az új évet üdvözöljük. Avagy emeljétek föl halotti leplét a legközelebb sírba szállt esztendőnek, és vizsgáljátok meg rendre a vele megszűnt élveket, a boldogságot, melyet ígért, a boldogságot, melyet nyújts. — Várjon fogjátok-e zavarni a megholt nyugalmát sóhajjal és könyhullatással, hogy még egyszer visszahajtsátok őt az életnek ? Ha hozott olykor jó kedvében fölvidítő perczeket, rész kedvében háromszoros kárpótlást követelt azokért. Ha szerelmi édes hitfogadásokkal ringatá néha az epedő lányka szívét — elhinté benne máskor a gyanú és féltékenység magvait, melyeknek aztán gyümölcse jön a keserű csalódás. Ha olykor földeríté a jóllakni is alig merő fukar homlokát az ezüst agip emelkedésével, mód nélkül elsötétíte másnap annak leszálltával. Ha mosolyogni látszott a jámbor hitelezőre, midőn a fizetési határidő közeledett, búskomolylyá tette, kétségbe ejtette, midőn tudtára adta, hogy az adós tréfából meghalt, vagy megszökött. Üdvözöljük az új évet, mely fátyolt borított e tarka egyvelegre, melynek még nem volt ideje, hogy szemrehányásra okot adjon, mely Isten kegyelméből és az emberiség akaratjából ünnepi köntösben kezdi pályafutását. Azon angol író, kit a magyar megjegyzés szerint Boznak írnak és Dickensnek olvasnak, mondja, hogy karácsony után leggyönyörűségesb évszaki ünnep az új esztendő. Valóban igaza van, már csak azért is, mivel karácsony és új év között semmi ünnep nem esik, kivéve azon esetet, ha valaki az év utolsó hétköznapjai közöl valamelyiken ismét karácsonyt ütne magának. De igaza van azért is, mivel bármely sátoros ünnep sem hozza élénkebb mozgásba a tásadalom különböző osztályait. Az egyház szolgái in - — ------Ajuh valami megfejelik, megtatarozzák és ezer meg ezer alakban variálják azon tárgyat, hogy mindenek elmúlnak, az ég és föld megavulnak, mint a ruha stb. Az ájtatos közönség pedig alkalmi szent énekeket hangoztat, melyeknek hangjai a templom kárpitját verdesik, a menny felé törekedvén. A gyermekek is hűségesen szokás szerint eldudolják az ablak alatt ama régi üdvözlő éneket, melynek mindenütt ez a vége: „Új esztendőben mi vigadjunk, született Jézust mi imádjunk.“A vigasság okai nincsenek ugyan megírva,de ha egyéb okot nem lelnénk , oka lehet a szomorúság is. Alkalmat nyit ezen „leggyönyörűségesb évszaki ünnep, a keresztyéni jótékonyság, felebaráti szeretet gyakorlására, adakozásokra stb. stb. Magától értetődik e szerint, hogy új esztendő napján számos keresztyén társunk zárva felejti ajtaját, s ki sem lép szobája küszöbén egész nap. Pedig , mily édes meglepetések várakoznak reánk e napon majd minden nyilvános helyen! Asztalhoz telepszik az ember a vendéglőben, kibontja asztalkendőjét, s ha benne, vagy alatta, vagy mellette czifrán összepingált arany füstös papírdarab, melyben a pinczér „boldog új évet kíván.“ Kávéházba fordul, sim kávéja mellett a tábclán kis tükrös utazó kalendárium, melyben a marqueur „boldog új évet“ kiván. Színházba megy, sima jegyszedő, szerelmeslevél forma cródusát nyom az ember markába, melyben ő is „boldog új évet“ kiván. Figaro itt, Figaro ott... boldog új év mindenütt, és jó fizetés a jó kívánásért. S mennyi készület, mennyi remény mindenfelé! mennyi szép ígéret, és kilátás, melynek forrása az áldott új esztendő. Már, mintegy önkénytelen hiszi a jámbor halandó, hogy az érkező új év új szint, új elevenséget ad a világ arczára; pedig meg kellenegondolnia, hogy a világ minden új évvel egy esztendőt vénül, s nincs rajta, mit csodálnia , hanem előre, de visszafelé megy, ha gyöngül nem erősbödik, ha föld felé görbül, a nem az égre tekint vidám fölemelt homlokkal. — Jőnek a hirlapírók előfizetési fölhívásaikkal oly édes, oly kecsegtető sorokkal, hogy kőszivüt is megindíthatnának. Egymást érik a legragyogóbb ígéretek, a legcsiklandóbb ajánlatok. Elmondják, hogy a lap új évtől kezdve gyönyörűséges alakban , újöntetű betűkkel , változatosabb tartalommal jelenik meg, hogy fel vagyunk fegyverkezve telegráffal, stenograffal, fotográfiál, hogy vállalatunkhoz legújabban a legkitűnőbb, leghires ,'h írókat valánk szerencsések mnenwta* meff-1 ±£ÍLgn^caodákokait, s m.mw mifn.w^ 1 a mellett, hogy az előfizetés továbbra is a régi marad. És az új év, melynek fövenyébe reménységek horgonyát vetették, elhozza később a várva várt eredményt, mely legjobb esetben is csendes kölcsönös panasz. — Jőnek ismerősök és ismeretlenek tetejével, számolatlan mérvén fejedve a boldogság kívánását , hogy az ég téged óvjon meg a beállott új esztendő folytán tűztől víztől és minden veszedelemtől, de azt kifelejtik, hogy a pénzbe kerülő látogatásoktól 13. Hát még azon gyöngéd házias örömek, melyek e nap jöttével családi körökben, rokonok, barátok bizalmas társaságban teremnek!.. Ezek a csöndes boldogság szerényen illatozó virágai.. Víg poharazás, ünnepi teríték mellett, ünnepi öltözetben; újévi emlékadás és verés; újévi gyermekjáték, újévi kézcsók és számtalan egyéb áldásai az újévnek! Ira mennyi öröm ez ünnepélyes napon mindenfelé! S talán akarnátok szemlélni a kép másik oldalát is, azt, melyre sötét árnyat vetnek a múlt emlékei, melyre oly ritkán villan egy sugár a jövendő titkos homályából ? Hagyjátok azt! és borítsátok be a reménység örökzöld fátyolával. Mert az öröm, melyet az idő hoz, elröpül az idővel, de a búbánat ónlábon járó nyomait mélyen szokta odavésni, hol megfordul. Legyen az örömnek, a reménynek szentelve e megújult év első napja; legyen azon bizodalomnak, hogy ama láthatlan kéz, mely az évet megvéníti, sírba viszi és újra szüli, mindent jóra fog vinni valamikor , csak épen adósságainkat nem fizeti ki. Várjunk vidám, kellemes tavaszt, termő nyarat, gyümölcsöző őszt — de sült galambot, mely magától szánkba röpül, semmi esetre. Reméljünk elevenebb életet csöndesen pihegő irodalmunknak, kisegítő reformokat, talpraesett színműveket és állandó nagy közönséget színházunknak — de ne reméljük, hogy mindezt puszta jó ígéret és jámbor óhajtás előteremti, így midőn ott leszünk, ahol tegnap voltunk, azaz: egy elavult esztendő végső napján, talán könnyebb lesz visszapillantanunk az úrnak ezer nyolczszázötvenkettedik évére, mely a többihez hasonlón , csalódás után is bizonyosan fon fogja tartani számunkra, legalább a jó reménységet azon jelmondattal, hogy „nesze semmi, fogd meg jól !“ , Li ii J8 , vagy a jövendő Stfa Hdja , mert Proteus pythokormányaiban ? Anglia befolyását, mely alkalommal emelé ezelőtt hallatlan fokra ? Az orosz nem interveniált-e nélküle ? Ausztria nem alázta-e porig kegyenezét — Szardiniát, s nem jön Olaszországnak ura ? nem-e Schwarzenberg politikája teremté újra a Bundot, az előbbinél határozottabb suprematiájával Ausztriának, s gunyjára a nagyszájú porosz berzenkedéseinek ? — mind a kérdések Nagy Sándori megoldásában vindiált-e Palmerston hazájának voksát ? nem compromittálta-e inkább sükeretlen jegyzékiratok által, miket senki figyelmére nem méltatott, s oly gyermekes, és határtalan demonstratiók által, mint az islingtoni nyárspolgár-küldöttség elfogadása ? És mégis Palmerston bukása örvendetes esemény, sőt szükségesség volt, s a decemberi történetek óta el nem maradhatott. Miután annyi küzdelem után sikerült az egész szárazföldön biztosítani a társulatokat, a polgárisodást őrjöngő ellenei ellen — nem lehete Anglia élén oly minisztert túrni, kiben egész Európa forradalmi eleme — elég vakon, elég stupiditással, támaszát véli lelni ? Az ausztriai kabinet politikája e czél felé jön egyszerre irányozva és győzött, győznie kellett, mert Angliának önérdeke is ezt kiváná; az angol nemzet értelmisége pedig, mely sorsát intézi, érdekét érti, s föl nem áldozza, pour les beaux yeux de Mr. Palmerston. — Némelyek t. i. a csalódottak közöl, mert vannak emberek, kik folytonosan csalódnak , s mégis inkább ezerszer hagyják magokat megcsalatni, mint egyszer az igazság szemébe nézni, ezen némelyek tehát legalább abban lelnek megnyugvást, hogy az új külügyminiszter Granville szinte tokig, de a tokig sem nem jelent revolutionáirt, sem democratát, sem pedig európai liberalistát; ő lehet Angliában tokig, Európában angol, anélkül, hogy radical, vagy merev absolutista volna; — ha ki nem érti, nem tehetek róla. Annyi kétségtelen, hogy csak e bukással fejeztetett be az 1848-as korszak, mely ínségen kívül egyebet nem hozott. — Ami Szardiniát illeti, ha nem csalódunk, kormánya végre maga is örvendeni fog, ha nyugtalanító forradalmi elemei fékezésében biztos támaszra számíthat, sőt jól értesülő körökben határozottabb kilátásokról is van szó, mik annál hihetőbbek, mivel Szardinia, mint másodrendű hatalom, magában nem nagy nyomatékkal bír. —ó felségének legmagasb pátense a haditörvénykezés hatósága iránt, némi előleges lépésnek tartatik oly úton, melyet az egész birodalom óhajt, s melyre a kilátás az európai nyugalom szilárdulásával karöltve jár. Vajha ne találkoznék hazánkban egy is, ki esztelensége által a nemzet józanságát gyanúba hozva, helyzetünk súlyát