Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-01 / 544. szám

1852., harmadik évi­folyam. 544 Csütörtök, jan. 1-jét ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 „ _ „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 l't 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — ,, „ Félévre 1­8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautas­ittatik. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. ' Magánviták négy-V*' hasábos sora 5 pengő­­ krajcárjával számítta- s tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­­teendő a­­ PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve • ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. • Jelen TARTALOM Telegrafi tudósítások. Politikai szemle. Palmerston kilépése. B­é­c­s. (Az angol miniszterkrizis. Szardinia politikája. A katonai törvényhatóság iránti új törvény jelentősége.) Lapszemle. Fővárosi élet.­­ Vidéki élet (Szamos-Újvár. Holdmező-Vásárhely.) Külföld. (Francziaország, Páris.) L­e­g­ú­j­abb. D­unavizárlás. M­a­t­á­r. (Újévi örömök.) Budapest, jan. 1-én. TELEGHMNI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, dec. 27. — Brignone a képviselő-kamará­ban előterjeszté az Ausztriával megkötött kereske­delmi szerződvényrőli tudósítást. A kamara följogo­sította a minisztériumot az adóknak 1852-dik év végéig tervezetleges alkalmazására. Berchet jóhírű költész meghalt. Sue Jenő hír szerint Turinban lak­hatásra kért engedelmet. A senatus a Spanyolország­­gali postaszerződvényt aláírta. Páris, dec. 29. — Rente 101, 85. — 66, 80. A havrei kereskedelmi kamra, mivel jogtalanul avat­kozott a politikába, föloszlattatott. Csütörtökön ün­nepélyes Tedeum fog tartatni. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. I. Nemcsak az angol, hanem a franczia s németor­szági sajtó is, mint nagy politikai fontosságú ese­ménynyel foglalkozik Palmerston kilépésével az angol kabinetből. A Times általunk már közölt ö­tágybani első czik­­kében elég világosan gyaníttatta, hogy kiléptetése nem történt a külföld befolyása nélkül, de erre több lapok, nevezetesen a peeliták befolyása alatt álló „Morning Chronicle“ roppant zajt ütött. S most a Times a dolgot elmosni igyekszik, s újabb közlései szerint a miniszterkrízis igazi oka az lenne, hogy Palmerston Russell ellenében insubordinatiót kö­vetett el. Russell tudniillik az Elyséetől alkotmányos biztosítékokat kívánt, de Palmerstonnak egy or­­ganja által az e részben „egy magas állású személyhez Párisban tett közlések“ meghazudtoltattak, s nem hangzottak egybe az angol követhez Párisba a kül­ügyi hivatalból küldött utasításokkal. Francziaországba­n a népszavazat eredménye után a Débats is megszólalt, egy az egész szerkesz­tőség által megvitatott, Armand Bertin által aláírt vezérczikkben. A Débats nem akarja vitatni az új kormány eredetét, csak tetteit fogja megítélni most, midőn a kormány jelszava, s a társadalom segítség­­kiáltása : rend. Különben onnan semmi fontosabb újság. Madridból írják az Indep. beige­nek, hogy ottan az alkotmányviszonyoknak tökéletes megváltoztatása várható, s nagyon beszélik, hogy a cortesek többé egybe sem fognának hivatni. A Monitore Toscano szerint Bonaparte Lajos Ca­sablanca volt miniszter fiát különös megbízatással küldötte Turinba kettős czélból, t. i. részint a mene­kült franczia fölkelők be nem fogadása, részint a pie­­monti sajtó féktelensége korlátolása végett. Pest, ján. 1. Palmerstonnak a fáradhatlan munkásságú brit külügyminiszternek lelépése tagadhatlan fontos­sággal bír mindenesetre az európai ügyek fejle­ményében. Méltán kérdhetni mégis, miben áll legna­gyobb fontossága? 1 ~'vt Mondatott, hogy Anglia azon szerződmények­­kel, melyek egy európai közjogi rendszer alap­jait képezik , kötelezettséget vállalt a száraz­földi hatalmak irányában mindannak teljesíté­sére, mi a hatalmak kölcsönös jogait óvni segíti megtámadások ellen, és mindannak félreveté­­sére, meggátolására, mi az egyetértést zavar­hatná. Egy oly külügyminiszter tehát, ki a szerző­dési kötelmek nyílt sértésével megengedi, hogy Anglia gyálpontja legyen mindazon elemnek, mely az európai béke felforgatására törekszik­­kormányon nem maradhat a­nélkül, hogy a viszálkodás ellenségeskedéssé ne fajuljon. Mondatott továbbá, hogy Nagybritannia tekintélye, becsülete, érdekei forogtak szóban , és ezek megmentése végett el kell­ távolítani a kormánytól oly egyént, ki méltánytalan politi­kájával az egész világot fölzúdítja Anglia ellen, és ezen országot, másodrendű államok közé sülyesztendi. Többé vagy kevesebbé ez mind igaz lehet, habár arra nézve, hogy elfogadtassék azon ál­lítás, mikép a miniszterváltozást Angliában egyenesen az ország érdekeinek féltése idézte elő , bebizonyított tényként kellene venni azt, hogy az ország közvéleménye kárhozatot mon­dott a lelépett miniszter fölött. A dolognak van egy sokkal fontosabb, sok­kal messzebbre ható oldala. Összevágó tudósítások szerint Palmer­ston lelépése egyenesen a királynő kivonatára s a miniszterelnök javaslatára történt. Ez nevezetes körülmény. Megtörténhetik ugyan, hogy a parl­amenti több­ség meg fogja tagadni helyeslését a foganatba vett rendszabálytól, azonban ha vesszük, hogy a királynő a parl­amenti ülésszak bevárása nél­kül elbocsátó egyik legnevezetesebb miniszterét, és ezzel azt mutatja, mikép biztos kilátása van parl­amenti többségre, — ha vesszük továbbá, hogy a múlt parl­amenti ülésszak alatt is több­szöri megveretés daczára kormányon maradt a minisztérium, — arról kell meggyőződnünk, hogy „az aristokratia vállain nyugvó monarchiai elv Angliában is tökéletes érvényre törek­szik , s pedig nem minden kilátás nélkül a ked­vező eredményre. Palmerston elbocsátatása annyi, mint a mo­narchiai elv s az aristokratia tevőleges cselekvés­i akaratának kinyomata. r ...___Iá___ ■'M Bécs, dec. 27. Három héttel Bonaparte­ hatalma, — a franczia ál­lam consolidatiója után — Palmerston meghalt, és eltemettetett. úgy látjuk, hogy nemcsak birodalmunk fővárosában, hanem egész Európában a rend és béke barátainak örömhurjait pendíti meg e hit. Vájjon miért ? mit tett vájjon a nagy Palmerston ? melyik föllázadt nemzetet segítő fegyveres erővel, vagy melyiknek érdekeit védé az európai hatalmak tanács­ ■ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ÚJÉVI ÖRÖMEK. Az ó esztendő oda van! Temetéséről kényezve ballag hazafelé a remény, mely azt hivé, hogy túl nem éli veszteségét. El akart temetkezni a sírba, mely szerelme tárgyát ölébe fogadta . . . már ugorni ké­szült a koporsóra hulló göröngyök után . . . már ha­sadni érzé szivét, midőn egy hirtelen támadt szellő megfordítá elkeseredésének szélrózsáit, és nem ug­rott a sírba, és nem­ hasadt meg szíve. Kitörte sze­meiből a könyet, haza ballagott és ringatni kezdé a meghalt idő csecsemőjét, az új évet.. . ttt dalra buz­­dult bölcsője mellett és új ábrándképeket hímzett álmainak tarka szőnyegébe. Itt itt van a csecsemő. Sorsa felől biztosan jósolni sen­ki sem képes, sem még azok sem, kik mai napig a százesztendős kalendáriumot hiszik és vallják az ese­mények nagy prófétájának. Arcza különben már most is eléggé komoly, melyről sokan azt kezdik hinni, hogy nem lesz könnyelmű. Ajkain még nem jelent meg a mosoly, nyelve még nem szólalt meg, hogy akaratán kifejezhetné, s így leendő hódításairól, va­lamint czéljairól épen semmit sem tudhatunk. Csak egy bizonyos: az, hogy ő is meg­vénül, mint elődei, és elenyészik , mint legközelebb sírba szállott édes­apja. És mivel a jövendő kapuját hiába zörgetjük, leg­jobb lenne talán visszalépnünk a múlt idő elhagyott épületébe ! Ámde itt is elzárták előttünk az utat. Tiltó angyal őrködik itt, lángpadlással kezében. . . Ha közelebbről szemébe nézhetnénk , tán azon an­gyalra ismernénk benne, mely első szüleinket a pa­radicsom kertéből számkiűzte s oda többé vissza sem bocsátotta. Látnivaló, hogy miután nem nyit szá­munkra biztos megállapodási helyet sem a múlt, sem a jövendő, csupán a jelenre, ezen eltűnő néhány pil­lanatra vagyunk szorítva. De e pár pillanatnak is fele már a múlthoz, fele a jövőhöz tartozik, s mi épen középre esünk, azaz oda, hol a múlt és jövő találko­zik vagy inkább elválik, as­z épen oda, minden törekvés nélkül, sőt önkénytelen, melyre né­melyek csak hosszú törődés, fáradtság és nagy remé­nyek után szoktak jutni. Ily álláspontról, semmibe sem kerül aztán üdvözölnünk az új évet s szélyel­­tekintenünk azon örömek közt, melyek megjelenésé­vel egybekapcsolvák. Örvendetes dolog, mégpedig első helyen örvende­tes , mindjárt az, hogy az újév az ó évet fölvál­totta , azaz , hogy a megvénült esztendő egy nap­pal sem élhetett tovább, mint ezt a kalendárium­­kzék még csecsemőkorában megírták. ... Ez öröm a múlt sírja fölött, nem a vele nyugvó gyö­nyörök emlékforrásából fakad —egy röppenő su­gár ez, mely a jövendőt rejtő fellegekből vil­lant szívünkre, hogy vele az új évet üdvözöljük. Avagy emeljétek föl halotti leplét a legközelebb sírba szállt esztendőnek, és vizsgáljátok meg rendre a vele megszűnt élveket, a boldogságot, melyet ígért, a boldogságot, melyet nyújts. — Várjon fogjátok-e zavarni a megholt nyugalmát sóhajjal és könyhulla­­tással, hogy még egyszer vissza­hajtsátok őt az élet­nek ? Ha hozott olykor jó kedvében fölvidítő percze­­ket, rész kedvében háromszoros kárpótlást követelt azokért. Ha szerelmi édes hitfogadásokkal ringatá néha az epedő lányka szívét — elhinté benne más­kor a gyanú és féltékenység magvait, melyeknek az­tán gyümölcse jön a keserű csalódás. Ha olykor föl­­deríté a jóllakni is alig merő fukar homlokát az ezüst agip emelkedésével, mód nélkül elsötétíte másnap annak leszálltával. Ha mosolyogni látszott a jámbor hitelezőre, midőn a fizetési határidő közeledett, bús­­komolylyá tette, kétségbe ejtette, midőn tudtára adta, hogy az adós tréfából meghalt, vagy megszökött. Üdvözöljük az új évet, mely fátyolt borított e tarka egyvelegre, melynek még nem volt ideje, hogy szemrehányásra okot adjon, mely Isten kegyelméből és az emberiség akaratjából ünnepi köntösben kezdi pályafutását. Azon angol író, kit a magyar megjegyzés szerint Boznak írnak és Dickensnek olvasnak, mondja, hogy karácsony után leggyönyörűségesb évszaki­ ünnep az új esztendő. Valóban igaza van, már csak azért is, mivel karácsony és új év között semmi ünnep nem esik, kivéve azon esetet, ha valaki az év utolsó hét­köznapjai közöl valamelyiken ismét karácsonyt ütne magának. De igaza van azért is, mivel bármely sátoros ünnep sem hozza élénkebb mozgásba a tá­sadalom különböző osztályait. Az egyház szolgái in­ - — ------Ajuh valami megfejelik, megtatarozzák és ezer meg ezer alakban variálják azon tárgyat, hogy mindenek elmúlnak, az ég és föld megavulnak, mint a ruha stb. Az ájtatos közönség pedig alkalmi szent énekeket hangoztat, melyeknek hangjai a templom kárpitját verdesik, a menny felé törekedvén. A gyermekek is hűségesen szokás szerint eldudolják az ablak alatt ama régi üdvözlő éneket, melynek mindenütt ez a vége: „Új esztendőben mi vigadjunk, született Jézust mi imád­­junk.“A vigasság okai nincsenek ugyan megírva,de ha egyéb okot nem lelnénk , oka lehet a szomorúság is. Alkalmat nyit ezen „leggyönyörűségesb évszaki ünnep, a keresztyéni jótékonyság, felebaráti szere­tet gyakorlására, adakozásokra stb. stb. Magától értetődik e szerint, hogy új esztendő napján számos keresztyén társunk zárva felejti ajtaját, s ki sem lép szobája küszöbén egész nap. Pedig , mily édes meg­lepetések várakoznak reánk e napon majd minden nyilvános helyen! Asztalhoz telepszik az ember a vendéglőben, kibontja asztalkendőjét, s h­a benne, vagy alatta, vagy mellette czifrán összepingált arany füstös papírdarab, melyben a pinczér „boldog új évet kíván.“ Kávéházba fordul, s­im kávéja mellett a tábclán kis tükrös utazó kalendárium, melyben a marqueur „boldog új évet“ kiván. Színházba megy, s­im­a jegyszedő, szerelmeslevél forma cródusát nyom az ember markába, melyben ő is „boldog új évet“ kiván. Figaro itt, Figaro ott... boldog új év mindenütt, és jó fizetés a jó kívánásért. S mennyi készület, mennyi remény mindenfelé! mennyi szép ígéret, és kilátás, melynek forrása az áldott új esztendő. Már, mintegy önkénytelen hiszi a jámbor halandó, hogy az érkező új év új szint, új elevenséget ad a világ arczára; pedig meg kellene­­gondolnia, hogy a világ minden új évvel egy esz­tendőt vénül, s nincs rajta, mit csodálnia , hanem előre, de vissza­felé megy, ha gyöngül nem erős­­bödik, ha föld felé görbül, a nem az égre tekint vi­dám fölemelt homlokkal. — Jőnek a hirlapírók elő­fizetési fölhívásaikkal oly édes, oly kecsegtető sorok­kal, hogy kőszivüt is megindíthatnának. Egymást érik a legragyogóbb ígéretek, a legcsiklandóbb ajánlatok. Elmondják, hogy a lap új évtől kezdve gyönyörű­séges alakban , újöntetű betűkkel , változatosabb tartalommal jelenik meg, hogy fel vagyunk fegy­verkezve telegráffal, stenograffal, fotográfiál, hogy vállalatunkhoz legújabban a legkitűnőbb, leghire­­s ,'h írókat valánk szerencsések mnenwta* m­eff-1 ±£ÍLgn^caodákokait, s m.mw m­ifn.w^ 1 a mellett, hogy az előfizetés továbbra is a régi ma­rad. És az új év, melynek fövenyébe reménységek horgonyát vetették, elhozza később a várva várt eredményt, mely legjobb esetben is csendes kölcsö­nös panasz. — Jőnek ismerősök és ismeretlenek­ tetejével, számolatlan mérvén fejedve a boldogság kí­vánását , hogy az ég téged óvjon meg a beállott új esztendő folytán tűztől víztől és minden veszedelem­től, de azt kifelejtik, hogy a pénzbe kerülő láto­gatásoktól 13. Hát még azon gyöngéd házias örömek, melyek e nap jöttével családi körökben, rokonok, barátok bi­zalmas társaságban teremnek!.. Ezek a csöndes boldogság szerényen illatozó virágai.. Víg pohara­zás, ünnepi teríték mellett, ünnepi öltözetben; újévi emlékadás és verés; újévi gyermekjáték, újévi kéz­csók és számtalan egyéb áldásai az újévnek! Ira mennyi öröm ez ünnepélyes napon mindenfelé! S talán akarnátok szemlélni a kép másik oldalát is, azt, melyre sötét árnyat vetnek a múlt emlékei, melyre oly ritkán villan egy sugár a jövendő titkos homályából ? Hagyjátok azt! és borítsátok be a re­ménység örök­zöld fátyolával. Mert az öröm, me­lyet az idő hoz, elröpül az idővel, de a búbánat ón­lábon jár­ó nyomait mélyen szokta odavésni, hol megfordul. Legyen az örömnek, a reménynek szentelve e megújult év első napja; legyen azon bizodalomnak, hogy ama láthatlan kéz, mely az évet megvéníti, sírba viszi és újra szüli, mindent jóra fog vinni va­lamikor , csak épen adósságainkat nem fizeti ki. Várjunk vidám, kellemes tavaszt, termő nyarat, gyümölcsöző őszt — de sült galambot, mely magá­tól szánkba röpül, semmi esetre. Reméljünk eleve­nebb életet csöndesen pihegő irodalmunknak, kise­gítő reformokat, talpraesett színműveket és állandó nagy közönséget színházunknak — de ne reméljük, hogy mindezt puszta jó ígéret és jámbor óhajtás elő­teremti, így midőn ott leszünk, a­hol tegnap voltunk, azaz: egy elavult esztendő végső napján, talán könnyebb lesz visszapillantanunk az úrnak ezer nyolczszáz­ötvenkettedik évére, mely a többihez ha­sonlón , csalódás után is bizonyosan fon fogja tar­tani számunkra, legalább a jó reménységet azon jelmondattal, hogy „nesze semmi, fogd meg jól !“ , Li ii J­­8 , vagy a jöven­dő Stfa Hdja , mert Proteus pytho­kormányaiban ? Anglia befolyását, mely alkalommal emelé ezelőtt hallatlan fokra ? Az orosz nem inter­veniált-e nélküle ? Ausztria nem alázta-e porig ke­­gyenezét — Szardiniát, s nem jön Olaszországnak ura ? nem-e Schwarzenberg politikája teremté újra a Bundot, az előbbinél határozottabb suprematiájával Ausztriának, s gunyjára a nagyszájú porosz ber­zenkedéseinek ? — mind a kérdések Nagy Sándori megoldásában vindi­ált-e Palmerston hazájának voksát ? nem compromittálta-e inkább sükeretlen jegyzékiratok által, miket senki figyelmére nem mél­tatott, s oly gyermekes, és határtalan demonstratiók által, mint az islingtoni nyárspolgár-küldöttség el­fogadása ? És mégis Palmerston bukása örvendetes esemény, sőt szükségesség volt, s a decemberi törté­netek óta el nem maradhatott. Miután annyi küzde­lem után sikerült az egész szárazföldön biztosítani a társulatokat, a polgárisodást őrjöngő ellenei el­len — nem lehete Anglia élén oly minisztert túrni, kiben egész Európa forradalmi eleme — elég vakon, elég stupiditással, támaszát véli lelni ? Az ausztriai kabinet politikája e czél felé jön egyszerre irányozva és győzött, győznie kellett, mert Angliának önérdeke is ezt kiváná; az angol nemzet értelmisége pedig, mely sorsát intézi, érdekét érti, s föl nem áldozza, pour les beaux yeux de Mr. Palmerston. — Néme­lyek t. i. a csalódottak közöl, mert vannak emberek, kik folytonosan csalódnak , s mégis inkább ezerszer hagyják magokat megcsalatni, mint egyszer az igaz­ság szemébe nézni, ezen némelyek tehát legalább abban lelnek megnyugvást, hogy az új külügymi­niszter Granville szinte tokig, de a tokig sem nem jelent revolutionáirt, sem democratát, sem pedig európai liberalistát; ő lehet Angliában tokig, Euró­pában angol, a­nélkül, hogy radical, vagy merev ab­­solutista volna; — ha ki nem érti, nem tehetek róla. Annyi kétségtelen, hogy csak e bukással fejeztetett be az 1848-as korszak, m­ely ínségen kívül egyebet nem hozott. — A­mi Szardiniát illeti, ha nem csa­lódunk, kormánya végre maga is örvendeni fog, ha nyugtalanító forradalmi elemei fékezésében biztos tá­maszra számíthat, sőt jól értesülő körökben határozot­tabb kilátásokról is van szó, mik annál hihetőbbek, mi­vel Szardinia, mint másodrendű hatalom, magában nem nagy nyomatékkal bír. —­ó felségének legmagasb pátense a haditörvénykezés hatósága iránt, némi elő­­leges lépésnek tartatik oly úton, melyet az egész bi­rodalom óhajt, s melyre a kilátás az európai nyuga­lom szilárdulásával karöltve jár. Vajha ne talál­koznék hazánkban egy is, ki esztelensége által a nemzet józanságát gyanúba hozva, helyzetünk súlyát

Next