Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)
1852-02-03 / 570. szám
1852. harmadik évi folyam. 510 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten. Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számokkénti eladás is megszűnt.______ Évnegyedre 4 Félévre 8 Egyes szám . PESTI WILD, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden térmentetlen levél visszautasiltalik. ------—Kedd, febr. 3-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Mgánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAPLÓ február—mártiusi folyamára. A „Pesti Nabló“-ra úgy vidéken mint Budapesten Új előfizetést nyitunk két hónapra: u. m. február 1. kezdve mártius végéig. Vidékre postán küldve ♦ . . . 3 ft 20 kr p. p. Budapesten házhozhordással . . . 2 ft 40 kr p. p. Lapunk bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Az előfizetési leveleket bérmentesítetni kérjük. A január hónapi folyamból teljesszámú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. BUCH GUSZTÁV kiadó: TARTALOMI Bara-Telegrafi tudósítások. Az új szervezet és a régi állapot. Lapszemle. Hivatalos. (Államügyészség. Kinevezések.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Arad: cáfolat. Rimaszombat. nya. Temesi bánság.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) K . 1 f ü 1d. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Dánia. Spanyolország. Zágráb. Egyptus.) Egyházi nevelési ügyek. Vegyesek. ( Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavízállás.) M nár. (Egy házasság a kis világban. Laura Gusztávtól.) Budapest, febr. 3-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, jan. 29. — A mai ,Moniteure-ben közöltetik a senatus elnöke és négy alelnökének kineveztetése. Az első hivatalra Bonaparte Jeromos, a herczegelnök nagybátyja hivatott meg. A jövedelemadó behozatala s a rentek kamatleszállítása is kétségtelennek látszik. Turin, jan. 27. — Miglietti képviselő a sajtótörvényjavaslat iránti jelentést a következő javaslatokkal együtt nyújtotta át: Az esküdtek a választóférfiakból, és pedig Turin és Genuára 200, a többi városokra a felebbezési törvényszék elnökének ajánlata szerint 100 neveztessék ki. Ezen esküdtek határozzanak az 1848. márt. 26-kai sajtótörvény 14— 25. §§-aiban kijelölt sajtóvétségek fölött. Florencz, jan. 26.— Murat franczia követ az elnöktől egy levelet nyújtott át a nagyherczegnek, melyben őt újra megválasztatásáról értesíti. Roma, jan. 23. — Colobiano, szárd követ Turinba utazott el. A Magyar Hírlap telegráfi magántudósításai: New-York , jan. 17.—Oroszország és Ausztria követei remonstráltak az egyesült államok congresusa és kormánya részéről történt s tudvalevő elfogadás következtében. Páris, jan. 31. — Csupán a félrevezettek bocsáttatnak szabadon. Pest, febr. 3. A franczia szabású constitutionalismus, mint azt a martius 4-diki charta fölállitá, a birodalomban nagyszerüleg hajótörést szenvedett, vagyis tulajdonképen kezdettől fogvazátonyon ülve maradt. S átalában láttuk, hogy az 1848-dik év és consequentiái által életre hivott intézetek nagy részt mint éretlen gyümölcsök a fáról elhullottak, vagy mint idegen égalj i s nem acclimatisálható ültetvények, elsenyvedték s kipusztultak nem egy európai állodalomban. A jótékony visszahatás eme pályáján, mely a biztos, nyugodt s virágzó állodalmi lét óhajtott kikötőjébe vezet, a csorbítatlan hatalom teltének élvezetébe visszalépett fejedelem szilárd kormányzata alatt nagy lépésekkel haladott a birodalom, valamint hogy ugyanezen irányt szemléljük más európai országokban is diadalmaskodni, melyek az ellenkező irányban legmesszebbre haladtak volt. Hatalmas impulsus volt, melyet ez arányban az aug. 20-diki legfelsőbb kéziratok adának ; annak czélpontját a dec. 31-diki császári rendeletek tűzték ki. Midőn a birodalom államszervezete a tiszta monarchiai elv alapjára fektettetik , visszavitetik a birodalmi politika hagyományszerű irányába , melyből az 1848-diki események erőszakosan kisodorták. Hanem itt egy pont ötlik fel, mely lényegesen figyelembe veendő s szem előtt tartandó, hogy e politika irányáról józan ítéletet alkothassunk magunknak. E megtérés nem visszatérés a martius előtti stabilismus állapotjára. A jelen időpont és 1848. mártius 12-dike között oly eseménydús időszak fekszik, melynek eredményei lángbetűkkel vannak bevésve a hisztéria érczlapjaiba, s melyek mint lángkardú angyalok az édeni kert kapujától , visszatiltanak a martius előtti állapottól. A birodalmi alkotmányosság közönséges hajótöréséből három drága kincs maradt fen, három alaphatározat, melyeknek befolyása a társadalmi, jogi s politikai alakulásokra döntő. Fenáll a törvény előtti egyenlőség elve, áll a jobbágyi viszony eltörlése s a telekfölszabadítás; áll az egész birodalomra nézve a törvényesen elismert egyházi s vallási társulatoknak az 1849 mártius 4-diki cs. nyiltparancs 2-dik §-a által megadott joga. A két első elv a birodalom társadalmi viszonyaiban lényeges átalakulást eszközölt, mely ma már teljesen bevégzett tényül áll; ennek okvetlen következménye az azokkal elvárhatlan egybeköttetésben álló jogi, kormányzati s igazgatási viszonyokbani változások szükségessége, melyeket más oldalról épen oly parancsolólag kíván meg az államszervezet homlokára tűzött birodalmi egység elve. Ezeket meggondolva, valóban úgy vélekedünk , azon férfiakra, kik martius előtt a fentartás emberei voltak, gyanúsítás és kisebbítés azt fogni, hogy a martius előtti állapotokat, jogi és administratioi viszonyokat kívánnak visszaállíttatni akkor , midőn az események s tényleges körülmények hatalomszózata fenhangon erősiti, hogy azoknak jogi s tényleges alapja végkép elenyészett. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. EGY HÁZASSÁG A KIS VILÁGBAN, és provinciális rendezváusok. I. Folytatás. *) Más tárgyra ment át a beszélgetés, a költő is részt vett társalgásunkban. — Vannak-e ezen vidéknek nevezetességei? kérdező Narczis Narczis. Vannak ! felettünk csaknem egyszerre, mintegy vetekedni akarván azok előszámlálásában. ,Az egész országban itt vannak a legtöbb fajdtyúkok, itt van a legnagyobb pincze, itt született Bakács bibornok, s itt halt meg Drágffy Bertalan, itt terem a legjobb bécsitök, itt vannak a legszebb aprómarhák, s legcsúfabb asszonyok, itt lakik Weiszkopf Matheisz, ki a veszettséget biztosan gyógyítja/ „Itt élt Vincze barát, itt élt Hilarius, ki 17 boutellia aszút megivott, anélkül hogy mámoros volt volna........“ Bum !.... egy hatalmas lövésre, mindnyájan megrezzenünk Narczis oly halvány lön, mintha el akart volna hervadni A lövés után csakhamar egy másik ropogás következett, mire oda néztünk, az első hintó felfordulva hevert, a lovak pedig az ég felé ágaskodtak. Zsombékné egy vakandtúrás ölelései közepett szitkozódott. Gunda eszméletlenül feküdt a békavirágok hulláin. Gerő a titkos imádó ott térdelt az ájult szűz oldalánál. Csere Pali e vészteljes lövés eszközlője, a lepuffantott héját anatomisálta. Narczis szólalt meg először. __Maradandó emlékű brutalitás marad, ott lövöldözni, hol rablók nincsenek! __Ezért elégtételt követelek öntől firkász úr, én ott lövöldözök,hol kedvem tartja, gorombaságot csak attól dugok zsebre, kitől kedvem tartja, de ön firkász úr, nem tartozik azon szerencsések közé, ön víni fog, vagy pedig a képére mászok, nappal, az utczán, mikor legtöbb ember jár, érti ön uram ? ! — Tökéletesen értem Csere Pál, a kihivást elfogadom, kard, vagy pisztoly, nekem tout egal. Igaza volt Narczisnak, soha sem volt sem kard, sem pisztoly kezeiben. A kihívást elfogadta, mert ennyi ember előtt adni meg magát, lemoshatlan gyalázat leendett. — Mit, te még vívni akarsz, semmirekellő jel rögtön igazítsd fel a kocsit, kérj tőlem s Gundától engedelmet, Narczis úr ellenében pedig illően viseld magadat, hacsak egy haja szála meggörbed, örökre száműzlek a család köréből. A nagyasszony okosan beszél, jegyző meg a kulcsár, és sietett a principálisnő közcsókolására, ki épen a kocsis felé közelgetett, azt kissé megezibá- Sandé vigyáztalanságáért. Gunda már a boldog írnok karjaiban feküdt, s édes pillanatokat cserélt megmentőjével, azaz jobban felemelőjével. Én bámultam, vannak perczek, midőn az embert a bámulás mindenféle kellemetlenségekről biztosítja. Csere Pali egy szót sem szólott, csak olykor vetett mérges pillanatot a halvány Narczisra, ki épen egy ódát kezdett meg, az iránta résztvevő kebellel viseltető asszonyság számára. Helyeinket ismét mindnyájan elfoglaltuk, csak az én figyelmemet nem kerülte ki, mint adott Gerő a kocsisnak háladíjul néhány garast. Először életében érintők Gundát karjai. Ezt pedig a kocsis vigyáztalanságának köszönhető. ,Az ember soha sem tudhatja,melyik perezben érheti szerencsétlenség. Ha most véletlenül azon hintóban én ülök, ha most véletlenül a kocsi úgy fordul, hogy én aláesem, s ha véletlenül a nyakam kitörik, s én véletlenül meghalok, mit csinált volna a kedves, a szép Rosa ? „Ennyi véletlenség csak minden században egy kerül egy rakásra, s akkor is többnyire olyan embereket talál, kik nem eskünni mennek, a házasság már magában oly nagy szerencsétlenség, hogy a sors, mikor azt valakinek nyaka közé kerítheti, megelégli, s egyéb bajokat mások számára szokott fentartani.“ ,Jé, jó, barátom, de ha mégis megtörtént volna, mit művelendett a kedves, a szép Rosa ?‘ „Ezt majd a szép, a kedves Rosától tudjuk meg magától. Én azt hiszem, hogy talán elment volna a Kulcsár úr temetésére, mondott volna bűnös lelkéért egy miatyánkot, s egy üdvözletét, s a legközelebbi kérővel jegyet váltott volna. Ha észszerűleg akart volna előmenni, ennél többet bajosan teendett.“ — Barátunknak tökéletes igaza van. Ennél többet, még az objectiv poesis sem enged meg. Ha az objectum elvész, elvész a subjectum is. Érthetőbben magyarul: szerető nélkül, nincs szerelem. Ha Kulcsár úr kitörné a nyakát, Rosa nagysámnak más kulcsár után kellene járni, a kinek a nyaka ki nem tört, a ki ól , vannak azonban subjectiv költők is, p. o. magam is subjectiv költő vagyok, az ilyenek ideálokat szeretnek, az ideálok pedig halhatatlanok, az ideálok világában nincs nyaktörés — szólt Narczis. ,Én is ideál vagyok, s én hiszem Rosa is ideál !— feleli Gabu. — Az ideál nem eszik, nem iszik, nem utazik, nem lövöldöz, nem szeret, az ideált szeretni kell vizontszeretefa nélkül, az ideál ideál. . . . Szünet jön, és mély csend. Gabu, és Nárczis az ideálokról álmodoztak, én pedig szinte elhitettem magammal, hogy minden költő bolond. . . . A nyári alkony egész pompájában ünnepelt a szent fák árnyaiban, illatos légben haladtak a hinték, enyhe szél játszott fürteinkkel, s a kulcsár gesztenyeszinü lapos vendéghajával, ezer meg ezer madártorok üdvözlé a felséges bucsúsugárokat , a lovakat gyilkos legyek kínozták, engemet egy mérges darázs kerülgetett, s mégis mindnyájan elégedettek valánk. Az egyiket ideáljai, a másikat kedves reminiscentiái, a harmadikat rózsaszínű jövője, a negyediket váró boldogsága, az ötödiket tervezett kalandjai foglalták el. A kocsisok bodor füstöket eregettek , s repesett szivök az örömtől. A v**i tisztilak fehér falai föltűntek ákácz-csoportozat között a közelben ; a szarvasfővel díszített bemeneti ajtó előtt már messziről több emberi alakokat lehetett megkülönböztetni, kik fehér kendőket lobogtatva, derült kedélylyel látszanak jövetelünkre várakozni. Épen hét órát petyegett a boldog kulcsár óramonstruma, amint a tisztilak udvarkapuján országos ostorpattogatások között behajtatánk. Egy általános ,éljen a vőlegényi viharzott, mit mi hatalmas ,éljen a menyasszonyijai viszonzánk. Azután leszállottunk, egymás karjaiba rohantunk, összevissza szorítgattuk és csókolgattuk egymást, míg végre szétczibált smizettekkel, ingekkel, mellényekkel az előterembe vánszorogtunk. Künn még a házikomondorok is majd megvesztek örömükben. Illő, hogy az új családot is megismertessem olvasóimmal. Repcze Kázmér az, v**i tiszttartó, magas, nyúlánk alak volt, mintegy ötvenéves, napbarnította arczú, és erős vonásai nyíltan hirdették a jó gazdát, ki a kezelésére bízott tagot naponkint gyakrabban meglátogatta, s a sorra jellemszilárdságot tanusítandott, ha az ajkak körüli hízelgő mosoly, s az e nyomon megmaradt két orrszárny-barázda szolgalelkűségét el nem árulta volna ; nagy barátja volt a kétoldalróli csókolódásnak, kezet csak gubics- és gyapjúkupeczekkel szorított, folytonosan szűk magyar nadrágban járt és sarkantyús csizmában. Nagy quantumban itta a bort és pálinkát, de minthogy nem könynyen itta le magát, a legjózanabb uradalmi tisztek egyikének tartatott s közbecsülésben és szeretetben részesült. Repczéné lehetett jó negyvenes, alacsony, gömbölyű menyecske, czéklaszinű arcza számtalan bibircsokkal volt kirakva, orra pedig oly eszeveszetten vaskosodott napról napra, miként tartani lehetett, hogy szárnyaival maholnap füleit is megcsapkodja. A k-t 0-nek ejtette ki beszéd közben , az s-t szs-nek. Résa, a nagyobbik leány, a boldog menyasszony, fehér volt mint a tejfel, homlokán borsó volt, szája balszegélyén lencse , sipítóhangja kihallatszott volna a milánói orchestrumból is, szerencsére azonban ritkán beszélt, de annál többet köhögött. Magas volt és nyúlánk, nagy lábakkal és kezekkel megáldva, s talán hogy azok mindenkinek első pillanatra föltűnjenek , kezeivel folytonosan hadonázott, lábait pedig vitorlavászon czipelőkbe szokta. Ki e personát figyelemmel szemlélte, elhitethető azonnal magával, hogy a házasságok égben köttetnek. Ilyen személyt földi inspiratioból venni él még Gabu Gabinak sem lehetett. A kisebbik leány Hermine, első pillanatra föltűnt volna oly egyénnek is, ki Európát csak azért utazta be, hogy a leányszépségekről kimerítő tapasztalatokat szerezhessen. Magas nyúlánk termete gömbölyűségével bírt a szobrászati remekeknek ; átlátszó finom halvány bőre a legkedvesebb helyeken sötétkék erecskéket mutatott; buja gesztenye fürtéi ízletes rendezőiben borták gömbölyű fejecskéjét; nagy sötétkék szemeiből a női szemérem, és gyöngédség sugára ragyogott ; vékonyszegélyű piros ajkai gyöngyfogsorokat tüntetenek. Lábai s kezei gömbölyűek s kicsi LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (febr. I. sz.) Francziaországot révén elmélkedése tárgyául, annak Napoleon Lajos elnök által improvisált jelen állapotát a consuli és császári kor helyreállításának tartja sok részben. Azonban , mint helyesen jegyzi meg, a század elején és közepén kihirdetett alkotmányok közt, azoknak egy czélra irányzásuk mellett is, a béltartalom és szellemre nézve lényeges különbség van. A csá-