Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)
1852-03-13 / 604. szám
ország gyárak nélkül örökre műveletlen és szegény marad , s hogy védvám nélkül az ipar tönkre megy, ily országban már az előítéletek rombolása is nyeremény. Ezen haladást több csikkeknél ki tudná mutatni, de csak a czukor állását mutatja fel, mely váma leszállítása következtében ma két akkora fogyasztásnak örvend, mint 1840-ben. Példa lehet Anglia, hol a védvámok 1846-bani leszállítása a fogyasztást tetemesen felsegíté, így például a gabnavám leszállításával a kenyérfogyasztás , mi 1819-ben személyenkint 3 fonttal ért fel, most 8 fonton áll. Honnan a jelen vámtariftával, a verseny felélesztése mellett, be kell következni az ár lejebbszállásának, mert a fogyasztók szaporodása az ár alábbszállását szokta előidézni , minthogy a beszállítandó czikkek biztos piaczra, sebesebb kelendőségre számítanak. Presse (mart. 11. sz.). A bécsi gázvilágitás körül felmerült vita mellett, egy triesti levelet közöl, melyben azon tervek érintetnek, melyek ő Felsége ottjárása következtében fognak létrejöni, melyek részint új hajók állítása, a kikötő jobb szabályozása, s egy arsenál alapítása körül központosulnak. FŐVÁROSI ÉLET. — Fővárosunk a vásár folytán számos különböző hangversenyek elveiben részesül, ha ugyan részesül. A budai színházban minap színházunk operaszemélyzetének előkelő tagjai adtak jótékony czélra hangversenyt. Tegnap délben Talbot Mária k. a. Stuttgartból, rendezett hangversenyt a nemzeti conservatorium teremében, hol többek közt Hollósy Kornélia k. a. és Stéger úr is szerepeltek ; nemzeti színpadunkon tegnap estre Egghard Julius zongoraművész volt szerencsés még egy hangversenyt adni ,,kívánatra.“ (?) Holnap, vasárnap délben pedig a pesti Lloyd társaság teremében tartotik egy jótékony czélú hangverseny, hol ismét Hollósi K. k. a. Stéger, Egghard Julius zongoraművész , Orsovenszkyné asszony és mások szerepelnek. Csupa ének, csupa zene , csupa hangverseny az életünk, az az, hogy az élet nálunk is keserű mulatság. — Több lapban olvassuk, hogy egy részvényes társaság alakult, melynek czélja nagyszerű gépgyárat állítani a vaspálya közelében. E társaságban Dobs és Zobelmann helybeli gépészek nevei emlittetnek. Egy részvény ára 500 pengő forint. . —• A Ludoviceum és a katonai kórház között fekvő „aranytó“ nevű tér 1. hónap elején árverés utján eladatott. Az egész térség, mintegy 12 holdat tesz, s holdja 207—655 ftig kelt el. A vevők: dr. Wagner Dániel, ki a vegytani gyár közelében levő két holdat vette meg; továbbá Klavanics András, Pillér Jakab és Kosznics József. Az egész eladási összeg tesz 4834 ft 40 krt pengőben. Egressi Béni emlékének fölállítása végett a hangászegyleti zenede növendékei is fognak egy hangversenyt tartani nemsokára, mely újabb eleven tanúsága lesz annak, mily kitűnő érdekkel viseltetik ezen intézet az elhunyt zeneköltő emlékének örökítése iránt. E hangversenyt, mint mondják egy nagyszerű akadémia fogja követni a nemzeti múzeumban, hol több első rangú műkedvelők járulnak a nemes czélú ügy előmozdításához. — Farkas Józsi ismeretes magyar zenebandája Győrből, fővárosunkba érkezett, s néhány napig vagy tovább is itt maradni szándékozik. — Ma este a „Tigris“ vendéglő étteremében fog játszani. — Az új piaczra hordogatják már az építési anyagokat az ideiglenes német színház mielőbbi építése végett. Az építész, mint mondják, ifj. Pollák építész vállalta magára, s nem tiz hét, hanem három hónap alatt kell azt elkészítenie. Az ácsmunkát Reischl budai ácsmester úr fogja végezni. Az épület minden tekintetben a legczélszerübb s legcsinosabb akar lenni. — Garay János „Szent László11 czimü történeti költeményéről említve volt nemrég lapunkban, hogy annak már második kötetét is bevégzi a költő. Ezt sokan oly értelemben vették, hogy az már a sajtót is elhagyta. Nehogy ez további félreértésekre s időelőtti sürgetésekre szolgáltasson alkalmat, megjegyezzük, miként Szent László második kötete, mint ezt magától a szerzőtől hallottuk, csak egy pár hét múlva kerül ki sajtó alól. — E napokban ismét volt alkalmunk az ismeretes lángelmének, mely „szellemi műveiről“ ismeretes a közönség előtt, egy eredeti levelet olvashatni. Közmandikat, Barna Pétereket, Zöld Marczikat figyelmesen átolvasó, már láthatta volna, hogy a nép maga jobban szolgáltat igazságot költészetében, s amollyan cynicus módon nem veszi a dolgot, hogy ez mivel gyilkolt, lopott, már azért boldogságot érdemelt. Tán kivezekle bűnét a huszárságban ? Szépre tanítja a népet, ha ugyan hallgatna reá. De annak költészetben ízlése tisztább, sem hogy pongyola póriasságot, mi szerzőnek minden sorából kirí, tetszéssel fogadjon. Olvastuk betyároknak siralomházban költött verseit, s azokban több emelkedést, több egyszerű tisztaságot, s mi legtöbb, igazibb költészetet láttunk, mint e czifra műben. Ezekben legalább nem olvassuk ama tótos potom árigócsó, amacsárdaras gatyaráncz, kutyus bajsz kifejezéseket, sem azt hogy: „szinte tajtékos hab kezdte verni száját, miglen leőrlötte czifra miatyánkját.“ Sem ezt: „úgy szeret engem. .. hogy beállna érttem ágyú húzó lónak.“ Ez nem poezis. Továbbá a magyar nem hátára gyújtja valakinek házát, hanem fejére. Ezek pedig: kevésséges, engem(ez) (I)sten akaratjával, mindig nyelvhibák maradnak ,• valamint ezek is : takarodj, türelmetlenkedj, takarodjál türelmetlenkedjél helyett. — Áltálján ajáljuk szerzőnek, hogy, mielőtt hős költeményeket írna a közönség számára, salakosságából tisztuljon ki s ne kenteredjék porba az utczai suhanczok közé, hanem lesse el a népnek életéből a tiszta egyszerűséget, az érzelmek szentebbeit, s tanulja meg nyelvéből a mi eredeti, magyar, és igazán szép. Ne „rugdaltassa a szégéresház falát“ „ne termessze a szerelmet sárgarépa gyanánt“, ne „düledeztesse hősei szemét“, ne „rakjon kaszatokmányorrokat képükre“ s ne „baktasson olvadozó szerelmese a lány után“ s ne „nyalassa ezt holmi kiénekelt Márton-féle bortömlökkel“ stb. stb. Az elbeszélő költemények sorába tartozik Tompa M. „Lidércz“ regéje. Eleje, mintegy bölcs beszéde, ki szépen beszél a dualismusról, hogy a világ anyag, és titkos szellemi valami. Ez utóbbi személyülve van légben, tűzben, vízben, miként Hellasz hitregéiben. Csakhogy itt a kincsszellem nem az a jótékony vidám nemző, ki a görög életet oly gyönyörködtetővé varázslotta. Itt a szellem sötét, mérges lény, haragra lobbanó az emberi kincsszomj ellen: bolygó lidérczként gyötri, ingoványokba csalja a kincssovárt, ki elől mammonját mélyen a földbe sülyeszté. A nyelv, bár itt-ott nehézkes, szaggatott, de azért tömör, és költői. Lévainak „Szerelmes betyárja“, mely szinte ide sorozandó kevéssé sükerült hézagos darab. „A szép dombfájan pedig Vahot Sándortól érdeketlen valami. A festő s leiró költeményekből Kiskunság Petőfitől , Az ő torony Aranytól, szüretünk Lévaitól, szüreten Gyulaitól mindnégy kedves mű. Aranyéban a gondolat megkapó, Lévaié a legkedvesebb családi kép, egyszerű szép nyelven , szabatos tiszta alakban , a könyvnek legbecsesb verse ; Gyulaié szinte szép s magyarabb , mint egyéb efféle darabkái. Az alanyi költeményekből Jennyhez SzékelyJózseftőlgerjeszt figyelmet, merész képei, erős nyelve által. Tóth Endrének „Szakaszszátok le“ czimü versezete annyiból feltűnő, hogy képes képtelenségekből van összerakva, érthetlenül. E versben a kőből metszett koldus formája képviseli a bánkodót, s a remény harangvirága kong , és a fényes szivárvány pántlika széthull, a sorshajó a kikötő dombon vet horgonyt, s végül leszakasztják az őrült virágot. Tessék megérteni! Székács József egy pár sükerült epigramján kívül, a többi verses költeményt kevésbé tartjuk említésre méltónak. — Függelékül a Phönix jövedelméből Losonczváros részére tett alapitványozás körülményei és oklevelei közöltélnek, újra elmondván kivonatosan azon czikket, mely a Reményben „Látogatás Losonczon“ czím alatt már megjelent. Nem akarjuk itt szembetűnőkké tenni azon gyöngeségeket, melyek e függelékből kirínak : csupán azt szeretnék tudni, vájjon mi nagy vétket követtek el V. úr vállalata ellen a hírlapok, hogy Losonczon „azt is kimutatá többek közt, mily jó lélekkel, s barátságos indulattal igyekezett ez ügyet előmozdítani a journalistica“ ? Efféle vádnak itt sem oka, sem helye, s az egész függelék bátran elmaradhatott volna. Ennyiből áll, miket a Phönix ezen utolsó kötetére egyéni nézetünk szerint elmondani jónak láttunk. Nem dicsérni, hanem gyöngeségeket fölmutatni volt szándékunk, s ki sorainkat talán túlszigorultnak tartaná , gondolja meg , hogy mi nem a jótékony czélt, hanem az irodalmat tartók szem előtt. Méltó elismeréssel viseltetünk a szerkesztő kiadó nemes czélu törekvése iránt, de a mellett irodalmunknak is folytonos haladását óhajtjuk. MINOSZlünk abból egy pár helyet curiosum gyanánt. A levél egy ismeretlenhez van intézve, ki mulatságból megrendelte a szerzőnél “ama „szellemi műveket.“ „Láthatja ön, minő adományok ezek — mond a levél. Eszméletét a milyennek látom, ezek fényes üveg kúpjával borítandják el ezek, csak buvárolja fel őket fenékig, stb.“ „A helyin volna, ha önök ott azt a bűnös közönyű könyvárust felszólítanák, hogy műveimet szerezze meg bizományba. Az az ember tüsköt élesztgető hozzáfogásokban működik, s az én Jupiter ültette csillagaimat fitymaként odamellellezi, kicsoda micsoda ember ez ? felem ! működjék ön, hogy meg legyen életével elégedve, stb. Magas kegyelete irántam igen jól esik belsőm világbirodalmának.És én önt ezennel meglepem, mint egy dobicsányi vércse az isteni hajnal boronyában ablakán.“ De hagyjuk a többit és térjünk a Rókus-kórházra. ” A Rókus-kórházban múlt február hó folytán 842 beteg volt ápolás alatt, kik közül 306 felgyógyult, 28 javultan bocsáttatott el; 51 , kik közt 2 haldokló félben hozatott be, meghalt. A többi 457 egyén, martius hónapra is ápolás alatt maradt. Az összes ápoltak közül a bujakór különböző nemeiben szenvedtek 213-an, tüdőbajban 61, typhusban 8, váltó lázban 21. VIDÉKI ÉLET. ERDÉLYI LEVELEK. IX. Febr. 28. A farsang tova tűnt, nyomtalanul mint akármelyik hétköznap. Sohasem köttetett talán kevesb szerelmi viszony Erdélyben, mint az utóbbi pár évben. Az ifjúság mint szétkergetett nyáj, szét van falvakra oszolva, kik városokon hivataloknál alkalmazták magukat, s a bureauban ülnek — egy szóval gyöngén megy a széptevés. De hogy a szíves olvasók nőnek ne véljenek, csak fölhagyok a szerelmi tárgyakkal. Országszerte folyamatban van ismét az ujonczozás, e tárgy mely most leginkább elfoglalja az igazgatást. De könnyen haladnak, e nép annyiszor számba volt már véve, hogy most e munka igen könnyű szerrel végrehajtható. Nem mondhatjuk ezt a nép előtt igen kedves tárgynak : a szász már természeténél fogva nem gyönyörködik a fegyverben, az oláh lomhább minthogy a katonáskodást szeretné, a székely pedig régibb időben nemzeti kiváltságánál fogva sorkatonaságra az újabb időkig nem köteleztetett, mindamellett megnyugtató engedelmességgel hódolnak mindnyájan a rendeletnek. Főkint oly helyeken, hol a nép avatottak által kapacitáltatik, nem lát az ilyen természeteknél fogva terhes felsőbb rendeltetések után is aggályos jövő elébe. — A jövedelemadó szintén napirendre jött nálunk is, rég nem láttam vidékem népességét, inkább megrettenve egy tárgytól mint ettől. Kénytelen vagyok felemlíteni, hogy az újabb törvényes szül nem bir azon rövidséggel s szabatossággal, mellyel mi megszoktunk, s melylyel a törvény nyelvének bírnia kellene. Maga a német szöveg is többnyire fárasztó, de a magyar fordítások szórakásaiban annyi a germanismus, hogy a nép nem értheti, az oláh fordításokat pedig az oláh papok sem értik, mert e nép még most teremti nyelvét s század kell oda, hogy e nyelven törvény szerkesztethessék. — A magyar fordítók igen hibáznak hogy nem az értelemhez, hanem a szóhoz ragaszkodnak, pedig a német nyelvben annyi a pleonasmus, hogy kaptájára hozni nyelvünket képtelenség. A magyar nyelv rövidség előnyével bir, minél rövidebb s határozottabb, annál érthetőbb, a kiczifrázott tételek elhomályosítják az értelmet. Erdély három század óta többnyire magyar nyelven szerkesztett törvények alatt élt, olvasni tudó népe, minő például a székelység, mindig megértő kormánya nyelvét, irataiból, de most, mondhatom, hogy hivatalnokai sem értik sokan. — Elég baj, hogy a törvényt maguk sem értve, ilyenkor meg nem magyarázhatják a népnek, s ha magyarázzák is, nem mindig helyesen, így történt a jövedelemadóval is. A nép sokfelé úgy van értesítve, hogy ez egy új adó földje jövedelmére is, valamint iparüzleteire sat. Hozzám jöttek némelyek az e tárgybeli rendeletekkel: magyaráznám meg, hogyan értem azt ? Mondom nekik, miszerint én a rendeletben kifejezve látom, hogy ami termény egyszer földadó alá van vetve, az jövedelemadó alá nem jön. Nekik, mint mondják, ellenkezőt magyaráztak, miszerint a föld terménye, újból meg fog adóztatni mint tiszta jövedelem , s nemcsak a rendeletben említett erdők, hanem gabona, széna sat, amint ezeket ők név szerint felhozzák. Ez előttem, amennyiben a jövedelemadó természetét ismerem, megfoghatlan, de a rendelvényben semmi öszhangzót nem lelek azon ellenkező magyarázattal, kivéve azon esetet, hol valakinek terményben jár fizetése, — így van a nép e törvénynyel. De sok más rendelkezésekkel is így vagyunk, fakint midőn oly intézkedések hozatnak be, melyek hazánkban még elméletileg is ismeretlenek. Csak a pálinkafőzetés ügyével is örökké vajúdnak két év óta s máig sem tudták az illetők megértetni a néppel, hogy mik szabatosan a törvény határozatai. Időjárásunk csöndes, tiszta, a jég enyhe, a hó eltűnt hegyeinkről is; ha fagyok nem állanak be ezután, lehet reményünk alkalmas terméshez. A juhokban sokfelé károsodások történtek; a tavasi nedves idők a mételyt beléjük oltották, természetes hogy marhaorvosaink nincsenek. A vadállatok is sokhelyett tettek kárt, miután a rókák s farkasok kényelmesen találják magukat honunkban. A folytonos vadászatok korában sem hiányoztak ezen ,,toportyán férgek“, de most, midőn nálunk még azok is, kiknek fegyver engedélyeztetik, a vadászfegyverért 10 print évi adót vagy mit fizetni tartoznak, a szegény ember nem érez semmi hajlandóságot oly hasztalan keresetben koczkáztatni életét. Azon falragasz, melyet múlt levelemben említettem, most minden helységben ki van szegezve, melyszerint, lázitó irományok terjesztői, fegyvercsempészek, izgatók, tilos iratokat s izgató egyéneket rejtegetők, föl nem jelentők sat. kemény büntetéssel fenyegettetnek. A M. H-nak írják Bácskából: — Bizonyos családapa Bajmokról Szabadkára utazván, útközben tartván a lehető megtámadástól, a nála lévő pénzösszegből csak 50 vizot tarta magánál, a többit vele utazó 13—15 éves lánykájának adta át. Alig hagyták el a kaponyai csárdát, három útonálló megrohanta őket. Az apát meggyilkolták, a lányka visszabirt jutni az elhagyott csárdába, s ott a nála lévő pénzösszeget hirtelen a csaplárnénak adta át, s annak pártfogásáért rimánykodott, ki őt rögtön egy kamrába zárta. A rablók utána mentek. A csaplárné mindent elárult, s azt határozták, hogy a lánykát elevenen meg fogják sütni. A szerencsétlennek azonban sikerült nagy kínnal félmeztelen kibújni a kamara ablakán s futásában véletlenül három czirkáló zsandárra talált, kik aztán a helyszínére siettek, s ott a rablók közöl kettőt — ellentállás után — agyon lőttek. Később a harmadikat is kézre kerítették. Jolsixí-ról ugyanazon lapnak : — A kassai vásárról jolsvai vásárosok utaztak haza felé. Görgő helység mellett, a tornai völgyön, oly iszonyú szélvész lepte meg őket, hogy egy több mázsányi bőrrel terhelt szekér fölfordult s egy mellette gyalogló jolsvai lakosra dőlt oly szerencsétlenül , hogy az tüstént meghalt. Ennek fiát, midőn a szekér alatt fetrengő apjának segítségére sietne, a megvadult lovak közöl egyik úgy megrugta, hogy szinte ő is nem sokára kiadta lelkét. Két nőszemély is tetemesen megsérült, úgy hogy utjukat tovább nem folytathatták. Miskolczról érkezett hírek szerint: — E városban 1. hónap 9-kén napközben tűz ütött ki. Oly iszonyú szélvész dühöngött, hogy az oltás teljes lehetetlenné vált. A füstöt leverte a földig , úgy hogy az égő házakhoz is alig férhettek. Harmadik, negyedik utczára is ragadta a szikrákat, s új gyuladásokat okozott. Mint mondják, körülbelől 26 ház lett a lángok martaléka. A Kolosv. lapban olvassuk : — Hornayai Ambrus a kegyes tanitórend helybeli társházának igazgatója f. hó 2-án halt meg életének 61-dik, papi pályájának 44-dik évében. Az uralkodó iránt bizonyított hűségéért, nem rég a póig, rend arany-koronás keresztjével diszesitteték föl. Ugyanazon lapnak írják Kenyérmezőről: — A nagyenyedi könyvtár ügyében tett fölszólítás pusztában elhangzó szó volt, s még eddig semmi eredménye. Fölszólítás közöltetett t. i. még a múlt évi septemberben , hogy a felfordult n. enyedi tanodai könyvtár és múzeum számára egy egy könyvet vagy más ritkaságot ajándékoznának a honfiak és honleányok. E gyűjteményt Nagy Leopold úr Szászvároson, 150 db becses könyvvel meg is kezdé. Mások nem igen követték jó példáját. Brassóból írják a Fr.bl-nak : — Bizonyos vendéglőben egy kézműves legény borozott, s miután becsületesen elázott, oly garázda lármát kezdett indítani, hogy végre erőszakosan akarta eltávolítani a vendéglős. A legény azonban ugyancsak ütött jobbra balra. A zajra egy csinos fiatalember is eljött, ki szinte azon vendéglőben volt szállva, s belekeveredett a zenebonába. Mit nyert vele? Azt, hogy a részeg legény, ki utoljára dühösen rugkapált, csikart és harapott, véletlenül elharapta az orra hegyét. Rögtön egy ügyes sebészt hivattak , de az sem bírt már az ifjú emberen segíteni , mivel az orrnak elharapott részét csak másnap reggel találták meg az ajtószegben. Ebből az a tanúság, hogy ne üsse az ember orrát mindenüvé. A harapós legényt aztán a rendőrség vette által. AUSZTRIA, Bécs, mart. 11. A cs. kir. szab. első ausztriai biztosító társulatnak imént közzétett számadása szerint , az egy 3,708,554 fr. 53 pp. vagyont mutat ki s egy 465,602,510 p. ftnyi biztosított tőkét. Azon vagyon, mely valamennyi német biztositó intézeteknél biztosítva van , az 1851-d. évi kimutatás szerint mintegy 1000 millió tallérra terjed. — A montenegrói vlachba, sz. Pétervárba teendő útjában, tegnapelőtt este érkezett ide. — A cs. kir. igazságügyi minisztérium febr. 25- kéröl kelt kibocsátványa által megrendeltetett, hogy a törvényszékek és államügyészségek az ő irataik és tudósításaikban , melyeket más hatóságokhoz intéznek, általánosan a korábbi udvariasságot és czimzetet használják. — A cs. kir. csendőrség a birodalomban mily hasznos intézet, világosan szem elé tüntetik az utolsó évnegyedi (1851 évi nov. 1-jétől f. évi jan. végéig terjedő) kimutatásból kivont következő adatok. A csendőrség elfogott csalás s tolvajság miatt 8188, gyújtogatás miatt 29, csempészet és egyéb jövedékkihágások miatt 489, csendzavarás, éjjeli és nappali garázdálkodás, stb. következtében 6535, hazárdjátékok miatt 984 egyént. Továbbá elfogott: 15,989 gyanús és útlevél nélküli egyént; 138 megszökött fegyenczet; 843 , tiltott fegyverekkel birót; 45 öncsonkítót; 607 szökevényt; 223, nyomozó levelek által üldözöttet, 5 kémet és csábítót; 666, ujonczozás elől megszokottét; 4657, politikai rendszabályok áthágóit; 1817 vadászat-, erdő-, és halászati jogsértőt; 624, fogozat nélküli házallót; végre 319 rablót és 150 gyilkost. — Felfedezött 302 halottat és 103 sebesültet, azokról egyszersmind kellőleg gondoskodván. — Az általa eszközlött házkutatások száma 4522 , az égési és vizáradási esetek száma , melyeknél erélyt és tevékenységet fejtett ki, 913-ra terjed. — A Holsteinből visszatért gyalogezredek szabadságra bocsátás által békelábra helyeztettek s a tovább szolgáló legénység már szabadságlevéllel a behívásig hazájokba is költözött. — Fensőbb utasításnál fogva oly egyének utleveleiben , kik fegyvertartásra jogositvák , ha útra kelnek , ezen jogozat kiteendő. — • 4830-dik év óta a magán levél-forgalom Ausztriában négyszerte magasbra növekedett. Csehországban 1830-ban öszvesen 1,886,494, 1849-ben pedig már 4,007,623 levél küldetett szót. Bécs, mart. 12. — 13 cs. kir. Ap. Fölsége tegnap délben érkezett meg Triesztből a birodalmi fővárosba. — A „Wiener Zeitung“ mai száma nem hivatalos részét e sorokkal kezdi meg „A Neue Preussische Zeitung“-ban közzétett tudósítás egy Ausztria részéről a franczia elnöknek tett, s Belgium, Helvétia és