Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-01 / 619. szám

1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. i Egy hónapra 1 ft 30 kr p. félévre 10 „ ,, „ Évnegyedre 4 „ — „ A havi előfizetés, mint a 1 _ e számonkinti eladás isi­ke­re ” ” ” megszűnt. I Egyes szám . . 4 „PESTI 610 Csütörtök, ápr. 1-jén. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZT­Ő-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-uteza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­ígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma­gánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAPLÓ második ‘14-évi ápril—júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti N­apló61 vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május, m­ájusi folyamra . Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, úri-utezai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM Pillantatok az iparvilágra. II. De l’Espine levele a Bulletin de Paris­hoz. Lapszemle. Hivatalos. (Kitüntetés. Kinevezés.) Fővárosi élet.­­Vidéki élet. (Erdélyi levelek. Világosvár. Vegyesek.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Dánia. Olaszország. Spanyolország. Törökország.) Legújabb posta. (Berlin. Páris. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavízállás.) M n t­é­r. (Moore Tamás életrajza.) PILLANTATOK AZ IPARVILÁGRA. *) n. Birodalmunk kormánya nemcsak versenyre szólítja a külfölddel a belföldi műipart, hanem oda is czéloz, hogy az összes Németországgal vámegyesületet alkosson. Mert azt olvassuk, hogy egyik terve szerint 1854. év elején a né­met államokkal kereskedelmi és vám­szerződésre szándékozik lépni, másik terve szerint pedig azokkal 1859. év elején vámegyesületet alkot­ni , melyre ama szerződés csak átmenet leend. Ha ilyen vámegyesület létrejö, de kivált ha ennek területe Hamburg stb. által a német tengerig tolhatja határait, akkor egész közép Európa egy szövetséget alkotand, melynek ha­tása nemcsak a műiparra, hanem általában a nemzetek összes fejlődésére még előre alig sejt­hető következéseket fog szülni. A nagyobb téren mozoghatás nagyobb erők izgását szólítandja elő, mely törvényes és becsületes iparkodás közben az egész mindenesetre nyer; az elma­radozó pedig veszt, sőt el is vesz. Hogy az egész­*) A Napid 613 sz. megjelent I. czikkelyben mon­datik , hogy Blanqui-nak ott idézett munkájából az angol közönség 50,000 példányt vett. A számban hiba van , százezer példány kelt el belőle az angol fordításban. nek nyereségéből mi is osztozzunk, szükségkép az iparkodók közé kell állatunk, s megszűn­nünk , nem tudom, miről álmodozni. Álmokat lát ugyan még szintúgy a túllakott, mint az éhező , de az álomfej­tők régóta hamis próféták, s a­ki most nem akarja kinevetni, az hiedelméért bennök maga bőrével s erszényével fog lakolni. „Ora et labora“ ez legyen mindegyikünk jel­igéje ! De folytassuk pillantásunkat. Birodalmunk terve nagyszerű , nagy nehézségekre is fog akad­ni. Mindenütt, hol nem vallják a párisi új dog­mát , mely szerint ott, mint olvastuk, az állam vagy az elnök főbb hivatalnokai az elmúlt far­sang alatt igen szorgalmasan hálóztak és vendé­geskedtek, hogy a pénz a munkás­osztály közé jusson, ami már egészen új gazdagítási theória, mert mi legalább, az istenre , higyük el azt, hogy a tékozlás minden körben csak szegénysé­get szül,sehol pedig vagyonosodást, miután a terményző és nem terményző munka között ter­­mészet­ állapította különbség van); mindenütt hát egyedül a költségek alábbszállása által remél­hetnek az egyesülésben nyerni. Mert a nélkül az egyesülés csak a kisebb tagok felszívását ered­ményezné. Azért fognak kormányunk tervének irányában ellenzések támadni. S ha Berlinben csakugyan lesznek a német vámegyesületnek mostani tagjai között értekezletek, ott aligha ez­ek többféle ürügy alatt nem gördítene fel aka­dályokat az osztrák birodalomnak fölvétele ellen a német vámegyesületbe. S állami egyedárusá­­gok, ha nem mindenütt ugyanazok lehetnek, vagy mindenütt meg nem szüntethetnek, a leg­nagyobb egyesületben sem engednék a financziai költségek tetemesen lejebbszállítását. Ezek az állami egyedáruságok tehát bizonyosan másik forrás lesz, melyből nehézségek támadandnak. Mindazáltal a terv nagyszerű, s következéseiben áldás­dús lehet. A nagybritanniai műipar-politika leginkább figyel a középeurópai mozgalmakra. Ő eddig szabadságot szeretett a nemzetközi kereskedés­ben: vájjon ez ösvényen marad-e? a tapasztalás mutatja meg majd. Nagybritannia volt első, mely kereskedelmi és fiafókázási törvények, s be-és kiviteli vámok által a kereskedést és műipart irányozta, de min­dig a külföldnek legnagyobb kárára. Idegen hajó mit sem vihetett be Angliába; így majd a gyap­júnak bevitelét, majd annak kivitelét tilalmaz­ták ; majd a gépeket csak a belföldön akarták megtartani, majd azoknak kivitelét előmozdí­tották ; mind úgy, a­mint a körülmények egyik vagy másik intézkedést javaslani lát­szottak. S a nagybritanniai műipar hihetetle­nül, s az előtt sehol nem tapasztalt fokra emelkedett. Neki sem az éjszakamerikai gyar­matok elszakadása, sem a dühösen és iszonyú költséggel folytatott franczia háború nem ártott; sőt, úgy látszott, ha nem épen általok, de azok közben még inkább sietett haladása, mint talán különben történt volna. Igaz, a brit műipar és kereskedés a spanyol, franczia és hollandi ten­geren túli kereskedés és műiparnak romjain emelkedett. Az országúti világnak, úgy­szólván, fele volt kénytelen a brit kereskedelmi és mű­ipari nagyságra zsámolyul szolgálni. A brit nagyság nem folt nélküli. A tudomány, melyet Smith Ádám képviselt, azért már a nagy franczia háború előtt bártorkodott kétkedni, váljon a brit műipar és kereskedés az őt irányzó és igaz­gató intézkedések által-e, vagy inkább azok ellenére fejlődött ki ? Kik az újabb időben azt vitatták, hogy általuk fejlődött az, nem eléggé vették számba azon romok tömérdekségét, me­lyeken az fölépült; nem vették számba, hogy ugyanazon országlat, mely előbb a szabadke­reskedés ellen volt, mint gondolta, Nagybritannia érdekei azt követelvén, az majdan kénytelen volt, szintén mint gondolta, Nagybritannia ér­dekeiből , a kereskedés szabadságát hirdetni, s merész törvények által életbe is léptetni. Angliában a törvény ótalmazta a műipart, de otalmazta a földbirtokosokat is, különösen a gabona-törvények által. Tudjuk, Peelnek sike­­rült 1846 elején a gabona-törvényeket meg­változtatni. Cobden és mások a teljes kereske­delmi szabadság mellett izgattak. A birtokosok, s a bérlők azt kiáltották akkor, és jelenben is, hogy a földbirtokos és földmivelő osztály ér­dekei föláldoztatnak a műipar- és kereskedelmi érdeknek. Mások ellenben vitatták, hogy a tá­gított szabadság által a gyári munka neveltetni fog, mert az élelmek olcsóbbak lesznek, s a földmivelés szinte gyarapodni, tehát jövedelme, mely a birtokosok erszényébe foly, semmikép csökkenni nem fog, mert részint a műipar té­nyezőit , a gépeket, alkalmazni fogja, részint a roppant belföldi fogyasztás által, miután az éle­lem arányában szaporodik a fogyasztók száma, mindig biztosítva lesz terményeinek ára. Úgy látszik , a tapasztalás igazolta Peelnek remé­nyeit , de azért a „protectionisták“, a gabna­­törvények otalmazói, nem szűntek meg aggódni. A tavali egyetemes iparműkiállítás London­ban új időszakot látszik ígérni. Ámbár az angol, vagy nagybritanniai műipar egy­maga többet állított ki, mint az összes nemzetek, kik a föld­szólitást elfogadták, — s Európában, ha nem csalatkozunk, csak az egyházi állam vonako­dott azt elfogadni , — mégis az országúti vi­lág most először állította föl szembe műiparát, hogy a nemzetek a kölcsönösséget az egyesek bármi nagy különségei mellett érezzék. Ott nemcsak mint gondolkodó fejben megvillant, hanem, mint a szemléletre kitett tárgyak fölött lebegő eszme tűnhetett föl a számoló önzés előtt is azon kérdés : vájjon a természet külön-külön adományai az éghajlatok szerint, s az emberek szintoly különféle tehetségei arra valók volná­nak-e csak, hogy egymás ellen háborúskodja­nak , holott pedig csak a lehető legnagyobb köl­­csönösítés által lesznek azok lehető becsesek is ? A felelet alig lehetett kétséges. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MOORE TAMÁS. Külföldi lapok nemrég hozták azon hírt, hogy Moo­re Tamás, az angol nemzet egyik elsőrangú dal­költője meghalt. Hatása nem csupán saját nemzetére terjedt. Remek dalai, melyek legtöbbjét a szabadság­szeretet lángja melegíti, áthangzottak a tengeren, s a szárazföld művelt közönsége is élvezettel figyelt a ge­­niális brit költő lantjára. Úgy hisszük, nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha egy futó pillantást vetünk ez alkalommal Moore T. pályájára, s kissé terjedelmesben szólunk róla, mint az egyszerű halottjelentések a meghaltról szólni szoktak. Nem adjuk ugyan kimerítő életrajzát, sem számos műveinek statistikáját, ismertetését, de egy pár vonással fel fogjuk tüntetni szellemi működésének nevezetesebb forduló­pontjait. Moore T. megjelenése a költészet mezején azon korban történt, midőn a franczia forradalom vihara nagy hirtelenséggel szétszórta Európa földén a sza­badsági eszméket. Ez eszmék hatalma­s gyors terje­dése előtt csekély gát lehetett a calais-i tengercsa­torna. Izland földén, melyet csak temetőül élvezhet­nek nyugalmasan és szabadon saját szülöttei , fo­ganni kezdének az elszórt szabadsági eszmék magvai. Iskolákban is társulatok alakultak, melyek eleinte minden politikai czél nélkül, pusztán tudományos vitákra fordíták figyelmüket s utóbb egészen politikai szint öltöttek. A dublini egyetemben az úgynevezett „Historical Society“ Moore Tamást is tagjai közé számlálta. Nem sok idő telt bele, hogy e „veszélyes törekvésű társulatok“ ellen hivatalos nyomozót indít­tatott , s azok között a dublini „Historical Society“ ellen szinte szigorú vizsgálatot tarta egy vizsgáló­bizottmány, lord Clare vezetése alatt. A társulat ki­menetele szerencsétlen jen — de Mooret nem igen sujtá e szerencsétlenség, azaz nem találták erősen compromittáltnak s egészen fölmentek. Lelkében megmaradt a szabadság iránt föllobbant hév, s e kö­rülmények benyomásainak színét viselik leginkább magukon híressé vált ír dalai. Már mint növendéktanuló, kitűnő jeleit adta köl­tői tehetségének. Egy verseny költeményével (Anode upon Nothing) érdemjelt vívott ki társai között, s tizenhatéves korában már elözönlő verseivel a dub­lini „Rewie­v“-kat és „Magazin“-okat, melyek örö­mest nyiták meg hasábjaikat a nagyreményű ifjoncz előtt. Irish Melodies (ír­ dallamok) czímű költeményei, melyeket több folyamban adott ki egymásután, meg­­alapiták költői hitelét. Nem kevés szolgálatot tőn mond — a gyönyörű zenével mintegy bebalzsamoz­­vák, sokkal túl fogják élni szerzőjüket“. . . . Feltűnő részvéttel fogadtatott ezen gyűjtemény, nemcsak az angol, hanem általában a többi nemzetei közönsége által is. Gyorsan fordíták le a kedves dalokat külön­böző nyelvekre ; megjelentek latin, olasz, franczia, orosz, lengyel, német fordításban. Németül leginkább Freiligrath közle belőlük mutatványokat. Ifjabb idő­ben magyar költőink is kezdek azokat olvasgatni, tanulmányozni, s bizonyosan nem minden süker nél­kül. Költői alakítást, gondolatteljességet láthatni e dalokban mindenütt; üres képeket, czifra szava­kat — melyekben mi annyira bővelkedünk — sehol.

Next