Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-22 / 636. szám

­­ ICOT* Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. 1852- harmadik évi folyam. 636 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasitatik. Csütörtök, ápr. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hi­vatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Lapszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Oroszország. Spanyolország. Portugália. Törökország. Dunai­ fejedelemségek. Montenegro. Ausztrália. Ame­rika.) Legújabb posta. (Berlin. Páris. London.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavizállás.) M­ai­t­á­r. (Isten igazsága.) Budapest, apr. 22-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Berlin, apr. 19. — A kir. bajor meghatalmazott­nak már érintett nyilatkozata szó szerint igy hangzik : A királyi bajor kormány óhajtja a vámegyletnek ki­­terjesztését nemcsak északi, hanem más irányban is, név szerint az Ausztriávali egyesülés czéljából a vám- és kereskedelmi unió tárgyában. A kir. bajor meg­hatalmazott indítványára Pomraer-Esche úr nevezte­tett ki a tanácskozmány elnökéül. Páris, apr. 19. — A törvényhozó test a rézpénzek vezetésére vonatkozó törvényjavaslatot a 7dik czikig elfogadta. Turin, apr. 17. — A követkamara a segély- és nyugdíjtörvény három czikkét elfogadta. A kikötők javithatása végett legközelebb hitel fog a kamarától kívánta­tni. Genua, apr. 19. —■ A községtanács rendkívüli ülést tartott, az arsenal megvétele iránt tanácskoz­ván. Az arsenal kereskedelmi docké fog alakítatni; az ezrei költségek 18 millió francia tévék. Konstantinápoly, apr. 10. — Fuad effendi utasí­tást kapott, hogy Egyptusban egyelőre eldöntő lé­pést ne tegyen. Berlin, apr. 20. — A dán koronaherczeg és her­­czegnő itt utaztak keresztül Drezdába. Karlsruhe, apr. 20. —■ (estve) A nagyherczeg halála minden érán várható. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ISTEN IGAZSÁGA (Történeti beszélj). Dózsa Dánie­l-től. Folytatói. *­ V. Erős csattogó tél volt. A király szorgalommal tette készülődéseit, rendezte Nápolyt, sergeket gyűjtött, s az ország váraiba leghívebbjeit nevezte ki parancs­nokokká. Nápoly népe s a szomszédtartományok e nagy ké­szülődést a franczia mozgalmak elleni elővigyázatnak hitték, senki sem ismerte a magyar követeken s a ki­rályi családon kívül czéljait. Leghívebbjeinek is csak akkor nyilatkoztatta ki szándékát, midőn az idő annyira engedett, hogy a tengereni hajózás megnyilt. Ekkor körébe gyújta a többek között hű fegyve­reseit , s egy biztos fegyveres kíséretet vévén oldala mellé, hajóra ült. Együtt mentek vele a magyar küldöttek, kik foly­tonos levelezésben leven bennmaradott pártfeleikkel, előszenetek által gondoskodtak, hogy a király illő de­­monstratióval fogadtassák. A terv oly ügyesen volt végrehajtva , hogy Gará­­éknak az egész mozgalomról még csak gyanújuk sem volt. A magyar főurak fényes kísérettel mentek az ér­kező király ebbe Dalmátország széléig , hol összeta­lálkozva , lelkesült szónoklatokkal üdvözlök a trón­követelőt. Néhány nap múlva Zágrábba érkezének, hol a ki­rály szállásául a püspöki lak diszesíttetett föl. *) Lásd Festi Napid, 635-dik számát. Károly megérkezése országos izgalmat idézett elő, a pártosok merészebben kezdenek daczolni a törvé­nyes kormánynyal. Emissariusok küldettek szét az országba, kik egy­részről izgatták a népet a trón ellen, Károly részére, másrészről tudósításokat küldenek folytonosan a nép hangulatáról. Országszerte nagy ígéretek létettek; a nép adója elengedtetni igértetett, hivatalok osztogat­tanak a hatályosabb izgatóknak a legkisebb fokoza­tokig, s a hadsereg zsoldja kétszereztetni igértetett. A nagy ígéretek, s az egyének hatalomszomja, oly gyorsan szétterjeszték a birodalomban Károly népszerűségét, hogy mikorra a kormány a forradal­mi föllépést észrevette, már a láng összecsapott feje fölött. Gara elhatározott lépést kívánt tenni, s midőn a kormány erejével a felgyújtott forradalmat megol­­tani képtelennek érzé magát, czélja volt legalább Mária trónjának jövőjét biztosítani. E czélból Zsigmondnak Máriávali nászát rögtön végrehajtatá, s a királyfit kiküldő Csehországba aty­jához, figyelmeztetve a császárt, hogy Károly való­színű föllépésének visszaverésére seregeket gyűjtött, minthogy a magyar birodalom hűségére már sem számíthatni. Horváthon, Szlavónia, Erdély, az aldunai tarto­mányok, Gácshon, mind fel vannak izgatva, részint az erdélyi vajda, részint a horvát kormányzó s párt­­felei által. Zsigmond násza, s eltávozása Károlyt egy kissé megrendítette, annyival inkább, mert bármennyire népszerűen fogadtatott a koronatartományokban, de azt is tapasztalhatta, hogy a tiszta magyar föld nem anyira pártos jellemű, mint a vegyes tartományok. Ez okból a nyilvános fellépést késleltette, s minden czélja az volt: ürügyet lelhelni, mely által magyar­­hon szivéig gyanútlanul előnyomulhasson. A sors e részben is kedvezett neki. A törvényes kormány bár­mennyire erőtlennek ér­zé magát, a király megjelenése iránt figyelmetlensé­get nem színlelhetett, valamit kelle tennie. Egy szerény lépést határoztak el. Színlelve, mint­ha Károly titkos czéljáról, s az országot áthálózott cselszövényekről mit sem tudnának, követeket kül­döttek Károlyhoz azon kérdéssel, nyilatkoztassa ki, hogy ő mint rokon, vagy mint ellenség lépett be fegyvereseivel a magyar földre, hogy ha mint rokon jött elébe mehessenek s illő tisztelettel fogadhassák, ha pedig mint ellen, erőtlen nőkül kérjék irgalmas­ságát. A gyöngéd s érzékeny felszólítás nem ható meg a király lelkét, de hideg képmutatással igy felelt a kö­vetségnek : — Hallottuk, hogy kedves rokonunkat országos za­varok fenyegetik; azon forró tisztelet, mely a ki­rálynő néhai dicső atyjának, kedves bátyánknak em­lékéhez köt, hozott minket e hazába. Nem akarjuk, hogy a királyi család veszélyezve legyen, ki fogjuk egyenlíteni a főbbek viszályait, meghiúsítani a csel­­szövényeket, lecsendesíteni az országot azon király utódjának részére, kinek is nápolyi királyságunkat köszönhetjük. Károly Lajos keze alatt jellemteljes férfi volt, ha­tározottnak látszó válasza , némi reményt nyújtott a királynőknek, hogy talán az izgatás Károly tudtán kívül történik , s a gyalázatnak tartaná játszani ki­rályi szavával. Midőn Károly a királynő követeit vigasztalódott arc­c­al látta távozni, igen nagy örömet érzett lel­kében , hogy a királynőket ekként rászedheti. Azon aggodalmak, melyek Zsigmond mellett Ká­roly császár lehető fölléptével fenyegetők, elenyész­tek lelkéből. Látta most, hogyha trónkövetelő föllé­pésre az ország csatlakozása alatt elég biztosítékot nem lelhetne, akkor ő a vérségi kegyelet szerepét játszva , ment marad minden megtámadástól; s egy­szersmind az atyafiság örve alatt jart az út előtte elő­nyomulhatni a birodalom fővárosáig, mig ellenben, ha a magyar nép melléje áll, akkor kezében a ko­rona , s az összes ország erejével Károly császár bo­­szuját nem rettegi. Rendbeszedve magát nápolyi csapatjának s az or­szág sok főurainak kíséretében útnak indult Buda felé. A királynők szinte fényes készületeket tettek a ki­rály atyafiságos elfogadására. Felültek aranyos hin­­tóikba, s udvari hölgyeik, a nádor és praetorianu­­sok fegyveres kíséretében az érkező király elé indu­­lának. Amaz az érkezőket forró atyafisággal fogadta, le­­szállott szekeréből, átkarolta legkedvesebbnek neve­zett rokonait. A királynők szemei könynyel telenek, a körülállók a viszontlátás örömkönyvinek nevezték azokat, más volt ez elérzékenyülés alapja: az emléke­zet ! — Ott nevekedett Károly, Erzsébet másod anyja volt, s most hálátlanul nyújtja kezét lánya koronája után­ De az anya királynő elfojtá kinzó sejtelmeit, akar­ta, hogy könyei örömkönyeknek tessenek, s igy szólt Károlyhoz: — Légy üdvözölve kedves rokonunk, senki sem bámulhatja eléggé azon atyafi szives segédet, hogy elhagyva nődet s gyermekidet, áthajózva a tengert, s átkelve Dalmátia bérczein, eljöttél kedves elhunyt , férjem emlékéért segitni bajainkon. Tetted hozzád s dicső elődeidhez méltó. Férjem i­ántadi kegyeletei­nek nemes meghálálása ez. Mi gyöngék vagyunk meghálálni jóságodat, de az ég nem fog késni jutal­mával. Légy biztos i­ántadi hódolatunkról, s királyi tekintélyünket belátásod szerint élvezd e birodalom­ban. Légy gyámunk, s jöjj királyi lakunkba kipihen­ni utad fáradalmait. — Szives fogadástok lelkesít, szólt Károly, há­látlan lennék, ha mind azon kötelességeket híven nem teljesíteném, melyeket a vérségi kegyelet s el­hunyt kedves rokonom emléke parancsol. A fegyveres kiséretek összecsatlakoztak, s a kirá­lyi rokonok a kiséret örömrivalgása közt léptek be a fővárosba. Károly, hogy titkos mozgalmait annál kevésbbé árulja el, nem a királyi várba, hanem magános szál­láson foglalt helyet, hol a pártos, országnagyokkal folytonosan érintkezésben volt, s országszerte terjesz­te a trón elleni gyűlöletet. A nádor a királynőket cselszövényektől féltve, mindig körükben vala, s a pártosok minden mozdu­latait lehető figyelemmel kisérte, de föl nem léphe­tett : az ország ereje el volt tőlük pártolva. (Folytatjuk). -----------HOH----------- Bern, apr. 19. — A radikálok tökéletes csata­­vesztést szenvedtek ; a kormány melletti többség 5000re terjed. LAPSZIMLE: A Magyar Hírlap (ápril 22-ik sz.) a szultán és az egyptusi alkirály közti viszályról értekezik, meg­említvén, hogy a török diplomatának Fuad effendi­­nek Abbas basához az egyptusi alkirályhoz legkö­zelebb küldetése a közfigyelmet újra e tartomány s a török porta közötti viszonyokra, s ezekből fejlő­dött feszült állásra vonta. Szerinte, az egyptusi ügy, függeléke az Európa jövőjével összefüggő keleti kér­désnek, vagy a roskadt és hanyatlásra siető török birodalom sorsa végeldőlésének. A keleti kérdés megfejtését megoldani, minden vérontás nélkül alig lehetend, s midőn a török birodalom összeomlásának végzetteljes érája ütött, a szép örökség fölötti meg­­osztozást hihetőleg nem békés kiegyenlítés, nem a di­plomata fogja eszközölni, és Szambul kőfalai alatt a tengereken uralkodó, mint északnak parancsoló két főhatalmasság érdekeinek összeütközése előbb utóbb elfordithatlanul megtörténik s akkor fegyvernek kellene az angol vagy orosz suprematia közt hatá­rozni. Hanem ezen időpont még nem látszik közel lenni, s a nagy krízis bekövetkeztéig az európai diplomatának sok teendője van.­­ A portával je­lenleg újra föléledett versengés tüzet most is Fran­cziaország szítja. Annak ürügyül szolgál különösen a tanzimat- kérdés, vagy a török adórendszernek Egyptusba is bevitele és a halálos büntetés végrehaj­tásának joga, mit az egyprusi kormányzó az ország bátorsága tekintetéből követel. A Hír szerint Fran­cziaország az angol érdeket pártoló Abbas basa leté­telét sürget, s nagybátyját Szaid basát kívánná a kormányzói poletra emelni.. Ezért okozott rémülést Egyptusban Fuad effendi küldetése. Reménye azon­ban a M. H., hogy mivel a dolgok fenálló rendének megtartása a főbb hatalmasságoknak, különösen Anglia­ és Ausztriának érdekében is van, a diplo­mata bölcs belátása a béke megzavarása veszélyét most is elfordítandja. A Presse a berlini vámértekezletnek telegrafi úton jelentett megnyitásáról szólván, kiemeli, hogy a po­rosz miniszterelnök biztos reményét fejezte ki az­iránt, hogy az anyagi érdekek köteléke most is a vámegyesület megnyitása, s kiterjesztésénél kitünte­­tendi régi erejét. S csak ha ez ügy rendbe lesz hozva, lehetene más kérdések tárgyalására térni át. A „más kérdések“ tág tere a többi közt világosan magában foglalja az Ausztriávali egyezkedést is. Az ebbeli kívá­­natokat kifejezte Bajorország, midőn Ausztriának a vámértekezletbeni részvétét óhajtanáénak nyilvání­totta. S a Presse úgy vélekedik, hogy ha Poroszország valóban csak az anyagi érdekek előmozdítását kí­vánja , úgy Ausztriának ezen részvétét az értekez­letekben is kívánnia kell, s ha daczára ennek ellen­kező jeleket vehetni észre, oka, mivel háttérben más, mint anyagi érdekek lappanganak. A Wanderer úgy vélekedik, hogy a franczia csá­szársággal épen az fog történni, mi a dec. 2-diki ál­­államcsinnal. A esemény addig váratta magát, míg az emberek megunák a várakozást. Thiers, Cavaig­­nac s Michel de Bourges azon várakozásban sok éjt várasztottak át, de dec. 1-ről 2-ra nyugodtan aludt mind a három ágyában, így fog minket meglep­ni a császárság is, mint az államcsin. Azonban a külföld aligha fog különös bizalommal viseltetni a „békeszerető császárság“ iránt. S ha Bonaparte La­jos nagybátyja politikáját kezdené követni, nemso­kára hasonló szövetség keletkeznék ellene is. S mint­hogy mai időben a háború sebesen foly, a császári koronázásra könnyen hamar következnék Waterloo. Az Ausztria a bécsi vámértekezlet bezárásáról írja, hogy az f. hó 20-kán történt, s a nevezett lap reménye, hogy másnap külügyminiszter gróf Bud­­ Schauenstein bezáró beszédét közölheti ; e beszéd újra kitüntetendő, hogy a császári kormány rendület­len marad a Németországgal vámegyesületbe lépésre intézett törekvésében. E váróértekezlet bezárása egy­beesett a berlini vámértekezlet megnyitásával. Ez nem vak történet, hanem a dolog természetében fek­szik , a természetes viszonyoknak intő logikája. Itt Ausztriának a vámegyesületteli kiegyezkedése előké­szíttetett , hogy ha minden oldalról jóakarat létezik, a berlini értekezleten megvalósuljon. A telegráf azon tudósítást hozta, hogy Bajorország e hatalmas kíván­ságot Berlinben kifejezte, s e czélra kívánatosnak nyilvánította azt, hogy Ausztria a berlini vámérte­kezletben részt vegyen. Ausztria meghivatását csen­desen bevárhatja. S ha netalán e természetes kívá­natnak nem léteznék elég, akkor bizonyára nem fog a berlini értekezleten az elérendő végezél iránt a né­zeteknek azon egyhangúsága uralkodni, mely a bécsi értekezletet tüntette ki, és Poroszország roppant felelősséget fog vállára venni. A hisztéria számot kérne, miért szalasztatott el használatlanul a leg­kedvezőbb időpont, mely Németország összes vám­egyesülésének létesítésére valaha létezett. S kinek hibája miatt ? Ugyanazon lap másik czikkében értekezik azon dolgokról , mik most Angliában kereskedelmi-po­litikai tekintetben történnek. Angliában a szabad kereskedési rendszer teljes kivitele elleni ellenzés nem műiparosoktól, hanem csupán földbirtokosoktól szár­mazik , mert nem a műipar, hanem a földmívelés és földjövedelem számára kívántatik ezek által véd­­let. S a viszály a régi jószágbirtokos, s az új pénzes aristokratia között forog fen , csakhogy az utóbbihoz csatlakoznak az Angliában túlnyomó városi népes­ségnek minden osztályai, sőt a faluvidéki munkások osztálya is, kiknek mind közös jelszavuk: olcsó kenyér. Már csak a búza quarterjétől 5—6 shillingnyi vám a mostani gabonabevitelnek legalább felét kiszorítná a brit piaczokról, ugyanannyival fölemelné a belföldi gabona­árakat, s a falusi lordokat évenkint néhány millióval meggazdagítná. A mellett annyival keve­sebb gyártmány vizetnék ki, s benn is aránylag ke­vesebb földtermény s iparkészítmény fogyasztatnék, végre a városi népesség valószínűleg aggasztó mér­tékben felizgattatnék. Senki sem kételkedhetik, hogy Anglia a bevitt gabonának legnagyobb részét gyárt­mányaival fizeti meg, s ezeknek kivitele nem kisebb arányban növekedett, mint annak bevitele. 1846- ban mindenféle angol gyártmány kivitele 57% millió font sterlinget, 1851-ben pedig ugyanaz 74% millió font sterlinget tett, azonkívül, hogy az angol bank érczkészlete tetemesen szaporodott. A legújabb már­­cius havi kimutatásokat már a protectionista minisz­térium adta ki, s ez is oly eredményeket tüntet ki, melyek ékesebben szólanak a tariffai reformok jóté­kony befolyásáról, mint bármely korábbiak, még a szabadkereskedelmi minisztérium által kiadottak. Nem is lehet képzelni a mostani angol kereskedelmi rendszer lényeges megváltoztatását, mert azon rend­szer a nemzeti jóllétnek minden irányban megfelelő. A brit állodalmi bevételek növekednek, az állodalmi terhek kevesednek. A czukor fogyasztása 1845 . óta 4,880,000 mázsáról 1851-ben 6,580,000 mázsá­ra emelkedett. Az angol takarékpénztárak pénzalapja 1848-ben 26,252,880 font sterlinget, 1850 végével pedig 27,198,563 ft sterlinget tett, pedig a takarék-

Next