Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)

1852-05-01 / 644. szám

1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Évnegyedre 5 f. — k­p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. 044 Pasten: Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 „ — „ „­­ Félévre . 8 „ — „ „ „ Egyes szám . . 4„„ NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig E5110H fi. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszesulenittatik. ___Szombat, máj. 1-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj­t előre lefizetendő a Magán­viták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával szármatta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. ■ jelen Az előfizetés elfogadtatik vidékre postán küldve 3 ft 20 krjával. — Budapesten házhoz küldve 2 ft 40 kr pengőben. Előfizetési fölhívás május és június hónapokra. TARTALOM: Telegraf­i tudósítások. A consulság és császárság. Lapszemle. Hivatalos. (Postaügy.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) K­ü­l­föld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Portugália.) Leguj­a­b­b. (Paris. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze.) M­ű­tár. (Isabella. Eredeti novella. R. fi.-tól.) Budapest, máj. 1-jén TELESBRFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, ápr. 29. — A törvényhozó gyűlés a senatus alkotmányjavaslatait a bizottmányi indítványok sze­rint 63 szóval 20 ellen elfogadta. Pest, máj. 1. Tapasztalati észlelet, hogy az újabb száza­dok folyama alatt Európában akárhol létetett kísérlet köztársasággal, az mindenütt igen nyo­masztó erő hatalmi uralkodásra vezetett. Eisen állításnak élő példája Francziaország, mely az első véres respublica után, a nagy csá­szár hatalomkara alá került, s a meglepetés, a gyávaság szülte 1848-diki köztársaság után, Napoleon Lajos korlátot ismerni nem akaró ad­ministrativ politikájának igájába dűlt. Ki tagadhatja, hogy a Napoleon Lajos ál­tal kiadott uj franczia alkotmány Franczia­ország s a franczia nemzetnek legnagyobb er­kölcsi megveretése s büntetése, midőn az által­a képviseleti rendszerére büszke, s annak min­den tulságaira hajlandó Francziaország egész múltját megtagadni kénytelenittetik, oly férfi vasvesszeje alatt, ki nem bir egyébbel, mint egy nagy név átkölcsönzött nimbusával. Napokon Lajos a dec. 2-diki mentelény utáni eddigi, lehet mondani, első időszakban a consulsági Francziaország felelevenítésén dol­gozott, s az új alkotmány hivatalosan is ennek viszhangjául, s utánzásául adatott ki. S kérd­hetjük, birhat-e állandósággal a consulsági al­kotmány, s a herczeg-elnöki kormány ? A mű­velt Európa közvéleményére figyelve, e kérdésre igennel nem felelhetünk. S maga Napokon La­jos, mint újabb nyilvánításaiból következtethető, nem tekinti magát, mint a franczia társadalom megmentőjét, már feladata, s hivatása végpont­jához elérkezettnek, ő kezét a császári korona után készül kinyújtani. És sokan úgy véleked­nek, hogy ezen uralmának ideiglenes jelleme el lesz enyésztetve. Azonban meg kell gondolni, hogy uralkodása akkor sem lesz egyéb , mint dictatura, melyet a viszonyok hatalma jelente, úgy látszik szük­ségessé tett, s melyet ő azon ténye által monar­chiai hatalommá akarna átváltoztatni; de a nélkül, hogy belső lényegének megváltoztatá­sára elegendő erővel, s a napóleoni monarchia uralma állandó megalapítására, a viszonyokban eléggé, kedvező alappal bírna. Francziaországban nem halt ki annyira a pol­gári szabadságbani hit, az ez utáni vágyódás, mint első Napóleon korában, az első köztár­saság bűnteljes , borzalmas korszaka után , az akkori nagy háborúk durva korszakában, hogy állandón elhordozná politikában a feltétlen en­gedelmességet , s igazgatásában a fokozatos alárendeltségnek azon ridegségét, mely minden önálló közéleti mozzanatot kizár. Legkevésbé sem alapítható pedig állandón tartható állapot azzal, ha valaki, mint a franczia köztársasági elnök szavaival, s kifejezéseivel a forradalom­nak, legalább forradalmi elveknek hizeleg, tet­teivel pedig absolutistmust tanúsít. Azonban, mikor, miként történhetnék erős, erélyes, de mérsékelt monarchia helyreállítása, az most nem lehet conjecturák tárgya. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ISABELLA. (Eredeti novella.) (Folytatás *). „Barátom — szóltam a grófhoz lehetőleg halk han­gon, s oly kifejezést adva arczomnak, mintha szerelmi ömledezéseket súgnék neki — nincs egyéb hátra, mint engedelmeskedni, mert különben el vagyunk veszve ; az ily házasság felbontható, ha megtudatnék is, de ki fedezhetné fel, ha kedveseinken kívül senkinek sem szólunk felőle. Mi a pap előtt leteendő eskünk da­czára is hívek maradunk kedveseinkhez, Lajos nem fog kétkedni bennem, s hasonlót teszek fel Antóniá­ról is. E házasság megsemmisíthető, s most éltünk attól függ, hogy — „Nem szólhattam többet, mert a pap elé vezettetett már. Az indítvány, mely bizarrsága s különössége ál­tal azonnal megnyerte a tömeg tetszését, némelyek által ez okből, másoktól pedig jó szívből, a legélén­kebb tetszéssel pártoltatott; az indítványt tevő még inkább felizgatta a tömeget, mely zajjal követelte, hogy a szülői zsarnokság ellen indítványozott terv azonnal kivitessék. Ismeri ön kapitány úr a tömege­ket , minél bizarabb valamely eszme, annál inkább megkedvelik azt, szóval, nem maradt egyéb hátra, mint engedelmeskedni, sőt örömet színleni. Nemde átlátja ön kapitány úr, hogy ezt kelle tennem, én ha­sonlót tettem fel Chenier felől is. ,,S én addig, míg ez történt, epedve vártam Re­­naldomra, nem gyanítva, hogy ő mással lép az oltár­hoz“, szakítá félbe Isabella elbeszélését Antonia, ki­nek szép arcza önkénytelenül elárulta, hogy ezen jele­net emléke még most is kellemes benyomást tett reá. „S én sem gyanítám, szólt Chenier, hogy Isabel­­lám mással esküszik meg, de hisz ez nem is volt há­zasság , mert csak néhány óráig tartott. „Hála az égnek ! kiáltott fel Antonia, ki mélyen elpirult ezen önkénytelen felkiáltás után. *) Lásd P. _II. 643. számát. „Te örökös szerelemféltő, bizony még gyanúba ho­­zasz a kapitány úr előtt, — dévaskodott Isabella. — „úgy van kapitány úr, mi összeeskedtettünk. Nemde sajátszerű házasság volt ez, néhány óra előtt egyi­künk sem gondolt reá, s most vidám arczc­al kellett egymásnak hűséget esküdnünk, míg szívünkben fo­­róbban, mint valaha, lobogott a kedveseink iránti szerelem, de hisz ez annyi milliószor történt meg már az életben. Mi reánk nem neheztelhet a teremtő e hamis esküért.“ „Mely után — vágott most közbe a gróf, — ezer szerencsekivánatokkal halmoztattunk el, lakodalmunk víg zaj, élénk zene s fegyverropogások közt ületett meg; sokan irigylették boldogságunkat, s mi aggódva folytattuk szerepünket, melyből nem lehet­ többé ki­esnünk. Az est elmúlt, az órák haladtak, éjfél jön, számunkra egy közelfekvő malom jelöltetett ki, a molnár, a ki násznagyunk volt, legszebb szobáját ké­­szíté el, már zengett a dal, melylyel fel akartak kísérni. „De egyszerre lőni kezdtek az előőrök — beszél most ismét Isabella — a legharcziasabb katona sem örülhetett úgy a csaták zajának, mint én örültem e perezben; mindenki fegyverhez kapott, s a csata alatt, bár életünket koc­káztatva, egyesültünk a királyiak­kal, de én mégis már e csata alatt halálos sebet kap­tam“ szólt Isabella. „S én ezt csak később tudtam meg,— beszélt a gróf — mert azt hittem, hogy Isabella szerencsésen a szekerekhez ért, azzal, a kire bíztam, de ezer em­ber is elesett, s többen egész bizonyossággal állítot­ták, hogy Isabella agyonlövetett, — sehol sem lelhet­vén fel őt, hitelt kellett adnom e szomorító hírnek. „S nemde szinte jól esett, hogy megszabadulhatott kedves nejétől — dévaskodott Isabella. „Százszor mondtam már önnek, — felelt Vale­­riére — hogy forró könnyeket hullattam, holt hirét hallva; ön kétszer mentette meg éltemet, s én oda­adtam volna napjaim felét, ha visszaszerezhettem volna önt. Szomorúan haladtam előre, miután hasz­talan volt minden keresésem. „A Vendéban akkor mindennap több csata vívatott, mert az egész vidék el lévén lepve a két párt apróbb csapatai által, ezek minduntalan összeütköztek, mi még az­nap új csatát vívtunk,s én ismét elfogattam.“ „S én azalatt, ezer veszélyek közt elértem Sab­resbe, — beszélt most Antonia — hol megtudtam, mily veszélyben forgott a kórházban Renaldom, s megtudtam azt is, mit tön érte kedves barátnőm. „De azt nem tudtad meg, hogy megesküdött velem, mert ez , nemde, kétségbeejtett volna, t enyelgő Isabella. „Ezt halálod hírével egyszerre hallottam meg ! — felelt Anton­a. „De nem igen sirattál, — pajzánkodott a szép barna nő. „Ne hamiskodjál rósz nőt, — válaszolt Antonia — hisz tudod mennyi könyöket hullattam érted, kinek annyit köszönhettem, de nemcsak téged kellett sirat­nom, hanem Ronaldomat is, mert csakhamar megtud­tam kedvesem új fogságát, meg azt is , hova vizetett. „A körülmények hatalmas a kiállott veszélyek egé­szen átalakítottak, el tudtam tűrni minden fáradtságot, képes voltam mindent merni, most Isabellára gon­doltam, s méltó akartam lenni hozzá. „ők csakhamar tisztába jöttek az iránt, hogy sze­retni és szerettetni a női szív főfelhivatása, és mi természetesebb, minthogy maguk közt folyvást arról csevegtek, a­mit ott künn hallottak, s a­mit e tapasz­talásuk következtében, képzetük által a jövendőről alkottak. Minden­ízépeik, reményeik alapja a szere­lem volt, erről beszélgettek folyvást, s mivel mi kie­sebbek gyakran hallgatództunk titokban, hogy vájjon miről csevegnek magok közt a nagyobb leányok , mi is csakhamar oly fogalmakat szívtunk be, melyek bizony nem voltak befoglalva tanulmányi rendsze­rünkbe. „Megvallom, hogy midőn a szerelem édjeiről hal­lottam őket beszélni, midőn elmondták, mily nagy üdv egy szép ifjútól szerettetni, és őt szeretni, midőn élén­ken festették a szerelem boldogságát, szívem­ (bár csak 14 éves valók még) mégis nyugtalanul kezdett dobogni, s rövidleg nem tudtam másról gondolkodni, mint arról, a­mit a nagyobb leányoktól hallottam. Ezen gondolkozás nyomán tovább szőttem ábránd­jaim képeit, s rövid idő múlva alig volt egész intéze­tünkben oly hölgy, kinek keble zajosabban sóvárgott volna, mint az enyim. „Az e korban fölötte boldogtalan voltam , a három év, melyet az intézetben kellett volna még töltenem, örökkévalóságnak tetszett, s hogy mégis vigasztal­hassam némikép magamat, egy eszmeképet alkottam magamnak, melynek valóját föllelhetni remény lettem egykor a nagyvilágban, hova annyira vágyódott ki sóvárgó kebelem. „Óh i­de még három évig várni, mig létesíthetem mind ama szép álmokat, melyeket felhevült képzetem alkotott. S ideálom folyvást előttem lebegett. Nem akarok azzal hizelkedni Lajosomnak , hogy egyesül benne mindaz,amit eszményemben központostattam. De hiában, elvégre meg kell azzal is elégednünk, a­mit a sors nyújt,­­ dévaskodott Isabella, mosolyogva tekintve Chenierre. „De­­m­­mily hosszasan fejtegetem önnek a balga leány szívábrándjait és reményeit, a­helyett, hogy elmondanám önnek, mikép ismerkedtem meg férjem­mel és Chenierrel. „Nevelőintézetünkben a farsangon át több táncz­­vigalmak adattak, melyekre meghivattak a növendé­­kek közelebbi rokonai. Én már előbb is, mindig örül­tem e tánczvigalmakra, de csak azért, mert tánczol­­hattam , s szebben öltözhettem fel; ámde mióta oly nagy uralmat vívott ki fölöttem a szerelmi sóvárgás, zajgó szívem, mely nem akart három évig várni, e tánczvigalmaktól reménytette a szerelmi hajnal fel­­virultát. „Tudtam, hogy a tánczvigalmak alatt több növen­­dék nő kötött már titkos szerelmi viszonyt valamely ifjúval, s most azzal csitítom zajgó szívemet, hogy a legközelebbi tánczvigalom alatt számomra is földerül az új korány. „Nem volt többé nyugtom, s senki sem várta inté­zetünkben oly nyugtalanul az első tánczvigalmat, mint én. Egy titkos szózat folyvást azzal biztatott, hogy nemsokára részesülendek az üdvben, melyet még három évig nélkülözni lehetetlennek tartottam. „S a sugallat nem csalta meg nagysádat ? kérdez­tem én? „Nem, mert a­mint az első tánczvigalom bekövet­kezett , egy déli szőke udvari apród, a­ki mindjárt szemembe ötlött, csakhamar közeledett hozzám. „S ezen apród — folytató a szép barna nő, csinta­lanul tekintve Chenierre — fölötte pajzán ifjú vala, képzelné-e ön, a dévaj, oly vakmerő volt, hogy még azon este megvallotta, hogy szeret. (Vége ket ) LAPSZSZLR. A Magyar Hírlap (máj. 1-sei száma) B. kktól a XXII. czikket közli, melyben különösen az elemi és népiskoláknak hazánkbani czélszerűbb elrendezé­séről történik szó. „Legnagyobb része a népnek pol­gári sorsánál s hivatásánál fogva csak annyi időt fordíthat — úgymond czikkíró — iskolai képzésére , a­mennyi csupán elemi ismeretek szerzésére elegendő. Szükséges tehát, hogy ezen drága idő reá nézve az iskolai rendszer hiányossága s a polgári társaság szű­kkeblűsége vagy hanyagsága miatt el ne vesz­­szen. S valamint minden műveltebb s magasb népré­tegek érdekében létező tanintézetek fentartásához a köznép is járul adójával, úgy viszont igazs­ágos, hogy ama felsőbb , műveltebb és tekintélyes rétegek azért a kamatot leróják s már csak a társaság érde­kében is azon osztály illő neveléséről gondoskodja­nak , mely az állampyramis alapját képezi.“ — Elő­adja ezután czikkiró , mi azon legkevesebb , mit egy szántóvető népből álló községben minden valláskü­lönbség nélkül mint eredményt az elemi oktatás után követelni lehet. — Szól továbbá a vasárnapi iskolák tantárgyairól is. Hogy mennyit tesz végre egy czél­­szerűen rendezett jó népiskola, bizonyítványul s utánzásra méltó például mutatja fel az író hazánk­ban , s névszerint Vas megyében Felső-Lő helységet. A Lloyd a spanyol állodalmi alkotmány közeljevő megváltoztatásának jelenségeiről szól. Párisi levele­zője írja ugyan, hogy a 22-diki Cons­tusionnelben azon állítás foglaltatik, miszerint a spanyol kormány azon ponton van , hogy Francziaország példájára megváltoztassa az ország alkotmányát. E tudósítás egybehangzik azon levéllel, mely a 21-diki Uni­­versben Valdeg­amas marquis , spanyol követ aláírá­sával jelent meg. Valdegamas marquis, ki ezelőtt egy­szerűen Donoso Cortesnek neveztetett, Spanyolország­ban a parlamenti rendszer egyik legbuzgóbb bajnoka volt. Most azonban tollat ragadt, hogy mutogassa Spanyolországban a parlamenti rendszer korlátolásának szükségességét. Ezen irat tulajdonképen a madridi Heraldo, a parlamenti rendszer egyik legbuzgóbb pártolója ellen van irányozva , s már azon körül­mény, hogy egy diplomata személyesen s nyilvánosan lép fel, sok gyanításra adott alkalmat, s többen úgy vélekednek ebből, hogy a spanyol alkotmány egészen el fog töröltetni. A fenebb említett levelező azonban fölhoz egy befolyásos spanyol mérsékelt-párti követ által írt levelet, melyben az áll, hogy a kormány­nak nincs egyéb szándéka , mint új választótörvény kiadása , a követel némely törvényes attributiói csak korlátolása s a törvények megvitatásának egyszerű­sítése. Csakhogy a mostani spanyol kabinet, ámbár a dolog különben el volna döntve, nem igen mer vele előállani, s alkudozások folynak a kormány s a mérsékelt párt több főnökei közt, hogy e párt a kor­mány ime czéljainak megnyeressék. S minthogy épen a Heraldo, mely Narvaez lapja, lép fel oly hevesen a fenálló alkotmány mellett, a kormány va­lamely titkos tervétől start Narvaeznek, kinek a had­seregre gyakorolt roppant befolyása előtte sem titok. Az idézett levél végén az mondatik, hogy a királyné, mielőtt ily nagyfontosságú politikai rendszabályokra határozná el magát, meghallgatandja Narvaez őszinte tanácsát, s íme beszélgetéstől fog minden függni. A Wanderer a porosz pairség kérdésének a po­rosz második kamara általi eldöntéséről s tulajdon­képen elvetéséről elmélkedvén , úgy találja, hogy a második kamara azon coalitiója, mely az elvetést eredményezte, nem foglal magában elvi ellenzést minden pairség ellen, vagy az első kamara mostani egybealkotásának minden változtatása ellen. A koa­­litióból legfelebb a lengyel párt s a tiszta baloldal akarhatta minden pártkamara felállítását ellenzeni, de a többség egyéb töredékeit bizonyára más indo­kok vezérelték. Már az első kamarában csak ennek új egybealkotása, csak a választandó elemek minő­sége forgott kérdésben. Hanem a lovagrendi párt min­den módon arra törekedett, hogy egyébben elvesz­tett vagy szűkített mezejét az első kamara egybeü.-

Next