Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-01 / 644. szám
1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Évnegyedre 5 f. — kp. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. 044 Pasten: Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ „ „ Egyes szám . . 4„„ NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig E5110H fi. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszesulenittatik. ___Szombat, máj. 1-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíjt előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával szármattatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. ■ jelen Az előfizetés elfogadtatik vidékre postán küldve 3 ft 20 krjával. — Budapesten házhoz küldve 2 ft 40 kr pengőben. Előfizetési fölhívás május és június hónapokra. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. A consulság és császárság. Lapszemle. Hivatalos. (Postaügy.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Portugália.) Legujabb. (Paris. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze.) Műtár. (Isabella. Eredeti novella. R. fi.-tól.) Budapest, máj. 1-jén TELESBRFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, ápr. 29. — A törvényhozó gyűlés a senatus alkotmányjavaslatait a bizottmányi indítványok szerint 63 szóval 20 ellen elfogadta. Pest, máj. 1. Tapasztalati észlelet, hogy az újabb századok folyama alatt Európában akárhol létetett kísérlet köztársasággal, az mindenütt igen nyomasztó erő hatalmi uralkodásra vezetett. Eisen állításnak élő példája Francziaország, mely az első véres respublica után, a nagy császár hatalomkara alá került, s a meglepetés, a gyávaság szülte 1848-diki köztársaság után, Napoleon Lajos korlátot ismerni nem akaró administrativ politikájának igájába dűlt. Ki tagadhatja, hogy a Napoleon Lajos által kiadott uj franczia alkotmány Francziaország s a franczia nemzetnek legnagyobb erkölcsi megveretése s büntetése, midőn az általa képviseleti rendszerére büszke, s annak minden tulságaira hajlandó Francziaország egész múltját megtagadni kénytelenittetik, oly férfi vasvesszeje alatt, ki nem bir egyébbel, mint egy nagy név átkölcsönzött nimbusával. Napokon Lajos a dec. 2-diki mentelény utáni eddigi, lehet mondani, első időszakban a consulsági Francziaország felelevenítésén dolgozott, s az új alkotmány hivatalosan is ennek viszhangjául, s utánzásául adatott ki. S kérdhetjük, birhat-e állandósággal a consulsági alkotmány, s a herczeg-elnöki kormány ? A művelt Európa közvéleményére figyelve, e kérdésre igennel nem felelhetünk. S maga Napokon Lajos, mint újabb nyilvánításaiból következtethető, nem tekinti magát, mint a franczia társadalom megmentőjét, már feladata, s hivatása végpontjához elérkezettnek, ő kezét a császári korona után készül kinyújtani. És sokan úgy vélekednek, hogy ezen uralmának ideiglenes jelleme el lesz enyésztetve. Azonban meg kell gondolni, hogy uralkodása akkor sem lesz egyéb , mint dictatura, melyet a viszonyok hatalma jelente, úgy látszik szükségessé tett, s melyet ő azon ténye által monarchiai hatalommá akarna átváltoztatni; de a nélkül, hogy belső lényegének megváltoztatására elegendő erővel, s a napóleoni monarchia uralma állandó megalapítására, a viszonyokban eléggé, kedvező alappal bírna. Francziaországban nem halt ki annyira a polgári szabadságbani hit, az ez utáni vágyódás, mint első Napóleon korában, az első köztársaság bűnteljes , borzalmas korszaka után , az akkori nagy háborúk durva korszakában, hogy állandón elhordozná politikában a feltétlen engedelmességet , s igazgatásában a fokozatos alárendeltségnek azon ridegségét, mely minden önálló közéleti mozzanatot kizár. Legkevésbé sem alapítható pedig állandón tartható állapot azzal, ha valaki, mint a franczia köztársasági elnök szavaival, s kifejezéseivel a forradalomnak, legalább forradalmi elveknek hizeleg, tetteivel pedig absolutistmust tanúsít. Azonban, mikor, miként történhetnék erős, erélyes, de mérsékelt monarchia helyreállítása, az most nem lehet conjecturák tárgya. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ISABELLA. (Eredeti novella.) (Folytatás *). „Barátom — szóltam a grófhoz lehetőleg halk hangon, s oly kifejezést adva arczomnak, mintha szerelmi ömledezéseket súgnék neki — nincs egyéb hátra, mint engedelmeskedni, mert különben el vagyunk veszve ; az ily házasság felbontható, ha megtudatnék is, de ki fedezhetné fel, ha kedveseinken kívül senkinek sem szólunk felőle. Mi a pap előtt leteendő eskünk daczára is hívek maradunk kedveseinkhez, Lajos nem fog kétkedni bennem, s hasonlót teszek fel Antóniáról is. E házasság megsemmisíthető, s most éltünk attól függ, hogy — „Nem szólhattam többet, mert a pap elé vezettetett már. Az indítvány, mely bizarrsága s különössége által azonnal megnyerte a tömeg tetszését, némelyek által ez okből, másoktól pedig jó szívből, a legélénkebb tetszéssel pártoltatott; az indítványt tevő még inkább felizgatta a tömeget, mely zajjal követelte, hogy a szülői zsarnokság ellen indítványozott terv azonnal kivitessék. Ismeri ön kapitány úr a tömegeket , minél bizarabb valamely eszme, annál inkább megkedvelik azt, szóval, nem maradt egyéb hátra, mint engedelmeskedni, sőt örömet színleni. Nemde átlátja ön kapitány úr, hogy ezt kelle tennem, én hasonlót tettem fel Chenier felől is. ,,S én addig, míg ez történt, epedve vártam Renaldomra, nem gyanítva, hogy ő mással lép az oltárhoz“, szakítá félbe Isabella elbeszélését Antonia, kinek szép arcza önkénytelenül elárulta, hogy ezen jelenet emléke még most is kellemes benyomást tett reá. „S én sem gyanítám, szólt Chenier, hogy Isabellám mással esküszik meg, de hisz ez nem is volt házasság , mert csak néhány óráig tartott. „Hála az égnek ! kiáltott fel Antonia, ki mélyen elpirult ezen önkénytelen felkiáltás után. *) Lásd P. _II. 643. számát. „Te örökös szerelemféltő, bizony még gyanúba hozasz a kapitány úr előtt, — dévaskodott Isabella. — „úgy van kapitány úr, mi összeeskedtettünk. Nemde sajátszerű házasság volt ez, néhány óra előtt egyikünk sem gondolt reá, s most vidám arczcal kellett egymásnak hűséget esküdnünk, míg szívünkben foróbban, mint valaha, lobogott a kedveseink iránti szerelem, de hisz ez annyi milliószor történt meg már az életben. Mi reánk nem neheztelhet a teremtő e hamis esküért.“ „Mely után — vágott most közbe a gróf, — ezer szerencsekivánatokkal halmoztattunk el, lakodalmunk víg zaj, élénk zene s fegyverropogások közt ületett meg; sokan irigylették boldogságunkat, s mi aggódva folytattuk szerepünket, melyből nem lehet többé kiesnünk. Az est elmúlt, az órák haladtak, éjfél jön, számunkra egy közelfekvő malom jelöltetett ki, a molnár, a ki násznagyunk volt, legszebb szobáját készíté el, már zengett a dal, melylyel fel akartak kísérni. „De egyszerre lőni kezdtek az előőrök — beszél most ismét Isabella — a legharcziasabb katona sem örülhetett úgy a csaták zajának, mint én örültem e perezben; mindenki fegyverhez kapott, s a csata alatt, bár életünket kockáztatva, egyesültünk a királyiakkal, de én mégis már e csata alatt halálos sebet kaptam“ szólt Isabella. „S én ezt csak később tudtam meg,— beszélt a gróf — mert azt hittem, hogy Isabella szerencsésen a szekerekhez ért, azzal, a kire bíztam, de ezer ember is elesett, s többen egész bizonyossággal állították, hogy Isabella agyonlövetett, — sehol sem lelhetvén fel őt, hitelt kellett adnom e szomorító hírnek. „S nemde szinte jól esett, hogy megszabadulhatott kedves nejétől — dévaskodott Isabella. „Százszor mondtam már önnek, — felelt Valeriére — hogy forró könnyeket hullattam, holt hirét hallva; ön kétszer mentette meg éltemet, s én odaadtam volna napjaim felét, ha visszaszerezhettem volna önt. Szomorúan haladtam előre, miután hasztalan volt minden keresésem. „A Vendéban akkor mindennap több csata vívatott, mert az egész vidék el lévén lepve a két párt apróbb csapatai által, ezek minduntalan összeütköztek, mi még aznap új csatát vívtunk,s én ismét elfogattam.“ „S én azalatt, ezer veszélyek közt elértem Sabresbe, — beszélt most Antonia — hol megtudtam, mily veszélyben forgott a kórházban Renaldom, s megtudtam azt is, mit tön érte kedves barátnőm. „De azt nem tudtad meg, hogy megesküdött velem, mert ez , nemde, kétségbeejtett volna, t enyelgő Isabella. „Ezt halálod hírével egyszerre hallottam meg ! — felelt Antona. „De nem igen sirattál, — pajzánkodott a szép barna nő. „Ne hamiskodjál rósz nőt, — válaszolt Antonia — hisz tudod mennyi könyöket hullattam érted, kinek annyit köszönhettem, de nemcsak téged kellett siratnom, hanem Ronaldomat is, mert csakhamar megtudtam kedvesem új fogságát, meg azt is , hova vizetett. „A körülmények hatalmas a kiállott veszélyek egészen átalakítottak, el tudtam tűrni minden fáradtságot, képes voltam mindent merni, most Isabellára gondoltam, s méltó akartam lenni hozzá. „ők csakhamar tisztába jöttek az iránt, hogy szeretni és szerettetni a női szív főfelhivatása, és mi természetesebb, minthogy maguk közt folyvást arról csevegtek, amit ott künn hallottak, s amit e tapasztalásuk következtében, képzetük által a jövendőről alkottak. Mindenízépeik, reményeik alapja a szerelem volt, erről beszélgettek folyvást, s mivel mi kiesebbek gyakran hallgatództunk titokban, hogy vájjon miről csevegnek magok közt a nagyobb leányok , mi is csakhamar oly fogalmakat szívtunk be, melyek bizony nem voltak befoglalva tanulmányi rendszerünkbe. „Megvallom, hogy midőn a szerelem édjeiről hallottam őket beszélni, midőn elmondták, mily nagy üdv egy szép ifjútól szerettetni, és őt szeretni, midőn élénken festették a szerelem boldogságát, szívem (bár csak 14 éves valók még) mégis nyugtalanul kezdett dobogni, s rövidleg nem tudtam másról gondolkodni, mint arról, amit a nagyobb leányoktól hallottam. Ezen gondolkozás nyomán tovább szőttem ábrándjaim képeit, s rövid idő múlva alig volt egész intézetünkben oly hölgy, kinek keble zajosabban sóvárgott volna, mint az enyim. „Az e korban fölötte boldogtalan voltam , a három év, melyet az intézetben kellett volna még töltenem, örökkévalóságnak tetszett, s hogy mégis vigasztalhassam némikép magamat, egy eszmeképet alkottam magamnak, melynek valóját föllelhetni remény lettem egykor a nagyvilágban, hova annyira vágyódott ki sóvárgó kebelem. „Óh ide még három évig várni, mig létesíthetem mind ama szép álmokat, melyeket felhevült képzetem alkotott. S ideálom folyvást előttem lebegett. Nem akarok azzal hizelkedni Lajosomnak , hogy egyesül benne mindaz,amit eszményemben központostattam. De hiában, elvégre meg kell azzal is elégednünk, amit a sors nyújt, dévaskodott Isabella, mosolyogva tekintve Chenierre. „Demmily hosszasan fejtegetem önnek a balga leány szívábrándjait és reményeit, ahelyett, hogy elmondanám önnek, mikép ismerkedtem meg férjemmel és Chenierrel. „Nevelőintézetünkben a farsangon át több tánczvigalmak adattak, melyekre meghivattak a növendékek közelebbi rokonai. Én már előbb is, mindig örültem e tánczvigalmakra, de csak azért, mert tánczolhattam , s szebben öltözhettem fel; ámde mióta oly nagy uralmat vívott ki fölöttem a szerelmi sóvárgás, zajgó szívem, mely nem akart három évig várni, e tánczvigalmaktól reménytette a szerelmi hajnal felvirultát. „Tudtam, hogy a tánczvigalmak alatt több növendék nő kötött már titkos szerelmi viszonyt valamely ifjúval, s most azzal csitítom zajgó szívemet, hogy a legközelebbi tánczvigalom alatt számomra is földerül az új korány. „Nem volt többé nyugtom, s senki sem várta intézetünkben oly nyugtalanul az első tánczvigalmat, mint én. Egy titkos szózat folyvást azzal biztatott, hogy nemsokára részesülendek az üdvben, melyet még három évig nélkülözni lehetetlennek tartottam. „S a sugallat nem csalta meg nagysádat ? kérdeztem én? „Nem, mert amint az első tánczvigalom bekövetkezett , egy déli szőke udvari apród, aki mindjárt szemembe ötlött, csakhamar közeledett hozzám. „S ezen apród — folytató a szép barna nő, csintalanul tekintve Chenierre — fölötte pajzán ifjú vala, képzelné-e ön, a dévaj, oly vakmerő volt, hogy még azon este megvallotta, hogy szeret. (Vége ket ) LAPSZSZLR. A Magyar Hírlap (máj. 1-sei száma) B. kktól a XXII. czikket közli, melyben különösen az elemi és népiskoláknak hazánkbani czélszerűbb elrendezéséről történik szó. „Legnagyobb része a népnek polgári sorsánál s hivatásánál fogva csak annyi időt fordíthat — úgymond czikkíró — iskolai képzésére , amennyi csupán elemi ismeretek szerzésére elegendő. Szükséges tehát, hogy ezen drága idő reá nézve az iskolai rendszer hiányossága s a polgári társaság szűkkeblűsége vagy hanyagsága miatt el ne veszszen. S valamint minden műveltebb s magasb néprétegek érdekében létező tanintézetek fentartásához a köznép is járul adójával, úgy viszont igazságos, hogy ama felsőbb , műveltebb és tekintélyes rétegek azért a kamatot leróják s már csak a társaság érdekében is azon osztály illő neveléséről gondoskodjanak , mely az állampyramis alapját képezi.“ — Előadja ezután czikkiró , mi azon legkevesebb , mit egy szántóvető népből álló községben minden valláskülönbség nélkül mint eredményt az elemi oktatás után követelni lehet. — Szól továbbá a vasárnapi iskolák tantárgyairól is. Hogy mennyit tesz végre egy czélszerűen rendezett jó népiskola, bizonyítványul s utánzásra méltó például mutatja fel az író hazánkban , s névszerint Vas megyében Felső-Lő helységet. A Lloyd a spanyol állodalmi alkotmány közeljevő megváltoztatásának jelenségeiről szól. Párisi levelezője írja ugyan, hogy a 22-diki Constusionnelben azon állítás foglaltatik, miszerint a spanyol kormány azon ponton van , hogy Francziaország példájára megváltoztassa az ország alkotmányát. E tudósítás egybehangzik azon levéllel, mely a 21-diki Universben Valdegamas marquis , spanyol követ aláírásával jelent meg. Valdegamas marquis, ki ezelőtt egyszerűen Donoso Cortesnek neveztetett, Spanyolországban a parlamenti rendszer egyik legbuzgóbb bajnoka volt. Most azonban tollat ragadt, hogy mutogassa Spanyolországban a parlamenti rendszer korlátolásának szükségességét. Ezen irat tulajdonképen a madridi Heraldo, a parlamenti rendszer egyik legbuzgóbb pártolója ellen van irányozva , s már azon körülmény, hogy egy diplomata személyesen s nyilvánosan lép fel, sok gyanításra adott alkalmat, s többen úgy vélekednek ebből, hogy a spanyol alkotmány egészen el fog töröltetni. A fenebb említett levelező azonban fölhoz egy befolyásos spanyol mérsékelt-párti követ által írt levelet, melyben az áll, hogy a kormánynak nincs egyéb szándéka , mint új választótörvény kiadása , a követel némely törvényes attributiói csak korlátolása s a törvények megvitatásának egyszerűsítése. Csakhogy a mostani spanyol kabinet, ámbár a dolog különben el volna döntve, nem igen mer vele előállani, s alkudozások folynak a kormány s a mérsékelt párt több főnökei közt, hogy e párt a kormány ime czéljainak megnyeressék. S minthogy épen a Heraldo, mely Narvaez lapja, lép fel oly hevesen a fenálló alkotmány mellett, a kormány valamely titkos tervétől start Narvaeznek, kinek a hadseregre gyakorolt roppant befolyása előtte sem titok. Az idézett levél végén az mondatik, hogy a királyné, mielőtt ily nagyfontosságú politikai rendszabályokra határozná el magát, meghallgatandja Narvaez őszinte tanácsát, s íme beszélgetéstől fog minden függni. A Wanderer a porosz pairség kérdésének a porosz második kamara általi eldöntéséről s tulajdonképen elvetéséről elmélkedvén , úgy találja, hogy a második kamara azon coalitiója, mely az elvetést eredményezte, nem foglal magában elvi ellenzést minden pairség ellen, vagy az első kamara mostani egybealkotásának minden változtatása ellen. A koalitióból legfelebb a lengyel párt s a tiszta baloldal akarhatta minden pártkamara felállítását ellenzeni, de a többség egyéb töredékeit bizonyára más indokok vezérelték. Már az első kamarában csak ennek új egybealkotása, csak a választandó elemek minősége forgott kérdésben. Hanem a lovagrendi párt minden módon arra törekedett, hogy egyébben elvesztett vagy szűkített mezejét az első kamara egybeü.-