Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-01 / 668. szám

1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Pesten : Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 ki p. Félévre 10 ,, ,, .. Évnegyedre 4 ,, — A havi előfizetés, mint a ..... „ számonkinti e­la­d­á­s is!­e e­re ” ” ” megszűnt.­­ Egyes szám . . 4 ,, ,,­­ A PLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza I.affert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetien levél visszautasittatik. Kedd, jan. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyh­a­­sáb­os petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. • Jelen TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Lord John Russell levele a London-ci­­tyi választókhoz. Paris. (Pártsurlódások. A legitimisták meghasonlása. Száműzött tábornokok állása. A szent hely kérdése.) I.la­p s­z­e­m­­­e. Hivatalos. (A császár Ő Felsége érkezése. Legfőbb rendőrhatóság. Postaügy.) Fővárosi élet. Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Belgium. Oroszország.) Vegyesek. (Nemzeti színház.) Mű­tár. (A vard­oniták. Eredeti novella Jókai Mór­ ról. Budapest, jan. 1-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Trieszt, máj. 23.—(Tengerentúli posta.) Mintegy 1400 angol Reynold ezredes vezénylete alatt Ran­­gunt és Martabant ostromolta. Három brit gőzös segíti elő a támadást. Martaban boruháztatott. A britek elvettek 130 álgyut, veszteségük 18 halott, 132 sebesült. A birmanok 25,000 embert állítottak a csatatérre. Rangun bevétele itt álgyulövésekkel üdvözöltetett. Campbell tábornok a mamundokat Peshawer erősség mellett megtámadta, s kétórai csata után megverte, mire azok futásnak eredtek , s ttjuk­­ban minden helységet felégettek. Hir szerint Kohis­­tanban Dost Mohammed ellen lázadás ütött volna ki; ez legifjabb fiát t álgyúval küldte a lázadók elibe. Malabárban nyugtalan mozgalmaktól tartanak; a hely­őrség megerősitetett. A kereskedelmi forgalom mind a be- mind a kivitelre élénk. — Máj. 29. — (Heti vásári tudósítás). Kávé, czu­­kor szilárd áron. Amerikai gyapot még útközben eladatott 35—36. Gabna szilárd. Olajok a váltóvi­szonyok ellenében alantabb. Alexandria, ápr. 21. — Gyapot szilárd áron. Ár­folyam Londonra 98.,—99. A vörös tengertől érke­zett tudósítások szerint egy franczia sorhajó, állítólag egy Amphilábaiban fekvő partvonalt elfoglalandó, Dzseddába megérkezett. — Az osztrák consulatus Chartumban igen nyereséges kereskedelmi szerződést kötött Abyssiniával. Zara, máj 25. A montenegróiak támadásai megszűntek. Hir szerint a senatus parancsot adott volna ki a rablátt jószág visszatérítésére. Hercze­­govinába 1400 emberből álló török csapat érkezett meg. A lakosok Bagnioniba futottak. Páris, máj. 27. — A közoktatási indítvány visz­­szavézetett. 4% rente 99 fr. 60 cent. 3% 70 fr. 60 cent. Frankfurt, máj 27. — 5% metall. 71; üzletnél­küli. Bécs . 99%. Lombard 84%. Bern, máj. 25. — A Potteuxban tartott népgyü­­lésre igen számosan jelentek meg; a programmnak minden czikke egyhangúlag elfogadtatott. A londoni Globe közli lord John Russel­­nek a cityi választókhoz intézett politikai hit­vallását , melynek alapján kéri tőlök azon kül­detés megújítását, melynek erejénél fogva már több mint tíz éve ül a parliamentben. Ezen ok­irat nagy politikai jelentőséggel bír, miután több, részint protectionista­ tory, részint radical lapok egy idő óta azon hírt terjesztgetek, hogy lord John Russelnek nem igen van kinézése új­bóli megválasztatására, s e miatt a kü­zdtérről visszavonulni készül. E nem igen jóakaratu sugdozásokra lord Joh­n Russel megfelelt, s a felelet dicséretére válik annyiban, mennyiben tagadhatlanul azon mér­séklet-, s tisztaság- ügyesség- s szilárdsággal van szerkesztve, mely a volt wh­ig miniszterelnököt jellemzi. Szerencsésen, s mégsem kérkedve, ma­gasztalja a kereskedelmi szabadság politikáját, mely öt év alatt az angol népnek 12 millió font sterlingnyi adótóli megkönnyebbülést szerzett, s ugyanaz alatt, mit már ma senki sem hoz többé kétségbe, lényegesen megjavította a dolgozó néposztályok anyagi állapotát. Ügyesen szól a még kérdés alatt levő ügyekhez, különösen a zsidók felszabadításához , melynek keresztül nem vitele miatt neki szemrehányásokat tettek. E politikai hitvallás nem oly heves, nem oly élénk, mint Sir James Grahamé, de valószínűleg szintoly kemény csapás a protectio elvének, mint az. Kivonatban már közöttük volt, itt követke­zik egész terjedelmében: „Uraim, több mint tíz éve, hogy egy választói kül­döttség meghíva, hagynám el azon ülést, melyet ak­kor a parliamentben elfoglalok, s legyek a London­­city képviselő-jelöltje. Azon időben a strandi válasz­tók teljes bizalmát birám, s nem vola okom attól tar­tani , hogy a közelebbi választáskor azt tőlem r­eg­­vonandják; de unszoltak, hagynám el e tisztes állást, mivel csata vala vívandó a kereskedelmi szabadság kérdése fölött, s e csata vívására legkedvezőbb tér volt az ország fővárosa. Elfogadom tehát meghívá­sukat, s megválasztatám gyenge többséggel. „A lord Melbourne féle kormány által a parliament el­be terjesztett tervek a kereskedelmi szabadság po­litikája felé való fokozatos, de határozott haladás jel­lemével bírtak. Az idegen gabona behozatalára vetett súlyos vámnak mérsékelt állandó vám által kelle fel­váltatni. A czukor s idegen fa behozatalára vetett differentiális vámokat nevezetes arányban le kelle szállítni. E javaslatok elvettettek , s lord Melbourne minisztériuma visszalépett. „Sir Robert Peel politikája 1832-től 1845-ig a kereskedelmi szabadság legszélesebb elveire vala fek­tetve. De gabona s czukor nem igen vala e politika által érintve. Azonban 1845-ben Peel Robert, társai­nak a gabonavámok teljes, bár fokozatos eltörlését ajánlá. Őt e kérdésben az egész szabadelvű párt gyámolttá, és segíte őt abban, hogy mind a két ház­ban elfogadtassa ezen elvre fektetett törvényjavas­latát. Sir Robert Peel 1846. júniusban, miután e nagy rendszabályt cietbe lépteté, beadá lemondá­sát , kifejezvén reményét, hogy utódai a kormányon folytatni fogják politikáját, t. i. az Anglia és idegen nemzetek közötti viszonyokbani szabadság kifejtését. „Az utolsó minisztérium mégis felelt e reménynek. 1846-ban előterjesztettünk, s elfogadtattunk egy törv.­­javaslatot az idegen czukorra vetett differentialis vá­mok fokozatos eltörlésére. E törvény elve még életben van, s 1854-ben a gyarmati, s idegen czukor vámja egyenlő lesz. 1849-ben előterjesztettük, s­ elfogadtattuk a hajózási törvények visszavételét. A múlt évben egyen­lőkké tettük a kávé-vámokat, s alábbszállitottuk a fa differentiális vámjait. — De még tovább menve, 500.000 fonttal alábbszállitottuk a bélyegadót, kü­lönösen azon részében, melylyel az ingatlan vagyon átruházására nehézkedett. S hasonlóképen a nagy nemzeti érdekek iránti gondos figyelmünk szellemé­ben öregbítettük a földmivelésnek javítások czéljából adott előlegezéseket, melyek egyébiránt már Peel Róbert igazgatása alatt szentesítve valának. A ha­józási törvények­­visszahívását a hajóktól szedett különféle díjak alábbszállítása követte, s más fontos módosítások is hozattak be a törvényhozásba az erkölcsi jellem emelése, s a kereskedelmi tengerészet érdekei előmozdítása végett. „A kereskedelmi tengerészek pénztárának kérdé­se, mely matrózainknak oly sokáig adott elégedet­lenségre okot, kielégítő megoldást nyert a közkincs­tár részéről nyújtott bőkezű segélyezés következté­ben. Az ország kereskedése hatalmas ösztönzőt nyert azon mindig gyarapodott segélyezésekben, melyek­ben az anyaország és gyarmatok közötti hajózási­­szolgálat részesíttetett. Előmozdítottuk czukorter­­mesztő gyarmatainkban a bevándorlást, s kifejtettük ottan a közmunkákat oly kölcsönök engedélyezése által, melyekért az anyaország állott jót. „Nemn szükség vesztegelnem a kereskedelmi sza­badság politikájának kifejtésére s kiegészítésére tett további rendszabályoknál. E politikabölcseség iránt a legmeggyőzőbb okokat önök, a pénzügyi állásnak mostani kincstári kanczellár által adott kifejtésében találandják. Beszéde legkomolyabb figyelmekre ér­demes. „A tíz év óta követett politika eredményei követ­kezőkben foglalhatók egybe: 1, 9 millió font sterlingnyi összeggel kevesbittettek eltörlés vagy alább.Szállitás által a vámok. 2. A fogyasztási adó 1,500,000 font sterlingnyi összeggel ugyanazon módon. 3. A vámok 1850-ben még 500,000 font­ sterling­nyi összeggel kevesbittettek. 4. Az abladadó házadóvá változtatott át, mi az adózóknak 1,200,000 ft st, könnyebbséget szerze. 5. A vámok, fogyasztási adók, bélyeg, és egyenes adók’jövedelme 1842-ben 48 millió font sterling, 1851-ben pedig 46,600,000 font sterling volt. E szerint az adózók megkönnyebbittettek évenkénti 12 millió 200 ezer font sterlingnyi adófizetés elengedé­sével , s a kincstár e mellett még sem vesztett többet 1.400.000 ft. sterlingnél. „E tényekkel, melyeket önök elébe terjesztek, nem félek elfogadni a küzdelmet, mely végkép­p teljesen határozzon a protectió s kereskedelmi szabadság közt, s mi engem illet, én kész vagyok a követ­kezőket állítni s bizonyítói :­­ 1. Hogy a gabonabehozatalra soha sem lehetene semmi protectiót vagy fiscalis czélu vámot vetni. j 2. Hogy az utóbbi tíz év kereskedelmi politikája nem rész, melyet enyhitni kellene, hanem jó, mely­­lyet tovább kell fejteni; nem oktalan és káros poli­tika , melyet meg kellene dönteni, változtatni, vagy módosítni, hanem igazságos és jótékony rendszert képvisel, melyet gyámolítni, szilárdítni és oltalmazni szükség. „Mindamellett léteznek még az iparszabadságnak némely megszorításai, melyek megérdemlik figyel­münket. „Az ingatlan tulajdon átruházása még oly törvé­nyes nehézségeknek, költségeknek, időhaladékok­nak van alávetve, mik igazságtalanul csökkentik a tulajdon e­lemének értékét, s melyek nagyrészint gátolják azt, hogy az iparosok is belé fektethessék takarékjaikat. „A vámügy igazgatása egyszerűsítendő, mennyire csak ez a közjövedelmek biztosságával összeegyez­tethető. „A törvényhozás kötelessége elszüntetni azon megszorításokat s terheket, melyek még nyomasztó­lag hatnak a tengerészeti iparra és csökkentik ennek virágzását. „Most már elhagyva a kereskedelmi politika kér­déseit, figyelmüket más, nem kevésbbé fontos tár­gyakra fordítom, melyek az utolsó minisztérium fen­­állása alatt komoly tanácskozásaink tárgyát ké­pezték. „1847-ben kereskedelmi veszélyek s félelmek arra birtak, hogy saját felelősségünk alatt felfüggesszük a bank forgalmát szabályozó törvényt. 1848-ban a szá­razföldi forradalmak miatt a közbátorság megzavará­sától, s Izlandban lázadás kitörésétől lehet­ tartani. 1846—48-ban a burgonya rejtélyes ismeretlen be­tegsége az egész burgonyatermést semmivé tette. „A kegyetlen éhség kínjait csaknem 8 millió font sterlingnyi költségártal enyhítettük,mit részint munka­nélküli munkások béréül, részint eleség gyanánt ad­tunk ki azoknak, kiknek nem volt mit enniök. Ezek voltak a szenvedő népesség felsegítésére tett első a közvetlen rendszabályok. Remélhetjük, hogy Izland állapotjára nézve nevezetes javulás kiindulási pont­ját képezendik azon törvények, melyek a parl­amen­­ten keresztülmentek , nagy vasutak építését, különb­féle földművelési javításokat, jelzálog­­adósságokkal terhelt ingatlanok eladását, s utoljára a választó­jog kiterjesztését illetőleg. „Az utolsó öt év alatt meghonosíttatott,s okszerűen gyakorlatba léptettetett az alkotmányos szabadság Canada nagy tartományunkban. Felső- és Alsó-Ca­­nada közötti villongások, a törvényhozótest és kép­viseleti gyűlés közötti viszályok, örökké despotismus és tétlenség közt ingadozó kormányhatalom helyett, ott most minden állodalmi hatalom egybehangzólag működik a közjóra, s fáradságait mind a kincstár jövedelmeiben mind a népesség számában mutatkozó bámulandó haladások jutalmazzák. Remény­em, hogy e példa nem lesz elveszve sem a többi gyar­matok, sem az anyaországi kormányra nézve. „Antillás gyarmatainkban a húsz év alatt létesí­tett két nagy változás, a rabszolgaság felcserélése s az egyedárusság felváltása szabad versenyzettel, egy ki­sé szorult helyzetet idézett ugyan elő , azon­ban ma már általában e gyarmatok, virágzások meg­újulását ott keresik, hol keresniök kell, a földmive­­lési és műipari üzlet tökéletesítésében. Az utóbbi öt év politikája felett szemlét tartva, mi, kik a politika vezetői voltunk, őszinte megelé­gedést érzünk, hogy lemondva hivatalunkról, a né- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jókay Mór. IV. (Folytatát­t). Elemér csüggedten lépett Dalma elé, mint ki ere­­jet régóta gyújtó egy elhatározó pillanatra, s mind azt kevésnek érzi, midőn a pillanat elérkezett. — Szólni akartál velem ? kérdé szárazon Dalma. *— Még mindig ily haraggal nézesz reám ? Azon kérő arca, e fájdalmas hang megdöbbenték Dalmát. Semmi sem oly csábító a nőnek, mint a férfifájdalom. Inkább jó kedvet erőszakolt magára, csakhogy őt ily szomorúnak ne lássa. ■ Arczom hazug, ha haragot mutat, én örömest beszélek veled. A­mit hibáztál, azt ifjúságodnak megbocsátom. Te kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok között, mint mi, kik Lásd P. N. 666. számát, egymásra nem féltékenyek. Beszéljünk róla, szép-e ? ismerem talán ? hol lakik ? — Még eddig csupán szivemben. Dalma nevetni kezdett, csak felületes értelmét tartva meg a szénák­ , — úgy bizony kicsiny helyen megfér. — Kérlek Dalma, ne nevess ki, s ne viseld ma­gad úgy mint király, hanem úgy mint egykori jó barátom. Gondold, mintha most volna az, midőn egymásnak megfogadtuk , hogy a­melyikünk előbb meghal, a másik azt követni fogja. — Örömmel hallgatlak. — Tudod, hogy én bohó, ábrándos, babonás fiú voltam mindig. — Jól tudom, most is az vagy. — Szívem mindenha tele volt rajongó képzetem­mel, mely az alaktalan űrben repkedett tétovázva, mint valami bolondos méhe, mely virágok helyett csillagról csillagra szeretne szállani. — Ez gyermekkori betegséged volt. — A­hogy érett a szív, a vágyak lágyat követel­tek maguknak. — S te azt nagy hamar megtaláltad. — Sokáig nem az élő világban. Szivemet hölgy emléke nem tudta betölteni. Végre azon eszmére ju­tottam , melylyel köznépünk szokott tért nyitni áb­rándjainak. — Böjtöt tartottál a „Dev“ek napján, hogy éj­szaka megálmodd, a kit szeretni fogsz ? — Találtad. — Kérlek, engedd meg, hogy nevessek fölötted. •— Nekem fájni fog, ha nevetsz. — S megjelent előtted a jövendő kedves ? — Igen. Azon éjjel háromszor jelent meg álmom­ban ; lelkem túláradott a gyönyör miatt. Ez álom boldoggá tett és boldogtalanná. — S föltaláltad-e e tündértüneménynek testi kép­mását is ? Elemér kétkedve felelt e kérdésre : — Nem tudom. Dalma csodálkozva rázta fejét: „nem tudod ? Ez zavart felelet. Tán ismerőseid közül többekhez ha­sonlít ? — Csupán egyhez. Vonásról vonásra, szemei, ar­­cza ugyanazok. Könnyei és mosolygása, jövése és távozása oly tébolyítólag híven hasonlitnak az élőhöz. Dalma kíváncsisága bámulattá nőtt. — Kihez ? Elemér odahajolt hozzá, megfogá kezét s rebegve mondá: — Te hozzád! . . . . Dalma ijedten sikolta fel, s kezét visszaránta. — Mi bajod ? kérdé Elemér. — Semmi .... Gyűrűd megszúrta kezemet. Elemér folytatá szavait, nem gondolva, hogy minő gyötrelemmel halmozzák azok el Dalma szivét. — Azóta ez alakot nem birom elfeledni: nappal napom, éjjel csillagom e kép. Bárhova megyek, előttem áll; ha elalszom, mosolygást ölt arczára, mellém ül, megölel, hizelgve kedvesének nevez; ar­­czát arczomra fekteti s könnyeit ölembe sírja, s fáj­dalmasan panaszkodik , hogy fogva van a hideg ég­ben s nem lehet enyim örökre. — Elemér! Mit akarsz! Kiálta Dalma, irgalom­ért könyörgő arczczal. — Mit akarok ? szólt Elemér vadul lángoló sze­meivel keresztül nézve Dalma a szemein. Megakarom tudni, hogy létezik-e ily nő az ég alatt? nő, ki hoz­zád vonásra hasonlít ? A ki tulajdon képmásod test­ben és lélekben, saját másolatod asszonyi alakban ? van-e ily nő, van-e ily nő Dalma ? A leány keble majd megszakadt e kintő kérdések alatt, arcza elsápadt, feje szédülni kezde ütése erejével halkan rebegé. — Ily nő — nem létezik sehol. S azzal ájultan rogyott össze. E pillanat iszonyú világot önte Elemér lelkébe, világot, mely elvakitá, mi­előtt láthatott volna. Egész valója remegett, mint ki istenek jelenlétét érzé, s a kedves gyermeket, kit elaléltában karjaival fogott fel, borzadva tévé le nyugágya zsámolyára, s félre forditá tőle arczát , mintha félne tekintetével talál­kozni. Tagjain szent borzadály futott végig. Dalma eszmélni kezde s halkan rebegé: — Elemér. — Uram. A leány felemelkedék s félébren suttogá: — Miről beszéltünk ? Elemér nem birt felelni. — Arról beszéltünk úgy-e bár, szólt Dalma foly­vást félig csukott szemekkel, hogy van egy szeren- ' 068

Next