Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)
1852-06-24 / 687. szám
»er«-sel együtt, a régi classicusokat az iskolákból száműzni akarják. Hála istennek! az ily vakbuzgók száma nagyon kevés, azonban mégis vannak, s ezek megérdemlik az említést. Gousset után jó Párisis püspök és hit szerint Ronald bíbornok, s remélik, hogy nemsokára az Univers hasábjain sorompóba fog lépni. A Páris-straszburgi vasút, némely helyek kivételével, hol az ideiglenes sínek helyébe az állandókat kell tenni, nagy részint készen van. A megyei törvényszékek elnökei azon utasítást kaptak , hogy az ügyvédekkel szakállaikat vágassák le. A rendőrminiszternél sokat beszéltek a törvényhozótest , és a kormány közti viszonyok szabályozása felől. Ezen kérdést már az Elyséeben több oldalról vitatták. Azt hiszik, hogy ezután a miniszterek jelen leendenek a kamarai ülésekben, s nevezetesen a budget ügyében a budget bizottmánynyal közvetlen összeköttetésben fognak állani. Azt is mondják, hogy a követek, az ülésszak alatt, hónaponkint 1000 ftc. kárpótlást kapnának. Az ülések ezután is három hónapig tartanának; öt hónapig meghosszabbítni lehetne , de tovább nem. Azt mondják, hogy midőn az államjószágok ügynökei a neuillyi uradalombani földeket részletenként árvereztették, egy 400 frc. volt becsülve, nem ígértek többet 150 frc. többet, sőt némelyek 60 frc. sem akartak adni. Az eladás tehát nem mehetett véghez , mint mondják a kormány is megszüntette, s most megelégszik a lezárulással. Montalembert gróf salonjai tegnap igen élénkek volának; számos látogató volt, s a nevelés- és oktatásügygyel sokat foglalkoztak. Hat politikai fogolynak, kik a bicettei erősségben ültek , deportationális büntetését fellebbezésre változtatták. A Constitutionnel jelenti, miszerint Ausztriával a veszteglési egyezmény még nem köttetett ugyan meg, de az alkudozások kedvezőleg folynak. Havreből érkezett telegrafi tudósítás szerint, Humboldt gőzös, New Yorkból ma négy órakor reggel megérkezett. Orani tudósítások szerint az oda vitt politikai foglyok száma 1500. Páris, jun. 18. — Midőn az orleans-javak ügye a közfigyelmet oly éberen tartja, megjelenik a Moniteur-ben a hadügyminiszter St. Arnaud-nak egy kérelmező jelentése a köztársaság elnökéhez , melyben előterjeszti, hogy az Orleans-javakból alapított katonai érdempénz hordozása, mi eddig csak a köztársaság elnökének, mint a hadsereg fejének , s kivételesen a tábornagyoknak engedtetett meg, terjesztessék ki az osztályos tábornokokra is. Ezen előterjesztés politikai jelentőséggel bírván , im itt közöljük : „Kegyelmes uram, van szerencsém önnek ajánlani, hogy a dicső előjog azon tábornokokra is terjesztessék ki, kik ön kormánya alatt miniszterséget, vagy főparancsnokságot vittek. A tábornokok büszkék lesznek a nemes jel hordozására, mi a hadipályám előlépéseiket emlékezetekbe hozandja, és a katona , ki mellén hordozza , fölfogja , mily becscsel bir előtte ezen megjutakoazás.“ Ezen jelentés következtében következő osztályos tábornokok jogosittatnak föl a katonai érdempénz hordozására : De Castellane, Gemeau, Magnon, Randon , Leroy de St. Artaud, Schramm, Ducas, De la Hitte, D'Hautpoul, Paraguay , Hilliers, Reynaud de Saint Jean d'Angely. St. Arnaud tábornoknak ezen jelentése eléggé tanúsítja , miszerint vagy álhír volt az , hogy ő a jan. 22-diki rendeletet ellenezte, vagy hogy véleményét megváltoztatta. A Moniteur továbbá hosszú lajstromát közli azoknak , kik a hadseregből egyéb érdemrendekkel díszesíttettek föl. Tudhatni, mily hasznos szolgálatokat tett a hadseregnek , az úgynevezett fegyverbizottmány. Ennek ülése 1848-ban csak 3 hónapra szoríttatott; most újabban visszaállíttatik az 1848. előtti állapot, s az ülés 6 hónapig fog tartani. Az elnök pár nappal ezelőtt jelen volt az 51-dik sorezred gyakorlatán. Ezen gyakorlatoknak különös czéljuk van. Arról van a kérdés, hogy a gyalogság gyakorlatában nevezetes módosításokat hozzanak be. Ezen módosítások indítványozója az 51-dik ezred élén áll. A kutyaadó alkalmat szolgáltatott a kutyák fölszámítására. Francziaországban összesen 3 millió kutya van. Ezen számból rész fényűzési, Yn rész csavargó kutya. A kormány nagyon akarja, hogy a fényűzési adók még ez év folytán megszavaztassanak. A pénzügyminisztérium ügynökei már az adóköteles kocsikat jegyezni kezdik. A Montalembert-nél tartott estélyről ezen részleteket beszélik. A követek, senatorok és püspökök közöl sokan voltak jelen, és az oktatásügygyel foglalkoztak. A jelenlévők az 1851 márt. 15-ki törvény megtartása mellett nyilatkoztak. Renouard-nál közelebbről egy új munkája jelent meg Martin-nek, czíme Németország és Francziaország. Martin már írt egy könyvet Németország költőiről. Jelenleg a kormány által támogatott tudományos utazása következtében, honfiait a német epicusokkal ismerteti meg. A Presse jelenti, hogy az afrikai franczia birtokokban jelentékeny forradalom ütött volna ki. A bonapartisták igen kedvetlenül nyilatkoznak az államtanácsnak az Orleans-javak tárgyábani szavazatairól. Mikép tudjuk , 8 államtanácsos a törvényszék illetősége mellett nyilatkozott, s 8 ellene és egyedül Baroche-nak lehet köszönni, hogy a kormány sorban nem maradt. Azt beszélik, hogy a szavazat előtt társait figyelmeztette, mily részbenyomást okozna az, ha az alelnöktől alapított testület őt ezen kérdésben nem pártolná , melynek oly nagy fontosságot tulajdonít. A budget fölötti tanácskozás kedden, jún. 22-kén fog elkezdődni. Nagybritannia, London, jan. 17. Az alsóház tegnapi ülésében Keogher interpellálta a belügyminisztert a „London Gazette“-ben megjelent kir. proclamatio iránt, mely ő felsége katholikus alattvalóinak nyilvános körmenetek stb. tartását, melyeken a katholikus papság templomi ruhákban lép fel, tiltja. A törvény ezen s más hasonló záradékai, melyekre a proclamatio alapítva van, azon bili óta, mely által a katholikusok emancipáltattak, sohasem voltak érvényességben. Sem a Wellington, sem a Melbourne, sem a Peel- minisztériumnak soha eszébe nem jutott azon törvényhatározatok végrehajtását, erőszakolni, az ő (Keogh) nézete szerint ez az első eset, melyben a kormány ama törvényeket a katholikusok ellen foganatba akarja venni. Egy lap — a „Morning Hérald“— mely közönségesen a kormány hirlaporgánumául tartatik, szokott iránya daczára meg nem tartóztathatta magát , hogy az említett proclamatióra következő megjegyzést ne tegyen. Ez oly cselekvény, mely által a kormány a közelgő választásokkal szemben bátorkodik megsérteni egy számos vallásfelekezeti népességet Szinte felesleges azon megjegyzést tenni, hogy Sir Robert Peel egész életében soha sem vitt véghez ily férfias cselekvényt. Ő tehát (Keogh) kérdi a kormányt, szándéka-e ezen proclamatiót a „Dublin gazette-bei“ beigtatás által Izlandban is úgy közzétenni, mint Angliában, és várjon másodszor a kormány, melynek férfiasságát most a „Morning Herald“ úgy feldicséri, szándékozik-e meghagyni az izlandi államügyésznek, hogy az ottani katholikus papságot törvényszéki felelősségre vonja oly cselekvényekért, melyeket neki 1829 óta minden kormány megengedett a nélkül, hogy valami megjegyzés tétetett, vagy azokra valami büntetés rovatott volna ? A belügyminiszter mr. Walpole megjegyzi viszonzatában először is, hogy az illető IV. Györgytől származó törvény , mely az enditett proclamatiónak alapul szolgál, szól oly katholikus papokról, kik rendi ruháikban jelennek meg nyilvános helyeken, továbbá oly katholikus papokról, kik vallási szertartásaikat nemcsak a szokott isteni tiszteleti épíné»’••kh’n vagy magán házakban végzik el. Azon kezdt s* illetőleg: vájjon a kormány ezen proclamatiót a „Stblin Gazetteban“ is szándékozik-e közzétenni, megjegyzendő, hogy a minisztériumnak tudomására jött, miszerint ezelőtt mintegy két hónappal egy püspök templomi ruhában részt vett egy nyilvánosan tartott körmenetben; a kormány e főpapot barátságosan figyelmeztette IV. György statútumára, és kifejezte azon reményét, hogy a püspök nem emlékezett a statútumra s így a törvényt szándéktalanul sértette meg. Ha azonban ez jövendőben újra megtörténnék, akkor a minisztérium kénytelen lenne a törvényt alkalmazni. Mivel azonban a kormány azon időtől fogva nem hallott újabb ebbeli törvénysértésekről, nem is látja szükségesnek a közzétételt a „Dublin Gazetteban“. Mi a második kérdést illeti, szándékszik-e a kormány az 1829. óta foganat nélkül hagyott törvényt érvényesítni, először ellene mond azon állításnak, mintha ezen törvény ereje elaludt volna (the law has rain dormant). Most azonban a kormánynak egy egészen különös tény jött értésére, hogy t. i. a katholikusok a nyilvános országutakoni (public highways) körmenetek felújítását czélozzák; hogy faluról falura szándékoznak zászlókkal és jelképekkel vonulni a szűz Mária tiszteletére. Épen egy olyan körmenet, mint a proclamatióban enditetik , vonult mintegy 4 angol mérföldnyire az országúton. 150 személy vett benne részt, némelyek zászlókat a katholika vallás jelképeivel, mások feszületeket, meg mások szűz Mária és gyermek Jézus képeket vittek. Ilyen már 300 év óta nem történt, s ő (Walpole) kénytelen kijelenteni , hogy e körmenet őfelsége sok protestáns alattvalóinak botrányt (annoyance) okozott; minél fogva a kormány jogosnak tartja, az ily közillenetek általi törvényáthágásokat jövendőre megelőzni; az említett esetben a közcsend veszélyezve volt, miokból reményű, hogy a ház, és az ország egyetértene a kormánnyal, midőn a proclamatióban mondja, hogy „a katholikus alattvalók törvényes jogaik és vallási szabadságaik zavartalan élvezetében megvédessenek, de ily törvénysértések viszont meggátoltassanak.“ Azonfelül világos, ilyen körmenetek folytatása csak a vallási egyenetlenségeket nevelendi s a közcsend megháboritását idézendi elő. — Jun. 17. — Malmesbury lordnak nemsokára bekövetkező kilépéséről a hírek ismét sűrűbben merülnek föl, jóllehet a sajtó, a Globe kivételével, egészen ignorálni látszik, úgy látszik még jelenen nem is egyéb puszta hitnél, jóllehet mint határozottan állítják, D. Israeli erősen unszolja a miniszterelnököt, tenné a külügyi tárczát még a parliament feloszlatása előtt más kezekbe, hogy ez által a szabadelvű pártnak némi concessiókat adjon, mely, mint egykor Jeremiás látnok Jeruzsálem romjain, a külügyi hivatal legközelebbi jegyzék hratára Anglia politikai önállósága fölötti jajveszékel. Hogy ezen concessió csak névszerinti lesz, alig szükség megemlítnünk. Malmesbury lord utódja nem leend a Palmerston-féle iskolából kikerült férfi, s Derby lord fiatal collegájának elbocsátása miatt nehezen szenvedne valamely oldalról keserű szemrehányásokat, mint Russel lord, midőn Palmerston lord elbocsáttatott. A miniszteriális Hérald azon hirt, melyet a Globe, szavakba öltöztetett, tudomásul nem veszi, hanem beéri azon nyilatkozattal , miszerint az annyiszor megtámadott — most már félretett — kiadási szerződés eszméje nem Malmesbury lord agyában szülemlett , hanem alapvonalait már Palmerston lord vetette volna meg. — Többé kétséget nem szenved, hogy Macaulay a híres történetíró a jövő parliamentben egyik leend az edinburgi két képviselő közöl. A választók egyik gyülekezetében a skót főváros előbbi Lord-Provostja (mayorja) s könyvárus Mr. Black, biztosító a választókat , miszerint Mr. Macaulay a választást elfogadandja. Erre egyhangúlag s példátlan lelkesedéssel elfogadtatott, hogy az ünnepelt férfiú megválasztassék. Előbbi ellenei (1847-ből) megbánták ellenségeskedésüket az előbbi választásnál, s részére tértek át. — Jun. 17. Bunsen lovag tegnap a „szerencsétlen külföldiek barátainak“ évünnepélyén elnökölt, és sajnálatát fejezte ki, hogy a társulat a múltévi kiállításból nem vett légyen be annyi hasznot, mint reménytette. Az utolsó 12 hónapban 702 font sterling alkalmi fölsegéllésre, 179 font pedig úti költségre adatott ki (öszvesen 118 személynek.) Továbbá 82 nyugpénzes hetenkint 5 schillinget,67 személy 2 schillinget, és 31 egyén 57 sillinget kapott havonkint. A kiadás összege 1441 font st. A tegnapi ünnepnél 2600 fontot. íratott alá, kétszer annyi, mint hasonló alkalommal bejött 40 év óta. Goldsmith úr és neje Lind Jenny, valószínűleg a season végéig Londonba maradandnak. A híres énekesnő tegnapelőtt a német színház egyik páholyában volt a közfigyelem tárgya. Egyébiránt hiszik, miszerint a seasonnak nem sokára vége leend, mivel a nemességnek legnagyobb része kirándult. Németország- A „Deusche Alig. Zeitung“ közli az ausztriai külügyminiszter gr. Bud-Schauenstein önmaga által berlini osztrák követhez máj. 23-ra elbocsátott utasítását, mely következőig hangzik : ebben az mondatik, hogy gróf Arnim egy máj. 19-ről kelt kisérő levél következtében közölte kormányának egy hozzá intézett bocsátmányát, mely válaszul szolgál az ausztriai követ részéről a porosz királyi kabinetnek tett nyilvánításokra. „Mi sajnosan vettük a porosz kormány ezen viszonzatát, melynek elbocsátásakor Manteuffel miniszterelnök úrnak már bírnia kell az átalam nagyméltóságodhoz május 14-ről bocsátott utasításomat; őszinte sajnálattal vettük pedig azon választ azért, mivel látjuk abból, hogy a két kabinet között eddig folyt levelezés, daczára annak, hogy mindkét részről elismertetek ez egyezkedés sürgető szüksége, nem vezetett közelebb a czélhoz. Jó szándékú fáradozásaink sikertelen voltának okát abban szemléljük, hogy a porosz kormány benső szükségességnek tartja változatlanul ragaszkodni ahoz, mit ő a maga álláspontjának nevez. Saját nyilatkozatai szerint pedig ezen álláspont megtartása egyértelmű azon elhatározás kijelentésével, hogy Ausztriával csak akkor akar alkudozásba bocsátkozni, ha a vámegyesület újjáalakítása és kiterjesztése iránti tárgyalások be lesznek fejezve. Miután tehát a kir. porosz kormány, s az ausztriai császári kormány egyetért azon elvben , hogy szükséges és korszerű Németország és Ausztria anyagi érdekeinek egybeolvasztása, a nézetek különbsége azon kérdés körül létezik, mikorra határoztassák azon időpont, melylyel a minden oldalról szükségesnek elismert egyesülés iránti alkudozások megkezdessenek. Azt hisszük, eléggé kimutattuk, hogy a két nagy hatalmasságot illető, ezen egyesülés létrehozását tárgyazó feladat megoldhatlanná válik , ha a vámegyesület újjáalakítása fölött tárgyalni és végezni akar, anélkül, hogy Ausztria javaslatait tekintetbe vennék, s Ausztriának csak alkalmat is nyújtanának, azon javaslatokat a tartandó tanácskozásnál képviselni. Nem sikerült, azonban e meggyőződésünket, melyben a szövetség több tagjai osztoztak, a porosz kir. kabinet által elfogadtatni, s miután Poroszország az általunk oly fontos okokból ajánlott utat még csak meg sem akarja kísérteni, mi pedig azon okok további támogatására semmi újat föl nem bírnánk hozni, annálfogva az ezen tárgy iránti további levelezés hiábanvaló lenne, s hagyjuk a tapasztalatra annak kimutatását, melyik az Ausztria által ajánlott, vagy a Poroszország által elfogadott út — melyen minden előterjesztések daczára okvetlen meg akar maradni — a természetszerű , a dolog természetével megegyező, benső szükségességen nyugvó és czélrevezető. Nagyméltóságod közölje ezen utasítást a miniszterelnök úrral másolatban. Maradok stb. Bud, Berlin, jun. 16. — Armin gróf, itteni követ a bécsi udvarnál, talán csak nyolcz hét múlva fog visszatérhetni Bécsbe állomására ; ezen státusférfiú egészsége helyreállítására huzamos idő szükséges. Bismark úr Armin gróf visszatértéig Bécsben maradand, tehát a szövetségi szünnapok előtt nem térend vissza Frankfurtba. Ez utolsó sort nyilván akkor irta oda, midőn amaz éjszakán Salamonra várakozók, fél fülével az utczára figyelve, ha nem hall-e lépéseket. Már éjfél után járt, a midőn az utcz végén csakugyan léptek kezdettek hallatni, de mintha többen jönnének egyszerre. Izsák aggódva hallgatott, a léptek mind közelebb jöttek, s háza elé érve ott megállónak, s nem sokára hallatszék a kopogás az ajtón. Izsák fölkelte Aisaht, hogy tekintsen le az eresz nyílásán, kivan ott, mire a nő sápadtan jött vissza, jelentve, hogy egy csoport férfi áll a ház előtt fáklyákkal kezükben. — Ne nyissátok ki, szólt Izsák, előbb tudjuk meg, mi szándékuk, s azzal véve a mécset s leballagva a tornáczra, reszkető hangon kiálta : — Ki van ott ? mit akartok ? — Nyiss ajtót a király nevében harsogó egy rekedt hang, öklével megdöngetve a kaput. Én vagyok itt — Pók Márton. Az öreg kezéből kiesett ijedtében a mécses, a sötétben alig találta meg az ajtót, ahogy kinyitá azt, betódult rajta a sokaság, csupa fegyveres darabantok, kik mindjárt megfogák Izsákot két kezénél fogva, s a fáklyákkal szemei közé világitanak neki. — No vagy Izsák, a tőzsér? kérdé tőle egy hadnagy eléje lépve. — Én vagyok, mit akarsz velem ? A hadnagy erre eze nélkül előven kebléből egy összegöngyöltetett pergament s azt kitekergetve, megfogó két szélénél fogva s elkezde olvasni belőle. ,,E mai napon és esztendőben, úgymint urunk születése után való egy ezerötszáz huszonkettedik évben, Laetare vasárnap után következett pénteki napon, délesti tizenegy és félórakor a legmagasabb nádori és az ország veszélyes állapotja alatt permanens törvényszék által ítéltetett . Miszerint Izsák nevezetű tőzsér, úgymint a kit hitsorsosai vén Melchizedechnek is neveznek, közönséges nevén pedig a köznép által arany mankós koldusnak hivatik, a mai napon és órában saját fia Salamon által bevádoltatván, hogy az ország által reá bízott élelmiszereket a végváraktól csalárdul megvonó, e bűnös nyereséget Móré Jánossal megosztani segített, s annak számadásait meghalározásával elsikkasztotta.— ámbátor a törvények előtt a fiú tanúbizonysága az apa ellen meg nem állhat, de mindazonáltal a felségsértés és hazaárulás vétkeire nézve hazánk törvényei e részben kivételt tesznek s ily nefandus bűnökre nézve a vérségi rokonok bizonyítványait nemcsak elfogadják, sőt meg is jutalmazzák; ennélfogva a kézhez adott irományokból napnál világosabban kiderülvén a fent nevezett vádlott kemény bűnei, a büntető igazság teljes szigoránál fogva, hogy az ország vészes napjaiban minden gonoszaknak rettentő példa szolgáltassák, a vádlott minden további perorvoslat, mentség, exceptio és apellata mellőzésével, a kegyelem útjának elzáratásával vagyonának és polgári becsületének elvesztésére ítéltetik; bárhol találtató jószágai elkoboztatván, háza földig lerontatván, s maga és harmadizigleni utódai homlokaikon megbélyegeztetvén.... A bírák csak Istennek számolnak ítéletük felől. Költ Budán, a királyi várban, mint feljebb. Bátori István, Magyarország nádor-ispánja. Izsák ez ítéletet nem hallotta végig. A mint a hadnagy odáig olvasá, hogy Salamon volt árulója, összeesett, mint a gutaütött, s a mint a poroszlók elereszték karjait, leesett a földre, kopasz fejét a márványhoz ütve. A hadnagy erre félre állt s előlépett Pók Márton, vörös köpönyegében úgy állva a lobogó fáklyák között, mint — Isten bocsá — Belzebub, Némán inte háta mögé. Két hóhérlegény izzó serpenyőt és bélyegvasat hozott elé. Pók Márton neki gyürközék s a mint Aisah gyermekeit ölelve keblére zokogott, megérinti annak vállát. Az asszony feltekinti, s csak ekkor járt végig agyan az eszme, hogy az ítélet őt és ártatlan családját is bünteti ! Iszonyúan felsíkolta s gyermekeit keblére kulcsoló, mintha ön testével hinné őket megmenthetni. S amint a bakó odalépett, akkor annak kezét ragadta meg, azt százszor össze vissza csókolá és rimánkodott keservesen: — Óh ne bántsatok minket. Mi soha sem vétünk senkinek, hagyjatok bennünket elbújdosni, mi elme ígyünk oly messze, hogy embernek szeme soha ránk nem talál. Pók Márton kiránta kezét, ekkor a nő térdeit ölelte át, és a kicsi gyermekek odatérdeltek eléje, összetéve kezecskéiket. "— Te nem bánthatsz bennünket ily iszonyúan, óh hiszen te jó ember vagy, szemeidben irgalmat látok, óh ne fojtsd el azt szivedben. Tán neked vannak honi gyermekeid, gondolj reájuk és könyörülj az enyimeken, hogy tudnád ez ártatlan tiszta homlokokat eléktelenitni ? Meggyalázni soha le nem mosható bélyeggel, óhégy könyörülő ember! és mi egész életünkben érted fogunk imádni istent, és tégedet fogunk nevezni egyetlen jóltevőnknek a világon. .... Pók Márton két felé torné vézna bajszát s az egyik tüzes bélyeg után nyúlva, hideg vérrel monda : — Hóhérnak panaszkodol. Többet aztán Péter nem látott és hallott, mert megborzadva a jeleneten, de még attól is tartva, hogy még őt is valami atyafiságba találják keverni s hevényében még el is bánnak vele, felmászék a padlásra s ott kibújva az ablakon átkúszott a szomszéd háztetőre, a honnét lejutva aztán nyargalt hazáig , s ez napságtól fogva elkezde őszülni, a minthogy fél esztendő alatt fél feje szürke volt. Folytatjuk.