Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-01 / 744. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f.k.p. Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 ., — „ „ 944 Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre Egyes szám: „ —PESTI NAPI*. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, m­i­nt aza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Uriutcxa 8. sí. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. "" Szerda, sept. 1-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számíttatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták e­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába Regjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetési felhívás. Több oldalróli felszólítások folytán , a PESTI NAPLÓ négy hónapi folyamára (azaz: September 1-jétől december utoljáig) ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve 6 ft 40 kr. Pesten házhozhordással 5 ft 20 kr pp. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál Pesten a kiadó hivatalban (úri utcra, 8. sz. alatt 1-ső emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcra szegletén. MICH GUSZTÁV „Pesti Napló“ kiadója. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. A német vámegység. Vegyes hirek s közlemények. Külföld.­­Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Spanyolország. Amerika.) Legújabb. (Berlin. Paris. London. Új-York.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Dunaviz­­állya) M­a­t­á­r. (A rémes vacsora. Történeti elbeszélés Dózsa Dánieltől. Pap Endre munkái.) Budapest, sept. i-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Konstantinápoly, aug. 21. — A Tripolis miatti viszálykérdés megoldásának ürügye alatt Izzet basa helyébe tripolisi kormányzóul Nurri basa nevezte­tett ki. „Modest“ brit korvette, hallomás szerint a rosz idő miatt — a porta megkívántató engedelme nélkül — szándékozott a dardanellákon áthaladni; ennek következtében az erősitvényből két álgyulövés történt reá. A parancsnok a brit követségnél panaszt emelt. — Omer basa az új Medshhid rend elsőosztályu érdemjelével diszesitetett. Corfu, aug. 27. — „Hyacinth“ amerikai gőzfre­­gát Marsh úrral, az egyesült államok meghatalma­zottjával, idő érkezett. A szigeti parliament ülése sept. 11-kéig meghosszabbitatik. Scio, aug. 23. — A török középtengeri flotta épen most kötött ki. Athen, aug­ 23. — A követi kamara a selyem­­gubékra vetett kiviteli vámot fölemelte. Pest, sept. 1. Egyike azon külországi kérdéseknek, melyek minden gondolkodó politikus figyelmét kiváló­kig foglalkoztatja , a német vámegyesület újjá­alakításának, s a német-ausztriai vámegyesülés­nek kérdése. E kérdés lényeges összefüggésben áll azon hatalmas középeurópai eszmével, mely­nek mielőbbi s minél teljesebb mértékbeni meg­valósítását a birodalmi kormány külpolitikájá­nak egyik főteendőjévé tette, s mely czélra lé­péseiben bár lassú, de ernyedetlen fáradozását fordítja. E nagyszerű eszme az, hogy oly közép­európai állam­csoportokat létesíttessék, mely jo­gán, hatalmán kívül közgazdászatának függetlenségére támaszkodhassék,mi czél­ra nélkülözhetlen feltétel e közgazdászat közös­sége , mely legfőképen a németausztriai vám­egyesülésben találná legnagyobbszerű kifejezé­sét. E czél elérésének eszköze kettős: a német vámegyesület újjáalakítása, s az újjáalakított vámegyesületnek az ausztriai vámterületteli egy­­bekötése, kereskedelmi s vámszerződés, és ma­gasabb fokozatban valóságos vámegyesülés által. Ezen eszme initiatíváját a birodalmi kormány vette kezébe, s hogy a rokontörekvésű déli né­metországi államkormányoktól buzgón felkarolt s pártok­ ebbeli törekvése eddig élő gyakorlati sükernek nem örvendhetett, az a porosz kor­mány vonakodásának tulajdonítható, mely e ke­reskedelmi s közgazdászati, nemzeti s nemzet­közti ügyben, mint látszik, igen szűkkeblű poli­tikai saját érdekek által engedi magát vezérel­tetni. Ez idézte elő a hét déli s középnémetor­szági állam úgy­nevezett darmstadti coalitioját. Ezen szövetkezeti vámegyesületi kormányoknak a berlini vámértekezletekben beadott előterjeszt­­vényei arra voltak irányozva, hogy a vámegye­sület újjáalakítása mellett a német s ausztriai vámegyesülés, vagy legalább a két vámterület közötti kereskedelmi s vámszerződés, habár ké­sőbbi időben valósítandó , már most előkészít­tessék. A porosz kormány, melynek fellépését a vámértekezletben, mint tudva van, a politikai szempont határozza, mint sarkpont — ismeretes júl. 20-diki nyilatkozatában a szövetkezett vám­egyesületi kormányok előterjesztvényét vissza­utasítva, a vámértekezletek további folyamára és sikeres eredményre vezetésére nézve múlhat­­lan feltételül állította fel a sept. 7-diki szerző­désnek — a vámegyesületnek az úgy­nevezett adóegyesülettel­ egyesítése iránt — elfogadását: az Ausztriával a vámegyesületnek csak megtör­tént újjáalakítása után felveendő tárgyalásokat a kereskedelmi s vámszerződésre kívánta szorít­­tatni, és e végett az alkudozás alapjának kije­lölésére csak átalánosságban a wiesbadeni 1851 jun. 7-diki jegyzőkönyvre utalt. A szövetkezett vámegyesületi kormányok a berlini vámértekezletnek aug. 21-diki ülésében adták be erre viszontnyilatkozatukat, melyből ki­tetszik őszinte törekvések az egyetértés és egyez­kedés létrehozására e fontos kérdésben , mely annyi államok s népek milliói anyagi javát köz­vetlenül érdekli. Ezen egyetértés elérése végett különösen ké­szeknek nyilatkoztak a sept. 7-diki szerződés elfogadására, feltéve — mert a távolabbi nagy czélt nem akarák szem elől téveszteni — hogy az ausztriai birodalommali kereskedelmi viszo­nyokat illetőleg is a kívánatos egyetértő megál­lapodás megtörténhetik. A porosz lapok ezen valódi engesztelő szel­lemben tartott nyilatkozatot különbözőleg fo­gadták. Mint tudjuk több berlini lapok, különösen pedig a Neue Preussische Zeitung s a Vossische Zeitung, mindent elkövettek a kérdés bebonyo­­lítására s az egyetértés elérésének nehezítésére. Most is minden álokoskodást felhasználnak azon állításuk támogatására, hogy a Stuttgartban megállapított összes nyilatkozat nincs engesztelő szellemben tartva, s nem látszik ki belőle törekvés, a vámkérdés kiegyenlítésének elérésére; s azon véleményeket fejezik ki, hogy a porosz kormány­nak a stuttgarti egyezmény imer „alábbszállított“ kívonatait is legerélyesebben vissza kell utasít­­nia, mert Poroszországnak mindenekfelett önmaga iránti kötelességei vannak, és semmi, még az ideig­lenes elszigeteltségre való tekintetnek sem szabad visszatartoztatnia attól, hogy legközelebbről füg­getlensége s hatalmi állása megóvásáról gondos­kodjék ; ezen útról semmi szín alatt nem szabad magát félre vezettetni engednie; úgy hogy ha azt meg nem tarthatná máskép , mint déli s éj­szaki Németország elválása által, szükség esetén még ezen áldozatra is el kell magát határoznia. A „preussische Wochenblatt“ kedvezőbben ítél a stuttgarti egyezmény kívonatairól, mondván, hogy ezen javaslattól csakugyan lehet kiegyen­lítést remélni, miután teljesíttetett általa a po­rosz kormánynak jól. 20-diki nyilatkozatában kifejezett azon kívánsága, hogy az ausztriai kormánynyal a vám- s kereskedelmi szerződést illető és csupán erre korlátolandó alkudozások csupán csak a vámegyesület újjáalakítását s ki­­terjesztését tárgyazó szerződés megkötése után nyittassanak meg. Ugyanezt elismerik más te­kintetet érdemlő éjszaki németországi lapok. Mint a berlini tudósításokból kitetszik, egy aug. 26-kán tartott porosz miniszteri tanács­ülésben a Poroszország részéről adandó viszont­nyilatkozat m­egállapíttatott. Még nem jött köz­tudomásra az ottan hozott határozat. Reméljük azonban, hogy Poroszország engedékenységét maga részéről is engedékenységgel fog viszonoz­ni, s daczára annak, hogy némely németellenes hazafiságban elfogult lapok ellenkező lépésre unszolják, az engesztelődés, egyezkedés és egyet­értés eszközlésére nyújtott kezet barátilag első- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IILMES VACSORA Történeti beszély. Dózsa Dániel­tóL (Folytatás. *) X. A parajdi sóbányákon egy szép fiatal férfi hivata­­loskodott évtizedek előtt; termete magas , tekintete nyílt, testalkata büszke és délereg volt. Ő a székely közép, úgynevezett lélőrendből szár­mazott. E rendek felzúdulának Bátori István akkori feje­delem ellen, s rohantak Békés Gáspár táborába, részt­­venni a forradalom harczain. A fiatal bányász is fölragadta atyjának vértét, si­sakját, felült harczi lovára, s rohant a csatatérre, de nem a pártosok, hanem a fejedelem zászlói alá, kinek magas erényeit, hősiességét s honszerelmét, valamint Békési hatalomvágyát s jellemtelenségét is igen jól ism­eré. Midőn a forradalom ügye a szentpáli utolsó csatán elhúlt, ezen nap egyik hőse fiatal bányászunk vala. Ő úsztatott legelőbb át a Maroson a szaladó ellenség után, s a túlparton merész párviadalokban többeket földrevert. Bátori István megkedvelte az érczkarú székelyfit, s oldalához vevén tért nyitott előtte, melyen szelle­mének magasabb irányát követhesse. Ott látjuk a délezeg fiatalt, mint csapatvezért, a lengyel királylyá emelkedett Bátori Istvánnak oroszok elleni hadjáratában, hol hősiességével magasra emelte hirnevét, s vitézségéért a királytól gazdag erdélyi birtokokkal hotáltatott. Bátori Zsigmond havasalföldi hadjárataiban e férfi *) Lásd P. N. 743-dik számát. volt a csaták jobb keze, s megérezteté ércz­karát Si­­­nán hadával. Gyorsan emelkedett ő a csaták villámai között, mint vihar közt a tenger habja, s csatákon s zöld asz­taloknál Erdély legtekintélyesebb fiai közt álla már. Midőn Mihály vajda gyalázatos kényuralma Er­dély fölött megtörött, e nagyra emelkedett hős dörgé el az országgyűlésen Bátori Zsigmond visszahozatala iránti indítványát, s a Básta ellen folytatott kemény csatákon, mint fővezére az erdélyi hadseregnek, az ellenfél rettegése volt. És míg fejedelme mellett diadalt diadalra aratott, annak ingatag szeszélye elárulta a hazát, s elalkudta, mint tulajdonát. De a hős nem tette le fegyverét, me­lyet a fejedelem kiskörű érdekéért több vezértársai Básta lábaihoz raktak, ő nem hódolt, ellentállott vég csepp vérig, mig nem végre legyőzetve a török földre menekülni kényszerült. Ki ne tudná ? hogy e meteor Székel Méses ? Ötven éves volt ő beszélyünk korában, még bírta őszült fürtjei , szakálla mellett arczának kellemes méltóságát, s termetének haliasságát, bárha havas­­alföldi harczaiban lábai megsebesítetvén, egy kissé sántított; első volt ő attól mindig a csaták részei között, első a hősiességben, első a honszerelemben. Egy tiszta s elhatározott jellem, hatalmas, hatalom­vágy nélkül, erős, irgalmas lélekkel. Mindazok között, kik Erdélyben magasra emelked­tek, e férfiút tarthatni leghazafiabb jellemnek, ki még ott is, hol honfitársai el­ene törtek, kíméletes ir­galmasságot parancsolt, fájlalva a honfi vért. E tisztes férfiúra volt most függesztve az elsanyar­­gatott Erdély figyelme,­­ s villámgyorsan, mint egy megrohanó förgeteg, bob­ta el fegyvereseivel a ha­társzéleket, s meghódítva Karánsebest és Lugost, beinditá Bethlen Gábort és Bektas basát a vaska­pun, kik gyors hadi menetben törtek előre, a velők mindenfelől csatlakozni kész vidékeken. Mint megindított hógömb, nőtt a hadsereg min­den nyomon, s Bethlen serge, mely a betöréskor csak kevés menekültekből álló, Fehérvár alatt már felül­múlta Bektás segédhadait. A beütött megszállotta Fehérvár környékét, s a vezér Spinosa Péterhez a várőrizet parancsnokához, békeköveteket küldött a vár föladása iránt, tagadó válasz adatván, a vár ostroma elhatároztatott. Ott látjuk a táborban Farkast és Jármyt, amarra a magyar gyalogság, erre egy kemény lovas csapat vezérletét bízta a vezér. — Miklósi szólt Farkas, a tettek napjai megjöt­tek, még remélhetünk jobb jövőt, én keresni fogom a dicsőséget vagy halált, s ha utóbbit találom, vidd hírül Annácskának, hogy nem gyáván estem el. Majd ha a rohamok, rohamokra megújulnak, elől fogsz engem mindig látni a várfalakon. — Ott leszek én is barátom ! szólt Jármy, lova­saim nem fogják csak a gyalogságnak engedni az ostrom dicsőségét; együtt harczolunk veletek. Mily boldogok leszünk, midőn fut előlünk az ellen, s a hon ismét miénk lesz. — Én győzelmünket bizonyosnak tartom; ennyi elkeseredésnek lehetlen eredményt nem szülnie; vagy látni fog ez esztendő egy nagyszerű temetkezést, egy nagyszerű csatasírt, mely mindnyájunkat eltakar. — Jármym! folytatá Farkas, ne vélj érzelgőnek, ha még a jövő érában halálom lehetőségét gondolom, én e csaták alatt be fogok nyúlni a halál torkába, s vagy nyelvét kiszakítom, vagy odaveszek. Az élet tő­lem elmaradhat, de emlékezetemet felhagyandom mostani létezésem zálogául. Ez emlékezet iránt ke­­gyeletes tartozásaim vannak. Add baráti szavadat, hogy a mit reád bízok, pontosan teljesíted ! — Ila túléllek barátom! bizományod szent lesz előttem. Farkas egy levélkét vett elő , s szóla : — E levelet hozzád czimeztem, benne éltem leg­nagyobb titka rejlik, nem szabad ezt addig felbonta­nod , mig halálomról bizonyos tudomásod nem lesz, ha túlélem a csatákat, vissza fogod adni felbon­tatlanul. Jármy átvette s keblébe retté a levelet. Ezalatt Kálmándy, Csiszár, Szabó s mások Fehér­vár főbbjei közöl Bethlen Gábornál megjelentek. A vezér Jármyékat is sátorába hivatta. Kálmándiék egy tervet adtak: miként lehetne a még egészen ké­születlen Spinosát megrohanni, s csellel a várat mi­előbb bevenni ? A terv részleteinek leírásával nem fárasztom olva­sóimat, annyit röviden megjegyzek , hogy a városiak feladata volt, szintett hűséggel Spinosát a várból ki­csalni , s fegyvereseit oda játszani a leszhányó ma­gyarok hatalmába. A terv el is próbáltatott, de Spinosa elég ügyes volt a cselt észrevenni Gyorsan vonult vissza a várba, a kapukat torlaszokkal megerősítteté, a nevezetesebb pontokra fegyvereseit szétosztá. És hogy a készületekre időt nyerhessen, szurtos és gyantás szereket szórt a város délnyugati részére, az északi szél segélyével a várost fölgyujtani szán­dékozván , hogy az égő épületek tűztengere által a magyar tábort a vártól elzárhassa, míg az elszánt védelemre nélkülözhetlen erődítéseket végrehajthatná. E kísérlet roszul ütött ki. A várbeliek ellen esküdött dajmonok megfordíták a szeleket, a láng a meggyújtott épületekről a várra visszacsapkodott, a pattogzó zsindereket, s a tüzes léczdarabokat az irtózatos vihar és forgószelek ha­lommal szórták a vár épületeire. A fejdelmi palota, melyet Isabella s János Zsig­mond annyi fénynyel láttak el, egy perez alatt lángba borult, meggyuladtak tőle a tornyok s templomok, s a tűzláng mint Vulkán kitörő krátere borította el az emeletes épületeket­. Oly rémes tűzvész volt, hogy a tornyok harang­jai leolvadtak, s a lehullott gerendák szenével s hamvaival vegyülve , lávaszerű tömeggé alakultak. Növelte a borradalm­at egy nagyszerű dördülés, mely távol mértföldekre elhallatszott. A tűz a lőporos toronyba kapott, s millió darabba hányta szét az épület tégláit a föllobbant lőpor. A fölvetett épületből kő kövön nem maradott, s a vár tere vastagon volt mindenfelé romokkal takarva. Spinosa a veszély közt nem veszte el lélekjelen­létét, s míg egyfelől minden figyelmét az ostromlók mozgásaira fordítá, kikről hitte , hogy e szerencsés támadási alkalmat el nem szalasztják, másfelől a tűz oltására, s a hadiszerek védelmezésére erélyes ren­deléseket tett. Bethlen és Bektás zavart nyugtalanságban voltak, hogy e szerencsés támadási alkalmat nem használ­hatták , holott a vár gyors megrohanása bizonyos győzelmet ígért, de gyors előnyomulásuk közben a

Next