Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-14 / 780. szám

házak féléven át folyvást tartanak katonát, míg egye­bek mondhatni soha sem. És ezen nagy teher egy­részt a rosz felosztás következménye. Egy szegény földműves kénytelen legalább egy emberre s lóra foly­vást kész szállást tartani, s ha e szállást saját laká­sától külön adni módjában van, úgy ez neki 20—30 luftjában van legalább, azontúl köteles féltésen át élenkint 9—10 pártba kerülő fával fűteni s kosztot adni akkor, midőn a gazdagabb iparos s kereskedői osztály mindezektől, úgyszólván egészen ment. Sze­rény véleményem szerint igen igazságos lenne, ha mind nálunk, mind egyebütt oly intézkedés tétetnék, hogy az, ki embernek s lónak szállást, és ez utóbbi­nak alomszalmát ad , semmi mással ne tartozzék, mások födözhetendvén a többi szükségletet. Ez után eszközölhető lenne , hogy a terhet az egész kö­zönség, nem pedig annak tán csak F.D-e viselje; vala­mint azt is igen rendén látnám, ha e szükségkép­vi­selendő terhek hordásától — úgy a mint a legfelsőbb cs. rendeletek határozzák — senki, legyen az aztán tisztviselő vagy nem, fel nem mentetnék; kivált mi­dőn e mentesség másoknak gyakran igen érezhető s rendkívüli terheltetésével történik. Termésünk középszerű , az e hetekben gyakori esőzés a kukoriczá- s burgonyaszedést, nem különben a vetést is igen akadályozza. EÍMTáLOS. Badini Hudoba Dániel, badini zólyomm. m. v. szül., 50 éves, evang., nőtlen, hadnagy a volt cs. k. magyar testörségnél, ki 1848 augustusban Magyarországba sza­badsággal elbocsáttatása után a 62. cs. k. sorgyalogez­red századosává 1848 septemberbeni kineveztetését a magyar minisztériumtól, és mind ilyen beosztatását a Komárom várőrségeül rendelt 57-dik h­onvédzászlóaljba elfogadta, az octob. 3-ki legf. manifestum és az 1848 nov. 12. proclamatio kih­irdetése után a cs kir. zászlók­hoz vissza nem tért, hanem, időnkinti félbeszakítással a felkelők soraiban 1849 áprilisig szolgált, és ámbár ez idő alatt a cs. k. csapatok elleni harczolástól visszavo­nulni igyekezett, az 1849 ápril 14-ei debreczeni con­­venthatározat tudomásra jutása után többé nem szolgált, és egy nem sikerült nyugalmaztatási kísérlet után sza­badságidőt eszközlött ki, mit a magyar forradalmi há­ború bevégeztéig használt; azután mégis elrejtve ma­radt, majd Hamburgba menekült, és csak 1852 ápril 14-én jelentette magát feleletrevonás végett. Badini Hudoba Dániel, ki mindezt megállapított tényállás mellett törvényesen b­evalló, a fölötte 1852 octob. 1 -jén tartott haditörvényszéken a fegyveres lá­­zadásbani részvétel fmn­ében elmarasztaltatott, és az 1849 julius 1-ji proclamatio értelmében, egybekötve az arra vonatkozó 1849 julius 2-ki utasítással és a katonai büntetőtörvénykönyv 62. sz. 4­8-ával, a viselt cs. k. hadnagyi rangról lelétezésen kívül kétévi várfogságra ítéltetett. A magas cs. kir. 5-ik hadseregparancsnokság azon­ban 1852 oct. 4-én a badini Hudoba Dánielre kimon­dott várfogságot, a tiszti rangjáróli letétetés fentartása mellett, tekintettel a számos mellette szóló kegyelmi o­­kokra, kegyelem útján egészen elengedte. Mely szerint az Ítélet f. hó 6-án kihirdettetett. Pest, oct. 11. 1852. Cs. k. katonai haditörvényszék. Nemes Natali Mátyás, raguzai dalmatial szül., 36 éves, kath., nőtlen , főhadnagy a Sándor császár cs. k. 2. gyalog sorezredben, ki mindjárt az 1848 martiusi napok után a felforgató párt iránti rokonszenveit kitün­tető , az oct. 5-ki legi. manifestum és 1848 nov. 12-ki proclamatio kihirdetése után is Magyarországból a cs. k. zászlókhoz vissza nem tért, hanem a nevezett, a magyar forradalmi kormány által 1848 decemberben Erdélybe rendelt ezrednél maradt, és azzal részt vett a kápolnai, dézsi és makosi ütközetekben 1848 dec. 25 és 1849 jan. 2-kán , mire betegség miatt 1849 jan. 7- től a magyar forradalmi háború bevégzéséig a felkelők soraiban ugyan többé nem szolgált, de a törvényszéki nyomozás elől mégis elvonult és csak 1852 január 23- kán Szathmár-Németiben jelentette magát. Nemes Natali Mátyás, ki mindezt megállapított tényállás mellett törvényesen bevallá, a fölötte 1852 sept. 50-kán tartott haditörvényszéken a fegyveres lázadásbani részvétel bűnében elmarasztaltatott, és az 1849 jul. 1-i proclamatio rendelete szerint, összekötve az erre vonatkozó 1849 jul. 2-ki utasítással és a kato­nai büntető-törvénykönyv 62 ez. 4 §gával, a viselt cs. kir. főhadnagyi rangból letétetésén kivül hat évi vár­fogságra ítéltetett, mely ítélet a törvényes megerősítés után f. hó 4-kén kihirdettetett és végrehajtatott. , Pest, oct. 11-én 1852. A cs. k. haditörvényszék. Wintzer Ferencz ó-kanizsai bácsin, m.o. szül., 60­ éves, kath., nőtlen, főhadnagy a cs. kir. szekerésztest­­nél, az érez hadseregi kereszt birtokosa, ki 1851. febr. 1-jén in contumaciam elítéltetett, a vele visszatérése után eszközlött rendes vizsgálat alkalmával, megállapí­tott tényállás mellett törvényesen bevallá, hogy az 1848 oct. 5-iki legf. manifestum közzététele után, Lemberg­­ből 1848. oct. 21-kén oly czéllal, hogy a magyar föl­kelő seregben szolgálatba lépend, és magával vive 205 frt 30% kr p.p. a reá mint a cs. k. 82-ik tizenkét fon­tos positio-üteg-fogat parancsnokára bizott pénztárból, hitszegőleg elszökött. Pestre érkezése után a magyar fölkelő seregbe főhadnagyul beosztatását Trainnál Er­délyben elfogadta és 1849 júniusig megtartotta, aztán Kolozsvárit szabadság időért folyamodott ugyan és a forradalmi háborúban többé részt n­em vett, de utána mégis a törvényes vizsgálat elől magát elvonta, és csak 1851. november 19-kén jelentette magát Temesváron. Ugyanő ennélfogva a fölötte 1852 sept. 20-án tartott haditörvényszéken felségárulási bűn miatt , terhelve kincstári pénzek elidegenítésének bűnével, az 5-ik haditörvényczikk határozatához képest, egybekötve az 1849 jul. 1-i proclamatioval, továbbá az általános polg. törvénykönyv 1540 §-ával, viselt cs. k. főhadnagyi rangjáról letétetésén, az érez hadsereg­ kereszt elveszté­sén, a cs. k. kincstárnak okozott, és részenkinti hely­repótlás után még hátralevő 105 ft 52% kr. pp. kár visszatéritésén , és vagyonának a magyar forradalom által okozott károk megtérítésére lefoglalásán kívül, kötél általi halálra ítéltetett. A magas cs. k. 3. hadseregparancsnokság azonban 1852. sept. 29-én a Wintzer Ferenczre haditörvényileg kimondott halálitéletet, a tiszti rangjárólt letételnek, az érez hadseregi kereszt elvesztésének , a cs. k. kincs­­tár­ kártalanitása kötelességének és egyéb vagyona lefog­lalásának fentartása mellett, kegyelem utján elengedte és tiz évi várfogságra szelídítette. Mely szerint az Ítélet f. hó 4-én kihirdettetett és foganatba tétetett. Pest, oct. 11. 1852. A cs. k. haditörvényszék. (Magy. Hirl.) lányok beszédmódjára emlékeztet. — Korcsek még mindig mesterileg czimbalmoz szájával s előadását egyre ismételtetik. — October 11. Két uj eredeti vigjáték Kövér La­jostól. Egyik : Az első követelés, a másik : Cholera és nőszeszély — szerzőtől már adtak ez idén egy kis vigjátékot , mely nem sok vizet zavart s minden nyom nélkül enyészett el színpadunkon. Most ismét kettő egyszerre! — Mi azt hittük, hogy a csupa szí­nészekből álló drámabiráló választmány most csak helyre akarja hozni azon hibáját , mely szerint­­lő­tértől —­ az élet-koholók szójárásaként — már egy sovány művecskét elfogadott és szinre hozott. Azonban csalatkozánk. E két kis újdonság sem ér többet az első kísérletnél. Szerző eddigi darabjait nem is lehet szabályszerű vígjátéknak , hanem csak olyan, a múzsák iránt tiszteletlen kényelműséggel oda dobott színpadi tréfáknak nevezni. A leleményes tervezés, a situatiók érdekes és meglepőleg mulattató összeállítása, a jellemek valódisága s komikai ereje. S az erkölcsi, társadalmi irány,­­ mint az igazi vígjáték lényeges kellékei, majdnem egészen hiány­zanak szerző n füvecskéiben. Csupán a dialóg keze­lésében tanusít némi ügyességet, s ez még koránsem elég az üdvösségre. — Az „Első kö­vetelés“ nem egyéb mint egy kis episod , mely egy nagyobb víg­játékból kiszakasztott résznek inkább csak megjárná.­­ Egy fiatalember a­ városból falusi jószágára viszi haza fiatal új nejét, kivel még állítólag nem is csókoló­­zott, s midőn a számára elrendezett lakosztályba akarná bevezetni, a nő nagynénje azon elvből kiin­dulva, miszerint a házaséletben nem a férfi, de a nő akaratján kell a tánczot járni, s azt súgja neki, hogy ne fogadja el a kijelölt lakosztályt, hanem kö­vetelje részére azt, melyben férje kíván lakni. Azon­ban ennek is van a háttérben egy nagy­bátyja, ki azt súgja neki, hogy ne engedjen, mert ha egyszer teszi, jövőre, is mindig engednie kell majd neje kö­vetelő szeszélyeinek. Az ugyan furcsa dolog , mi­ként egy fiatal házaspár, ki még eddig nem is lakott és csókolózott egymással, egy ily csekély ok miatt, vagy­is jobban mondva , minden ok nélkü­l összezör­­renjen egymással, úgy hogy a főcske utóbb még áju­lást is színlel, — de ha már csakugyan megtörténik ez, a­mint Kövér művében effective megtörtént,­­ legalább a kifejlődésnek kellene meglepő ér­dekkel bírnia. — De, mi jön itt ki az egészből ? Az , hogy a két nő látván cselfogásuk sikeretlen vol­tát, — enged, s az idő előtt megháborított házi béke ismét helyre áll. — A darab burlesque comikátusa pedig abból áll, hogy a kántor, az inas és a kertész rózsakoszorúzottan készülnek az uj házaspár ünne­pélyes elfogadására. E czélből az A­mórnak öltözte­tett tót kertészt, Szlupujt, kinek minden comikai ereje csak annyi, hogy tótosan beszél, s egy két tót szót kever a magyar közé, s felállítják egy helyre, hogy innen virágokat dobáljon a fiatal házaspárra ; de a tót Amor csak akkor kezdi meg működését, mi­dőn a nő tettetésből elájul. —­ Ilyen humorú darabot csak műkedvelő irhát műkedvelők számára, s a mi színészeink még­is nagy minákkal láttak a dologhoz, s a semmi értékű szerepek a legjobb kezekbe voltak kiosztva. A szerző valamelyik előkelő színésznek, mint vígjáték-író, kétségkívül ideálja lehet, é­s innen az a nagy pártolás. — A „Cholera és nősze­szély“ még az előbbinél is érdektelenebb darabocska, s a cholera csak úgy figurál benne mint lucus­ a non lucendo. A nőszeszélyt inkább feltaláljuk benne, a mennyiben Szépesyné asszonyság egyáltaljában nem tűrheti azt, hogy férje burnótot szívjon , s mindent elkövet, hogy őt elszoktassa arról. El is éri czélját s utóbb mindketten, férj és nő egyaránt szivaroznak, így van itt a bölcseség köve feltalálva, — s Bulyovsz­­kiné valóban bájosan tud szivarozni. És az ily ge­­niális vígjátékok gyakori adatásával csakugyan ki lehetne füstölni színházunkból a közönséget. — Van e darabban egy Kököly báró is, ki bárgyusága mel­lett is két asszonynak udvarol egyszerre, még pedig nem csekély adag impertinence-al s ki cik azért szik furcsának , mert Szentpéteri játszotta nem a­nyira bárói mint inkább komornyik-alakban , s kéletes birka-pofával, mint Scholtz szokta a­­ perlszerű bécsi inasokat. László és Jókainé tett mit tehettek, — de vájjon lehet-e semmiből tér­teni ?! Játék után némelyek szerzőt kihívták Köböly báró jelenté, hogy szerző nincs jelen, már aztán valaki, hogy ő nem komornyik! S aiután K­boly báró az­ ő mély kritikai belátásánál fogva is, ugyan azt képzeli , hogy a darab igen jó s általát tetszésben részesült, kétségkívül még máskor is fi­­ak adni. — A vígjátékok előadása után Kobler Lu a „Jaco de Xerea“ nevű chachuca-szerű tánczot , bajjal es kellemmel lette, s végül a tánczkar 12 ta. a „Kozák _ jel­emtánczot járta, mi a tót Amor , sznarfusz es cholera-görcsök magasztos gyönyör nem “*» '«ta«“ *« vegyes hírek is események. Pest, oct. 13. — A magyar kereskedelmi társaság összes leve­lezései és számadásai hallomás szerint a nemzeti múzeumban fognak letétetni, s fentartási s őrizetdi­­jul a feloszlott társaság nevezett intézetnek állítólag 200 pfiot hagyományozott. — Csaknem mes­éltük, hogy az adózás téli ősiszony, melyet egyébiránt felsőbb államokok ildomos belátása már úgyszólván végkép kiirtott belőlünk, legköze­lebb ismét polgártársaink csekély töredékén erőt véve, egy már kivívott humanismusi fényes eredményt du­gába döntsön. Emlékeznek lapunk olvasói, miszerint a helybeli ág. hutv. község múlt havi gyűlésében a megkívántató egyházi és iskolai költségek födözé­­sére, s illetőleg a gymnasiumi alsóbb osztályok teljes állandósítására szükségesnek találta magáta városi adókulcs szerint róni a viselendő terheket. S in­e a folyó hó 7­dikán tartott közgyűlésen az „adó“ szó felkerté az alvó rémet némely tagok kebe­lében, kik ez alakbani köteleztetés ellen felszólal­ván, a múlt határozat visszavételét csaknem kiesz­közölték ; azonban a belátás teljesek­eszélyes tapin­tatának sikerült az ellenzőket meggyőzni arról, mi­­kép itt csak az elkerülhetlen költségek födözésére kí­vántató adakozások szabályozá­sa forog fen, mely szükségletek a község részéről illőleg elismertetvén s méltányoltatván , minden tag bizonyosan erkölcsi köteleztetést látand csak a kivetésben, mely immár folyamatba is tétetett. Gyűlés végén a szervező bizott-­ mány elnökének, dr Würzler urnak buzgó eljárásá­ért köszönet szavaztatott. — Hogy a pénzhamisitási szenvedély mennyire fejlődött, bizonyítja azon körülmény, miszerint az magát már a zsenge gyermekkorra is által kezdi rázni Több eset fordult már elő, hogy inasok és más fiuk a kis bankjegyek készítésén rajtakapattak, legújabban két vargainas azért fogatott el, mivel negyedkrajezárosokat, miket előbb körülfürészeltek s megezüstöztek, hatkrajezárás gyanánt akartak ki­adni. . _ . — A tiszaszabályozási társulat jövő hó 17-ben, a magy. gazdasági egylet pedig még e hó­ folytában tartanának gyűléseket. Utóbbi gyűlés tanácskozásai­nak tárgya az újraszervezés leend. — Néhány jótékony intézetünk pénzalapjai újra tetemes összegekkel szaporodtak. A múlt vasárnap föleskütt új polgárai Pest városnak ezen ünnepélyes alkalom emlékéül többi közt a városi hivatalnokok nyugpénz-intézetéről, továbbá a polg. kórházról, Josephinum és bölcsődéről illőleg megemlékeztek. — Jövő vasárnap a terézkülvárosi templomban tartandó nagymise alkalmával nemzeti színházunk több dalnokai s dalnoknői is fognak az énekkarban közremunkálni; a sopron-magánrészt Leiter Karolina kisasszony vállalta el. — A nemzeti színházban rövid időn több érdekes újdonságok kerülnek színpadra. ,,Corregio“ Oehlen­­schlüger, jövő hétfőre (od­. lá­kára) van előadás végett kitűzve. „Dalma“ Jókaitól f. hó 23. vagy 30-kán adatik ; végre a „Hugenották“-at szorgal­masan tanulják, ha ezen operát a közönség két három hét alatt bizonyosan élvezhetendi. ■— A Dunaparton létező állatseregletet különös fatum üldözi, mely tulajdonosát is természetesen ér­zékenyen sújtja. Ittmulatása alatt megdöglött mind az öt fókája, egy nagy teknősbékája, egy csörgőkí­gyója s végre egy csuklyásmajma (kapucziner). A teknősbékát s egyik fokát Langer tanár vette meg az egyetemi múzeum­ számára. Az anyafóka, mint már közöltük, a nemzeti muzeum­ tulajdonává lön. — Kőhegyi József, a „kézfogó“ feltalálója, ma vagy holnap utazik Debreczenbe, legújabb találmá­nyát azon vidéken meghonosítandó. Bécs, oct. 12. — A zágrábi községtanács elhatározta, Ő Fels, a császár oet. 20-ban következő visszatérésekor az ottani Márk tért új forma szerint legfényesebben ki­világítani. A Márk térhez vezető összes bejárások­nál diadalkapuk emelkedendnek, ezernyi lámpákkal körülragyogva. Ugyanaz­nap este a zeneegylet nagy­szerű esti zenét rendezend, s következő este ő exjá­­nál a püspöknél fényes ünnepi tánczvigalom fog tar­tatni. — A főprocuraturák és statusügyészségeknek a büntetőtörvénykezés sikeres­ átnézése végett a vét­ség-büntetési ítéletek fölött külön lajstrom vezetése hagyatott meg. — Nov. 1-jével az eddigi felügyelő hadbiztossá­gok helyébe minden katonai orsz. parancsnokságnál külön számadási osztályok lesznek felállítva, minél­fogva a seregparancsnokságok számadási tekintet­ben is az orsz. katonai parancsnokságok alatt ál­laminak. — A cs. kir. hadihajók f. évi késő őszön is fog­nak egy nagyobbszerü hajóhadi gyakorlatot, épen úgy mint tavai, végezni. — A m­. keresk. minisztérium önhasználatra egy összehasonlító táblázatot készíttetett az összes euró­pai vasutak különféle építési rendszerei s kezelései fölött. — A „Krönst. Zig“ hirkép említi, miszerint Hor­vátországon a földtehermentesítés ellen egy kérvény készül. — Poroszország, Belgium, Franczia, Szászország, Németalföld és Ausztria közt egy távirati szerződés létesült, az emlitettt státusok kormányai s illetőleg követségei közti összeköttetés szabályozására. Minden kormánynak saját titkos jelbeszéde leend, melyet csak ő s követe értend. A diplomatiai futárok költségei ez által meg fognának takarittatni. — Ausztria, Bajorország és Würtemberg közt tanácskozások folynak egy, az Ulm­i határ közti dunaterü­let hajózási akadályainak mellőzésére czélzó szerződés megkötésére. — Hallomás szerint a helybeli templomok közötti szabad térek szabályoztatni, s a netalán még szo­kásban levő piaczbódék onnan eltávolíttatni fognak. — Egy, az adótáblázatokból szerkesztett statistikai kimutatás szerint a közvetett s egyenes adóból Alsó- Ausztriában fejenkint 16, Felsőben 8, Styria-, Ka­rinthia- s Karnioliában 6, partmelléken 10 , Tyrol-, Cseh-, Morvaország- és Szilésiában 5, Gallicziában 3, Dalmátországban 2 fő esik fejenkint.­­ A Lombardvelenczében fenálló 13 takarékpénz­tár jelenleg igen virágzó állapotban van. Összesen mintegy 25 millió líra (egy líra­i ezüst huszas) van letéve bennök, s ebből 20 millió magán-földbir­tokra gyümölcsözőleg fektetve. — Hallomás szerint a polgári törvénykönyv Ma­gyar- Horvátország és Slavónia számára már meg­nyerte a legfelsőbb jóváhagyást. Az új törvény alap­ját a köz­polgári törvénykönyv képezi, csak kevés módosítás történt a nevezett országok sajátságos vi­szonyainak tekintetbevételével; az új polg. törvény­kezés új évre lép életbe. Függő perek bevégzésére bizonyos időhatár van szabva. KÜLFÖLD. Francziaország. A „Moniteur“ telegrafi tudósításai szerint, a her­­czeg elnöknek Agendani megjelenésekor a lelkesült­­ség tetőpontra hágott. Minden oldalról „Vive l’Em­­pereur! Vive Napoleon III! Vive le sauveur de la France! hangzók a százezerét meghaladó tömegből. Útja Bordeaux-ig valóságos diadal­menet volt, hol, fogadtatása minden képzelhetőt felülmúlt. A hajóról Quinconnes-ban leszállva, lóháton jött a nagytérre, hol a töméntelen sokaság őt mint császárt, s mint harmadik Napoléont élteté. A községi küldöttségek vetélkedtek hódolataik kifejezésében. Ezek elfoga­dása után a székes­egyházba s onnan a hatósági pa­­lais-ba ment a toronyok üdvözlései közt. Este a pa­­lais-ban ebéd, a kertben zene s az egész város cso­dáján kivilágítva volt. Páris, oct. 8. Az utolsó tudósítások , a herczeg­­elnöknek Bordeauxbani fogadtatásáról részletesben szólnak. Az itteni pompa és lelkesedés minden eddi­git meghaladott. Az elláthatlan néptömeg „Éljen a császár! Éljen harmadik Napóleon! Éljen Fran­cziaország megmentője !“ kiáltások közt, késő éjig tolongott a fényesen kivilágított városban. A toulouse-i csata elmaradása nagy elégületlensé­­get szült az ottani lakosok közt, kik a régi rómaiak­hoz képest „panem és circenses“t követelnek. A herczeg-elnök valószínűleg nem fogadandja el Blois és Orleans városok meghívását, s ragaszkodik a fővárosba leendő visszatérésére kitűzött határnap­hoz. A franczia lapok nem győznek eleget beszélni az itteni készületek mindent meghaladó fényéről. A legnagyobbszerű Te Deum, a katonasággal vegyes párisi, és három megyéből összegyűlendő nemzet­őrség, a munkások által egy boulevardon — úgy szinte az auszterlitzi hídon felállítandó diadalív , s ezer más h­ódolatjel, mit a párisi nép oly csattanósan ért nyilvánítani, napi tárgyai a közbeszéd és feszült várakozásnak. Közönségesen hiszik, hogy a herczegelnök, mielőtt Saint-Cloud vagy Fontaineblauba menne, a tuileriák­­ban fog megszállani. A senatus összehívása napjáról elhallgattak. Any­­nyi bizonyos, hogy mielőtt e részben határoznának, az elnök visszatértét bevárják; ekkor azonban való­színű, hogy a határnap rögtön kitüzetik. A börzén nagy zajt ütött a­ Times egy czikke, melynek tartalma a frankfurti hírlap manifestumával igen összevág , s mely szerint : a császárságot többé mi sem gátolja, az 1815-ki kötményben megállapí­tott területi határszélek legpontosabb megtartásával. A Lyonban elfogott hetvenhét egyén közöl 44 sza­badon bocsátatott, s csak 33 börtönöztetett be.­­ A Haut-loire-i kerületben történt elfogatások a mar­­seille-i complottal látszanak kapcsolatban lenni. A foglyok közt két volt hegypárti képviselő, s de Saint Ferréol úr is van , kik az aix-i törvényszék által fognak elítéltetni. 1­hiors elutazott, a lapok azonban sietnek meg­jegyzem, hogy koránsem kényszerűség, hanem saját akaratánál fogva. Angolhonba megy, hogy ott a par­­liament megnyitásán — mely a birodalom vissza­állításával hihetőleg egy időre fog esni (?) jelen le­­gyen.­­ A fővárosban naponkint keringő képtelen hí­rek közt tudomásra jutott Girardin Emilnek azon — állítólag elfogadott indítványa, hogy a hírlap­kiadó

Next