Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)

1852-11-12 / 804. szám

1852* harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidéken, évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 „— .. » A havi előfizetés, mint a számonkinti elad­át ia megszűnt.______ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcz» Lak­ért ház 8. 804 Pesten : Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 „ — „ ,, Félévre 8 ,, — n n Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán­ rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, nov. 12-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajcsárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ sierkestő­ hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ 44 november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfzetési föltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 30 kr. Pesten házhozhordással 3 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-uteza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. posta­­hivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pén­zeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Összehasonlító taglalása a bécsi s pes­ti és temesvári iparkamarák jelen- * léseinek. Uj menetrendszer behozatala a cs. k. ál­lamvaspályákon. H­i­v­a­t­a­l­o­n. (Udv. gyász. Kitüntetés. Kinevezések.) Fővárosi hi­tár. Vidéki hírek. Auntria. (Bécsi vegyes hirek és események.)­­ JF­rancziaorzzág. (A „Pays“ az elnöki üzenetről. A Morning Post és az északi nagy hatalmasságok politi­kája. Napoleon Jeromos. Larochejaquelein hivatal­keresése. Abd-el-Kader.) Nagybritannia. (Nézetek Belgium és Piemont iránt. A török kölcsön ügye. Parliamenti tárgyalások.) Németország. (Berlin. Lipcse. Hannovera. Stettin.) Belgi­u­m. (Brüssel: kamaraülés.) Olaszország. (Turin: hirdetmény az őrállók éjjeli megtámadtatásai következtében. — Florencz : protes ■ tana küldöttség a Madiai házaspár­ ügyében stb.) Dánia. Görögország. (Athen : nagy szélvihar.) Törökország. (Smyrna, Montenegro stb.) Legújabb. Telagrafi tudósítások. Vegyesek. (Francziaország népessége 1851-dik év végén. — Nemzeti színház. — Börze.) Műtét. (Szépirodalmunk a forradalom után. III.) nov. 12-én. • Pest, nov. 11. I­­I. Napokban megjelent a temesvári keres­kedelmi s iparkamra hivatalos jelentése azon ke­rület múlt 1851—ik évi földművelési, keresk­e­delmi, szorgalmi, iparviszonyi s közlekedési ál­lapota fölött. Előttünk fekszenek most a bécsi (alsóausztriai), budapesti s temesvári kereskedelmi s iparkamrák tudósításai — ugyanannyi tükrei s mérlegei a birodalmi államegyetem három legjelentékesb or­szágrészének, mik annak három fő érdekét: a ter­melést, ipart és kereskedést mindenek fölött leg­feltűnőbben képviselik. Míg a bécsi iparkamrai terület a kézműszor­­galom­ és gyáripar előkelő fészkét képezi a bi­rodalmi complexusban, a temesvári kerületben a föld kincseinek termelés útjáni kibányászása je­löltetik az állami s magánszorgalom legfőbb teen­dőjéül ; ellenben a budepesti, mindkettőnek köz­vetítőjévé látszik a természettől kimutatva lenni, s midőn a birodalmi gyártmányok és ter­­mesztmények legalkalmasb lakhelyéül, legczél­­szerübb szétküldözési és cserepontjául ajánlko­zik , egyszersmind nevezetes kézmű és gyáripar elemeit s hajlamait mutatja föl, valamint a gaz­­dászati téren, áldott földe következtében, nagy eredmények fölidézésére van hivatva. Földművelő ország lévén hazánk pereminen­­tiam, s a birodalomnak egy olyan részét képez­vén , melynek földje, kellő hasznosítás által a mostanihoz mérve háromszoros termelési képes­ségre potencirozva, egymaga bőven pótolhatná a birodalom összes gabnaszükségletét, s ezenkívül még kivitelre is eleget juttatna, — nem csoda, hogy mi a közbirodalmi legfőbb érdekek mérle­gelésében, magunkat illetőleg, mindenkor a föld­­művelési momentumokat tartjuk leginkább sze­meink előtt, mivel nem is ok nélkül vagyunk azon meggyőződésben, hogyha országunk földé­­szeti viszonyai s kifejlődése a kívánt megállapo­dásra s virágzásra jutnak , nálunknál szilárdabb, erősebb, hathatósb és kibíróbb támasza, segély­forrása nem lesz a birodalomnak. Azért, kisérjük mi kiváló figyelemmel a te­mesvári keresk.­s iparkamra hivatalos jelentését, mivel az évi kimutatását s állapotát közli a ma­gyar föld azon részében nyert termésnek, amelyet mi magunk is khanaáninak nevezünk, — s mivel ezt viszonylagositva a többi faktorokra, mind fontosságát e kerület ápolást igénylő érde­keinek szándékunk feltüntetni, mind magokból a nevezett három kamra tudósításaiból kivonni le­hetőleg a kölcsönös különbségeket, s ekép jelle­mezni mind a három terület sajátképi hivatását az államegyetemben. Azonban mig a bécsi kamrát tudósítói mun­kájában kerületebeli hétszáz kebelzete­s ezédet hatályosan támogatták, s évek óta rovatozott rendes statistikai táblázatok álltak redelkezé­­sére, míg a pesti kamra áttekintő kimutatásá­nak egybeállításánál, mihez itt anyagok nagy­részt szintén hiányoztak, mégis ügybuzgó fér­fiak s ezéhek sikerdúsan segédkeztek, azalatt a temesvári kamra területén az ennek munkála­tait előmozdító kebelzetek s ezéhek vagy nem léteztek helyenkint, vagy csak legújabb időkben alakultak, s a kellő gyakorlatot és mellőzhetlen elődolgozatokat nélkülözték. E körülménynek tulajdoníthatni tán azt is, hogy míg a két fe­­lebbi kamra jelentései egész köteteket képez­nek, a temesvári csak néhány ívnyi röpirat, s a­mi hiányzik benne­­—a fehér lapok — megany­­nyi négyszögmérföldei a műveletlenül heverő tereknek, melyek szintén munkás kezekre s bol­dogabb jövőre várakoznak. Az 521 négyszögmérföldet képező kamra-te­rület, valamivel kisebb a virágzó Belgiumnál, kétségkívül legáldásteljesb része a term­esztmé­­nyekben gazdag országnak, anyagi haladás te­kintetében azonban egyike a leghátrább marad­iaknak, minek súlyát a kamra jelentése szer­kesztésénél mélyen érezé. A monarchia felsőbb tartományaiban nagyobbára minden már rende­zett állapotban van, rétegzetes összeköttetésben állanak a polgári­­ államélet összes ágazatai, legkisebb rész tagja a nagy lánczolatnak; itt ellenben úgyszólván mindennek még csak léte­sülni kell: az anyagi reform úgy mint a kimu­tatási táblázat itt még a jövendő feladata. Minthogy a terület kiválólag a termelési szor­galom képviselője, jelentését a kamra helyesen a termesztményekkel kezdi meg. Tudnivaló, hogy azon körülmények s okak, melyek hazai földészetünk haladását gátolák, legnagyobbrészt általánosak voltak, minélfogva ha a temesvári kamra azok feszegetésébe s ok­nyomozó taglalásába ereszkedik, újabbat alig mondhat, mint a pesti mondott, s mig emez a szükséges reformot s javításokat általános és részletes kijelöléssel czélszerűn körvonalazza , előbbi szintén, az ősi hiányokat megbélyegezve, negativ elősorolással nyújt leczkét a teendőkre nézve,mik a földművelési szerszámok javításában, a munkaerő­t megtakarító találmányok alkalmazá­sában s javítási közérzület ébresztésében közpon­­tosulnak; hogy a forgalmi eszközök szaporítása s javítása mind­ezek arányában hasonló buzgó­­sággal felkarolandó, említni sem szükség, s ezt a kamra egyes termelési ágazatok remélhető jobb sikerére nézve mellőzhetlen feladatnak te­kinti. A bécsi kamra a mezőgazdászat érdeké­ben megelégszik azon általános megjegyzéssel, miszerint számos mezőgazdászati termeléságak a vámegylethezi csatlakozástól te­temes előnyöket várhatnak, mely tárgybani csüg­­gedetlen kitartású törekvései az államkormány­nak közméltánylat­i elismerésben is részesülnek. Másra csekély jelentőségűeknek látszó dolgokat sem téveszteni el szem elől, ha a korral akarunk haladni, s a lehető hasznot biztosítni. Az anyagi érdekek me­zején nem kevésbé mélhatlanul szükséges a fejlődés menetét a mindenkori viszonyokhoz idomítni, s min­den változtatások, s javításokban az ezekre alkalmat szolgáltató okokkal egyenlő lépést tartani. Ezt meg­ismerve, az ausztriai államigazgatás a kisebb javítá­sokra kínálkozó alkalmakat sem hagyja használat­lanul elmúlni, kivált ha e javítások (bár magukban véve a nagy lánczolatnak csak egy kis szemét ké­pezik , olyan természetűek , hogy általuk azon szer­vezeti intézet, melyhez tartoznak, előreláthatólag egyszerűség, kerekdedség- s hatályban nyerni fog. Mióta az államvaspályák üzleti vonalai az éjszaki szakasznak — Prágától a szász határszélig — ki­építése , a magyar középponti vaspálya beváltása, s a cille-laibachi forgalmi út­szak megnyitása által nagyobb kiterjedést nyertek, szükségét kezdék érez­tetni a személyszállításra nézve fenálló tzenetjegyi rendszer megváltoztatásának, s e szükség annál érezhetőbbé vált, minél hosszabbra nyúltak az üzleti vonalak s szaporodtak az állomások. Tudni­illik a mostan fenálló rendszer szerint minden távolságra , mely minden államvaspályán (az éjszakin, délin, stb.) annak minden állomásáról minden állomására léteznek, teljesen­ nyomtatott menetjegyek adattak ki Bécsben, miből kitetszettek ugyan azon állo­mások , melyekre nézve érvényesek, de nem azon illetékek, melyek érettek járnak; azután a külön­böző állomási távolságok szerint épen annyi külön­böző term­okba füzeteztettek , melyek az illető pálya­szakokra az azonnali használat végett elküldettek. S minthogy a déli vaspályán eddig 41, az éjszakin 52, s a délkeletin 32 állomás van, s mindezen állo­mások közt mindhárom osztályú kocsikban fordulnak elő személyszállítások , a 3 vaspálya számára össze­sen 15,852 különböző menetjegyi term­őfajokat kel­lett nyomatni, s mindenikből megfelelő készletet kell tartani. Világos, hogy a kiadás e különbféle ke­zelés és számadás tekintetében nemcsak a bécsi kö­zépponti igazgatásnál, hanem a vaspályahivatalok­nál is igen sok nehézséget okoz ; s ha kérdjük , mi az oka, hogy már több idő óta nem tértek át egy­szerűbb rendszerre, kitűnik, hogy a mostani szer­kezetnek , melynek tagadhatatlanul jó oldalai is van­nak , árnyékoldalai csak akkor kezdtek jobban fel­tűnni, midőn az államvaspályák üzleti vonalai hosz­­szabbakra terjedtek, és hogy a rendszerváltoztatást, melynek szükségét az államigazgatás nem tévesztette el szeme elől, meg kellett előznie a szállítási dijak egységi megváltoztatásának, s a mérföld-törzsrészek kikerekitésének, mi csak az 1852. márt. 1-jével az éjszaki-déli- délkeleti államvaspályán életbelépett uj tarifával eszközöltetett. Ezen előleges kérdés elintézése után át lehete térni az uj menetjegyek behozatala főkérdésének el­intézésére, mi már mégis történt, miszerint jövő­ben, 1853. jan. 1-től kezdve az éjszaki, déli, 3 délkeleti államvaspálya menetjegyei szines papirra (az első osztály sárga, másik zöld, s harmadik barna papirra) fog Bécsben nyomatni, s onnan meg­rendelés után az illető pályaszakra elküldetni, oly módon, hogy minden egyes jegy, a kocsi osztályon s mérföldszámon kívül magában foglalja az egész s fél jegyért járó árt (mert minden jegyből kettészeléssel két jegyet lehetene csinálni) , holott azon állomások nevei, honnan s hová a jegyek érvényesek, csak az illető pályánál fognak utólagosan a czélra készített bélyegek által felnyomatni, és pedig úgy , hogy ezen állomásnevek az eredetileg odanyomtatott mérföld-Uj menet jegyrendszer behozatala a cs. hír. államvaspályákon. — Az anyagi érdekek mezején legészrevehetőbb, mennyire szükség, haladásra törekedve, első pillan­­ ­..... ■ ------- ------ . VJT!” J-J- .1 3 A­ PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. SZÉPIRODALMUNK a forradalom után. .. Eddig az irodalmi erők egyesült működéséről szóltunk. Most már az egyesek önálló műveit fogjuk külön osztályonként röviden ismertetni. Regény és novellairodalmunk a viharos napok után eleinte nagyobbára forradalmi tárgyakra szorít­­kozik, s ezek közöl egyet kettőt, mint Jókai: ,,For­radalmi és csataképek“ és Szirondi „Forradalmi képcsarnok“ czímű műveit kivéve , a legtöbb kevés becsesei brit s ephemer értékű vásári munkának te­kinthető. Mindamellett is, hogy oly kitűnő te­hetségek , mint b. Jósika Miklós, b. Eötvös József, Kuthy Lajos, újabban e téren nem működtek, (az utóbbitól csak a Karthausi 3-dik kiadása jelenvén meg) regényirodalmunk mezeje nem maradt egészen parlagon. Jókai Mór, ki először is mint regényíró lépett fel irodalmunkban, „Erdély aranykora“ czímű történeti regényével méltán gerjesztett nagy figyel­met , mert habár a történelmi forrásokhoz pedáns szigorral nem ragaszkodók, s topographiai tekintet­ben némely botlásokat követett el, s e mellett a phantasia játékának szabadabb tért enged, mint a hideg értelmi reflexiónak; művének cselekvékeny fo­lyama , szövege eleitől végig érdeklő, s alakjain is több élethű valódiság , több csont és hús látható, mint előbbi phantastikus regényében. Legújabb nagy műve, melyet e lap műtára ad „ szinte történeti tár­gyú s az ilyen kétszeres érdekkel és tanulsággal bir. — Kemény Zsigmondnak „Férj és nő“ czimű nemrég megjelent regényéből sok élet és emberis­meret, mélyebb psychologiai tapintat tűnik elő, a bonyolítás kifejtés egyaránt nagy ügyességgel van benne kezelve, s előadása világos, könnyen folyó. — Ezeken kivü­l két víg regény jelent meg : „Há­zasság speculatioból“ Boros Mihálytól, mely a ma­gyar falusi élet jellemvonásainak hű festésével van írva; de sok tekintetben fölöttébb nyers és triviális. — Székely József „Liliputi Tóbiás“-a bármily bi­­zarrnak tessék is némely részeiben, a mélyebb, an­gol humor kitűnő bélyegét viseli magán. — Kuthy Lajos Összegyűjtött novelláinak újabb köteteiben örömmel vettük észre a históriai stúdiumot, a törté­neti irányú törekvést, s úgy látszik, nyelve sem oly nagyon czikornyás és felsrófalt, mint azelőtt. — Bajza, Bérczy, Császár és Tóth Lőrincz szinte összegyűjtött beszélyeiket adák, s mind tartalom, mind művészi csinosságu styl tekintetében igen ér­­dekes olvasmányokkal gazdagíták szépirodalmunkat. — Jókaitól a forradalom után már két novella-gyűj­temény jelent meg, s még legpongyolábban írt mű­veiből is kisugárzik a teremtő géniusz , a kifogyhat­­lan lelemesség,egyszersmind a rendkí­vüliségek, az ex­­oticus tárgyak iránti előszeretet. Sajátos modorú elbe­szélésének komoly része olykor megható, magával ra­­gadó, azonban az egészséges, földerítő humor talán mégis erősebb oldala. Vas Gereben ,, Parlagi képek"­ czím alatt közlé népies beszélyeit, melyek különö­sen a dunántúli magyar népéletet, népies sajátságo­kat , a leghívebb vonásokkal, eredeti dialecttel s igen mulattató elmés előadással ecsetelik. A tiszai ember előtt sok tekintetben új és ismeretlen világ ez, de azért a valódi magyar itt is könnyen tájékozhatja magát. — A jó és éleső könyvkiadó társulat Szabó Imrétől egy két talpraesett erkölcsi népies beszélyt adott ki.­­ Az önállóan megjelent fordítmányok közt mind belbecs, irány, mind művészi nyelv- s átté­telre nézve első helyen áll a Császár F. által fordított „Jacopo Ortis utolsó levelei“ czímű olasz regény. Drámai irodalmunk a forradalom után, mind szín­padon mind azon kívül szembetűnően hanyatlott. S most csak azokról akarunk szólani, mik nyomtatásban je­lentek meg. Ezek közt legtöbb költői belbecscsel bír Erdélyi János „Velenczei nő“ czímű drámája, me­lyet szerző nem annyira a színpad, mint inkább az irodalom számára irt; csakhogy erőteljes, de áradozó nyelve nagyon is túl van halmozva képekkel, para­bólékkal.­­ A Horváth Dö­me szerkesztése alatt Kecskeméten megjelenő „Alföldi Szinműtár“ részint eredeti színműveket, részint fordítottakat hozott. Horváth Dömének „Podm­aniczky Balázs“ 63 Hor­váth Cyrillnek „Vetélytárs“ czímű eredeti színművei mellett e drámai gyűjteményben eddig elő már 3 for­­dítmány is jelent meg: a „Neslei torony“ Horváth Döme által, — „Paul Jones“ — Ács Zsigmond , és a classikus „Phaedra“ Horváth Döme által eléggé szabatosan fordítva. — Nagy Ignácz Összes Szín­műveit adá ki, mik jő comikai érből fakadván, mu­lattató hatásúak, s miknek koronáját az oly rendkívüli hatással adott „Tisztujitás“ czimü pályanyertes víg­játék képezi. A magyar eposzt a csatázás eltűntével egyedül Garay János „Szent László“ czimű, magasabb köl­tői ihlettel alkotott, kitűnő jelességű hős költeménye képviseli, mely mű számos példányai rövid idő alatt mind elkeltek, s most már második kiadásra vár.— Arany János víg eposzt, vagy inkább hőskölteményi paródiát irt „Nagyidai czigányok“ czim alatt, mely bár Toldyjával már csak triviális tárgyánál fogva sem állhatja ki a versenyt, de a maga nemében nagyon eredeti, s költőnk tősgyökeres m­agyarságu arany tollát majd minden vers sorában elárulja. Lyrai költészetünk mindenek közt az élet legerő­teljesebb jelenségeit mutatá fel a forradalom után. Hiába, a verselés körülbelől olyan inclinatiója és­­ kedvencz foglalkozása a magyar fiatalságnak, mint

Next