Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)
1852-11-25 / 815. szám
1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken, Pesten Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 5 f. —kp. Félévre 10 ,, „ „ A havi előfizetés, mint a számon kinti eladás is megszűnt. Évnegyedre 4 Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, „PESTI 810 uoumivu, uu». uu OU. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négydasábos petit-sora 4 p. kr.jéval számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, mi utcza Lafferthás 8. Szerkesztési iroda: Őrs utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen Ívnví nln Vríchan minhánnan . TPITOftliiníkhan. TARTALOM. Egy behasonlitó taglalása a bécsi, pesti és temesvári iparkamarák jelentése in . U. V. ’ Levelezések. (Páris: A hadsereg leszállítása. Az elnök házassága. Nyilatkozványok. Kezdvel. Külügyi politika.) Fővárosi hktár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hírek és események ) Francziaország. (A hadsereg leszállítása. Udvari illemszabályok. A 11190m püspök. A Times a forradalmi nyilatkozványokról. Vegyesek.) Nagybritannia. (A „Globe“ és Disraeli. — A „Times“ vezérczikkei Wellington herczeg érdemeiről. — A temetési gyászszertartás f. hó 18-kán.) Németország. (Berlin. Drezda. Weimar.) Helvétia. (Bázel: nagytanácsi választások.) Olaszország. (Turin: Cavour felgyógyult. — Gioberti hullája. — Hir a tunisi bey haláláról.) Spanyolország. (Miniszterváltozkodás. A kormány coquettirozása a progessistákkal ) Belgium. (Kamraülések.) Törökország.(Követváltoztatás. Hirek Hauranból.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Műtét. (Naptár-irodalmunk.) Budapest, nov. 25-én. Pest, nov. 25. V. Nem lesz érdektelen végre azon irányzatok s mozzanatokat vázolni, miket a birodalmi kereskedelmi kamrák magának a kereskedésnek mellőzhetlen kellékeiként mutatnak föl. Maga a bécsi kamra megvallja, mikép az 1851-dik évi általános kereskedelmi viszonyok nem voltak különösen kedvezők, mely körülmények okát ő a vámrendszer átalakítása nyomán kilátásba tett idegen verseny üdvtelen következményeitőli félelemben, a valutának múlt évben folyton tartott értéktelenülésében s az abban visszatükröződő, fölötte kedvezőtlen külföldi váltófolyamokban, s végre a munkásbérnek a közdrágaság következtébeni tetemes emelkedésében találja, mely ugyan közvetlenül az iparos osztálynak ártott legérzékenyebben, de roppant visszahatást gyakorolt minden kereskedelmi viszonyokra is. Névszerint az országos pénzérték rehabilitációja nyomán állandóan be az összes élelemszerek köz árcsökkenése, s ennélfogva az iparkészítmények növekvő használata, valamint a nyersanyagárak és munkásbér előbbi tételei, nagyon természetes, hogy azon óhajtott szabályozás után), a közforgalomtól elvont ércrtékék is gyümölcsöző- s élénkítőleg halandnak annak mozzanataira vissza. És itt a börzére fordul különösen a kamra figyelme. Nyilván minden nemzetgazdászati alapot tagadna meg az, ki a börzei intézmény közjótékonyságát kétségbevonni nem átallaná. Csak a börzén űzött lelkismeretlen nyerészkedési játék ellen, mely a mindennemű érték valódiságát aránytalanul s gyakran minden alapos számítás kijátszásával változtatja, kívántatik a közhatalom erélyes rendelkezése. Épen e börzejáték korlátozására legjobb akarattal intézett hitel megszorítások a különféle hitelintézetek részéről,gyakorolnak aztán ártékony befolyást az áruforgalomra, úgy mint az iparra, s a nélkül mégis, hogy a bözzeszédnek véget vetnének, akadályozzák a közügyletet. Az eszéd okozta hullámzások uralkodván az összes pénzügyön, mindent, minek alapját a pénz képezi, tátongó örvényekbe maguk után ragadnak. A sajnos értékingadozások ellen erőteljes, állandó gátot a kamra véleménye szerint ugyan egyedül végleg megállapított politikai viszonyok, az állambevételek és kiadásokban helyreállított egyensúly, s a birodalmi kereskedelmi mérleg szilárdítása fognának emelni, hanem épen azon tapasztalás, hogy minden értékjavítási rendszabály hozatalakor vagy a politikai láthatár tisztulásakor az árfolyam-jobbulás soha sem marad el, a forgalomüző közönség bizalmát jelenti az állam végtelen segélyforrásaiba, a jelenlegi pénzügyi szorultság eltávolítására alkalmas kimeríthetlen erejébe, s a magas kormány azon folytonos gondjába, miszerint e szorultságnak mielőbb véget vessen. Nem ok nélkül fordul a polgárok egyeteme határozott bizalommal a magas államkormány felé különösen a pénzügyet illetőleg, mely miképp vázlatos vonásokból látjuk, a kereskedésnek igazán mozgató lelkét képezi , mivel az ő kezeiben van a hatalom és azon eszközök, mik által mindenfelől irányt szabhat a pénzfolyamon alapuló működéseknek, úgy mint annak visszaéléseit nyilván korlátolhatja. A kereskedelmi viszonyok ilyetén állásában annál fontosbak azon javaslatok, miket a bécsi kamra különösen a birodalmi nagykereskedés érdekében hoz fel, s mik általános alkalmazásra vonva következők: a) a forgalmi összeköttetések minél nagyobb tökéletesítése, szárazi s vizi közlekedés javítása s gyarapítása, korlátlanabb verseny a vasútépítés s gőzhajózási üzletben. b) kellő távirati vonalak s használatuk árának mérséklése, hogy az ügyletvilág ez üdvös intézet előnyeit nagyobb mértékben élvezhesse. c) A levél- és pénzszállító postahivataloknak részint szaporítása, részint újraszervezése különösen Magyar-, Erdély-, Horvátországon, Slavoniában és a Vojvodinában. d) A Lloyd- és dunagőzhajózási pénzküldeményzési díjak csökkentése. e) A hazai mezőgazdasági, bányászati s műipari termelés növelése. f) A pénzérték szilárd megállapítása. g) A cs. k. szab. ausztriai bank alapszabályainak óhajtott módosítása, különösen a szükségelt hitelintézetek s egyéb közhasznú szervezetek életbeléptetése tekintetéből. b) Egy átvizsgált erélyes csőd-s bukási, nemkülönben egy czélszerű kereskedelmi törvény mielőbbi kibocsátása. i) Bánya- s földmivelési, ipari, kereskedelmi és szállitványi vállalatokra irányzott társulati szellem előmozdítása s pártfogolása. j) Szigorú határőrzés s czélszerű vámszabályzat. k) Idegen államokkal kötendő kedvező hajózási s kereskedelmi és vámszerződések , ideértve a nagy német s alakítandó osztrák-olasz keresk. s vámegyletet. Végre l) A tengerentúli keresk. viszonylatok erélyes védelme, s hathatós gyámolitása a birodalmi keresk. konsuloknak a rájok bízott érdekek képviseletében. Jelen elősorolt kellékek teljesítése jobbadán a közhatalomtól függ ugyan, s a birodalom nagykereskedésének emelésére czéloz, hanem azért, valamint bizonyos, hogy azok jótékony hatása az összes s legtávolabb kereskedelmi viszonylatokra is kihat, nemkülönben mellőzhetlen föltétele sükerüléseknek, miszerint a közhatalmat e nagy munkálatban a társadalmi erők összesen, mindenekfölött pedig azok, melyek ez intézkedések által legközelebb érdekeljék, hatályosan gyámolítsák. Név szerint bennünket illetőleg, el nem hallgathatjuk azon szomorú tapasztalást, mikép a minden közügy virágzásához megkivántató közszellemből tán legkevesebb jutott hazánk kereskedelmi osztályába , minélfogva legutóbbi időben még azon emeltyűket is, miket legtisztább ügybuzgalom hozott életre, s mik a hazai kereskedés virágzatának szemmellátható csiráit foglalák magokban, részvétlenül elbukni engedé. Egyébiránt nekünk nem feladatunk, gyászsorokat írni kereskedelmi osztályunk önelhanyagolása fölött, mert meg van írva, hogy „a ki magán nem segít, azon isten sem segít,“ — csakhogy, fájdalom, egy ily nagykihatásu érdek mulasztása közártalommal jár ; mi csak a hivatott orgánumok tapasztalatait s javaslatait a szóbanforgó ügyre nézve állítjuk egybe, hogy azokból is annál rémletesb világban tűnjék ki hátramaradásunk, s azon következmény: mennyire kell minden erőnket megfeszítenünk s a közhatalom tevékenységével karöltve munkálnunk, hogy anyagi érdekeink, miket a kereskedés tetemesen képvisel, közös óhajtásunk szerint előmozdittassanak. Mind a pesti mind a temesvári kamra óhajtásai, kereskedést illetőleg, a fenebbi pontokban találják lényeges kifejezésüket, s különösen a belkereskedés emelésére közös kívánságuk : a házaló-kereskedés szabályozásában, kereskedelmi törvényszékek állításában, a piaczok és vásárok rendezésében, az alkuszok szervezésében, a súly- és mértékegység behozatalában pontosul össze, miket a bécsi kamra szintén a részletes belkereskedés emeltyűi közé sorol, s valamint a bánáti termékforgalom legfőbb eszközét a temesvári kamra szerint jó országos utak képezik, úgy a hazai központi kereskedés egyik legnagyobb szükségletét a pesti kamra egy helyben állítandó átviteli raktárban tünteti föl. A kiviteli kereskedés élénkítésére legkczélszerűbb mód: részvénytársaságok alakítása, s külföldi ügyletben jártassa végre különösen kiképzett egyének állítása a kiviteli kereskedés élére. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NAPTÁR IRODALMUNK. Az irodalmi világban alig van nagyobb fontosságú tényező , mint a naptár, vulgo , kalendárium , mely még a legszegényebb ember házánál is csak oly szükséges eszköz, mint a tűzszerszám, vagy a főzőedény. Ezen nélkülözhetlen házi czikket, a szellemi életnek ezen mindennapi kenyerét világszerte roppant menynyiségű adagokban szokták készíteni, s hazánkban is alig létezik nyomda, melynek több ezer példányban nyomatott saját kalendáriuma ne volna , miután ezen biztos jövedelmi forrásból még a legsilányabb sajtó is fentarthatja magát. Nálunk még e század elején csak olyan ,pro-cseprő kalendáriumokat csináltak a jó régi lőcsei formára, s a szorosan vett naptáron kívül legfeljebb is egy-két hasznos házijegyzetet, egypár kopott anekdotát s az országos vásárok jegyzékét lehetett azokban feltalálni. A mint az újabb évtizedekben szellemi életünk, a ezzel együtt irodalmunk is mindinkább fejlődni kezdett, — naptáraink tartalma is évről évre bővült, s érdekesebb, tanulságosabb lett. — A könyvnyomdászok régebben akár értettek hozzá, akár nem, többnyire maguk szerkesztették össze kalendáriumaikat, s nem igen volt benne köszönet; újabban az életrevalóbbak átlátták azt, hogy könyvet írni és nyomni különböző mesterség, s naptáraik szerkesztésével az ügyesebb írókat bizák meg, miáltal több naptárunk bizonyos belbecsre emelkedett. E tekintetben Landerer Horn vezére, a kassai Házi barát jó példával mentek elől, s a gazdasági egyesület által kiadott Mezei naptár, s az Iparczímtár szerkesztői szinte felfogták s jelesen teljesítek hivatásukat. Azonban most, a forradalom utáni időszakban naptár-irodalmunk még teljesebb, erőteljesebb virágzásnak indult, mint azelőtt, mi, tekintve ezen ügy fontosságát, igen örvendetes jelenség. Ez ujabbkori mozgalom első lendületét Friebeisz Istvántól kapá, ki a Müller könyvárus által kiadott Nagy naptárt 1852-re és 1853-ra a legszerencsésebb és praktikusabb tapintattal szerkeszté; általán véve oly bő , változatos, mulattató, s mi legfőbb, az élet minden viszonyaiban haszonvehető, s a műveltebb osztály minden rendű és rangú olvasóit kielégítő tartalmat adott annak, mint még előtte senki más. — 1852- diki Naptárában a reális és gyakorlati ismeretek terjesztését leginkább a következő czikkek mozdták elő: havonkénti teendők a gazdászat körében; legújabb statistikai adatok ismertebb országok státuséretéből: földterület, népesség, államok hadi ereje, tengeri haderő, budget, forgalomban lévő papírpénz s bankjegyek, státusadósságok, nevezetesebb államok kereskedelmi forgalma — nevezetesebb fürdőink kivonatos ismertetése orvosi szempontból és társadalmi tekintetben; —a világ iparműkiállítása Londonban; — Kertészet, erdészet, marhatenyésztés, méhtenyésztés; —Az életrend 10. parancsolatja; — Piperekor ; — Gazdaság, gyáripar s gépészet; — Hasznos tudnivalók; — Budapesti vezér; — Budapesti intézetek s egyesületek. — Meg annyi tanulmányos czikk, érdekes, eleven előadással. — Az osztrák birodalom és Magyarország közhivatalainak név- és czimtárát is eddig még szokatlan kiterjedésben közlé, úgy hogy még a falusi községek jegyzőinek névsorát sem hagyá ki. A legszükségesebb tudnivalókat, mint bélyeg-skála, dohány-monopólium, kamat-tábla, érczpénz értékét, cselédbért, haszonbért kimutató tábla, s birodalmi postaállomások névjegyzéke, postajárás stb., szinte nagy szorgalom- és pontossággal öszszegyüjtve adá ki, s a szöveghez több érdekes fametszvényt csatolt. — Régibb naptáraink mulattató része azelőtt leginkább külföldi és hazai írók műveiből átvett, mondhatni, elorzott czikkekből állt. Friebeisz és Müller e tekintetben is belbecsre s önálló eredetiségre akarván emelni naptár-irodalmunkat, e czélból jelesebb belletristáinkat díjazás mellett közremunkálásra szólták fel, s Kuthy, Lévai, Tompa, Jókai, Lisznyai, Bernát, Erdélyi élvezetes olvasmányokkal nyiták meg a szépirodalmi csarnokot. A jövő 1853-ra kiadott Nagy naptárunk sokoldalú tartalmasság tekintetében még az első évit is felülmúlja. — A statistikai jegyzetek az ausztriai birodalom terményei, ipara, s kereskedelme ismertetését tárgyazzák. Ezután következik az európai s amerikai nevezetesebb fővárosok sorozata népességeik, s Pesttőli távolságuk kimutatásával. — Az osztrák birodalom legnevezetesebb ásványos vizeinek kivonatos ismertetése orvosi tekintetben. —• „Egy jelenet a falu korcsmájában,amely czikknek főczélja falusi iskoláink annyira kívánatos javítására fordítani az illetők figyelmét. —A,,telegrafok“ ismertetését, számos ábra kíséretében, s könnyen felfogható magyarázattal, Falvay István, mérnök közli. —A „mozdonyokéról szinte tanulságos czikk értekezik. — Havonkénti teendők a mezőgazdászat, rétmivelés , marhatartás, kertészet és erdészet körül; — Igen haszonvehető tanácsok a kül-és belgazdászat koréban. — Fekete János tanár a „süketnéma ügy“ érdekében szólal fel, statistikai adatokkal kimutatja : melyik országban hány süketnéma-intézet létezik, miből látható, hogy nálunk aránylag legkevesebb. Csak kettő. Ezért helyesen jegyzi meg , miszerint hazánkban kötelességgé kellene tenni azt, hogy minden s sketnéma neveltessék. Ezután a váczi süketnéma-intézetet ismerteti, s a szerkesztő felhívja az illetőket, hogy az ily philantropikus intézeteket nagy közönségű naptárában megismertetni szíveskedjenek. — A Budapestről Bécsbe utazók használatára is vannak jegyzetek. —• Dr. Hufeland-ház-és útigyógyszertartását is czélszerű volt közzé tenni. — Az „Utazók és Budapesten lévők naplója“ leginkább a fővárosi közlekedési eszközöket ismerteti. — A „kötés, hímézés és horgolás“ nők számára igen haszonvehető czikk, a e mellett a női közmunkáknak leánynöveldéinkben idegen nyelven eltanult műszavait ishelyesen magyarosítja; e czikkhez több minta-ábra is Páris, nov. 18. A köztársaság herczegelnöke , hogy alkotmányszerinti kifejezésekkel éljünk, azon ünnepélyes ígéretét, miszerint a császárság a béke (l'Empire c’est la paix) beváltani látszik , ugyanis a Moniteur nem hivatalos részének mindjárt elején ezt olvashatjuk : „1848 jan. 1-jén a hadsereg létszáma 380,500-ra volt emelve. A forradalom után 446,808 volt. Ez Napoleon Lajos első megválasztásának pillanatában történt igy. Lassankinti apasztások következtében, ezen szám 1852. jan. 1-én leszállott 400,594-re. A herczegelnök ő fensége a hadügyminiszterek rendeletet adott, hogy 370,117-re szállítsa le. Ezen létszám az afrikai és római haderőt is magában foglalná. „Ezen annyira fontos rendelmény a közelebbi dec. 1-vel fog életbe léptetni, ennek következtében a hadsereg kevesebb, mint egy év alatt, 30.000 emberrel fog leszállíttatni.“ Ezen rendszabály eredménye lesz , hogy a hadiköltségek húsz millióval szállanának le, mi ugyan nem valami sok az egészet tekintve, azonban mégis annyi, miszerint erkölcsi hatást idézhet elő, mi meg is van. Mi tulajdonkép a leszállítást illeti, ezt nem tartjuk, katonai szempontból, annyira fontosnak. 30.000 ember,már magában véve is oly kevés, hogy figyelmet sem érdemel; de különben is a seregvázak mindenütt megmaradván, néhány nap alatt, háború esetében , az elbocsátott számot vissza lehet vonni. Feltűnik —mint halljuk —sokak előtt, miszerint a lovasság létszáma nem fogna leszállíttatni, — és csak a gyalogság kevesbít tetnék. Ezen körülményt sokan hajlandók a herczegelnök e tekintetbeni nem elég őszintesége kimutatására védőül