Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-15 / 855. szám

maros megyén keresztül Galicziába vezető országút, közepén metszi kétféle az Avast; a nagyobb folya­mok sorába helyezhető Túr vize itt veszi eredetét, faanyagokban dús bérczei gazdag vaskő-telepeket rejtenek keblükben, felhasználandókat a közérdek számára ; több százakat meghaladó birtokosai több­nyire a főrendből vannak. Itt a bérezek által elszi­getelt helyen létesült azon vasgyári vállalat, mely annyi szép jövendőt ígér birtokosainak úgy mint a munkával élő környéknek. E vállalat még 1849. vé­tetett czélba az igen tisztelt bányaigazgató és derék hazánkfia Fial­a József által, s a terv kivitelét leginkább Kovács Lajos közbirtokos pártolta és kieszközölte; alapköve 1851 julius hónapban téte­tett le. A kiszámíthatatlan vaskő és faanyagok, a meg­­becsülhetlen vizező e vállalatnak örök időkre virág­zást s hasznos jövendőt biztosítnak Kovács Lajos, ki egyszersmind az Avasban potior birtokos, a gyár szellemi istápolását, Fial­a József mint igazgató, K­o­r­á­n­y­i Pál, mint segédtiszt pedig a technicumát hajták végre, mindhárman szép rész­vény­szám birtokosai. Megható a nagyszerű munka még nagyobbszerű eredménye, megható az ipar egy ily­en gyümölcsének látása. Az olvasztónak czél­­szerű, csinos kiállítása az igazgató szakértőségét eléggé tanúsítja. Ez év első éjjelén jött az első vas az olvasztóból, s finomsága s kellő tulajdonai a leg­jobb vasak egyikét mutaták fel. Folytonos áldás és siiker körözte a vállalatot. Egressy János, streznai birtokos. VASI LEVELEK. V. Az uj év meglehetős férfias keménységgel kö­szönte be hozzánk elsatnyitván fagyával az erdők árnyékos­ zugolyában fakadó szt György virágokat, de megbocsátjuk neki e vétkét, uj szellem­virágokat hozván magával az irodalmi téren. A megindított szépirodalmi lapok erélyes gyarapodása bizonyságot szolgáltat arról, mikép a sajtó felfogta az idő igé­nyeit s helyzetének teljes ismeretével bir. A nemze­­ties érzelmek házi isteneink oltárán lobogó fáklyák­ként tűnnek fel napjainkban, s midőn ez érzelmeknek irodalmunk emelkedése­ által táplálékot enged a ha­talom, nem tesz mást, mint a humanismusnak s a magas­ szellemi fejlődésnek engedi szétterjedni azon sugarait, melyek a monarchia nagyságát és dicsősé­gét szellemlángokkal támogatandják. E nemzet er­kölcsi érettségének bizonyítványait napjainkban iro­dalmába fekteti: ebből halászhatja ki a történelem saját kincseit, ebből határozhatja meg azon lelki erőt, melyet népünk az idők viszontagságai ellenében kifejt. Mert míg egyrészről nem tagadhatjuk el azon apathiát, mely a vésznapok letüntével szót és kö­zönséget egyiránt megdermesztett, másrészről öröm­mel kell bevallanunk : mikép a legújabb időben nem­csak az óriás szorgalom,­­ de az újabb nemzeties iskola túlnyomóságának elvitázhatlan nyomai is fel­ismerhetők szépirodalmunkban. Óhajtandó, hogy kellő részvét és lelkesedés támogassa nemzeti létünk e jelenségeit. E részvét minden esetre szükséges is, hogy az irodalom társadalmi életünkre megtehesse a kellő hatást s a civilisatióra jótékony befolyással lehessen. De míg a miveltség magas­ fokán álló osztályokról igy gondoskodva van, hogy lelki tápot nyerhessenek a sajtó által, jó volna megemlékezni e tekintetben a népre is, mely napjainkban megyénk­ben is annyi égbe kiáltó jelelt adja erkölcsi rom­lottságának. Alig van vége egyik rögtönitélő bíró­sági eset executiójának , már a másik kerül sző­nyegre. S ha puhatolgatjuk ez általános ronlottság alapokait, alig bírjuk feltalálni a kibonyolító vezér­eszmét. S vájjon minek is lehet e rögtöni vissza­­sülyedést leginkább betudni ? A politiális rend­szabályok szigorúbbak az előbbinél, a szegénység, kivált vidékünkön nem mutatkozik oly nyomasztó alakban , hogy jóravaló ember kétkeze munkája után meg ne élhetne — tehát hol fekszik e szellemi nyavalyának oka ? tán a vallásosság érzelmeit irtot­ták ki a nép lelkéből a viharos napok?.... Igen valószínű , s ez nagy szerencsétlenség, mert mindent, könnyebb visszaállítani, mint e látatlan, de hatalm­mas alkotványát az emberi kebelnek. — Különben a farsang nálunk is meghozza saját bohóságait, ugrá­lunk, muzsikálunk s feledjük múltunkat, feledjük bajunkat. Szombathelyen négy érdekes zene melletti thée-estélyen jelenik meg a hivatalos világ; ezen­kívül több házi és nyilvános mulatságokról beszél­nek. Kőszeget árván hagyák ugyan a magyar szí­nészek Szuper vezérlete alatt, de azért a farsan­got tán csak nem vitték el tőlük. Kis­zelben a „ke­­menesi“ fiatalság té-kére hirdet egy társas táncz­­vigalmat, hol Kemenes czimbalmosa is je­len leendj de csak czimbalom nélkül, miután ezt majd minden kemenesi ember bírja már úgy is. Jó lenne tán a műtárban is tért nyitni a magyarnadrágos múzsának, mely Kemenest megénekelte. — Vasme­gyében a n­y­á­r folytán Csánig helység porrá égett, ősszel felépült s télen megvette az ott lakott egyetlen úri egyéniségnek vagyonát 65.000 víton. Mit tud a magyar polgár, ha kellő szorgalommal áll a dolog mellé ?­­ — Napokban a győri zenészek mu­lattattak egy barátságos háznál bennünket. A böjtöt Pesten szándékoznak eltölteni. — A fa szűke már­is nyomasztólag hat mindennapi életünkre : érezzük hiányát egy korlátozó törvénynek, mely a tagosítá­sok által általán­ossá vált erdőpusztításoknak vé­get vetne. Igaz, hogy ez a tulajdoni jog látszólagos sértésével járna, de a státus érdekei minden egye­sekéi fölött állanak. Szombathelyen létező megyei dologházban levő, fegyenczeket most nagyban lehetne foglalkoztatni, mert a rabok száma egy idő óta mégegyszer annyira szaporodott, mint rendesen. Most mintegy 180ra megy számuk. Ennyi pokrócz ember mennyi pokró­­czot készíthetne? nemrég egy tolvajsággal vádolt s a rögtönbiróság által halálra ítélt egyéni a törvény­szék társának ujóbbi felfedezése következtében éle­tével ajándékozott meg, felfüggesztvén az ítélet vég­rehajtását, míg a mentségére felhozott körülmények kiderülendnek. Mindenesetre a törvényszék hivatá­sának felfogásáróli tiszta fogalmait tanúsítja ezen eset, melyben az igazság könnyen áldozatjává lehe­tett volna a formalitásoknak. Casinónknak rendesen kevés látogatói vannak, sokat elvonván ezekből újan nyitott kávéháza a városházi vendéglősnek annyival inkább, mert ott igen jutányos és tiszta kávéházi italokkal szolgálnak. A lalétromkeresők bolygatják már a népet, szor­galmasan beleásnak a szobák és kamarák földjébe. Ugyan a kormány rendeletéből czélszerű vizsgálatok vizetnek véghez a falukon, hogy a veszélyes és ra­gályos nyavalyákkal terhelt lovak agyonszúratván a nyavalya tovább terjedése meggátoltassék. Sárvárott ismét tánczvigalmat terveznek a hely­beli népiskola javára. Nem is kétkedünk rajta, hogy a nyereményes vigalom, mind kijátszandó holmik mind egyéb részvét tekintetében a legjobb sikernek fog örvendeni. — E biztossági kerület derék hiva­talnokai fő elfoglaltságát a cselédügyek elintézése teszi: mint értesülve vagyun­k, alig van nap, hogy ily kellemetlen foglalkozással ne zaklattatnának. — A gabnának meglehetős ára van piaczainkon, de a hízott sertésé nincs vele arányban, mert az a ter­­mesztmények drágasága mellett is meglehetős olcsó, így vagyunk a szarvasmarhával is, minek azonban a szüleség hiányban könnyű felfedezni okát. Ke­­vesbbé hat e körülmény a lovak árára: a jó ló most is, mint mindenkor elég drága. — Vásáraink a le­hető legnépesebbek, de a bor drágasága megfoszta ezeket a szokott comikus jelenetektől . Csak itt ott látni most egy egy pikos embert tántorogni, ki el­adott jószága árának egy részét megitta, másik ré­szét hazáig el fogja veszteni, ha úgy nem rabolják el tőle. A „nagy erdőn“ nemrég gyilkoltak meg egy szegény embert 15 mérő zab áráért.­­ Az egészségi állapot körünkben nem a legjobb lábon áll, a hurut s nátha meglehetős nagy mértékben ha­talmaskodik, sokat ágyba is ejt. Múlt évi decem­ber hóban tetettek örök nyugalomra megyénk egyik derék s tudományosan miveit egyénjének Nagy Lajos úrnak, tetemei Jákfán. A nemeslelkü em­berbarátot több gyámol nélküli árvák s baráti és is­merői a legőszintébb fájdalommal gyászolják. Nyu­godjanak békével porai i­lye­ket kivéve, mely által a házalókereskedés iránt egy uj törvény bocsáttatik ki. *) Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausz­triai Császár , Magyar és Csehország királya, stb. stb. megfontolván, miszerint az 1811-diki máj. 5-kén kelt házalási nyiltparancs birodalmunk minden részeire nem terjed ki, és annak tárgya az idő folyama alatt oly lényeges változásokat szenvedett, melyek új határozatokat szükségesnek , minisztereink és biro­dalmi tanácsunk meghallgatása után az idézett 1811-diki május 5-kén kelt házalási nyiltparancs s az arra vonatkozó utólagos törvények és szabályok megszüntetése mellett, a házalókereskedés szabályo­zása végett következőket rendeljük: 1. §. Házalókereskedés alatt az árukkal helységről helységre és házról házra járva, meghatározott ela­dási hely nélkül űzött kereskedés értetik. 2. §. A házalókereskedés csak különös engedelem és a következő határozatok megtartása mellett űzethetik. 3. §. A házalókereskedés-üzlet végetti engedelem csak oly személyeknek adath­ozik , kik az ausztriai alattvalók; b) a 30­ éves kort elérték ; c) valamely feltűnő undorító betegséggel vagy ilyes testi fogyatkozásokkal terhelve nincsenek; d) csempészkedés miatt büntetve nem voltak, vagy előrebocsátott jövedéki vizsgálatnál nem csupán bi­zonyítékok hiánya miatt maradtak büntetlenül, vagy a­kik súlyos jövedéki áthágás miatt nem büntettek, avvagy kiktől a nyert engedelem el nem vonatott (20. §.); e) feddhetlen erkölcsüek s politikai viseletükre nézve hibátlanok;­­ a polgári jogok teljes élvezetében vannak. A b) alatti határozattól a körülményekhez képest (17 és 18 §§.) eltérni szabad. 4. §. A házalókereskedésrei engedelmet a politikai kerületi hatóságok (megyei hatóságok, delegatiók) adják. 5. §. Az ilyen engedelemért folyamodni akaró sze­mélyek, kötelesek ezen engedelmet a járási hivatal által azon kerületi hatóságtól (megyei hatóságtól, de­­legatiótól )kérni, melynek kerü­letében állandó lakhe­lyük létezik, és magukat kellően igazolni az iránt, miszerint ők a 3. §. szerint az ilyen engedelem meg­nyerésére alkalmasak. 6. §: A házalókereskedés megengedése egy külö­nös házalási levél vagy házalási könyvecske kiadása által történik. Ezen engedelem csak azon személyre nézte érvényes, mely a házalási okmányban kijelöl­tetett, és az engedelmi okmányt sem másnak áten­gedni sem pedig azt más személyekre kiterjeszteni nem szabad. 7. §. A házalókereskedésrei engedelem csak egy évre adatik, azonban oly személy, ki már ilyen enge­delem birtokában van, a megengedett házalási idő meghosszabbítását, lakhelye szerint az engedelem­­adásra hivatott hatóságtól kérheti, és ezen kérelem, ha az elutasítás mellett különös okok nem szólanak, teljesítendő; ezen okokról a kérvényrő a végzés kiadásánál értesítendő. A házalási idő meghosszabítása végetti kérvény a megengedett idő lefolyta előtti három hónap alatt benyújtandó , és a kérvényben előadandó, mely napon és hónapban s mily szám alatt adatott legyen a házalókereskedés végetti eredeti engedelem. Az, a­mi ezen előadásra szükséges, a házalási okmányból látható. 8. §. A házalókereskedés, nem tekintve a ki­­eszközlött engedelmet, csak akkor űzethetik, ha a házaló azon eléje­­abott következő kötelezettséget teljesíti, miszerint minden helységben, melybe ő be­lép , ha ott politikai vagy rendőri hatóság létezik, házalási okmányát ezen hatóság által látamoztassa. Oly városokban és mezővárosokban , a­hol politi­kai vagy rendőri hatóság nem létezik, ezen láttamo­­zásnak a magistratusnál vagy községi elöljáróságnál kell történnie. 9. §. A házalókereskedés végetti eredeti engede­lem pusztán azon koronaországra szorittatik, melyben *) Az ausztriai birodalmat illető közönséges biro- ■ dalmi törvény- és kormánylap 1852-diki decem­ber 18-kán megjelent LXXIV-dik darabjából, az kiadatott. Ha a házaló már koronaországba lép, úgy engedelme csak azon helységekre nézve érvé­nyes , melyekre nézve házalási okmánya a hatóság által láttamoztatott. Ha azonban a házaló azon más koronaországban, melybe lé­pett, a házalókereske­­kedést folytatni akarná, úgy ő köteles a koronaor­szágba lépése napjától számitandó 10 nap alatt háza­lási okmányának megerősítendő láttamázása végett ezen koronaország valamely kerületi hatóságához fordulni, mely által neki a házalási engedelem az egész koronaországokra nézve is megadatik. Az ilyen megerősítendő láttamozás azon esetben tagadandó meg, ha a házaló személye vagy az okmány érvé­nyessége , avagy a házalókereskedés folytatásának törvényszerű módja iránt alapos kétségek támadnak ; a kerületi hatóságnak a koronaországra nézve meg­erősítő láttamozása a házalási okmányon pontosan kijelölendő Az eredetileg adott engedelem tartamát azonban semmi esetben sem szabad áthágni, és új okmány csak az 5. és 7. §-ban kiszabott módon eszközöltet­hetik ki, 10. §. A­mennyiben a házalókereskedés egyes vá­rosokban vagy helységekben meg nem engedtetik, azt, nem tekintve az adott és nyert házalási enge­­delemre, az ilyen helységekben űzni tilos , és ezen kivett helységek az azon koronaországokra szóló ok­mányban , eredetileg vagy illetőleg a láttamozásnál (9. §.) kijelölendők. H. §. A határszéli járásban a házalókereskedés az illető hatóság által és pedig a pénzügyi járásigaz­gatósággal egyetértőleg, csak az ezen járásbeli la­kosoknak engedtetik meg, és a kiadott okmány ezen járásban csak úgy bír érvénynyel, ha abban a ha­társzéli járásra szóló érvényessége világosan följe­gyeztetett. 12. §. Azon áruknak, melyekkel házalókereske­dés űzetik, belföldről származottaknak és a bélyeg­gel , továbbá a hitel­­vételi kimutatásokkal ellátva kell lenniök. A házalókereskedésből még a belföldi áruk közül is kizárva a következők: a) szer- és fűszeráruk, lombikolt olajak; b) italul szolgáló minden folyadékok; c) c­ukor, c­ukorművek, csokoládé, mézeskalács, és általában minden csemege; d) kenőcsök, tapaszok és általában emberek és ál­latok számára való minden egyszerű és összetett gyógyszerek; e) minden mérgek ; f) higany és dárdany; g) minden higany-, dárdany-és ólomkészítmények; h) minden durranó készítmények ;­­ minden ásványsavanyak; k) drágakövek, arany és ezüst, mind új, mind régi, törött, földolgozott vagy föl nem dolgozott, vert vagy veretlen állapotban, érczekben vagy kiolvasztva; bár­minemű fémekből való váltópénzek; l) egyházi ékszerek és diszitmények; m­) katonai ruhadarabok és mindennemű fegyverek; n) sorsjegyek és valamely szerencsejáték hasonló részvényjegyei; o) irodalmi és művészeti művek, úgymint könyvek, énekek, naptárak, képek, szobrok, mellszobrok ; d) államegyedárusági tárgyak. A különös körülmények által megengedhető kivé­telek a 17. §-ban sorolják elő. (Budap. Hirl.) (Vége köv.) művelt és vagyonos leányát az együgyű iparoshoz csak azért erőszakolá, mert Bergen Pál „becsüle­tes ember.“ — Ily előzmények után mily joggal követelheti ez nejétől, hogy őt szeresse és ne mást ? — s a szegény nőt mi oknál fogva bünteti a két szerző oly irgalmatlanul?—Természetesen nem más­ért , hanem hogy hatás legyen, s egyik csattanós je­lenet a másikat érje. — Az elűzött nő gazdag ked­vesénél menedéket talál, de ez csakhamar rá ún.­­ túl ad rajta. A szegény nő ennyi sok csapás közt a gazdag kéjencznél feledi fölpénzelni magát, — mit legalább némi kárpótlásul megérdemlett volna, — e mellett még az a malheur is éri, hogy midőn éjjel az ablakon kitekint, egy villámlás úgy a szemébe talál sütni, hogy tüstént megvakul, s ezen physikai experimentum tragikai színezete mellett is igen mu­latságos valami. — Most már se pénze , se szemevi­­lága nem lévén, ha két szerzőnek átbűvölő varázs­­pálczája alatt természetesen „K o­­ d u s n ő“-vé kell lennie, azon iszonyú vétke miatt, hogy rátukmált férjét nem volt képes szeretni. Hanem maga Bergen Pál is meglakol, nem tudni azért-e , mert becsületes ember, vagy azért, hogy nejét őszinte hajlama miatt elűzé magától. — Rendőri Gyulát, neje fürdői isme­retségét, párbajra kényszeríti, s megöli, pedig habár ez az ifjú csak egy haszontalan kéjencz, de még azért, mert Bergen neje véletlenül beleszeretett, nem érdemli meg a halált. Bergen e miatt fogságba kerül, de miután a meggyilkoltnak neje nem követeli a büntetést, kiszabadul. E mellett majomi szeretettel ápolt s elkényeztetett kis leányát ellopják a vándor komédiások, s kínzás közt kényszerítik nyaktörő mesterségek űtésére. — Anyja, a koldusnő, vélet­lenül megtudja, hogy leányát a komédiások elorzot­­ták és kínozzák, elindul hát fölkeresni, s vaklétére is föltalálja őt. S mikor már az úrnőből lett k­oldusnő oly kicsinység miatt oly tömérdek sokat szenvedett, hála fejében leányát haza viszi apjához, ki aztán, hogy némi elégtételt kapjon, a feltalált gyermek ked­véért megbocsát neki. Ezen tartalom-vázlatból látni lehet, hogy nem mind arany a mi fénylik, s a hatás és sok csattanás még nem föltételezi a szinmfi jóságát. A sokaság nem hatván be a dolog mélyébe, a rendkivüliségeket cso­daként bálványozza, mig az , ki valamivel tovább lát az orránál, a deus ex machina szüleményeit leg­följebb is megmosolyogja. Hogy az oly érzékeny jelenetek, mint midőn Bergen Pál halottnak hitt neje után — habár hűtelen volt is­­ ■ gyászt köt kalap­jára, — és midőn a kis Mari elpanaszolja, mint gyötrik, kínozzák őt a nyerészkedő komédiások, — hogy mondom az ily jelenetek megindítják az emberi szivet, azért még nem következés, hogy az észt, az itélőtehetséget is elkábitsák, s az egész mű iránt jó véleményre hangolják.... Néha a komolyabb helye­ken is nevetnünk kellett, midőn tapasztaltuk, hogy a magában beszélő , vagy is gondolkodó egyén sza­vait , vagy is gondolatait kihallgatta egy másik, s ez aztán szerzők által mint a darab fejlődésére h­atáro­­zott befolyással biró eszközként használtatik fel, a­mi valóságos nyegleség, — de hiába : mundus vult decipi, ergo decipiatur. A közönség tapsol, tombol, de azért a kritika elmondja a magáét, s nagy nyere­ségnek tekinti azt, ha száz­ak közöl egyet-egyet okosabb véleményre sikerül térítenie. Az előadás kielégítő volt. Lendvai (Bergen Pál), Jókainé (Margit neje) mint főszereplők melegen, s megindító kifejezéssel játszottak. Mindjárt utánuk a kis Bognár Adél jelentős, érzelemdús előadásával legnagyobb hatást vívott ki. Ez már aztán a szüle­tett színésznő, ki ha egypár arasztnyival nagyobb volna, vidéken már is fölléphetne primadonnának.­­ A többi szerep nem oly nagy fontosságú. Ifjabb Lendvai (mint Miska, kovácsinas) az együgyű fiút jellemzőleg adá, csakhogy a szegletesség rajta kissé keresettnek látszott. Örvendetes, hogy az érzelgős szerepek közt ilyeneket is osztanak számára. — Bulyovszkiné (Stolberg Leopoldina), Miskolczi J. (Teréz) Tót (Robin), Feleki (Rendorf) jól tölték be helyeiket, hanem az utóbbi egyidő óta leginkább kényelmű kéjenez szerepeket kap osztályrészül, mi pedig nem eleme az ő egyéniségének. Hubenai F., Telepi és Kovácsné, mint vándor-komédiások jó torzalakok voltak. Jan.­i0-kén az első színházi áborozásbál előtt délutáni 5 órakor a Fiatal férj czímű vígjátékot adák , mely előadás igen különösen jött ki, miután a fölemelt nézőhely egy vonalban állott a színpad­dal , s a kettő közt a sugólyukon kívül semmi vá­lasztó­pont nem tűnt fel, mi az illuziót igen csök­kenté. — A bál egy pár órával az előadás után kezdődik. Erről az újdondászok tiszte bővebben szólani. Mi csak azt jegyezzük meg, hogy a bál alkalmával a színpadon a közönség, és a kritikusok is szerepeltek, — drámát, operát, bohózatot, balle­tet adtak elő, — kritizált mindenki kénye kedve sze­rint , de azért most az egyszer leginkább meg voltak egymással elégedve. ffr HIVATALOS, 1852-diki September 4-kén kelt császári nyiltparancs, kiható az egész birodalomra, a katonai határőrvidé­ FŐVÁROSI HIRTÁR­Pest, jan. 14. — Intézetek és társulatok. Testgyakorló-iskola. A Clair Ignácz gymnastikus tanár által megindított helybeli test­­gyakorló-intézet, fenállásának 15-dik évébe lépett. Több alkalommal voltak ez intézet sokoldalú hasz­nai méltólag kiemelve, s világosan bebizonyítva azon jótékony hatás , mit az a szellemi s testi fejlő­désre gyakorol; s nem szándoltunk ez­úttal a szász­­szor elmondottakat ismételni. De midőn kézzelfog­ható sikerrel szemközt az intézet múltjára bátran s büszkén utalhatunk, egyszersmind ösztönző például használjuk e sikert minden szülők és gyámok számára, miszerint gyermekeiktől a fejlesztés egyik leghathat­­­tóbb eszközének használatát meg ne vonják, s a­­­mennyiben csak lehet, részeltessék őket a testgya­

Next