Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)
1853-02-01 / 869. szám
1853. negyedik évi folyam. 809 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p Félévre . 10 ., — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapra 1 f. 30 k.. Évnegyedre 4 ,, — ,, „ Félévre . 8 „ — „ ,, Egyes szám ■ . 4 ,, ,, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. fk A.lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház ) Szerkesztési iroda, (fk-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. I. Újj.-j Kedd , febr. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. N i r d e lések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdí előre lefizetendő a Magánviták négy hasábos sora 5 pengkrajczárjával számotatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre a-fitelen- Hír a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétről és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Az újabb nemzeti könyvtár iránt. Levelezések. (Gö mör bő 1 : Gyilkosság, tanoda, farsangi élet, színészet, uj szervezet. — Kassáról: Farsangi élet, az uj szervezet, irodalom, vásár.) Hivatalos. (Szabadalom-meghosszabbitások.) Fővárosi hktár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (Jellemvonások a leendő császárné életéből. A külhatalmasságok a házasság kérdésében. Napoleon herczeg osztálytábornokká neveztetése. Drouyn de Lhuys körjegyzékirata. Lamartine és Bixio. Vegyesek.) Nagybritania. (Az „Emigrant“ Cobden röpirata. Mexikói forradalom. Kaffer háború. Angol lapok Montijo kisasszony és Napoleon L. házasságáról. A „M. Chronicle“ levele a franczia miniszter-változásról.) Németország. (Berlin.) Olaszország. (Turin. A Carneval ideje alatti álarczviselés. — Jellemvonások a leendő franczia császárnéról.) Portugallia. (Lissabon.) Oroszország. (Castelbajac franczia követ. A Cholera ismét terjed ez. A cserkeszek állítólagos győzelmei.) Törökország. (Tudósítások Montenegróból.) Amerika. (Hirek Haitiból.) Legújabb posta. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Gazdasági és kereskedő tudósítások. — Tartósatok.) Ma tár. (Rhapsodiák Erdély történeti múltjából. VI.) Budapest, febr. 1-jén- AZ „ÚJABB NEMZETI KÖNYVTÁR“ IRÁNT. I. Nem bírálatot akarok közleni, de inkább nézeteket, inkább előterjesztést, inkább egy viszszapillantást az eddigi eredményekre, s egy prospectust későbbi reményeinkre nézve. Az ,,Ifjabb nemzeti könyvtár“ kiadói törekedtek ugyan a közönség várakozásának, mely az előfizetők mennyiségéből ítélve, elég élénknek és folytonosan növekedőnek látszik, kitelhetőn megfelelni; azonban én úgy gondolom, hogy a indok közös azoknak, kik az irodalom terén működnek, talán többször kellett volna, mint eddig tevék, a hírlapok hasábjai által vállalataikra nézve érintkezésbe jönni az olvasó világgal, miután csak ily után vala lehetséges némely hibás adatnak terjedését gátolni, néhány vádat, mely felvilágosítások nélkül méltán támadhatott, eloszlatni, s általában azon szellemi összeköttetést folytonosan fentartani, melynek az irodalom emelésére törekvő egyének és az olvasó közönség közt, mentői őszintébbé, mentői elevenebbé s bizodalmasabbá szükség lennie. Ezen nézetből tartom czélszerűnek nem ugyan hivatalos jelentést — mert erre sem jogom sem kedvem; — de legalább részletes és hű előterjesztést adni mind munkálatainkról, mind későbbi szándékaink felől, melyeknek gyámolitására olvasóink meleg részvétét szintén megnyerni reméljük. Noha szándékunk volt a XVI-dik századtól kezdve irodalmunk újabb korszakáig főleg csak oly munkákat adni, melyek ámbár e nemzet figyelmét egy vagy más tekintetből megérdemlik, még soha sajtó alá nem kerültek, vagy igen kevés példányokban maradtak fen; azonban szükségesnek hittük e szabály alól kivételt tenni Zrínyi Miklósra nézve, kinek versei és egy érdekes röpirata nem egyedül a közkönyvtárakban, de a magánosok kezei közt is itt ott föltalálható volt, s irodalmunknak nemcsak búvárai, hanem gondosabb kedvellői által is ismertetők. Zrínyi neve és babérai megmagyarázzák az okot, mely eljárásunkat vezérlő. A Zrínyi-család története a szigetvári hőstől kezdve a végső fiú-ivadékig egyfelől, másfelől pedig a szép Helénáig s ennek utolsó sarjáig annyira csodálatos, annyira regényes és megindító, hogy kétkedem, miként egész Európában lehessen oly családot felmutatni, melynek sorsa romantikusabb színezettel bírjon és egy nemzet életének érdekesebb jeleneteivel szövessék össze. De ezen dicskör mellett is, Zrínyi Miklós, a hadvezér, a státusférfiu és költő, bár családának és a honnak méltó büszkeségét a magyar Leonidász énekelte meg, s bár eposa Vörösmarty „Zalán futásáig“ versenytárs nélkül állott, mégis csak irodalmunk új korszakában kezdett olvastatni, s kezdett — leginkább Kazinczy befolyása nyomán — elismerésben részesülni. Még a XVIII-dik század végén, Gyöngyösy Jánostól kezdve Horváth Ádámig, számos középszerűséget emeltek Zrínyi fölibe, s minden költemény, melyben néhány tizenkétlábu vers jobban csengett a Zrínyiénél, több dicsérettel halmoztatott el. A már rég elfeledett nevek ezen idolatriája elle.» — mely, mint minden bálványzás, nem azért a legbűnösebb , hogy méltatlannak hajt térdet, de, mert a méltótól vonja el a tiszteletet és hálát, — Kazinczy Ferencz végre erélyes visszahatást idézett elő. Neki köszönjük Zrínyi hőskölteményének új kiadását, mely máig is egypár száz példányban az olvasó közönség birtokában és az antiqiároknál föltalálható neki, főleg azt, hogy nem kell többé elpirulnunk hálátlanságunkért egy nagy hazafias közönyünkért egy nevezetes költői talentum iránt. De nézetem szerint a szigetvári bajnok éneklője jelenleg sincs eléggé méltányolva, minek oka talán abban fekszik, hogy erős és szép nyelve, korához mérve sem mindig szabályos, és verselése néha pongyola s elhanyagolt. Azonban e gyöngeségek daczára is, és daczára annak, hogy Gyöngyösy, kit vele volt szokás párhuzamba tenni, hasonlatlanul jobban tud a rímekkel bánni, — kétségtelen, miként Zrínyi egy fejjel áll magasabban minden régi költőinknél, és mint epicus az újak közöl senki által sincs határozottan legyőzve. Legalább annyi tény, hogy Szigetvár ostroma, minden nagyobb hőskölteményeink közöl, mint egész, a legcorrectebb alkatú mű. Továbbá, ez egyetlen keresztény és romanticus eposunk, s egyetlen, mely anélkül, hogy utánzás volna, az olasz költészet befolyása alatt készült. ítészeink, Tasso „Megszabadított Jerusalemének“ tanulmányozása nélkül oly kevéssé tudandják Zrínyi állását irodalmunkban kijelölni, mint nem lehetne Bessenyei koráról a franczia ízlés ignorálásával szólani , mint nem lehetne Berzsenyit Horácz és Mathisson befolyásának elfeledése mellett bírálni, mint tudatlanság lenne a Kazinczy iskolájának régibb tekintélyeinél Schiller és Goethe hatását észre nem venni, vagy pedig midőn Petőfiről beszélünk, midőn az ő eredeti geniusa megragad, mellékesen egy kevéssé nem gondolkodnunk Heinéről és Bérangóról, kik nélkül Petőfi valóságos sajátságainak is egy része alig fejlődhetett volna ki. Szóval, mihelyt valamely nép primitivus állapotából kivergődött, lángeszű és nemzeti színezetű írói is, az Ítész tekintetét, ha igazságos akar lenni, idegen literatúra felé vonják, s nálunk igen különös jelenet volt, hogy bár költőinknél a latin , franczia s német iskolákról annyit beszéltek, senki nem fordított figyelmet azon korszakra, midőn az olasz szellem hatott egy nagy költőnk geniusának megtermékenyítésére s érlelésére. Ezen szempontokból, úgy hiszem, örvendenünk kell, hogy Zrínyit az „Újabb nemzeti könyvtár“, több mint kétezer példányban terjeszti szét. Mert a közönség egy kitűnő, de soha eléggé nem ismert, és eléggé nem méltányolt költővel ismerkedett meg, és mert kritikusaink, kiknek még sok tanulni és tanulni valójok van, Zrínyinek annyi kézen forgása által kétségkívül figyelmeztettek irodalmi történetünknek egy hézagára, melyet vizsgálódásaik által kell betölteniük. Az „Újabb nemzeti könyvtár első évi folyamának két füzetét foglalják el Zrínyinek mostanig ismert költői és prózai munkái. De midőn a kiadók Zrínyi iránti kötelességüket már bevégzettnek hitték, akkor lepettek meg azon kellemes hit által, hogy e hires írónak , Kazinczy Gábor egészen ismeretlen munkáit fedezte fel. Ezen előbb merésznek látszó reményünk csakhamar elvitathatlan ténnyé lan. A meglelt kézirat az, melyet maga Zrinyi rendezett volt sajtó alá; de a mely a bán vélet- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA RHAPSODIÁK. ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL. VI. 1. András. 1. Béla. (1046—1063). ( folytatás. *) A forradalom czélját érte : András herczeget, ki sz. István apja testvérétől származott, behozta, s I. András név alatt trónra ültette. Árpád ága ült már trónon, a nép meg lett volna elégedve, csak egy kívánsága volt még, hogy a szászokat , s idegeneket engedje. András legyilkoltatni, s régi hitüket helyreállíthatni. E kívánságban Vata, az Andrást behozó párt főnöke is osztozott. A vihar kitört ugyan, de András gátat vetett. Roma pápájával kibékült, már a római császárral is szerettek volna; de az kegyenczének, Péternek,nem felejthette halálát. I. András belátta, hogy III. Henrikkel csak kard fog dönteni, a már hanyatló korában lévén, a bekövetkező csata intézésére testvérét Bélát, nézé ki. Azon Béla herczeget, ki Lengyelországban magának személyes vitézsége által birtokot, s herczegleányt szerzett vala. I. András megírja Bélának, jöjjön be családostól, oszsza meg vele birodalmát, s legyen következője; *) s Béla bejöve. A király Bélát pompával fogadta . . . s tanácsot ülvén, az országot 1049-ben három részre oszták; *) Lásd Pesti Napló. 868 számát. Neque heredem enim habeo, nec germanum praetere. Tu sis mihi herestu in regnum succedas. Thuroczi Chroni. p. II. Cap 42. két rész a királynak maradt, a harmadik a herczegnek mene. ') E felosztás nem valami uj gondolat; akkor igy volt majd minden uralkodó ház Európában, nem lévén más mód a királyi herczegek tartására. Azonban nálunk nem sükerült, itt egy folytonos viszálynak veté meg alapját, mely a királyokat, s herczegeket annyiszor egymással csatasikra állitá. S különösen hazánkat, mely a harmadrész nagy részét téve, annyi belháborúba sodorta. 2) A két fejdelmi testvér szépen kezdett élni. A rend helyre állt, az ország megerősödött, s mikor III-dik Henrik császár Pétert megbosszulni megjöhetett , a magyarokat a legjobban fegyelmezve találta. 1051-ben jőve meg Henrik először, de veszteséggel tért meg. Más évben ismét megjött, ekkor sem, járt nagyobb szerencsével. E hadjáratnál történt, hogy midőn Henrik Pozsonyt a Dunáról, hajókról ostromolná, a búvár Zothmund hajóit kifúrta, s elsülyeszté. Erre a pápa közbenjárására a béke 1053-an megköttetett. A külbéke helyreállt, s a belbéke bomlott fel. Andrásnak, ki magtalanságára alapítá Béla behívását, két fia született : Salamon és Dávid. De ő még mind nem bonta fel az egyetértést, Béla még mind ott állt a csaták élén. Azonban András a hétéves Salamont 1058-ban megkoronáztatja, miáltal a testvéri szeretet táncza megszakadt. Slerczegünk, ki a következés jogát kezében tartá, ki akkora hatalommal vala, hogy pénzt veretett, most kijátszatva látta magát. A koronázásra megjelent ugyan, s csendesen volt; de midőn a szertartásnál ott énekelnék , hol mondja : „légy véreid ura“, a herczeg látszhatólag felindult. Az udvariak a jelenetet felhasználók,besugák Andrásnak , s ingerlék, hogy megölesse. András elvesztve , sőt maga ellen látva öcsét, a gyermek IV. Henrikkel , s Albert osztrák markgróf D Diviserunt regnum in trés partes; quarum duae in proprietatem regiae majestatis suae mánserunt; tertia verő pars in proprietatem ducis est collata. Thuroczi Chr. II. Cap 42. *) Bonfin decad II. Libro II. és Thr. P. II. Cap 44. fal titokban szövetséget köt: könnyű volt velök kibékülni , s velők szövetkezni, mert minden czéljuk csak az volt, hogy Magyarhon ügyeire befolyást nyerjenek. Ekkor a király herczegünket Várkonyba magához hivatja. Béla megjelenik. Az előszobában egy hiv embere megsúgja a király szándékát, mi szerint, ha roszul választ, halál vár reája. Onnan belép. A podagráf király karszékében ült, előtte korona és kard. Felszólítja Bélát, hogy válasszon, s egyiket hagyja Salamon fiának. A koronában Magyarhon királysága, a kardban Erdély s a részek herczegsége volt képviselve. Béla a kardot választotta. S az ősz király örömében nagylelkű öcsének nyakába omlott. Még sem nyughatott a király cselszövényeitől. Miért Lengyelhonba fut, s nemsokára 1060-ban lengyel sereggel lépett be a határokon. A serget vezérlő Béla ott találta Andrást a német segítséggel). A Tisza partján összeülnek. A király serge nem állja a csatát, megfutamodik. A király is futna, de lováról lefordul, s ott vesz el lovak patkójától. 2) Béla magához ragadta a kormányt. Az urak és nép , mielőtt megkoronázták volna , Vata fia Janus, vezérlete alatt még egyszer felemelték szavukat, ősvallásokért, a püspökök megkövezhetését, a templomok elronthatását, s a kereszténység kiirtását sürgeték. Szavaknak a mögöttük álló fegyveres nép akart tekintélyt szerezni. A kopasz , de eszes herczeg a nép előtt bezárta Fejérvár kapuit, s az uraktól, háromnapi haladékot kért a feleletre. S mire a három nap eltelt, serge készen állt, rajok ütött, s lesújtotta őket. 3) E lázadás nagyszerű lehete. Ifjabb íróink átalános véleménye szerint, a székelység is felkelt vala. A kereszténységet elvetette , s visszatért ős vallásához , mely több költészetet, lelkének más reptet ajánlt, de megjött Béla ... a székelységet, mely mind addig, a hiedelem szerint ősi kormányformával birt, legyőzte, pogányságra emlékeztető rabonbánságát eltörlé, a faluk neveit szentek nevére ke- 1) Joan de Thurocz. P. II. Cap 44. 2) Bonfin dec. II. Libro 2. 3) Thurocz. Chron. P. II. Cap. 46.? I résztélé, s kormányszerkezetének a tőlünk még ismert alapját adát)Sőt a Székelyföldön innen is veszélyben lehetett a kereszténység ügye. Honnan jónak látta Erdélyben a fejérvári már létezett apátság és káptalan mellé, még egy mást is alapítani, Kolosmonostorra, alapjául e falut rendelvén). A mint a lázadás elvonult, a papság Béláhoziláládatosságból, feledve, hogy Salamont is megkoronázta, őt elismeré 1061-ben királynak, s megkoronázd. — Miként I. András neki, úgy ő is oda adá fiainak a harmadrészt; s igy Erdély kormánya Geyzar3 László herczegek kezébe került.3) Soha e két hon kormányán nemesebb három kebel nem dobogott. Ha Béla sokáig él, Magyarhon felvirágzott volna. Ő nemcsak azt akarta helyreütni, mit a sz. István halála utáni folytonos anarchia elsodort, ő európai szempontból nézé a hon ügyeit. Anyagi jóllétet akart a hazának, miután már alkotmányo s vallása volt. Mértékeket hoza be; a vásárt , hogy a szaporodni indult zsidóságot korlátolja , vasárnapról szombatra tette át. Különösen a pénzen kívánt segíteni , s mint hogy az addigi királyok pénzei aprók , s az akkori európai pénzlábbal nem egyezők valónak, ő pénzeit a byzáncziak szerint vereté. Azonban belátó szellemének nemsoká örvendhető a hon : pár évre Döntősen , mint trónjában ülne, trónja összedőlt, s az agg férfit 1063-ban halálos ütéssel illeté.) Ezen véleményt alapítja a Csiki krónika, mely a székelyek addigi kormányát , még e mai napig mind ismeretlen kútfők után előadja. L. székely nemzet Constitution Pest 1816. *) Fejér Cod. dipl. IV. 3. 106. 1. 3) Thuroczi Chron. P. II. Cap. 47. (Folytatjuk.)