Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)

1853-02-01 / 869. szám

1853. negyedik évi folyam. 809 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p Félévre . 10 ., — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapra 1 f. 30 k.­­­. Évnegy­edre 4 ,, — ,, „ Félévre . 8 „ — „ ,, Egyes szám ■ . 4 ,, ,, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. fk A.lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház ) Szerkesztési iroda, (fk­-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. I. Ú­jj.-j Kedd , febr. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. N­ i r d e lések négy­­hasábos petit-sora 4 p. krjával szám­ittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdí előre le­fizetendő a Magánviták négy­ hasábos sora 5 peng­­krajczárjával számo­tatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre a-fitelen- Hír a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétről és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Az újabb nemzeti könyvtár iránt. Levelezések. (G­ö m­ö­r b­ő 1 : Gyilkosság, tanoda, farsangi élet, színészet, uj szervezet. — Kassáról: Far­sangi élet, az uj szervezet, irodalom, vásár.) Hivatalos. (Szabadalom-meghosszabbitások.) Fővárosi hk­tár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (Jellemvonások a leendő császárné életéből. A külhatalmasságok a házasság kérdésében. Napoleon herczeg osztálytábornokká neveztetése. Drouyn de Lhuys körjegyzékirata. Lamartine és Bi­­xio. Vegyesek.) Nagybritania. (Az „Emigrant“ Cobden röpirata. Mexikói forradalom. Kaffer háború. Angol lapok Mon­­tijo kisasszony és Napoleon L. házasságáról. A „M. Chronicle“ levele a franczia miniszter-változásról.) Németország. (Berlin.) Olaszország. (Turin. A Carneval ideje alatti álarcz­­viselés. — Jellemvonások a leendő franczia császár­néról.) Portugallia. (Lissabon.) Oroszország. (Castelbajac franczia követ. A Cho­lera ismét terjed ez. A cserkeszek állítólagos győ­zelmei.) Törökország. (Tudósítások Montenegróból.) Amerika. (Hirek Haitiból.) Legújabb posta. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Gazdasági és keresk­edő tudósítások. — Tartósatok.) M­a t­á­r. (Rhapsodiák Erdély történeti múltjából. VI.) Budapest, febr. 1-jén- AZ „ÚJABB NEMZETI KÖNYVTÁR“ IRÁNT. I. Nem bírálatot akarok közleni, de inkább né­zeteket, inkább előterjesztést, inkább egy visz­­szapillantást az eddigi eredményekre, s egy prospectust későbbi reményeinkre nézve. Az ,,Ifjabb nemzeti könyvtár“ kiadói töreked­tek ugyan a közönség várakozásának, mely az előfizetők mennyiségéből ítélve, elég élénknek és folytonosan növekedőnek látszik, kitelhetőn megfelelni; azonban én úgy gondolom, hogy a indok közös azoknak, kik az irodalom terén működnek, talán többször kellett volna, mint eddig tevék, a hírlapok hasábjai által vállala­taikra nézve érintkezésbe jönni az olvasó vi­lággal, miután csak ily után vala lehetséges né­mely hibás adatnak terjedését gátolni, néhány vádat, mely felvilágosítások nélkül méltán tá­madhatott­, eloszlatni, s általában azon szellemi összeköttetést folytonosan fentartani, melynek az irodalom emelésére törekvő egyének és az olvasó közönség közt, mentői őszintébbé, men­tői elevenebbé s bizodalmasabbá szükség lennie. Ezen nézetből tartom czélszerűnek nem ugyan hivatalos jelentést — mert erre sem jogom sem kedvem; — de legalább részletes és hű előter­jesztést adni mind munkálatainkról, mind ké­sőbbi szándékaink felől, melyeknek gyámolitá­­sára olvasóink meleg részvétét szintén meg­nyerni reméljük. Noha szándékunk volt a XVI-dik századtól kezdve irodalmunk újabb korszakáig főleg csak oly munkákat adni, melyek ámbár e nemzet fi­gyelmét egy vagy más tekintetből megérdemlik, még soha sajtó alá nem kerültek, vagy igen ke­vés példányokban maradtak fen; azonban szük­ségesnek hittük e szabály alól kivételt tenni Zrínyi Miklósra nézve, kinek versei és egy ér­dekes röpirata nem egyedül a közkönyvtárak­ban, de a magánosok kezei közt is itt ott föltalál­ható volt, s irodalmunknak nemcsak búvárai, hanem gondosabb kedvellői által is ismertetők. Zrínyi neve és babérai megmagyarázzák az okot, mely eljárásunkat vezérlő. A Zrínyi-család története a sziget­vári hős­től kezdve a végső fiú-ivadékig egyfelől, másfe­lől pedig a szép Helénáig s ennek utolsó sarjáig­­ annyira csodálatos, annyira regényes és megin­dító, hogy kétkedem, miként egész Európában lehessen oly családot felmutatni, melynek sorsa romantikusabb színezettel bírjon és egy nemzet életének érdekesebb jeleneteivel szövessék össze. De ezen dicskör mellett is, Zrínyi Miklós, a hadvezér, a státusférfiu és költő, bár családá­­nak és a honnak méltó büszkeségét a magyar Leonidász énekelte meg, s bár eposa Vörösmarty „Zalán futásáig“ versenytárs nélkül állott, mégis csak irodalmunk új korszakában kezdett ol­vastatni, s kezdett — leginkább Kazinczy be­folyása nyomán — elismerésben részesülni. Még a XVIII-dik század végén, Gyöngyösy Jánostól kezdve Horváth Ádámig, számos kö­zépszerűséget emeltek Zrínyi fölibe, s minden költemény, melyben néhány tizenkétlábu vers jobban csengett a Zrínyiénél, több dicsérettel halmoztatott el. A már rég elfeledett nevek ezen idolatriája elle.» — mely, mint minden bálványzás, nem azért a legbűnösebb , hogy méltatlannak hajt térdet, de, mert a méltótól vonja el a tisztele­tet és hálát, — Kazinczy Ferencz végre eré­lyes visszahatást idézett elő. Neki köszönjük Zrínyi hőskölteményének új kiadását, mely máig is egypár száz példányban az olvasó közönség birtokában és az antiqiá­­roknál föltalálható­ neki, főleg azt, hogy nem kell többé elpirulnunk hálátlanságunkért egy nagy hazafia­s közönyünkért egy nevezetes köl­tői talentum iránt. De nézetem szerint a szigetvári bajnok ének­lője jelenleg sincs eléggé méltányolva, minek oka talán abban fekszik, hogy erős és szép nyelve, korához mérve sem mindig szabályos, és verselése néha pongyola s elhanyagolt. Azonban e gyöngeségek daczára is, és da­czára annak, hogy Gyöngyösy, kit vele volt szo­kás párhuzamba tenni, hasonlatlanul jobban tud a rímekkel bánni, — kétségtelen, miként Zrí­nyi egy fejjel áll magasabban minden régi köl­tőinknél, és mint epicus az újak közöl senki által sincs határozottan legyőzve. Legalább an­nyi tény, hogy Szigetvár ostroma, minden na­gyobb hőskölteményeink közöl, mint egész, a legcorrectebb alkatú mű. Továbbá, ez egyetlen keresztény és romanticus eposunk, s egyetlen, mely anélkül, hogy utánzás volna, az olasz köl­tészet befolyása alatt készült. ítészeink, Tasso „Megszabadított Jerusale­­mének“ tanulmányozása nélkül oly kevéssé tu­­dandják Zrínyi állását irodalmunkban kijelölni, mint nem lehetne Bessenyei koráról a fran­czia ízlés ignorálásával szólani , mint nem lehetne Berzsenyit Horácz és Mathisson befolyá­sának elfeledése mellett bírálni, mint tudatlan­ság lenne a Kazinczy iskolájának régibb tekin­télyeinél Schiller és Goethe hatását észre nem venni, vagy pedig midőn Petőfiről beszélünk, midőn az ő eredeti geniusa megragad, melléke­sen egy kevéssé nem gondolkodnunk Heinéről és Bérangóról, kik nélkül Petőfi valóságos saját­ságainak is egy része alig fejlődhetett volna ki. Szóval, mihelyt valamely nép primitivus ál­lapotából kivergődött, lángeszű és nemzeti színezetű írói is, az Ítész tekintetét, ha igaz­ságos akar lenni, idegen literatúra felé vonják, s nálunk igen különös jelenet volt, hogy bár költőinknél a latin , franczia s német iskolák­ról annyit beszéltek, senki nem fordított figyel­met azon korszakra, midőn az olasz szellem hatott egy nagy költőnk geniusának megtermé­kenyítésére s érlelésére. Ezen szempontokból, úgy hiszem, örvende­nünk kell, hogy Zrínyit az „Újabb nemzeti könyvtár“, több mint kétezer példányban ter­jeszti szét. Mert a közönség egy kitűnő, de soha eléggé nem ismert, és eléggé nem méltányolt költővel ismerkedett meg, é­s mert kritikusaink, kiknek még sok tanulni és tanulni valójok van, Zrínyi­nek annyi kézen forgása által kétségkívül figyel­meztettek irodalmi történetünknek egy hézagára, melyet vizsgálódásaik által kell betölteniük. Az „Újabb nemzeti könyvtár e­l­ső évi folya­mának két füzetét foglalják el Zrínyinek mosta­­nig ismert költői és prózai munkái. De midőn a kiadók Zrínyi iránti kötelességü­ket már bevégzettnek hitték, akkor lepettek meg azon kellemes hit által, hogy e hires író­nak , Kazinczy Gábor egészen ismeretlen mun­káit fedezte fel. Ezen előbb merésznek látszó reményünk csak­hamar elvitathatlan ténnyé lan. A meglelt kézirat az, melyet maga Zrinyi rendezett volt sajtó alá; de a mely a bán vélet- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA RHAPSODIÁK. ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL. VI. 1. András. 1. Béla. (1046—1063). ( folytatás. *) A forradalom czélját érte : András herczeget, ki sz. István apja testvérétől származott, behozta, s I. András név alatt trónra ültette. Árpád ága ült már trónon, a nép meg lett volna elégedve, csak egy kívánsága volt még, hogy a szá­szokat , s idegeneket engedje. András legyilkoltatni, s régi hitüket helyreállíthatni. E kívánságban Vata, az Andrást behozó párt főnöke is osztozott. A vihar kitört ugyan, de András gátat vetett. Roma pápájával kibékült, már a római császárral is szerettek volna; de az kegyenczének, Péternek,nem felejthette halálát. I. András belátta, hogy III. Henrikkel csak kard fog dönteni, a már hanyatló korában lévén, a bekö­vetkező csata intézésére testvérét Bélát, nézé ki. Azon Béla herczeget, ki Lengyelországban magának személyes vitézsége által birtokot, s herczegleányt szerzett vala. I. András megírja Bélának, jöjjön be családostól, oszsza meg vele birodalmát, s legyen következője; *) s Béla bejöve. A király Bélát pompával fogadta . . . s tanácsot ülvén, az országot 1049-ben három részre oszták; *) Lásd Pesti Napló. 868 számát.­­ Neque heredem enim habeo, nec germanum prae­ter­­e. Tu sis mihi heres­­tu in regnum succedas. Thuroczi Chroni. p. II. Cap 42. két rész a királynak maradt, a harmadik a herczegnek mene. ') E felosztás nem valami uj gondolat; akkor igy volt majd minden uralkodó ház Európában, nem lévén más mód a királyi herczegek tartására. Azon­ban nálunk nem sükerült, itt egy folytonos viszály­nak veté meg alapját, mely a királyokat, s hercze­­geket annyiszor egy­mással csatasikra állitá. S külö­nösen hazánkat, mely a harmadrész nagy részét téve, annyi belháborúba sodorta. 2) A két fejdelmi testvér szépen kezdett élni. A rend helyre állt, az ország megerősödött, s mikor III-dik Henrik császár Pétert megbosszulni megjöhetett , a magyarokat a legjobban fegyelmezve találta. 1051-ben jőve meg Henrik először, de veszte­séggel tért meg. Más évben ismét megjött, ekkor sem, járt nagyobb szerencsével. E hadjáratnál történt, hogy midőn Henrik Pozsonyt a Dunáról, hajókról ostromolná, a búvár Zothmund hajóit kifúrta, s el­­sülyeszté. Erre a pápa közbenjárására a béke 1053-an meg­köttetett. A külbéke helyreállt, s a belbéke bomlott fel. Andrásnak, ki magtalanságára alapítá Béla behívá­sát, két fia született : Salamon és Dávid. De ő még mind nem bonta fel az egyetértést, Béla még mind ott állt a csaták élén. Azonban András a hétéves Salamont 1058-ban megkoronáztatja, mi­által a testvéri szeretet táncza megszakadt. Slercze­­günk, ki a következés jogát kezében tartá, ki akkora hatalommal vala, hogy pénzt veretett, most kiját­szatva látta magát. A koronázásra megjelent ugyan, s csendesen volt; de midőn a szertartásnál ott énekelnék , hol mondja : „légy véreid ura“, a herczeg látszhatólag felindult. Az udvariak a jelenetet felhasználók,besugák András­nak , s ingerlék, hogy megölesse. András elvesztve , sőt maga ellen látva öcsét, a gyermek IV. Henrikkel , s Albert osztrák markgróf­ D Diviserunt regnum in trés partes; quarum duae in proprietatem regiae majestatis suae mánserunt; tertia verő pars in proprietatem ducis est collata. Thuroczi Chr. II. Cap 42. *) Bonfin decad II. Libro II. és Thr. P. II. Cap 44. fal titokban szövetséget köt: könnyű volt velök ki­békülni , s velők szövetkezni, mert minden czéljuk csak az volt, hogy Magyarhon ügyeire befolyást nyerjenek. Ekkor a király herczegünket Várkonyba magához hivatja. Béla megjelenik. Az előszobában egy hiv embere megsúgja a király szándékát, mi szerint, ha roszul választ, halál vár reája. Onnan belép. A podagráf király karszékében ült, előtte korona és kard. Felszólítja Bélát, hogy válasszon, s egyiket hagyja Salamon fiának. A koronában Magyarhon királysága, a kardban Erdély s a részek herczegsége volt képviselve. Béla a kardot választotta. S az ősz király örömében nagylelkű öcsének nyakába omlott. Még sem nyughatott a király cselszövényeitől. Miért Lengyelhonba fut, s nemsokára 1060-ban lengyel se­reggel lépett be a határokon. A serget vezérlő Béla ott találta Andrást a né­met segítséggel­­). A Tisza partján összeülnek. A király serge nem állja a csatát, megfutamodik. A király is futna, de lováról lefordul, s ott vesz el lo­vak patkójától. 2) Béla magához ragadta a kormányt. Az urak és nép , mielőtt megkoronázták volna , Vata fia Janus, vezérlete alatt még egyszer felemel­ték szavukat, ősvallásokért, a püspökök megkö­­vezhetését, a templomok elronthatását, s a keresz­ténység kiirtását sürgeték. Szavaknak a mögöttük álló fegyveres nép akart tekintélyt szerezni. A kopasz , de eszes herczeg a nép előtt bezárta Fejérvár kapuit, s az uraktól, háromnapi haladé­kot kért a feleletre. S mire a három nap eltelt, serge készen állt, rajok ütött, s lesújtotta őket. 3) E lázadás nagyszerű lehete. Ifjabb íróink átalá­­nos véleménye szerint, a székelység is felkelt vala. A kereszténységet elvetette , s visszatért ős vallásá­hoz , mely több költészetet, lelkének más reptet ajánlt, de megjött Béla ... a székelységet, mely mind addig, a hiedelem szerint ősi kormányformá­val birt, legyőzte, pogányságra emlékeztető rabon­­bánságát eltörlé, a faluk neveit szentek nevére ke- 1) Joan de Thurocz. P. II. Cap 44. 2) Bonfin dec. II. Libro 2.­­ 3) Thurocz. Chron. P. II. Cap. 46.? I résztélé, s kormányszerkezetének a tőlünk még is­mert alapját adát)­Sőt a Székely­földön innen is veszélyben lehetett a kereszténység ügye. Honnan jónak látta Erdélyben a fejérvári már létezett apátság és káptalan mellé, még egy mást is alapítani, Kolosmonostorra, alapjául e falut rendelvén­). A mint a lázadás elvonult, a papság Béláhozil­á­­ládatosságból, feledve, hogy Salamont is megkoro­názta, őt elismeré 1061-ben királynak, s megkoro­názd. — Miként I. András neki, úgy ő is oda adá fiainak a harmadrészt; s igy Erdély kormánya Geyza­r3 László herczegek kezébe került.3) Soha e két hon kormányán nemesebb három ke­bel nem dobogott. Ha Béla sokáig él, Magyarhon felvirágzott volna. Ő nemcsak azt akarta helyreüt­­ni, mit a sz. István halála utáni folytonos anarchia elsodort, ő európai szempontból nézé a hon ügyeit. Anyagi jóllétet akart a hazának, miután már alkot­mányo s vallása volt. Mértékeket hoza be; a vá­sárt , hogy a szaporodni indult zsidóságot korlátol­ja , vasárnapról szombatra tette át. Különösen a pénzen kívánt segíteni , s mint hogy az addigi kirá­lyok pénzei aprók , s az akkori európai pénzlábbal nem egyezők valónak, ő pénzeit a byzáncziak sze­rint vereté. Azonban belátó szellemének nemsoká örvendhető a hon : pár évre Döntősen , mint trónjában ülne, trón­ja összedőlt, s az agg férfit 1063-ban halálos ütés­sel illeté.­­) Ezen véleményt alapítja a Csiki krónika, mely a szé­­kelyek addigi kormányát , még e mai napig mind ismeretlen kútfők után előadja. L. székely nemzet Constitution Pest 1816. *) Fejér Cod. dipl. IV. 3. 106. 1. 3) Thuroczi Chron. P. II. Cap. 47. (Folytatjuk.)

Next