Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)
1853-06-30 / 991. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ ,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ ». Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 f. 30 k. p A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza 8-dik szám. 991 Sxerkesxtéil Iroda: Drl-utcza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, június 30-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAFLÓ kiadóhivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól december végéig) . . 10 ft — „ Évnegyedre, (júliustól septemb. végéig) 5 „ ■— „ Budapesten házhozhordással félévre .... 8 „ — ,, Évnegyedre . . . 4 „ p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadó-hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. ZÁRSZÓ, Budapest, jan. 30. Midőn lapjaink jelen félévi folyamát mai számunkkal berekesztjük, sajnáljuk, hogy azzal egy befejezett korszakot nem adhatunk át a jövőnek, s azon megnyugtatást tisztelt olvasóinknak, hogy fáradt fejét az emberiség nyugodtan hajthatja ezentúl a megszilárdult világbéke párnáira. Az európai népekre még súlyos próbaidők várnak. A szárazföldi civilisatió jövője, a polgárisodás, az állami fejlődés haladása, s az európai politikai súlyegyen keleten fog hoszszú időkre eldöntetni. Századok óta elsőben látjuk Angol- és Francziaországot .ShanhAnjhan egyepülni az etrópai béke és szabadság érdekében. De az óriási kérdés megoldására egyedül maguk elégtelenek. Az eldöntő szerep a keleti ügyben Ausztriának, s a vele szövetséges Németországnak jutott. Nem értjük ez alatt azt, mintha Ausztriára nézve közönyös dolog volna, ha a kérdés megoldása északra vagy nyugatra hajlik, s hogy tehát közönyös volna reá nézve az eldöntő szerepben észak vagy nyugat felé hajlani. Önálló és független politikai elvek, s ezekkel karöltve, az elmék nyugalma és növekedő közjóllét kétségtelenül nyugat felé ösztönzik Ausztria gravitatióját, valamint másrészről kétségtelenül világos, hogy azon világbéke, mely kizárólagos északi szövetség súlyával tartatnék fenn, ólom gyanánt csüggne az európai miveltség és polgárisodás szárnyain. Kivánatos tehát, hogy Ausztria, önmaga és Európa érdekében, az eldöntő szerepet elfogadja s azt nyugati irányban és szövetségben alkalmazza. Ettől függ jövendőben nemcsak Ausztriának erkölcsi tekintélye s népeinek állandó gyarapodása anyagilag és szellemileg, hanem az egyetemes Európának nyugalma és sorsa is, és a világháború iszonyainak elhárítása. De midőn annyira kívánatos, hogy Ausztria az európai népek érdekében kényes viszonyai közepett oly közbenjárói állást foglaljon el, mely nem kevés politikai áldozatokba kerül, — akkor Ausztriának két méltányos igénye van. Egyik az, hogy Ausztriát a nyugati államok társadalmi zavaroktól kíméljék meg; — a másik pedig az, hogy a közbirodalom népei e súlyos pillanatokban minél komolyabb nyugalmat, áldozatkészséget, és kölcsönös rokonszenvet tanúsítsanak. Ettől függ Európának nemcsak jz,erkölcsi és politikai sorsa, de tán térképe is. Mi a magyar faj bölcs magaviseletéről minden körülmények között jót állunk, s ismerve hivatásunkat, semminemű események között sem fogjuk szem elől téveszteni azon feladást, melyet eleintén kitűztünk magunknak, a fennálló viszonyok körében t. i. mindent elkövetni , mi által fajunknak szellemi emelkedését, anyagi jobblétét, polgárisodását, s törhetetlen hűségben és törvényességben nyilvánuló ősi magyar jellemének megőrzését a nemzetiség és hazafias buzdítások alapján előmozdíthatjuk. Páris , jun. 23. p^tfUMÜlünk a clubokról. — PárisKazia alul. Egyetemes szükség. Hajdan eszméket váltottak benn, most pénzt, hajdan politikát digeráltak benn, most dinét. Nincs itt jelszó, vagy kokárda, beléphetsz minden órában, éjfél után vagy éjfél előtt, a club hajdan amily veszélyes, most ép oly ártatlan lévén. Azért is van minden városrészben , minden külvárosban. Mindjárt a Boulevardokon van három egymás mellett, anélkül azonban, hogy egymást ismernék. Van jockey-bankár- chevalier- artiste, nőclub stb. Sőt utolsó időkben alakult egy „Pomme de terreclub, egy Mouton- és Moutard-club, mik aztán összevegyítve jó franczia eledelt szolgáltatnak. Itt van aztán az, hol az ember fél tüdővel szítja a hadsik-szivart; itt hitelesítik a nagy világi kósza híreket, itt történnek a meghívások, és kihívások, a club Párisban annyi, mint beléptijegy a nagy világba. Nem vagy valamely club tagja, kevesebb vagy a páriánál — a divatvilág előtt lehetnek kalandjaid, de ismeretségeid nem. Minden clubnak különböző czélja van, az egyikben piketőt játszanak, másikban w h i s t e t, mindamellett ne hidd, hogy e körökbe könnyen bejuthass. Minden tagnak szótöbbség kell, mit nem mindig lehet megvenni. Néha néha megfordultunk a pesti casinoban, de a párisi clubok előnynyel bírnak felette, mind zajban, mind térben, mind füstben. Kétségkívül a fényűzés is nagyobb itt Nagy ezüst vedrekben áll a thea, mely egész éjjel*jelenti magát. Mindennemű liqueurök a discretion. — Dumas-ról mondják, hogy legtöbb csuíV..tagja volt, de bármelyikbe lépett, minduntalan ,kihívják. Dumasra en passant egy anekdota jut eszembe. Volt neki egy Monte Christo nevű kéj kastélya, mit a persa khán szobrászai és építészei emeltek ; ezen kastély közelében lakott egy barátja, a 4-ik Henrik czimü vendéglős ; ezen vendéglősnek azon tulajdona volt, hogy adott ugyan sok embernek hitelt, de jeget a legnagyobb hőségben sem adott, csak Dumasnak történt, hogy egy beteg jeget kéretett a vendéglőstől Dumas nevében, a vendéglős természetesen a legnagyobb készséggel küldött egy jéghasábot. Később, a beteg a jeget fizetni akarván , felfedezte a cselt. „Ha már az úr — mond neki a vendéglős — Dumas nevével él, tartsa meg legalább szokásait is, D. nem szokott fizetni. — A clubokban van minden szellemű lap, úgy mint a tagok közt minden elv. Vannak emberek, kik egész életöket clubokban töltik, ott esznek , ott leveleznek stb. A clubélet csendes, kivéve, ha a börze lázban van, mint e héten, ekkor a „Patrie“ kiesik a kézből, és minden hang alarme - t kiált. Minden esetre szépek és érdekesek a párisi clubok, számos tagjaik, tágas termeik és ragyogó tükreikkel. A gáz csak reggel alszik ki, télen. Nyári időszakban puszták, sivatagok e teremek, ők is ásítoznak vendégeikkel. Ha 4 órakor haza megysz, lenn nem várnak rád álarcosok, vagy mousquetairek, mint a carbonari , vagy mazarini időkben, legfölebb egypár elaludt bérkocsis türelmetlenkedik a lelkében, ki szeretné oda fenn a lámpákat kioltani, ő a club külső tagja. A társaságokban még mindig sokat beszélnek az idei festészi termékekről. Tasso, Soult tábornagy arcz- rófoi minden estélyen említetnek , úgy szinte a „La matinée d’ une noce en village“, e tarka és eredeti kép, mely a magyar falusi lakodalomra emlékeztet. — Mennyire ment a magnetismusi mánia, kitűnik abból, hogy míg a röpiratok jőnek a laboratóriumból gombabőségben, addig két színház mulattatja a közönséget ily darabokkal: „La table tournante“, „La table dansante“; szerencsére mind a kettő bukó félben van. Azago az utolsó akadémiai ülésben így nyilatkozott : Je ne crois rien de tout cela.“ — Sax pére, egy újnemű zongorát talált fel, melyet múlt héten mutatott be St. Cloudban, a közönségnek. — Berzenczey chinai útjából visszaérkezett; nem tudjuk, talált-e magyarokat ? — Prihoda honfitársunk ? 'Ausztráliába menő, a tengeren találkozók két gazdag angol gyermekkel, kik, megtudván, hogy magyar, és semmi nélkül megy az aequatoron át — apául fogadák az öreg Prihodát. — A „le lys dans la valléé“ — új darabja a Franqaisnak különböző hatást gyakorol; egyik rész gyengének találja , másik Balsac-ra ismer benne. — A Szajna az idén nem áradt ki. Minden szem a félholdon van. A vultán arczképe előtt a Boulevardokon mindennap tömegek állnak. H. NECROLOG. Bánfalva , jun. 15. Későn jövök, egy új adalékkal — bár mentettek volna fel tőle kedvező isteneim ! — annyi, annyi gyász adáshoz. Múlt hó 2-kán halt meg élete 56. évében, S. Ujhelytt, Zemplén vármegyében BUDAY ANDRÁS egykor megyei főügyész, s az 1848-d. korszakban képviselő. Néhány év előtt az egykori Zemplén vármegye KK. és RR. tartottak volna gyászünnepélyt e férfiú hamvainál, most nem találkozott senki, ki e hasábokon röpke emléket emeljen számára, hogy nekem kelljen lelki és testi gyötrelmek között, meghoznom a tisztelet ime keserves adóját. Ah, értem én e hallgatást. A szertelen fájdalomnak nyelve nincs, miként emlékezete nincs a boldogságnak; ez a jelen napsugaraiban éli csillámos virágkorát, amaz gyötrelmeibe temetkezik, s az új meg új fájdalmat, mint sírleplet, borítja új meg új sebek fölé. Majd hideg lesz és önző, mind kisülyedő hajón közönyösen szór le mindent; mintha azzal menekvését könnyítené. És én azt hiszem, hogy fájdalomnak nemes, és — ami együtt jár vele — vigasztalóbb enyhe nincs, mint a vallásos érzelem; nem csak az, mely fölfelé intézi szárnyalását, hanem, és főleg, az, mely visszatekint, szent hálával ünnepelni veszteségeit. Légy hát megáldott, dicsőült árnya egykor mesteremnek , majd barátomnak és társamnak , s emelj és buzdíts s tarts meg a hű cselekvés fáradalmas ösvényén bennünket, kik még élünk, kiknek számára alig marad más óhajtható , mint : „bocsássd el, uram, fáradt szolgádat !“ Buday András, rokon és pártfogó nélküli ifjú honosult meg Zemplénben, aristocratai viszonyok közt, mik, amily súlyossá teszik a kezdeményezést idegen elemnek, szint oly nemesen avatják társukká a kapacitást és érdemet. Hadd fonnyadjon el a tehetlenség gyáva lemondásban; mi kár belőle? a valódi erőt aczélozza a súlyos de bizonyos diadal , s új, gazdag elemekkel ifjitá fel a régi korhadókat. Buday tehát önmagának köszöne mindent; roskadni, de sőt lankadni nem tudó erélyének azon roppant munkakört, mit számára a közbizalom nyitott; megvitázhatlan érdemeinek azon lelkesült tiszteletet , mely árnyatlanabban s széles körben senkinek sem jutott társai között. Oly korban lépve föl, midőn az ellenzék elvei nem valának kérelmes divatczikk , hanem meg annyi czélpontja félreismerésnek, mellőztetésnek, üldöztetésnek, a meggyőződés hűségével, a tudomány határozottságával, a jellem szenvtelenségével járdáit azon egy ösvényen , s körülmények között, mik a tehetség méltó ambitióján kívül is , nagymértékben megrendíthették , vagy legalább halkíthatták volna politikai színezetét. Buday híven követte hosszú változó éveken át ösvényét meg nem rendítve soha „sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársainak heve“ által. Mindemellett oly nélkülözhetlen, az elnöki szemekben is, hogy alig tudnánk nyomósabb megyei megbízást, melynek tagja , többnyire tolla , lelke , mindig ne lett volna az igénytelen ügyész. Megyei teendőket, miknek halmaza nemzedékeken keresztül befejezetlenül hevert, vagy Danaidák hordójaként, rendszeresen emészte időt s költségeket, rendesen Budaynak fogalmakat fölül haladó munkássága, csodálatra méltó gyakorlottsága tiszta éleselméje oldott, s végzett be, úgy hogy ilynemű ingyen dolgozatai magok egy jókora levéltárt tennének. — És magán téren alig volt oly jelentékeny törvényes jog, osztályügy, kérdés, mit számos érdek, versenygés, elévült igények valódi bonyodalommá szőttek , minek elintézésére nem ő keresteték meg, bizodalmát, s tiszteletét bírva a vesztő vagy nyerő félnek egyiránt. Számos gyermek atyja , családi boldogsága örömein a jövő gondjai borongtak el; háza a megyei értelmiség gyálpontja volt, mint nem inkább senkié, — mert hiszen ki ismert nyájasabb gazdát , kit fogadott oly meleg, oly gyermetegen nyílt kebel valahol ? Ekként jön a lelkes ember mind inkább nélkülözhetlen, és nem mellőzhető, midőn az egyetemes közvélemény (egy pár súlytalan orrfintorgó kivételével) a főügyészi állomásra tűzte ki a soha nem szolgált s ellenzéki férfiút. Párthívei, versenyezhető társat sem ismertünk el ellenében , érdemeinek jogos igényeit kétségbe vonni sem bárgyú sem rész nem volt senki is. Kijelöltetése ekként valódi erkölcsi kényszerűség jön; megválasztása egy árnyatlan diadal, hivatalviselése az érdemek szakadatlan sora volt. Nyugodt meggyőződéssel mondom : e roppant körű állomást sem jobb fej , sem ernyedetlenebb munkásság , sem kristályszerűbb jellem nem diszesité. Jövend idő, midőn a késő utód, az emlékezésre korlátolt cselekvőséggel, a múltnak kincsásója lesz, azon férfiak érdemei végett, kik egy megye szűk határai közé temetkezének szerényen, hogy cselekvőségöknek hangtalanabb de értékesebb, szűkebb, de intensivebb kört jelöljenek; azon férfiakét, kiknek élete a fáradalmak és küzdelmek harctere volt másokért; kik jutalom, de sőt köszönet nélkül (mert az ilyesmi hagyományos „nobile officium“ volt) nagyobb lelkiismeretességgel, tisztább kézzel, lankadatlanabb szorgalommal működtek idegenek magánügyeikben, mint bármi húsfizetésű ügynök; azon férfiakét, kiknek tűzhelye a munka, egyetlen dija egy pár hálaköny, egész világa egy megye szűk határai; — azon férfiakét, végre, kiket egy léha kölöncz-csoport, s utána a hozzáméltó „auditórium,“ csúfolni akart azon nevezettel, melynek emlékezetét minden pillanat áldottabbá teszi. És ha megjövend e kor, s meghozza, nem a tétlen közönyt, hanem azon cselekvőséget, melynek legtisztább forrása a kegyeletben van, s megtanulunk emlékezni; példányainkat ott fogjuk keresni, hol kell, a múltban. Nem a geographia, hanem a történeti élet egy testté forrasztó mind ez annyi tagot; s ha élet van bennök, csak az enyészet az, mely szétzilálhatja. Ember hatalma addig nem terjed. És én áldalak, szent hamvaidban, kidőlt mesterem egykor, majd barátom és társam. A te szenvedéseidet elringató az enyészet, mint a bölcső, ah számomra meghagyta az életet. S ime, összetört romjai felett mondom el, hogy a vesztés ime peresében, mely regeszerű távolba löki a legközelebb lefolyt pillantatot, halálod megtetézte mind e szenvedést ! Kazinczy Gábor, Jász -Kunság, jun. 27. Mióta a nemzeti egybeforrás váltság béréül fordított szabadalmaink oly rövid élet után lenni megszűntek, s az ideiglenes szerkezet életbe léptetvén, megyénk autonómiája lényegében 63 jelentőségében megváltozott; azóta a Jász-Kun községek önálló cselekvési köre, mely szerint rendezett, s itt-ott értelmileg is műveit tanácscsal bírván , (kivéve a „talem me feceretalis erő“ eseteket), beldolgaikat önállólag intézék és végezék , annyira összehúzódott, mikép lehet mondani, egészen elvesztek azon kevés súlyt is, melylyel a polgári élet küzdhomokán egykoron állottak. Nem akarom vitatni a jelen előnyeit a múltak felett. Múltúnk a história lapjain egy rejtélyes levél, reánk nézve egy rideg sírbolt, egy hosszú álom. A mi politikai bölcseségünk mindössze is abban állott, hogy a kénytelenségnek nem állottunk ellen, de hogy azt megelőztük volna, ahol hiányzott bennünk az értelem , erő, és az akarat szilárdsága. A fenforgó viszonyok és kísérletek között tehát meg kellett alkudnunk a körülményekkel, hogy legalább hírében és nevében osztozzunk azon reánk kent és mázolt álfény- és szabad czimnek, melyet a korábbi viszonyok s közigazgatási gépezet fügefa levelekül adtak meztelenségünk eltakarására. Szóval, a XIX. század polgári heréi voltunk, s polit. jelentőségben 1848 előtt a kiskorúság stádiumán fölül emelkedni soha nem bírtunk, mert hol a fejlődő értelmiség világosság után vágyott s helyzetének alázó súlyán könnyíteni akart, akadtak egyesek,kik a nép erkölcsi erőtlenségét és hiszékenységét felhasználva, a jó szándékot bűnös és szűkkeblű izgatásnak, az okos szót áltatásnak , minden mozzanatot lázitásnak s anarchikus forrongásnak kereszteltek el, — s kezeikben lévén az erő és hatalom — a mennyiben ténylegesen túlnyomó polit. befolyással bírtak, könynyü volt nekik gátolni, s félremagyarázni minden szellemi emelkedés, köz- és magán jóllét, s erkölcsi javulás érdekében elkövetett békés törekvéseinket. — Innen s ezekből lehet kimagyarázni azt, miért hogy a jászkunság a benne kifejlett értelmiség daczára, más megyékkel erkölcsi és polita tekintetben lépést tartani nem tudhatott, sőt ellenkezőleg azoktól messze visszamaradt, s a cselekvés és nyilvánosság terén politikai jelentőséghez jutni nem tudott. Mindezeket megismerve nincs okunk miért viszszakivánni a múltakat. Tán azért , mert kivetkőztettünk sallangos életünk koldus szabadalmaiból, s akaratunk ellen is kiemeltettünk kiskorú állapotunk bilincseiből ? A sallangos megkülönböztetés ma már képtelen állapot, és a fonákságok ideje már lejárt. Elég szerencsénk nekünk jászkunoknak, hogy nemzetünk geniusa több áldozatot nem kivánt, minthogy feltarthatlan üres kiváltságainkról lemondjunk, s a közjó előmozdításában jövendőre az egész országgal egyetemesen közremunkáljunk. Jelenben, midőn az események parancsoló hatalma által politállásunk a nemzetiségi, és törvény előtti egyenlőség alapján az önmagát garantírozó biztosság fokára emelkedett, s polt kötelességeink és jólétünk igénybe és számba vételét erkölcsi és anyagi jobblétünk eszközéül maga a bölcs kormány jelölé ki, —el kell ismernünk, hogy mi*