Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-01 / 992. szám

* Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól de­cember végéig) • . 10 ft - „ Évnegyedre, (julistől septemb. végéig) 5 jj — ¡» »teil házhozhordással félévre......................... 8 ., jj Évnegyedre .... 4­2 p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; Pesten e lapok kiadó-hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. KÖZSÉGI ÉLET. Budapest, jun. 30. I. Nagyobb gyarlóságot alig képzelhetni, mint ha figyelmünket folyvást a távol eseményekre, a nagy világ fejleményeire szegezve, műsorsunkról, saját teendőinkről megfeledkezünk, s csak akkor vesz­­szük észre hibánkat, midőn az ébredés már késő, a alólunk a gyékényt kirántják. S bár­mily kedvezően ütnének is ki a nagy vi­lágra s emberiségre nézve a szemeink előtt meg­oldásnak indult európai fejlemények, — egy nemzet sem várhatja azt, hogy azokból reá áldás s erköl­csi és anyagi előnyök áradjanak, ha ezen áldás és előnyök megnyeréséért maga nem fárad, ha elő nem készíti a földet, melyben a kor hozományai s boldogabb jövőnek magvai megfoganthassanak. Valamint egyes ember csak munka és küz­delmek által juthat el óhajtott létre, s még a koczkajáték is csak merész áldozatok után kedvez választottjainak, úgy egész népfajok , nemzetek és országok soha sem jutottak zöldágra századokon keresztül állhatatosan folytatott korszerű igyekezet és verejték nélkül. Azon lépcső, hol jelenleg a magyar nemzet akár tudományos képzettség, akár anyagi kénye­­l­ és cultúra tekintetében áll, szoros arányban "•Én nem a faj jobbjainak törekvéseivel, hanem a reá jósággal fordított egyetemes munka belső értékével. A túlnyomó politikai izgalom a nemzeti élet minden egyéb hasznos és organikus munkásságát és nyilvánulásait sokáig úgy­szólván felemésztő , s a feudális rendszer a fajnak kilencztized részét med­dőségre kényszerité. Európai esemény­e a: uj alakba öntötték fajunkat. A szabadalmas és teherviselő kasztok egyenlő lábra jutottak. Egyenlő lábra nemcsak magának a faj­nak kebelében , de mindazon népekkel, melyeket a sors ugyanazon egy birodalom alkotására főzött össze. S ha ez uj alakulás elemeinek politikai súlya oly erőt és irányt foglalna is magában, mely az egyes alkatrészek ellenében olvasztó erővel bír, és habár ily politikai olvasztó erők hatása a kép­zésre fogékony elemek irányában nagyobb szokott lenni, mint a nyersebb és neveletlenebb elemekre; s ámbár innét fajunk a közbirodalom jelen szer­kezetében épen kitűnő képződési fogékonysága, műveltségi törekvése, és szellemi nyíltsága, de kü­lönösen kevertsége mellett a mondott olvasztó erő hatásának legnagyobb mértékben volna is kitéve, úgy másrészről azon ösztön, mely minden népfajt ön­­fentartásra készt, a birodalmi nemzetek közt egy törzsnél sem támogattatok oly hatalmas sánczok és erősségek által még most, mint a magyarnál. Zengő értelmes nyelve, históriai öntudata, és politikai érettsége három erős vért, mely mögött fajunk az uj társadalmi kötelékek közt is megőriz­heti nemzetiségét s megizmosodhatik, ha kitűnő igyekezettel és hosszú anyagi nélkülözésekkel a jövő nemzedék lefolyása alatt gyermekeit a művelt­­ség , pallérozottság, ügyesség, és vagyonosság azon fokára elvezetni tudja, mely a fennálló rend­szer alatt elérhető. Ide eljutva, nincs többé mit féltenie nemzeti­ségét , őseinek szent hagyományát, s unokáinak drága örökségét. " Ide eljutva, visszahódíthatja ismét régi tekin­télyét a magyar , kalauza, vezére lehet a testvér népeknek, s leghatalmasb védfala azon államnak, mely jövőre nem a kelet, hanem az észak zsib­­basztó súlya ellen kénytelen a nyugati polgári­­sodást és fejlődhetést védelmezni.­­ A verseny nehéz, de dicső, a diadal távol és rauika teljes, de nem lehetetlen. Sokkal mélyebben becsüljük fajunkat, mint­sem kétkednénk határozatán. Nyomtalanul elsülyedni nem akarhat. Egy nemesi ösztön azt cselekvő életre buzdítja. Erre azonban többé nem elég néhány nagy hazafi önfeláldozása s bőkezűsége. Erre az egész nemzet egyetemes, szilárd, kitűrő, értelmes mun­kássága s legális magatartása szükséges, mely hogy szakadozott irányban vive, meddő ne legyen, ered­ménydús községi életben kell öszpontosulnia London, junius 25 . Ma csaknem a lehetlenségek közé tartozik egy hir­lapnak politikai rovatába tudósítást írni, s a török-orosz kérdést, mely egy „ridiculus must“ eredményrend, hall­gatással mellőzni. Meg fogom kisérteni e fél lehellenség létesítését ! A londoni börzén , de nem azon nagyszerű új épület­ben, melynek hom­lokizata előtt az Istenben boldogult vak herczeg idomtalan lovagszobra áll, hanem az an­gol ablaktalan banknak hátár mögötti utczában levő je­lentéktelen házban , mert hiszen itt, s nem amott gyűl­nek össze mindennap a délutáni órákban Merkúr ravasz magzatai, egymást és a magát ámitatni engedő világot oda csalván. Ezen a londoni börzén valahányszor a ke­reskedelmi tudósítások hírül hozzák, hogy az oroszok bár­hol, és bár tájkép is kudarc­ot vallottak, vagy megverettek , mindig kitűnő a káröröm , melyben némi­­kép maga John­ Bull is résztvesz. E keresztényi jó­kedvvel vegyült pogány öröm onnét keletkezik, hogy az orosz politikát napról napra támadóbbnak tapasztalják az itteni pénz­­tőzsérek, kik az arany gyömölcsű bé­kébe még akkor is szerelmesek fognának lenni, ha ez bár dísztelen volna. Ők mai napig gyűlölettel viseltet­nek azon lengyel iránt, ki mondá: ,,malo periculosam libertatem, quam quietam servitutem!“ Oly kárörömnek szolgált tárgyul ama tegnapelőtti, de valósult hír, mely szerint Wrieskoy tábornok vezényle­gyes zászlóaljak mindenestől átmentek a bátor cser­keszekből , ezektől a legmegelőzőbb , barátsággal fo­gadtatván. Hir szerint aczéltalan fáradalmak , s a szer­­fölöttiség határait túlhaladó szigor folyvást demorali­zálják a kaukázi orosz seregeket! Ennek dicséretes ellenkezőjét láthatni a hon levő an­gol seregnél, mely jelenleg Chobham rónáin tartja tá­borozásait. Ha önnek gyakorlott szeme látná ezen angol tábort, önkénytelen a comfort kellemes hangzatú szól ejtené ki. Tehát comfort for ever! azaz oly czélirányos alapot, melynek összhangzó tényezői: bizonyos jólét s bizonyos kényelem ! az angol katona kellő időben sub­­stantialis eledel-s itallal táplálja testét, kellő időben czél­­szerű munka s fáradalommal edzi azt, s kellő időben pi­henteti csontjait. Itt a hadgyakorló sereg ereje, mint va­lamely működő gép, tudományilag föl van mérve ; itt mindig szem­­előtt tartatik , hogy a katona csak oly an­gol ii, mint bár­ki más;­­ azért erejökhöz képest czél­­szerü munka s hadszükségelte fáradalom észszerüleg rovalik rá. A kegyes királynő, fenséges férje, továbbá a hanno­veri király s királynő, e napokban megtisztelék jelenlé­tükkel a chobh­ami­ 10—12 ezer emberből álló tábort, melyhez hasonlót 1815-dik év óta az angol szem nem látott. A praktikus angolok kedvelik s jól fizetik kato­náikat , de nagy számban i­s gyakori együtt­léteket ki­­lenczven­kilenc, politikai okoknál fogva nem szeretik, miért is ily 10—12 ezerre rúgó tábor Britanniában oly ritkaságok közé tartozik, melyekről az apák jó kedvök­­ben gyermekeiknek mesélni szoktak ! A királynő kormányzatának 16-dik évét katonailag ünneplendő szemlét tartott­a szabályosan lépni, gyor­san fordulni, sebesen futni, ügyesen lőni, derekasan szabdalni, a fenségesen nyargalni tudó katonái fölött. N­ó­gr­idb­a 1, jun. 25. Folyó hő 18-ka óta a marhahús ára városák­an 20 v.krról 22 re, falukon 16 krról 20-ra emeltetett a 6. g­yar­­mati székeket közösen bérlő zsidótársak mint a m­egyei mészárosok zászlóvivői nagy örömére, de a lakosság bosszúságára , mert a B. Gyarmattól alig egy órányira fekvő, hontmegyei podluzsányi pusztán jobb húsnak fontja 15 váltó ki, csak hogy a fogyasztási adó és a fenálló kizáró húsmérési jog miatt behozni­ tilos. Hírsze­­rint Hontban falukon 16, Ságon 18 kr a hús fontja. A próbamarhákat a sz--i kerületi fő­szbi­ő vásá­rolta be. A megye egyik legjelesebb, s kétségen kívül legelegánsabb közigazgatási tisztviselője, de kérdés: vár­jon a marhavásárláshoz ért­e? Azon is Mókád a kö­zönség, miért léptetett az új árszabás épen szombaton, a vasárnapot és a b.gyarmati vásárt közvetlen megelő­zőleg életbe, midőn a közönség legtöbb húst fogyaszt. No de hiszen ez is csak olyan Isten napja, mint a többi. A bécsi, pesti nép csodálkoznék talán a nógrádiak jajve­székelésén , mert náluk a hús még drágább. De nem kell felednie, hogy a­mint a próbamarha kivágatik, újabb próbáig oly silány hússal láttatunk el, hogy a székállók cselédeink előtt elménczkedve mondják, hogy­ha a falhoz csapnák, oda ragadna. És ebben van a fal­­lad­a, hogy próbának hízott vagy munkabíró czim­eres ökröt vágnak, mely vágóhídra való, de aztán hitvány húsért dobja ki a közönség drága pénzét úgy, hogy a magas árszabás és a kivágni szokott marna ára közt semmi arány sincsen. A legközelebbi gyarmati vásáron az igavonó jó mar­hának meglehetős ára volt, mert ilyenre a gazdának még szüksége van; de a mészárosaink által vágó hidra vásárolni szokott marha olcsó volt; s az Ipoly s mellék patakok kiáradása okozta szénahiány miatt ezentúl még *­ ­ EGY MAGYAR NABOB Regény irta JÓKAI MÓR. I. Két különc­z 1822-ből. Rút, fergeteges idő van odakünn a pusztán, az ég fel­hős , a föld sáros, szakad az eső két hét óta , mint a parancsolat, minden ér kiáradt, ki öntött, nád terem buzavetés helyén, gólya, kacsa költ a drága tengeri közt. — Modardus napján kezdődött az ítéletidő, már ez negyven napig majd így fog tartani, már pedig ha így tart, akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki a par­­tiális özönvízből embert és barmot kiszabadít ? E sajnos észrevételt nemzetes BÚs Péter uram tévé, ki a kegyetlen sors által arra volt hivatva, hogy a ke­­resztúti gáton , nemes Szabolcs vármegyében , vendé­gekkel veszekedjék, a „Törikszakad“ csárdának lévén kocsmárosa. Szép menedék volt a Törikszakad csárda a kereszt­­úti gáton, melyben Bús Péter uram vala a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem érdemek­kel szerzé, mert a mig azt elérte az utas, törni, vagy szakadni kellett addig valaminek. Kivált ily kedves időhöz, midőn megerednek az ég­nek csatornái, és eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel jobb volna, ha inkább a földnek volnának csatornái; ekkor nem állna meg a tó két felül a gát mellett, fenékig áztatva azt keresztül, hogy a­ki vesz­tére belehajt, ott vénül meg benne, vagy a hátán hordja ki a szekerét. Estére kezd már az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton, csak úgy lassan dör­­mögdél a ingában, mi­nt a pipát reszeli a szájából kivenni azért, a­mit mond. Az a pipa azért látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit. — A szénát boglyástul elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő ménkű! Mi­rt a pusztai kocsmáros nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak sine-cura. Mig igy háborog magában , egy kétes nemben alak , kiről hirtelen nehéz megítélni: felesége-e, vagy szol­gálója? a gát túlsó végire mutat, mely a Tisza felé visz. — Nem valami hintó jön ott. — Hiszen csak az kellene még, hogy most meg ven­déget hozzon az istennyila, szól Bús Péter morogva, s oda se néz , hanem bemegy a konyhába, átázott bun­dáját kiteritni a tűzhely elé s csak ott dörmögi el a töb­bit. Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy, hol kapunk másikat pénzért ? én pedig senki fiáért sem koplalok. Végre még­is kitekinte az ablakon, letörölve róla az izzadságot, s megláta egy hintót jó tova négy postaié­val lubiczkolni a gáton, s megnyugtató legyintést téve felé kezével, vigasztalódottan monda: — Nem ér az MA ide. Azzal kiült a kapu elé , s pipáját félrevágva szájá­ban , elnézte boldog nyugalommal, mint kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú gáton ? A nehéz kasornya magas rugóin akkorákat vetődik , hogy szinte felbillen, de két ember fogja kétfelől, s a­hol zökkenő jön, majd egyik majd másik nehezkedik a lépcsőkre , a hol pedig aztán I a igazában levág a kerék tengelyig, s mind a négy ld­­uall,­­ elébb kikiabálják magukat a lovakra, azután jicsifanyalodnak, kapával, doronggal kiássák , kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal mennek aztán is­mét néhány lépést. Bús Péter uram nézi igaz praedestinatiót hivő képpel a más veszedelmét, a hajszolás , ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de biz ő nem bánja, volna ugyan négy jó paripája, melylyel, ha segélyére menne az ér­kező vendégnek, úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna, de minek az? ha a végzetek köny­vében az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig jusson, akkor így is eljut, ha pedig az van róla határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén, ott virradjon, akkor úgy kell annak megtörténni, s kár volna a gondviselés útjait bevágni. Végre csakugyan mind a négy kerekével úgy levág a hintó épen a gát közepén, hogy sem előre, sem hátra nem lehet azt mozdítani. Emberek elrekedtek, hámok, istrángok elszakadtak, lovak lefeküdtek a sárba, az idő is elsötétü­lt szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel verte pipája hamvát a tenyerébe. Hála Istennek, ide ma nem jön vendég , s örült a lelke , midőn kapuján befordulva az üresen álló kocsiállást megpillantá, melyben kedélyesen veszekedtek az éjszakai szálláson összekapott apró baromfiak. Maga is lefeküdt mingjárt egész háznépével; mert a gyertya drága, — még a tüzet is kioltá; s ott bundáján heve­részve, s utolján égő pipáját szortyogtatva , elmélkedik a felett, hogy milyen balgatagság ilyen moslék időből útnak indulni valahová! . . . Mig Bús Péter uram csendesen aluszik az Urban jön másfelől házára a veszedelem: a túlsó oldalon Nyíregyháza felé nincsen ugyan gát, hanem szabadó járhat alá s fel a viz , a merre neki tetszik. Ismeretle ember ha neki bódorodik e söppedéknek , tegyen testa­mentomot, mert ott vész,­ellenben a kik ismerősök föld titkaival, könnyebben eljönnek rajta, mint a csi­nált után, sőt vannak kocsisok, kik sokáig betyárkodta­k vidéken , s azalatt úgy kitanulták a laposok és dom­­bosok minden tekervényeit, hogy késő éjszaka is ke­resztül jönnek rajta bármilyen hintóval. Már közel lehet az éjfél, mert a Törikszabad csórd kakasai egyre másra kezdenek kukorikálni, midőn vilá­gosság kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas eu­ber jön égő fáklyákkal, egy hintát s egy szekeret fogy kézre. A szekér elől megy, a hintó hátul, azért hogyha gö­dörbe talál tévedni, a szekér dűljön fel,­­ a hintó oka jön a példán és kikerülje a helyet. I C­ 1853. negyedik évi folyam. 993 Péntek, július 1-jére/ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten házhozhordva: Fílívh­ . 8 ni „ i» ÉTnegyed­re 4 „ — „ „ Kg. hónapra 1 tr. 30 k. p­ Vidékre postánküldve: ivnegyedre 5 fr. — kr. p. Fílévre 10 „ _ „ „ '*• USTt előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. ELTINULZ A lap politikai tartalmát illető­ minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICU D. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Úri-utc­a 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sorra 4 pgc kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban.

Next