Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-24 / 1012. szám

*r 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ n­yagi ügyeit tárgyszó pedig EMICZI G. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva Félévre . 8 „ — ,› „ Évnegyedre 4 „ — „ ‹. Egy hónapra 1 fz. 30 k. p Vasárnap, jul 24-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sorra 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számittatik.­­ A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban.­ ­ Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól de­cember végéig) • . . 10 ft — „ Évnegyedre, (julistól septemb. végéig) . . 5 „ — ,, Budapesten házhozhordással félévre.........................8 „ — ,, Évnegyedre . . . . 4 „ p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadó­ hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. DÉLMAGYAR KALÁSZOK.­ ­ Temesvár, jul. 18 A Bánság az ország egyik legdéliebb része ; mele­gebb, szelidebb már ott az éghajlat, mint a monarchia legtöbb tartományaiban; ha nem tudnék ezt saját ta­pasztalásunkból, eszünkbe juttatnák ezt az utazók leí­rásai, de még a költészet zengedelme is. Állatokkal, növényekkel, melyeket déliebb hazákból meghonosí­tani akarunk, itt történnek az első kísérletek, mennyire lehetene kilátásunk ezeket sajátunkká tenni. Kérdez­zük Kitaibelt, La­ Rochet, Dómért, mennyire voltak meglepve a füvészi ritkaságok és szépségek által, me­lyeket hegyeinken és hegyeink közt tal­áltak. A Bán­ság, mely már az őskorban 30 különféle népség mozgó- és küzdtere volt, napjainkban többoldalúságát az ipar ügyében is kitüntetni képes volna. Örvendünk, hogy mi­kor a selyemtenyésztés jövőjét pengetik, különösen a bánsági viszonyokra épülnek a remények. Kereske­delmi kamaránk ezen ipar létesíthetési módját minden­kép meghányta, és többször oly gyakorlati javaslato­kat tett, hogy a magas minisztérium elismerésének is örülhetett. Folyó évbeni jelentésében az ipar állapot­­járól kivált a szederfák ültetését vette szemügyre. Előrebocsátván a kamara , hogy a selyemtenyész­tésre az államnak kellene ösztönzést adni, és az első lépéseket tenni, kimondja meggyőződését, hogy ezen iparág egykor dús jövedelmi forrása lehetne a népnek, és ha nem is annyira nagy városok közelében, hol a levelek szedéséért napszámosoknak aránytalan árt kel­lene fizetni, de bizonyosan ott, hol a földmivelő saját emberei, s családtagjai által mintegy mellékesen űzheti ezen szép foglalatosságot. Az egyesek törekvései, kivált eleinte elegendőknek nem találtatván, a kamara következő módon gondolja a kormány tettleges közbenjárását és segedelmét ez ipar felélesztésére kivihetőnek. Az illető tartomány hely­tart­ósága szakértő emberek­ből bizottmányt nevezzen ki, mely a politikai alhiva­­talnokok egyetértésével arra törekedjék, hogy minden községben a földmivelők területi tulajdonán két ültet­vény létesitessék , — egyike azon czélra : nevendék szedervesszőket a magból bizonyos nagyságig fölne­velni, másika a kertalkat egy nemévé nagyobb kiterje­désben válnék, a­hol a fákká felnövő ültetvényágak le­velek nyerése végett felvétetnének. Miután a magból felnevelt vesszők egyik ültetvényben sűrűen, úgymint 18 hü­velyknyi távolságban egymás mellett állhatnának, a másikban pedig 4 ölnyi helyközt igénybe vesznek, mert csak igy nyerhetnek a fák czélszerü kiterjedést — következik, hogy imez utóbbi ültetvény egy 16-szor nagyobb területet kiván A kisebb ültetvény növen­dékvesszői nemesitésök érdekében harmadik esztende­­jökben közel a földhöz levágatnak, mire aztán oldal­hajtásokat tesznek, melyeket mihelyett a hüvelyknyi átmérőt, és a levélszedésre alkalmas magasságot nyer­nek, a földből ki lehet venni, és ekkor a földmivelőknek ingyen, de azon határozott kötelességgel kiosztandók, hogy ezen növendékágakat a nagy ültetvényben minden egyesnek kimért földtulajdonán , még pedig mint érintve volt 4 ölnyi távolságba egymástól elültesse, és a marha megkárosítása ellen szorgalmasan megóvja Egy már elültetett ilyen fiatal szederfácska kipusztítá­­sára törvényes, legalább 10 pótban álló pénzbüntetés szabandó volna, azon kötelességen kívül, hogy a káro­sító egy pótlékfát ültetni kénytelen legyen. Ezen köve­telésben semmi túlzás nincs, ha szembe vesszük azon könnyelműséget, melylyel nálunk a legszebb fák sok­szor minden haszon és szükség nélkül kivágatnak, és ha megemlékezünk, hogy Mérey tábornok, ki a Bánsá­got a töröktéli visszafoglalása után nagy érdemmel kor­mányozta, egy fának kipusztítására a halálbüntetést szabta, melyet némely esetekben végre is hajtatott. Az ekként befolyó büntetési pénzeket a községi választ­mány számadásba venné és saját községi szederfa­­ü­ltetvényének jó karbani tartására költené. Az említett két szederültetvény alkotására a szüksé­ges földterület a község közelében vagy a legelőből, vagy a gazdák szántóföldjéből kiszemelendő, kimet­szendő és átdatlan sövénynyel a marha tolakodása ellen körülsánczolandó volna. Kevés esztendő lefolyása múlva a fácskák a szeder­­iskolából az időközben eligazított ültetvénybe áthelyez­­hetők. Ez időtől fogva a gazdák tulajdonába átmennek és minden egyes azon kötelességgel bir, a saját osztá­lyában a köz­növényzésben levő fákat szorgalmasan ápolni, mi­által azon jogot szerzi meg , hogy a fáknak leveleit selyemtenyésztés érdekében felhasználja. Hogy azonban a földmivelő azon helyzetbe tétessék, a szederfaleveleket csakugyan a selyemtenyésztésre hasz­nálni , a felemlített bizottmánynak jókor arról gondos­kodnia kellene, hogy a népség minden faluban kellő selyembogár tojás mennyiségével jókor elláttassék , és hogy a gazdák megtaníttassanak, miként költetnek melegség segítségével a bogarak életre, és mi módon etetendők és ápolandók. Jóravaló falusi tanítók, papok stb. a serdülő gyermekekben érdeket ébreszthetnének ezen iparág iránt, melyek különféle stádiumait vele oktatólag megismertetni a jutalom bizonyos nemévé is válhatnék. Korobb emberekre a példány-iskolák na­gyobb községekben ösztönzőleg fognának hatni. Kis körülnézés meggyőzhetné a gyakorlott mezei gazdát, miszerint ezen foglalatosság, mely 8 hétnél befejezéséig többet igénybe nem vesz, és melynél gyermekek , asz­­szonyok, még bénák is minden munkát végezhetnek, tetemes jövedelmet képes hajtani az illetőnek; köztu­domás különben is, hogy egy felnőtt fa levelei évenkint 2—3 portnyi nyereséget adnak selyemben. Vannak még némely nagyobb földbirtokosok hazánk­ban, kik a selyemtenyésztést terjedelmesebb mértékben űzik. Vannak Felső-Magyarországon is, vidékünkön pedig Szemlakon, Arad megyében gróf Hadik intéze­te érdemel különös figyelmet; — ezek tán maradványai egy még a nagy József császár által felköltött munkás­sági szellemnek. Ha időközben mostohább körülmények álltak be némely üdvös vállalatokra, vagy ha kitartá­sunk, bizodalmunk az eredményben csökkent, jó lészen e tiszteletes maradványokat előképül venni; — ezek a körüllevő vidéket elláthatják ültetvényvesszőkkel, se­­lyembogár-maggal, stb., adhatnak a keletkezendő se­lyemtenyésztőknek gombolyitókat, felvigyázókat és más gyakorlati egyéneket. Csak komolyan kell és rendsze­resen a dologhoz fogni, és nálunk is nem csupán játék, vagy eredménytelen időtöltés maradand­ó selyemte­nyésztés ügye, hanem oly tekintélyes és jövedelmező ipar, mint Olaszhonban és déli Tirolisban leend, oly állítás, melynek valósításának az éghajlat Magyarország valamennyi déli részeiben legkevésbet sem áll ellen. Vizsgáljuk tovább a kamara javaslatait a selyemte­nyésztés ügyében első teendőkről. B­é­c­s , jul. 22. " (?) Míg az oppositio Ausztria irányában nemcsak a birodalom határán belül, hanem a külföldi sajtó részé­ről is majdnem egészen elnémult, egyedül az oktatás­ügyi minisztérium az, mely még mindig nem igen gyön­géd megtámadásoknak van ki téve­s működésének szi­gorú, néha túl szigorú s azért igazságtalan bírálatát tűrni kénytelen. Legkeményebben kelt ki ellene bizo­nyos dr. Haas külföldi német tudós (?), s most egymás­után jelennek meg a c­áfoló iratok, miáltal a megtá­madás maga sokkal nagyobb fontosságot nyer , mint a mennyit magában megérdemel. Ha igaz — s avatott személyek egész határozottsággal mondják — hogy ama dr. Haas ausztriai tanszéket iparkodott elnyerni, de ezen törekvésével hajótörést szenvedett, akkor igen könnyen magyarázható ezen jó urnák elégületlensége, melyet iratában nyilvánít, még pedig az egész rend­szerre hárítván azt, nehogy a személyeskedés nagyon is feltűnő legyen. Bármit mondjon is dr. Haas vagy akár­ki más, annyi bizonyos, hogy az oktatási ügy Ausztriá­ban néhány év óta tetemes haladást ten s hogy ezen haladást nem azon útnak köszönhetni, melyen dr. Haas járni szeretne, hanem épen az ellenkezőnek. — Az ok­tatásügyi miniszter állása egyébiránt mi nálunk a leg­­kellemesbek közé nem tartozik, mert az igazgatás épen ezen ágában nemcsak a politikai, hanem a vallási né­zetek is ellenségesebben, mint valahol, állanak egymással szemközt; ezenkívül a kormány ebbeli közlönyeit nem lehet puszta kiviteli műszereknek tartani, hanem­ mindegyikben, ha állásának átalában megfelelni képes, bizonyos önállóságot, befejezett rendszert, szilárdul álló nézetet kell fel­tenni, mely azonban nem mindig egy­szersmind a kormányé is; az egyik más nézethez alkal­mazkodni tudna, de nincs elég tehetsége, hogy az ok­tatási ügy irányában hathatósan működhetnek; a má­sik szellemdús férfi, de nézeteiben megrögzött s meg­győződésével élni halni kész. Mind a kettő igen derék ember lehet, de oktatásügyi miniszter sem az egyikre sem a másikra nem számolhat. Mindehhez járul még a vallás ügye ; a katholikus papság egyháza ön­állósága mellett küzd; a többi hitfelekezetek ugyanezt igénylik, így a D. A. Z. a minap a magyarhoni á. h. superintendensek egyenesen Ő Felségéhez irányzott ké­relmét közölte, melyben beld. Ilaynau tisznagy isme­retes rendelvénye ellen óvást tesznek; e kérelem min­denesetre sok pártolót, de szinte annyi ellenzőt is ta­­láland­ó a miniszter legjobb akaratja mellett sem képes mindenkinek eleget tenni. Azon már most egész hatá­rozottsággal közlött hírt, hogy az egyházatyák iratai iskolai használat végett be fognak hozatni (emlékezik az olvasó, hogy már egyik régebbeni levelemben erről említést tettem) a kath. párt győzelmének tekintik, s e rendszabálytól nevezetesen az ifjúság vallásos indula­tára nézve sok jót várnak. Az eredményt elvárjuk, de hogy ezen egyházatyák a régi római és görög klassi­­kusokat teljesen félreszorítsák, ezen új intézkedésnek bizonyosan nem czélja.­­ Az oktatási ügy egyébiránt nem soká határozottabb alakulást nyerene, mint­hogy a birodalmi tanács épen most a gymnasiumi tantervezet revisiójával foglalkozik, mely által hallo­más szerint az úgynevezett „tanítási és tanulási sza­badság“ elve csonkulást szenvedni nem fog. . . . A török-orosz ügyre nézve újabb híreink nincsenek; párisi és londoni lapok a közbenjárási tervekre vonat­kozó sejtelmeiket köztik; azt mondom sejtelmeiket, mert bizonyost ők sem tudnak, s nem is tudhatnak. — Unalomból most kiszámítják, mennyibe­­került Euró­pának ez az „orosz-török differentia,“ melyet a diplo­mata csakugyan olcsóbban elháríthatott volna.­­ A párisi börzén ez események következtében történt vesz­teségeknek összegét 316 millió frankra teszik, hátha még a többi börzében szenvedett egyenes veszteséget, aztán a közvetett kárt, mely az összes kereskedelmi forgalmat érte, végre Törökhon roppant hadkészületi költségeit hozzávesszük, szép kis öszvegecskét kapunk. Hát mikor majd a dunai fejedelemségek megkapják a kontét! Hallomás szerint az itteni orosz követ külügy­miniszterünknek Nesselrode gr. utolsó körlevelét kiegé­szítő okiratot kézbesített, mely amannak sok részben commentárját is képezi, a követ ez alkalommal odanyi­latkozott volna, hogy császár a közbenjárási ajánlatok elfogadásától nem vonakodik, ha az orosz követelések­nek teljesítése azoknak alapjául szolgál. Nagy meglepetést okozott itten a mai Wiener Zeitung TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK. Damaskus!, jun. 20.X Szóljunk még folytatólag néhány szót a drúzok vallásáról, áttérvén később e népfaj ismertetésére. — Előttem egyedül az látszik bizonyosnak, hogy vallásuk rokon a hatalmiai anzáriékkal, miután a drúz kéziratok­nak legalább is fele vallásos vitatkozásokat foglal ma­gában az anzári secta ellen. De ha van ezen vitatkozási­­ iratoknak valami értelmök — miről méltán kétkedhe­tünk — ez értelmez csak a beavatott képes felfogni. A drúzok­nál három vallási fokozat van: a papok (áldozátok) , a k­­­ni, bíráknak neveztetnek; a beava­tottak (akii) és a nép. Állítják, miszerint ők egye­­dü­l egy istent imádnak, mi valóban igaz is. Tréfából azzal is csúfol­ják őket, hogy borjút imádnak, s ők ezen tréfát el is értik. Ha a drúzok a hegyekben a csapatok fölött győzedelmeskednek , s az ember megkérdez egy drúzt, hogy érzi magát a borjú? ily formán szokott fe­lelni . ..Óh a borjú igen jó kedvű, épen most lakodal­mat tart.“ De ha észrevenné, hogy komolyan kérdezhe­­tik tőle, ezt aztán nem venné tréfára. Egyéliránt,a tü­relmet annyira viszik, miszerint állítják , hogy az egy istennek imádása, bármiért történjék is, mind egyenlő. Isteni tiszteleteiket éjjel tartják a szabad ég alatt, s erö­­v­ket állítnak ki , kik a kiváncsiakat visszatartóztassák. A formára nézve a körülményekhez szoktak al­kalmazkodni ; a török mecsetekben földre borulnak, s mindazon taglejtéseket megteszik, mit a többiek, a ke­resztény templomokban pedig szentelt vizet vesznek, s keresztet vetnek magokra. Háztartásukról s magán életmódj­ukról remélem nem sokára többet tudhatok meg, mint a­mennyit most meg­írhattam , mert ezt nem lehet az itteni drúzokról megí­télni, kik eredetiségöket már elvesztették. A d­rúzok hegyi nép, azaz: testalkotásuk erős, arczkifejezésök nyílt és becsületes, bátrak, jó vadá­szok, s a függetlenséget mindenek fölött leginkább sze­retik. A patriarchális tekintélynek, melylyel az emirek felruházvák , sohasem szabad zsarnoksággá fajulni. Azért is, midőn a múlt század közepe táján ezen emi­rek egyike, a híres Fakir-el­din magát erőszakosan a Libanon urává tévő, több drúz család, nem akarván magát alávetni parancsainak, de sokkal gyengébb volt, minthogy neki ellenállhasson, levonult a rónaságra, s a török kormányhoz új lakhelyért folyamodott. Anti-Libanontól keletnek , Damaskustól pedig dél-­­ nek, egy igen termékeny s vízdús réna közepében fek­szik egy vulkáni hegytérség, neve: Ledscha. A Led­scha egészen járhatlan , semminemű mivelésre nem ké­pes, szétszakadozott sziklahasadékokból, s kiégett krá­terekből áll, nincs is más vize, mint a mely esős időben a természetes vizfogókban összegyűl. Azon völgy, mely­ben ledscha fekszik, nyugati oldalán vaddi löf-nek, keleti oldalán pedig vaddi hauran-nak neveztetik. Vaddi hauran-tól még tovább kelet felé, emelkedik H­a­u­r­a­n hegye, hasonló a L­i­b­a­n­o­n-hoz, ép oly sűrű erdőkkel fedve , mint a Libanon, gazdag legszebb legelőkkel, leggyümölcsözőbb völgyekkel, s vizei dúsan folynak alá, de alacsonyabb, mint a Libanon. A Hau­­ran, melynek mind e napig csak nyugati, s egy részt déli oldala ismeretes, keleti lejtőjével egész a pusztáig nyúlik , s azon időben , melyról szólok , csak igen keve­sen , m­ég pedig keresztények lakták. Azon kitűnő ter­­mékenységü völgy, melyben a Ledscha fekszik, részen­­kint már nyelve volt ugyan, de a parasztok (szinte keresztények) magában a Ledschában itték fel lakásai­kat ; ez nekik , mintegy erődéül szolgál, hova kész­leteiket s marháikat viszik, ha rabló nomád csapatok készülnek őket megtámadni. A drúz kivándorlók kérésére a kormány a Hauran hegyét jelölé ki nekik lakhelyül, még pedig tökéletes megelégedésekre. A drúzok ezen hegyes tartományt, mely szép hazájukh­oz annyira hasonlított, igen meg­szerették , a kormány elött pedig szinte örvendetes dolog volt, hogy e határszélt a puszták szomszédságá­ban oly harczias s fegyverben gyakorlott néppel meg­rakhatta, mely , habár magát a szó teljes értelmében nem is hagyá kormányozni, a reá vetett adót mégis pontosan lefizeté, s a nonradi csapatok rablásai ellen védfalat képezett, miután ezek nemcsak a Ledscha­­völgy aratását, Damaskus gabnatárát fenyegették, ha­nem maga a főváros környékét is biztontalanná tevék. A keresztények pedig, kik akkor a Ledschában s Slauran­­ban laktak, ezen jól fegyverzett, jó lovagló, harczias s bátor új szomszédaikat szinte szivesen fogadák , remél­vén, hogy a rablócsapatok ellen őket is megvédendik, míveletlen szántóföld s használatlan legelő, pedig elég volt fölösleges. Azon keresztények, kik kis falvakban a Ledscha szé­lén laktak , s onnan mívelék a sík földet, a leggazda­gabb drúz családok közöl sokat meghíztak, telepedné­nek le közöttük. Ezen meghívások egyrészint elfogad­tattak, és ezen drúz családok, melyek még most is szét­szórva ezen falvakban laknak , gazdagságuk s bátorsá­guk által oly tekintélyre vergődtek, mely mintegy ura­lomhoz hasonlított. Ugyanez történt a Hauran nyugati oldalán. A keleti s déli lejtőn azonban, mely akkor még teljesen laktalan volt, a drúzok falakat építettek, me­lyekben most is kizárólag laknak. Fakir el­din ha­lála után a legtekintélyesebb drúz családok a Libanonon egymás közt újra meghasonlottak, mit ismét új kiván­dorlás követett a Hauranba. Mindezen kivándorlottaknak egyéb kötelezettségök nem volt a török kormány irányában, mint bizonyos meghatározott adó lefizetése, mit mindenkor pontosan teljesítettek is. S épen ezért valószínűleg, a hatóságok­kal még sok ideig nem jöttek volna összeütközésbe, ha a pasák megtudták volna magukat tartóztatni megszo­kott­ zsarolásaiktól, melyekkel a Ledscha­ és Hauranban lakó keresztényeket kínozák. A drúzok kötelességek­nek tárták, pártfogoltjaikat nemcsak a rabló anesik, hanem a pasák ellen is védelmezni, és azt oly erélyesen tevéki, hogy az akkori pasa, sokkal gyengébbnek érez­vén magát, semhogy hatalommal ellentállhas­son , czél­­szerűnek látta más búrokat húzni föl. Azalatt mégis, előfordulandó esetekre, Bosra kastélyát, délfelé Hau­­rantól, védállapotba helyezteté, s megrakta basi­bu­­suk­kal. Ez alatt Ibrahim pasa győztes hadserge Egyptom­­ból megindult. A damaskusiak, megunván S­e­l­i­m pasa zsarolásait s nyomását, fellázadnak , meggyilkolják Se­­lim­­et, s behivják Ibrahim pasát, ki,­szokott gyorsasá­gánál fogva , nem sokáig hagyott magára várakozni.— E zavarban a Bosrában fekvő basi-busuk-oknak kevés kilátásuk volt, hogy hátralevő zsoldjukat megkaphas­sák, elhagyák állomásaikat, rablások és prédálások által igyekeztek magukat kárpótolni, s végre egészen elszélyedtek. Midőn Scherif pasa, kit Ibrahim tett volt Damaskusban helytartóul, a drúzoktól évi adóso­­kat követelő, maguk részéről ismét kárpótlást követel­tek a boszai őrsereg által elkövetett rablásokért s ki­mondák egyszersmind abbeli aggodalmukat, hogy a tö­rök kormány, Ibrahim pasa elvonulása után az adót valószínűleg még egyszer fogja tőlök követelni. Scho­­r­­­f pasa erre 400 hanadit (könnyű lovasságot sziklás Arábiából) küld Hauranba, hogy az adót erőszakkal is hajtsák be. Ez volt, legalább a­mennyire én tudom, a legelső katonai expeditió Hauran ellen, s megtaníthatta volna a törököket, hogy a következendő expeditiókat elegendő erővel , jól felszámított terv szerint eszközöl­jék , mert mind a 400 kanadi Seitun­ban, a Ledscha keleti oldalán agyonveretett. A drúzok igen jól ismervén Ibrahim pasát, s követ­kezőleg világosan belátván, miszerint nemsokára egy tekintélyes­ haderő fog ellenökben kiküldetni, először kisérték meg azon védrendszereket, melyet ez idő óta a legjobb siikerrel használtak is. Azok, kik a Hauran köny­­nyen hozzáférhető részeit lakták, családjaikat s karmai­kat mélyebben küldék a hegyekbe; a készletek, melye­ket fölhasználni nem lehetett, megsemmisítettek, s az egész jól fegyverzett férfisereg az élelemszerekkel ele­gendően ellátott Ledsc­ába vonult. Ibrahim , jóllehet Szyria teljes meghódítását még tö­kéletesen be nem végző, egy kis hadtestet küldött a Ledscha ellen. Ezen expeditio azonban minden eredmény nélkül maradt, a veszteség mindkét részről szinte igen csekély volt, mert a parancsnokl­ pasa igen jól belátá, hogy csapataival a Ledschát elfoglalni akarni eszelősséggel volna határos. Ibrahim pasa, ki maga mindig győztes lévén, tartós ellentálláshoz nem szokott, s ép oly türelmetlen mint heves természetű, a dühösségig megharagudott a fölött, hogy egy ily maroknyi, fegyelmetlen póttömeg képes jól betanított zászlóaljainak ellentállani, melyekkel ő a n­agy úr rendes csapatait győzelmesen hajta maga előtt. Azért is tetemes haderőt küldött Achmed Menek- i­­­i vezénylete alatt a Ledscha ellen, azon parancscsal, hogy azt mindenáron elfoglalja. Achmed valóban el is foglalt egy pár falut a szikla­ magas szélein, s ezután egész erejével a Ledschába vonult, de a térrel egészen ismeretlen lévén , azon vette magát észre , hogy minden oldalról körül van véve, s a legnagyobb dü­hösséggel megtámadva. A támadók, jóllehet számra nézve sokkal kevesebben voltak, de a helyiséget jól ismervén, s állo­másuk fontosságát kellőleg felfogván, az egyiptomi hadcsapat ezáltal még tehetetlenebbé tön a járatlan sziklahasadékok közt, s a drúzok, — maguk jelenték­telen veszteséget szenvedvén—két pasát, több törzs­tisztet, több száz altisztet s egypár ezer katonát gyil­koltak le. Ibrahim pasa, Mehmed Ali fia Egyiptomból, mint tudva van, nem részesült ugyan valami kitűnő oktatás­ban , de éles, s a körülményeket mélyen belátó ész­szel birt, s igen jól megtudá embereit választani. Jel­leme volt: a barbároknál többnyire előforduló vegyülete a joviális humornak s véletlen dühösségnek. Az állami czélokra szükségelt eszközök beszerzésében nem volt ugyan mindenkor lelkiismeretes, de maga személyére nézve sohasem volt önhaszonkereső, s ezt hivatalno­kaitól is a legszigorúbban megkívánta, s e részben egé­szen különbözött atyjától, ki hivatalnokainak zsarolása fölött gyakran szerette behunyni szemeit, ha ebből hasz­not látott saját pénztárára nézve. Az ily jellem mellett igen természetes volt, hogy Ibrahim pasa igen külön­böző módon gyakran épen ellenkezőleg ítéltetett meg, így téve a többi közt S­e­m­i­­­a s 8 o­t ellenségévé, mivel Mehem­ed Ali fermánját épen semmibe sem vette, mely­ben pedig az rendeltetett, adna meg neki mindent, a mit csak óhajtana, sőt végre a fermánt is elvévé tőle. Ibrahim pasa közelebbi ismertetése s a kisázsiai had­járatról jövő levelemben.

Next