Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)
1853-07-24 / 1012. szám
*r 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ nyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICZI G. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva Félévre . 8 „ — ,› „ Évnegyedre 4 „ — „ ‹. Egy hónapra 1 fz. 30 k. p Vasárnap, jul 24-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sorra 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól december végéig) • . . 10 ft — „ Évnegyedre, (julistól septemb. végéig) . . 5 „ — ,, Budapesten házhozhordással félévre.........................8 „ — ,, Évnegyedre . . . . 4 „ p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadó hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. DÉLMAGYAR KALÁSZOK. Temesvár, jul. 18 A Bánság az ország egyik legdéliebb része ; melegebb, szelidebb már ott az éghajlat, mint a monarchia legtöbb tartományaiban; ha nem tudnék ezt saját tapasztalásunkból, eszünkbe juttatnák ezt az utazók leírásai, de még a költészet zengedelme is. Állatokkal, növényekkel, melyeket déliebb hazákból meghonosítani akarunk, itt történnek az első kísérletek, mennyire lehetene kilátásunk ezeket sajátunkká tenni. Kérdezzük Kitaibelt, La Rochet, Dómért, mennyire voltak meglepve a füvészi ritkaságok és szépségek által, melyeket hegyeinken és hegyeink közt találtak. A Bánság, mely már az őskorban 30 különféle népség mozgó- és küzdtere volt, napjainkban többoldalúságát az ipar ügyében is kitüntetni képes volna. Örvendünk, hogy mikor a selyemtenyésztés jövőjét pengetik, különösen a bánsági viszonyokra épülnek a remények. Kereskedelmi kamaránk ezen ipar létesíthetési módját mindenkép meghányta, és többször oly gyakorlati javaslatokat tett, hogy a magas minisztérium elismerésének is örülhetett. Folyó évbeni jelentésében az ipar állapotjáról kivált a szederfák ültetését vette szemügyre. Előrebocsátván a kamara , hogy a selyemtenyésztésre az államnak kellene ösztönzést adni, és az első lépéseket tenni, kimondja meggyőződését, hogy ezen iparág egykor dús jövedelmi forrása lehetne a népnek, és ha nem is annyira nagy városok közelében, hol a levelek szedéséért napszámosoknak aránytalan árt kellene fizetni, de bizonyosan ott, hol a földmivelő saját emberei, s családtagjai által mintegy mellékesen űzheti ezen szép foglalatosságot. Az egyesek törekvései, kivált eleinte elegendőknek nem találtatván, a kamara következő módon gondolja a kormány tettleges közbenjárását és segedelmét ez ipar felélesztésére kivihetőnek. Az illető tartomány helytartósága szakértő emberekből bizottmányt nevezzen ki, mely a politikai alhivatalnokok egyetértésével arra törekedjék, hogy minden községben a földmivelők területi tulajdonán két ültetvény létesitessék , — egyike azon czélra : nevendék szedervesszőket a magból bizonyos nagyságig fölnevelni, másika a kertalkat egy nemévé nagyobb kiterjedésben válnék, ahol a fákká felnövő ültetvényágak levelek nyerése végett felvétetnének. Miután a magból felnevelt vesszők egyik ültetvényben sűrűen, úgymint 18 hüvelyknyi távolságban egymás mellett állhatnának, a másikban pedig 4 ölnyi helyközt igénybe vesznek, mert csak igy nyerhetnek a fák czélszerü kiterjedést — következik, hogy imez utóbbi ültetvény egy 16-szor nagyobb területet kiván A kisebb ültetvény növendékvesszői nemesitésök érdekében harmadik esztendejökben közel a földhöz levágatnak, mire aztán oldalhajtásokat tesznek, melyeket mihelyett a hüvelyknyi átmérőt, és a levélszedésre alkalmas magasságot nyernek, a földből ki lehet venni, és ekkor a földmivelőknek ingyen, de azon határozott kötelességgel kiosztandók, hogy ezen növendékágakat a nagy ültetvényben minden egyesnek kimért földtulajdonán , még pedig mint érintve volt 4 ölnyi távolságba egymástól elültesse, és a marha megkárosítása ellen szorgalmasan megóvja Egy már elültetett ilyen fiatal szederfácska kipusztítására törvényes, legalább 10 pótban álló pénzbüntetés szabandó volna, azon kötelességen kívül, hogy a károsító egy pótlékfát ültetni kénytelen legyen. Ezen követelésben semmi túlzás nincs, ha szembe vesszük azon könnyelműséget, melylyel nálunk a legszebb fák sokszor minden haszon és szükség nélkül kivágatnak, és ha megemlékezünk, hogy Mérey tábornok, ki a Bánságot a töröktéli visszafoglalása után nagy érdemmel kormányozta, egy fának kipusztítására a halálbüntetést szabta, melyet némely esetekben végre is hajtatott. Az ekként befolyó büntetési pénzeket a községi választmány számadásba venné és saját községi szederfaültetvényének jó karbani tartására költené. Az említett két szederültetvény alkotására a szükséges földterület a község közelében vagy a legelőből, vagy a gazdák szántóföldjéből kiszemelendő, kimetszendő és átdatlan sövénynyel a marha tolakodása ellen körülsánczolandó volna. Kevés esztendő lefolyása múlva a fácskák a szederiskolából az időközben eligazított ültetvénybe áthelyezhetők. Ez időtől fogva a gazdák tulajdonába átmennek és minden egyes azon kötelességgel bir, a saját osztályában a köznövényzésben levő fákat szorgalmasan ápolni, miáltal azon jogot szerzi meg , hogy a fáknak leveleit selyemtenyésztés érdekében felhasználja. Hogy azonban a földmivelő azon helyzetbe tétessék, a szederfaleveleket csakugyan a selyemtenyésztésre használni , a felemlített bizottmánynak jókor arról gondoskodnia kellene, hogy a népség minden faluban kellő selyembogár tojás mennyiségével jókor elláttassék , és hogy a gazdák megtaníttassanak, miként költetnek melegség segítségével a bogarak életre, és mi módon etetendők és ápolandók. Jóravaló falusi tanítók, papok stb. a serdülő gyermekekben érdeket ébreszthetnének ezen iparág iránt, melyek különféle stádiumait vele oktatólag megismertetni a jutalom bizonyos nemévé is válhatnék. Korobb emberekre a példány-iskolák nagyobb községekben ösztönzőleg fognának hatni. Kis körülnézés meggyőzhetné a gyakorlott mezei gazdát, miszerint ezen foglalatosság, mely 8 hétnél befejezéséig többet igénybe nem vesz, és melynél gyermekek , aszszonyok, még bénák is minden munkát végezhetnek, tetemes jövedelmet képes hajtani az illetőnek; köztudomás különben is, hogy egy felnőtt fa levelei évenkint 2—3 portnyi nyereséget adnak selyemben. Vannak még némely nagyobb földbirtokosok hazánkban, kik a selyemtenyésztést terjedelmesebb mértékben űzik. Vannak Felső-Magyarországon is, vidékünkön pedig Szemlakon, Arad megyében gróf Hadik intézete érdemel különös figyelmet; — ezek tán maradványai egy még a nagy József császár által felköltött munkássági szellemnek. Ha időközben mostohább körülmények álltak be némely üdvös vállalatokra, vagy ha kitartásunk, bizodalmunk az eredményben csökkent, jó lészen e tiszteletes maradványokat előképül venni; — ezek a körüllevő vidéket elláthatják ültetvényvesszőkkel, selyembogár-maggal, stb., adhatnak a keletkezendő selyemtenyésztőknek gombolyitókat, felvigyázókat és más gyakorlati egyéneket. Csak komolyan kell és rendszeresen a dologhoz fogni, és nálunk is nem csupán játék, vagy eredménytelen időtöltés maradandó selyemtenyésztés ügye, hanem oly tekintélyes és jövedelmező ipar, mint Olaszhonban és déli Tirolisban leend, oly állítás, melynek valósításának az éghajlat Magyarország valamennyi déli részeiben legkevésbet sem áll ellen. Vizsgáljuk tovább a kamara javaslatait a selyemtenyésztés ügyében első teendőkről. Bécs , jul. 22. " (?) Míg az oppositio Ausztria irányában nemcsak a birodalom határán belül, hanem a külföldi sajtó részéről is majdnem egészen elnémult, egyedül az oktatásügyi minisztérium az, mely még mindig nem igen gyöngéd megtámadásoknak van ki téves működésének szigorú, néha túl szigorú s azért igazságtalan bírálatát tűrni kénytelen. Legkeményebben kelt ki ellene bizonyos dr. Haas külföldi német tudós (?), s most egymásután jelennek meg a cáfoló iratok, miáltal a megtámadás maga sokkal nagyobb fontosságot nyer , mint a mennyit magában megérdemel. Ha igaz — s avatott személyek egész határozottsággal mondják — hogy ama dr. Haas ausztriai tanszéket iparkodott elnyerni, de ezen törekvésével hajótörést szenvedett, akkor igen könnyen magyarázható ezen jó urnák elégületlensége, melyet iratában nyilvánít, még pedig az egész rendszerre hárítván azt, nehogy a személyeskedés nagyon is feltűnő legyen. Bármit mondjon is dr. Haas vagy akárki más, annyi bizonyos, hogy az oktatási ügy Ausztriában néhány év óta tetemes haladást ten s hogy ezen haladást nem azon útnak köszönhetni, melyen dr. Haas járni szeretne, hanem épen az ellenkezőnek. — Az oktatásügyi miniszter állása egyébiránt mi nálunk a legkellemesbek közé nem tartozik, mert az igazgatás épen ezen ágában nemcsak a politikai, hanem a vallási nézetek is ellenségesebben, mint valahol, állanak egymással szemközt; ezenkívül a kormány ebbeli közlönyeit nem lehet puszta kiviteli műszereknek tartani, hanem mindegyikben, ha állásának átalában megfelelni képes, bizonyos önállóságot, befejezett rendszert, szilárdul álló nézetet kell feltenni, mely azonban nem mindig egyszersmind a kormányé is; az egyik más nézethez alkalmazkodni tudna, de nincs elég tehetsége, hogy az oktatási ügy irányában hathatósan működhetnek; a másik szellemdús férfi, de nézeteiben megrögzött s meggyőződésével élni halni kész. Mind a kettő igen derék ember lehet, de oktatásügyi miniszter sem az egyikre sem a másikra nem számolhat. Mindehhez járul még a vallás ügye ; a katholikus papság egyháza önállósága mellett küzd; a többi hitfelekezetek ugyanezt igénylik, így a D. A. Z. a minap a magyarhoni á. h. superintendensek egyenesen Ő Felségéhez irányzott kérelmét közölte, melyben beld. Ilaynau tisznagy ismeretes rendelvénye ellen óvást tesznek; e kérelem mindenesetre sok pártolót, de szinte annyi ellenzőt is találandó a miniszter legjobb akaratja mellett sem képes mindenkinek eleget tenni. Azon már most egész határozottsággal közlött hírt, hogy az egyházatyák iratai iskolai használat végett be fognak hozatni (emlékezik az olvasó, hogy már egyik régebbeni levelemben erről említést tettem) a kath. párt győzelmének tekintik, s e rendszabálytól nevezetesen az ifjúság vallásos indulatára nézve sok jót várnak. Az eredményt elvárjuk, de hogy ezen egyházatyák a régi római és görög klassikusokat teljesen félreszorítsák, ezen új intézkedésnek bizonyosan nem czélja. Az oktatási ügy egyébiránt nem soká határozottabb alakulást nyerene, minthogy a birodalmi tanács épen most a gymnasiumi tantervezet revisiójával foglalkozik, mely által hallomás szerint az úgynevezett „tanítási és tanulási szabadság“ elve csonkulást szenvedni nem fog. . . . A török-orosz ügyre nézve újabb híreink nincsenek; párisi és londoni lapok a közbenjárási tervekre vonatkozó sejtelmeiket köztik; azt mondom sejtelmeiket, mert bizonyost ők sem tudnak, s nem is tudhatnak. — Unalomból most kiszámítják, mennyibekerült Európának ez az „orosz-török differentia,“ melyet a diplomata csakugyan olcsóbban elháríthatott volna. A párisi börzén ez események következtében történt veszteségeknek összegét 316 millió frankra teszik, hátha még a többi börzében szenvedett egyenes veszteséget, aztán a közvetett kárt, mely az összes kereskedelmi forgalmat érte, végre Törökhon roppant hadkészületi költségeit hozzávesszük, szép kis öszvegecskét kapunk. Hát mikor majd a dunai fejedelemségek megkapják a kontét! Hallomás szerint az itteni orosz követ külügyminiszterünknek Nesselrode gr. utolsó körlevelét kiegészítő okiratot kézbesített, mely amannak sok részben commentárját is képezi, a követ ez alkalommal odanyilatkozott volna, hogy császár a közbenjárási ajánlatok elfogadásától nem vonakodik, ha az orosz követeléseknek teljesítése azoknak alapjául szolgál. Nagy meglepetést okozott itten a mai Wiener Zeitung TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK. Damaskus!, jun. 20.X Szóljunk még folytatólag néhány szót a drúzok vallásáról, áttérvén később e népfaj ismertetésére. — Előttem egyedül az látszik bizonyosnak, hogy vallásuk rokon a hatalmiai anzáriékkal, miután a drúz kéziratoknak legalább is fele vallásos vitatkozásokat foglal magában az anzári secta ellen. De ha van ezen vitatkozási iratoknak valami értelmök — miről méltán kétkedhetünk — ez értelmez csak a beavatott képes felfogni. A drúzoknál három vallási fokozat van: a papok (áldozátok) , a kni, bíráknak neveztetnek; a beavatottak (akii) és a nép. Állítják, miszerint ők egyedül egy istent imádnak, mi valóban igaz is. Tréfából azzal is csúfolják őket, hogy borjút imádnak, s ők ezen tréfát el is értik. Ha a drúzok a hegyekben a csapatok fölött győzedelmeskednek , s az ember megkérdez egy drúzt, hogy érzi magát a borjú? ily formán szokott felelni . ..Óh a borjú igen jó kedvű, épen most lakodalmat tart.“ De ha észrevenné, hogy komolyan kérdezhetik tőle, ezt aztán nem venné tréfára. Egyéliránt,a türelmet annyira viszik, miszerint állítják , hogy az egy istennek imádása, bármiért történjék is, mind egyenlő. Isteni tiszteleteiket éjjel tartják a szabad ég alatt, s erövket állítnak ki , kik a kiváncsiakat visszatartóztassák. A formára nézve a körülményekhez szoktak alkalmazkodni ; a török mecsetekben földre borulnak, s mindazon taglejtéseket megteszik, mit a többiek, a keresztény templomokban pedig szentelt vizet vesznek, s keresztet vetnek magokra. Háztartásukról s magán életmódjukról remélem nem sokára többet tudhatok meg, mint amennyit most megírhattam , mert ezt nem lehet az itteni drúzokról megítélni, kik eredetiségöket már elvesztették. A drúzok hegyi nép, azaz: testalkotásuk erős, arczkifejezésök nyílt és becsületes, bátrak, jó vadászok, s a függetlenséget mindenek fölött leginkább szeretik. A patriarchális tekintélynek, melylyel az emirek felruházvák , sohasem szabad zsarnoksággá fajulni. Azért is, midőn a múlt század közepe táján ezen emirek egyike, a híres Fakir-eldin magát erőszakosan a Libanon urává tévő, több drúz család, nem akarván magát alávetni parancsainak, de sokkal gyengébb volt, minthogy neki ellenállhasson, levonult a rónaságra, s a török kormányhoz új lakhelyért folyamodott. Anti-Libanontól keletnek , Damaskustól pedig dél- nek, egy igen termékeny s vízdús réna közepében fekszik egy vulkáni hegytérség, neve: Ledscha. A Ledscha egészen járhatlan , semminemű mivelésre nem képes, szétszakadozott sziklahasadékokból, s kiégett kráterekből áll, nincs is más vize, mint a mely esős időben a természetes vizfogókban összegyűl. Azon völgy, melyben ledscha fekszik, nyugati oldalán vaddi löf-nek, keleti oldalán pedig vaddi hauran-nak neveztetik. Vaddi hauran-tól még tovább kelet felé, emelkedik Hauran hegye, hasonló a Libanon-hoz, ép oly sűrű erdőkkel fedve , mint a Libanon, gazdag legszebb legelőkkel, leggyümölcsözőbb völgyekkel, s vizei dúsan folynak alá, de alacsonyabb, mint a Libanon. A Hauran, melynek mind e napig csak nyugati, s egy részt déli oldala ismeretes, keleti lejtőjével egész a pusztáig nyúlik , s azon időben , melyról szólok , csak igen kevesen , még pedig keresztények lakták. Azon kitűnő termékenységü völgy, melyben a Ledscha fekszik, részenkint már nyelve volt ugyan, de a parasztok (szinte keresztények) magában a Ledschában itték fel lakásaikat ; ez nekik , mintegy erődéül szolgál, hova készleteiket s marháikat viszik, ha rabló nomád csapatok készülnek őket megtámadni. A drúz kivándorlók kérésére a kormány a Hauran hegyét jelölé ki nekik lakhelyül, még pedig tökéletes megelégedésekre. A drúzok ezen hegyes tartományt, mely szép hazájukhoz annyira hasonlított, igen megszerették , a kormány elött pedig szinte örvendetes dolog volt, hogy e határszélt a puszták szomszédságában oly harczias s fegyverben gyakorlott néppel megrakhatta, mely , habár magát a szó teljes értelmében nem is hagyá kormányozni, a reá vetett adót mégis pontosan lefizeté, s a nonradi csapatok rablásai ellen védfalat képezett, miután ezek nemcsak a Ledschavölgy aratását, Damaskus gabnatárát fenyegették, hanem maga a főváros környékét is biztontalanná tevék. A keresztények pedig, kik akkor a Ledschában s Slauranban laktak, ezen jól fegyverzett, jó lovagló, harczias s bátor új szomszédaikat szinte szivesen fogadák , remélvén, hogy a rablócsapatok ellen őket is megvédendik, míveletlen szántóföld s használatlan legelő, pedig elég volt fölösleges. Azon keresztények, kik kis falvakban a Ledscha szélén laktak , s onnan mívelék a sík földet, a leggazdagabb drúz családok közöl sokat meghíztak, telepednének le közöttük. Ezen meghívások egyrészint elfogadtattak, és ezen drúz családok, melyek még most is szétszórva ezen falvakban laknak , gazdagságuk s bátorságuk által oly tekintélyre vergődtek, mely mintegy uralomhoz hasonlított. Ugyanez történt a Hauran nyugati oldalán. A keleti s déli lejtőn azonban, mely akkor még teljesen laktalan volt, a drúzok falakat építettek, melyekben most is kizárólag laknak. Fakir eldin halála után a legtekintélyesebb drúz családok a Libanonon egymás közt újra meghasonlottak, mit ismét új kivándorlás követett a Hauranba. Mindezen kivándorlottaknak egyéb kötelezettségök nem volt a török kormány irányában, mint bizonyos meghatározott adó lefizetése, mit mindenkor pontosan teljesítettek is. S épen ezért valószínűleg, a hatóságokkal még sok ideig nem jöttek volna összeütközésbe, ha a pasák megtudták volna magukat tartóztatni megszokott zsarolásaiktól, melyekkel a Ledscha és Hauranban lakó keresztényeket kínozák. A drúzok kötelességeknek tárták, pártfogoltjaikat nemcsak a rabló anesik, hanem a pasák ellen is védelmezni, és azt oly erélyesen tevéki, hogy az akkori pasa, sokkal gyengébbnek érezvén magát, semhogy hatalommal ellentállhasson , czélszerűnek látta más búrokat húzni föl. Azalatt mégis, előfordulandó esetekre, Bosra kastélyát, délfelé Haurantól, védállapotba helyezteté, s megrakta basibusukkal. Ez alatt Ibrahim pasa győztes hadserge Egyptomból megindult. A damaskusiak, megunván Selim pasa zsarolásait s nyomását, fellázadnak , meggyilkolják Selimet, s behivják Ibrahim pasát, ki,szokott gyorsaságánál fogva , nem sokáig hagyott magára várakozni.— E zavarban a Bosrában fekvő basi-busuk-oknak kevés kilátásuk volt, hogy hátralevő zsoldjukat megkaphassák, elhagyák állomásaikat, rablások és prédálások által igyekeztek magukat kárpótolni, s végre egészen elszélyedtek. Midőn Scherif pasa, kit Ibrahim tett volt Damaskusban helytartóul, a drúzoktól évi adósokat követelő, maguk részéről ismét kárpótlást követeltek a boszai őrsereg által elkövetett rablásokért s kimondák egyszersmind abbeli aggodalmukat, hogy a török kormány, Ibrahim pasa elvonulása után az adót valószínűleg még egyszer fogja tőlök követelni. Schorf pasa erre 400 hanadit (könnyű lovasságot sziklás Arábiából) küld Hauranba, hogy az adót erőszakkal is hajtsák be. Ez volt, legalább amennyire én tudom, a legelső katonai expeditió Hauran ellen, s megtaníthatta volna a törököket, hogy a következendő expeditiókat elegendő erővel , jól felszámított terv szerint eszközöljék , mert mind a 400 kanadi Seitunban, a Ledscha keleti oldalán agyonveretett. A drúzok igen jól ismervén Ibrahim pasát, s következőleg világosan belátván, miszerint nemsokára egy tekintélyes haderő fog ellenökben kiküldetni, először kisérték meg azon védrendszereket, melyet ez idő óta a legjobb siikerrel használtak is. Azok, kik a Hauran könynyen hozzáférhető részeit lakták, családjaikat s karmaikat mélyebben küldék a hegyekbe; a készletek, melyeket fölhasználni nem lehetett, megsemmisítettek, s az egész jól fegyverzett férfisereg az élelemszerekkel elegendően ellátott Ledscába vonult. Ibrahim , jóllehet Szyria teljes meghódítását még tökéletesen be nem végző, egy kis hadtestet küldött a Ledscha ellen. Ezen expeditio azonban minden eredmény nélkül maradt, a veszteség mindkét részről szinte igen csekély volt, mert a parancsnokl pasa igen jól belátá, hogy csapataival a Ledschát elfoglalni akarni eszelősséggel volna határos. Ibrahim pasa, ki maga mindig győztes lévén, tartós ellentálláshoz nem szokott, s ép oly türelmetlen mint heves természetű, a dühösségig megharagudott a fölött, hogy egy ily maroknyi, fegyelmetlen póttömeg képes jól betanított zászlóaljainak ellentállani, melyekkel ő a nagy úr rendes csapatait győzelmesen hajta maga előtt. Azért is tetemes haderőt küldött Achmed Menek- ii vezénylete alatt a Ledscha ellen, azon parancscsal, hogy azt mindenáron elfoglalja. Achmed valóban el is foglalt egy pár falut a szikla magas szélein, s ezután egész erejével a Ledschába vonult, de a térrel egészen ismeretlen lévén , azon vette magát észre , hogy minden oldalról körül van véve, s a legnagyobb dühösséggel megtámadva. A támadók, jóllehet számra nézve sokkal kevesebben voltak, de a helyiséget jól ismervén, s állomásuk fontosságát kellőleg felfogván, az egyiptomi hadcsapat ezáltal még tehetetlenebbé tön a járatlan sziklahasadékok közt, s a drúzok, — maguk jelentéktelen veszteséget szenvedvén—két pasát, több törzstisztet, több száz altisztet s egypár ezer katonát gyilkoltak le. Ibrahim pasa, Mehmed Ali fia Egyiptomból, mint tudva van, nem részesült ugyan valami kitűnő oktatásban , de éles, s a körülményeket mélyen belátó észszel birt, s igen jól megtudá embereit választani. Jelleme volt: a barbároknál többnyire előforduló vegyülete a joviális humornak s véletlen dühösségnek. Az állami czélokra szükségelt eszközök beszerzésében nem volt ugyan mindenkor lelkiismeretes, de maga személyére nézve sohasem volt önhaszonkereső, s ezt hivatalnokaitól is a legszigorúbban megkívánta, s e részben egészen különbözött atyjától, ki hivatalnokainak zsarolása fölött gyakran szerette behunyni szemeit, ha ebből hasznot látott saját pénztárára nézve. Az ily jellem mellett igen természetes volt, hogy Ibrahim pasa igen különböző módon gyakran épen ellenkezőleg ítéltetett meg, így téve a többi közt Semia s 8 ot ellenségévé, mivel Mehemed Ali fermánját épen semmibe sem vette, melyben pedig az rendeltetett, adna meg neki mindent, a mit csak óhajtana, sőt végre a fermánt is elvévé tőle. Ibrahim pasa közelebbi ismertetése s a kisázsiai hadjáratról jövő levelemben.