Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-15 / 1054. szám

■ X EGY MAGYAR NABOB Folytatás. *) A Náb’ob nevenapj­a. János fővétele napja közelgett, híres nevezetes nap egész Szabolcs vármegye környékén. Karpathi János ur, ő nagysága nevenapja ez, aminthogy ugyanazon napon születek , melyre kereszteltetett, egyúttal szüle­tése napja is, s már hatvankilencz esztendő óta heted­hét országra szóló vigalomnak ünnepe, mert a mióta János ur megszületett, minden évfordulatban nagynál nagyobb dáridóval szokták azt megülni és ületni, elsőbb ugyan Karpathi János ur édes atyja, később pedig sa­ját maga, s nagyon világtalan embernek kellett volna lenni abban az időben, kinek ez ünnepélyekről tudomása ne lett volna. A körülfekvő falvak lelkipásztorai már előtte egy hónappal megrendelék Debreczenben vagy Nagy-Kun- Madarason az új kaputokat, ráparancsolván a szabóra, hogy „zsebet nagyot!“ Lembergi szemfényvesztő és tüzijátékos törte a szenet, és szalámiát a rakétákhoz. Debreczeni diákok tanulták a kántust , szép megkö­szönté éneket s czifra népdalokat harmoniás nótára; czigányprimás sorra alkudott a gyantára, valamennyi boltban; s vándor szinész-társulat készité titokban a *) Lásd Pesti Napló 1051. számát, tervet, mint lehetne akkorra megszökni Nyíregyházáról? Az iírtabb körökben, hol boldogtalan férjek feje felett gondos házi asszonyságok gyakorolják azon hivatalt, mely az égben az őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre van bízva; előre folytak a házi zivatarok, a mint János napja közelgett, mely el szokott tartani egy hétig; az első napon minden női renden levő teremtés megszökvén onnan , az utolsón pedig ki félholtan, ki egész részegen , jól megverve , pénzét elkártyázva szállinkózván haza. János tír ő maga annyira szokva volt az ezen nap örömeihez, hogy elveszettnek hitte volna azon eszten­dőt , melyben azt fel nem tartotta volna, és halálos el­lensége leendett mindazon ismerőinek, a kik e névnapon megjelenést elmulasztották. Ez alól csak a halál volt okszerű mentség. Ezen évben tehát kénytelen lévén az országgyűlésen fenn időzni, nagy tusakodásába került, várjon Pozsony­ban tartsa-e fel nevenapját s felvitesse saját költségén minden czimboráit, ismerőseit, papjait, diákjait, czigá­­nyait, poétáit, színészeit és paraszt menyecskéit? Ez mind nem történhetik meg. Azt nem lehet valakitől kí­vánni, hogy egy névnap kedvéért hat napi utat tegyen, és ha mind­ezek itt volnának is, hol maradna az ott­honi úri kényelem, a rakonczátlanság és dévajság sen­kitől meg nem bírált menhelye ? mert hisz akkor három mérföldnyi kerületben nem szabad józan embernek mu­tatni magát, s csak úgy apródonkint hordják szélylyel a hírét haza szállongó vendégek, minő capitalis bohó­ságok történtek a kárpátfalvai kastélyban , Jancsi úr legkedvenczebb lakhelyén, a holott nem lakik senki más, mint az ő vendégei, cselédjei és kutyái. Ilyen mulatságok számára nagyon kedvezőtlen hely leendett Pozsony. Az ellenpártiak figyelme, a fő lovász­mester felügyelete alatt, a nádor és az egész ország szemei előtt, józan német polgárok városában, bérbe vett szakudvari szálláson, újságírók közellétében­­ az ember még csak el sem meri rikkantani magát. A kik ismerék Jancsi urat, már Julius vége felé vehették észre rajta azt a kényelmetlen feszengést, azt a bőréből kibújni vágyást, a mit e nyomasztó körül­mények idéztek elé benne, s midőn végre a nádor ő fensége megengedő neki, hogy két hétre haza szabadul­hasson , oly jó kedve támadt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. A­kit elől utót talált, ismerőit, vagy a­kiket csak név szerint ismert, hívta, invitálta magához Kárpátfal­­vára, úgy hogy utoljára példabeszéddé vált az úri kö­rökben „nem megyünk Kárpátfalvára Jánost köszön­teni?“ Ha két ember összeveszett, egy harmadiknak csak ezt kellett mondani, hogy rögtön elnevessék ma­gukat és kibéküljenek. E példabeszéd eljutott Abellinohoz is, ki már ekkor­­ kezdett magához térni a fejében támadt daganatból s egyik fülére meglehetősen hallott. Betegsége azzal lett­­ súlyosabb, hogy belül emésztő boszúja, a bátya iránti gyűlölet, s a Fanny által történt megszégyenülés szün­telen háboriták kedélyét. És ő nem volt azon ember, a ki lemondani tudott; a bukás csak újabb inger volt reá nézve s a kinek megrontását egyszer föltette magában, attól el nem állt s ha tízszer elesett is, tizenegyedszer megint megrohanta volna. Egy napon, a kik hozzá látogatni mentek, értesiték róla, hogy nagybátyja haza kérezkedett neve napját megtartani. Ez igazán mulatságos szenvedély. Abellino mosolyogni látszott. Néha egy egy szissze­­nés szakita félbe mosolygását, perezte fájdalomra tor­zítva arcza vonásait , a vér fájdalmasan lüktetett füle idegein keresztül. Azután ismét mosolygott. — Majd én is megköszöntöm’őt, mormogó fogai kö­zöl. Küldök neki névnapi ajándékot, a­milyet még nem kapott soha. És újra mosolygott, fel-felkiáltva, hogy fejében po­kolbeli kínokat érez! Most jörünk a kárpátfalvi kastélyba. A Berettyó egyik szeszélyes kanyarodása mintegy fél­szigetbe költi néhány ezer holdnyi területet, ezen fek­szik a Karpathi család őskastélya. Azt illetőleg nehéz volna meghatározni, melyik a sok épület közöl a voltaképeni ősi lakhely, miután az elődök mindegyike óhajta magát építményeiben megörökíteni.­ ­ Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 fór. Budapesten házhozhordással 4 for. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában úri-utcza 8. sz. a. I-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési levelek bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. A MAGYAR SZENT KORONA.­ ­ Budapest, sept. 14. Sebes léptekkel közeledik „Albrecht“ hadigőzös szárnyain Sz. Istvánnak ko­r­o­n­áj­a ősi lak­helyéhez, azon ország szive felé, melynek jó és bal sorsát s számtalan viszontagságait kilenczedfél szá­zadon keresztül megosztá­­s — a Fejedelem e nemzeti szentséget a legnagyobb ünnepélylyel ren­delő fogadni Budapesten. E fejedelmi kegyeletdús akarat minden magyar kebelben hálás meleg viszhangra talál. Hazánk történetében van már példa," melyből tudjuk , mily lelkesedéssel, mily szent ünnepé­lyességge­l fogadták évek előtt az ország minden népei e nemzeti nagy ereklyét, mint tódult eb­be a tömeg, mily magasztaltsággal kisérte azt 52 megyének nemes őrserege, mily ihlettséggel várták azt helyen­ként a vallás szolgáji, kik ünnepi öltönyben s egy- s­házi szertartással vezették elibe ágyú- és harang­zúgás közt híveiket, s a nép elfo­gódva borult le múltjának e nagy emléke s jövőjének szent záloga előtt, édes könyekben árasztván el leirhatlan örömét. Most, midőn mármár elvesztve féltett pal­ládiumot ad vissza a Gondviselés, a népek örö­me és gerjedelme még forróbb s átalánosabb leend országszerte. És méltán ! E szent koronában rejlett ama varázserő, mely egykor vándor természetű fajunknak állami s társadalmi állandóságot kölcsönzött. Ez nemzeti létünk, s annyi nagyság és dicsőség legrégibb ta­núja. E szent talismán őrizte meg a nyugotot a mongolok , tatárok s ozmánok dulásaitól. En­nek dicső nevében szerzőnek ifjú Fejedelmünk nagy ősei számtalan győzelmi haébért és országokat s volt idő, midőn e korona hatalmának fénye három tengerről ragyogott vissza. „ Az áldás s a hatalom és dicsőség, melyet a Gondviselés e szent ereklyéhez csatolt, — minden időkben sok tiltott vágyat költött birtoka után, s miatta sok véres harcz pusztított közöttünk, mig végre az ősök bölcsesége az öröködési rend meg­­állapítása által az öngyilkos párttörekvéseknek ele­jét vette. Az 1848-dik évi vitágmozgalmakból hazánkra nézve kifejlett események hitünk szerint nem reen­­dettek soha forradalmi irányt s társadalmi felbom­lást, ha a „szent koronát“ ősi közjogi állásából s törvényes őreinek kezéből a bálványimádók vállain hatalomra vergődött szédítő theoriák ki nem for­gatják vala. Az Isten kegyelme, s Felséges Urunk szerencsés csillagzata megengedte, hogy legdrágább öröksége, dicső ősei által szerzett koronája, s abban a ma­gyar nemzetnek legnagyobb kincse, melyet alatt­való átok nélkül soha nem érinthetett, a jogszerű tulajdonos birtokába ismét visszakerüljön. Lehetetlen keblünkben elfojtani azon édes meg­győződést, hogy e sorsteljes esemény újabb áldá­sok kútfeje leend mind a felséges uralkodó házra, mind a közbirodalomra, mind a magyar nemzetre nézve, é­s kútfeje leend egy újabb szent frigy­nek, a szeretet, hűség és birodalom alapján. Lehetetlen azonban szívünkre nem venni egy­szersmind a tanulságot, melyet a szent korona csodálatos sorsa ez­úttal ismét fris emlékezetünk­be hoz. A magyar nemzet akkor volt mindig legerő­sebb és legboldogabb, midőn testvéri szeretettel s áldozatkészséggel összesereglett a korona és trón körül. A Fejedelem akkor volt mindig leghatalma­sabb, midőn uralkodásában koronajogainak egész súlyával élt. Mindkettőre újabban bizton számolhatunk. A Fejedelem élni fog visszaszerzett ősi koro­nája szent jogaival, s atyai szivének gondjaiban, hű magyarjai a birodalom minden népeivel egyenlőn fognak osztozni. A magyar nemzet ellenben első apostoli ki­rályunk szent koronája viszontlátására testvéri egységre gyuladva, s szövetkezve a birodalmi népfajokkal, össze fog seregelni a trón körül,hogy egyesült erővel a béke malasztjait biztositni, s ha a sors úgy akarja, vérével is megvédni se­gítse. Mi azon napot, mely annyi áldások kútfejét visszaadja, nemzeti ünnepnek tartjuk, s minden jó magyar lelkesülve fog azon ünnepélyre sietni, melyet a nagy fontosságú ősi ereklyék illő foga­dására fejedelmi kegyelet rendezett. Paris, sept. 8. , 11: Mellőzöm az éhségtőli félelmet, mely jelentéke­nyebben zaklatá Francziaország polgárainak nagyobb és szegényebb részét, mellőzöm pedig azért e félelmi híreket, mert III. Napóleon kormánya , bölcs előre­­gondoskodásával már megsemmiti azokat. Ugyanis a statistikai számolat szerint, Franczia­­országban az idén a búzában a fogyaték 15 millió hek­­tolitre­re megy, és minthogy ezen búza ősziét körül­­belől annyi, mennyire az egész franczia birodalomnak huszonöt napra szüksége van , világos, hogy a kérlel­­hetlen gyomor­zsarnok-logikája következtében ezen fo­gyatéknak fedezéséért — egy hektolitre­t 25 frankkal számítván— 375,000,000 frankot a külföldi búzavásár­­nak oda kell adni, igen is háromszáz­hetvenöt milliót, melyek különben a honi ipar javára fordíttathattak volna. A franczia kormány bölcsesége nem habozott, jelen­tékeny búzavásárlásokat tön külföldön, magán keres­kedelmi tőkéket ösztönze a vásárlásokra, a búzavámo­kat leszállítá, az eleség fölötti vigyázatot kettőzteté, és ime alaptalanitá ezáltal az éhségtőli félelmet. A tőlem anyagilag távol levő honunk pénztáraiba mennyi folyt be e franczia milliomokból ? Önök tudják tán , én nem — de ellenben tudom, hogy az orosz Odessa, és angol búzapiaczok sokat nyeltek el belőlök. De elég e kenyérkérdésről­ és mellőzve a mit sem bizonyító napi eseményeket , teljesítsük inkább az Académie des sciences-t illető ígéretünket. Önök hát ismerik már a világhírű Arago Ferencz urat, az exact és természeti tudományok akadémiájának állandó tit­kárát ! Így tehát ismertetésünkben tovább mehetünk ide mellette mindjárt tisztitársa Fleureus úr , másik állandó titkár vette helyét, ki a többi közt még a fre­­nologia ellen is egy könyvet irt, de könyvében feledé megc­áfolni e tudomány azon alapelveinek egyikét, mely szerint a szabálytalan s gyenge organon csak sza­bálytanul s gyöngén működik. Amott tovább láthatni Thenard urat , ismeretes vegyészt, kinek feje a Bethovenéhez igen hasonlít; még egy vegyészt mutatok be önöknek t. i. a kis alakú, elegáns külsejű , s válogatott beszédű Duman urat, ki a köztársaság alatt, Bonaparte Lajos urnak minisztere volt a közmunkák departement-jában. Ennek jobbján látják önnek Cauchy, balján pedig Biot urat, az első ismeretes mathematikus, a másik pedig fizikus, s Nesz­tora az akadémiának des Science. Regnault úr, kinek ismert classicitású vegytani könyve világszerte minden­kinek kezén forog, szinte ott szokott ülni, és olykor ér­tekezni Pelouze úrral. Az elnökségtől jobbfelé vezető asztalnál tisztelhetjük Poncelet mérnök-ezredes urat, ki atyjául tekintethetik a mechanicus tudományoknak ; ime ott figyelni látjuk a hiú, de tudós LeVerrier urat, ki néhány évnek előtte egyedül a tiszta calculus alapján fedezte föl Neptunusz a nagy bolygócsillagot; ezen tisztelt ur , egyetlen egy bonapartista az exact tudományok akadémiájában. — Tisztelhetjük aztán Geoffroy St. Hilaire, Pouillet, Be­cquerel , Milne, Dumeril, Magendie , Richard, Payen, Chevreul, Fremy, Poinsot stb. urakat. Mindegyike e ne­veknek világjelentőségű, mert mindegyikkel össze van kötve kisebb-nagyobb fontosságú fölfedezése valamely természeti törvénynek. Ezen tudós urak közt mindegyik az érintett tekintetben egy Szolon, egy Lykurg, s neve oly maradandó a tudományok világában, mint a törvény, melyet tulajdonosa fölfedezett. Ülései az akadémiának des Sciences nem zárt ajtók­nál tartatnak, mint az Institut de France többi négy akadémiának. Talán azért, mert az exact meg termé­szeti tudományok, közvetlenül egyetemes érdeket tár­­gyaznak, míg a politika, történetek, nyelvészet, sőt maga a bölcsészet és szép művészetek többé kevésbé határozott, egyéni s mintegy nemzeti jellemmel bírnak. A dol­og nem úgy áll az exact és természeti tudomá­nyoknál, melyeknek tere megmérhetlen , s a búvár, ki e téren forog, a természetnél más bibliát nem ismer. Minden tudománynak, mely közelismerést igé­nyel, logikainak nemcsak, de egyszersmind reálisnak is kell lennie, különben a* nem inductivus után szerzett elvei alaptalanok, s ezeken sarkaló ismeret értéktelen. Egy angol azért az inductivus tudományok történetei­ben igen helyesen megjegyzi, hogy „a papíron festett horgonyon, csakugyan azon papíron festett kép függ­het.“ Tények és eszmék logikailag összekötve képezik a tudományt . Nemcsak a fölfedezett tények, hanem s főleg azon mi­­képesség s módszer, melylyel a szőnyegen lévő dolgok kezeltetnek s tárgyaltatnak, érdekkel bírnak az akadé­mia tagjaira nézve nemcsak, hanem az avatott hallga­tókra is. Az exact tudományokban ép úgy , mint a tör­ténetekben ugrások nem léteznek, és ha előfordulnak is, ezek látszólagosak csak, mert a legnagyobb szellemek egyéni ereje, a feldolgozandó anyag roppant egyetemi­­ségét tekintve, nem elegendő arra , hogy maga egyedül mindenen s egyszerre keresztül hasson , és épen azért, ha értékét bizonyos históriai időszaknak számmal ki akarnók fejezni, világosan látnók, hogy e tekintetbeni productum nemcsak egy nagy factornak, hanem sok s kisebb tényezőnek eredménye volt. Ha a fölfedezések történetét vizsgáljuk, és a felfedező eszméket, melyek az emberiség haladásának rögtön irányt adtanak s mintegy emeltyűül szolgálnak, látand­­juk, miszerint ezen eszmék nem egyszerre keltek ki, ha­nem hogy fokonkinti haladás alapján létöket nyerték meg. A második, harmadik, sőt negyedik rendű passiv de szorgalmatos tehetségek által a civilisatio épületéhez szükséges anyag hordatott össze s csak azután jelent meg elvégre egy első rangú activ ésszel fölfegyverzett olympiada, ki az épületet bevégezte, s megkoronázta, az időszakot, melyben azt tévé, maga neve után ke­resztelvén. Ebből látni, hogy az exact tudományok akadémiájá­nak feladata nem lehet az, mi egy olympiadáé, mi a köztársasági naptár szerinti III. évi alkotmánynak 298. §. tűzött ki neki: il y a pour toute la république un in­­stitut national, chargé de recuillir les decouvertes, de perfectionner les arts et les Sciences — az egész köz­társaság számára egy nemzeti intézet állíttatik föl, melynek föladatában áll: összegyűjteni a fölfedezése­ket, tökélyesbítni a­ mesterségek és tudományokat. Önök tudják, hogy az öt akadémiából álló franczia nemzeti intézet — Pinstitut national de France. A teremtménye ugyanazon 89-ik évvel viszonyló köztársaságnak, mely­nek létét köszöni a maiglan dicsően fönálló világhírű école polytechnique, és a conservatoire des arts et me­­tiers. A XVII. században keletkezett régi franczia akadémia, mely egyebet alig mert tenni mint dicsőítni XIV. Lajost et Compagnie, már összeroskadt az an­cien régime idő­ lejárta trónjával együtt. Az academie des sciences jelenleg 63 belföldi meg 8 külföldi rendes tagból áll és ezen utóbbiak közt főleg : Faraday, Brewtter, Airy, Humbold, Meloni, Mitscherlich stb. ki­­emelendők. A levelező tagok száma százra rúg! AUSZTRIAI BIRODALOM. A ,,Fr. P. Zig“ Bécsből, sept. 7-dikéről következő lakonikus tudósítást hoz: „Azon hitt, hogy az orosz czár sept. második felében Olmützbe jönne, csak pusz­ta hírnek tekinthetni, mely nem fog valósulni; na­gyon valószínű ellenben , hogy Ausztria és Oroszország fejedelmei Varsóban fognak összejönni.“ A „Gazetta di Venezia“-nak imezt írják Konstanti­nápolyból , aug. 22-kéről: Az ausztriai internuntius, mint leggyakorlottabb diplomata működött s részes ese­ményeket hárított el. Ő oly nagy s nemes kitartás- és körüllátással járt el az utóbbi alkalmaknál (a török minisztertanácsban 7 a bécsi javaslatok elfogadása ellen, 63 csak 5 szavazott mellette), hogy én tegnap egy diplomatikus körben azon nyilatkozatot hallottam , mi­ként maga Redcliffe lord is meg volt lepetve Bruck báró kivívott eredményei fölött, kinek véleményeit és lépésit igen nyomosaknak tartotta. Ez valódi diadal Ausztriára nézve. B­é­c­s , sept. 8. Pillersdorf volt miniszter most az ostromállapot megszűntével ismét ide visszatért, s ülését a községtanácsban elfoglalta. Dr. Bach Sánd.,­belügymi­niszter, ő exclja előtermeinek egyikét kápolnává alakít­tatta át, hol naponkint mise fog tartatni. (Köln, Is.) A legfőbb államhatóságok és hivatalok általános szerve­zeti sürgelme közepett bizonyosnak tartathatik, hogy a császári udvarstartá némi változtatást tapasztaland, mire Ő Felségének Ferencz József császárnak trónra lépése legjobb alkalmul szolgált. Az ugyan elvileges felosztásában átala­kítást nem szenvedett, mindazáltal némely egyes részek, és név szerint a szokásul fogadott spanyol pompa és méltó­ság részben megszüntetteték, s annak tökéletes szervezete alkalmasint csak a császár egybekelése után fog elhatá­roztatni. Az ifjú fejedelemnek nemes egyszerűségre törek­­vése, mikép ez egész lényében nyilatkozik, az avult, s az uralkodó korszellemhez nem illő formák iránti idegenség s a katonai jellem, melyet egész egyénisége visel,­­ bizo­nyosan e tekintetben is irányadó leend, és csak a császári trón mellőzhetlen fényére fog kellő gond fordítatni. Mi képesítve vagyunk a császári udvari személyzet jelen állá­sáról némely részleteket közölni. Az udvartartás fel van osztva a legfőbb udvari hivatalokra, úgymint a főudvar­­mesteri­, főkamarási­, főudvarnagyi és fő­lovászmesteri karra, továbbá gárdákra, és pedig az arctére- és drabant­­testőrségre, s gárda-gensdarmeriára, végre udvari szolgá­latokra, melyek közt vannak a fő palctamesterek, a fő va­dász- és fő­szertartó-mesterek. A fő udvarmesteri kar Liechtenstein Károly herczeg vezetése alatt számlál 16 hi­vatalnokot; alatta állnak továbbá még: 5 herold, 14 házi és udvari orvos, 65 kamra- és terem felvigyázó , az udvari kápolna 20 tagja, az udvari ellenőrhivatal 6 tagja, az udvari gazdatisztségek 59 egyéne, az udvari könyvtár 11 tisztje, az udvari zenekar 18 tagja, a várkapitányság 11 tisztje Bécsben, a különféle várka­pitányságok és felügyelőségek más 43 tiszti egyéne, a számvivőség és építészert osztály 51 hivatalnoka, 6 kamra-virtuóz (Thalberg, Mayseder, Mayer Lipót, "Will­­mers ". Wieck Klára és Eichthal Erzsébet) , végre 6 ud­vari művész. — A főkamarás­ kar gróf Lanskorowsky Ká­roly vezetése alatt számlál: 4 kincstárnokot és kamrai ék­szerészt , s azután a követk. tudományos intézeteket, a zoológiai kabinet 7 tisztjét, az ásványinak 6 , a füvészeti­­nek 5, s a pénz-és régiség-kabinet 7 tisztjét, az ambrusi kabinet és belvedere 10 felvigyázóját, 5 kamra v. udv. éne­kest 8 udv. énekesnőt S az udv. várszínháznak 78 egyén­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva : Évnegyedre 5 fr.­­ kr. p. p.10 vk­ . 8 „ _ „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,­ Egy hírnapra 1 fr. 30 k. p' 1054 Féltívre 10 _ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. nsnuiru A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő url­ utéza 8-dik szám. SwrkeKteil indi: Ori­atm 8 u. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. GsfitSrtSk, sept­ 15-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNYUNK. Hirdetések öt ha­­sábos petit-sora 4 pgo kraj­­csérfival szémittatik. A be­iktatást s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Magánvizik öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. X▼

Next