Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-14 / 1079. szám

szélesebb s legnehezebben átkelhető folyama által egymástól elválasztott seregek közt bizonyossá tennék az összekoccanást. A miti czélunk, az ügyeket lehetőleg visszaállítani azon pontra, hol azok e viszály kitörése előtt valának; mi azt kívánjuk, hogy az orosz csapatok a Pruthon, az ázsiai harczosok a Bosporuson, az egyiptomi flotta Alexandriába , s az egyesült flották Málta és Toulonba visszavonuljanak. Mindezt pedig minél kevesebb zajjal óhajtanék végrehajtatni, anélkül, hogy itt vagy amott a forradalmi reményeket haszontalanul felizgassuk, anélkül, hogy kitennék magunkat mindazon különféle bajoknak , melyekkel bennünket csak a háború kényszerűsége tudna kibékíteni. Ez a mi czélunk, azon czél, melyet ő ilye miniszterei maguknak egyhangúlag kitűztek s egyhangúlag követnek. Mi nem akarunk egyebet, mint hogy Európa békéje biztosittassék s Törökország az orosz invasiótól megszabadittassék. Ezt pedig , nézetünk szerint, elérhetjük, anélkül, hogy Oroszországgal összeütközni akarnánk, anélkül, hogy hajóit azonnal elvennék, kikötőit ostromzár alá tennék, amit ugyan nagy hatással és való- színüleg büntetlenül is megtehetnénk. Czélunk felett hát semmi kétség sem lehet. Csak azt kell fontolóra vennünk , mikép érhetjük el azt a legkönnyebb s az érdekelt felekre nézve legtisztességesebb módon. Oroszországhozi állásunknál fogva nem szükséges, hogy ok nélkül megsértsük Oroszország becsületét vagy gyengítsük európai állását. — Ha rendszabályaink ily lelket árulnak el, úgy Oroszország joggal visszavonhatná magát oly alkudozásoktól, melyek nem a bevallott jellemmel bírnának. Ila Oroszország csakugyan az emberiség ellene, és ha nekünk csakugyan kötelességünk vele mint ilyennel bánni, úgy tegyük meg Isten nevében! De akkor aztán ne legyünk ám képmutatók, mintha csak békésen akarnánk Törökország javára közbenjárni. Azok, kik keserves kiábrándulásban látszanak lenni, hogy az ősz részünkről tevékenytelenebb demonstrációk nélkül folyt le, alkalmasint nem tudják, mily nehéz, biztalan és hosszadalmas a mi közlekedésünk Konstantinápolylyal. Az utolsó távirati sürgöny, szóval, az utolsó hír Konstantinápolyból múlt hétfőn érkezett ide Zimonyból, több mint 2000 angel mértföldnyiről, két óra alatt volt itt, s az ember azt hinné, hogy egy újabb postának azt nyomban kellett volna követnie. Hanem ez nem történt, s e perczben még senki sem tudja , mily események fordultak elő sept. 26-dika óta a török fővárosban. Azon a fél napon azonban, s alkalmasint még mielőtt azultán elfogadhatá a nagytanács javaslatát, olyasmi történt, mi nagyon valószínűleg hatalmas és békés befolyást gyakorlott: ekkor érkezett ugyanis Konstantinápolyba királynénk ő felségének gőzöse „Triton“ oly sürgönyökkel, melyek koránsem kedvezőnek a hadüzenet haladéktalan kimondásának. Bizonyos , hogy a diplomatia útjai nagyon hosszadalmasak. A jegyzékek, javítékok és magyarázatok ide- tova küldése, akár becsületes szándékkal akár nem, nem igen kellemes dolog. De bármi kínzó és fárasztó legyen is a diplomatia fénye, mégis csak tinta, papír és türelembe kerül. Nem kerül vérbe , de még pénzbe sem. Nem hagy vérfoltokat a történelem lapjain , nem resz emlékezetű helyet a térképen, nem sebeket, melyeket a következő századok híjába iparkodnak gyógyítani, nem új viszály örökségét, melyet még következendő háborúkban kell megtorolni. Míg tehát jó kilátás van a békés és tisztességes megoldásra , addig érdemes szólni és írni. De ha ezen eszközökkel a kiegyenlítést el nem érhetni, úgy Angliának nem szabad tartózkodnia erősebb kényszerítő módok alkalmazásától. Ez minisztereink egyhangú nézete, s mi nem tudjuk, lehet-e ellene valamint mondani.“ A mai „Chronicle“ két vezérczikke más színezettel ugyan, de lényegileg ugyanazt mondja, mit a „Times.“ A nyugati hatalmak erős maguk tartásának, úgymond, melyben a czár eddig nem akart hinni, köszönhetni a békés olmützi javaslatokat, s az angol kabinet egyetértésénél fogva az angol kormány képes leen, határzottabb hangon szólti a pétervári kabimthez. Az angol kormány szándéka most ugyanaz, mi mindig volt, t. i. Törökország épségét s függetlenségét, ha lehet, békés, ha nem, minden más eszközzel és minden áron megőrizni. Anglia és Francziaország gyakran álltak ellenségesen egymás előtt, de midőn komolyan szövetkeznek , Európa egyetlen hatalma sem szegülhet ellenök. Míg azonban Törökország alkudozások útján óvható, az angol kormány, egyetértésben a francziával, nem fogja felidézni a háború istenét; úgyszinte puszta formasági nehézség miatt nem fogják akadályozni a tettleges kiegyezkedést. Ez körülbelül az első vezérczikk tartalma; a második, mely a London-Tavernben tartott meeting ellen van irányozva, azt igyekszik kimutatni, hogy az úgynevezett Aberdeenféle politika a kabinetben még egy tapodtnyi tért sem vesztett. Azon pártfogásnál fogva, úgymond , melyben e meetinget a szárazföldi nyugtalanság szokásos küldöncei részesítik, az nem lesz képes bizalmat gerjeszteni legközelebbi, legjobb szövetségesünkben. A franczia császár nem igen üdvözlend oly politikát, mely a Kossuthok és Mazzinikkal azonosul. A mi vitánk Oroszországgal értelmes és conservatív szempontból indul ki, a hatalom egyensúlya körül forog, s érdekeinkre nézve csak káros hatással lehet azon gyanú, mintha ezen vitát csak ürügyül használnék arra, hogy egy kézre dolgozzunk az európai békezavarokkal. A „Chronicle“ általában a meetingek ellensége. Ha kitört volna már a háború, így nyilatkozik, népgyűlések buzdíthatnák és erősíthetnék a kormányokat, most azonban csak bajt okoznak. A ,Hérald“ dühöng a kormány „vakmerő gyávasága“ ellen és szidja ez új „politikai firmát: „czár, Times és Aberdeen,“ s azt gúnynevekkel illeti. A kabinet most, úgymond, Clarendon-t tolja előtérbe, mint szabadelvű pajzsvivőt; ő azonban ugyanegy kategóriába tartozik Aberdeen lorddal, s vele együtt buknia is kell, különben jövő tavaszig Oroszország a kelet ura lesz. A „Daily News,“ jóllehet Cobden közlönyének tartatik, már előre kikel azon ostobaságok ellen, melyeket jövő héten az Edinburgban tartandó békegyűlés valószínűleg világra hozand. Az „Advertiser“ még annyira el van bájolva a tegnapi nagy meeting által, hogy a félholdat a szabadság TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Eszmék Szalaynak „Magyarország története“ czimű munkája fölött. IV. 1222-től fogva, midőn az aranybulla keletkezett, a mohácsi vészig , azaz 1526-ig , Európában mindenütt, hol korlátolt egyeduralommal találkozunk , a főpapok és a főurak össze nem mérhető túlsúlylyal bírtak a többi rendek felett. Hogy újkori kifejezéssel éljek: a felsőház volt szerepvivő , az alsóház pedig igen szerény befolyással bírt. A világi erők közöl egyedül az oligarchiái volt hatályos ellenőre a koronának. De helyzete természetéből folyt, hogy valamint nyirbálni szerette a királyi jogokat, szintúgy elnyomta vagy kifejlődni sem engedte az alsóbb nemességét és a városokét. Nálunk sem vethetjük e szempontot el, ha alkotmányos fejlődésünk szellemét az említett három században vizsgáljuk. Kétségtelen , miként az aranybulla daczára , oligarcháink nyomták a nemeseket, nemcsak egyénileg, de rendileg is. Azonban, mint fennebb láttuk, a székesfehérvári törvénynapokból lassan kint azon eleme a törvényhozásnak, melyet alsó táblának neveztünk, úgy fejlődött ki, hogy a nemesi rend tekintélye megalapíttaték. A felsőház volt hatalmas, de az alsóház soha nem győzethetett egészen le. Sőt védje, segítője mindig az oligarchák egy párttöredéke volt. A nemesi rend Szilágyitól vezéreltetve, a főaristocratia daczára Corvint emelte trónra. A nemesi rend Zápolyára támaszkodva, főként a tolnai 0518 gyűléstől kezdve, gyakran fogadtatta az ellenkező felsőházzal saját indítványaitól. Néha a Budán tanácskozó oligarchákat magához kényszerítő lejönni a Rákosmezőre vagy messzibb helyekre. Megbüntetett zászlós urakat, s az igazgató-választmányba, mely előbb a gyermekkorú II. Lajos nevében s később mint miniszteri tanács kormányzott, időnkint több-több tagot rendelt saját felekezetéből. Igaz, hogy ezen eredmények nagy része forrongási symptomákkal bírt, s a felzaklatott pártszenvedélyek közt inkább kicsikartatott, mint kieszközölteték; de mégis tagadhatlannak marad , hogy a nemesi és városi rend törvényhozási befolyása, az oligarchia fénykorában is folytonos terjedésben való. S midőn látjuk, hogy a középidő vége felé az alsóbb rendek mindenütt Európában a felső osztályok megtörése végett a királyokkal szövetkezének, nálunk pedig hasonló frigy nem létesült : kénytelenek vagyunk elismerni, miként a mi felső aristocratiánk a nemességgel és a városi renddel folytatott pártcsatáiban óvatosabb és önmérséklőbb lehetett, mint korának többi nagy urai. Szándékosan szőttem fennebbi soraimba a városi rendet , hogy annak alkotmányos helyzetére is tekintetet vethessek. „A polgárságnak — így szól Szalay — még nagy Lajos által országrenddé emeltetését mutatja azon körülmény, hogy a Hedviget ausztriai Vilmosnak eljegyző oklevél kilencz város, név szerint: Székesfehérvár, Buda, Visegrád, Pozsony, Soprony , Nagyszombat, Trencsén, Kassa és Zágráb által is megerősíttetett. Mert a hansas a rajnai szövetség által Németországban megérlelt városi ügy, azon solidaritásnál fogva, melyben hazánk már e tájban az érdekek szempontjából Nyugateurópával állott vala, nálunk is szükségkép erősebb alapot nyert. S hogy városaink Zsigmond alatt bonyodalmak nélkül váltak az országgyűlés kiegészítő részévé , hogy minden súrlódás az aristocratiával szerencsésen kikerültetett, az annyiban Lajos műve volt, mennyiben rendszabályai által, melyek a város keblében s városi birtokra nézve, a nemest egyazon vonalra állították a polgárokkal , a városok jogosultságát, úgyszólván, valamennyi értékekkel felfoghatóvá tette.“ Egyébiránt a városok autonómiája és országgyűlési befolyása az 1405 ki országgyűlésen rendeztetett, minden osztálynak bámulatos közremunkálásával. A király a kihirdetett diéta egyik főteendőjévé tűzte a város kérdést. E végre az egyházi és világi urakon, s a mindenik megyéből négy-négy nemesen kívül, a nagyobb s kisebb kis városok is meghivattak, követek küldésére. Különösen két nagyszerű határozat hozatott. Mindenik királyi város t. i. saját polgári és büntető hatósággal ruháztaték föl. Továbbá a lakosok, polgárok s más rendbeliek egyiránt, minden különbség nélkül viseljék a közterheket, s e kötelesség alól senkit semmiféle szabaditék ne menthessen föl. A kivívott eredmény a kővárosok megszilárdított országjogiságával együtt oly nagy volt, hogy Zsigmond a hozott végzésekhez az összes nemesség s a nép hozzájárulását kívánta, mielőtt általa megerősítetnének. A törvényczikkelyek felolvasása és tárgyalása végett mindenik megyében gyűlés tartatott, s a budai káptalannak ránk maradt jelentéséből tudjuk, Pest és Pilis megye mint nyilatkozott e tárgyban. „A király írott parancsánál fogva — igy szólanak az érdemes káptalanbeliek — Gara Miklós, Magyarország nádora, ápril 26-kára Pest és Pilis megye összes nemességének és más rangú, méltóságú, állapotú és jelességü lakosainak közgyűlést hirdetett, tanácskozót a király által küldött törvény tartalma felett. A törvény felolvastatott, czikkelyről czikkelyre, komolyan megvitattatott, s az összes nemesség, s más állapotú s méltóságú egyének, egyháziak és világiak, nemesek és nemetenek, a törvény formáját és tartalmát egyhangúlag s minden ellenmondás nélkül elfogadták, kinyilatkoztatván, hogy ezen czikkelyek az ország dicsőségére, a közjó és lakosok hasznára alkottattak.“ Mint Pesmegye úgy nyilatkoztak a többi megyék is. Mennyivel szűkebb keblű volt későbbi korunk, mely szokásai és visszaélései által tényleg megsemmisité a városok országjogiságát. S mennyivel nehezebb lett volna felvilágosultnak állított éveinkben is hasonló fontosságú kérdéseket tömegek tanácskozása alá bocsátani, nem is említve, miként ily merész népre hivatkozás által, például, a múlt évtizedben a megyék oly anarchkus jogokat követeltek volna maguknak, melyek mellett előbb utóbb mind a kormányzás, mind a tövényhozás lealacsonyult, volna ! De akkor a hallatlan bátorságú tény megkisértetett, anélkül, hogy később jogkövetelésekre ürügyül használtaték vala. S mi mind a mellett büszkék volnánk-e bölcseségünkre, kivált ha őseink belátásáról van szó: mi, kik, ha erélyesek akartunk lenni, mérséklettel nem bírtunk , s ha mérsékletiek kívántunk maradni, csakhamar közönyösökké váltunk jogaink és érdekeink iránt ? Azonban, hadd térjek tárgyamra vissza. Valamint fönnebb kivilágult, hogy egyes garázdaságai mellett is, felső aristocratiánk a királyi hatalmat nem akarta törvények által megsemmisitni, s viszont királyaink sem törekedtek korlátlan egyenuralomra ; szintúgy mostani összeállításomból látni, miként, bár az alsóbb osztályok irányában néha elnyomó volt felső aristocratiánk, egészben mort is elég orszánlati tapintattal bírt nemcsak a nemesi rend országjogiságát föntartani, de a városi rendnek is — a királyokkal és a nemességgel egyesül en '■— nagy hatalomkört nyitni. Továbbá kétségtelen , hogy alkotmányunk azon korszak alatt, melyet Szalay festett, nemcsak azért volt kitűnő, mert font és alant senki által — mint másutt volt szokásban — meg nem támadtatott, hanem azért is, mert szabadelvűsében akarj melyik akkori monarchia institutióival büszkén versenyezhet. Végre, ha a belügyek józan kezelésével együtt veszszük fontolóra, azon kü politikai nehézségeket is, melyeket atyáinknak elhárítani vagy legyőzni kellett: meg kell vallanunk, miként a legkorlátoltabb felfogások közé tartozik, őseink hadidicsőségét szünetten magasztalni, s ugyanakkor státusférfiai becseségeknek említéséről megfeledkezni. (Vége következik.) felkelendő napjának tekinti s álmaiban a kitömött orosz czímert, mint diadalmi jóit, a brit múzeum zoológiai osztályában gondolja láthatni. W. London, oct. 8. A London- Tavernban megtartott meeting valóban a legerősebb demonstratio volt, mely Londonban az utóbbi évek folyamában mutatkozik. Ezren meg ezren eltávoztak, mert nem volt már hely ; százan meg százan a lépcsőkre tolakodtak, hogy legalább első kézből vehessék a che e reket és viszhangoztassák azokat. Mind a hat indítvány, melyekről minap szólunk, egyhangúlag elfogadtatott; azonkívül a r q u h a r t, az még egy hetediket is keresztülvitt, mely kissé elfátyolozottan bizalmatlansági szavazatot tartalmaz a minisztérium iránt. Palmerstont egyébiránt Dudley Stuart lord és mások védelmezik. Napier admiral kimutatá, hogy a kormány, hála a béke és gazdálkodás embereinek, tavaszszal nem elég hajót bocsáthatott tengerre. Hogy erősen felléphessünk,legalább 60 sorhajóra van szükség, úgymond, s a közönségnek meg kellene szokni nemcsak tapsolni, de fizetni is, ha nemzeti politikát követel a kormánytól. Urquhart, Blackes (newcastlei parlamenttal), Nicholay, Newman tanár, Mayne kapitány s mások beszédeit nem adhatni; annyit azonban jónak látunk megjegyezni, hogy ezúttal kevesebb szabadelvű közhely fordult elő, mint ilyenkor rendszerint szokás; ellenban közben közben megvágták Anglia dynasticus politikáját! Albert hgre is történtek hegyes czérzások. Egyébiránt az angol népnek is oda mondták az igazságot a legkomolyabb modorban, s ezeket az angol nép azon része, mely a Tavernba beférhetett, helyesléssel s mint megérdemletteket fogadta. Oroszország. Az orosz-lengyel határszélről, oct. 8. Hiteles forrásból halljuk, hogy Nesselrode grófnak nem a legkellemesb napjai voltak az olmützi fejedelmi összejövetel alkalmával. Miklós czár ugyanis azon meggyőződéssel ment oda, miszerint csak személyesen kell megjelennie, hogy a fenforgó kérdésben Oroszország részére hangolja a világot. — Azonközben a dolgok váratlanul egészen más fordulatot vettek. Anglia hallata diplomatája által véleményét s Oroszországot, kivált pedig a czárt oly módon világosstá fel az ügyeknek az országcanczellár által történt felfogásáról, miből kiérthető vola, hogy az orosz diplomatia oly élesre köszörűlé a késeket, miszerint ezeknek bizonyosan meg kelle csorbulniok a Menzikofféle ultimátum keresztül nem vihetésében. Ennek folytán a czár, jóllehet el nem fogadá az angol javaslatokat, hajlandónak mutatkozott, hogy maga is fog egy kiegyenlítési javaslattal fellépni. Hír szerint e javaslat a nyugati hatalmakkal közöltetett is, s a Portához továbboztatott.— Oroszország kinyilatkoztatá mindamellett, hogy azalatt a czári birodalomban tett előkészületek nem fognak megszüntettetni, amennyiben ezek szükségessé teszik, hogy a viszályok kiegyenlítésséig a zálog letartóztatva maradjon. Újabb tudósítások szerint ezen előkészületek erélyesen folynak is , legfelsőbb helyen azonban határozottan kijelentetett, hogy az oroszok nem fognak a Dunán átkelni, ha csak erre új alkalom nem szolgáltatnék. További események bekövetkeztéig az elfoglalt állomás meg fog tartatni. Perovsky tábornok, Orenburg kormányzója, ki a tűz nélküli gépről. Kétszer szólottunk már e nevezetes magyar találmányról, de mind a kétszer csak általában, anélkül, hogy részletekbe ereszkedtünk volna, úgy hiszszük, érdekelni fogja olvasóinkat, ha e gép feltalálására nézve néhány közelebbi adatot nyerhetnek. A feltaláló sokat foglalkozott gépészettel és természettannal, s midőn 1837—1842 a Vaskapu körül tartózkodott, kísérleteket tón oly gép készítésére, melylyel tűz és gőz alkalmazása nélkül terheket lehessen szállítani. Épített is Drenkován két ilynemű gépkocsit, melyek azonban nem egészen sikerültek, mert ló nélkül nem valának használhatók : ezen kocsik egyikét 1842-ben egy nadálykereskedő, másikát a török-orsovai pasa vette meg. Az Adria mellékén alkalma volt hazánkfiának észleleteket tenni a szél ereje s a vitorlás hajók épitésmódja felett : itt találta fel 1845-ben az úgynevezett tagolt vitorlákat, melyeknek segélyével szintúgy szél ellen, mint szél mentiben járhatnak a hajók. Tett kísérletek a találmány fontosságát igazolák, s mi e találmánynak annál nagyobb sikert ígérhetünk, mivel a tagolt vitorlákkal ellátott hajók sohasem fordulhatnak fel. Alig súlyteher (Ballast) alkalmazását, kő vagy homok helyett, már ekkor is legczélszerűbbnek ismert a feltaláló; ezen gondolatot azonban gyakorlatilag csak 1851-n léptető életbe a hamburgi De vitt, még pedig a legszebb sikerrel. A feltaláló ezenközben és ezután többször ten kísérleteket arra nézve, hogy a víznek delejesség és villanyosság által eszközlött szétbontását és ismért összealakulását gépészeti erő gyanánt felhasználhassa , miután ezen műtét leginkább hasonlít a víznek gőzzé s viszont a gőznek vízzé változtatásához. így jött azon következtetésre, hogy szilárd testből is mozgató erőt fejleszthetni ki, ha léghatlan térben elzáratik s vegyészeti rokontestek behatása által gázzá változtatik. Természetes ennélfogva, hogy önműködő gépészeti erő is vala kinyerhető, mihelyt sikerül a kifejtett gáznak hig alakbai visszaváltozását megakadályozni. Az igénytelen lelkű feltaláló megvallja , hogy ezen czélt, mint 18 évi költséges és fáradságos munkálatainak eredményét, nem öntudatos kísérlet, de szerencsés véletlen által érte el. Másnemű kísérletei közben képződött ugyanis bizonyos állany, melyben a gíz önerműileg kifejlik, minden vegyészeti rokontestek behatása nélkül Ezen felledüzött mozgató erőhöz képest alkotá meg hazánkfia azon sajátszerű, hanem egészen egyszerű és olcsó gépet, melynek segítségével bármi nagyságú hajó vízellenesen is hajtható),s minthogy nem kell hozzá tűz, a gőzkatlanok szétpattanásának veszélyétől tökéletesen megotdató. Ezen szerencsés eredményhez hazánkfia 1847-nek vége felé juott s azonnal készített is egy lóerejü mintagépet, folyamodván a fejedelemhez 25 évig tartó szabadalomért, hogy az általa felt 411 gépet gyárilag készíthesse. Ki van mutatva, hogy e gép az ausztriai birodalomban tengeren csaknem 6000 kereskedelmi hajóra, a kétszáz hajózhatni folyamon pedig egyen egyen száz hajóra, ezen kívül több mint 15.000 gyárban s majdnem félmillióra menő műhelyekben legjobb sikerrel alkalmaztatván, az állam jövedelmeit évenkint egy millió pengő forinttal szaporíthatná. Ugyanekkor (1848-ban) folyamodott a feltaláló a magyar kereskedelmi minisztériumhoz, segélyét kérve, hogy a Balaton taván egy ily géppel elázott hajót építhessen ; de a zavaros idők meghiusiták minden igyekezetét. A feltaláló családjának kérelmére a londoni iparműtárlat ügyében kinevezett bécsi középponti bizottmány is folyamodott 1850 ben a cs. kir. legfelsőbb igazságügyi hivatalhoz, engedtessék meg a feltalálónak, hogy a londoni világtárlat számára mintagépet készithessen. A család 1851-ben rajzban újólag felterjeszte a gép tervét a cs. kir. kereskedelmi minisztériumnak, s ez kegyeskedett is a szabadalmat, a rendeletileg meghatározott feltételek mellett, megadni. Most tehát minden attól függ, hogy a feltalálónak módja legyen egy uj mintát (mert a régi, mint első jelentésünkben mondok, elveszett) készíthetni s a meghatározott biztosítéki összeget letehetni. Úgy hiszszük, akadni fog széles e hazában nem egy vagyonos ember, ki — mind a becses találmányt életbeléptetendő, mind pedig ezáltal saját vagyonát is öregbítendő — társaságba lépend a feltalálóval, mely utóbbi egyébiránt a tagolt vitorlákra nézve szívesen ajánlkozik minden vállalkozónak azok részletes leírásával és rajzával szolgálni, anélkül hogy ezért fizetést igényelne. Figyelmeztetjük erre különösen a Balaton, a salzkammerguti, schweiczi, orosz-, svéd-, porosz- és olaszországi tavak hajósait, kiknek néha napokig tehetlen s hónapokig szerfelett veszélyes a hajózás az eddigi szerkezetű vitorlákkal ; mig a tagolt vitorlás hajó, mint feljebb érintettük, nemcsak szél ellen könnyen hajt, de a felfordulástól is óva van. Még inkább óhajtjuk a tűznélküli hajtó gépnek mielőbbi életbeléptetését. Utólag felszólítjuk tehát vagyonos hazánkfiait oly ügy emelésére, melylyel a hazai iparnak diadalt és könnyebbséget, magoknak pedig szép becsületet és szép pénzt is szerezhetnek. Ne juttassuk hazánkfiát szegény Kliegl sorsára. 1848. a khivai Khan elleni hadviselés parancsnoka volt, Ahmetzel várát, melynek birtoka az oroszoknak a khivai utat biztosítja, ostrommal bevette. Ezt írják a „Tímeának“ sz. Pétervárról. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest. A gabonának pálinkafőzésre fordítását tiltó és az ország több kerületében hatálylyal bíró kormányrendelet, az ország egész kerületére ki fog terjedni. E rendszabály nagy hatással fog bírni a gabonaárak leszállítására. Ez üdvös rendszabály annyival inkább kivihető, a mennyiben az idén szilva mindenütt bőven termett. — A jó és olcsó könyvkiadó társulat f. évi sept. 1-én gr. Károlyi István ur elnöklete alatt tartott választmányi gyűlésének jegyzőkönyvéből, az üdvös társulat következő határozatait jegyezzük fel: 1. Gyuriés Antal társ. titoknok lemondása elfogadtatott s titoknokul Szabóky Adolf kegyrendi tanár választatott meg, ki e hivatalt minden dij nélkül viselni késznek nyilatkozott. 2. A régi újabb imakönyvek, valamint az egyházi énekek* ezek dallamainak összegyűjtésével két külön bizottmány bízatott meg. 3. Az olcsón adandó könyvek jegyzéke bemutattatván , ezek 50 százalék elengedési kedvezéssel leendő eladatása rendeltetett el. 4. A mgos elnök ur ajánlatára váltaggá választottak : Alt Alajos, Gebhardt Ferencz, Haas Mih., Mészáros Imre, Nagy Péter, Ney Ferencz, Peitler János, Buzicska János , Sujánszky Antal, Zálka János. Az aldunai hajózás akadályozva lévén , a cs. kir. postaigazgatóság intézkedett, hogy a Konstantinápolyba szóló levelek f. bó 12-től kezdve nem gőzhajón, de a szárazföldi posta után, mégpedig hetenkint kétszer, u. m. hétfőn és szerdán estre szállíttassanak Bécsből Zimony, Orsova, Bukarest, Ruscsuk, Braila, Galacz és Konstantinápolyba. Braila és Galatzba ezenkívül minden vasárnap és szerdán reggel fog indulni a szárazföldi posta és Galaczba Lembergen keresztül még minden szerdán estve. — A c3. kir. bányatermelés kezelő igazgatósága közzé tette megállapított árszabályát. Az ólom mázsája tisztasága szerint 13 ft. 30 kr. és 15 ft., 30 kr. a rézé 66 ft. a pénzérezé 64 ft. a kénesőé 144 ft. — Az országos termény-kiállítás a nemzeti museumban f. hó 20-kán nyittalik meg. — Beszély-és regényíróink egyik legtehetségesbike, legszorgalmatosabb írónk , a ragyogó tollú Jókay Mór, ki lapunk számára az általunk is méltán magasztalható Magyar Nábobot írja, e nagy regénye mellett is lelt magának időt, hogy a Délibáb számára egy regény cyclust írjon. Az új regény czíme „A balkáni harc“, mely az 1820-ks török-orosz háború eseményeit a drinápolyi békéig tünteti majd elénk azon erőteljes, vonzó nyelven , mely a Jókay nyelv*. A regényben érdekes episodot fog alkotni a janicsárok kiirtásának története. Jókay e mellett egy eredeti drámán dolgozik, mely befejezéséhez közéig , melynek czime „Manlius sinister.“ — a sajtó alól kikerült Urházy György műve „III. Napoleon.“ E hit egyszersmind megnyugtatásául szolgáljon a (Napi Tudósitó) deési levelezőjének,akit minden életessége mellett sem lehet Beréhez hasonitnunk , habár jó akaratú és ügye* soraiból világos, hogy Borneoban született. * Ej könyv. 166. A tagosításról és a tagositott birtok elrendezése és miveléséröl. A legújabb törvényekhez , hazánk viszonyaihoz, és a nép jelleméhez alkalmazva, irta Gyürky A. Pest, 1853. Kiadja Heckenast Gusztáv, 8-rét 71.