Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-01 / 1144. szám
A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazni pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, urintcza 8-dik szám. 1 1854. ötödik évi folyam. 1144 előfizetési föltételek Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fr. — kr. p. . Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre . 8 ., — „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fz. 30 krp. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levleezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, jan. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „Pesti Napló“ jövő évben is jelen alakjában, útöntetű betűkkel szedve, jelenendik meg, és az előfizetési föltételek is az eddigiek maradnak, úgymint: Vidékre postán küldve félévre (januarjuniusi folyamra) 10 frt. — Évnegyedre (január-martiusi folyamra) 5 frt. p. p. Budapesten házhoz küldve félévre : 8 frt. — Évnegyedre: 4 frt. pengőben. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, úriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. SÁRVÍZ-SZABÁLYOZÁS. *) Sár-Egres, december 30. Néhány évtizeddel ezelőtt, e nagy völgyületben, melynek közepén most az úgynevezett Nádor-csatorna vezeti a Sár vizét, mintegy 86 ezer holdnyi tér bozótos mocsárral volt borítva ; most ez nagy részben jó kaszáló, sőt néhol termékeny szántóföld,— és csak ilyen rendkívüli időjáráskor — mint az idei tavaszi nyáron volt — lehet némi bús képét látni szabályozás előtti alakjának. — Nagy különbség valóban és megbecsülhetetlen előnyök , aránylag csekély erők reáfordításával! — Undorító tekintetű és dögvészes légkörű posványság helyén, oly sok hasznavehető föld, — csak veszedelmet okozott holt viz helyett élő folyó, rendes medrébe szorítva, mely több mostoha körülmények daczára is hajózható lévén , környékének igazi áldása ; ezenkívül még a völgység nyugoti oldalán egy rendszeres malom-csatorna 33 őrlő kereket hajtván jó sikerrel, nemcsak az illető birtokosoknak hoz közvetlenül hasznot, hanem a gazdagon termő és jól népes vidéknek is nagy kényelmére szolgál. Mostoha körülményeket említek, melyek miatt ezen szabályozási munkálat, sem vízvezetés, sem hajózásra nézve nem tökéletes sikerű,—tudniillik az alsóbb tájak, melyeken keresztül a csatornavonalt felváltó Sár folyó a Dunáig kanyarog, ennek árjai ellen fedetlenek levén, ezeknek visszanyomó hatása a csatorna vizében is igen érezhető , — továbbá a Dunába omlás nagy távolsága , a rendezetlen folyó számtalan kígyódzásai, bizonytalan vízállása és partjai miatt a hajózási közlekedés igen sok bajokkal jár. És épen ezért nem áldozhat a csatornás társulat is, amennyi szükséges volna, tisztításra, mélyítésre és a partok eléggé jó karban tartására. Ilyszerű példák szemlélete mellett, ha az ember egyfelől szinte kézzel foghatólag látja a vízszabályozások közvetlen hasznait, mind az illető birtokosokra, mind egész környék lakosságára nézve, másfelől elgondolja azon roppant erkölcsi hatást, mely minden ily nagyobbszerű munkálatokkal, a nemzet munkássági ösztönének emelésére, a szorgalom és képesség szerinti becsületes kereset virágzására, ezáltal a polgári közélet nemesbítésére elmúlhatatlan, ha látja hazánknak e tekintetben kiáltó szükségeit, a nyomasztó pangást, melyet szállítási eszközök hiánya vagy roszasága, iparra, kereskedésre, gazdászatra, szóval a társadalmi jóllét haladására gyakorol; ha látja a halálos légkörű mocsárak alatt haszonvehetetlen nagy tereket, a vizek zabolátlan erejének oly sok ínséges nyomdokait, önkénytelenül is megragadja lelkét a feljajdulás ösztöne és az ellenállhatatlan vágy, bármily parányi eszközül szolgálhatni , az anyagi jóllét e térem biztos elömfor-dítására. Hogy e tekintetben oly sok tennivalót hagytak relánk elődeink, egyik fő oka kétségkívül a nagyon is tági pórázú közigazgatási rendszerben gyökerezett, —* mely a mennyire alkalmas volt helyérdekek és jogok szilárd védelmére , annyira czélszerűtlen az erőknek közérdekű, de teherrel járó nagyobb vállalatok kiviteléhez összesítésére, — annyira kedvezi* volt azon sokszor emlegetett keleti indolentiának , melyt * fényes vitatkozások mellett semmit tevésben találta a kérelmét. — És csakugyütt, bár több évtizedek óta alakultak már az ország minden részeiben szabályozási társulatok, évenlént tartatván itt és amott jeles össze* gyűlések, sok szép szónoklatokkal; mégis ezen leginkább makacs önérdekek harczai — nem lévén ki-( Örömmel indítjuk meg lapjaink ez évi első számát, oly értekezéssel, mely hazánk egyik legtermékenyebb, s nagy miveltségi ösztönöktől környezeti roppant vidékét Balatonunktól a Dunáig érdekli, hol fajunk, anyagi gyarapodásának tömérdek anyaga fekszik még holtan, használatlanul. Az érdemes közlő szakavatott-ságának úgy hisszük sikerülni fog sz érdeklett tájt azs indítványozott szabályozási munkák felkarolásán bírni, s az oly kívánatos haszonvehetőségnek megnyert téren nemcsak a mezőgazdasági munkásságnak új hálás mezőt, nemcsak kereskedelmi s iparos tekinttetben annyira fontos Balaton-dunai csatorna létesítését lehetővé tenni, hanem egyszersmind a civilisatiók fogékonynyá tett kiterjedt téren fajunk növekedő gyarapodására uj rajzó helyet fog biztosítani. I munkák körül forog jelenleg teendőink sarkalatja. Szerk. i egyenlítő és üdvös kivitelre öszpontositó hatalom felettük— többnyire minden eredmény nélkül zajongtak el. Dicső emlékezetű József nádorunk buzdító közbenjárása és hő lelkű pártfogása utján történt csaknem mindaz , mit ez ügyben eredményképen leírunk,akinek édes hazánk javát, fenséges családja való érdekében bölcsen és nemes indulattal eszközölni tudott igyekezetének több ilyen élő emlékei méltán igénylik, hogy hálakönyeket hullasson minden jó érzésű magyar. Ezért mindenesetre megelőző készséggel kell a magas kormánynak legújabban e térem fellépését fogadni, és erre vonatkozólag tett és teendő bölcs intézkedéseit meleg kebellel karolván , teljes erőfeszítéssel hozzájárulni , hogy e sázosan elhanyagolt, de felettébb életbe vágó irányú téren, ismét valami sikerteljes eszközöltethessék : kivált miután fenséges kormányzónkban — eddigi erőtelje kéznyomairól ítélvén — mindezen üdvös vállalat m oly buzgó lelkű pártfogóját bizton remélhetjük, Inek nagy hatalmához mért férfias akarata van, hű alatvalóinak javát minden törvényszerű úton és áron erétesen eszközölni. Mert az az gondos figyelem, melyet a magas kormány a közlekedő eszközeinek gyarapítására általában, kiválólag pdig a vízszabályozásokra is kiterjeszt, mindenesetre legkétségtelenebb tanúsága és kezessége a közjólétet komolyan és hű igyekezettel gyarapítani törekvő számokának, valamint azon út és mód, melyet a kivitelt alkalmazni látszik, egyedül csak czélra vezető es eedményt biztosító. Legköelebb a Balaton és Duna közötti, Sió, Kapos és Sárvizkkel kapcsolatban levő mocsárok és áradásos terek vizsentesitését, s ezen nagyszerű munkálattal összefügőleg, a nevezett vizek gazdag vidékeinek egymással , a Dunával hajózási összeköttetését tűzv én nagyszer feladatul, ezen vidékek érdekeiben külön alakult működő társulatokat, a nagy czél kiviteléhez férfiasan komoly közremunkálásra hívta fel. Miután a szabálozás sikere csak úgy lehet tökéletes, ha az a főtől egzen a beömlésig rendeztetvén, mindazon tájakra kerjesztetik, melyeknek ártéreik ugyanazon alsó viz hatla és visszanyomó ereje által korlátoztalak, és az ismét fődolog, az egész munkálat nemcsak egyes hlvek kiváló érdekei szerint, hanem eleitől fogva amaz öszeköttetésben levő nagy egészre folytonos tekintetre rendszeresen vezettetik: kijelentette, hogy a munkátot vízvezetés és közlekedés tekintetében — minden magánérdekektől függetlenül — ime magasabb trsadalmi czélok eszközlése végett is maga fogja vezetetni. A költségviselés is az egész nagy munkálatra kiterjlőleg, minden egyesek által valósággal nyerendő, vagy ikább nyerni fogott haszon aránya szerint leszen viseltdő, ami csak az egyedül igazságos kulcs , mert rendserint az alsóbb vidékek — melyeken részint a felült jött vizek tódulása, részint az áradások visszanyeó ereje legnagyobb — sokkal több erőfordítással és hybéli költséges művekkel menthetők meg, mint a felsibek, melyek vizmentesitése gyakran azon alsó murálatok által már csaknem egészen megtörtént; az árték pedig — egészen más körülmények szerint letznék ott legnagyobbak, hol a helybeli szabályozási kötegek legkevesebbek. — Reményleni lehet még azt is,hogy a mennyiben ezen munkálatokkal közérdekű rándalmi czélok is eszközöltetnek, a kormány maga isog aránylagosan járulni, mind készpénz-segéllyel, ind előlegezés vagy hasznos törlesztési kölcsönökközlésével, a kivitel sikerítéséhez, — úgy hogy jen előzmények után, csak az illetők cselekvés- és aljzatkészségéről feltételeztetik a minél előbbi örventes eredmény. Ha pedig mégis az illető birtokosok és részvevők anyagságán vagy szűkkeblűségén szenvednének hajóörést vagy hátramaradást ez oly magas érdekű ügyek,alóban el kellene halni a reménynek is , hogy a jövő zázad csak egyetlen jó magyart lásson, ki e nevezetet hallani ne restelje. Az anyagi jóllétre törekvés pályájanőst az, amelyen — a viszonyok hatalma alatt — nemcsak lehetséges, hanem valódi életfeltétel is versenyt haladnunk, — ha ezen is hátrálnánk, sőt ha már nagyon is hátralétünkből kétszeres erőködéssel nem törtetnénk előre, — érdemmel viselnék a szolgai alárendeltséget, mely a testben és lélekben törpülteknek méltó osztaléka. Nincsen mentség, mely a nem tevésnek e tekintetben csak ürügye is lehetne,— a kormány segédkezeit nyújtja, — a szegénység és pénzhiány csak nehéz circulus vitiosus, melyből szorgalommal, és bizonyára lélekerőt igénylő nélkülözésekkel lehet menekülni, mint roszul szerelt gazdaságot is csupán a kérelemtől elvont beruházásokkal lehet jövedelmezővé tenni." És minden így befektetett fillér valóban a nemzeti nagyság alaptőkéjéhez leszen számítandó,és a felemésztett pénzek a hazai munkásosztály kezeibe szivárogván, mint jótékonyan éltető harmat, pazarlás még akkor sem téteznék, ha a nyert haszon a költségnél kevesebb lenne. E ponton, a nemzetgazdászat felszereléséről tétetvén említés, legyen szabad erre irányzott egyéni véleményemet felhozni, mely lehet ugyan hibás felfogáson alapult, de mindenesetre a legbuzgóbb, őszinte jó akarat szüleménye. (Vége követk.) Pest, jan. 1. Az új év első napja! Mennyi remény csatlakozik a fölmerülő csillaghoz, s mily örömteljes nyugalommal pillantunk vissza a múltra, mely folytonos aggodalmak közt folyt le szakadatlanul. Ritkán volt a népek politikai történetében oly korszak, mint az épen most lefolyt, midőn a ma ép oly kevéssé lett volna igaz, mint a holnap. A legközelebb lefolyt hónapok remény és félelem, feszült várakozás s kimondhatlan csalódás folytonos változása közben múltak el. Korszakunk azon szerencsétlenségen kívül , hogy az egyszersmind az átmenet korszaka, még azon végzetteljes előnnyel is bír, miszerint neki kell próbáját letennie az európai népviszonyok amaz új átalakulásának, melyek az újabb kor csodálatos, időmetszős térrövidítő találmányainak életbeléptetése által idéztetnek elő. A villanyos sodrony ép oly fontos factor lett a politikában, amint csak a vasutak és gőzösök lehetnek ; a sebesen rohanó élet gyors érvelése hatását itt is feltűnőleg nyilvánította. Beszélik, miszerint a bécsi conferenczia legutóbbi javaslata Sz. Pétervárra táviratoztatott, onnan pedig új győzelmekről hírek érkeztek volna, és így a telegráf képes volt a reményt kellő mértékére visszavezetni, arra t. i., hogy a győzelmes czár föltétlenül hajolandó tett javaslatokra. Más részről ismét a gol és franczia lapok egyhangúlag jelentik a parancsolatnak , mely az egyesült flottákat haladéktalanul a Feketetengerre rendeli, dec. 20-kán Konstantinápolyba meg kellett érkeznie , ugyanazon nap, melynek estvéjén nagy divángyülésnek kell tartatnia az említett propositiók elfogadása fölött. Vájjon a Porta szövetségeseinek tényleges segedelmébe bízva s ennek öntudatában, oly hajlandó leendő, milyennek a 15-dikéről érkezett tudósítások szerint mutatkozott? És mégis mindezen komoly aggodalmakat, hogy azon európai állapotok sokáig így fognak tartani, melyek oly nehezen súlyosodnak a társaság minden osztályának viszonyaira, az ó év utolsó rész álmaiul akarjuk tekinteni, s az uj jövőnek undorabb reményekkel, várakozással, s a férfias kitartás teljes bizalmával nézünk eléje. Rendüljön bár meg Anglia földe minisztereinek politikája fölött, kiket az egész ország nemzet ellenieseknek jellemez ; tagadja bár a francziák császára vas akaratának teljes erejével a csatornán túli nemzetet azon pályára, melyet Ő a becsület útjának nevez, s igyekezzék a pártokat saját országában kiengesztelni; folytassák bár a Porta és Oroszország, a jelen európai politika sarkpontjai , a már megindott háborút : két nagy államépület az , melyekre nézve a mai nap békés kifejlődés ünnepévé, s a növekedő jóllét reményeivel teljes örömnappá lesz. Ezen két állam Ausztria és Németország, melyek a mai naptól kezdve az új vámtarifta közlekedési könnyebbítései által sokkal szorosabban fűződnek egymáshoz, mint valaha. A közbirodalomnak mindenek előtt méltó oka van, hogy ezen napnak, s az eseménynek, mely ezzel életbe lép, örvendjen. Egy új megmérhetlen piacz, melynek kiterjedését már az utóbbi időben sejthettük, nyílik meg földünk kimeríthetlen terményzése előtt. Az idő, midőn Magyarországnak saját zsírjában kellett megfuladnia, már elmúlt, valamint az is, melyben az más államok gyáriparának gyarmatul szolgált. Magyarország, mely minden műipari és gazdászati viszonyainál fogva a szabad kereskedésre van utalva, ezután ott fog eladni, hol legmagasabb árakon adhat el, s ott fog venni, hol számára legjutalmasb árak ajánlhatnak. Az anyagi viszonyok ily fejlődési képességével szemben, mi, valamint a béke minden barátai is, méltán fájlalhatnék, ha a megújított közbenjárási kísérletek is eredmény nélkül maradnának. Az ily aggodalmakra azonban, amint a viszonyok most állanak, úgy látszik, nincs elegendő ok. Bécsből ismételve azon biztosítást kaptuk, hogy a flottáknak a fekete tengerrel bemenetele , a béketörekvéseket nem fogja akadályozni, sőt azokat inkább elősegítendi, s mi úgy hisszük, nem tévedünk, ha ezen tényt úgy tekintjük, mint nyugati Európa közvéleménye, — de semmikép sem Oroszország elleni demonstratiót. Bécs, dec. 30. Az aggodalomnak, melyet Palmerston lord újólagos belépte az angol kabinetbe a békebarátok közt előidézett, eloszlatása végett némely lapok most úgy rajzolják az egész esesfzényt, mintha Palmerston collegái kérelmére, kik épen egy Palmerstonféle minisztérium előbb-utóbbi létrejöttétől tartottak , kilépési szándékát megváltoztatta volna. Ez kézzel fogható képtelenség, ha Palmerston politikájának előbb utóbbi győzelme csakugyan oly bizonyos, hogyan tehetni fel, hogy Palmerston újra egy kabinetbe lépett volna, mely az ő nézeteinek diadalát hátráltatja? Palmerston ez esetben nem volna egyéb, mint amit a német ,,Nothnagel“-nak nevez s ez soha sem volt a nemes lord szerepe. Sokkal valószínűbb azon vélemény, miszerint a legújabb persiai események Angliát annyira felriasztották, hogy ez Oroszhon irányában kissé elszántabb fellépésre határozta magát s így Palmerston nézeteihez közeledett. Hogy a két flotta e peretben már a Fekete-tengeren van, nagy valószínűséggel föltehetni; nem tudhatni azonban, vájjon ott szinte oly martiális szerepet fognak-e játszani, mint eddig a Bosporusban ? ... Ez alkalommal említetlenül nem hagyhatom azon nevetséges körülményt , hogy Palmerstont harczias hajlamai miatt itt rendesen valami fiatal ficzkónak tartják, ki bőrében meg nem fér s csupa pajkosságból Európa nyugalmát minden évben egyszer kétszer megzavarja. Egy itteni nyárspolgár csak a minap azt mondta, hogy ez ám a constitutionalismus áldása, ha az ilyen fiatal szeleburdik, kiknek még iskolába kellene járniok, a népek sorsát intézik, s mennyire megdöbbent e jó ember, midőn azt mondták neki, hogy az a furfangos Palmerston nettó hetven esztendős s igy sem nem fiatal szeleburdi , sem pedig iskolalátogatásra már nem szorul. Általában bámulatos, mily nagy tudatlanság uralkodik itten még a miveltebb körökben is, a történetre nézve s a hírlapok bizony jó szolgálatot tennének a közönség nagyobb részének, ha kissé alaposabban tárgyalnák a dolgokat s az olvasóban igen nagy tudományt föl nem tennének. E tekintetben csakugyan először a a néphez le kell szállnunk, hogy aztán magunkhoz fölemeljük. ... Nem tudom , észrevették-e otthon minálunk a Wiener Zeitung azon minapi hivatalos hirdetményét, melyben közöltetik, hogy Ő Felsége a prágai egyetemnél a magyar nyelv számára külön tanszéket rendelt s a tanári állomást 600 ftnyi évdijjal dotálta Ez oly örvendetes tény, melyhez minden commentár felesleges, s elég lesz, hazánkfiaival az elismerés e szép vonását egyszerűen tudatni, hogy keblek örömmel teljék be s a hazai nyelv haladása s folyvást növekedő virágzata iránti remények újra föléledjen! „A fenségestől a nevetségeshez csak egy lépés vagyon tegyük meg ezt az egy lépést s ugorjunk át a nevetségesre. Valami dr. E. a bécsi újságban egy uj gyógyvizet hirdet, mely gyógyerejét a „földi delejességnek“ köszöni. Elősorolja dr. ur mindazon rémitő nyavalyákat, mik ellen a gyógytan eddigelé orvosságot nem ismert s miket ama földdelejes viz gyökeresen kiirt. Már előre mondtuk, hogy nevetsgésről akarunk szólani s igy a dolog komoly oldalát teljesen mellőzzük; nem kérdezzük, hogyan jut a földi dptejesség a dr. E. féle vízbe, nem emlékeztetünk arra, hogy a villanydelejes folyam a vizet elemeire szétbontja, nem kérdezzük E. urat, tud e vizet, melyben épen semmi delejeség nincsen, — mindezt mellőzzük! s egyedül a hirdetmény azon valóban klassikai helyét emeljük ki, melyben mondatik : „miszerint a valódi földdelejes víz legbiztosabb megismertető jele az, hogy semmi különös színe, sem szaga, sem íze nincsen... Általában az egész hirdetmény oly eredeti, hogy az olvasó valóban nem tudja, az-e a bolond, aki ilyeneket ír, vagy pedig az, ki ilyenek által rászedeti magát. Minthogy a nevezett ur alkalmasint Pesten is árultatni fogja földdelejes vizét, előre figyelmeztetjük a nyájas olvasót annak jelessége és mindenható erejére. Specificum az minden nyavalya ellen, gyógyereje fölülmulhatlan s hol semmi egyéb orvosság nem segített, ez már nem egyszer valódi csodákat tett, csakhogy ezt a csodaszert nem kell hiszes palaczkokban drága pénzen vásárolni, hanem minden kutból kaphatni. Újdonság egyéb semmi sincs, a posták a hóesés miatt nem érkeznek, s a hirlapok mohón kapják fel azon újdonság-szeleteket , miket néhány nappal ezelőtt ,pour embarras de richesse“ a papírkosárba hánytak. E példát nem utánozzuk, hanem levelünket befejezzük, olvasóink közöl a szerencsétleneknek uj esztendőt, a szerencséseknek pedig a réginek folytatását kívánván. —gy — ha csak a t. szerkesztő az „obsitosok“ közé nem soroz — viszontlátásra az új évben ! Unglivár, dec. 25. A vidéki élet téli napjai rendszerint meddőbbek eseményekben, mint a nyári évszak, mely valamint a nagy természetben gyorsabb termékenységben mutatja jeleneteit, úgy az emberélet színpadán majd mindennap hoz valami eseményt, mely figyelmünket megragadja, s mely valamint a közöl szemlélőnek, úgy a hírlapi olvasónak is éleményül szolgálhat. Most, midőn az egész természet szendereg, fordíthatná-e szemeit a vidéki levelező ajánlatosabb térre, mint a szellemeiet örökké sustorgó, örökké izzó kohába, gondolataink s érzelmeink belvilágába, ide, ezen határtalan egyetemébe az erkölcsi rugalmak, ösztönök, vágyak s reményeknek ? Valóban, a szellemélet láthatárán fel-feltünedező mozzanatokat figyelemmel kisérni, följegyezni, nem lehet kisebb föladata a journalistikának, mint bármily ügyes ecsettel rajzolni is a küléletben fölmerülő napi események csoportozatait, mely csak pillanatnyi jelensége amaz örök, láthatatlan, s világokat rontó és alkotó hatalomnak, mit közérzület, közszellemnek, közakaratnak, vagy közvágynak stb. nevezünk. Ezekre fordítva szemeit, s tapintgatva megyénk és vidékünk közszellemének ütereit, jelenleg némi vigasztalót s enyhületesb tapasztalást közölhetek önnel, szerkesztő úr, mint minapi alkalommal, midőn fagyos részvétlenségről vádolom közönségünket a közügyek iránt. Valóban a lezajlott utolsó három-négy év alatt oly általános vala közönségünk s földjeink közönye minden iránt, miszerint csak a napi lét gondja, s adósságai elmulasztott fizetésére megkonduló executio vala ama varázserő, melynek érintésére dermeteg kedületéből fölrezzent. S ez tagadhatlanul igen lesujtólag hatott az előrelátó hazafira, ki igen jól tudja, miszerint a nemzetek érzelme hasonlít a meleg ágyhoz, mely a mily hülékeny, oly arányban terméketlen, és viszont. A közönynek hidegsége, mely kizárja keblünkből a közügyek iránti érdekeltséget, kioltja egyszersmind azon ingert, mely saját magánérdekeinket előmozdítja, s biztosítja. Mit nyertünk már azelőtt is ez önmagunk iránti keleti közönynyel, mely rendesen a tétlenséggel jár? Elhanyagolván gazdálkodásunkat, alig valánk képesek tartozásainkat leróni, családunk szükségeit kielégíteni, annál kevésbé adósságainkat kifizetni. Ebből pörök, a porokból executiók támadtak, ezek pedig oly gonosz természetű lények, mint Kronosz , mely saját magzatának busával él. Innét származik, hogy például Ungh megyének kaposi járásában hetenkint 70—80 adóssági per indittatik néha; hogy a korcsmakontóikat s tartozásaikat kifizetni nem tudó egyéneknek , majd ő, majd amaz ingóságaik kótyálatnak el, mi minden esetre a paupurismus előpostája. Bizonyára, ha a régi pipás boldogság iszapjába annyira bele nem fészkeltük volna magunkat, mindezek be nem következnek vala. Mert nézzük, kiken történ-