Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-31 / 1168. szám

idékre postánküldve: negyedre 5 fr. — kr. p. évre 10 „ — „ „ Havi előfizetés , mint a menkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva Félévre . 8 „ — Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p l lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, igi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: Drintcza 8-dik szám. 25 1854. ötödik évi folyam.108 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Szerkesztési iroda: Drintcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajszárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták #t hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd Jan. 31-én. FÜRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. A PESTI SGA&&& Innál és martiusi kéthónapos folyamára előfizetés nyittatik. Időkre postán küldve 3 írt 20 kr. adapesten házhoz küldve 2 fr* 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postavatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, J utcza 8. sz. 1lső emeleten az udvarban, és nich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyócza szegletén____Az előfizetési levelek bérmentve ildendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Heti tájékozás. Pest, jan. 30. A múlt hét azon nevezetes drámát mutatta föl, hogy ig az európai szárazföld főhelyein csak békereményeit tápláltak annak fentartására , Anglia mindennap szerebb hitte lenni a pillanatot, melyben a háború sat valódi alakjában kitörendne. A bécsi és párisi borik, az időnek ezen legérzékenyebb sulymérői, tüzetes hittel fogadák a reményt, melyet Miklós czár kirő felelete a flottáknak a Feketetengerrel bemenetéről vett tudósításra a béke fentartására nézve fenhatott , sőt nagy örömmel fogadták , mig ugyanerre nglia, papirainak folytonos esésével felelt. Most tehát méltán azon kérdést kell tennünk, misoda oka van Angliának a jelen pillanatot veszélyesek, Francziaországnak pedig kedvezőnek tartani, anyival inkább, miután Miklós czár felelete a kérdésnek ,az egy momentumára vonatkozik, melyben egyedül sók is a nyugati hatalmak vannak érdekelve. Ha a többi Európának a czár azon határzatában ,ikép a flották bemenetelét casus bellinek nem teinti , méltán a dolgok menetének szelidebb felfogásra kilátása van, úgy legyen igaza, meddig azt hisi, hogy a czárnak a nyugati hatalmakhoz intézett felólítása : nyilatkoznának határozottabban, mily terjedelemben akarják a Portát segítni, nem egyéb kibúvó szónál, mely a nyugati hatalmaknak nyitva hagyatnék, ezeikbe tétetvén le, vájjon béke legyen-e vagy hámtí ? úgy látszik azonban, miszerint Angliában egészen más nézet fejlődött ki, a flották utasításainak ezen athenticus magyarázatát illetőleg. Úgy látszik, ott azon éleményben vannak, miszerint ezen kívánság nem gyéb, mint az orosz kabinet legfinomabb diplomatiai skkvonásának egyike, hogy a nyugati hatalmakat egy lapással azon állásba hozzák, melyet eddig oly szemcsésen sikerült nekik elkerülniük. Ők háborút viselnek anélkül, hogy azt egymásnak megüzenték volna ; a Portát tettlegesen segítik , anélkl , hogy Oroszországgal barátságos viszonyaikat megszakították volna ; Oroszországot akadályozzák íját előnyei létrehozatalában , míg más részről diplomátiailag azon munkálnak, hogy „igazságos“ igényeitámogassák. E mellett ez a legabnormisabb állapot, csakis furfangossággal teljes korunkban tartható fen magát eredménynyel oly sok ideig. Most tehát oda került a dolog, hogy ezen abnormis állapotnak a flották utasításainak authentikus magyarázata által vége vettessék; oly magyarázatok és nyilatkozatok, melyek által Oroszország megtudhassa, mennyire határozvák elmenni a nyugati hatalmasságok. Mialatt tehát Németországban hinni látszanak, hogy nyugati hatalmasságok örömmel ragadandják meg ezen alkalmat , s oly nyilatkozatot adandnak, mely a háborút csak Török- és Oroszország közti háborúra szorítná. Francziaországban a czárnak ezen késedelmezésében a nyugati hatalmakkal a háború hordereje, nyugodtabb megfontolásának következményét látják s ebben az első lépést a visszafeléi mozdulásra, — tehát mindannyi elegendő ok a sz.pétervári választ igen kedvezőtlennek nem tartani. úgy látszik azonban, miszerint a dolgot Angliában egészen másképen tekintik. Nem tudják felfogni, mikép kívánhat a czár még közelebbi felvilágosításokat az egyesült flottáknak munkálkodása felől a Feketetengeren, miután tudva lesz előtte, hogy a flották munkálkodásaikat török csapatok és hadkészületek szállítása védelmi kíséretével kezdették meg. Nem akarják hinni, hogy Dundas admirálnak hajóihoz intézett parancsát és oly jól nem tudnák Sz. Pétervárott, mint Londonban, ... és aztán authenticus felvilágosítás ! Nem épen oly dolog-e, mintha az ember az igazságról mit sem akarna tudni mindaddig, míg annak felkészülten szemébe nem nézhet. Ezen szempontokból tekintve, azon felvilágosítások utáni vágy semmi esetre sem tekintendő úgy, mint valamely megelőzés , sőt inkább mint alkalmas idővel elhalasztás . Oroszország mindaddig fen akarja tartani legalább a béke formáit a nyugati hatalmak irányában, mig pánczélozottan léphet föl ellenök, míg a Feketetenger orosz partjait a megerősítés azon fokára vitte, hogy azután egy idegen hajóhad sem fog menni Oroszország „szent“ partjaihoz közeledni. Így gondolkozik Anglia is, s a háborút most inkább elkerülhetlennek hiszi, mint valaha. A rábeszélés és hízelgés teljes erejével most leginkább Ausztria és Poroszország semlegességét akarják megnyerni, mint egyedüli eszközt annak meggátlására, hogy a harcz, legalább mindjárt kezdetben általánossá ne váljék, s a Porta barátjai, hogy Ausztriát megnyerjék, már most sem átallanak annak egész a Duna torkolatáig lehető nagyobbitásáról szólani. A legközelebbi napok , ha a békét nem is , de némi felvilágosítást mégis hozandnak, Croff grófnak , a czár legmeghittebb barátjának s a harczspárt egyik fejének utazása Berlin és Bécsbe, a viszonyokat tovább mozditandja elő , mint azt a sok jegyzőkönyvek s jegyzékváltások tehetnék, csak még néhány hét ily feszült várakozásban, s Európa tudni fogja, váljon béke , vagy pedig háborús leend e sorsa a bekövetkezendő éveknek? Bécs, jun. 29. : Európának a „keleti“ kérdés mellett nem sokára talán „nyugati“ kérdése is leend, —e vén világrész délnyugati csúcsa, a pyrenai félsziget azon hatalmas krízisek egyikének küszöbén áll, melyek hosszú évekre szokták eldönteni egy egy nemzet sorsát. A nap leg-fontosb ügye, a török orosz bonyodalom, csaknem kizárólag kelet felé vonja a világ figyelmét, de , miként már a múltkor említettük, ezen figyelemnek Európa egyik végéből a másikig kell terjednie, ha nem akarjuk, hogy az események váratlanul lepjenek meg, ha azokat a csírázástól az érlelésig kisérleni szándékozunk. Míg naponként a csetatei vagy macsini ütközetek új meg új részleteivel telnek meg a hírlapok hasábjai, csak néhány sornyi tér marad a spanyol ügy tárgyalására, s egy két sovány adat,mind,mit az olvasó onnan megtud, hogy hivatalnokok letétettek, tábornokok száműzettek, követek üldöztettek , olvastuk ugyan, de a dolog fenekére ritkán száll le egy egy vizsgáló tekintet. Kisértsük meg rövid vonásokkal az ottani helyzet vázlatos rajzát adni. — Spanyolhan 1848-ban az általános megrázkódást, egykét lökést kivéve, nem igen érezte. Narvaez, valenciai herczeg , erélye megótte az országot a forradalom veszélyeitől. II. Isabella királyné a herczeget nem kedvelte ugyan soha, de tűrte, míg erős karjára szüksége volt, sőt ennek közbenjárására férjével ismét kibékült , hanem úgy látszik, csak azért, hogy mind a király, mind a királyné egyesült erővel ama Spanyolhonban oly népszerű minisztert megbuktassa. A valenciai herczeg 1849-ki October 19-kén elbocsáttatott, s helyébe Cleonard tábornok lépett, kit az ország mint igen középszerű katonát és diplomatát ismert. A herczeg letétetése oly mély benyomást tett az országban, s a miniszter krízist annyi hivatalnok leköszönése követte, hogy az anyakirályné, Mária Krisztina, a hatalmas herczeget ismét kibékíteni törekedett; ez utóbbi engedett, de csak azon feltétel alatt, hogy az alkotmányellenes elemek azonnal eltávolíttassanak. Narvaez , kinek leghatalmasb elleneit Olaszhonban, nevezetesen Nápolyban gyanították, 1851-ben újra leköszönt, s Francziaországba ment; Bravo Murillo pedig, ki politikai hittársaitól elpártolt, miniszterelnök s pénzügyminiszter lett. A párisi decemberi tény Spanyolhonban is új reményekre gerjeszté az alkotmány elleneit, ámbár a két ország viszonyainak különbsége, úgyszólván kézzelfogható vala, és — minden egyébről hallgatva — december 2-ának spanyoliai lefordítására, a fődolog hiányzott: a fordító, egy erélyes Napoleon Lajos, ki nemcsak merényleni, hanem a merényletet szilárd kézzel a kitűzött czél felé vezetni tudná. Narvaezra , minden nagy hibás daczára, ily terv kivitelénél számolni nem lehetett, de miként látjuk , nála nélkül is megkísérlik a dolgot. November óta a valenciai herczeg ismét spanyol földön mulat, csendesen és visszavonultan ugyan, de mind a moderados, mind a progressisták most reá függesztik szemeiket, azon reménynyel , hogy az ő zászlója alatt egyesülendenek az alkotmány barátjai; az alkotmány ellene pedig szintoly megátalkodottsággal sietnek czéljuk felé ; a legközelebbi jövő meg fogja mutatni, ki leend a győztes. — Ha Metternich herczeg még birodalmunk élén állana, ez ugy tán minket is közvetlenül érdekelne ; a lángelméjű ősz herczeg — habár alattomban, — de igen örömest avatkozott a pyrenai félsziget ügyeibe ; a jelen kabinet fényesen bebizonyította, hogy e rendszer nem az övé s így alkalmasint csak közönyös nézői leendőnk az eldöntő tusának. Az leendő Anglia és Francziaország is, ez más kérdés, s miként az eleinte oly csekélynek látszó keleti ügy rögtön oly roppant fontosságot nyert, ugy tán ezen egész csendben készülő krízis is megmérhetlen befolyásúvá lehet nyugati Európa sorsára nézve! A hajóhadak összeütközésére vonatkozó hírt az Őst. Corria defavouálja ugyan, mindazonáltal e közleményt több oldalról ismétlik. Nándorfehérvárott Párisban általánosan el volt terjedve e tudósítás. Az Österr. Corr. közleményének teljes hitelt adhatunk, de ama hír terjedése legalább annyiban jellemző, amennyiben megmutatja, hogy a közönség mintegy ösztönszerűleg érzi a helyzet komolyságát, s mindenre el van készülve. Ha igaz, hogy a czár a flották kiindulását csak akkor nem veszi „casus belli“-nak, ha az egyesült hajóhad a török és orosz hajók irányában egészen egyaránt viseli magát , ez már magában involválja a hadüzenetet, mert védelmezőtől csak nem várhatni, hogy védencze és ennek ellene közt különbséget nem teend. Igen tévednek azonban, kik azt hiszik, hogy Ausztria és Poroszhon, ha Oroszhon és a nyugati hatalmak közt nyilt háború kitörne, azonnal beleavatkoznának s egyik vagy másik hadakozó fél részére állanának. Nem kell felejteni, hogy e két állam eddigelé fegyvertelen semlegességben állott, ha az események súlyosbodnak, a legközelebbi lépés fegyveres semlegesség lehetne ugyan, de ez még mindig semlegesség, és csak midőn legvégsőre jutna a dolog, csak akkor lehetne szó a tettleges részvétről. Eddigelé pedig még a fegyveres semlegesség stádiumába sem léptünk s igy az utolsó lépéstől, hála Istennek, még igen igen messze állunk. Az Indépendance helge azon hirének, miszerint Ausztria és Poroszhon f. h. 15-én sz. Pétervárba közös jegyzéket küldtek, melyben kinyilatkoztatják, hogy háború esetén Oroszhont gyámolítaniok nem lehet, hanem a nyugati hatalmak részére kellene hajolniuk, a fentebbieknél fogva semmi hitelt nem adunk, ámbár a nevezett lap párisi levelezője azt mondja, hogy e hírt „magas helyen“ vette. Meglehet, hogy Párisban „magas helyen“ ilyesmit óhajtanának, de ezen óhaj a teljesüléstől mindenesetre szintoly messze van még, mint — Pária], Bécsből és Berlintől! '""'tő'nTőih, jan. 23. A világhírű regentstreetnek a hasonnevű park felé nyúló baloldalán emelkedik egy szép épület, melynek neve „polytechnical institution.“ Ezen intézetben, az esti tizenkettőtől reggeli tíz óráig terjedő szünidőt kivéve, mindennap népszerű előadások tartatnak, természetesen csak azok számára, kik mindennap egy shillingnyi díjt lefizetnek. Tárgyai az előadásoknak, melyek, jegyezzük meg jól, az elméleti tudományt a gyakorlati élettel kötik össze, mindig mindazon új felfedezések , melyek a gépismeret, természettan, természetrajz, vegyészet, földtan, halózat, s csillagászat stb. körében felmerültek. Múzeuma e tudomány-népszerűsítő intézetnek igen gazdag, czélirányos rendezetű, s azért is a gyakorlati élet szükségeinek — mi épen a fő dolog — megfelelő. E hasznos intézet délesti, a földleírást tárgyazó felolvasásaiban minap én is részt vevek, s minthogy fontosságuk következtében engem igen érdekeltek, kivánom önökkel is a hallottakat röviden közleni. Egy angol röpirat, melynek czime : the north-passage expedition directed by captain M. Mac-Clure, s melyet a politechnical institution előcsarnokában megvettem _ LUCIFER KISASSZONY. IX. Moloch anya. Azon ház, mely előtt az előadtak küzdés végbe ment alá, piszkos, szurtos, összevissza hasadozott, félig fáér , félig homokkő- és gipszvakolatból építve, csak árom emeletes volt. Akkor, midőn Raoul a két gyilkos ellen küzdő, következő dolgok történtek e ház harmadik emeletén, egy alkifejezésű, pusztulásnak indult szobában vagy jobban mondva zugkamrában, melynek kopasz falait csaknem egészen elfödé a penész zöldes hártyája, melynek erejét roszul ácsolt gerendák s szétváló deszkák képeék, melynek padlata durva kövek koczkáiból álla s melyet hosszában egy nagy, összevissza lyuggatott sudrához vaskarikákkal illesztett függöny kétfelé ráaszta, így az egész lak két külön szobából állott, meyeknek egyike azonban még egyszer oly széles vola, mint a másik. A keskenyebb osztályt két ágy vagy inkább két egyetlen piios foglalá el, piszkos fehérneművel s oly akarókkal beborítva, melyek az izlandi koldusnők czikzakos rokolyaira emlékeztettek. A függöny kelméje, mely e hálókamrát elfödé, valaha szép lehetett, csakhogy most, rongyos és pecsétes állapotában, alig valálak keleti szövetének egykor fényes színei némileg kismerhetők. A kandalló előtt egy téglakemencze szólalt konyha gyanánt. A szoba összes bútorzatát egy agy láda tölgyfából, egy négyszögű asztal s négy szék tépezé. Az asztalon voltak: egy kis réz lámpa, egy cseh egeszből készült palack tiszta vízzel, egy duruzsold lágy fekete macska összekukorodva, s egy öreg holló, élig már tollatlan, fejét egyik szárnya alá dugva s egy ábon álltában alva. Az asztal mellett, egymással szemközt, két nő ült : gyík vén, a másik fiatal. A vén lehetett hatvan éves, gén magas és igen sovány; valaha tán szép is volt, milőn még fiatal barna hús tölté a most bőrhártyává cserjeit orczáit. Fekete nagy szemei, mintegy eltemetve *) Sííd Pesti Napló 1164 számát, mély gödreikbe, olykor olykor sötétes fényeket löveltek. Sasorra némileg ragadozó madár kifejezését adá arczélének. Összeesett orczái, befelé húzott ajka egész arczát kellemetlen hatásúvá tevék, visszatetsző, csaknem ijesztő kifejezését növelé még ruházata is: feje turbánmódra volt beburkolva, egy hajdan veres kendővel, melynek számos foszlányai közöl egyes hosszú ősz hajak tünedeztek ki; öltönye fekete volt, nyitott ujjakkal, derékon zsinórral összetartva, s ezen öltönyön, mely hosszú csontos testét boritá, veresen kihimezve, mindenféle bizar alakok — bizonyosan a zsidó kabbale jegyei valának láthatók. Neve a leírtak nőnek, ki a város ezen tizedében roppant hírben állott mint bűvész, mint kártyavető, mint kézből és csillagokból jósló , mint jövendőmondó, mint titkos és csalhatlan szerek készítője, Moloch anya volt. Ami a vele szemközt ülő fiatal leánykát illeti, azt olvasóink már ismerik. Kétszer mutattuk be már őt: először Nathan házában, a szép zsidó lány Debora társaságában , aztán a Richelieu és Saint-Honoré utczákszögletén, midőn a siető Tremblaye lovaggal összeakadott. Szóval, e fiatal leány Lucifer kisasszony volt, ki e nevet kétségkívül azért viselé, mert Moloch anya leányaként ismertetett; tudjuk pedig, hogy a Moloch nevet a pokol birodalmának egyik leghatalmasabb, legfőbb ördögére szokás ruházni. — Hallod-e, anyám? szólalt meg egyszerre a leányka, figyelmesen hallgatózva. — Mit ? kérde az öregasszony. — Mintha veszekednének az utczán. . . . — Hát mi közünk ahoz ? Lucifer kisasszony felkelt ülő helyéből, a kis ablakhoz közeledék, mely naponta egy kis levegőt és világot szolgáltatott e zugnak, s kinyitá azt. Ez ugyanazon perezben történt, midőn a gyalog hintósok Tremblaye lovagot rudjaikkal megtámadák. Az aczél csereje , a mint a fadorongokkal érintkezésbe jött, világosan és tisztán vala kivehető. — Anyám, én nem csalódtam, susogá a leányka : halld csak, halld! . . . — Ugyan mit akarsz? Párbajt vívnak, ez az egész. — De párbajt nem szoktak vívni ily időtájban, sem pedig a mi tizedünk utczáiban. . . . — Úgy' hát mi volna más ? —Nem párbaj ez, anyám, ez gyilkosság! Moloch anya gúnyosan elkaczagva magát, igy válaszolt — Hadd el, Vénuskám, . . . látom, hogy elment az eszed, tökéletesen bolond vagy. A leányka nem hallá e választ, visszatartott lélekezettel figyelmezett az utczán történőkre. Ekkor hullt Raoul kardja, diribdarabra zúzva, le a kövezetre, s ezen csörömpölés Lucifer kisasszonyt borzadálylyal törté el. Nyomban követé e csörömpölést egy erőszakos ütés tompa, mély döngése ; aztán egy felkiáltás ; aztán egy test összeroskadása; aztán csend. . . . Lucifer kisasszony elnyomott sikoltást hallatott, elhagyá az ablakot, két kezébe nyomá arczát, s feleszméletlenül hebegé : — Vége van .... vége van! . . . Megölték őt! . . . — Kit? kérdezé az öreg. — Azt nem tudom, de bizonyos vagyok benne, hogy ablakunk alatt bűnt követtek el. . . . — Nekünk ahoz semmi közünk! . . . . Tőlünk nem lophatnak semmit, nekünk nincs mitől tartanunk........... Késő este is van már, a lámpa mindjárt kialszik........... Menjünk, feküdjünk le és aludjunk. . . . — Aludjunk! kiáltott a leány. Te aludni tudnál, anyám ? . . . — Hogyne tudnék aludni ? — Én csupa ijedtség vagyok. ... Amit hallottam, megfagyasztá véremet. . . . Moloch anya ismét nevetni kezdett. — Már csakugyan látom, szegény Vénuskám, úgymond, hogy végkép elment az eszed! kötözni való bolond vagy! . . . Venus (mert ez volt Lucifer kisasszony keresztneve) mitsem felelt. Ezalatt egy két percz ismét múlt; ezután messziről hallatszott az őrmenet közeledése. A leányka újólag elhagyá székét, melyre hanyatlott volt, s újólag az ablakhoz sietett. — Most meg fogják találni a tetemet, gondold ma- 1 * magában, s szive mind csendesebben kezdett dobogni, amint a katonák közelebb s közelebb jövének. Tudjuk, hogy az őrmenet megállapodás nélkül ment végig az utczán. Mihelyt a csend tökéletesen helyreállott az utczán, Lucifer kisasszony megragadá a kis rézlámpát, melynek mécse — olaj fogytában — már csak haldokló jobbokat vetett. E mécsesen Lucifer kisasszony kifelé indult. — Hova megy ? kérdé az öregasszony. — Le akarok menni. . . . — Minek ? — Kénytelen vagyok megtudni, mi történt; kénytelen vagyok megnézni, nincs-e vér házunk előtt. . . . Ezzel a leányka a lépcsőzetre sietett. — Várj meg hát legalább engem is! . . . inkább én is megyek ! kiáltott haragosan Moloch anya, kinek talán nem volt kedve magányosan maradni sötétben. A leányka rögtön meg is állott, míg anyja utolérte, aztán együtt menének lefelé, miközben az öreg egyfolytában dünnyögött: — Már bizonyos , hogy megbolondult!... mily bolondság !... mily bolondság!.. . Csakhamar leértek a három emeletről, s a lépcsőzet alján a mély, szűk és büdös tornáczba fordultak. Lucifer kisasszony a lámpa és szeme közé helyezte kezét, hogy maga elé tekinthessen , de alig nézett végig az így kissé kivilágított tornácz hosszában, amint sikoltva egy lépésnyire visszaszökkent, emberi testet láta elterülve a földön. — Mi az ? mi baj van ?... kérdezé Moloch anya, • egyúttal oly gyorsan, mint csak öreg lába engedé, ismét felfelé sietett a lépcsőzeten. — At a baj, anyám, hogy csakugyan nem csalódtam! Itt bűnt követtek el, megöltek valakit, s a hulla itt fekszik. . . . — Bizonyos vagy-e benne? kezdé újólag a vén asszony, kinek fáradt szeme keresztül nem hathatott oly könnyen a sűrű sötétségen, mint Vénusé. — Bizonyos vagyok benne! . . . Magam előtt látom feküdni. . . . Csak jer! . . . (Folytatgak.)