Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-01 / 1169. szám
Félévre . 8 ,, — „ Évnegyedre 4 ,, — ,, Egy hónapra lfr. 30 kr p 26 1109 1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Pesten házhozhordva, Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 ,, — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,nyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, urinteza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Urinteza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajcárjával számittatik. A helytatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Szerda, febr. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve — jeles ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. A február és mártiusi kéthónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve 3 írt 20 kr. Budapesten házhoz küldve 2 frs 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és logyóutcza szegletén------Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. ÁLLANDÓ KÉRDÉSEK. 1. Vannak ügyek, melyek csillogó külsővel birnak, de kevés belértékök van. Izgatják a kedélyeket, de nem változtatják a világ sorsát. Fölfegyverzik a pártokat, de eredményeikkel semmi nagy érdeket nem elégítenek ki. — Ezek, ahol parliament van, néhány felületes műveltségű szónoknak szereznek olcsó babért, ahol irodalom van, azon literátoroknak, kik a napi kérdésekből élnek, adnak oly honoráriumot, milyent a szaktudósok huzamos munkássággal sem nyerhetnek. Különben pedig csak ennyiből is áll horderejük. Vannak viszont oly megdöbbentő nagyságú kérdések, melyek külső fényükkel a közvéleményt exaltálják, s a leghiggadttabb országpár szemét is kápráztatni tudják ugyan , de fontosságuk , belső jelentékenységök, s tartalmuknak súlya még tán több, mint a mekkorának látszik. — Ezek, ha megoldatnak, országok, sőt az emberiség sorsát is lényegesen változtatják; s ha meg nem oldatnak, akkor szintén változtatják, már csak az által is, hogy fölhozattak. Ilyen a keleti bonyodalom. Vannak végtére — mert az apró árnyalatokat mellőzöm — oly kérdések, melyek a felületes műveltségű ember előtt rendes időben csekélyeknek látszanak, s fontosságuk csak a politikai krízisek alatt vétetik észre és akkor aztán egyúttal túl is becsültetik. Ezek az úgynevezett állandó kérdések, melyek miután örökké szőnyegen vannak, izgató erejök sokkal kisebb, mint valódi tartalmuk. Növekednek figyelmetlenségünk alatt, s midőn szórakozottságunk elmúlik, rémítenek nagyságukkal, melyet időközben nyertek. Ilyen minden iparos országban de legfőképen Angliában , a gyármunkások állapota, a proletárok Ügye. Minden parlament megnyitása előtt volt több tárgy, mely sokkal érdekesebbnek vagy sürgetőbbnek tetszik , s mégis kivált a reformbilt óta a fontosabb viták e kérdésre vonatkoztak. Nincs parlament-szak, melyben a munkásosztály érdekei nem léptek volna szőnyegre, s bizonyos mértékig ne uralkodtak volna a téren, melyről más fényesb kérdéseket szorítottak le vagy nyomtak hátrább. Most adó- és vámreformok alatt lappangnak, majd nyiltan, s közvetlen alakban állanak elő, mint szegény-bili , mint cseléd-bili, vagy gyár-bili. Aztán az Izland fölötti vita, bármily színben hozassák föl, lényegesen a proletárok kérdése s azon tengely körül forog, hogy mely eszközökkel lehetne segíteni e szigetnek ínséggel küzdő népén ? Jelenleg a török-orosz differentia, minden közelebbi és távoli eredményeivel, oly nagyszerű ügynek mutatkozik, miként hinni is alig tudjuk más vitatárgyak általi ellensúlyoztatását. Azonban az eddigi példákból indulva ki, nem lehetetlen, hogy ha a reformbillt a kormány meg sem pendítené, s ha a Romából vett intések szerint, az izlandi papság egészen távol is tartaná magát a politikai izgatásoktól, mégis e mérséklet s amaz óvatosság daczára is, a közfigyelmet véletlenül a belügyekre vonhatnák, a parlamenttől sok időt rabolhatnának el, s a pártok egyetértését csökkenthetnék a munkásosztályokra vonatkozó kérdések, melyeket elintézetteknek még azért nem képzelhetünk, hogy Palmerston lord a gyártulajdonosok és gyármunkásoknak kölcsönösen szívekre köté a béke szellemét, s a baráti kiegyezkedést. A Pesti Napló londoni levelezője többször emlékezett egy mozgalomról, mely az angol egyesületi törvények körén belül foly, s csak legális utakon, de nagy keserűséggel terjeszt izgatásokat, s viv organizált harczot a középosztály ellen. Tudniillik a napszámbér csekélysége miatt a nép tömegestül hagyta el a gyárakat. Vonakodott ismét munkához kezdeni, mig a bér nem emeltetik. Természetesen a gyámnokok, mint azelőtt is szokták, megtagadták e követelést. A tömeg — szintén régibb usus szerint— egyesült, hogy a pénzembereket az átalános és kitartó munka-megszüntetés útján kényszerítse bőkezűségre, vagy, mint mondják , méltányosságra; de , mi fő dolog, most már az alakított egyletnek szervezetét szoros központosításra fektető, s kiküszöbölt belőle minden decentralizáló elemet. Azok fölött , kik kötelezték magukat, munkát nem vállalni, oly souverainitással, mely azért, hogy nincs törvénybe írva, szintén erős, — egy, úgynevezett, népparliament uralkodik. Ügyel a felmerülő viszonyokra , erkölcsi tekintélyével gátolja az egyes szószegéseket, a közpénzből segélyezi a beteg vagy éhező egyént, ki fogadását a nyomor daczára is hiven őrzé, szabályokat ajánl a különböző gyárkerületekben lakók viseletére nézve, s terjeszti azon izgalmi jelszavakat, melyeket százezeren ismételnek, hogy megfélemlítés által hassanak. Mig ez egy részről igy történt, a másik fél — t. i. a gyártulajdonos — sem vala henye, és szin LUCIFE1 KISASSZONY. XI. A lépcsőzet alján. Lucifer kisasszony, két vagy három lépésnyi távolból követve Moloch anyától, egészen a kiterült testhez közeledek, melynek tökéletes mozdulatlansága halálra mutatott; s ide érvén, mécse világát a fiatal ember halvány arcza felé forditá. . . . Gyenge sikoltást hallatott, midőn az ifjat megismeré. Emlékezni fogunk, hogy a leányka csak alig néhány órával előbb találkozott volt Raoullal, s ezen találkozás rá oly élénk hatást gyakorolt, hogy óhajtá, bárcsak követné őt. Lucifer kisasszony felkiáltása nem kerülé el Moloch anya figyelmét. — Talán bizony ismered is véletlenségből ez aracsot ? kérdezé hevenyén. — Nem, nem, anyám !... sietett válaszolni a leányka. — Igazat szólsz-e ? — Ha mondom! — úgy hát miért vagy annyira meglepetve és zavarodva ? — Én, anyám, én nem vagyok meglepetve. . . . Azonban zavartságom felett, az igaz, nem bírok uralkodni. . . . Gondold meg, hogy hulla fekszik előttünk, hulla, mely néhány perccel ezelőtt csupa élet, csupa jövendő volt. . . . — Mit, hulla ! felelt az öreg , én itt a vérnek nyomát sem látom, és mi sem mutat arra , hogy ez ifjú már megszűnt élni. . . . — Gondolod, anyám? kiálta Venus. — Nem mondom, hogy gondolom, csak azt mondom, hogy minden lehetséges___ — Úgy hát szerezz magadnak bizonyosságot! — Azt megtehetem, hanem elébb. . . . — Mit elébb ? — Zárd be a kaput s told elő a reteszeket___A gyilkosok könnyen visszajöhetnek , s ha bennünket itt találnának, meg kellene adnunk az árát! . . . Lucifer kisasszony rögtön teljesíté anyja parancsát, azután visszatért ehez, ki azalatt — nem kis bajjal — Raoul teste mellett térdre ereszkedik, egyik kezét a fiatalember szive tájára, másikát jobb karja üterére illesztvén. Néhány másodperc múltával az öregasszony ismét felegyenesitő merev derekát, s Lucifer kisasszony aggódólag kémelte arcza kifejezését. Ezen közönyös arcz azonban mit sem fejezett ki; a leánykának egyenes kérdéshez kelle folyamodni. — Nos, anyám? úgymond gyenge hangon. — Nos, felelt Moloch anya, ütere ver, nyugodtan és teljesen, egészen mintha csak aludnék. . . . — Úgy hát semmi veszélyben sem forog ? . . . — Legkisebben sem. — Áldva legyen az Isten! — Amen! veté utána gúnyosan a boszorkány. — Megtaláltad sebét ? . . . — Hiszen ha sebe volna, úgy vére folyna, de annak nyomát sem látni. . . . — De ok nélkül csak mégsem ájulhatott el. ... . — Az nagyon valószínű, azonban ismétlem, nem találok semmit. . . . — Nekem úgy látszik, homloka tetején egy vércseppecske van.. . . — Csakugyan igazad van .... monda Moloch anya, hosszú sovány ujjaival Raoul barna fürtjei között tapogatva. — Nos, anyám? kérdezé Lucifer kisasszony másodszor. — Fején van megsebesítve, úgymond az öreg. — Veszélyesen? — Nem gondolom, úgy látszik, csak ütés. . . . — Ütés ? . . . — Az. E seb nem karddal, de bottal ejtetett. . . . S a fiatal embernek ugyancsak kemény koponyája lehet, mert, amint veszem észre, az ütésnek ugyancsak erősnek kellett lenni. . . . Most mindössze csak attól tarthatni, nehogy a vér fejébe toluljon. . . . — Istenem, és e veszélyt nem lehet elhárítani ? — De bizony. . . . — Hogy segíthetünk rajta ? — Egy derekas érvágással rögtön fel lehet agyát szabadítani. — S akkor magához jön a sebesült ? — Kétségkívül. — Oh anyám, te százszor mondod, hogy nincs Párisban jeles orvos, ki oly ügyesen tudna eret vágni, mint te, anyám. . . . — Azt mondám, mert való is. — Ennélfogva te meggyógyíthatnád e fiatal embert? . . . — Mindenesetre, csakhogy. . . . Moloch anya megállapodott. — Csakhogy ? . . . kérdé Lucifer kisasszony élénken. — Micsoda érdekből tenném azt ? — Emberségből, anyám! . . . Moloch anya vállat vonitott. Venus látá, hogy ezért nem érhet, ha az állítólagos boszorkánynak szivéhez folyamodik, s ezért rögtön hozzátéve : — Különben is, anyám, ezen úr gazdagnak látszik, s ő bizonyosan bőven meg fogja ráfordított gondjaidat jutalmazni. . . . Ezen ok közvetlen hatást gyakorolt. Egy szempillantás alatt Moloch anya hozzá látott az előkészületekhez: Venus segítségével a lépcsőzet aljáig czipelé, vagy inkább vonszolá Raoul testét s háttal az első lépcsőhöz támasztá. Ezután utasítást adott a leánykának, szaladjon fel a kamrába s hozza le onnan rozsdaette ér vágóját, mely ott egy csomó rongyban volt eldugva, továbbá hozzon néhány kopott vászonszalagot s ezenkívül valami edényt, melybe a vért ereszthesse. Lucifer kisasszonynak nem kellett e rendeleteket ismételni: felszaladt, és bámulatosan rövid idő múlva már újra len termett. Moloch anya úgy téve minden készületeit, mint valami kiszolgált gyakorló orvos. Csak az volt a baj, hogy öregségtől reszkető keze , s a fesz érvágó miatt három ízben kelte a műtétet megkisérlenie , míg végre a vér csakugyan folyni kezdett, és pedig folyni kezdett oly bőségesen , oly szökellve , hogy Lucifer kisasszony kezei s félig arcra is be lőnek vérezve. A langyos bibor folyamot érezvén, sáppadozni, reszketni kezdett, s közel volt hozzá, hogy maga is el ne ájuljon, de megragadd a kötelet, mely a sáros lépcsőzetnek karjául szolgált, megtörte bevérezett arczát és kezeit é s aléltsága lassan kint elmúlt. A mint a vér Tremblaye lovag nyitott eréből folydogált, a Moloch anyától előre megmondott hatás csakugyan kezdett bekövetkezni. Raoul mélyen felsóhajtott. Ájulata szünőben volt. Az ifjú bágyadtan nyita fel szemét , hanem tekintete, melyet körüljártatott, bizonytalanul tévedezett. Szeme nem látott, vagy jobban mondva, az agyát megrázott rettenetes ütés által lelkében támadt pillanatos megzavarodás nem engedi, hogy számot adhasson magának arról, amit lát, a helyről, a hol van, a körülményekről, melyek őt oda vezeték. Moloch anya Raoulnak bal karján vágott volt eret. Raoul felemelé jobbját s kétszer-háromszor feje tetejéhez illeszté; bizonyosan ott volt a fájdalom székhelye, melyről magának számot adni igyekvők, anélkül mégis, hogy ezért érhetne. A test visszanyerte életét, a lelki élet még késett. Lucifer kisasszony tekintete zavar-és szenvedélyteljes aggodalommal kiséré Raoulnak minden mozdulatát. *) Lásd Pesti Napló 1168 számát. (Folytatása köve)tén szövetkezett tanácsadásra és kölcsönös segélyre. Ott sem szabad már az egyesnek alkudozni, ott is jutalmazzák azt, ki makacssága miatt kénytelen gyárát bezáratni, s minthogy több pénzök van mint azoknak, kik épen az ínség miatt támadtak föl, önként értetik, miként — rendes körülmények közt— biztos reményük lehet, hogy hamarább éheztetik a tömeget népparlamentestül ki, mintsem a tömeg az ő üzleteiket halálosan sérthetné. Amit eddig mondtam, közönségesen ismert dolog, s tán unalmas is. De kútfejét vizsgálni azért érdekes, mivel e kútfő épen az európai legújabb polgárisodás alapja alól ömlik ki. Különösen Angliában a középosztály elleni szövetkezése a proletárnak nem új tény, s nem is olyan, mely az ottani normális viszonyokból mintegy önkénytesen ne támadjon. Fordítsunk erre figyelmet. Lássunk valamit az angol gyárviszonyokból, s keressük fel a népparlamentet megelőző kisebb mozgalmakat, és hozzunk egyes jeleneteket átalános törvényekkel kapcsolatba. London, jan. 23. Épen ma veszem a P. Napló 14-dik számában január 12-diki levelemet, melyben az ellenzéki sajtónak trón mögött sejtett idegen avatkozás elleni epés ömledezéseit taglalom. Ez alkalmat nyújt visszatérnem a tárgyra, mely még ma is, megpendittetésének hatodik hetében,, egész nekiadással feszegettetek; mégpedig nem többé csupán az ellenzéki, hanem a kormányközlönyök által is, tehát az egyetemes lapirodalomban. A sajtó nagyobb felének, az ostromlónak, ma már sorozott gyanús sejtelmei következők: Albert kir. hu feltűnő buzgalommal vesz részt az államtanácsokban. Albert kir. bg, mióta az udvar kegyeit hajhászott sir Robert Peel vétkesen hizelgő e szavakat ejté el a királynővel, egy tété a tété alkalmával, midőn a kir. férj távozni akart: „nem látom szükségét annak, hogy a herczeg visszavonuljon“, azóta rendesen jelen van, s nem, mint néma tanú, a miniszterek magánértekezletén a fejedelemnevel. Albert herczeg sajátkezű jegyzeteket sző a korona szentesítése elé terjesztett miniszteri feliratokra, s különösen egy ízben Palmerston lord bizonyos egészségügyi előterjesztvényét kísérte írott észrevételekkel, de melyeket a független belügyminiszter nem volt rest kitörölni s feliratát eredeti alakjában másodszor felküldeni a királynő szentesítése alá. Albert herczeg külön kulcscsal bir a fejedelmi asszony szekrényéhez — Queens despatot Box — melyben titkos államiratok, s küludvaroktól jövő, vagy azokhoz menesztett sürgönyök őriztetnek, s igy közügyi dolgok iránt nem ritkán az ország, sőt a felelős miniszterek előtt értesül. Albert herczeg sűrű levelezésben áll magas rokonaival a külföldön , s a kormány-utasításokat ellensúlyozólag közlekedik a küludvaroknál hitelesített angol követekkel, minek folytán Anglia közügyei a külföldön már akkor ismertethetnek, midőn azokbon még titkok ; gyakran elegyedik katonai s polgári hivatalok osztogatása s azok kezelésébe ; szóval, láthatatlan dictatúra a magát szabadnak valló Nagybritanniának. A kormánysajtónak válasza ímer : A csapszéki M. Advertiser fecsegései, a kedvét izgatásban lelő Daily News lármája, az apró combinatióban csalódott M. Herald jajveszéklései után azt hiszik a kávéházi politikusok az ország széltében hosszában , hogy Albert herczeg a Neva partjait ebbe teszi a Thames vidékeinek, s hogy szívesebben laknék Ural hegyei közt, mint Windsor, Osborne, Balmoral s Buckinghamben.• Egy mérges bika, egy gyáva álarcz alatt viaskodó bizonyos M. P. (member of parliament) elbőgte magát a torylapok hasábjain, s bömböléseit a radikal lapok százszorosán viszhangozzák. E viszhangnak kettőt még tanulnia kell. Először azt, hogy más a kormánytanács, melyben csak a felelős ministerek s magokban vitatkoznak s végeznek országos ügyek fölött; s más ismét a fejedelem elnöklete alatt tartott s két század óta csupán formaerejű államtanács, melyben oly ügyek hozatnak pusztán s vitatás nélkül szőnyegre, melyek vagy már a tanács kezdetén, vagy mindjárt utána nem titkok. Tehát az államtanácsban, miután abban a királynőnek fős alkamazása s egyéb háztartási tisztjei részt vesznek mint államtanácsnokok, miért ne vehetne részt a királynőnek férje, ki szintén államtanácsnok ?— Másodszor, azt kell még megtanulnia ez echónak, hogy alkotmányellenes idegen befolyást emlegetni, alig tesz kevesebbet, mint feltenni azt, hogy a királynő megszegte koronázási esküjét, a kormány árulás bűnét követé el; mi ha igaz volna, igaz az is , hogy Anglia nincs hiányában oly előzményeknek, minek kalauzául szolgálhatnának ily körülmények közt is. Azt sem ártana tudni az illetőknek, hogy merész követelményeik diadalmi zászlaját csak a fejedelmi asszony, s magas férje közti kölcsönös bizalom romjai fölé tűzhetnék ki; mert hogy férj s nő ne társalogjanak magok közt oly ügyek felett, melyek az országot s családjokat legközelebbről érdeklik, s ezért mélyen szentek előttük, — ez oktalan, teljesíthetlen kivánat. — Azután, ha igaz, hogy a királynő oldalán áll a férj a miniszerek magány-kihallgattatása alkalmaival, nem tanácsosabb-e, hogy ő véleményét ne az alkotmány őreinek távollétében, hanem akkor nyilvánítsa, midőn a felelős miniszter megmérlegelheti, megvitathatja, s ha kell ellensúlyozhatja tanácsát s befolyását? Ne feledjék a légverdesök azt sem, hogy alkotmányos s minden jól rendezett országban csak vádvizsgálatok rendelhetők meg törvény szerint; s hogy ezért gyanúikat előbb bebizonyitgatniok s vád alakjában kell felhozniok, s csak ezután követhet a parliament oly eljárást, minőre általok sürgettetik. Lépjenek fel ezért nyilt sisakkal az illetők s vesse el állatát M. P., mert arról meg lehet győződve mindenki, hogy a mely perezben a törvényhozók gyűlésében fog elvettetni a keztyit, ezt a miniszterek habozás nélkül veendik fel. — Így szólanak a Times, M. Chronicle, M. Posts a Globe. — Azonban az ellenzéki sajtó nem tartja kielégítőnek a kormányközlönyöknek, szerinte, hol sentimentális, hol a tárgy komolyságához nem illő gunyoros vagy fölületes észrevételeit. — Hasztalan igyekeztek, úgymond az, port szórni szemünkbe , honnan azt kidörzsölni velünk pillanat műve. Tanaitok elfogadhatlanok s olyanok, minek Fox korában csakhamar torkotokra forrasztattak volna. Albert herczeg azért, hogy férje a királynőnek, még nem feje a status fejének; s azért hogy államtanácsnok, abból még nem következik, hogy a vagy kétszáz enemy kitüntetésben részes derék statusférfiak koszorújából, különösen ő szemeltessék ki tanácsadóul. Azután az 1761 -ki törvény, mely szerint a fejedelem neje bennszülöttnek tekintendő sat., nem a királynőnek férjéről szól; s ha e törvény daczára a herczeg talán mégis jogszerű a államtanácsnok , ő nincs ez állásában felesketve. Nem üti meg a mértéket azon tanátok sem, hogy csak vádvizsgálat helyes ; mert ha a bár alap-