Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)

1854-02-01 / 1169. szám

Félévre . 8 ,, — „ Évnegyedre 4 ,, — ,, Egy hónapra lfr. 30 kr p 26 1109 1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Pesten házhozhordva, Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 ,, — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,­nyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, uri­nteza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri­nteza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő kraj­cárjával számittatik. A he­­lytatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­jával számittatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Szerda, febr. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve — jeles ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. A február és mártiusi kéthónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve 3 írt 20 kr. Budapesten házhoz küldve 2 frs 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és logyó­utcza szegletén------Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. ÁLLANDÓ KÉRDÉSEK. 1. Vannak ügyek, melyek csillogó külsővel birnak, de kevés belértékök van. Izgatják a kedélyeket, de nem változtatják a világ sorsát. Fölfegyverzik a pártokat, de eredményeikkel semmi nagy érdeket nem elégítenek ki. — Ezek, a­hol parliament van, néhány felületes műveltségű szónoknak szereznek olcsó babért, a­hol irodalom van, azon literátorok­­nak, kik a napi kérdésekből élnek, adnak oly ho­noráriumot, milyent a szaktudósok huzamos mun­kássággal sem nyerhetnek. Különben pedig csak ennyiből is áll horderejük. Vannak viszont oly megdöbbentő nagyságú kér­dések, melyek külső fényükkel a közvéleményt exaltálják, s a legh­iggadttabb országpár szemét is kápráztatni tudják ugyan , de fontosságuk , belső jelentékenységök, s tartalmuknak súlya még tán több, mint a mekkorának látszik. — Ezek, ha megoldatnak, országok, sőt az emberiség sorsát is lényegesen változtatják; s ha meg nem oldatnak, akkor szintén változtatják, már csak az által is, hogy fölhozattak. Ilyen a keleti bonyodalom. Vannak végtére — mert az apró árnyalatokat mellőzöm — oly kérdések, melyek a felületes mű­veltségű ember előtt rendes időben csekélyeknek látszanak, s fontosságuk csak a politikai krízisek alatt vétetik észre és akkor aztán egyúttal túl is becsültetik. Ezek az úgynevezett állandó kér­dések, melyek miután örökké szőnyegen vannak, izgató erejök sokkal kisebb, mint valódi tartalmuk. Növekednek figyelmetlenségünk alatt, s midőn szó­rakozottságunk elmúlik, rémítenek nagyságukkal, melyet időközben nyertek. Ilyen minden iparos országban de legfőképen Angliában , a gyár­munkások állapota, a proletárok Ügye. Minden parlament megnyitása előtt volt több tárgy, mely sokkal érdekesebbnek vagy sürgetőbb­nek tetszik , s mégis kivált a reformbilt óta a fon­tosabb viták e kérdésre vonatkoztak. Nincs parla­ment-szak, melyben a munkás­osztály érdekei ne­m léptek volna szőnyegre, s bizonyos mértékig ne uralkodtak volna a téren, melyről más fényesb kérdéseket szorítottak le vagy nyomtak hátrább. Most adó- és vámreformok alatt lappangnak, majd nyiltan, s közvetlen alakban állanak elő, mint sze­gény-bili , mint cseléd-bili, vagy gyár-bili. Aztán az Izland fölötti vita, bármily színben hozassák föl, lényegesen a proletárok kérdése s azon tengely körül forog, hogy mely eszközökkel lehetne segí­teni e szigetnek ínséggel küzdő népén ? Jelenleg a török-orosz differentia, minden kö­zelebbi és távoli eredményeivel, oly nagyszerű ügynek mutatkozik, miként hinni is alig tudjuk más vitatárgyak általi ellensúlyoztatását. Azonban az eddigi példákból indulva ki, nem lehetetlen, hogy ha a reformbillt a kormány meg sem pendítené, s ha a Romából vett intések sze­rint, az izlandi­ papság egészen távol is tartaná magát a politikai izgatásoktól, mégis e mérsék­let s amaz óvatosság daczára is, a közfigyelmet véletlenül a belügyekre vonhatnák, a parlamenttől sok időt rabolhatnának el, s a pártok egyetértését csökkenthetnék a munkás­osztályokra vonatkozó kérdések, melyeket elintézetteknek még azért nem képzelhetünk, hogy Palmerston lord a gyártulajdo­nosok­ és gyármunkásoknak kölcsönösen szívekre köté a béke szellemét, s a baráti kiegyezkedést. A Pesti Napló londoni levelezője többször em­lékezett egy mozgalomról, mely az angol egyesü­leti törvények körén belül foly, s csak legális uta­kon, de nagy keserűséggel terjeszt izgatásokat, s viv organizált harczot a középosztály ellen. Tudniillik a napszámbér csekélysége miatt a nép tömegestül hagyta el a gyárakat. Vonakodott ismét munkához kezdeni, mig a bér nem emeltetik. Ter­mészetesen a gyámnokok, mint azelőtt is szokták, megtagadták e követelést. A tömeg — szintén ré­gibb usus szerint­­— egyesült, hogy a pénz­em­bereket az átalános és kitartó munka-megszünte­tés útján kényszerítse bőkezűségre, vagy, mint mondják , méltányosságra; de , mi fő dolog, most már az alakított egyletnek szervezetét szoros köz­pontosításra fektető, s kiküszöbölt belőle minden decentralizáló elemet. Azok fölött , kik kötelezték magukat, munkát nem vállalni, oly souverainitás­­sal, mely azért, hogy nincs törvénybe írva, szintén erős, — egy, úgynevezett, népparliament uralko­dik. Ügyel a felmerülő viszonyokra , erkölcsi te­kintélyével gátolja az egyes szószegéseket, a köz­pénzből segélyezi a beteg vagy éhező egyént, ki fogadását a nyomor daczára is hiven őrzé, szabá­lyokat ajánl a különböző gyárkerületekben lakók viseletére nézve, s terjeszti azon izgalmi jelszava­kat, melyeket százezeren ismételnek, hogy megfé­lemlítés által hassanak. Mig ez egy részről igy történt, a másik fél — t. i. a gyártulajdonos — sem vala henye, és szin­ LUCIFE­1 KISASSZONY. XI. A lépcsőzet alján. Lucifer kisasszony, két vagy három lépésnyi távol­ból követve Moloch anyától, egészen a kiterült test­hez közeledek, melynek tökéletes mozdulatlansága ha­lálra mutatott; s ide érvén, mécse világát a fiatal ember halvány arcza felé forditá. . . . Gyenge sikoltást hallatott, midőn az ifjat megismeré. Emlékezni fogunk, hogy a leányka csak alig néhány órával előbb találkozott volt Raoullal, s ezen talál­kozás r­á oly élénk hatást gyakorolt, hogy óhajtá, bár­csak követné őt. Lucifer kisasszony felkiáltása nem kerü­lé el Moloch anya figyelmét. — Talán bizony ismered is véletlenségből ez ara­csot ? kérdezé hevenyén. — Nem, nem, anyám !... sietett válaszolni a leányka. — Igazat szólsz-e ? — Ha mondom! — úgy hát miért vagy annyira meglepetve és za­varodva ? — Én, anyám, én nem vagyok meglepetve. . . . Azonban zavartságom felett, az igaz, nem bírok ural­kodni. . . . Gondold meg, hogy hulla fekszik előttünk, hulla, mely néhány perc­c­el ezelőtt csupa élet, csupa jövendő volt. . . . — Mit, hulla ! felelt az öreg , én itt a vérnek nyo­mát sem látom, és mi sem mutat arra , hogy ez ifjú már megszűnt élni. . . . — Gondolod, anyám? kiálta Venus. — Nem mondom, hogy gondolom, csak azt mondom, hogy minden lehetséges___ — Úgy hát szerezz magadnak bizonyosságot! — Azt megtehetem, hanem elébb. . . . — Mit elébb ? — Zárd be a kaput s told elő a reteszeket___A gyilkosok könnyen visszajöhetnek , s ha bennünket itt találnának, meg kellene adnunk az árát! . . . Lucifer kisasszony rögtön teljesíté anyja parancsát, azután visszatért ehez, ki azalatt — nem kis bajjal — Raoul teste mellett térdre ereszkedik, egyik kezét a fia­tal­ember szive tájára, másikát jobb karja üterére il­lesztvén. Néhány másodperc­ múltával az öreg­asszony ismét felegyenesitő merev derekát, s Lucifer kisasszony ag­­gódólag kémelte arcza kifejezését. Ezen közönyös arcz azonban mit sem fejezett ki; a leánykának egyenes kérdéshez kelle folyamodni. — Nos, anyám? úgymond gyenge hangon. — Nos, felelt Moloch anya, ütere ver, nyugodtan és teljesen, egészen mintha csak aludnék. . . . — Úgy hát semmi veszélyben sem forog ? . . . — Legkisebben sem. — Áldva legyen az Isten! — Amen! veté utána gúnyosan a boszorkány. — Megtaláltad sebét ? . . . — Hiszen ha sebe volna, úgy vére folyna, de an­nak nyomát sem látni. . . . — De ok nélkül csak mégsem ájulhatott el. ... . — Az nagyon valószínű, azonban ismétlem, nem találok semmit. . . . — Nekem úgy látszik, homloka tetején egy vércsep­pecske van.. . . — Csakugyan igazad van .... monda Moloch anya, hosszú sovány ujjaival Raoul barna fürtjei között ta­pogatva. — Nos, anyám? kérdezé Lucifer kisasszony má­sodszor. — Fején van megsebesítve, úgymond az öreg. — Veszélyesen? — Nem gondolom, úgy látszik, csak ütés. . . . — Ütés ? . . . — Az. E seb nem karddal, de bottal ejtetett. . . . S a fiatal embernek ugyancsak kemény koponyája lehet, mert, a­mint veszem észre, az ütésnek ugyancsak erős­nek kellett lenni. . . . Most mindössze csak attól tart­hatni, nehogy a vér fejébe toluljon. . . . — Istenem, és e veszélyt nem lehet elhárítani ? — De bizony. . . . — Hogy segíthetünk rajta ? — Egy derekas érvágással rögtön fel lehet agyát szabadítani. — S akkor magához jön a sebesült ? — Kétségkívül. — Oh anyám, te százszor mondod, hogy nincs Pá­­risban jeles orvos, ki oly ügyesen tudna eret vágni, mint te, anyám. . . . — Azt mondám, mert való is. — Ennélfogva te meggyógyíthatnád e fiatal em­bert? . . . — Mindenesetre, csakhogy. . . . Moloch anya megállapodott. — Csakhogy ? . . . kérdé Lucifer kisasszony élénken. — Micsoda érdekből tenném azt ? — Emberségből, anyám! . . . Moloch anya vállat vonitott. Venus látá, hogy ezért nem érhet, ha az állítólagos boszorkánynak szivéhez folyamodik, s ezért rögtön hozzátéve : — Különben is, anyám, ezen úr gazdagnak látszik, s ő bizonyosan bőven meg fogja ráfordított gondjaidat jutalmazni. . . . Ezen ok közvetlen hatást gyakorolt. Egy szempil­lantás alatt Moloch anya hozzá látott az előkészületek­hez: Venus segítségével a lépcsőzet aljáig czipelé, vagy inkább vonszolá Raoul testét s háttal az első lép­csőhöz támasztá. Ezután utasítást adott a leánykának, szaladjon fel a kamrába s hozza le onnan rozsdaette ér vágóját, mely ott egy csomó rongyban volt eldugva, továbbá hozzon néhány kopott vászonszalagot s ezen­kívül valami edényt, melybe a vért ereszthesse. Luci­fer kisasszonynak nem kellett e rendeleteket ismételni: felszaladt, és bámulatosan rövid idő múlva már újra len termett. Moloch anya úgy téve minden készületeit, mint valami kiszolgált gyakorló orvos. Csak az volt a baj, hogy öregségtől reszkető keze , s a fesz érvágó miatt három ízben kelte a műtétet megkisérlenie , míg végre a vér csakugyan folyni kezdett, és pedig folyni kezdett oly bőségesen , oly szökellve , hogy Lucifer kisasszony kezei s félig arcra is be lőnek vérezve. A langyos bibor folyamot érezvén, sáppadozni, reszketni kezdett, s közel volt hozzá, hogy maga is el ne ájuljon, de meg­ragadd a kötelet, mely a sáros lépcsőzetnek karjául szolgált, megtörte bevérezett arczát és kezeit é s aléltsága lassan kint elmúlt. A mint a vér Tremblaye lovag nyitott eréből foly­­dogált, a Moloch anyától előre megmondott hatás csak­ugyan kezdett bekövetkezni. Raoul mélyen felsóhajtott. Ájulata szünőben volt. Az ifjú bágyadtan nyita fel sze­mét ,­­ hanem tekintete, melyet körüljártatott, bizony­talanul tévedezett. Szeme nem látott, vagy jobban mondva, az agyát megrázott rettenetes ütés által lel­kében támadt pillanatos megzavarodás nem engedi, hogy számot adhasson magának arról, a­mit lát, a helyről, a hol van, a körülményekről, melyek őt oda vezeték. Moloch anya Raoulnak bal karján vágott volt eret. Raoul felemelé jobbját s kétszer-háromszor feje tetejé­hez illeszté; bizonyosan ott volt a fájdalom székhelye, melyről magának számot adni igyekvők, anélkül mégis, hogy ezért érhetne. A test visszanyerte életét, a lelki élet még késett. Lucifer kisasszony tekintete zavar-és szenvedély­teljes aggodalommal kiséré Raoulnak minden moz­dulatát. *) Lásd Pesti Napló 1168 számát. (Folytatása köve)­tén szövetkezett tanácsadásra és kölcsönös segélyre. Ott sem szabad már az egyesnek alkudozni, ott is jutalmazzák azt, ki makacssága miatt kénytelen gyárát bezáratni, s minthogy több pénzök van mint azoknak, kik épen az ínség miatt támadtak föl, önként értetik, miként — rendes körülmények közt­­— biztos reményük lehet, hogy hamarább éheztetik a tömeget nép­parlamentestül ki, mint­sem a tömeg az ő üzleteiket halálosan sérthetné. A­mit eddig mondtam, közönségesen ismert do­log, s tán unalmas is. De kútfejét vizsgálni azért érdekes, mivel e kútfő épen az európai legújabb polgárisodás alapja alól ömlik ki. Különösen Angliában a középosztály elleni szö­vetkezése a proletárnak nem új tény, s nem is olyan, mely az ottani normális viszonyokból mint­egy önkénytesen ne támadjon. Fordítsunk erre figyelmet. Lássunk valamit az angol gyárviszonyokból, s keressük fel a népparlamentet megelőző kisebb mozgalmakat, és hozzunk egyes jeleneteket átalá­nos törvényekkel kapcsolatba. London, jan. 23. Épen ma veszem a P. Napló 14-dik számában január 12-diki levelemet, melyben az ellenzéki sajtó­nak trón mögött sejtett idegen avatkozás elleni epés ömledezéseit taglalom. Ez alkalmat nyújt visszatérnem a tárgyra, mely még ma is, megpendittetésének hatodik hetében,, egész nekiadással feszegettetek; még­pedig nem többé csupán az ellenzéki, hanem a kormányköz­lönyök által is, tehát az egyetemes lapirodalomban. A sajtó nagyobb felének, az ostromlónak, ma már sorozott gyanús sejtelmei következők: Albert kir. hu feltűnő buzgalommal vesz részt az államtanácsokban. Albert kir. bg, mióta az udvar kegyeit hajhászott sir Robert Peel vétkesen hizelgő e szavakat ejté el a királynővel, egy tété a tété alkalmával, midőn a kir. férj távozni akart: „nem látom szükségét annak, hogy a herczeg visszavonuljon“, azóta rendesen jelen van, s nem, mint néma tanú, a miniszterek magánértekezletén a feje­­delemnevel. Albert herczeg sajátkezű jegyzeteket sző a korona szentesítése elé terj­esztett miniszteri feliratokra, s különösen egy ízben Palmerston lord bizonyos egész­ségügyi előterjesztvényét kísérte írott észrevételekkel, de melyeket a független belügyminiszter nem volt rest kitö­rölni s feliratát eredeti alakjában másodszor felküldeni a királynő szentesítése alá. Albert herczeg külön kulcscsal bir a fejedelmi asszony szekrényéhez — Queen­s de­­spatot Box — melyben titkos államiratok, s küludva­roktól jövő, vagy azokhoz menesztett sürgönyök őriz­tetnek, s igy közügyi dolgok iránt nem ritkán az ország, sőt a felelős miniszterek előtt értesül. Albert herczeg sűrű levelezésben áll magas rokonaival a külföldön , s a kormány-utasításokat ellensúlyozólag közlekedik a küludvaroknál hitelesített angol követekkel, minek foly­tán Anglia közügyei a külföldön már akkor ismertet­hetnek, midőn azok­bon még titkok ; gyakran elegyedik katonai s polgári hivatalok osztogatása s azok kezelé­sébe ; szóval, láthatatlan dictatúra a magát szabadnak valló Nagybritanniának. A kormánysajtónak válasza ím­­er : A csapszéki M. Advertiser fecsegései, a kedvét izga­tásban lelő Daily News lármája, az apró combinatióban csalódott M. Herald jajveszéklései után azt hiszik a kávéházi politikusok az ország széltében hosszában , hogy Albert herczeg a Neva partjait ebbe teszi a Tha­mes vidékeinek, s hogy szívesebben laknék Ural hegyei közt, mint Windsor, Osborne, Balmoral s Buckingham­­ben.­­• Egy mérges bika, egy gyáva álarcz alatt vias­kodó bizonyos M. P. (member of parliament) elbőgte magát a torylapok hasábjain, s bömböléseit a radikal la­pok százszorosán viszhangozzák. E viszhangnak kettőt még tanulnia kell. Először azt, hogy más a kormányta­­nács, melyben csak a felelős ministerek s magokban vitatkoznak s végeznek országos ügyek fölött; s más ismét a fejedelem elnöklete alatt tartott s két század óta csupán formaerejű államtanács, melyben oly ügyek hozatnak pusztán s vitatás nélkül szőnyegre, melyek vagy már a tanács kezdetén, vagy mindjárt utána nem titkok. Tehát az államtanácsban, miután abban a ki­rálynőnek fő­­s alkamazása s egyéb háztartási tisztjei részt vesznek mint államtanácsnokok, miért ne vehetne részt a királynőnek férje, ki szintén államtanácsnok ?— Másodszor, azt kell még megtanulnia ez echónak, hogy alkotmányellenes idegen befolyást emlegetni, alig tesz kevesebbet, mint feltenni azt, hogy a királynő megszeg­te koronázási esküjét, a kormány árulás bűnét követé el; mi ha igaz volna, igaz az is , hogy Anglia nincs hiányában oly előzményeknek, minek kalauzául szol­gálhatnának ily körülmények közt is. Azt sem ártana tudni az illetőknek, hogy merész követelményeik dia­­dalmi­ zászlaját csak a fejedelmi asszony, s magas férje közti kölcsönös bizalom romjai fölé tűzhetnék ki; mert hogy férj s nő ne társalogjanak magok közt oly ügyek felett, melyek az országot s családjokat legközelebbről érdeklik, s ezért mélyen szentek előttük, — ez oktalan, teljesíthetlen kivánat. — Azután, ha igaz, hogy a ki­rálynő oldalán áll a férj a miniszerek magány-kihall­­gattatása alkalmaival, nem tanácsosabb-e, hogy ő véleményét ne az alkotmány őreinek távollétében, hanem akkor nyilvánítsa, midőn a felelős minisz­ter megmérlegelheti, megvitathatja, s ha kell ellen­súlyozhatja tanácsát s befolyását? Ne feledjék a­­ légverdesök azt sem, hogy alkotmányos s minden jól rendezett országban csak vádvizsgálatok rendelhetők meg törvény szerint; s hogy ezért gyanúikat előbb bebizonyitgatniok s vád alakjában kell felhozniok, s csak ezután követhet a parliament oly eljárást, minőre általok sürgettetik. Lépjenek fel ezért nyilt sisakkal az illetők s vesse el állatát M. P., mert arról meg le­het győződve mindenki, hogy a mely perezben a tör­vényhozók gyűlésében fog elvettetni a keztyit, ezt a miniszterek habozás nélkül veendik fel. — Így szólanak a Times, M. Chronicle, M. Posts a Globe. — Azonban az ellenzéki sajtó nem tartja kielégítőnek a kormány­közlönyöknek, szerinte, hol sentimentális, hol a tárgy komolyságához nem illő gunyoros vagy fölületes ész­revételeit. — Hasztalan igyekeztek, úgymond az, port szórni szemünkbe , honnan azt kidörzsölni velünk pil­lanat műve. Tanaitok elfogadhatlanok s olyanok, minek Fox korában csakhamar torkotokra forrasztattak volna. Albert herczeg azért, hogy férje a királynőnek, még nem feje a status fejének; s azért hogy államtanácsnok, abból még nem következik, hogy a vagy kétszáz ene­­my kitüntetésben részes derék statusférfiak koszorújá­ból, különösen ő szemeltessék ki tanácsadóul. Azután az 1761 -ki törvény, mely szerint a fejedelem neje bennszülöttnek tekintendő sat., nem a királynőnek fér­jéről szól; s ha e törvény daczára a herczeg talán mégis jogszerű a államtanácsnok , ő nincs ez állásában felesketve. Nem üti meg a mértéket azon tanátok sem, hogy csak vádvizsgálat helyes ; mert ha a bár alap-

Next