Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)

1854-03-22 / 1210. szám

1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a szervenkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, nyigi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: Ori­ntcza 8-dik szám. Félévre . 8 „ — „ 1 Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p 69 1310 Szerkesztési Iroda: Ori­ntcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgc kraj­­ozárjával számíttatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Szerda, mart. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a PESTI­ második évnegyed­ ápril-júniusi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Büudapesten házhoz hordással 4 írt. p.p. Az e­lőfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, úriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­ntcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. A népek érdekei. Budapest, mart. 21. I. Bármint bonyolódjanak is az európai kér­déssé alakult keleti viszályok, bármily kitűrést és áldozatokat igényeljen is azoknak kedvező megol­dása az emberiség érdekében, a­mi nyugodtan s kétkedések nélkül tekinthetünk a jövő elé azon fe­jedelmi nyilatkozat pajzsa alatt, mely lapjaink f. mart. 9-ki számában közöltetett. „Ha már most, (úgymond a kormányközlöny) a fenyegető háború — mitől csakugyan tarthatni — — kitör, úgy a cs. kir. kormánynak egyéb teen­dője nincs, mint megőrizni azon népek érdekeit, melyeket a Gondviselés Ő cs. kir. Apostoli Felségének kormánypál­­czája alá egyesített; és ezentúl csak ezen érdekek, — melyek egyébiránt semmi­ben sem ellenkeznek más államok jogaival és he­lyesen felfogott jóllétével, — egyedül fogják kor­mányunk cselekvése módját irányozni.“ Kétségkívül azon államok a legboldogabbak, me­lyeknek kormánypolitikája a népek érdekein sarkallik, s melyek elég erkölcsi és physikai suly­­lyal bírnak, e politikát eredményre is juttatni. Midőn oly kiterjedt s mivelt államban, melyet ama népek képeznek, melyek Apostoli Urunk ő Felségének trónja körül egyesítve vannak, s­a népek érdekei vézetnek a politika irá­nyául , akkor az erkölcsi és physikai erő sem hiányzik: az állam ily józan politikájának diadalt szerezni. Ezen érdekek oly súlyosak, s a népek jövendő sorsával oly szoros összefüggésben állanak, misze­rint azoknak tartós biztosítására s megőrzésére a legnagyobb áldozatokra készek a birodalomnak minden népei. E közös érdekek legfőbbike az állam tekinté­lyének és függetlenségének szilárd megalapítása és biztosítása az ellen, hogy külső dics­ és uralom­vágy, hódítási ösztönök, vagy bármily ürügyek mögé rejtett önző és elnyomást czélzó politika ne kényszerítsék az államot folyvást fegyverben álla­­ni, vagy minduntalan költséges háborúba keverni, vagy a folytonos fegyveres béke nyomasztó terheit viselni. Ez állami tekintély és függetlenség biztosításá­ból foly a lehetőség, hogy a népek, rendelteté­sekhez képest, a béke pajzsa alatt szellemi és anyagi tekintetben fejlődhessenek és gyarapodhas­sanak , s egyedül e czélra fordíthassanak minden időt, minden erkölcsi rugót, minden megtakarítható fillért, miket fenyegető külviszonyok hálátlanul fel szoktak emészteni, aláásva az állam jóllétét, hát­ráltatva a társadalom fejlését és nyugalmát. Az ausztriai birodalom népeinek legszentebb ér­dekei közé tartozik továbbá, hogy azon magasztos társadalmi elvek fonalán, melyek a forradalom csa­pásinak némi kárpótlásául a népek számára a vi­harból megmentettek, s melyeken a jelen ausztriai államszervezet alapult, (minek például a törvény előtti egyenlőség, vallásszabadság, korhoz méltó oktatás és tanrendszer, a közállapotok illedelmes megvitathatása sajtó utján, a képességnek s erköl­csi tulajdonoknak felemelése a születés fölé, a feuda­­lismus eltörlése, szabad föld, az államjavadalmak és terhek közössége a polgárok minden osztályai között, s nyilt tér s szabad versenyzés az észnek és szorgalomnak becsületes keresetre), — a közbiro­dalom népei felvilágosult és lovagias Fejedel­­mek erélyes vezérlete alatt mindinkább fejlődhes­senek és emelkedhessenek a kor által megérlelt polgári institutiók felé, szintoly távol öngyilkos merényektől, mint azon zsibbasztó befolyástól, me­lyet bármily ellenkező politikai szervezetű s irá­nyú hatalomnak korlátozatlan túlsúlya gyakorolni képes volna. Az ausztriai birodalom életkérdései, tehát a né­pek legfőbb érdekei közé számítjuk végre világ­kereskedelmi szabadságát, mely sem vizen, sem szárazon sorompókat nem tűrhet, s az emberiség s polgárisulás jelen korszakában többé meg nem engedheti, hogy forgalma akár egyes birodalmak semmi józan okkal nem igazolható határzára, akár világtengerek partjainak s hajózható folyók torko­latának elállása által elszigeteltessék. Ezek a közbirodalmi népek legfőbb közös ér­dekei , s azoknak védelmében a trón minden lélek, minden kar hathatós támogatására számolhat, mert mindezen érdekek megmentése s biztosítása a keleti viszály szerencsés megoldásától feltételeztetik. Rokonszenvet, öszhangzó áldozatkészséget an­nál bizonyosbban támaszthat a kormány keleti po­litikája iránt, minél inkább azonosíttatnak a trón és népek közös érdekei. Ezen érdekek az államélet abnormitása, a társa­dalom rövidsége és sínlése nélkül soha egymással ellentétben nem lehetnek. Ezt tudva, a jövőnek bármily eseményei irá­nyában az ausztriai birodalom szerepválasztásán nem kételkedhetünk. De mig így a birodalmi népek közös érde­keit az önállóságra emelkedett kormány egyetlen czéljául örömmel látjuk kitűzve, s innét a biroda­lomnak fényes jövőt jóslunk, nem tudnók más rész­ről helyeselni, ha magunk csak tétlen nézői vol­nánk a kormány törekvéseinek, s ha e közben a birodalmi egyes népfajok nem igyekeznének saját kebelükben a nyílt társadalmi után a szellemi és anyagi gyarapodás minden eszközeit a birodalmi közjóllét és polgárisodás érdekében felhasználni. Erre nézve néhány szót legközelebb. Bécs, mart. 20.­­ Több mint egy hete, hogy nem irtam­, még­sem mulasztottam semmit; a múlt hét oly csendesen folyt le, mintha a legmélyebb béke közepett élnénk. Ausz­tria és Poroszország — várakozik, Anglia és Franczia­­ország — készül, Oroszország és — de nem! hiszen itt nincsen ,,é­s“. Oroszország e perczben elszigetelten s teljesen magára hagyatva áll különös politikájával, mely egész Európa rászólása daczára sem változott meg e perczig. Csak tegnap tűnt fel egy uj tudósítás, mely, habár még nem jelentkezett hivatalos alak­ban, de mindenesetre némi valószínűséggel bír. Orosz­ország a nyugati hatalmakkal azt tudatta, hogy értésé­re­ esett mostanában , miszerint e hatalmak a török­honi keresztények egyenjogúsága irán­t a Portával al­kudoznak; ha a dolog valóban úgy van, akkor Orosz­ország kivonatai nyugatéival találkoznak, a háborúra pedig ez esetben nincs többé ok s Oroszország seregeit a dunai fejedelemségekből visszavonná, ha Franczia- és Angolország egy időben hajóhadát a Feketetengerből visszahívja. Mindjárt e hit u­tán még egy másik követ­kezik, hogy t. i. a Porta a nyugati hatalmak által sür­getett concessiókat, legalább az általuk követelt kiter­jedésben, megadni vonakodik. Ha e két hirt egy­mással szembeállítjuk, nem lehet fel nem ismernünk, hogy azok közt bizonyos összefüggés létezik. Nyilvá­nos titok, hogy Oroszországnak Szambulban egy kis pártja van, az úgynevezett ó-vagy törzsökös törökök pártja, mely mindenekelőtt és a tout prix török akar maradni, a török nevet pedig a türelmetlenségtől elvá­lasztva nem képzelheti. Tán emlékeznek még e lapok olvasói, hogy a hírlapokban többször nyiltan kimonda­tott, miszerint e párt inkább Oroszország járma alá hajolna, mintsem Törökország „keresztényitését“ tűrné, könnyen meglehet, hogy Oroszország most e pártban erélyes munkatársat nyert s ennek makacssága által most azon kellemes dillemmában látja magát, hogy vagy a nyugati hatalmak vele e­g­y­ütt Törökország el­len mennek, vagy pedig ő Törökországgal a val­lás­t­a­lan nyugat ellen megy; e kettőnek egyi­két aztán a körülmények szerint lehetne választani, ha­­ a nyugati hatalmak eléggé nem vigyáznak. Oroszországnak akkor két útja volna a jelen bo­nyolult helyzetből menekülni : a költséget termé­szetesen a legyőzött fizetné, s minthogy Oroszország mindenesetre a győztes részén állana, ő osztályrészét mindenesetre megkapná! De bárminő­eszélyes és ta­pasztalt is a genialis Nesselrode, az öreg Palmerston még­is szintoly okos fő s nem fogja Törökországot a legvégsőre szorítani, hol csak a halál e vagy ama neme közt van választása; a törökországi görögök azonfelül legújabban megmutatták, hogy általános szempontból méltatlanság követtetik el rajtok; külö­nös jellemüket tekintve azonban, sorsukat csakugyan némi részben megérdemelték. A görögök folyvást sza­­badságszeretetökről, nemzetiségi buzgalmukról sat. szólnak, s azon perezben, midőn a török oly roppant tulhatalom irányában, függetlensége s nemzetiségéért fegyvert fog, hátul akarnák testébe döfni a tőrt! . . . Poroszország új indítványaira nézve, miket a nyu­gati hatalmakhoz küldött, itt már egész határozottság­gal akarják tudni, hogy azok igen kedvezőtlen fogadta­tást találtak, mit az is megerősíteni látszik, hogy a „Times“ újólag kikel Poroszország politikája ellen. Poroszországban nevezetesen az tett igen mély benyo­mást, hogy angol kereskedők, kik Poroszországban kü­lönféle áruküldeményt rendeltek, porosz barátjaikat felkérték, hogy ama czikkeket ne porosz hajón küldjék. Túl félénk politikusok abból már azt következ­tetik, hogy Poroszország és a nyűgöt közt a nyílt meg­­hasonlás már legközelebbi jövőben várható, — de ar­ról megfeledkezni látszanak, hogy van egy, ki a porosz politikára sokkal inkább irányadó, mint Oroszország vagy a nyűgöt, s ez — Ausztria, mely utolsó perezben alkalmasint önkénytelenül magával ragadandja azt, ki önkénytelen vele menni késedelmezett. — Egyébiránt Manteuffel báró legújabb nyilatkozata , nemcsak igen nehezen érthető , hanem egyszersmind némileg meg­nyugtató is. Poroszország érdekében kivánnak, nem hogy a háborúban tettleges részt vegyen, hanem hogy határozatlan állásából kilépjen s azon szabatos képet kiegészítse, mely a nagyhatalmak állására nézve oly hosszas homály után valahára kifejlődni kezdődik! V­i­d i n , febr. 28. U. Gy. XVI. Tegnap délelőtt ismét volt egy kis csetepaté. Az oroszok Csupercsin felől két század lo­vassággal, néhány kozákkal és két ágyúval mutatták magukat, sőt a török előőrsöket megtámadták. Az oro­szok részéről mintegy húsz lövés történt, a törökök nem ágyúztak. Az orosz golyók egyéb kárt nem okoztak, minthogy Hassan aga (O’Reilly ír tiszt alól) lova ki­lövetett, egy más golyó pedig egy törököt halálosan ta­lált. Midőn mintegy félóra múlva a török lovasság (mintegy négy századnyi) Kalafátból előnyomult, az oroszok azonnal visszahúzták magukat. Nem tudhatni mi okból, a törökök most csak védelmi állásban vannak, és nem lépnek fel támadólag. Tegnap az orosz lovasság pár ágyúját könnyen elvehették volna, azonban, mikép egy török tiszttől hallom, Stambulból parancsot kap­tak, hogy támadólag ne lépjenek fel. A tiszt kissé ha­ragosan nyilatkozott e rendszabály ellen. Az előőrsi csatározást tegnap Halim pasa, még egy ezredes ve­zényelte. A napokban tömérdek lőszer szállíttatott Vidinbe. Az utczák szállító kocsikkal valának megrakva. Ezelőtt pár órával pedig mintegy 5000 főnyi sereg nyomult be a városba a szambuli utón. Vájjon hová fog rendeltet­ni: Kalafátba-e vagy a szerb határokra? nem bizonyos. E zászlóaljak többnyire középkorú, egészséges férfiak­ból állanak. Tekintetök valóságos harczias. Mondják, hogy még több gyalog hadcsapatok érkeznének, lovas­sággal együtt. Az itteni sereg ezen jelentékeny erősí­tése csak azt jelentheti, hogy a törökök védelmi állásu­kat tán nem sokára támadó előnyomulással cserélik fel. Beszélik, hogy O m e­r pasa is Kalafátot közelebbről meglátogatná. Hiteles személyek állítják, hogy U m e­r pasa még soha sem volt Vidinben. Közelebbről írtam volt az itteni idegenekről. A laj­stromhoz még hozzá teendő Thompson angol kapi­tány. Az oláhországi menekültek közöl is vannak itt néhányan. Nevezetesebbek: Filipesco, kinek egy rokona közelebbről Bukarestben orosz renddel diszesit­­tetett; Apolloni, Magieru stb. Sumlán is tartóz­kodnak : T­e 11 román ezredes és El­­­a­d, az ismeretes író, jelenleg ott mulatnak. A román emigratiót említve, némi fölvilágosítást kell adnom a szóban forgott román légióról. Az itteni, Oláh­országból átjött fiatalok terveket csakugyan létesítni akarták,­­ azonban a török sereg Kis-Oláhországban elő nem nyomulván, emberek hiánya miatt, kénytelenek valának a tervvel fölhagyni. Zászlója, vörös, sárga és kék színből már elkészítve volt, jelentő fölirattal és jel­zettel. A fölirat e szavakból állott: „szabadságért és jogért.“ Mi a jelzetet illeti, a fölirat fölött egy kereszt állt, s a kereszten fölül egy holló. Midőn a várparancs­nok e zászló föliratának jelentése felöl félhivatalosan megkérdeztetett, azt beszélik, hogy az austriai consul előtt úgy nyilatkozott volna, miszerint a kérdéses sza­vak : „szabadságért és jogért“ azért állanak a román zászlón, hogy a népet annál inkább megnyerni lehessen. Az európai hatalmasságok közöl Vidinben egyedül Ausztria tart consult. Az ausztriai consul neve L­e­nk Ede úr. Képzelhetni, hogy e fontos ponton mennyi el­­foglaltatása lehet. Azt vélem, hogy ily nehéz időben mint a mostani, a többi hatalmakra nézve is, alattvalóik védelme tekintetéből, szükséges volna Vidint consulok­­kal látni el. A dunai vonalon Vidin ép oly jelentékeny pont, mint alább Ruscsuk. Vidin, mart. 2. estve. U. Gy. XVII. Tegnapelőtt és tegnap a nap forróbban kezdett sütni; a hó a kalafáti halmokon és a Vidin előtti szigeten, mintegy varázsütésre, majd­nem egé­szen elolvadt. A katonaság tarka vegyülete élénken mozgott a Duna mindkét partján, az enyhébb lég és meleg sugárnak örvendve. Örömük azonban nem sokáig tarthatott, ma egész nap ismét keményen havazott. SURVILLE EZREDES. Regény a császárság idejéből.*) SUE JENŐ után G­e­r ö. (Folytatás.) II. A kát barát. — Raoul! — Anacharsis! E kettős felkiáltás hallatszott, s a két barát egymás karjába borult. Surville Raoul mintegy huszonnyolcz éves lehetett. A wagrami csata után elhagyta volt ezredét s mint szárnysegéd a császárhoz tétetett át. A consulság ideje alatt egyszerű lovas, csatatéren neveztetett ki tisztté; Napoleon csakhamar észrevéve őt és mint futártisztet magához vette. Meglevén ez első lépés, Surville szintoly gyorsan, mint fényesen halad a pályáján. A családja birtokában volt nagy jószágokat is visszakapta. Tudjuk, hogy rendkívüli bátorsága által méltóvá is tette magát ennyi kegyre. Azonkívül többször bízatván meg kényes kül­*) Lásd Pesti Napló 1209. számát. detésekkel, ezekben mindannyiszor szintoly ügyesen, mint szerencsésen járt el. Surville ezredes lovagias ter­mészetű, lelke csupa kecs és vidámság volt : kellem­­teljesen énekelt, bámulatosan rajzolt, s úgy tánczolt, mint csak Trénis és Vestris uralma alatt tánczoltak; bőkezűsége már tékozlással határos, ízlése és csínja őt a legválasztékosabb modorúvá, a múlt századnak ezen akkoriban oly ritka, becses hagyománya képviselőjévé tevék. Ezen előnyt annak köszönhető, hogy első ifjúsága két évét a Touraineban, rokona, Montlaur herczegnőnél töltötte, ki még hetven éves korában is megtartotta volt ritka és kitűnő lelkének teljes elevenségét, teljes szi­lárdságát. Ennyi s oly csábító tulajdonok, összefüggésben igéző alakjával, Surville ezredesnek számos és fényes előlép­tetéseket biztosítanak. Jellemének egyik legszembeszökőbb vonását csodá­latra méltó jóság, gyengédség képezék : múlékony sze­relmeit mindig túlélte a legforróbb barátság; de mély erkölcsi jó tapintatánál fogva legnagyobb tisztelettel, hálával, szinte vallással viselteték azon nők iránt, kiket szeretett volt. A múlt század kéjenczeinek köznapi és gonosz osz­tályától kitűnőleg különbözteték meg őt ezen , a nők irányában túl szigorúan is ápolt becsületi és becsületes­­ségi érzelmei, a­mely érzelmek annál rendkívüliebbek, mert a férfiak rendszerint sokkal roszabbul bánnak a nővel, ki nekik mindent feláldozott, mint legközönyö­­­sebb pajtásukkal mernének bánni. S kimentheti-e ezen alávalóságot egyéb, mint a szegény teremtmény ragasz­kodása és gyengesége, mely nem léphet fel panaszszal ? Surville úr azonban ellenkezőleg úgy volt meggyő­ződve , hogy a nő, kinek az ember csak egy pereznyi boldogságot is köszönhetett, mindig szent legyen előtte. Ha hűtelenné lön, változékonyságát elfelejteté tisz­teletteljes megadásával; ha irányában követteték el hűtelenség, az elmúlt é­vek emléke s a jövők reménye mentségül szolgált a csalódás jelenének. Vigaszban­­ pedig sohasem fogyatkozván, szivébe nem fészkelőd­­hetett azon emberek hálátlan és kegyetlen gyűlölete, kik egyszer életükben véletlenül megtetszenek. Az ezredes középtermetű volt, csupa kellem és haj­lékonyság. Ragyogó fekete szeme szellemdús és eleven kifeje­zést adott arczának. Gesztenyeszin haja göndör volt és lágy mint a selyem ; piros ajka mögül, mely csaknem mindig mosolygott, vakitó zománczu fogak csillogtak. E szép külsőt emelte még diszes és gazdag császári szárnysegédi zöld és aranyszínű egyenruhája. — Kedves Anarchaízom! — Kedves Raoulom! Ekkér ismétlék felkiáltásukat a barátok s részvéttel méregeték egymást szemekkel. Azután Boisseau elkezdé : — Mit hallok az imént az öreg Dauphintól? Te uta­zol, még ma estve , s csak egy egész napig sem lehe­tek veled ? ■.................... —i^— — Fájdalom, elutazásomat egyetlen órával sem ha­laszthatom továbbra. Épen most jövök a Tuileriákból, hol átvettem a császár utolsó rendeleteit. Legfeljebb martius harmadikára Bécsben kell lennem, mert Neus­­chatel herczeg ötödikén vagy hatodikén lesz ott. Ha tudnád , kedves Anacharzom , mennyire fáj nekem e gyors elválás! De hogyan lehet az, hogy csak egy szót sem írtál nekem ? — Hogyan írtam volna ? mikor meg akartalak lepni.­­ . . . . Egyébiránt fel is hagyhattam volna vele, hiszen nekem sohasem szoktak a meglepések sikerülni.. . Em­lékszem­ még , midőn most harmadéve Olaszországból haza jöttél ? Épen úti ruhádból vetkeztél , midőn azt mondám neked : Raoul, ma estére Nanteuil kisasszony­hoz kell vezetnélek, ő első énekesnő a császárné dal­házában, ez dicső meglepetés lesz, mert ma nem is várja jövetelemet.... — Emlékezem bizony! Akkor s épen te voltál meg­lepetve az által, mit ott találtál. ... De én téged Spa­nyolországon gondoltalak küldetésben. . . . — Raoul , mond komolyan Boisseau , s szürkülő halántékaira mutatott, látod-e ez idő előtti őszülést? — Valóban, kedves Anacharzom, most egy éve, mi­dőn utolszor láttalak, még nyoma sem látszott, hogy az ősz közeledik. — Tudd meg hát, barátom, e dér (hogy hasonlatod­nál maradjak) egy éjnek, egyetlenegy éjnek gyümöl­­­cse, jóllehet a legmelegebb éghajlat alatti éjnek gyü- I mölcse. ...

Next