Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-22 / 1235. szám
menetét a görög tudósítások még nem tudják, majd megmondják a török jelentések. Dunai fejedelemség. Bukarestből ápril 10-kéről írják a „Schl. Zig“nak : „Az orosz kormány egy lépést tett, melyből világosan kitűnik, hogy a változott helyzetet megértette. Midőn t. i. Gortsakoff hg utasítására az angol és franczia consulsági irodák f. hó 9-én fővárosunkat oda hagyták, e hatalmak alattvalóinak, kik Oláhországban maradni óhajtanak, a kormány által kötelességükké tétetett, magokat belga utalom alá helyezni. Ez igen feltűnőleg Ausztria mellőzésével történt, melyre pedig a háború kitörésekor Szambulban az orosz alattvalók uralma bízatott. — Mi a Porta elleni hellen felkelést illeti, az orosz párt rokonszenvei az iránt itt is mindinkább napvilágra lépnek, s el nem mulasztják értetni, hogy mily segélyt remélhet Oroszország e forradalmi mozgalmakból. Alkalmat ilynemű demonstratióra adott a minap a görög fölkelés évnapjának ünnepe, melyet a görög metropolita Tedeummal a legünnepélyesebben megült. A politikai jelentőség kitüntetése végett Gortsakoff bg. b. Budberg kormányzó, Dannenberg , Kotzebue s más tábornokok is megjelentek. A templom előtt a keresztes vitézek nagy száma különböző egyenruhákban állt Salostok alatt, azon eszközök, melyeket a keresztény népek fellazításának dicséretes munkájában használni akarnak s kiknek zászlóit itt szentelték fel. Ily lépések természetesen csak tágíthatják az Ausztria közti hézagot. Bukarest, ápr. 11. E háborgó korszakban Oláhország két főpártra: orosz- és törökpártiakra oszlott. Ez utóbbihoz tartoznak mindazon ifjú bojárok s más oláhok, kik itthon vagy külföldön tanulmányoknak szentelték idejüket, kik utaztak, kik olvasni szeretnek s kik — mint a görögök egy része az uj Byzantzról — egy, phőnixként hamvaiból felszárnyaló uj Dáko-Romániáról álmodoznak. E párt erejét és képességét nem kell kevésre becsülni. Midőn évek hosszú sora után, mely alatt phanarióta földbérlők hoszpodárok czimével Oláhország fölött uralkodtak s a szép tartományt rabló és kapzsi szellemek által, úgy szinte mindennemű kegyetlenkedéssel az örvény szélére hozták; midőn végre e korszak után 1822-ben herczeg Ghyka Gergely lépett a trónra, ekkor mutatkozott ismét először az újra felélő román elem első mozzanata. Oláh iskolák alapittattak, néhány író franczia és német munkák fordítása által letette az oláh irodalom alapkövét. S midőn végre az 1828-től 1834-ig fennállott ideiglenes orosz kormányzat után herczeg Ghyka Sándor foglalta el a fejdelmi széket, midőn az Isák és Anterin (a bojárok régi fövege és öltönye) a divatozó kalap és frakk által kiküszöbölve lön, midőn a termekből a franczia nyelv a görögöt kiszoríta, a közigazgatás és törvénykezés hivatalos nyelve az oláh lön, s mindenfelé iskolák keletkeztek : ekkor a fiatal dáko-román elem szemlátomást emelkedésnek indult. Oroszország, mely azt hitte, hogy a drinápolyi béke által a fejedelemségeket simulékony orosz tartományokká alakító, a román nemzetiség e felvirágzását épen nem jó szemmel nézte. Az oroszoknak még mindig kevéssé hódolatos Ghyka Sándor 1842-ben elvesztő trónját. Az alaptörvény (Regulamentul organik) értelmében szabad választás útján Bibesku György jön fejdelem. A közigazgatásban folyvást történtek javítások. Miután azonban a fiatal oláh párt nagyon is jól belátta, hogy Oroszország egyre törekszik a belügyek kezelésében mindig nagyobb befolyásra vergődni, a nemzetiségi sértett önérzet a védhatalom irányábani elégületlenséget mindig nagyobbra fokozta s az előbbi hálaérzetet keserű gyűlöletté változtató. Az Oroszország elleni titkos működések folyton folytak. Az irányadó választmány középpontja Párisban, az ott alapított oláh könyvtárban volt, így jött az 1848-as év. Bibesku György herczeg, ki egy a néptől kívánt, de Oroszországnak nagyon visszatetsző alkotmányt irt alá, Ausztriába menekült. Egy , a nép által igen kedvezőleg fogadott ideiglenes kormány alakult. A törökök megszállották az oláh Dunavidéket, de az új nemzeti kormányt segély- és védelmükkel gyámolták; innen származott a Törökország iránti rokonszenv, mely annál inkább növekedett, mennél jobban igyekezett Oroszország az ügyek új rendét megdönteni, mi végre sikerült is neki. A hazafiak nagy száma számkivetésbe vándorolni lön kénytelen. Ezeknek egy része jelenleg TUDOMÁST ÉS IRODALOM A keleti ügy és kelet polgárisodása. II. A vallásos mozgalmon kivül, miről előbbi czikkünkben szóltunk, van a mahomedán keleten bizonyos nemzeti mozgalom is, mi szintén a mahomedánság fölbontására tör. Az újabb időkben megszűnt lenni az izlám a keleti fajok egyesítő központja. Sok keleti faj ma külön, független nemzetiségre törekszik. E törekvés a különböző fajok közti idegenkedésben nyilatkozik leginkább, mely gyűlölség válaszfalakat igyekszik köztök vonni. Bár e forrongás még nem oly régi idők óta tart, hogy nagy eredményeket idézhetett volna elő , határozottan kijelölhetni hatását, főleg azon fajoknál, melyek naponként összeütközésben állanak egymással, mint a törökök és arabok. Elvileg a mahomedanismus eltörlött minden különbséget a győzők és legyőzöttek közt; e különbségek azonban most föléledtek s naponként érezhetőbbekké lesznek. Míg a mahomedánság volt a szellem, mely mindnyájukat egyesíté, legfölebb főnökök tusáztak a fensőség fölött, de nem mutatkozott a fajgyülölség. E gyülölség most éledőben van a törökök és arabok szívében. Az arabok a kormány minden új rendszabályát a legnagyobb ellenzéssel fogadják, s hosszas ideig tartó bizalmatlansággal. Ez úgynevezett „vis inertiae“ a legnagyobb akadály, melylyel a török kormány az arabok közt találkozik. Másik különbség azon különböző formákból ered, melyeket az eredetileg patriarchális rendszer, egyik és másik fajnál felvon. Az araboknál mindenütt és minden körülmények közt fenmaradt az aristocrata rangkülönbség és szellem régi főnökeik utódai között, kik minden befolyástól megfosztva is meg tudták őrzeni magas állásukat és tekintélyüket népek becsülésében. A török politika kénytelen volt mindig elnyomni ez előkelő családokat, viszályt, vetélkedést támasztva közöttük, s egy családtagot a többi ellen ingerelve. Mind e törekvések azonban meghiúsultak. A családi régiség s a születési rang tisztelete mélyebben gyökerezett a sémi fajnál, hogysem ki lehessen irtani. A régi családok egyesülési központokul szolgálnak a népnek a krcsis pillanataiban. Azok állottak élén azon mozgalmaknak, melyek Szyriában kitörtek, midőn a katonai összeírást be akartakörületi kereszténység. Századok óta ki lévén rekesztve minden állami befolyásból, s idegenekül, majdnem rabni. Ezek állottak élén azon fölkelésnek, midőn a török hadakat nem rég megverték a drúzok és a puszták sejkei. A törököknél nyoma sincs ez aristocratiának. Megkísértették, ily birtokos jobbágyságot alkotni a spahikban. Nem sikerült. Midőn Mahomed az új katonai rendszert behozta, azon kevés befolyást is elvesztek a spahik, melylyel addig bírtak. Az előkelő osztály hiányát az edinburghi szemle egyik czikkelyében ama helyzetnek tulajdonítja, miszerint, mint uralkodó nép, kénytelen volt a török minél inkább egy testté forrni össze, hogy uralmát más népek fölött biztosítsa. Az öszszes faj képez mintegy oligarchiát, a legyőzöttek fölött, s minden egybeolvadást kerül azokkal. Az otmanli névben helyezi faj büszkeségét, mi a pasát szintúgy megilleti, mint a borbélyt. A padisah, Othman utóda képviseli faja magas állását, s személyesíti történetét. Innen a mély tisztelet, melyben részesül, mi különbözik a szolgai alárendeltség azon érzelmétől, melyet a félelem szül ásiai kényuralmi államokban. Egyébiránt a padisah ugyanazon állást foglalja el, melyet a család és törzs feje atyaursági viszonyok között. Az arab és török fajok kölcsönös gyűlölsége uj , de igen fontos tünemény. Lassanként megszünteti azon idegenséget, melylyel a mahomedán arabok a keresztény arabok iránt viseltettek. Mikor a mahomedánság erejében volt, a keresztény törzseknek nagyon szomorú életök volt; e keresztényeket sokkal inkább sanyargatták, közös származásuk daczára is, a mohamedán arabok, mint közös uraik, a törökök. E részben most már nagy változás történt. A mahamedán arabok keresztény fajrokonaikhoz közös eredetökhez illőbb érzelmeket tanúsítanak. Gyülölségök az idegen járom iránt okozza e közeledést. 1850-ben az aleppói lázadás alatt a mohamedán fölkelők mindent elkövettek, hogy a keresztények hozzájuk csatlakozzanak , megszabadítani Szyriát a török járomtól. A keresztények, kik nem voltak összeírás alá vetve, mi közvetlen oka volt a fölkelésnek, nem akartak abban részt venni, miután az őket egyenesen nem érdekelte. Csupán ezért fosztották ki a keresztényeket. Ily fölkelési mozgalmaktól nem várhat hasznot a ke-i szolga módra élvén mahomedán uraik közt, időről időre vallásukban találtak egyesülési pontot, mi elkülönözvén még az egyfaju népiségektől is, arra vitte őket, hogy európai hitsorsosaiknál keressenek segélyt. Másfelől a keleti keresztények elhagyatott állapota azon eszmét ébresztő a nyugati hatalmakban, hogy befolyásukat fölhasználják, védeni azokat mahomedán uraik elnyomása ellen. így van , hogy kelet keresztény felekezetei közöl mindenik talált nyugaton védőre. A római katholikusok Francziaországba helyték reményeiket; a görög nem egyesültek Oroszországba; a sokkal csekélyebb számú protestánsok ellenben Porosz- és Angolország jó szolgálatait kérik ki. Ami kezdetben csak emberiség kérdése volt a nyugati hatalmak előtt, politikai kérdéssé lett, s bár egy híres ferman kinyilatkoztatta, hogy a birodalom alattvalói, bármely vallásúak és osztályúak legyenek, mindnyájan egyenlőek a törvény előtt, s hogy a valláskülönbség lelkiismeret dolga, mi csupán az istent illeti: mindazáltal ama protectoratust, mi oly jó alkalmat adott beavatkozni Törökország belügyeibe, mindig fentartották a nyugati hatalmak. Az ekkér védett keresztények közt a protestánsok sokkal kevesebben vannak, hogysem róluk bővebben kelljen szólanunk. A római katholikusok számosabban vannak ugyan, de elszórva az egész birodalomban, s a libanoni maronitákon kívül sehol sincsenek sűrűbb tömegben. Nincs egyesülési központuk. Többnyire görög egyházbeli keresztények, kik nem rég tértek át, s csak alig függenek egyházi fejektől, a pápától, s igen féltékenyek egyházuk régi kiváltságaira. Francziaország ez elszórt s ez által tehetetlenebb elemekre nem gyakorolhat folytonos befolyást, bár nem mulasztá el védjogával élni, hogy a török kormánynak minél több zavart okozzon. A görög egyház tagjai sokkal számosabbak és nagyobb fontossággal bírnak; szakadatlan lánczszemet képeznek Szírián és Kis-Ázsián át, s Arábia határszélein és a Feketetenger partjain. A régi görög elem maradványai, keverve Európában szláv és oláh, Ázsiában arab vérrel. Bár az utóbbiak többnyire elvesztették nyelvüket s arab nyelvet és szokásokat vettek föl, mégis rokonérzelem csatolja őket hitsorsosaikhoz, kiknek feje a konstantinápolyi pátriárka. Igen gyöngék lévén magukban pyájaikHalmára, a pátriárka hatalmas támaszra talált nagy tiszttársában, a czárban, az orosz egyház fejében. E támasz oly hatalmas, oly bőkezű, hogy a keleti egyházak nagyobb része, mely jelenleg a konstantinápolyi pátriárka kormánya alatt áll, epedve várja az időt, mikor egy nyájjá lesznek a czár kormánya alatt. Ez aranykor reményében a keleti egyház papsága nagyszerű ajándékokat fogad el hűvédurától, ki csak könyörgéseket fogad el tőlök. Természetes, hogy a hála kötelezi őket, nevét magasztalni a nép előtt. Midőn 1850-ben, a syriai fölkelés alkalmával Musztafa, beyruthi basa, Malula mellett, megverte, a fölkelőket s hadai győzelem- és arabittasan megtámadták a Sz. Thekla zárdát, honnan állítólag lőttek rájuk, megsértettek két apáczát s kirabolták a zárdát és templomot. Az apáczák nagy panaszra fakadtak, de mivel a dolog nem volt oly tisztában, mint állították, a török hatóságok megtagadták a kárpótlást. A czárnak sikerült kicsikarni az eszközöket , mik által egyházukat még nagyobb fényben állták vissza , mint volt e rombolás előtt , s Malula és egyéb görög városok lakosai most mindig kérdezik az utasoktól , hogy mikor jő el a nagy czár Moszkvából, megszabadítani őket jelen elnyomatásukból. íme egy példa száz helyett. (Vége következik.) Magyar könyvészet. 94 (323). Ásványtan. Felsőbb gymnasiumok használatára. Irta Mihálka Antal. Első rész : Á s v á nyisme (oryktognosia). Száz nyolcz fametszvénynyel. Második bővített kiadás. Pesten. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1854. 8-rét. 108 l. Ára 36 pkt. — A második részt a földisme (geognosia) képezi. 95 (324). Sirály. Történeti regény. Irta Szathmáry Károly. Harmadik kötet. Pesten. 1854. Müller Gyula bizománya. Kis 8-rét. 275. (Ezen harmadik kötettel a munka, melyről nem sokára szakadunk, be van fejezve.) 96 (325). A legújabb úrbéri és földtehermentesitési törvények gyakorlati magyarázata, irománypéldákkal felvilágositva. Bírák, felek, ügyvédek és mérnököknek kézikönyvül. Irta Széllő Károly, hites ügyvéd. Pest, 1854. Müller Gyula bizománya. Kiserét VII. és 1591. Francziaországban, Angliában, Belgiumban, Németországban él; más része Sumlában, Ruszsukban, Kalafatban tartózkodik, s a félhold védelme alatt Oroszország ellen harczol. Az utolsó fejdelem Stirbey helyét egy orosz kormányzó foglalta el. Az oroszok az oláhokat leigázott nép gyanánt tekintik s még az utolsó orosz katona sem haboz a bojár után egy különös hanglejtésű „Moldovanskit!“ más orosz gyönyörű káromlás kíséretében kiáltani. Ehhez járulnak még a beszállásolás, adóemelés, drágaság, kereskedelmi zár, gabona kivitel megtiltásának stb. anyagi terhei, mik a mivelt oláhokat semmi esetre sem nyerhetik meg a hívatlan orosz vendégek részére. Oroszország, Sz.Pétervárott utolsó időben, mind a salonokban, mind az alsó néposztályokban sokat beszélnek a czár egy álmáról, melyet ez maga beszélt el némely udvaronczainak. Négy éven keresztül t. i. megjelent neki Oroszország védszentje, Sz. Miklós, a Törökország elleni háború tulajdonképi okai iránt kemény leczke alá vette, azonban végre azok alapossága és istenessége által kielégitettnek érzé magát, s győzelmet ígért neki minden ellenségei felett. A nép közt már úgy adták ezt elő, hogy a védszent a czár éber állapotában ennek valóban megjelent. — Nem kevésbbé érdekes egy neflandi irat következő közlés : ,,Minden, mi Sz. Pétervárról jő , mond ez irat, lelkesedve szól a czár nyugalma, higgadtsága és méltóságos komolyságáról. Hiteles fül- és szemtanuktól tudjuk, hogy a minap, az úr vacsorájáról jőve , csász. családja körében mondá, hogy lelke mélyéből imádkozott, nemcsak gyermekei és birodalmáért, hanem ellenségeiért is. És Kronstadtban az ütegek stb. megszemlélése után a tenger partján letett föveggel letérdelt imára és felkelvén mondá : „Ám most jöjjenek!“ . Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. A dunai csatatérről ápr. 15-éig terjedő tudósítások semmi fontos hadeseményt nem jelentenek, mégis az egész vonalon sem éjjel sem nappal egy óráig sincs teljes fegyvercsend. A folytonos lődözés , fellármázás, kisebb megrohanások, portyázó járatok és kémszemléknek nincsen végük, csak a Trajánsáncznál nyugszanak teljesen a fegyverek. A törökök jó távolyságnyira a sáncztól húzódtak vissza, s az oroszok mégis semmi mozdulatot nem tesznek e pont átlépésére. A Bud. Hírlap tegnap rendkívüli mellékletben hozott szambuli 10-ei távirati sürgönyét „a Kasztendzsétől Várnáig terjedő öldöklési színtérről,a mai rendes számában ismét lenyomatja ugyan, de maga is megjegyzi hogy arról a tegnap este érkezett bécsi lapok nem emlékeznek, mihez magunk részéről hozzátehetjük, hogy arról még a ma reggel érkezett bécsi lapok is teljesen hallgatnak ! Musztafa pasa, mint tudjuk, Bazardzsikban áll, egy szemtanúnak Galaczból Belgrádba érkezett tudósítása szerint pedig Lüder stbk főhadiszállását Babadaghban tartja. Ápril 6-án a dobrudzsai legtöbb helység elöljárói a főhadiszállásra érkeztek, hogy kegyelmet kérjenek az ország számára. A tbk biztosítá őket, hogy ismét török uralom alá visszatérendnek , ha a török birodalom a háború által jövőt vív ki, és hogy az orosz parancsnok, rendszabályait a lakosoknak a háború alatti magaviseletéhez szabadja. A követek, kiknek legnagyobb része görögökből állt, azon ellenbiztosítást adták, hogy semmit sem teendnek, mi az orosz vezérnek elégületlenségre adhatna okot, de a legőszintébben azt óhajtják, hogy alattvalói hűségöket a magas Porta iránt megőrizhessék. Valóban nehéz meghatározni, kit tisztel meg inkább e bátor és nyíltlelkű ragaszkodás, az alattvalókat-e, kik felismerik a kormánynak őszinte szándékát, vagy a kormányt, mely ily hűséget tud ébreszteni. Még néhány ily példa, mint a dobrudzsaiaké, s a Porta életrevalóságát ki fogja kétségbe vonni ? A „Journal des Débats“ a dobrudzsai hadműködések legújabb helyzetét e következőkbe vonja öszsze : „Tisztább áttekintés végett újra felsoroljuk a valósultaknak bizonyult tényeket. Az oroszok, miután márt. 23-kan a Dunán három helyen átkeltek, Mazsin, Szakcsa és Tulcsa három kis erősségét elfoglalták. Az eddigi jelentések még nem közölnek e pontok bevételéről részleteket s csak arról tudósítanak, hogy a három hely ellentállás nélkül adta meg magát. „Az oroszok azóta a Traján sánczokig nyomultak.Megemlítendő, hogy ezen, egykor széles és mély árok által erősített bástyázat, mai nap alig ad némi védelmet. De mindamellett jó vonal marad, s mögötte jelentékeny hadtest több ideig tarthatja magát. A törökök több redoutot építettek s mintegy 40,000 emberrel állanak ott. Egyébiránt nem valószínű , hogy az oroszok itt áttörni akarjanak ; a szövetséges flották jelenlétében, mint állíttatik, nem mernék ezt megkísérleni. „A Dobrudzsába nyomult s 40,000-re tett orosz hadtest főparancsnokságát Lüders tábornok viszi. A Duna folyamát a torkolatoktól kezdve Szilisztria tájáig az orosz hadi flotta tartja hatalmában; főrésze Hirsováig és Csernavodáig vitorlázott fel s a dobrudzsai orosz hadsereg jobb szárnyát támogatja. A Hirsovában állomásozó orosz sereg feladata: a Dobrudzsa és Oláhország közötti közlekedés biztonságát fentartani.“ Mondok felőbb, hogy a dunai csatatérről az ápril 15-éig menő tudósítások semmi fontos hadeseményt nem közölnek. Helyre kell magunkat igazítanunk. Mi bukaresti s egyéb a Dunához közelebb eső tudósításokat értettünk, de a Triest Ztg-hoz egy jassyi april 7 ki tudósítást, mely talán azért, mert távolabbról néz, többet lát, de valószínű az is, hogy a feszült nézés folytán tudósítása e lapnak, melynek a török ügyre vonatkozó jelentései ismeretesek szellemükről, nem egyéb kápráztatásnál. A nevezett lap tehát mondja: „Szilisztria ostroma megkezdetett, s az újonnan épült, azultán nevét viselő Medzsidié sáncz szétromboltatott. Miután e szerint a város azon részről teljesen nyitva áll, ezért a görög és török lakosok egyesülve felszállták az őrséget, hogy menjen ki a város elé s ott küzdjön meg az oroszokkal, miután nincs kedvök, úgy mint 1828-ban, házaikat czéltalan összelődöztetni s felgyújtatni. Egyszersmind beszélik itt, hogy a szilisztriai pasa, kinek a városon kívül házai és szőlői vannak, orosz részről értesíttetett volna, hogy tulajdonát tisztelni fogják, ha a hely átadásával nem késik; a pasa határozata még nincs tudva.“ Kell-e ehez commentár? Egy más lassyi áprilisi tudósítás pedig arról értesít, hogy az önkénytesek zászlaja ott is Scriban Philaret felszentelt püspök által felszenteltetett. A püspök egy beszédet is tartott az önkénytesekhez, de beszéde rövid volt, mert a hazafias érzületű főpapnak valószínűleg nem sok mondanivalója volt. Foglyokat is hoztak ; egy török kapitányt 11 közlegénynyel, számos katonai őrizet alatt s Kisinovba vitték. A benyomás, mit e látvány a népségre tett, hangos gúnyban tört ki a felett, hogy az oroszok a háború kezdete óta még csak 12 foglyot ejtettek és ezeket is oly nagy pompával vezetik az országon keresztül. Orsovai jelentések azt gyaníttatják , hogy az oroszok e pillanatban ismét különös figyelmüket fordítják a szerb határra,kozák osztályokat majdnem naponként lehet látni Orsova közelében. Nem rég, mint távirati utón jelentik, egy kozák raj hosszabb kémlőjáratot tett a szerb területen , Uj-Orsovánál a Dunán átkelt s ismét oláh földön az ausztriai határtól 800 lépésnyire fekvő Vecserovában szállásolta el magát, s másnap a szerb területen keresztül ismét visszament. , de sz ából 6-ról írják, hogy a Dnieszteren Bender alatt több száz mindennemű tutaj van összegyűjtve, melyeknek rendeltetések a parton álló lövegeket és csapatokat, melyek mintegy tartalékát képezik Odessának, a veszély pillanatában oda szállítani. Odessában 6-án jön tudva a franczia angol hadüzenet, s első következménye volt az általános népvándorlás, miután meg vannak győződve, hogy a 20,000nyi katonaság a nyílt városnak nem nyújthat biztosítékot. A flottáknak semmi esetre sem lesz nehéz, ott kikötni, hogy magukat a sok készletből élelmezzék, azonban tartanak tőle, hogy a kormány ezeket előbb megsemmisítendi. Pár isból Írják , hogy ott Hamelin admirálnak Brunt admirál általi pótoltatásáról van szó, a Hamelin és Dundas közti rész egyetértés folytán, mint tudva van , Dundas admirál a régibb szolgálat előnyénél fogva Hamelin alatt áll. Máltából 12-ről jelentik,hogy az 57, 49, 33, 41, 4, 47 és 50. ezred el vitorlázott. Ázsiában, mint a Const, hallja, Kursid pasa a török hadsereget újra szervezte, jól begyakorolta, s táborkara többnyire lengyelek és amerikaiakból áll. Mindezen tiszteknek a forma kedvéért török nevet kell viselniök. Mart. közepén 20,000 orosz állt Gumrinál, s ezeknek innen előbb el kell üzenniök, hogy az összeköttetés a cserkeszekkel helyreállíttassék. A törökök még nem érzék magukat erre elég erőseknek. Karsz, Bajazid és Ardahannál nem állt több 18,000 embernél, Trapezuntból várnak 10,000 embert. Legközelebb fontos tudósítások várhatók. G. . .t szeretik csapatjai és Shamyl egy főcsapást készít. Különben a Kaukázusban az oroszok részéről az ellenségeskedéseknek ápril végén várják megnyitását. Éjszaknyugati csatatér. Említettük tegnapi legújabb postai rovatunkban , hogy az angolok már 10 orosz hajót fogtak el útjukban a keleti tengeren. Most ismét Lübeckből ápril 17-ről írják, hogy egy Stockholmba érkezett hajó vezetője négy angol gőzössel találkozott, melyek 8 elfogott orosz kereskedő hajót vontattak. Szintúgy Ramsden, kapitánya az Eider- dán postahajónak a bornholmi magason egy angol gőzös által két orosz lobogójú hajót látott vontatni. Továbbá Deland sziget keleti partjairól azt jelentik, hogy ott hadihajókat láttak, melyek valószínűleg az angol kelettengeri flottához tartoztak. Gothlandból pedig értesütnek , hogy ott közel egy nagy orosz hajórajt láttak, s így alkalom nyílik ismét új zsákmányra. Az angol flottáról egy kopenhágai ápril 14-ei tudósítás így ír : „Látván az angol flottát meggyőződtem, hogy az derék vállalatokra képes. Egy alig 12 éves midshipmann beszélt nekem, mikép a flottában általában azt hivék, hogy Napier admirál nem fog ugyan támadást tenni, mielőtt a sikerre nézve biztosságot nem szerzett, de nem fog egyszersmind habozni, hajói felét feláldozni, ha a szükség kívánja. „Ámde mit is tesz, mond az ifjú midshipmann, mi mindnyájan készek vagyunk királynőnk és hazánkért meghalni, s egyszer mégis meg kell halnunk.“ Ily érzületek egy gyermek ajkain bizonyosan a legjobb biztosíték Napier jövő tetteire nézve. A flotta korábbi viszonyaiból következtetést vonni a jelenre tévelyes dolog lenne. A legénység jobban van a lövésben gyakorolva mint valaha. 12 — 16 éves suhanczok teljesítik a szolgálatot , melyet azelőtt csak iskolázott egyénektől lehete várni, oly derék tisztek vezetése alatt, hogy emberek, kik öt hónapot, sőt 5 hetet töltöttek a hajón, a legnehezebb löveggel bánni betaníttattak. A 3 tüzér osztályból, melyek a hajókon vannak, mindegyik úgy van begyakorolva, hogy akármikor egyik a másik helyét pótolhatja. A franczia hajók pedig, mint brit tisztek mondák, ép oly jók, mint az angolokéi, s jobbak mind annál, mit ekkorig a franczia tengerészetben láttak. A legénység mielőbb harczot kíván az oroszokkal, de a tisztek úgy tartják, hogy Napier minden bátorsága mellett sem fog vigyázatlan lépést tenni, hanem az erősített helyek elleni czéltalan támadás helyett inkább arra fog szorítkozni, az orosz flottákat kikötőikbe zárni. A keleti tengeren létező hajók jelenleg (az Auszterlitzet kivéve) 40-re mennek 1874 ágyúval s mintegy 15,000 emberrel; ezek közt van 15 sorhajó, 10 első oszt. fregatt és 5 más. oszt. Ezek közöl 8 fregatt és sorhajó a finn öbölben van s Plumridge asmirál alatt Helsingfors és Reval kikötők felett őrködik. 22 nagy hajó Napier alatt a Gotska Lundba s talán még meszszebb ment. A maradék, 2 sorhajó 6k az Auszterlitz még a kjegei öbölben vannak s rendeletre várnak. A keleti tengerre menő franczia flottáról Írják Páriából 16-ról, hogy Parseval Deschenes ellenadmirál az Inflexible , mely lobogóját viszi, Tago és Jemappes sorhajókkal a keleti tengerre elvitorlázott. 5 más sorhajó , melyek részben Toulonból Brestbe már elmentek, haladék nélkül követendik, mi az Auszterlitzen kivül 9 sorhajót tesz ki, melyek az ellenségeskedésben azonnal részt veendnek; hallomás szerint ez erő még tetemesen fog növeltetni. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK Budapest. A B. H. bécsi levelezője írja, hogy öcskir. Apostoli Felsége kegyességének újabb felé adandó, Debreczen városának a birtoklása alatt levő