Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-16 / 1255. szám
1854. StSdik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félívre 10 „ — „ „ A havi előflette , mint a sirmonkint eladta le megszűnt. Pesten házhozhordva: Félévre 8 ^ ■" ^ ^ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p. fl 12—1255 Hirdetésikét hasábos petit-sora 4 pgő krajeztrjíval szímlttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magénviték öt hasábos sora 5 pengő krajezár- jíval szímlttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd, május 16 án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. A lap politikai tartalmit illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyért tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: mintez a 8-ik szem. Szerkesztési Iroda: Drlotozi 8. sz. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innenténs napokat kivéve — Jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás fists száfió junius-septemberi négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. St© kr. Budapesten házhoz hordással 3 írt. 3©kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó hivatala. A tagosítás érdekében. E n y i n g , máj. 5-kén. II. A harmadik nehézséget hogy sikeresen ostromolhassuk, a föld-osztályozás és becsülés valódi fogalmával kell bírnunk, melynek okos alkalmazásával lehetséges csak a tagosítást — mint igazságos föld-egybecserélést — érzékeny sérelmek nélkül végrehajtani. Az úrbéri korlátolt osztályozást — mely csak három különböztetést enged meg, azt is igen szűk határok között, földekre nézve 1200—1200—1300—réteket illetőleg pedig 800 — 900—1000 négyszögöleket tartalmazó holdakban — e czélra csak igen ritkán lehetne jó kimenetellel alkalmazni, minthogy ép ezért osztották régebbi szabályozásokkor, rendszerint annyi dűlőkbe az úrbéri birtokokat, amennyi különbözéseit vették észre a földterületnek, hogy mindenki javából részából egyaránt részesüljön. Az újabb viszonyok után azonban az úrbéri birtokok kiosztására sincs semmi befolyása és jelentősége ezen említett osztályozásnak, hanem ha tagosítani akarunk, e végett minden különböző hasznú és értékű területeket — melyek a határban találtatnak — lehet, szabatosan ki kell jelölni, és összehasonlítván elhatározni, hogy az alábbvalókból mekkora érhet annyit, mint a legjobb minőségűből bizonyos nagyságú egy hold, hogy így egyiket a másikért kár nélkül el lehessen cserélni. E végett legegyszerűbb gyakorlati mód : — jeleltessék ki a tagosítandó határban a minden tekintetben leghasznosabb, azután a középszerű, végre a legsilányabb — de mégis mivel et alatt levő — földterületekből egy egy hold; a számítások egyszerűbbsége végett legjobb 1000 négyszögölnyit venni fel. — Azután — szigorú igazságszeretettel — határoztassék meg, mindegyik darabnak — egyenlő körülmények alatti — tiszta jövedelme vagy haszonvétele pénzértékben. — Legyen például a legjobb minőségű 1000 négyszögöles holdnak tiszta jövedelme 15, a középszerűé 10, a legroszabbé 6 forint; — erre alapított ezen arányitásokból: 10 : 15:1000 : 1500 és 6 : 15:1000 : 2500 kijön, hogy középszerű földünkből 1500, a legroszabból pedig 2500 négyszögölnyi térnek van annyi haszna, közvetítve értéke, mint a legjobb 1000 öles holdunknak. Ezen megállapítás után, kezdeni kell az egyenlő minőségű egyes területek kijelölését, nem tekintvén sem dűlők sem egyes megyék vonalait, hanem csak a termő réteg valóságos változatait. Ezeket szembetűnő jelekkel — kompokkal és czövekekkel — kiszégérezvén, a jegyzőkönyvben is szabatosan körül kell írni, — hogy a munkálódó mérnök térrajzát és számításait szigorun azok szerint készíthesse, és irántok mindig feleletre vonathassák. Azután minden egy ilyen területnél el kell határozni, hogy az a főbb három osztályok valamelyikébe sorozható-e, vagy ezek közé eső külön fokozatba , melynek becsértékét — a két főbbhez hasonlítva — nem lesz nehéz megállapítani. A rétekre menvén, legelőször a legjobb minőségű földet a legjobb szántóföldhöz hasonlítva ki kell eszközölni, hogy abból hány négyszögölnyi ér föl legelső osztályú egy holdunkkal; azután a becslést úgy folytatni tovább, mint a földeknél történt. Azonban a feltörhető parlag rétek és legelőknél tekintetbe vétessék, hogy mivelés alatt mi hasznot fognának adni; valamint mocsáros helyeknél, melyek a szakértő mérnök jótállása mellett vizmentesithetők, s melyeket ez alkalommal minden esetre javítani is kell, a biztosan ígérkező sikert is figyelembe kell venni. — Haszonvehetlen vagy felesleg erővel javítható terek — csak igen kevésbé lesznek számítandók stb.......... Ezen munkálatot a tagosztályi kereset megállapítása után tüstént meg kell kezdeni, mielőtt még arról szó lehetne, hogy kik hol vehetik ki illetőségeiket. Mivel igen kényes és nagy befolyású munkálat, a legértelmesebb, becsületszerető , és a határt tökéletesen ismerő, közakarattal választott és meghitetett egyénekre bizassék , ezek által minden birtokosok érdekei képviseltessenek ; elnökül szomszéd helységi nem érdekelt tekintélyes egyéniség keressék fel; a mérnök vagy jelen legyen ezen munkálatnál, vagy időnként értesittessék folyamáról; és a munkáról szabatosan szerkesztett napló és jegyzőkönyv vezettessék, melyet a községi gyűlés vagy bíróság jóváhagyása által szentesíteni kell stb.......... Mindezt én szükséges óvatossággal és igazságszeretettel hajtatván végre a földbecsülés és a számítások ez, és pontos felmérés nyomán készíttetvén: lehetetlen, hogy kiosztáskor valaki — akárhol adatnék is ki illetősége — érzékenyen károsodjék; — mert a jóért hasonértékü több középszerűt vagy alábbvalót kap, és megfordítva; s rendszerint találkoznak több váltakozók is a silányabb részekre, kik birtokaik terjedelmét növelni akarják, vagy a kiknek pénzre lévén szükségök, birtokuk egy részét eladják, a megmaradottat pedig roszabb helyen kérvén, területre néze mégis kevés változást szenvednek, a kitartó szorgalom és ipar csodaerejében bizakodván.............Lehetnek azonban mind e mellett körülmények, melyeknek, kényszerűsége alatt egy tagot osztani legszigorúbban eszközlött földosztályozással sem lehetne sérelmek nélkül: ha például a roszabb határrészek felette silányak, homok, kovarcz, melyekből a nagyon sok is csak megélő teher lenne annak, aki kevesebb erővel bár de gazdaságából akar élni , vagy mocsárok, áradásos terek, melyek vizvezetés után is csak sok idő múltán adhatnak valódi hasznot; vagy a határ egy része nagyon távol esik a helységtől, — oly nagy birtokok pedig nincsenek, melyekre ki lehetne egészen építkezni stb .... Hasonló esetekben — amint a körülmények parancsolják — lehet a birtokokat több részekben is tagosítani, de mindenesetre minél inkább összevonva, hogy, habár a gazdasági haszon és két elem ezáltal sokat szenved, mégis mindenki korlátlan használatába helyeztessék kétségen kívüli sajátjának, ami a tagosítás legfőbb czélja. Orsóvá, május 10-kén. (N) Ámbár első levelemben ígérem, hogy az olvasó közönséget kósza hírek közlésével untatni nem fogom, mégis utolsó levelemben, a Turnu-Szeverint megszálló törökök számát kitévén, e hibába esem. A közlök a megérkezett törökök számát 500-ra tették, s hiszékenységemben, mi mea maxima culpa, közléseket valónak tartottam; miután pedig személyes meggyőződést szereznem lehetett, a Turnu-Szeverinbe megérkezett törökök számát 38 egyénre kell leszállítanom. Ezek két ágyúval fegyverzett sarkában egy őrnagy vezénylete alatt Kalafátról megjelentek s május 8-kán ismét Kalafatra visszatértek. A törökök kerületi kormányzót nem rendeltek, bátorság intézkedéseket azonban tettek ; a miután az őrnagy a lakosok azon kivonatát, hogy ők a rend fentartása miatt török megszálló sereget óhajtanak, írásban megkapta volna, ígéretet ten, hogy a napokban vagy 500 rendes török katona fog oda megérkezni. Vecserovára 6-án csak egy pár török jelent meg az ujorsovai várból, 8-án azonban ezen helységet egy török főhadnagy vagy 30 emberrel a menekült vámtiszt kíséretében megszállotta, az üresen álló oláh határőri laktanyát elfoglalta, s a szokott őröket kiállította, a vámtiszt pedig azonnal mint közigazgatási hivatalnok tevékenységhez fogott. Egyébként a lakosság mindenütt biztosíttatván, hogy bántalma nem lészen, szokott munkájához fog s bizalommal kezd a török iránt lenni. Begrád, május 9. (K.)A fegyvergyakorlatok itt még mindig nagyban folynak. A kis ország semmikép sem akarja magát készületlen találtatni a keleti események bekövetkeztetésekor. Igaz, hogy nem fejthet ki oly erőt, melylyel képes lenne szembeszállani minden lehető veszélylyel; igaz, hogy itt igen sok hiányzik, mi okvetlen szükséges lenne a vész beálltakor, de mindamellett az itteni kormány a néppel együtt azt legalább meg akarja tenni, ami tőle kitelik, hogy önmagukat ne kényteleníttessenek okozni a netaláni következményekért. Egy államnak végső eszköze pedig a nemzet physikai ereje, ezt kell tehát kifejteni, rendszeresíteni, öregbíteni, s oly kárba hozni, hogy szükség esetében illőleg alkalmaztathassák. A kormány ezt legfőbb gondjai közé számítja. Én megírtam már, hogy az összeirottak fegyverben gyakoroltatnak tartományszerte; ezen gyakorlatokról most azt is jelenthetem, hogy azok katonasággal — nem a rendessel, hanem az összeirottal — történnek, hogy ez összeirottak ép úgy, mint a rendes katonaság felosztva van illető osztályokra, melyek mindegyikének saját parancsnokai vannak. Belgrádon eddig ily fegyvergyakorlatokat — kivéve a rendes katonaságot — nem tartottak, azonban legújabb parancsok szerint az itteni lakosok szintén kénytelenek lesznek kétszer hetenkint fegyvergyakorlatokra eljárni, mindenki köteles magának megszerezni az illető szükségeseket. Az itteni lakosok szintén fel vannak osztva gyalogságra, lovasságra s tüzérségre, s ez utolsó osztályba azokat helyezték, kik műveltségöknél fogva legnagyobb képességgel fognak bírni a tüzérségi szolgálatra. A városi rendőrség pár nap előtt összeiratta mindazokat, kiknek vagy lovas, vagy ökrös szekerei, vagy egyébként lovaik vagy ökreik vannak, s az elsőknek megparancsolák, hogy szekereiket a kormány használatára minden pereben készen tartsák. Az itteni katonaság szintén naponkint tart fegyvergyakorlatokat, s nem ritkán maga a fejedelem is jelen van azokon. Híresztelik, hogy a franczia, s az angol consulok szándékoznának Belgrádot elhagyni. Min alapul e hír, eddig nem tudhattam meg. A mai itteni szerb újság azon hírt hozza egy a belgrádi pasához a párisi török követtől Parisból jött távirati tudósítás nyomán, hogy Francziaország két hadtestet, 100,000 és 50,000 emberből állót, szándékoznék a balti tenger mellett fekvő orosz birtokba bevetni. A hír kissé hihetlennek látszik, azonban talán kútfejében, melyből meríttetett, lehetne bizni. Karlovitzból nyert hírek szerint ottan május 1-én tűzvész volt a katholikus kápolna környékén, s 10 ház égett le. Patriarcha 6 excellentiája udvari balugyáraival szintén jelen volt a tűzvésznél, s buzdította az embereket az oltásra. A tűz miként támadt, nem tudhatni. Sambul, május 4.) A görög fölkelést illetőleg ápril 24 és 27-iki tudósításaim óta semmi érdekkel bíró tudósítást nem nyertem voloi barátomtól; a Journal de Constantinople mai száma is csak annyit említ, hogy Volo körül ismét öszpontosítást terveznek a fölkelők, és egy újabb kísérletet várnak a császári sergek. — A görög ügyet ér KÁRPATHI ZOLTÁN. Regény irta Jókai Mór. „Nincs veszve semmi sors alatt, ki el nem csüggedett.“ Vörösmarty. I. Egy nemzeti ünnep. Láttatok-e már új gazdát, ki az őseitől elhanyagolt örököt átvéve, erős akarattal, kedvvel, szorgalommal hozzá fog ismét elpusztult ősi telke helyreállításához ? épületet rak, cserjét irt, fákat ültet. Mint örül aztán, ha szorgalma, buzgó fáradsága nyomain meglátszanak az Isten áldó kezei, milyen örömmel mutogatja felépült kunyhóját, üres pinczécskéjét, melyhez a bortermő reszét még most ültetgeti; hogy dicsekszik kertje első virágával, fája első gyümölcsével; milyen boldog, ha akad valakire, a ki meghallgatja ártatlan büszkeségét s megdicséri csirájában a vetést. Emeletes házak, paloták urai szánó mosolygással tekintenek reá: „mit mutogatsz te nekünk, szegény bohó, nyomorult viskódon elültetett seprünyeleiden, miket kertnek nevezsz, mi lesz te belőled? előbb utóbb meg kell szakadnod a munkában, le kell roskadnod a teher alatt, úgy sem éred végit; jobb volna, ha hozzá sem fognál, szegény bohó!“ Az pedig fárad, törekszik, szent türelemmel küzd az utókorért, Istennel szivében ülteti el a jobb jövők reményét, minden pillanatját munkára fordítja, s midőn hasztalan fáradt, midőn csalódás, tapasztalatlanság, rosz idők , Isten csapási hiúvá tették munkáját, ismét újra kezdi. Az ezernyolczszázharminczhetedik esztendőben, augustus hó vége felé sajátszerű nemzeti ünnepélynek volt tanúja Pest. Nevezhetnek azt inkább családi ünnepnek. Hiszen oly keveseket érdekelt ez akkor, és e kevesek mind úgy beillettek egy család tagjainak, kiket közös szeretet, közös bánat, közös áldozatok rokonokká tőnek, s kik most összejöttek megünnepelni egy igen egyszerű kis házuk felépítésének örömét, melynél szebb és nagyobb háza van akárkinek; de ez a mienő és mi örülünk neki; bár azt mondják, hogy kicsiny, és nem igen fényes. Ez a ház: a pesti nemzeti színház. Régóta emlegették már buzgó hazafiak, hogy a nemzeti műveltség oltárának mi is építsünk egy gunyhót, hol menedéke, bölcsője, emléke legyen a hazai művészetnek, hogy ne jusson az is annyi szépnek jónak meg nem érdemlett sorsára, az elenyészésre. Beszéltek róla, hogy a művészet, az irodalom szerzi meg a nyelv értékét, méltóságát s a nyelvben él a nemzet. Másutt régen tudják már ezeket a dolgokat, míg itt mondogatni kellett, és sokszor mondani: az az ifjú, aki elkezdett erről legelőbb beszélni, ősz, meglett férfi volt már, amidőn a sikert megérte. De mégis megérte. Voltak, akik nem hallgattak reá. Egyéb sincs, hát ez minek? Apáink ellehettek, mi is ellehetünk nála nélkül. Voltak, akik nem értették. Kinek az ? minek az ? Mi haszon lesz abból ? Voltak, akik kinevették. Művészet és magyar? Jó az a falukon, ahol jobb nincs; de ide Pestre! világ csúfjára, hagyjátok el. A kétkedők fejeket rázták; nem volna rész, de lehetetlen, más időben kellett volna azt kezdeni; az önző szakkeblűség talált okokat, mikbe az áldozatok téli iszonyát eltakargassa: ki ad rá pénzt? sok kell reá, másra sem telik. És midőn a fillérek lassan összegyűltek, akkor elszabadultak az ellenvetések : hová építitek ? nem készül az el soha; a pénz egyéb sok kézen forgó összegek sorsára jut; ha készen lesz is, mit mutogattok benne? és ha lesz mit mutogatni, ki nézi meg ? . . . Bocsássatok meg nekünk nálunknál jobb, okosabb és gazdagabb urak; nem akarunk mi veletek versenyt támasztani ; mutassatok nekünk egy kicsiny kis helyecskét ebben a nagy kevert városban, ahova letehessük házi oltárunkat; valahol valami külváros szegletében, ahol nem fogja szegénységünk szemeiteket sérteni, a hol nem esünk útjába senkinek; majd épitünk mi ott valami szerény házacskát; elég szépnek fogjuk mi azt majd találni ; szerzünk bele játékosokat, kiket nem vakmerősködünk művészeknek nevezni, nem igénylünk tőlök sokat; ők is kevéssel be fogják érni, és kedvünkért szorgalmasak, iparkodók lesznek, tán idővel még előre is haladnak. Hagyjátok meg nekünk ezt az örömünket. A József-külvárosban, a Kerepesi utón jön kimérve egy szerény telkecske a hazai művészet leendő lakhelyéül. Midőn néha egy egy elegáns úri fogat arra tévedt a belvárosból, csodálkozva tekintenek a bennülők a szerteszét felrakott kő- és téglahalmazokra; senki sem hitte, hogy ebből legyen valami. „Egy félben maradt ruina a városszélen!“ szóltak nevetve, akiknek könnyű volt nevetni, „de bizony jó lesz a magtárnak, ha elkészül.“s tréfálódzék a practicusabb elme , míg a hozzáértők előre elhatározák, hogy össze kell annak dőlni, mert a falak nem bírhatják meg a tetőt. És ime mégis felépültek a falak , a tetőt is feltették rájuk, anélkül, hogy összedőltek volna, az épület készen állott. „De soha sem fog megnyílni !“ mondanak a clairvoyantok. Határidő jön kitűzve, az elmúlt nem tartatott meg. Lett hahota és gúnykiáltás ! A lustaság, a részvétlenség szeret mindig pessimista lenni, hogy ne legyen kénytelen valamiben segíteni; inkább előre kimondja rá, hogy nem lesz belőle semmi. Végre a mondott év augustus 22-kére jön kitűzve a végső határidő, melyben a honi művészet templomának meg kelle nyittatni a közönség előtt. A vállalat élén vasakaratú férfiak álltak, a kimondott szónak meg kelle tartatni. A kétkedők mosolyogva csoportosultak a kerepesi utón azon nap reggelén, melynek estéje az Ígért ünnepélyre volt kitűzve. Volt is miért mosolyogniok. Egy otromba négyszegletű épület állt előttük, még be sem vakolva, nem hogy kimeszelve; körül az udvaron épitő állványok, kő- és téglahalmok, meszes vermek, homokkupaczok, deszka, lécz-tördelék. Aki keze lába koczkáztatásával betekintett az épületbe, gyönyörű hangversenyhez jutott : fűrész és kalapács, ■gyalu és szekercze dolgozott a világot ábrázoló deszkákon, a fúró faragó emberek jobbra balra taszigáltak egy egy phantasticus alakot, ki papírköteggel kezében a színpadra tévedt. Talán Thália papja ? Szegény. Ez ma játszani akar itt ! Boldog kívánság. Csak legyen kinek. Ugyan ki fogja őket nézni? A polgárság nem tud magyarul, az nem jön ide, az elegáns világ ma délutánra épen nagyságos Kőcserepy tanácsos úrhoz van híva, ki Budán a svábhegyen pompás szőlejében nagyszerű mulatságot rendezett e napra, s minden tekintélyt meghívott magához; ezek tehát nem lesznek a színház megnyitásán ; a jurátusoknak nincs pénzök ; hátra volna még a mesterlegény és az alsó osztályok, de valami kósza hír, melynek forrását senki sem ismeri, már több napok óta el van terjedve a városban, miszerint a páholyok oly gyengén vannak építve, hogy ha a karzat véletlenül megtelik, mind rájuk fog szakadni az egész népség. Szegény színészek ! Bizony nem lesz csoda, ha üres falak előtt fogják eljátszani Árpád ébredését. Eljött végre az est, ütött a sok szívdobogással várt óra, megnyíltak a magyar művészet templomának kapui, és ime minden tereiben megtelt a ház és nem szakadt le, pedig volt mit viselnie örömének túlsúlyában; ott voltak a főnemesek bársonyos páholyaikban, a déli úrnők, kiknek hattyú keblében eddig nem érzett öröm dobogott; ott voltak az együgyű emberek a tömött karzaton, kik hat napon át dolgoznak, hogy a hetediket megünnepelhessék; ott volt az ősz nemes, ki ifjú korának kedvencz gondolatját látta felépülve és az ősz napszámos, ki ingyen dolgozott a nemzeti színház felépítésében ; és mindenki örült annak, hogy a másikat ott látja, a főúr a szegénynek, a pór a nemesnek, és a szentelt öröm rózsavilágán át minden olyan szépnek, olyan nagynak tetszett, minő pompás épület, mily büszke csarnokok, ragyogó és diszes minden; és ah, most fellebben a függöny, elhangzik az első mondat: Oh mi !,",'.'IWI»i'Jti,8BgHBHBgH !!. szépen hangzik ! Oh mi szépen hangzik ! Nézzetek , nézzetek körül : mi csillog az emberek szemeiben mindenütt? Drága gyöngy , drága gyémánt az, szép hölgyeink , hagyjátok azt ragyogni. Az előadott mű tele van szépségekkel, és bizonyára remekmű az. Ne mondjátok, hogy másutt jobbak vannak, mi a magunkéról beszélünk. Milyen szépek a diszítmények, milyen czélszerű a gépezet, az egész elrendezés mily ízletes , minden meglepő. Ami még hiányzik, majd az is mind megjön, költő és művész szorgalommal, tanulmánynyal fogja emelni a szellemet, a közönség kegyes, elnéző lesz irántuk, s tudva, hogy azok úgy is törekesznek a tökély felé , elfogadják a jó tanácsadást, hisz akik e közös házban megjelentek, olyanok mind, miként egy nagy család tagjai s ez a csecsemő művészet, mely most legelőször nyitja meg itt ajkait beszédre, mintha mindenkinek tulajdon gyermeke volna, kit közösen nevelünk, ruházunk, ápolunk, s ha dorgáljuk is néha,csak azért történik, mivel oly nagyon szeretjük. E csendes örömben folyt le az est. Kinek jutott volna eszébe az ítélethozás ? A fitymálás, a részvétlenség, a közöny a kapukon kívül maradt. Itt benn csak a szeretet és a néma gyönyör volt, és öröm volt látni, hogy az új ház kicsiny, amennyire megtelt szeretettel ; néhány óra előtt még attól remegtek, hogy elég széles és tág lesz az — a részvétlenségnek. Mindenki el volt merülve hallgató örömében, az egész közönségben fent és alant, — mintha egy szív verne. „De e zajtalanságban ámulat, mély érzelem s egy magát becsülő népnek méltósága volt!“ mond a költő. S midőn az utolsó szózat is elhangzott az előadott magasztos műből, jóltevő sóhaj látszott megingatni a lehulló függönyt; és midőn elhagyták a házat, senki sem volt, aki vissza ne tekintett volna rá még egyszer ; bizonyára kívülről is szép aztán a hold és a csillagok világa tette szebbé néhány óra alatt ? és mily nagyszerű, mintha felmagasult volna tegnap óta. Csillag és holdsugár kísérte haza az Örvendő népet, még az ég is világosabbnak tetszett, mint egyébkor; ki állhatná meg, hogy midőn hold és csillagok ragyognak, fel ne nézzen az égre ? Néha a szelíd fehér csillagok közé egy egy veres röppentyű tolakodott fel a távoli svábhegy ormairól, mintha zavarni akarná az égiek ragyogását, zajosan pattanva szét kék zöld színű szikrákba. Vájjon ki mulatott ? (Folytatjuk.)