Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-10 / 1275. szám
a mondott nyelven kiadni, akár eredetiek akár fordítások legyenek, azokat sem véve ki, melyek censura által más nyelven meg vannak engedve. Különben e rendelet semmiesetre se szoritsa meg a szabadalmat, nyomtatott műveket, melyek már azelőtt finn nyelvben megvoltak, s így finn hagyományokat és elbeszéléseket, régi népdalokat és költeményeket kiadhatni. Egyszersmind legkegyelmesb rendeltünknek nem az a czélja, a finn nyelvű szó- és tankönyveknek, melyek már azelőtt nyomtatva és használatban voltak, újjá nyomtatását megtiltatni ; ellenben semmi új munkák vagy röpiratok , habár tankönyvek is , különös engedély nélkül nyomtatás alá nem adathatnak, ha azok nem tartoznak azon munkák kategóriáiba, melyek legk. rendeletünk által világosan meg vannak engedve.“ Ezen rendelet, melynek kedvezőtlen hatása iránt nem lehettek kétségben, lehetőleg titokban tartatott, azonban lényegben mégis irányadója a censurai hatóságoknak. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Azon tudósítást, hogy Iszkender bej egy második ütközetben is tetemes veszteséggel visszaverte az oroszokat, megerősítik a mai tudósítások is. Egy vidini levelező máj. 30-ikáról írja, hogy e napon egy futár érkezett Halim pasától s Szarin pasának egy tegnap az oroszok felett kivívott győzelemről hozott jelentést. E tudósítás szerint tegnap (29) Szlatina közelében 2 orosz lovasezred mintegy 1000 kozákkal és egy lovas üteggel a török lovas basibozákokat, kik mintegy 4000 számban Iszkender bej alatt álltak, megtámadta, azonban ezek által egy heves ütközetben teljesen megverettek. Az oroszok ez alkalommal 4 ágyút a tüzérekkel együtt, azon felül 17 foglyot, számos lovakat és sok lőszerkocsit vesztettek; halottjaik és sebesültjeik száma nem kevesebb mint 5 — 600 ember, míg a törökök vesztesége 150—180 halott és sebesült. — Ugyan e tudósítónak egy második levele jún. 1-jéről mondja : „Az oroszok ez utolsó csapás óta ismét áthúzódtak az Oltón; általában úgy látszik, hogy Kis-Oláhország határán felállított csapatjaik csekélyek. Azonfelül utolsó időben a Duna balpartján se egész Szimnitzáig nem mutatkoztak az oroszok s egy hajós, ki utolsó napokban e hely és Szisztov közt járt, általok semmi nyugtalanittatást sem szenvedett. Azonban a törökök továbbnyomulására Kis-Oláhországban e pillanatban még sem gondolhatni, mert a csapatok rumiliai része mind Sumlába fog irányoztatni. Oda e hét folytán még Zófia, Lofdsa, Tisnava, és más helyekről is mennek csapatok, úgy hogy nemsokára ott 80—90000 ember lesz öszpontosítva.“ Egy bukaresti jún. 1-i tudósítás is emlékezik a törökök felebb említett győzelméről, s az oroszok veszteségeit még sokkal tetemesebbeknek mondja, valamint az általa tolmácsolt érzelmek valóban szintén nem kedvezők az oroszoknak . „Észrevehető izgalom, úgymond, részint öröm és vidámság, részint kedvetlenség és aggály nyilatkozik e fővárosban, természetesen a két párt, a russo- és turkophylák (az elsők tetemes minoritásban levők) szempontja szerint. Mi várjuk mielőbbi fölmentetésünket a moszkovita iga alól, s valóban ha a dolgok úgy fejlődnek tovább is mint ekkorig, úgy 8 —10 nap alatt török helyőrségünk lesz. A törökök Szlatinánál átkeltek az Oltón s az oroszoknak tegnapelőtt derék vereséget szereztek. Hat orosz lovas század és 2 ágyú esett a törökök kezébe, azonfelül a moszkoviták halott és sebesültben 1800 embert vesztettek. E győzelmes ütközet folytán a törökök most Szlatinából Bukarest felé nyomulnak (1) . . . Biztosíthatom, hogy itt ezren és ezren örömteljes szívvel vagy teljesen várják mielőbbi megérkezésöket, pedig nemcsak az itteni idegenek, hanem a benszülöttek is, mert az orosz járom már kiállhatlanná lett. A kórházakká alakított Brankovan és Bibeska paloták készen tartatnak a Szlatinánál megsebesültek számára. Nem egy magas állású, kinek a törökök bevonulása méltán aggályt okoz, részint elhagyta már a várost vagy útnak készül.“ Szerencsés utat! E folyó tudósításokkal azonban némi ellentétben áll a bécsi „Lloyd“ következő távirati sürgönye : „Vidin, jún. 7. regg. 6 óra. Az aldunai tudósítások nagyon ellenkezők. Bizonyos, hogy az oroszok Szilisztriánál még a legcsekélyebb előnyt sem vívták ki. A törökök majdnem teljesen kiürítik Kis-Oláhországot s az összes rendelkezhető csapatok Sumla felé húzódnak. A T u r n - Sz e ve rinbe tegnap azon tudósítás érkezett, hogy az oroszok Krajovát ismét fényémrsot rajjuvioli&iíi y ifl&iíií jöríminü és getik. E várost tegnap 7-kén a törökök teljesen kiürítették volna.“ Így szól e távirati tudósítás, melynek valósulását azonban nem épen alaptalan kételyek mellett még be kell várnunk. Szilisztriát illetőleg nem érkeztek új tudósítások. A Journa de Const, állítja, hogy Omer pasa nem aggódik annak sorsán, hanem azon meggyőződését fejezte ki, miszerint a 15.000-nyi helyőrség még sokáig fogja magát tartani. A Várnából érkezett azon tudósítás, hogy az oroszok Ruszjuknál a Dunán átkeltek, nem valósul, ellenben Bukarestben a „Vestitor romanesk“ félhivatalos lap „Nouvelles officielles“ felirat alatt a következőt tartalmazza : „Fel vagyunk hatalmazva, következő tudósítást közzétenni: Oltenitza, 14. Miután Pawloff ah úgy értesittetett, hogy a Turtukaival szemközt fekvő szigetet, melyet ekkorig a törökök tartottak megszállva, ezek odahagyták, azt azonnal cs. csapatokkal megszállta. Miután a törökök Turtukaiból is kivonultak, a tbk e pontra is létesítette az átkelést 26-án. A cs. csapatokat Turtukaiban a lakosok és a papság fogadák, mely utóbbi a kereszttel és evangéliummal jött eléjök s kisérte őket a templomba, hol Tedeum énekeltetett.“ Ezt írja a félhivatalos lap, s ha tudósítása meg sem talál valósulni, úgy a félhivatalos orosz tudósításokkal is annyira tisztában leendünk, mint már vagyunk a hivatalosokkal. Egyébiránt visszatérve Szilisztriára, a felőbbi vidini tudósító mondja, mikép az ismételt ágyúzás okozta kár teljességgel nem mondható jelentékenynek, minthogy az oroszok nehéz lövegekben hiányt szenvednek s a várba vetett bombák többnyire a levegőben pattannak szét. Az oroszok mintegy 2 műdre a várostól kelet felé vertek ugyan hidat s nem ritkán mutatkoznak kozákrajok a vár déli részében, de a közlekedés ekkorig közte és Sumla közt mégis teljességgel nincs megszakítva s a futárok folyvást ide s tova nyargalnak. A török főhadiszálláson Szilisztriára nézve nem is tapasztalunk semmi komoly aggodalmat, s a nagy nehézségek mellett, melyeket a vár déli részén fekvő terület egy ostromló hadtestnek a jelen körülmények közt készítene, török részről kétségen kívül szívesen látnák, ha az oroszok eddigi tartózkodásukkal felhagynának, s a vár déli részében is állást foglalnának.“ Bukarestből jun. 1-ről írják, hogy a bejelentett 6 dragonyos ezredből ekkorig még egy sem érkezett meg A „Times“ következő távirati sürgönyöket hoz : Bécs vasárnap , május 29-dikén az oroszok combinált támadást tettek Szilisztria délkeleti, déli és nyugati oldala ellen, s orosz tudósítások szerint 1000 ember veszteséggel visszaverettek. 500 orosz esett el a brankovani ütközetben. — Stambul máj. 25. St. Arnaud frigy az egyesült seregek főparancsnokává neveztetett. 60.000 orosz a Szilisztriától Sumlába vezető két után nyomul előre s 40.000 ostromolja Szilisztriát.“ A „Chronicle távirati sürgönyei : „Bécs, jun. 4. Sumlából máj. 27-ről jelentik, hogy 15.000 angol Várnába elvitorlázott és 28,000 franczia Drinápolyba elindult, Omer pasát Szilisztria felszabadításában támogatandók.—B u k a r e s t, máj. 28. A Szilisztria éjszakkeleti, déli, és nyugati oldala ellen tett rohamnál az oroszok iszonyú veszteséget szenvedtek. Az ellen megszállva tartja még a külműveket. A várda 3 hétig tarthatja magát. — Bécs, jun. 2. Belgrádból máj. 1-ről írják, hogy Georgia függetlennek lön nyilatkoztatva, és száműzött fejedelme vissza fog hivatni. — Sumla, máj. 28. Omer pasa máj. 26-kán 90,000 emberrel két hadoszlopban innen Szilisztria felé elindult.—Bécs, jun. 2. Ausztria és a Porta közt (külön) szerződés köttetett, melyet a nyugati hatalmak jóváhagytak. Ez hiteles.“ Éjszaknyugati csatatér. A svéd kormány új tevékenysége emlékeztet az Aftonbladet azon czikkére , melyben egy Oroszországba teendő svéd expeditiónak lehetőségéről értekezik, s melyről tovább azt mondja, hogy mindenesetre czélszerűbb franczia csapatokat ide indítani, mint nagyobb haderőt ama hosszabb uton Francziaország és Angliából Szambulba küldeni. 9000 tonna terű hajók szükségeltetnek, melyek az élelmet és lőszert 120,000 ember számára Oroszországba átszállítják; ugyanennyi tonnaszám kívántatik 20,000 ló számára, egészben véve tel a 18.000 tonnát — csekélység három tengeri hatalomnak. A hadsereg élelmezése könnyen elláttathatnék 50—60 kereskedő hajó által. Ekként egy expeditio Sz. Pétervár felé egyenesen Oroszország tüdeje ellen lenne intézve, melylyel Europa levegőjét beszivja. — Még megveretés esetében sem lennénk megrontva. Föltéve, hogy magunkra hagyatva, a tél hidat épít partjainkra, egy orosz hadsereg átkelne e hídon és végre, hogy Finnlandba küldött 60,000 emberünkből csak 20.000 jönne vissza, még mindig lenne 54,980 emberünk, a gothlandi honvédséget e sziget védelmére, a tartalékot s a norvég hadsereget nem számítva. Oroszország a támadást Svézia ellen nem eszközölhetné kevesebb mint 80,000 emberrel, és 6400 kocsi szükségeltetnék egy havi élelmiszer elvitelére a csapatok számára, nem számítva a tüzéri vonatokat, a kórházi kocsikat stb. Azonfelül egy orosz expeditio Svézia ellen csak február elején lehetséges, midőn a tenger Aland és Finnland közt be van fagyva, de ily tömeges átkelés még soha sem fordult elő, s alig is fog előfordulni. Midőn az oroszok 1809-ben az alandi öblön átjöttek, ezt csak kis hadoszlopokban eszközölték, s az Umeába érkezett csapattest a hidegnek majdnem feléig lett áldozata. A tenger csak 1, legfelebb 2 hónapig van erős jéggel fedve, azon túl az oroszok egy kenyeret, egy puskát sem küldhetnének utánuk országukból. Végre azonban nem a Svézia elleni támadás nehézségeire kell építenünk, hanem bizzunk bátorsága, fegyelmezettsége és vitézségében csapatainknak, hadszertáraink gazdag készleteiben, s főleg a szabad és független nemzeti szellem kifejtésén, mely nélkül a legdúsabb anyagi segédszerek bősége sem elégséges.“. A svéd kormány és nemzetnek érzület-változása a sz.pétervári kabinet egy újabb diplomatiai veresége; pedig Oroszországnak 1853-dik évig — úgymond az „O.D. P.“ egyik minapi számában — szint oly nagy volt diplomatiai, mint katonai hite. A ravasz ügyesség, mellyel az orosz diplomatia az ő finomul megkezdett s hosszú kézzel előkészített terveit valósitni értette; a számtalan nagy és kis ügynökeinek összehatásábani egység; ama folytonos éber figyelem, melyet még a legcsekélyebb eszközökre is fordított; a láthatatlan háló, melyet egész Európára kiterjeszteni tudott; bizonyos neme a mindenüttlétnek, mely sajátja volt ; a kémlők és hírvivők, kikkel mindenütt birt; a hivatalos és nem hivatalos közbenjárók , kiket magának a legfensőbb osztályokban szintúgy mint a középsőkben szerezni képes volt; mindez neki egy majdnem varázsszerű hatalomfényt kölcsönzött. — félelmetessé lön, mint a világon egy hatalom gém. Oroszország nagyságát és hatalmi állását sokkal inkább diplomatiája, mint sem hadsergei eszközlők. — Ezen tapasztalati tételt jó lesz a jelen krízisben egy pillanatig sem veszteni szem elől. Ami most Oroszországot annyira gyöngíti, az nem bezárult flottájának elégtelensége s a Duna melletti eddigi működéseinek sikertelensége, hanem azon csapás, melyet legerősebb oldalán szenvedett — t. i. a diplomatiai csatatéren. — Azon nagy tapintatlanság, melyet Menzikoff herczeg Stambulban tanúsított, csak kezdete volt ama balfogások egész sorozatának, melyeket a sz.-pétervári diplomatia a hadüzenet előtti időközben elkövetett. Több mint egyszer hatalmában volt a dolgot békésen elintézni, de vaksággal volt megverve. És igy a főütközetet már a háború kitörése előtt elvesztette. A térnek Londonban, a térnek Párisban, sőt még azon igen meggyengült védelmi erőnek is, melylyel Németország bizonyos pontjain bir, közel van elvesztéséhez. Nekünk alapos okunk van hinni, hogy azon ausztriai irat, melynek német lapok „Ultimatum“ czímet adtak, Bécsből már elindult Sz.-Pétervárra. Lefolyhat 14 nap, vagy még hosszabb idő is, míg a válasz onnét visszaérkezett. Azalatt a Dunánál egy vagy más katonai csapás fog történni. Egész világ oda fogja irányozni figyelmét, és mégis sem a duna melletti tér, sem a keleti, sem a Feketetenger azon hely, hol a jelen háború sorsa eldöntetni fog. — Oroszország győzelmét vagy csatavesztését utolsó bíróságilag csak a jelenleg egész vagy fél szövetségben egyesült hatalmak összetartása vagy külön szakadása határozandja el. Azon reménynyel, hogy neki ez sikerülni fog, Oroszország soha sem hagyott föl. És mi bensőleg meg vagyunk győződve, hogy e reményt ápolni most sem szűnik meg. Míg Oroszország az iránt teljes meggyőződést nem szerzett, hogy a négy hatalmak egyesülete s különösen Francziaország és Anglia szövetsége föl nem bontható, addig Oroszország engedni nem fog. De ezen kísérlethez legalább is egy évi idő FŐVÁROSI IS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest, Horvátország és Slavonia közigazgatási és törvénykezési szervezése legfelsőbb helyt megállapíttatott. Ennélfogva a két királyság képezi a zágrábi helytartóság közigazgatási területét és a báni tábla nevezete alatt felállított főtörvényszéki kerületet. A közigazgatási terület öt megyére osztatik fel a megyei hatóság székhelyeivel Zágrábban, Varasdon, Fiumében, Pozsegán és Eszéken. Zágráb mint főváros közvetlenül a helytartóság alatt áll. Első folyamodványu törvényszékek állíttatnak fel: Zágrábban kerül, törvényszék, Varasdon, Fiuméban és Eszéken megyei törvényszékek. A kereskedelmi törvénykezést minden elsőbírósági törvényszék saját kerületére nézve, a kereskedelmi testület tagjaiból magához veendő ülnökökkel gyakorlandja. A fiumei megyei törvényszék egyszersmind tengerészi bíróság a horvát partvidékre nézve. A zágrábi kerülő törvényszék Horvátország, az eszéki megyei törvényszék Slavonia részére bányatörvénykezési hatósággal is bír. — Az Ö. C.-ben olvassuk: „Több bel- és külföldi lapban azon értesítés kering, miként egy új községtörvény behozatala a legközelebb időre várható. Azon helyzetben vagyunk, hogy ez állítást a tényleges valóság értékére vihetjük vissza. A községügyek rendezésénél követendő elvek meghatározása mindenesetre a legbehatóbb tanácskozások tárgyát képezik, azonban az e tekintetbeni törvényhozói intézkedések keresztülvitele, mindenesetre csak akkor következhetik be, midőn a közigazgatási és törvénykezési szervezés tökéletesen be fog fejeztetni. — Nagym. Dr. Ranolder János ur, veszprémi püspök b. t. tanácsos és Magyarország királynéjának kanczellárja . Felségök legmagasb egybekelésének emlékére egy nemsokára magyar nyelven is megjelenendő történeti munkát adott ki „Elisabeth (Gizela) Herzogin in Baiern, erste Königin von Ungarn“ czím alatt. A munka két részre osztatik, a múlt idő rajzában Gizela története s a veszprémi templom alapítása iratik le, a jelen kor képeiben első királyunk és Öcs. kir. Apostoli Felsége Ferencz József egybehasonlitására, párhuzamitására találunk. A magyarázó jegyzetkék mellett öt kőnyomatú műmelléklet csatoltatott a műhöz, u. m. I. Sz. István, Gizela és sz. Imre (egy lapon) 2- A Gizela — Kápolna külseje Veszprémben. 3. E Kápolna belseje. 4. A magyar koronázási palást. 5. Veszprém városa képe 1593-ból. A munka kedrétben a legdíszesebb kiadásban a cs. kir. udv. és államnyomdában Bécsben nyomatott s egyik példánya azon ízletes díszmunkáknak, mik e nagyszerű Intézet részére a londoni világ-iparműkiállitáson is közelismerést szereztek. — Köztiszteletben álló gróf Almásy Móricz ur ő nagyméltósága számos tisztelői közöl többen a közoktatásnak megfelelni kívánván, a fentisztelt gróf ur arczképét köré nyomatták, s ezen vállalatból a költségek fedezése után eddigelé fenmaradt 270 pftnyi összegnek felét, úgy mint 135 pftot a pesti vakok intézetének, másik hason felét pedig a kisdedevő intézeteket Magyarországban terjesztő egyesületnek, jelesül 100 pftot gróf Almásy Móricz ur ő kegyelmessége nevével egy részvény alaptőkéjéül, s a fenmaradt 35 pftnyi összeget, az egyesület folyó költségeinek fedezésére fordítandót, felajánlották, valamint ezentúl netalán még e vállalatból bejövendő pénzösszeget szinte a felérintett emberbaráti célokra, hasonló arányban fordítani elhatározták. Midőn tehát ezen nemeslelkű adományt köztudomásra juttatnák, egyszersmind azon férfiaknak, kik a vállalat sikeresitésében fáradoztak, a nevezett intézetek részéről buzgó hálát kijelenteni kötelességünknek ismertük. Pesten, junius 9-kén 1854. Halványi János, vakok intézete igazgatója. — Ney Ferencz, k. v. képezdei igazgató és egyesületi pénztárnok. — Dráskóczy Sámuel ur (Gömörben) a Garay-árvák részére baráti körben aláírási ivet köröztetett, az aláírást maga 30 párttal nyitván meg. Szives fáradozása folytában az árvák részére 60 pártot küldött fel hozzánk. E tett megszilárdítja azon tiszteletet, mely e derék hazafinak nevét eddig körülvette. Ez adománynyal egyszerre érkezett hozzánk Somogyból is (N. Bajomból) 13 pfrt az árvák részére. Ekként köti össze a távol pontokat a jó szivek részvéte. E 13 frt egy 84 éves reform, lelkész Budai Pál úr felhívására gyűlt egybe. Adjon az úr neki több ily derült napot, és még többször örülhessen a részvét nyilatkozatainak. *SM TfIDOIÁH 'ÉS KÖZGAZDÁSZAT. Közlemények az iparról. I. — Midőn néhány év előtt a természettudományok kellemes és hasznos tanulmányozásához fogtunk, figyelmünket nagy mértékben ragadta meg Müller Károlynak az ipar általi fenségesítésről irt szellemdús czikke. E czikkben az ipar mint a vagyonosodás, kényelem és fényűzés egyik feltétele mutattatik fel. Müller közleményei fenséget, dicsfényt vonnak az ipar fölött és tiszteletet követelnek azon osztály iránt, mely nehéz munkával teremti mindazt, mit befejezésében megbámul a világ. Míg a londoni iparműkiállítás befejezett művekben bámultatá meg az emberi szellemet, addig Müllernek czikke e műveket kezdeti pillanatukban, átalakulásuk stádiumain s az iparost szorgalma verítékével mutatá fel. E czikk fő érdeme nemcsak az ismeretterjesztés, hanem az, hogy szeretetet, tiszteletet kelt fel azon osztály iránt, mely vissza nem retten semmi nehézségtől, semmi aljasságtól (anyagilag értve), hanem szorgalmával megdicsőit mindent, és a haszonnak megnyeri a legértéktelenebbnek látszó tárgyakat is. E tisztelet ébresztése e sorok czélja is. A középosztály egyik magvát, főerejét az ipar képezi. Illő, hogy a méltányt felhívjuk iránta. Az iparos osztály a társaság, az állam egyik leghasznosb osztálya. Eddig ez osztály embereit, és főkép minálunk, az aristokratikus Magyarországban, úgy szokták tekinteni, mint akiket foglalkozásukhoz egyedül a kenyérkereset szüksége, kényszere hajtott és köt le. Nem gondoltak arra, hogy sokat a hivatás és sokat a munkaszeretet, a legtiszteletreméltóbb hajlamok egyike, sokat meg a becsülendő jóakarat, szerény pályán és verítékes homlokkal használni a hazának vont az ipar körébe. Ha figyelmünket ki nem kerüli azon szorgalom és a kísérletek, kutatások azon eredménye, melyre akadunk, főkép a vegytani és mechanikai iparok mezején, lehetlen, hogy meg ne győződjünk a felől, miként a kik ily eredményekkel gazdagíták meg az ismeret világát, s kik az ország anyagi emelkedésének ily lendületet adtak, szeretettel, a hivatás ragaszkodásával foglalták el tisztelt állásukat, s hogy hivatásuk betöltése s a felmutatott eredmények az értelmiségnek kitűnő jelei. Keressük fel az iparost foglalkozásai között. Őt, mint fentebb is mondtuk, vissza nem rettenti törekvésében sem a nehézség, sem a távol, sem a tárgyak származása. Az alpesek hava alól s a mocsárnak fenekéről egyiránt jó kedvvel ássa ki a tárgyat, mit fel kell használnia. Ő mindent meghódít pusztán szorgalommal; magához vonja le a gránit homlokát és felemeli és megdicsőíti a földön heverőt. Igen szellemdúsan jegyzi meg Müller, miként az ipar mint az üdvözítő szelíd hangon hívja magához a kisdedeket, a legjelentéktelenebb dolgokat, hogy kezei között megszellemüljenek. Az ipar főtárgya nem a gyöngy és drágakő, nem az arany s ezüst; ha az ipar csak ily irányban működnék, akkor millióknak kellene éhezni; az ipar főtárgya az anyagi világ alantabb tárgyai, a dohány, a tekintélytelen lens kender, a gyapot, a piszkos kőszén, a közönséges vasércz, az egyszerű répa és a földnek több ily szerény terméke. De im látjuk, miként a gazdagság forrása az aljas porból fakad; im látjuk, hogy az ipar, mely e porból emeli fel a legaljabb dolgokat, milliókat ruház, táplál, s millióknak szerez örömet. Az ipar azonban nem állapodik meg az aljas dolgoknál; leszáll az még a megvetett tárgyakhoz is. Az felszedi az úr asztaláról lehullt morzsákat, ismét megdicsőíti azokat, amiként előbb mint egészen általa már fenségesittettek. A koldus rongyai a papirosgyámok keze közt becses iparággá alakíttatnak át. E rongyok pompás épületek fedezete alatt mint szeretett tárgyak őriztetnek, hogy nemsokára hófehér papirossá alakítsa át azokat az ipar keze. A finom rongyok mellett daróczdarabok, gyapjúrongyok is nyugosznak.Ezekre más sors vár, mert a számító gyámok, e durvább rongyok a papírgyártás költségeit nem fedvén , vagy trágyául használja fel azokat, hogy az arany kalászban nyerjenek megdicsőíttetést, vagy egy új gombolyító (Thoma Károly találmánya) segítségével, ismét mint használható fonalt adja el a posztógyáraknak. Nagy változáson kellett e gyapjurongyoknak átmenni, mert mig a gyapjurongyok mázsájának ára 1 ft 30 kr, az ily fonal mázsáját 10 fton veszik. És im a posztógyáros szép drága posztót készít a koldus rongyaiból, nem találjuk-e fel ebben a halottnak uj feltámadását ? a fenségesítést? mert ki mondhatja azt, mióta Thoma gombolyítója létezik, hogy a rajta levő drága köntös kelméje nem volt elébb a koldusnak rongya ? így szedi fel az ipar a többi morzsát is, hogy semmi ne vesszen el, és egy örökös körforgásban mindent megdicsőit. Mi a gyapjúrongyokból fel nem fonathatik, mi mint hulladék, mint por marad a munkánál hátra, alkalmazást nyer a ragaszpapirosnak, a posztószőnyegek, a kalaposposztó és a berlini kék festéknek gyártásánál. Miként a böngésző, miként a tarlón elhullott kalászokat kereső szegény, az ipar felszedi a papirosszeletkéket, a legkisebb papiros darabokat is. E szeletkékből az ipar egy uj ága keletkezik. Az ipar tésztává gyúrja ez elhányt papirost s midőn idomítható lesz, formákba önti ki, megitatja olajjal és enyves vízzel, a kiszáradt formákat megesztergályozza, tajtkővel kisimítja, megfesti és fénymázzal bevonja. Ekként készülnek az úgynevezett papirmaché (papirtészta) tárgyak. Íme itt a megvetett papirosszeletkék feltámadtak, ismét a gyönyörű burnótszelenczékben, ékszerszekrénykékben, sőt gyakran a legértékesebb műtárgyakban, mint p. o. a gyönyörű gyertyatartó az erfurti templomban. Ha meggondoljuk, hogy a gyermekbábok gyártása sok ezer léleknek nyújt élelmet, akkor meg fogjuk becsülni azt is, ki az értéktelennek látszó fűrészport is összegyűjti. A bábok kitömésére használtatik e fűrészpor, míg a bábok feje többé már nem porczellánból,hanem papiros tésztából készíttetik. Hát a gyaluforgácsnak nem volna más haszna, mint hogy a koporsó vánkosát tömik ki vele, vagy hogy ott, hol sört és bort mérnek, ez egérül szolgáljon, mint sz. Péter szakáin ? Oh nem, az eczet gyors gyártása jól ismeri e forgácsnak hasznát. Nendtvich tanárunk nemsokára megjelenendő életműves vegytana bőven megmagyarázza ez eczetgyártás módját, mi röviden megjegyezzük, hogy a gyaluforgácsokkal megtöltött hordó fölibe borszeszszel telt edény alkalmaztatik s ebből a szesz lassú csorgásban szivárogtatik a forgácsokra, e szerint a borszesz kis téren nagy felületet nyer, vagyis a forgácsok által sokszorozott területen, a levegő édegy tartalmának több részével jó rövid idő alatt érintkezésbe,mi által a borszesznek eczetsavvá változtatása rövid idő alatt eszközöltetik. A gyaluforgács a borszesznek az elenynyek egyesülését mozdítja elő s olcsó és tiszta eczetet készít. — De menjünk tovább; lássuk, hogy dicsőíti meg az ipar az országút porát, a sarat ? A hölgyek bondoijaiban, a legfényesb termekben a szobafedélzetről csinos virágtartók csüngnek alá, oldalaikon lefolyó viráginda, míg beljében illatos virág nyílik. E virágtartók, melyeknek anyagát side r oi th név alatt ismerjük , az országút porából készültek. Nemrég lábainkkal tapodtuk, most mint szobaékünk díszeleg kedvesebb tárgyaink között. Az ipar emelte azt fel e termekbe , az nemesité meg, mert átalakitá. — Nem szolgálhat-e ez intésül minanyájunknak, hogy ez átalakítást megkísértsük embertársaink közt is ? Az iparvilágban mindennek a titka szorgalom, az emberek közt e titkot nevelésnek, oktatásnak nevezik. De menjünk tovább. Pompéry J. Magyar könyvészet. 210(439). Vásárfia jó gyermekek számára. Irta Rozgonyi János. Első füzet. Második megbővitett kiadás. Debreczen, 1854. Telegdi Lajos tulajdona. 16-rét. 139 1. Ára 20 p. kr. (Ezen kis munkának második füzete is kijött már, s azt, minthogy elébb jutott kezünkbe, már jelentettük is, könyvészetünk 137(366)-dik száma alatt.) * köz Szükséges. Ha a szövetség még a jövő télen át is tart, ha az kiállja ezen tűz-, vagy helyesebben mondva hópróbát, akkor Oroszország hajolni fog"; aki arra számít, hogy Oroszország korábban enged, az számításában magát csalatkozottnak látandja.