Pesti Napló, 1854. augusztus (5. évfolyam, 1317-1342. szám)
1854-08-05 / 1321. szám
1854. fizedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — ,, „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás 19 megszűnt Pesten házhoz hordva: Félévre . 8 ,, — „ , Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapral fr. 30 kr.p. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizendő a Szombat, aug. 5-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, Szerkesetési Iroda Jüfi-UtCZa 8. 87. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat — kivéve — Jelen anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urlutcza 8-ik szám. 1 ■-■■■■- ' ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Távirati magán sürgöny PESTI NAPLÓ Szerkesztőséghez! Elindult Bécsből, 4-dik aug. 10 év. Érkezett Pestre „ „ 10 ., 15 p. Az oroszok f. h. 1-ső napján Bukarestet oda hagyták. Hg. Gortsakoff főhadiszállását Ruskóba tette át. — Löwenthni ca. k. alezredes Bécsből sürgönyökkel Rustsukba küldetett. — Az északi csatatérről jelentetik , hogy Bomarszund az egyesült hajóhad által jul. 28-án bevetetett. — Bécsben holnapra egy újabb császári manifestum megjelenése váratik. Bécs, aug. 2. : A dunai fejedelemségek odafogyásának követelését Oroszország nagy köszönettel fogadhatja, mert igy ismét alkalma leend azon engedményekről szólni, miket „régi szövetséges társának“ tesz s „megelőző barátságnak“ keresztelni azt, ami csak keserű kényszerűség. Ha a győző oroszok a dunai fejedelemségeket odahagyják, e lépés a békealkudozások kiindulási pontjául szolgálhatott volna;ha a megvert oroszok a győzőknek hátat fordítanak, ez nem egyéb, mint közönséges eljárása mindazoknak, kik a kapott ütést már eléglik és a futásban keresnek menedéket. Ausztria tehát a dunai fejedelemségeket már néhány nap múlva meg fogja szállani, azaz: mihelyt Hesztlisznagy suzawai főhadiszállásába visszaérkezett s igy bizton mondhatni, hogy a nagyszerű dráma első fölvonása, mely a Duna partjain játszott, előlegesen véget érte. A főcselekvők a következő fölvonásokban a nyugati hatalmak lesznek, azaz, ha cselekedni fognak. Erre mindenesetre nagy sietség kerlend, mert augustus végével a tengeri hadjárat lehetlenné válik. Nem vagyunk optimisták s azért nem is hisszük, hogy az eldöntő csapás oly rövid idő alatt csakugyan ki fog vizetni. A nyugati hatalmak alkalmasint még tovább is folytatandják azon késlekedési rendszert, mely eddig is nemcsak nem használt semmit, hanem még tetemes kárt is tett. — Mit is panaszkodnak a nyugati hatalmak Svédország kétes magatartása iránt ? Eszeveszettség volna, ha Svézia a jelen körülmények közt nyíltan nyűgött csatlakoznék, mely egyedül hajóhadával — tehát egyedül nyáron — védhetné amaz országot az oroszok megtámadása ellen ; télen pedig Svédország önerejére volna utasítva, melyet egyáltalában nem mondhatni elégségesnek az éjszaki óriás megfékezésére. A hajóhadak eddig mit sem tettek, szárazföldi csapatok sehol sem szállottak még a keleti tenger partjaira, az oroszok ama tájon még nem verettek meg, erősségeik még teljes épségben állanak, bolondság volna Svéziától ily körülmények közt fejjel a falnak rontani. Ha pedig az egyesült hajóhad még tovább késkedik, ha az, mit most tenni elmulasztott, ezentúl az időjárás által pláne lehetlenné válik s Oroszország másrészről Svédországot határozott nyilatkozásra szorítja, könnyen megtörténhetik, hogy oly hatalommal, mely valamivel több erély mellett örömest csatlakozott volna a nyugati hatalmakhoz, most Oroszországgal kezet fogand, — nem igen szívesen, de keserű kénytelenségből. Ez lesz aztán a hadjárat első évének eredménye a keleti tenger partjain. — Nem vagyunk oly gyermekesek azt hinni, hogy az orosz várak leromboltatása potomság, s hogy ezt játszva kivihetni, de vájjon megkisérlették-e ? Ha mindig csak akkor szabadna megtámadni, amidőn a győzelmet mathematikai bizonyossággal előre kiszámíthatni, sok fényes győzelem, melyet a történet örök emlékezetűvé tett, nem történt volna. Méltányoljuk és helyeseljük a fontolgatást, ha arra idő van, ha mindegy akár ma, akár holnap teszem a dolgomat, inkább holnapra halasztom, hogy akkor jobban legyek készülve; de midőn egész világrész anyagi és politikai érdekei forognak szóban, midőn a halogatás nekünk hasznunkra ugyan, de az ellenségnek kétszeresen hasznára válik, akkor csakugyan merényelni lehetne valamicskét ! A jó urak mindig csak Ausztriát szeretnék előretolni, ők maguk pedig mit sem tesznek. Ausztriától feltétlen bizalmat követelnek, de e bizalmat semmi által igazolni nem törekszenek; de hisz mi sem vagyunk tegnap óta a világon s nem égetjük meg a körmünket! Ausztria — mihelyt a dunai fejedelemségek megszállását kivitte, legközelebbi és főfeladatát teljesítve látja, s miben áll az ? — A harcz szinhelye Ausztria tőszomszédságából el van távolitva, a dunafejedelemségekkeli kereskedés és a dunai gőzhajózás felszabadítva, az Oroszországtól függőség megtöretett s többé össze nem enyveztethetik s az első lépés megtétetett arra, hogy a dunai fejedelemségek újjáalakítása által a jelenhez hasonló „záloglefoglalások“ nem fognak előfordulhatni. A többi Ausztriát közvetlenül nem érinti. Oroszország erkölcsi megaláztatása e megszállás által megtörtént, — az anyagi megaláztatás pedig érdekünket nem sérti ugyan, de közvetlenül elő sem mozdítja s igy közönyös nézők leszünk, ha — lesz mit nézni! Egyik múltkori tudósításomhoz utólagosan hozzá kell toldanom, hogy a magas kormány Landorfi tanár rákgyógyitási módját különös figyelemre méltatja s a nevezett tanárnak a közkórodában külön szakmányt adott át gyógymódjának terjedelmes gyakorolhatására. Tudományos tekintélyek egymásután mindinkább növekedő elismeréssel nyilatkoznak az uj gyógymód iránt, melyet a siker is igen jelesnek bizonyít, ahol tökéletes gyógyítást létre nem hozhat, legalább a fájdalmat enyhíti s a már halálhoz közel beteget is még évekig fentartani képes. Példa erre A. magyarországi postamester, ki Landolfi megérkeztének hírére, a legnyomorultabb állapotban s úgyszólván már a halállal küzdvén, hozatott ide s kinek állapotja most annyira megjavult, hogy naponként egy két óráig a Práterben sétálhat és beteg karját ismét használhatja. Landolfi maga mondja ugyan, hogy kevés reménye van e beteget teljesen helyreállíthatni, de vagy tiz évig életben tarthatni reméli. Midőn az ember már a sír szélén áll, a tíz év is roppant nyereség! Bécs , aug. 3. | Azon körülmény, hogy Hesztlsz egy ő exczjama ismét hosszantartó előterjesztést tett ócs.k. Felségének, nem kevéssé erősít meg azon várakozásban, hogy Ausztria állása utóbbi napokban már támadóvá lett. Sőt azt is akarják tudni, hogy az ausztriai csapatok egy más ponton is mint Oláhország határán fognak idegen területre lépni. E versio ma oly jól értesült körökben van itt elterjedve, hogy teljességgel nem habozhatok azt hasonlag önnel közölni. E hó közepe táján a tartalékok beszállítása, s a hadsereg részbeni kiegészítése meg fog történni.Ma egész bizonyossággal állítják, hogy a törökök az oroszokat visszavonulásukban megtámadták, s őket erősen megverték. F. hó 1-jén már a törökök előhada bevonult volna Bukarestbe. Az új orosz követ Gortsakoff bg, ki még mindig vendéglőben lakik, és semmi intézkedéseket sem tesz, itt magát háziasan berendezni, az utolsó szövetséggyűlési határozat óta diplomatiai viszonyait a kis német hatalmak képviselőivel itt észrevehetőleg megszorította. Azon eleinte annyira megfeszített fáradozásaival, az ausztriai cs. kabinetet követelései módosítására rábírni, már felhagyott a herczeg , s Sz. Pétervárra jelentést tett, mikép nincs reménye, a kijelölt czélt elérhetni, miután gr. Buollal tartott egyik utolsó értekezleten ez neki azon határozott nyilatkozatot tette, hogy a cs. kabinet szigorúan ragaszkodik követett útjához. A dunai fejedelemségek kiürítése, ezt jelentette volna ki gr. Bud,nem csupán ausztriai, hanem egész Európa kivonata. Ausztria határozott, saját és Németország érdekei által előirt czélt tart szemei előtt, melyet támogatva népei és egész Németország által el is fog érni. — Oláhország itt élő hoszpodárja Szanbulba készül utazni, hová még Bukarestbe visszatérése előtt fog elmenni. Párig jut. 30. m a béke művészetei itt még a háború zajában sem vesznek el, s midőn legtöbbet simák, legtöbbet is nevetnek, s a francziák megveretése Páriában még mindig vigabb leend, mint bárhol másutt a győzelem. Itt felakadást vagy pangást sohasem vehetni észre; régi házak egész sorozata romboltatik le, s uj paloták emelkednek helyettük, mint valamely varázsütésre, amott a műipar s kereskedelem világában a legnagyobb élénkség uralkodik, míg a boulevardokon s utczákon, a szorgalmatos s életvidor néptömeg fel s alá hullámzik; mindez arra mutat, hogy a nagy világváros rendkívüli regenerátiós s életerővel bír, melyet még a legiszonyatosabb háború, még az utczai csaták sem képesek csak egy pillanatig is megakasztani. Párist az új világ Babylonjának nevezik, de a jó isten valóban szereti 13 e várost; mindennel ami szép és jó, elhalmozza; a legszebb képeket, a legjobb énekeseket, a legjelesebb zeneszerzőket ; s ha ezek nem itt születtek is, a világ minden részéből ide özönleni látjuk, hogy Párisban elismerésés dicsőségre szert tegyenek. Ez az oka, hogy az opera- és színházak szakadatlanul telvek, a hangversenyek rendkívül látogatottak. A színházat, nevezetesen a francziát, méltó joggal politikai naptárnak nevezhetni. Törökök és kaukáziaiak, oroszok és spanyolok, olaszok és poroszok, ezen országok állapotai mind kizsákmányoltatnak, feldolgoztatnak, dramatizáltattatnak, torzkép-alakokba öntetnek, amint azt épen a napi politika kívánja, míg Shamylt drámában adják a Portot. Martin színházban; a Gymnaseban egy a keleti hadseregre vonatkozó vaudevillet játszanak; a panorámákban a gúlák melletti csatákat mutogatják, vagy pedig az Ambigueben az oroszokat és poroszokat karrikatúrázzák. A színház valódi idegen iskola, az ó- és új kor történelme, helybeli események, statistika, párisi szokások és erkölcsök meglehetős hűséggel rajzoltatnak. Azt épen nem állíthatjuk, hogy ez által a drámai művészet tönkre menne, sőt inkább megfordítva áll a dolog : miután a drámai művészet tönkre jutott, nem marad egyéb hátra az említettem eljárásnál, ha nem akarják elveszteni azon iszonyú öszvegeket kamattal együtt, melyek a színházakban fekszenek. És épen ez a francziáknak practicus oldala; míg más országokban a leggazdagabb alapítványokkal bíró színházak tönkre jutnak : a franczia igen jól érti a minden időszakhoz alkalmazkodást. 13 színész, pap, iskolamester, katona, amit legjobban fizetnek. Ha egy utat elzárnak előtte, másikat keres; a földi gilisztához hasonlólag mindig talál kimenetelt magának. Pusztán szellemi ember most legszebb tehetségei mellett is valóságos drámát nem költhet, különben nem kellene szivének lenni, de észt és szivet, ugyanazon század kétszer nem teremt. Várjon a teremtés első hetében, midőn még semmi nem volt készen, vagy pedig mindjárt az özönvíz után, midőn minden szét volt rombolva, okos embernek eszébe juthatott volna-e természethistóriát írni. Épen igy áll a dolog a drámai művészettel is. Senkit sem lehet lefesteni, ha csendesen ülve nem marad. De haczára az elromlott s feneketlen drámai utaknak a franczia mégis könnyebben írhatna egy jó drámát, mint bárki más a bölcs nemzetek közöl. A szenvedély : pénzt keresni, s azon bizonyosság, hogy azt valóban meg is lehet keresni, ha az embernek jó áruja van, Párisban oly nagy, hogy egykor egy másik Ponsard kétségbeesett erőködéseiben, valami újat, rendkívülit költhetne. Mit nem tehet a szenvedély! A láz az aggnak ifjú erőt kölcsönöz, s az ostobának is gyönyörű phantasiákat. A franczia szinkölteményeken látható , mily kedélyesek tudnak lenni a francziák; mert a népeknél, valamint egyes embereknél is uj erények mellett uj hibák is fejlődtek ki, s ép azért nem kell a franczia dráma megítélésében igen szigorúan eljárni, és mindig Shakespearet venni mézpálczául. Az itteni irodalmi világról szintén igen sokat lehet ha írni; az írók bámulandó munkásságot fejtenek ki: regények, életrajzok, drámák, memoirok, csípős bírálatok, utazási rajzok s több effélék. Míg egy részről fentartom magamnak legközelebbi levelemben a legújabb irodalmi termékekről szólani, ezúttal nem hagyhatom érintetlenül, miszerint bizonyos Nudardot Louis az „Univers“ legnagyobb örömére egy vastag könyvet írt Voltaire-ről, melyben a 18-dik század legnagyobb bölcsészét a legalacsonyabb módon törekszik legyalázni ; a munka czime: „Ménage et finances de Voltaire.“ — Limayrag Paulin az e munkát szellemdúsan bírálja, midőn Voltairet mindenekelőtt mint embert, saját nemes felfogásában állitja elénk, a mint ő lángeszének s kérlelhetetlen logikájának teljes erejével, az üldözöttek s elnyomottak mellett százada ellen sorompóba lép; ezután Lure férfiú óriási munkásságát rajzolja, hogy a múltnak előítéleteit tökéletesen lerombolja, de elismeri egyszersmind hibáit is, s végre felkiált, hogy Voltaire,századának protheusa,önmagához mindig hű maradt. Mint nevezetes dolgot közölhetem önnel, miszerint e napokban egy orosz szolgálatban álló, lengyel születésű kapitány Párisba megérkezett; ő Wiatkában parancsnokolt a sibériai határokon egy lengyelekből álló veterán légiót. Értésére esvén, miszerint egy lengyel légió fog alakíttatni, hamis útlevelet szerzett magának, és sikerült is neki Oroszországból menekülni. Poroszországban elfogták őt s ki akarták Oroszországnak szolgáltatni, de Anglia és Francziaország követeinek közbenjárására szabadon bocsáták, hol több honosaival együtt végre megtudta, miszerint lengyel légió alakításáról jelenleg szó sincs. Mily iszonyú utat kellett e szegény lengyelnek tenni Libéria határairól egész Párisba, mennyi veszélyt kellett kiállania, míg föltalálá a reményleti nyugpontot, nem nyugpontot, hanem a hosszú évi hón táplált reményekbeli újabb kiábrándulást. A politikai légkör, mely egy idő óta igen nyomasztó volt, most valamennyire ismét kiderült, szabadabban lehet lélegzeni. Spanyolország és Kelet, Olaszország és a Kaukázus mindig tisztábban lépnek elő a homályos felhők mögől; az emberek bizalmat kezdenek merítni; de még mindig hiányzanak a flották és hadsergek nagyszerű tettei, melyeket ígértek, mialatt a törökök dicsőséget aratnak. A hadkészületek szakadatlan erélylyel folytattatnak. A forróság igen nagy, ma délután 3 óra 29° R, árnyékban. Az aratás felől minden oldalról kedvező tudósítások érkeznek. August. 15-kére nagyszerű készületek léteznek. Tiltott iratok egész tömege foglaltatott le, számos befogatás is történt. Bt. Arnaud visszahivatásáróli hirek keringnek. KARPATHY ZOLTÁN: Regény irta Jókai Mór. VIII. Gyásznapok. Folytatás. *) Valami borzadály-gerjesztő e látvány, midőn a széles utcza fenekén lassankint meg kezdenek látszani a házak sötét alakjai és az ablakok csilláma, amint a növekedő vizár fekete tükrét mindig előbbre tolja. Egy alacsony lebújban még most is danolnak és kurjongatnak, hogy fognak azok egy percz múlva majd jajveszékleni ! A hintó és a lovas már eltűntek a sötét éjben, csak a távoli gördülést hallani még. Lassan kint az is elhangzik. Czélhoz ért-e, vagy megállt útközben.»— Vízben vagyunk nagyságos úr ! Kiálta a kocsis a kihajló tanácsosnak. — Csak hajts gyorsan. A paripák toborzékolva vágtattak neki a növekedő árnak, bőszülten ágaskodva vak félelmekben, s a kocsisnak minden erejére volt szüksége, hogy a hintót félre ne ragadják. És az ár egyre magasabb lett, ahogy előbbre haladtak, a lovak nehezen birtak már menni, hasig gázolva a vizet, s egy zökkenőnél becsapott a viz a hintóba. Eveline lábait a vékony atlasz czipőkön át ellepte a jeges hullám s ez egyszerre magához térité. ■—Hol vagyunk ! sikolta fel, a hintó ablakát felrántva. A tanácsos átkarolta nejét, nehogy kirohanjon féldeliriumában a hullámok közé, mik egyes roppant jégdarabokat kezdtek már a hintó kerekeihez zsarolni. * Lásd a P. Napló 1319-dik számát. — Hajts ! hajts ! ordita a kocsisnak kétségbeesetten. Az még egyszer lovai közé csapkodott, de a paripák nem mozdultak tovább. Egyiknek szügyéhez csapódott egy roppant jéghasáb, mitől megrettenve félreforditá a rudat, úgy hogy a hintó egyet kanyarodva, keresztbe állt az utczán. Eveline egyszerre végig látott a sík után. — Jézusom ! kiálta fel elborzadva, s minden szemben remegve bujt férje keblére, a ki épen úgy reszketett, mint ő. Hallatszanak-e emberhangok ? Oh igen, az ablakokból, a háztetőről, szerencsétlen gyámoltalan emberek, kik ott szorultak lakásaikban, jajgatva kiáltanak segély után. A földalatti csárdából egy részeg ember jött elő, káromolva istent és elemeket. Vad szitkozódásai borzasztó viszhangot keltenek az éjben. Egyszer egy nagyot ordít, azután nem káromkodik többet. Hihetőleg elbukott s ott fulladt a vízben. Miért nem halad már ez a hintó ? Többet érne nagyságos uram most egy rozzant csónak. Eveline a halál kétségbeesésével kulcsolta karjait a tanácsos nyaka körül, egyre Vilma nevét zokogva. És ők nem juthattak többé oda. E pillanatban ismerős hang szólalt meg a hintó mellett. Zoltán érkezett vissza lóháton, de egészen átázva. — Vissza kell fordulni nagyságos uram. Egész a ház közeléig lovagoltam, paripám több helyen úszott. Lehetetlen kocsival a házba jutni többé , a víz egész a kapu homlokát tartó szobrokig ér már. Köcserepy minden izma vonaglott e hírre. Alig mondá el Zoltán szavait, midőn a kocsis, nem várva újabb parancsot, visszaforditá lovait. — Leányom, Vilmám! kiálta fájdalmas sikoltással a tanácsosné, erőszakosan ragadva meg a hintó ablakát; tán képes lett volna azon kirohanni és elveszni gyermeke miatt. Zoltán oda hajolt s megnyugtató hangon mondá: — Legyen nyugodt nagysád. Térjenek vissza a sepi temvir urlakába. Én kinyargalok a Dunapartra s az első csónakost, a kivel találkozom, ide fogom hozni és néhány óra múlva karjai közé viszem Vilma kisaszszonyt. Eveline magán kívül ragadá meg az ifjú kezét s maga sem tudta, hogyan történt , csak azt véve észre, hogy megcsókolta e kezet. A kocsis türelmetlenül csapkodott a lovak közé, a néhány pillanat múlva újra visszafelé vágtatott a hintő, mig Zoltán egyikén azon mellék utczáknak, mik a Danához vezetnek, a mennyire lehetett a vízben sebesen haladni, elsietett. A tanácsos hintája az urtér felé tartva, ott szerencsésen szárazra ért; már akkor az egész tér el volt lepve menekvőktől, kik minden oldalról oda tódultak s a tömegeken keresztül csak lépést haladva lehetett a septemvir fakáig jutni. Ott is nagy volt a zavar. A házi úton eret kellett vágatni, s e perezben a láz tőré. A vendégek közöl senki sem mehetett haza, a hintők kimaradtak, miután egyik városrészből a másikba lehetetlen volt járni. Mindenki jajveszékelt, mindenki el volt csüggedve. Ki tudta volna egymást vigasztalni, midőn mindenkinek saját félelme volt? Az egész város felett egy rémkiáltás hangzott ezer meg ezer ajakról. • E veszélyes órában Maszlaczky úr különös bátorságot tanúsított a csüggedtek közepett. Biztatott mindenkit, hogy fel sem kell venni az egész veszedelmet, majd elmúlik az, máskor is volt már ilyesmi Pesten, akkor sem lett semmi különös baj. Aztán ha tovább talál tartani, majd megjelennek a mentőcsónakok, kiki megszabadulhat, átmehet Budára, vagy ki Czinkotára; egy becsületes ember barátnak, Trommel uramnak itt több rendbeli járműve van, az bizonyosan sietni fog polgártársait kiszabaditni e kellemetlen helyzetből. Amint a tanácsosok visszaérkeztek, ő volt a legelső, a ki a hintó ajtaját kinyitá, a ki Evelinet kiemelni segíte. — A leányom egyetlen jó leányom, suttogó fülébe a roskatag nő, mire Maszlaczky úr egy hős állását véve fel, nemes elhatározással monda: — Nagysám! Legyen nyugodt; ha veszély fenyegeti Vilma kisasszonyt, az én keblem legyen a legelső, mely azt felfogja róla. És ha láva-tenger volna az, mi ez atezákat elömli, e két kar megszabaditandja őt. Barátom számítson reám. Azzal megcsókolá Eveline kezét, Kőcserepyt megölelő s belebújva téli kabátjába, sietett Trommel uramhoz. Trommel háza nem messze esett ugyan az uj térhez , odáig kevés vizet kellett Maszlaczkynak gázolni, de maga a ház, melyben az érdemes ur lakott, még a többinél is alább feküdvén, ide már csak keresztbe tett deszkákon lehetett eljutni. E deszkák egyikének végén állt a derék úr. Háta mögött az udvarban négy öt csónak volt látható egészen lengő állapotban (flott.) — Jó reggelt ! Kiálta Maszlaczky úr, egy sovány lámpa világánál felismerve agyrészesét, s szívesen vette, hogy az felsegíté őt a deszkára. Szép glaco-topánjai egészen tele voltak vízzel. — Hát rendben vagyunk-e ? — Amint látni méltóztatik, szólt Trommel. Tessék besétálni hozzánk. — Nem lehet, sietek. Elő hamar egy dereglyével. Trommel uram néhány szót súgott egy révész fülébe s azzal elkezdtek egy csónakot evezőkkel s kormánnyal ellátni. De mindez oly lassúsággal, oly kimért tempóval történt, hogy a fisealis ur százszor elveszte türelmét ez alatt. (Folytatjuk.) 1 118—1321