Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)

1854-09-01 / 1343. szám

1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Fálívrs 10 ^ ,, ,, A )i­­­vi előfizetés, mint a szám inkint­ eladás is megszűnt Pesten házhoz hordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 80 kr.p. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek­ tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : mriutcza 8-ik szám. Szerkesztési iroda: ári-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK Ós MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgó kraj­­czárjával számíttatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a , - La Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re leítendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat — kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggel! órákban. Előfizetési felhívás. September - decemberi négy hó­napos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással, *» írt. 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, oriuteza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­utcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve kiírendők. Pető Napló kiadó­hivatala. B­é­c­s , aug. 30.­­ Ma reggel óta fővárosunkat ismét békeremények ringatják. Általánosan elterjedt a hír, hogy Oroszország késznek nyilatkozott Ausztria, Francziaország és Anglia követeléseinek három pontjához egyezését adni; az egyik pont, mely iránt még tanácskozások tartandók, némelyek véleménye szerint az 1­841-dik évi tractatus módosítására vonatkozik; mások viszont a Törökor­szágban élő görög keresztények fölötti védnökségre vonatkozó pontot tartják az akadály kövének. Úgy hiszem, nem tévedek, ha e vérmes reményeket rendkívül mérsékelt fokra szállítom le. Nemcsak, hogy mostanig semmi formulázott válasz Pétervárról ide nem érkezett, de maguk azon előleges nyilatkozatok, miket Gorzsakoff hg tett, sem jogosítnak fel legkevésbbé is ily reményekre. A herczeg, mikép jó forrásból hallhat­ni, azon bizalmas kérdést tette inkább : mely vonalig van az itteni kabinet az Oroszország részéről teendő némely engedmények esetében a nyugati hatalmakkal együtthaladni elhatározva ? Hasonló nyilatkozatok tör­téntek volna egy meghitt személy által a francziák csá­szárjához is Biaritzban. — Megvalósul ellenben azon ma itt általánosan elterjedt hir, hogy a bambergiek tá­bora megoszlott, s tudathatom önnel, hogy Baden, a két Hessen, Nassau s a thüringi államok egy nagy ré­szének követei az itteni külügyminisztériumnál hozzá­járulásukat Ausztria keleti politikájához forma szerint kinyilatkoztatták. Hasonló módon nyilatkoztak volna már Szászország, Hannovern és Braunschweig is. A bajor király Ischlbe utazása ugyanezen kérdéssel ho­­zatik kapcsolatba. Argis mellől, aug. 23. A Madomban áll, önt némileg értesíteni a török hadseregnek az oroszok ellen leendő operatióiban meg­állapított hadrendé felől. Izmail pasa és Kirigli Oglu Muhamed 45,000 emberrel északilag Bukaresttől Buzea felé indulnak, hogy Moldvaország nyugati ré­szével szemközt állást foglaljanak. Musztafa pasa és Kirikli Haszán 30,000 emberrel, a Dobrudzsából Braila felé nyomul elő. Omer pasa a főhadtesttel a Buzeon át­vezető úton nyomul előre, hogy mint középpont a tö­rökök ezen két nagyobb hadtestével a összeköttetést fentartsa, egyszersmind a dunatorkolatokhoz vonuló franczia hadtesttel, s az ausztriakkal is, kik a Sereth felé húzódnak majd előre, közvetlen összeköttetésben maradjon. Heti szemle az angol közélet fölött. London, aug. 23. Az oroszok, folyó év tavaszán még Konstantiná­polyt fenyegetők, ma Kronstadt és Szebasztopol meg­védésére szorítvák; az oroszok, múlt télen még a sino­pei kegyetlen vérengzés hősei, ma ostromzár által övedzett saját birodalmukban világ foglyai; az oro­szok, múlt nyáron még a közbéke rubikonján dics­­szomjan s vérmes reményekkel átkelők, ma azon — a Pruthon — megfogyott hírnévvel visszatérők! S legör­dült ekként a függöny az európai drámának hosszú be­vezetésből állott első felvonása fölött. Ha Konstanti­nápoly való — nem Omer pasa erős karja, hanem st. Arnaud és Raglan lord stratégiája s vitézsége által el­hárított — veszélyben forgott volna, ellenben Kron­­stadtot és Szebasztopolt ma való s közel veszély fenye­getné, vagy legalább az ostromzár, mely az északi bi­rodalmat Európában körül- s magára zárónak hiresz­­teltetik, olyan volna, hogy az oroszoknak bátor közle­kedést a fehér s azowi tengeren, és Szebasztopolból séta-kirándulásokat Odessáig s a Bosporusig meg nem engedne; ha a sinopei gyásznap, mely az e nap csapá­sából mindeddig fel nem üdült török hajóhadat második Navarinóval sujtó, szárazföldi vagy tengeri fényes fegyverténynyel töröltetett volna ki a jelen háború tör­ténetének sötét lapjairól; ha az oroszok kivonulása a fejedelemségekből önkénytes nem volna, s nem politi­kai s hadászati oly czélokból történnék, hogy egyrész­ről az e tartományokat megszállva tartott sereg bizto­sabb állást foglalhasson el Krimiában a nyugati hatal­mak ellen, s Galliczia felé az osztrák haddal szemben, s hogy ezáltal Ausztria egyenes s határzott cselekvés­­­ben is késleltessék , Poroszország pedig az európai né­gyes egyetértéstől elvonassék ; szóval: ha az oroszok fölött eddig kivívott eredmény nem annyira külső s ideiglenes, mint inkább benső s a háború végczéljaira egyenesen s biztosan kiható, s általában nem a toklnak a fegyverdicsőség rovására kiküzdött érdeme volna : csak ekkor lehetne helye önbizalmi s büszke vissza­pillantásoknak, győzelmi ömledezéseknek, minőknek egész árja lepi el a kormánysajtó hasábjait. De ör­vendjen, ki örvendeni tud, s hívja ki sűrű tapsokkal ki­sért,encore s­okban a véres dráma első felvonásának ve­zér szereplőit, kit igy cselekednie jobb meggyőződése nem tilt. Én elismerést csak az ottománok zultánja, ve­zérei s közvitézeinek szavazhatok; s ha ezért kiskeblü­­séggel vádoltatnám, hivatkozom magára az angol trón­­beszédre, melyben a királynő szintén csak „a­zultán csapatai bátorságát s kitartását csodálja.“ Vagy talán azok viszhangja legyek, kik hivatalos kötelességből a látszat után indulva, hazug magasztalásokat hordanak ajkaikon, s bámulatot szintenek arczukon a nyugateu­­rópai diplomatia iránt, mint a mely szerintök, csekély vérontással téve­, s alapjában változtatta meg az ügy­állást, ma egészen más alakút, mint a háború kezdetén volt ? Ha már csakugyan bámulnom kellene a diploma­tának Európa jelen nagy vita kérdésében kifejtett más­fél évi működéseit, úgy ezt jó lelkiismerettel csak Ausz­triára szorítkozva tehetném, s tenném, még ha elfogult kebellel volnék is, mert a bécsi kormány külpolitikája, a nyugati hatalmakéval párhuzamba állítva, legügyeseb­ben vezető a státushajót szirtek s meredekek közt az exigentiák s közvetlen érdekei kikötője felé. De nem szólhatok sok jót a csupán expedientiák kormányrud­­jával, elvek iránytűje nélkül, intézett nyugateurópai ügyvezetésről, mely önmegalázással, határtalan defe­­rentiával, nehéz érdekbeli áldozatokkal igyekvék előbb megóvni a békét, s meghiúsulván e törekvésében, egy­séges európai háborút indítni Éjszak ellen. És si­került-e előteremtenie a keresve keresett egységet? Nem ! Ázsiának a fenforgó vitakérdésre kiható súlylyal bíró államai az oroszhoz szítanak; az amerikai egye­sült köztársaság erősen készül a zavaros vizek fölé ki­vetni nagyratörő politikája hálóját; az európai kormá­nyok pedig e perekben még mind semlegesek; igen semlegesek, sőt néhányan irányukban Éjszak felé nehezedők, mások bizalmukban Anglia s Francziaor­szág iránt naponkint megfogyák. S ha az ügyek ez ál­lásánál fogva Anglia végezetben Canning tanácsának követésére szoríttatnék, azon a szelek istenéhez, a poli­tikai Aeolushoz kényszeríttetnék fordulni viharért, ezt sem tehetné biztos siker kilátásával, mert a Napoleon császár minapi beszédében érintett „titkos vágyak“ Éjszakért ugyan nem égnek, de Nyugatért sem igen lángolnak. — Ennyit a háború első fejezetét illetőleg. — Kisértsünk meg most pár­­tészeti pillantást vetni a háború második szakaszába, mely Aland szigeteinek Bomarsund gyors megbuktával ma már teljes elfoglalá­sában, a Szebasztopol ellen kiindult tekintélyes hadka­landban, s a Dunafejedelemségeknek az osztrák had által állítólagosan már negyednyileg megtörtént meg­szállásában, veszi kezdetét. Aland szigeteinek elfogla­lása fontos ugyan hadilag, ha t. i. e szigeteket a balti tenger Kritiájának vagy Maltájának tekintjük, s fontos politikailag is, ha Svéd, Dánország szövetkezését An­glia, Francziaországgal maga után vonandja; de e fegy­­­­vertény fontossága mégis mindig csak másodrendű, mindig csak eszköz a czél felé, nem pedig a végczélok bár legkisebbike is. A Várnáról kiindult expeditió is még mindig nem tudatik, váljon csakugyan Szebaszto­tól, vagy „késvén — a Times szerint a franczia nehéz ostromszerek“ csak Anapa, Odessa stb. ellen indult lé­gyen ki, de különben is nagy a különbség egy várnak ostrom alá, vagy csak — mi a hadkaland czéljának lenni látszik — az ostrom zár alá vétele közt, — , s ismét nagy a különbség erős s fontos pontok­ állandó elfoglalása s csak ideiglenes megszállása közt,­­ mely utóbbi képezi a kormányközlönyök bevallása szerint is — az Aland szigetek s Szebasztopol iránti ellenséges tervek maximumát. Végre, mi a dunai feje­delemségeknek osztrák had általi megszállását illeti, ez mind e perczig csak semleges szándékkal történik, s talán ellenségessé még akkor sem válnék, ha csak­ugyan valósulna ama hír, hogy az oroszok Galacz, Brai­la s a Dobrudzsából sat, ki nem vonulnak. Ezek után tehát a háború második szakaszának kezdetén is, épen­­­úgy mint az elsőben, mind­végig, hatalmasabb a diplo­matia szava a fegyver zajánál, erősebb a toll percze­­gése az ágyú morajánál. Egy mégis a lényeges kü­lönbség a háború első s második stádiuma közt, az­t.­­„ hogy amabban sűrű homály fedé a háború czéljait s a nyugoti hatalmak viszonyait a középeurópai kormá­­nyo­kat, ellenben ma érdekesen oszladozók a diploma­tia ebbeli ködfátyolképei. (Vége köv.) KÁRPATHY ZOLTÁN: Regény írta|Jókai Mór. XI. A hétszemélynek levelei. Folytatás. *) Megtalálván a cryptographia kulcsát, Rudolf ilyen formát olvasott ki abból, nem minden fejtörés nélkül. Ks. htom. mlgs­g. ur . Számtalan dolgaim közepett, mikkel el vagyok hal­mozva,­­oda tehette volna zárjel közé : „és a miket soha sem végzek el“) fáradságot veszek magamnak, hogy hozzád ezt a levelet írjam. Tudhatod pedig, hogy mennyire nem kenyerem a levélírás, hogy képes va­gyok inkább elmenni gyalog oda, a­hova valami szenni valóm van, mintsem leüljek neki és írásba tegyem. Zoltán fráter Németországban időzik, kaptam tőle két, Kovácstól három levelet. A mit ő irt, azt nem ér­tettem, mert igen czifra, hanem a Kovácséiból megtud­tam ennyit. A kölyök, mi az el ingének, minek nem ? el nem képzelhetem; — beállt Berlinben a philosophiai cur­­susba s a napokban letette a doctoratust, küldött is egy egész láda nyomtatott dissertatiot, fel sem bontot­tam, azon módon küldöm neked, tetesd a családi archí­vumba , híjába csak mindenik Kárpáthynak van valami bolondsága. János úr ilyen idős korában már leányokat szöktetett el, Abellino pedig háromféle adósok börtönét is megjárta , ez meg a láncz hordta, doctorságot szerez, ugyan mi a­­ kőnek az olyan embernek, a ki fél milliót *) Lásd a P. Napló 1342-dik számát, költhet esztendőnként? Valamelyik őse azt verte a fejé­be, hogy Karpathfalván collegiumot épített, mintha előre érezte volna, hogy egyik utódja professor fog lenni, s praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak. Ha ezt az öreg Nábob megtudná, megfordulna a sír­jában; ő még sintaxist sem végzett, s gyűlölt mindent, a­mit doctornak neveznek, még a lódoktort is. A gyerek alig van tizennégy esztendős, az ilyennek még lapdázni kellene; engemet tizennégy esztendős koromban hej­be sokszor elfenekeltek, hogy a leczké­­met nem akartam megtanulni, pedig most a kisujjam­­ban van a corpus juris. Nem ér semmit az a korán érés; az ilyen romlik el aztán leghamarább. Az én ficz­­kóim bezzeg azt sem tudják, mi fán terem a könyv? pedig az egyik kamasz már tizenegy esztendős, azért mégis fogadom, hogy olyan státusférfiak válnak majd belőlök, hogy csak úgy ragyognak. Meg is írtam az öcsém uramnak, hogy nekem az ilyen ostobaságoknak hagyjon békét; pusztuljon rögtön abból a tudós német országból a kínjába, menjen Párizsba, ott első dolga legyen felkeresni valami szép grisettet, vagy más affé­lét, az aztán majd bevezeti a világba, csak arra az egyre vigyázzon, hogy ott a bolond francziák között valami párbajba ne keveredjék, hanem ha valaki ki­hívja, mondja neki, hogy ökölre szívesen! Az nem veszedelmes, s ott aztán nem féltem a ficzkót, öklei elég jók, ha csak a doctoratus, meg a porosz koszt meg­­nem rontotta. Azonban kikoptam már a papirosból, azért levele­met befejezve maradok stb. n. i.­­a levél szélén) Kőcserepy menykő ember; ellenfeled ügyvédét Maszlaczkyt nagyon megnyergelte; a­mint veszem észre, azzal hitegeti, hogy a leányát neki fogja adni. Fél bolond ! S ez meg olyan egész bolond, hogy elhiszi, s eget földet pokollá változtat ellened és Zoltán ellen. Én csak azon csodálkozom, hogy mikor annyi helyen leüt az istennyila, miért nem tud bele­ütni épen ebbe az egy emberbe. Alasszolgád T. Rudolfot egészen felviditá e sajátságos vad kedélylyel irt levele a hétszemélynöknek, ki nyers egyenesszivü emberek szokásaként csak első feltűnésével szokott ije­delmet gerjeszteni, de hosszasabb ismeretség után a legtisztább őstermészetű szívbe engedett látni. A kér­déses per nem aggódtatá tovább Rudolfot. Kőcserepy befolyását eléggé ellensúlyozó Tarna­váry makacs ma­gatartása ; arról, hogy Karpathy Abellino Zoltánnak e per által árthasson, szó sem lehetett, a saját magát érhető kellemetlenségekhez pedig már hozzá szoktatá magát Rudolf. Rögtön válaszolt a hétszemélynöknek, megköszönve szíves figyelmét iránta. Alig múlt el néhány hónap, ismét új levelet kapott tőle. Úgy látszik, hogy a hétszemélynök úr kezdi mu­latságát találni a levelezésben, melyet ránézve a tárgy furcsasága tesz egyre érdekesebbé. „És­ztom stb. !“ Ki nem jövök a csodákból. Zoltán egyik bolondból a másikba esik. Alig ugrattam ki a doctoratusi cathedrá­­ból, megint mit cselekszik ? A­helyett, hogy az én okos tanácsaimat fogadta volna s egyenesen ment volna Pá­­risba, útba ejti Genuát, ott hajóra ül s onnan ir nekem a hajó fedezetéről gyönyörűséges tirádákat a tengerről, hogy milyen szép a tenger, hogy mi­lyen pompás dolog a zivatar, hogy micsoda mulat­ság az orkán zúgása mellett a vitorlakötelekbe kapaszkodni, stb. nekem­ a ki utázom a tengert és mindeféle néven nevezendő vizeket, s a ki nem jártam másként vizen keresztül soha, ha csak álló­hídon nem, s a ki rá nem ülnék egy gőzhajóra, ha­ mindjárt Szé­chenyi maga volna is a kormányos, három tűzkár­­mentesítő intézetben volna is asszeurálva minden ha­jam szála. Azután engedelmet kér, hogy ő meglátogat­hassa a tengerparti városokat s hogy magának némi fogalmakat szerezhessen a tengerészeiről, ott nagy böl­csen előadva , hogy milyen nagy szüksége van magyar embernek arra, hogy a tengeren otthonos legyen; hogy milyen derék volna, ha magyar ifjak tengerészeknek ké­peznék magukat s hogy mekkora kedve volna ő neki ebben a részben példát mutatni mások előtt! No isten gyere csak haza! nát azért neveltünk téged becsületes­­ okos embernek, hogy a czethallal nyelesd el magadat, hát azért van te neked hetvenkét ezer hold földed a­­ legáldottabb vidéken, hogy az operencziádra járj ladik­­­­kat szántani ? Olyan dühbe jöttem, hogy máig is emle­geti nagyobbik fiam, a­hogy pofon találtam vágni Zol­­­tán helyett; mindjárt stafétát küldtem a kölyök után, hogy leszálljon rögtön arról a fatömlöczről, mert én vasban hozatom vissza, én felelős vagyok életéért az egész vármegye előtt, ha valahol eltalál sülyedni a ten­gerbe, rólam semmiféle tenger le nem mossa, hogy én öltem el az ellenségei kedvéért! Perse a levél soha sem jutott el hozzá: nincs a ten­geren sem statio, sem vendégfogadó, s én ettől az idő­től kezdve két álló hónapig nem hallottam róla egy cominát sem. Képzelheted azt az anxietást, a­mit ez­­ alatt ki kellett állanom. Hol járhat, mi történhetett ve­le? Nem sülyedt-e el vele a hajó? nem vetette-e ki a szél valami puszta szigetre, mint Robinsont? hátha el­tévedtek a tengeren, elfogyott az eleségeks mosta csiz­­májokat főzik meg, azt eszik, s ha az elfogy, akkor majd egymást eszik meg, vagy hátha valami tunisi tengeri rabló elfogta s elvitte, eladta valami szerecsen fejede- I­lemnek. Ezt legjobban megérdemelte volna!­­ Két egész hónapig kellett ilyen halálos aggodalmaka­t kiállanom, ekkor kapok csak tőle levelet Calaisból ! Tudja patvar honnan került oda ? (Folytatjuk.) AUSZTRIAI BIRODALOM, B­é­c­s, aug. 26. A politikai látkört mindinkább sö­­tétebb fellegek borítják, s alig gondolható, hogy Ausz­tria a háborúbani részvételt kikerülje. A boroszlói új­ság levelezője körülményesebben még csak ma hall­­ható azon mély benyomást, melyet az ausztriai biztosí­téki jegyzék Sz. Pétervárott előidézett. Miklós czár az első pillanatban Ausztria kívánsága miatt majd­nem magán kívül volt , és csak azután hogy nyugalmát visszakapta, ömlött ki keserű nyilatkozatokban, melyek mintegy úgy hangzottak, miszerint egy tíz éves Orosz­országtól szerencsétlenül folytatott háború nagyobb áldo­zatokat Oroszországtól nem kívánhatott volna, minőket Ausztria,mely még vele háború­ viszonyban nem áll, eré­lyesen kívánni késztve látja magát.Azonban a czár kije­lentette, hogy inkább egy 1812-ki katasztrófára engedi a dolgot kerülni, mint­sem megegyezték Ausztria­ és a nyugati hatalmak nem módosított követeléseiben. Lásd mai párisi rovatunkat). És még­is majdnem bizo­nyosság, hogy sem Ausztria, sem a nyugati hatalmak nem fogják változtatni az egyszer megállapított bizto­sítéki pontokat, minthogy Bud­ gróf ez értelemben mind Armin grófnak, mind A­lv­e­n­s­­e­m e­nnek vi­lágos és megegyező nyilatkozatokat tett. — Gróf Sta­ KÜLFÖLD. Francziaország. Pár­is, aug. 26. A keleti kérdés már eléggé gazdag különös fordulatokban, azonban legeredetibb a mostani. A nyugati hatalmak , hogy a német hatalmak iránt méltányosak legyenek, elhatároz­ták magukban a Drouyn de Lhuys sürgönyében jelentett békeföltételek harmadik pontját módosítani. A sürgönyben ez állott : az 1841. jul. 13-ki kötésnek módosítása, az orosz fekete tengeri hatalom korlátozá­sának és az európai sulyegyennek értelmében. Azon jegyzékben, melyet Bud­ gróf aug. 8-kán aláirt és a nyugati hatalmakkal kicserélt, csak ez állott: azon kö­tésnek az európai sulyegyen értelmébeni revisioja. A nyugati hatalmak e szerint a legnehezebb ponttal föl­hagytak. Ennek következtében a bécsi értekezlettől visszalépett Poroszország gyámolttá azon békefeltéte­leket, melyeket Drouyn de Lhuys pro forma állí­tott föl, melyek azonban Poroszország és Ausztriától már régebben fel valónak állítva,s ezek mindenre készek lévén csak Oroszország területi csorbítására nem. A nyugati hatalmak ezért lényeges engedményt adtak nem csak Ausztria­ és Poroszországnak, hanem a bambergi értekezlet és német Bundnál képviselt államoknak is, hol azon eszme, mely szerint az országok colossusának területi épsége, érintetlen maradjon, először formuláz­­tatott. A nyugati hatalmak tehát háborúfolytató had­­sergeik és hajóhadaik daczára megmutatták, hogy mennyire kívánják a béke helyreállítását, melyet Orosz­ország még ma a Duna fejedelemségekbeli véduralmának elvesztésével megvásárolhat. Hiteles oldalról hallani, miszerint Oroszország ezen új alapon kész a béke iránt alkudozni. Oroszország még tovább megy, s kijelenti, hogy kész viszályát az európai congressus szabályo­zása elibe terjeszteni. Minek kell lennie ezen európai congressusnak, egyfelől Paris és London között, más­felől Bécs és Berlin között az újabb időben többfélekép vitatták, és a nyugati hatalmak békeszerettetőket e tekin­tetben is kitüntették. A nyugati hatalmak azt akarák, hogy a bécsi értekezlet, az 5 nagy­hatalom és Török­ország fölhatalmazottaiból összeállítva, mely utóbbi­­ szerint először jelennék meg az európai tanácsban, a békét az Oroszországtól elfogadott négy béke­pont alapján tárgyalnák. A német nagy­hatalmak ebben megegyeztek, csak egy fontos módosítást indítványoz­tak. A bécsi értekezlet, ne 6, h­a­n­e­m 7 föl­hat­al­maz­o­ttb­ól álljon, abban a német Bund is képviseltetvén. Fölfoghatni, hogy a congressus ezen összeállítása mi kedvező volt Orosz­országra nézve, és sok jegyzéket váltottak, míg végre Páris­ és Londonban ezen engedményre is elhatároz­ták magukat. Mennél fenyegetőbbeknek látszanak a csatatéri események, a diplomatia az események szálait annál szilárdabbal tartja kezei közt, és ha a fentebbi részletek, melyeket a párisi diplomatiai körökben ki­csinált dolognak tartanak, valósulni fognak, úgy mi a megoldás küszöbén állunk. És mégis Európának soha sem volt harcziasb tekintete ! Nem tudhatni, várjon az ily megoldás a viszályos kérdés megoldása fogna-e lenni, de békére fog vezetni, és ez a főkérdés, mint nem rég a „Journal des Débats“ mondá. Ha St. Ar­naud a diplomatia számítását keresztül nem húzza, minden jól mehet, s aggódhatni-e miatta, a nagy pom­pával kikürtölt krimi expeditió elhalasztása után ? A véletlen eddig is nagy szerepet játszott a keleti kérdésben, de legyen az az eset, hogy a dolgok úgy érzi !»Sta­­ kelberg tábornok orosz katonai fölhatalmazott , Pas­­ki­e­v­i­cs herczeg által távirdai után, rögtön Varsóba hivatott. Ha a levelező nem téved, Stakelberg gróf­nak az ausztriai hadsereget és ennek fölállítását és mozgalmait illető vizsgálódásai fognak tanácskozás alá vétetni.

Next