Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)

1854-09-19 / 1357. szám

nyújthat nekünk, — m­ás szaval­ás előre föltéve, hogy nem állott hatalmában nekünk fegyverszünetet biztosí­tani, óhajtottuk tudni : váljon legalább az egyszer vég­rehajtott kiürítés, s a nyugati hatalmak irányában tőle elvállalt kötelezettségek következetes teljesítése után számíthatnánk-e arra, hogy megszünendik amazokkal azon nyíltan helyeslett szándékban, miszerint Oroszor­szág erkölcsi és anyagi megaláztatása idéztessék elő, közösen munkálni. Egyszersmind és tanújeléü­l békés szándékainknak, szinte készeknek nyilatkozunk, előre már az ápril 9-kei jegyzőkönyv elveihez járulni. A­helyett, hogy a nyilatkozatokra, vagy inkább tuda­kozásokra, melyek közvetlenül Ausztriához voltak in­tézve, Ausztria egyenesen válaszolna, szükségesnek hitte az ügyet előbb a nyugati hatalmak elé terjeszteni, s ezek elhatározásatul tenni függővé azon elhatáro­zást, melyet mi csupán tőle vártunk. Világos volt, hogy azon áldozat, melyet mi az ő kü­lönleges és egész Németország érdekeinek hozni készek valánk, Francziaország és Anglia előtt becseset nem bírhatott, és hogy e két udvar, melyek czélja, a háború meghossza­bbitása által Oroszországot megalázni és gyön­gíteni, nem leend hajlandó a kiengesztelés ösvényére lépni. Ez, fájdalom, Eszterházy grófnak velünki közlemé­nye által igazolva is jön. Az ausztriai kabinet most valósággel nekü­nk a párisi és londoni udvarokkal tartott értekezletei eredménye­­képen uj békeföltételeket küld által, melyek, mi az alakot illeti, a becsületteljes elfogadásra legkevésbbé alkalmas modorban szerkesztvék, s melyek értelme fö­lött nem csalódhatunk, miután a franczia kormány val­­­lomása szerint, mikép a bécsi udvarhoz menesztett válaszának hivatalos közzététele által kétségtelenül bebizonyul, az, mi az „európai egyensúly érdeke"* alatt értetik, nem jelent egyebet, mint valamennyi korábbi kötmény­ünk megsemmitését, szétrombolását a flottás telephelyeknek, a­melyek minden egyensúly hi­ánya következtében, mint mondatni halljuk, az ozmán biro­dalom elleni folytonos fenyegetésül szolgálnak, — s az orosz hatalomnak a Feketetengeren­ korlátoztatását. Íme ezek azon alapok, miket az ausztriai kor­mány nekünk ajánl, s ámbár int bennünket, misze­rint azokat föltétlenül fogadnék el, mégis szükségesnek tartja tudatni velünk, hogy a tengeri hatalmak azokat részükről koránsem tekintik elhatározottaknak és vég­érvényeseknek, és fentartják maguknak azokat alkalmas időben s a háború változó esetei szerint módosítani, olyképen, hogy az alapok általunk­ elfogadása nem lenne elégséges, nekünk csak az ellenségeskedések felfüggesztésére is biztos kilátást nyújtani. Az még to­vább is megy : kinyilatkoztatja t. i., hogy ezen alapok véleménye szerint a jegyzőkönyv elveiből folynak s hogy azok egy tartós és szilárd béke szükséges fölté­telei. Ezen értelemben kijelenti nekünk, miszerint ő tökéletesen csatlakozik azokhoz, sőt a nyugati hatalmak irányában már azon formaszerű­ kötelezettséget is elvál­lalta, hogy velünk semmi más alapon alkudozni nem fog. Ily viszonyok közt reánk nézve fölöslegessé lesz : föltételeket venni vizsgálat alá, melyek ugyanakkor, midőn létetnek nekünk, ingók­ és változandóknak je­lentetnek ki,­­ föltételeket, melyek, ha úgy maradná­nak, mikép azokat most elénk teszik, már egy a hosszú háború viszontagságai által meggyöngült Oroszországot fognának sejtetni, és melyek, ha a körülmények változó hatalma bennünket valaha kényszeríthetne az azokba egyezésre, távol attól, hogy Európának (mikép az ausztriai kormány hinni látszik) szilárd, egyszersmind állandó békét biztosítsanak, e békét csak végnélküli bonyodalmaknak fognák áldozatul venni. Midőn a császár, mikép cselekvők, a jegyzőkönyben letett elvekhez járult, nem volt szándéka azokat úgy értelmezni, mint valóban értelmezik. Miután most azon rendkívüli áldozatnak (le sacrifice immense), melyet mi Ausztria és Németország külön érdekeinek hozni ké­szek valánk, ausztriai részről adandó, minden kárpótlás nélkül kell maradnia; és mivel Ausztria, a­helyett hogy abban módot látna az ő addigian elvállalt kötelezett­ségei alól felszabadulásra, épen ellenkezőleg még erő­sebb és terjedtebb kötelezettségek által hitte magát az irányunkban ellenséges hatalmakhoz csatlakozandó­­nak , ennélfogvást élénken sajnáljuk, hogy legutóbbi közleményeire nem hajolhatunk. Mi úgy hiszszük, hogy jelen helyzetünkben a becsületünkkel megférő ígérvé­nyek mértékét kimerítettük, és mivel a mi őszinte bé­kés szándékaink elfogadtatást nem találtak, részünkről nincs egyéb hátra, mint szükségtől kényszerítve, magát az elleneink által választott utat követni, azaz , hason­lókép mint ők, a háború változó eseteire bízni az alku­dozások végérvényes elhatározásának gondját. Az ausztriai kormány már értesítve van, miszerint indokok, melyek csupán stratégiai szükségességből folynak, bíz­ták reá a császárt : megparancsolni csapatainak, hogy a Pruth mögött foglaljanak állást. E szerint határainkra visszatérve és magunkat védőleg tartva, fogjuk ezen állásban elvárni, hogy méltányos nyilatkozatok nekünk megengedjék a béke iránti óhajtásainkat méltóságunk­kal és politikai érdekeinkkel megegyeztetni, s midőn mi, részünkről mellőzni fogjuk, hogy saját ösztönünk-­­ ből a bonyodalmak szaporítására alkalmat szolgáltas-­­­sunk, egyszersmind el vagyunk tökélve : birtokunkat az idegen támadások ellen — bármely részről jöjenek­­ is azok — elhatárzottan védeni. Excellencziád kegyes leend a jelen sürgönyt Bud­ gróf úrral közölni. Fogadja ön stb. (aláírva) Nesselrode.“­­ KÜLFÖLD. Francziaország. p &­r 1 8, sept. 13. E­g­y f­o­n­t­o­s, j­ó­l­ lehet szomorú esemény csak e napokban, jutott a közönség tudomására. Tud­ni­llik a lillei vasút azon részén, melyen a c­s­á­­­ szárnak el kellett menni, pokolgépet fe­deztek föl, mely egy közel fekvő cserjés-­­ben villanyüteggel való összeköttetésben­ és ezáltal süttetett volna el. A föllobba­­nás oly nagy pusztítást okozott volna,­­ hogy irtóz­at nélkül nem lehet rá gondol­ni. Az egész készület rendkívül költséges.­­ Czartoryski h­ adreszt intézett a lengyelekhez,­­ melyben inti őket, h­ogy mindenütt csendesen visel­ik magukat és az események folyamát várnák be. Abban egyszersmind dicséri a Lengyelországban uralkodó nyu­galmat, és abban nem a kimerülés vagy kihalás, hanem a nemzet létező erejének jelét látja, mely magát kímél­ni tudja, hogy a maga idejében annál nagyobb erélyt fejthessen ki. B o u l o g n e, sept. 12. Ma a császár az ambleteusei tábort nézte meg. A menet Capecuret reggel korán hagyta el, sebes vágtatva, négy kocsival. A császár kí­sérőivel együtt Himilleben lóra fu­t. Mihelyt az amble­­teusi magaslaton megjelent, Guesviller és Bores-­­ i tákok, kik őt a csatarendben fölállított csapatok élén várták, elibe ugrattak, és miután rendesen szemlét tar­tott , a tábort apró részleteiben megtekintette, hol a császár a sátorokba lépett, s ott a tisztekkel és katonákkal beszélgetett. A 29 dik gyalogezred táborutczájában sokáig állt egy katona naiv mesterműve előtt, ki őt minden utasí­tás nélkül meglehetős jól eltalálta először lovon ülve,­­ azután mint szobort. Egy második Angelo Mihályt egy második Anchio sono pitterével véltek fölfedezni. Ma este a tábor tábornokai és törzs­tisztei a császár­­­­nál ebédeltek. Pária, sept. 13. Több angol lap,valamint a „Jour.­­ des Debats*" is egy toastról szólott, melyet a francziák­­ császára mondott volna az Albert hg tiszteletére adott­­ lakomán. Boulogneból érkezett hírek szerint ama lapok igen nagy mértékben valának ntystificálva. Miután ezen­­ toast a valószínűtlenségek bélyegét hordozta magán,­­ méltán csodálk­ozni, lehet, hogy a­­ Journ. des Debats,a­­­mely jó tapintata miatt oly nagy h­örben áll, ezúttal oly­­ feltű­nőleg engedd magát elámittitni.— Baraguay , d'H i 11 i e r s­tbk ma ide me­gérkezett. Pár­is , September 15. M.,drioe Leb­on­, Morny­­­ur Aspasiájának sálonjában két nap előtt többi közt a­­ következő tárgyak, mint a mostani nézetek csalhatlan­­ eredményei jöttek szóba s állapíttattak meg : Először :­­ Szebasztopol bevétele után It. A­n­n­a­u­d tdnagy Sze­­­bisztopol herczegévé fog ism­er­eztetni,— ez uj lépés a II­­dik Napoleon császár által alkotandó uj nemesség­hez ! Másodszor : Hogy a császár és császárné Viktó­ria királynét Windsor castleban meglátogatni fogják, és harmadszor: neki azon örvendetes hírt adandják tud­­tul, hogy Eugénia császárné érdekes állapotban van. Baraguay d’Hilliers tábornok, ki Ledsundban hajóra szállása pillanatában értesült tábornagggyá kinevezte­téséről, és Danzigba érkeztekor ugyanott a császár se­géde kezéből vette át a tábornagyi palotát, tegnapelőtt érkezett ide, s tegnap reggel azonnal a császárhoz sie­tett Boulogneba. A „Constitutionnel“ a császárnál tett látogatásairól, melyeknek „Boulogne­ congressus“ nevet, ad, itt hosszú czikkben dicsőíti ezen események magas európai jelen­tőségét, melynél örvendetes , az uj császárságnak álta­lában békés érzületei és terveire utalást folytonosan feltalálni. — Nem koronákat elajándékozni — mond a „Constitutionnel“ — állított III. Napoleon 500,000 em­bert talpra, hanem megakadályozni egy igazságtalan ambitio győzelmét,­­ a gyöngének pártolója s a jognak utalmazója az, kit a fejedelmek Boulogneban üdvöz­lőttek. Ifjgybritennia- London, septemb­e 1. Itt általáno­san azon meggyőződést táplálják, hogy a partraszállás, ha mindjárt makacs harcz után is, de szerencsésen fog megtörténni, hogy az orosz csapatok, melyek Szebasz­­topol ostromát és megtámadását száraz részről akadá­­lyozandók, le fognak győzetni; hogy Szebasztopol, ha mindjárt nagy áldozatokkal is, be fog vetetni, az orosz flotta felégettetni vagy elfoglaltatni és Krivoia megszál­­latni. Ámde viszont kérdezik : miért kezdenek e válla­lathoz oly későn és majdnem közvetlenül a Feketeten­ger rendes őszi viharai előtt, valamint korábban azt sem foghatták meg, miért nem mentetett föl Szilisztria az ostrom alól, s a szövetséges hadsergek miért nem lépték át a Danát. Az ellenzéki hírlapok színte fölkap­ják e thémát , Szebasztopol bevételét hypothesisnek veszik, és kérdezik : mi van az állás nyelve , ha talán ismét úgy szándék eljárni, mint Bomarsundban, s az oroszoknak megengedni, hogy Szebasztopolt télen is­mét megszállhassák. A nagyobb közönség az ellenzéki hírlapokat e téren nem követi. Számítgatják értékét ama roppant készleteknek, melyek e nagy orosz arsenál elfoglalása által szü­kségkép a szövetségesek kezeibe esnek; felfogják, hogy az orosz flotta szétrombolása a török birodalom függetlenségére nézve nagyobb argu­mentum lenne, mint bármely diplomatiai jegyzékváltás idézhetne valaha elő, s reményük, hogy a német ha­talmak határozottabban lépendnek föl Oroszország el­len, ha Oroszország egyszer ezen veszteséget szen­vedni fogja.­­ Meglehet, hogy Oroszország Moszkova tűzvészének régi heroicus példáját ismételendi és Odes­­sát és Szebasztopolt elhamvasztja, mielőtt e két város a nyugati hatalmak kezeibe jut. Hanem ezen tény nem azon föltételek alatt történik többé, mint Moszkova borzasztó égése, egy pusztaság közepett, s mint egy zsákmány nélküli győzelemnek, s egy vég és eredmény nélkül befejezett hadjárat rémes iróniája és kigúnyo­lása. Odessa és Szebasztopol városok égését nem fogná a tél dermesztő szigora s nem az ellenség földön általi visszavonulás kényszerűsége kisérni. Szebaszto­pol megsemmisülése — történjék ez akár Oroszország kétségbeesése, akár pedig a szövetségesek győzelme által — annyi, mint Európa megszabadulása a moszko­­vita hatalom fenyegető túlsúlyától; az továbbá a feje­delemségek felszabadulása Oroszország úgynevezett protectorsága alól, az Oroszország és Porta közötti minden kötmény megsemmisülése; az a Duna szabad­sága, mely ez által német folyammá lesz *); az emanci­patioja és nagysága Ausztriának, és nagy Péter politi­kai testam­entomának szétszakittatása. Oroszország, ezen győzelem által, ismét csak ázsiai hatalom lenne. (?) s a 19 dik század aztán a békét megnyerte. Krimia bevételének nem mintha Oroszországot okvetlenül kényszeritnie kellene , hogy engedjen s a nyugoti ha­talmak minden föltételeibe egyezzék bele, azaz , hogy mondjon le s nem, Oroszt­rszá­g védelmi ereje sokkal szivósabb és hatalmasabb; politikájára nézve talán szükségesség, hogy végső ellenállási eszközeit kime­rítse, s a háboru"ily módon még maga Szebasztopol­­ bev­étele után is tarthat. He­em Oroszország aztán oly harczos leend, kinek egyik karja el van lőve s neki végre elesni kell. Egy hét óta a hírlapokban hasztalan keressük ama dühös epistoláka­t, melyeket Urgahardt Dávid különben minden nap majd a Meriting Herald's kiadójához, majd Schamylhoz, majd Lajos Napóleonhoz, majd a coalitioi miniszté­riumhoz, majd a Zoltánhoz intéz, kihez rendesen azt kiviltotta hogy Anglia és Francziaország­ot elárulja és adja. Tévedés volna föltennünk, misze­ *) Nehogy a Duna nemzetisége felett azon országok, melyeken keresztül foly, — össz­evesszenek, legokosabb azt e­u­r­ó­p­a­i vagy középeurópai folyamnak ne­vezni.­­ S­z­e­r­k.­ rint Urqnhardt Dávid talán a Szebasztopol elleni expe­dite által ki van elégítve és most hallgatni kíván. Trr­­guhardt Dávid most csupán falun mulat, részt vesz fiá­nak nászünnepélyiben s több mint egy pohár sherryt ürít a miniszterek bukására s az ő jóbarátinak s cser­kesz földöni jóbarátnéinak jóllétére. Szerencsésnek ér­zem magam, hogy ön olvasóit Erquhardt Dávid hallga­­tagsága felől kielégíthetem, ámde sajnálom, hogy egy itteni lap kérdésére nem adhatok választ, t. i. hogy Cobden Richardból, a béke és gyapjúkereskedés apos­tolából mi lett, és a boldogult békecongressus hol van eltemetve. A men-of-war álgyui, raiscép az angolok költőileg nagy hadihajóikat nevezik, a békeapostolok szelíd susogását túllármázták és megsiketíték. London, sept. 13. A „Chronicle“ megmutatja, mi­­t érint Oláhország népségének mennyi oka van az ausztriaiak bemenetelének örvendeni. Azon hír, mondja a Chr., hogy az ausztriai tábornok gr. Coronini, az olá­hok által lelkesedéssel fogadtatott, úgy látszik, hogy még megerősítést kíván. Mi az oláhoknak e pontot il­lető hangulatáról majd nem sokára jobban leszünk ér­tesülve, és ránk nézve nem lesz semmi csalódás, ha hallani fogjuk, miszerint ezen esemény nálunk túlságos elragadtatást nem idézett elő. Könnyen megfogható, miszerint a fejedelemségek népségének bármi idegen hatalom sergeinek jelenlétét némi türelmetlenséggel kell hordol­nia, és szomorú sorsa fölött panaszkodhatik, mely őt egy katonai megszállástól azért menti meg, hogy egymás alá vesse. Ezzel azonban csak az monda­tott, hogy az orosz invasio nagy utó­ájdalmai csupán a c­­ár seregeinek eltávozásával nem szűntek meg érez­hetők lenni, és hogy még darab időnek el kell telni, m­o ig az az állapot, mely a Pruth átlépése előtt létezett, ismét helyreállítható lesz. Azonban a Dunafejedelem­­ségek helyzetében már is nagy javulás állott be. Elő­ször is az idegen csapatok száma ottan nagyon megke­­vesíttetett. Oláhország a 120—130,000 orosz helyett csak 30,000 ausztriait kapott. Ezenkívül az előbbiek a nekik kiszolgáltatott élelmi­szerekért jelentékeny men­nyiségű érvénytelen papírpénzt hagytak hátra, míg utódaik azon czéljukat nyilvánították, hogy mindenért, mire szükségök van, teljes értékben fizetnek, s nekünk semmi okunk sincs ezen ígéret pontos teljesítését kétség­be vonnunk. Oláhország jelen helyzete sokkal távolabb van attól, minőnek egy hazafias polgár azt kíván­hatná , de meg kell gondolniok, hogy az még ro­­szabb lehetett volna. A londoni sajtó egy részének kedvenc­ terve szerint az oroszok Omer pasa vitéz csa­patai által lettek volna kivetendők. Azonban mi sem szól a mellett, hogy ez lehetséges vala.Azoknak, kik oly örömest ismétlik Oltenitza, Silistr­a és Gyurgyevo neve­ket, nem kell felednünk, miszerint egy hadsereg, azon vitéz tettek daczára, melyek által ama helyeket neve­zetesekké tévő, egészen különböző természetű vállala­tokra képtelen lehet. És ha Omer pasa hadseregéről­ véleményünkben még olyan vérmesek leszünk is, az oroszokat egy hadjárat folyta alatt semmi esetben sem verhette volna ki. E szerint ha Oláhország gondolat­­lan barátainak véleménye szerint ment volna a dolog, akkor a szerencsétlen országot elpusztították volna, az bizonytalan ideig ellenséges seregek csatamezeje lévén. Minden védhető hadállást ostromoltak és ismét ostro­moltak volna. Városokat és falukat oroszok és törökök fölváltva leégettek volna, hogy azokat tarthatlanokká tegyék. A vetéseket letaposták, minden marhát levág­tak vagy elhajtottak volna. Szóval, mindezen baj, mi tízszer nagyobb lett volna, mint az eredeti orosz meg­szállás, most Oláhországról el van hárítva. . . Egy eszélyes politikus sem ignorálhatja Ausztria létezését, mint kormányunk bizonyos kritikusai ajánlhatták. Mind­egy, tetszik vagy nem tetszik, Ausztria egyszer ott van, és mi a fejedelemségeket illeti, hatalmasabb , mint bármely európai állam. Oly fejedelemnek, ki 300,000 emberét könnyen Moldva- és Olaszországba tol­hatja , ezen tartományok pacificatioját illetőleg szükségkép szavazattal kell bírnia. — Még azon eset­ben is, ha Anglia és Francziaország azon emberiek ezért helyeslik, hogy az oroszokat és törököket egye­dül hagyják a fejedelemségekért küzdeni, a harcz játé­ka Ausztria engedelme nélkül meg rem történhetett volna, ő nyomatékosan kijelentette, hogy ellenséges seregek jelenléte a Dunafejedelemségekben nemcsak saját, hanem egész Németország érdekeit koc­káztatja; ő tehát beavatkozási jogát minden esetre érvényesítette volna. Ezen borzasztó hatalom (formidable power) te­hát főtényező volt mindazok számításaiban, kiket a há­ború vezetése illet. Ausztria ereje és hadállása paran­csolja, hogy minden mozgalomban utána irányuljanak. (Más alkalmakkal a kormányközlönyök azt erősítik, mi­szerint a szövetségesek Ausztria határozataira vonat­kozás és tekintet nélkül operálnak­. London, sept. 13. Jelenleg a Feketetengeren folyamatban levő nagy expeditionak csalóka nevet ad­nak, ha azt Szebasztopol elleni expeditionak nevezik. Ott épen nem czéloznak csupán a krimiai vár elleni csapásra, sőt inkább főczél, melyet a szövetségesek szemek előtt tartanak, az egész félsziget elfoglalása. Csak ha ezen czél el van érve,csak ha Krimia tartós meg­szállása biztosítva van, fogják Szebasztopolt rendszeres ostrom alá venni. Mindenek előtt anyagi biztosítékot akar­nak kezeik között, s nem elégesznek meg járművek leron­tásával, melyek viszont helyreállíthatók, hajók elége­tésével, melyek ismét fölépíthetők. A feketetengeri hadjárat e szerint ellenkezője leend a balti tengerinek. A keleti tengeren csak pillanat­­csapás, egy elszigetelt vármű megsemmisítése és semmi kísérlet a meghó­dított megtartására — a Pontuson pedig a czél : hosz­­szabb időre magukat szilárd helyzetbe tenni; oly czél, mely Szebasztopol kőfalait, ha egyszer a szövetségesek kezébe estek, Bomarsund sorsától megmentendő Az expeditio parancsnokai tehát lassan és biztosan fognak elémenni, és azok ismét csalódni fognak, kik azt gon­dolják, hogy a háború és kikerü­lhetlen végzet nem mennek elő, ha a távírda minden nap nem hoz egy döntő hírt. A hajóhadtól minden nap indul gőzös Konstantdnápolyba és hírnök rendesen fog a szárazon Bécsbe küldetni. A Koburgoknak Lajos Napoleonnak alkudozásai fe­lől mindinkább hallani érdekes részleteket. Azon be­szélgetés eredménye, melyet Leopold király a csá­szárral tartott­, nemsokára a belga alkotmányviszonyok bonyolódásában fog kitűnni. Belgium alkomá­­nyos élete — az, melyről 1848-ban azt mondották, hogy az országot a forradalomtól megmentette — most krízisbe jutott. A pártok egymást, majd nem el­lensúlyozván képtelenek, hogy keblekből kormányt te­remtsenek ; már Brouckere minisztériuma parla­­m­entenküli volt, az a kamarák és kamarai többségekre való tekintet nélkül neve­ztetett ki; a király most csak következetes maradhat ez ily módon a kinevezéshez. Na­póleonnak az alkotmányos kormányrendszer becséről­ nézeteit ismerik, ismerik kívánságát, s szomszéd Bel­giumot attól megtisztítani,mit ő az „anarchia“-val egy­­jelentésűnek tart, tehát nincs benne valószínűtlenség, ha beszélni fogják, hogy Napóleon a belga király­nak benső összeütközések esetére erkölcsi és anya­gi gyámolítását ígérte. Mi A­lb­ert­hynek és Napóleonnak Spanyolország miatti beszélgetését illeti, mindketten kölcsönösen fel­áldoznák kedvenc­ követelőiket. Ha Izabella királynő és leánya lehetleneknek mutatkoznának, akkor Mont­­pe­nsier hgnőnek legközelebbi joga lenne a trónra, és Anglia hajlandó volna őt támogatni, minthogy az utrechti kötés előfeltevései, melyek régebben lord Pal­­merstonnak tiltakozásra anyagot szolgáltattak, a Fran­­cziaországban alakult új dynastiával, többé nem létez­nek. Napoleon ellenben a Don Carlos családnak mind az elleni heves gyülölsége miatt, mi orleanista, Montomolin grófot kegyelné. Mindezen combina­­­­tiok lehetlenségei fölött Boulogneban egyetérteni lát­szottak; e helyett abban egyeztek meg, hogy köze­lebbről megkíséreljék, vájjon a katonai elemnek erősítése által Izabella trónja nem volna e gyámo­­lítható. Mindazok, kik a mai „Times“-al reméltették, hogy a sir Ch­arles Napier visszatértéről­ hír alaptalan, a „Globe“ félhivatalos czikke által megcsalatva érzik magukat, mely kereken kimondja, hogy Sir Charles visz­­szatér, a kormánynak elég oka van ezt így határozni. Sir Charles a Sundot mégis úgy tudja biztosítni, hogy az oroszok majd elvesztik kedvüket kirándulásokat tenni. London, sept. 14. Ma érkeztek ide az első tá­virati tudósítások a várnai expeditiós flotta mozgalmairól; ezen tudósítások 4 vagy 5 sürgönyből állanak, melyek azonban, az elindulási napot illetőleg igen különböznek egymástól. Tényekről semmi nagyobb jelentőségűt nem írhatunk. A Times és Chronicle obligát szemszélődéseiket, h­amaz a legújabb orosz okmányhoz, mely a nyugati követekkel a bécsi kabinet által közleltetett, imét pedig a porosz körjegyzékhez — csatolják. A Chronicle, változás kedvéért, több föl­­tétlen bizalmat mutat Ausztria irányában, mint a Ti­mes, pedig más alkalmakkal ez megfordítva szokott lenni. — Poroszországnak — úgymond a Chronicle, — érezni kell, hogy a többi hatalmakkal szemben, a keleti kérdésben bizony igen szomorú szerepet játszik, s mi legkevésbbé sem csodálkozunk azon, hogy annyira óhajt a tettek színteréről lelépni. Legalább úgy látszik, ez az értelme a porosz köriratnak, mely a külföldi kö­vetekhez menesztetett. E köriratot azonban csak az „Independance“ kivonata után ismerjük. Meg kell valla­nunk, hogy a legközelebbi alkudozások éjszaki Német­ország államférfiainak jó hírét nem igen nagy mérték­ben nevelték, s bármily nagy legyen is ezen ország a speculative philosophiában, gyakorlati ügyességgel biró férfiakban igen nagy hiányt látszik szenvedni. Lehet, hogy Manteuffel úr tiszta fogalmakkal bir, kifejezései azonban szerfölött homályosak. E czikk második részé­ben intetik Poroszország, vegyen példát Ausztriától, egyszersmind megjegyzi: „Ausztria igen eszélyesen fog cselekedni, ha az ellenségeskedéseket a legköze­lebbi hadjárat kezdetéig elhalasztandja.“ Ez alatt a nyugati hatalmak „lassan előre“ mennek.­­ A „Daily News“ Páriából tudni akarja, hogy St. Arnaud maga egyedül sürgette konokul a Szebasztopol elleni expeditiót, még pedig, mint mondják, azon féle­lemből, hogy a franczia csapatok közt lázadás törhetne ki. N a p o l e o n h, mint a franczia császár rokona, és Cambridge hg, mint az angol királynő unokatest­vére , kik a kabinetek szándékait igen jól ismerik, sok ideig határozottan a „merész vállalat“ ellen valának, melyet ha győzelem koronázand, egyedül a csapatok­nak köszönhetni, s a kormányok kényszerítve leendnek saját akaratuk ellen is győzedelmeskedni. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A Szebasztopol elleni expeditio f. hó 9-kén Isza-Adassi szigethez ért, s 10-kén onnan a Krimia elleni hadműködések megkez­dettek. A száraz­ csapatokkal ellátott hajóosztály egy­szerre fogja Krimiában, éjszakra Szebasztopoltól, a ki­szállást megkísérteni. A kisebb gőzösök Ilan­ Adassi és a krimiai part közt fokozatosan felállittatnak s mintegy mozgó hidat képezendnek. A nélkülözhetőbb szerekkel el­látott kisebb szállítóhajókblan­ Adaisiban maradnak, mig a partra szállás eszközölve nincs. Az expeditio hadmű­­ködési terve, melyet St. Arnaud frigy dolgozott ki s me­lyet a haditanács többsége elfogadott, a még jókor Várnába érkezett angol tábornok Burgoyne helyes­lését nem nyerte meg egész terjedelmében; ő Ha­­melin admirál nézetéhez csatlakozott, ki nem he­lyesli a terv minden pontjait, mely szerint a szö­vetségesek támadása Szebasztopol ellen végbe men­ne. Mindamellett a nagy armada Szambul , Bur­­gasz, Várna és Baltsíkból sept. elején (­ től 7-ig) ked­­vező szél mellett vitorlára kelt. St. Arnaud minden franczia katonát az ő századparancsnoka által megkér­deztetek, várjon az expeditióban mint önkénytes akar-e részt venni. Természetesen egy sem találkozott, ki nemmel felelt volna. L. Raglan , sokkal tapintattelje­­sebben,Tiem intézett ily felszólítást katonáihoz. A vár­na­i és­­ a 11 s­­­ki tudósítások különben egy cseppet sem kételkednek az expeditio kedvező sikerében. A terv nagyszerűségéről, a válogatott igen drága hadsze­rek sokaságától, a borzasztó flotta harczias méltóságá­tól, végre az összes csapatok halálmegvetésétől any­­nyira el vannak ragadtatva, hogy lelkükben a keresz­tény mohamedán zászlókat és lófarkat m­ár­is Szebasz­topol, Kaffa és Anapa romjain kitűzve látják. Azt is állítják, hogy a Dnieper torkolatánál fekvő orosz vár Cherson ellen is, hol egy orosz hajó-arzenál létezik, működni fognak s aztán Aleskiből Perekop felé táma­dólag előhaladni s azon tengerszorost megszállni. E terv szerint hódította meg Milnich orosz tringy­is Tauria félszigetet. Noworossuak várának meghódítása u­tál pedig állandó összeköttetést akarnak szir­­kaszsziával létesíteni. Az expeditionak ekkorig az idő szerfelett kedvez, azonban a kisebb szerű­ szeren­csétlenségeket nem kerülhetik el az egyes hajók. Ilan­ Adassinál egy angol és két franczia hajó zátonyra fu­tott; a várnai kikötőben pedig a Susdaver török hajó, kapitányának ügyetlensége folytán, erős szélroham által löket­ve, két ágyunaszádot felborított; az ezeken levő 160 zuárból­­ a hullámokban lelte halálát; a

Next