Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-19 / 1357. szám
nyújthat nekünk, — más szavalás előre föltéve, hogy nem állott hatalmában nekünk fegyverszünetet biztosítani, óhajtottuk tudni : váljon legalább az egyszer végrehajtott kiürítés, s a nyugati hatalmak irányában tőle elvállalt kötelezettségek következetes teljesítése után számíthatnánk-e arra, hogy megszünendik amazokkal azon nyíltan helyeslett szándékban, miszerint Oroszország erkölcsi és anyagi megaláztatása idéztessék elő, közösen munkálni. Egyszersmind és tanújeléül békés szándékainknak, szinte készeknek nyilatkozunk, előre már az ápril 9-kei jegyzőkönyv elveihez járulni. Ahelyett, hogy a nyilatkozatokra, vagy inkább tudakozásokra, melyek közvetlenül Ausztriához voltak intézve, Ausztria egyenesen válaszolna, szükségesnek hitte az ügyet előbb a nyugati hatalmak elé terjeszteni, s ezek elhatározásatul tenni függővé azon elhatározást, melyet mi csupán tőle vártunk. Világos volt, hogy azon áldozat, melyet mi az ő különleges és egész Németország érdekeinek hozni készek valánk, Francziaország és Anglia előtt becseset nem bírhatott, és hogy e két udvar, melyek czélja, a háború meghosszabbitása által Oroszországot megalázni és gyöngíteni, nem leend hajlandó a kiengesztelés ösvényére lépni. Ez, fájdalom, Eszterházy grófnak velünki közleménye által igazolva is jön. Az ausztriai kabinet most valósággel nekünk a párisi és londoni udvarokkal tartott értekezletei eredményeképen uj békeföltételeket küld által, melyek, mi az alakot illeti, a becsületteljes elfogadásra legkevésbbé alkalmas modorban szerkesztvék, s melyek értelme fölött nem csalódhatunk, miután a franczia kormány vallomása szerint, mikép a bécsi udvarhoz menesztett válaszának hivatalos közzététele által kétségtelenül bebizonyul, az, mi az „európai egyensúly érdeke"* alatt értetik, nem jelent egyebet, mint valamennyi korábbi kötményünk megsemmitését, szétrombolását a flottás telephelyeknek, amelyek minden egyensúly hiánya következtében, mint mondatni halljuk, az ozmán birodalom elleni folytonos fenyegetésül szolgálnak, — s az orosz hatalomnak a Feketetengeren korlátoztatását. Íme ezek azon alapok, miket az ausztriai kormány nekünk ajánl, s ámbár int bennünket, miszerint azokat föltétlenül fogadnék el, mégis szükségesnek tartja tudatni velünk, hogy a tengeri hatalmak azokat részükről koránsem tekintik elhatározottaknak és végérvényeseknek, és fentartják maguknak azokat alkalmas időben s a háború változó esetei szerint módosítani, olyképen, hogy az alapok általunk elfogadása nem lenne elégséges, nekünk csak az ellenségeskedések felfüggesztésére is biztos kilátást nyújtani. Az még tovább is megy : kinyilatkoztatja t. i., hogy ezen alapok véleménye szerint a jegyzőkönyv elveiből folynak s hogy azok egy tartós és szilárd béke szükséges föltételei. Ezen értelemben kijelenti nekünk, miszerint ő tökéletesen csatlakozik azokhoz, sőt a nyugati hatalmak irányában már azon formaszerű kötelezettséget is elvállalta, hogy velünk semmi más alapon alkudozni nem fog. Ily viszonyok közt reánk nézve fölöslegessé lesz : föltételeket venni vizsgálat alá, melyek ugyanakkor, midőn létetnek nekünk, ingók és változandóknak jelentetnek ki, föltételeket, melyek, ha úgy maradnának, mikép azokat most elénk teszik, már egy a hosszú háború viszontagságai által meggyöngült Oroszországot fognának sejtetni, és melyek, ha a körülmények változó hatalma bennünket valaha kényszeríthetne az azokba egyezésre, távol attól, hogy Európának (mikép az ausztriai kormány hinni látszik) szilárd, egyszersmind állandó békét biztosítsanak, e békét csak végnélküli bonyodalmaknak fognák áldozatul venni. Midőn a császár, mikép cselekvők, a jegyzőkönyben letett elvekhez járult, nem volt szándéka azokat úgy értelmezni, mint valóban értelmezik. Miután most azon rendkívüli áldozatnak (le sacrifice immense), melyet mi Ausztria és Németország külön érdekeinek hozni készek valánk, ausztriai részről adandó, minden kárpótlás nélkül kell maradnia; és mivel Ausztria, ahelyett hogy abban módot látna az ő addigian elvállalt kötelezettségei alól felszabadulásra, épen ellenkezőleg még erősebb és terjedtebb kötelezettségek által hitte magát az irányunkban ellenséges hatalmakhoz csatlakozandónak , ennélfogvást élénken sajnáljuk, hogy legutóbbi közleményeire nem hajolhatunk. Mi úgy hiszszük, hogy jelen helyzetünkben a becsületünkkel megférő ígérvények mértékét kimerítettük, és mivel a mi őszinte békés szándékaink elfogadtatást nem találtak, részünkről nincs egyéb hátra, mint szükségtől kényszerítve, magát az elleneink által választott utat követni, azaz , hasonlókép mint ők, a háború változó eseteire bízni az alkudozások végérvényes elhatározásának gondját. Az ausztriai kormány már értesítve van, miszerint indokok, melyek csupán stratégiai szükségességből folynak, bízták reá a császárt : megparancsolni csapatainak, hogy a Pruth mögött foglaljanak állást. E szerint határainkra visszatérve és magunkat védőleg tartva, fogjuk ezen állásban elvárni, hogy méltányos nyilatkozatok nekünk megengedjék a béke iránti óhajtásainkat méltóságunkkal és politikai érdekeinkkel megegyeztetni, s midőn mi, részünkről mellőzni fogjuk, hogy saját ösztönünk- ből a bonyodalmak szaporítására alkalmat szolgáltas-sunk, egyszersmind el vagyunk tökélve : birtokunkat az idegen támadások ellen — bármely részről jöjenek is azok — elhatárzottan védeni. Excellencziád kegyes leend a jelen sürgönyt Bud gróf úrral közölni. Fogadja ön stb. (aláírva) Nesselrode.“ KÜLFÖLD. Francziaország. p &r 1 8, sept. 13. Egy fontos, jól lehet szomorú esemény csak e napokban, jutott a közönség tudomására. Tudnillik a lillei vasút azon részén, melyen a csá szárnak el kellett menni, pokolgépet fedeztek föl, mely egy közel fekvő cserjés-ben villanyüteggel való összeköttetésben és ezáltal süttetett volna el. A föllobbanás oly nagy pusztítást okozott volna, hogy irtózat nélkül nem lehet rá gondolni. Az egész készület rendkívül költséges. Czartoryski h adreszt intézett a lengyelekhez, melyben inti őket, hogy mindenütt csendesen viselik magukat és az események folyamát várnák be. Abban egyszersmind dicséri a Lengyelországban uralkodó nyugalmat, és abban nem a kimerülés vagy kihalás, hanem a nemzet létező erejének jelét látja, mely magát kímélni tudja, hogy a maga idejében annál nagyobb erélyt fejthessen ki. B o u l o g n e, sept. 12. Ma a császár az ambleteusei tábort nézte meg. A menet Capecuret reggel korán hagyta el, sebes vágtatva, négy kocsival. A császár kísérőivel együtt Himilleben lóra fut. Mihelyt az ambleteusi magaslaton megjelent, Guesviller és Bores- i tákok, kik őt a csatarendben fölállított csapatok élén várták, elibe ugrattak, és miután rendesen szemlét tartott , a tábort apró részleteiben megtekintette, hol a császár a sátorokba lépett, s ott a tisztekkel és katonákkal beszélgetett. A 29 dik gyalogezred táborutczájában sokáig állt egy katona naiv mesterműve előtt, ki őt minden utasítás nélkül meglehetős jól eltalálta először lovon ülve, azután mint szobort. Egy második Angelo Mihályt egy második Anchio sono pitterével véltek fölfedezni. Ma este a tábor tábornokai és törzstisztei a császárnál ebédeltek. Pária, sept. 13. Több angol lap,valamint a „Jour. des Debats*" is egy toastról szólott, melyet a francziák császára mondott volna az Albert hg tiszteletére adott lakomán. Boulogneból érkezett hírek szerint ama lapok igen nagy mértékben valának ntystificálva. Miután ezen toast a valószínűtlenségek bélyegét hordozta magán, méltán csodálkozni, lehet, hogy a Journ. des Debats,amely jó tapintata miatt oly nagy hörben áll, ezúttal oly feltűnőleg engedd magát elámittitni.— Baraguay , d'H i 11 i e r stbk ma ide megérkezett. Páris , September 15. M.,drioe Lebon, Mornyur Aspasiájának sálonjában két nap előtt többi közt a következő tárgyak, mint a mostani nézetek csalhatlan eredményei jöttek szóba s állapíttattak meg : Először : Szebasztopol bevétele után It. Annaud tdnagy Szebisztopol herczegévé fog ismereztetni,— ez uj lépés a IIdik Napoleon császár által alkotandó uj nemességhez ! Másodszor : Hogy a császár és császárné Viktória királynét Windsor castleban meglátogatni fogják, és harmadszor: neki azon örvendetes hírt adandják tudtul, hogy Eugénia császárné érdekes állapotban van. Baraguay d’Hilliers tábornok, ki Ledsundban hajóra szállása pillanatában értesült tábornagggyá kineveztetéséről, és Danzigba érkeztekor ugyanott a császár segéde kezéből vette át a tábornagyi palotát, tegnapelőtt érkezett ide, s tegnap reggel azonnal a császárhoz sietett Boulogneba. A „Constitutionnel“ a császárnál tett látogatásairól, melyeknek „Boulogne congressus“ nevet, ad, itt hosszú czikkben dicsőíti ezen események magas európai jelentőségét, melynél örvendetes , az uj császárságnak általában békés érzületei és terveire utalást folytonosan feltalálni. — Nem koronákat elajándékozni — mond a „Constitutionnel“ — állított III. Napoleon 500,000 embert talpra, hanem megakadályozni egy igazságtalan ambitio győzelmét, a gyöngének pártolója s a jognak utalmazója az, kit a fejedelmek Boulogneban üdvözlőttek. Ifjgybritennia- London, septembe 1. Itt általánosan azon meggyőződést táplálják, hogy a partraszállás, ha mindjárt makacs harcz után is, de szerencsésen fog megtörténni, hogy az orosz csapatok, melyek Szebasztopol ostromát és megtámadását száraz részről akadályozandók, le fognak győzetni; hogy Szebasztopol, ha mindjárt nagy áldozatokkal is, be fog vetetni, az orosz flotta felégettetni vagy elfoglaltatni és Krivoia megszállatni. Ámde viszont kérdezik : miért kezdenek e vállalathoz oly későn és majdnem közvetlenül a Feketetenger rendes őszi viharai előtt, valamint korábban azt sem foghatták meg, miért nem mentetett föl Szilisztria az ostrom alól, s a szövetséges hadsergek miért nem lépték át a Danát. Az ellenzéki hírlapok színte fölkapják e thémát , Szebasztopol bevételét hypothesisnek veszik, és kérdezik : mi van az állás nyelve , ha talán ismét úgy szándék eljárni, mint Bomarsundban, s az oroszoknak megengedni, hogy Szebasztopolt télen ismét megszállhassák. A nagyobb közönség az ellenzéki hírlapokat e téren nem követi. Számítgatják értékét ama roppant készleteknek, melyek e nagy orosz arsenál elfoglalása által szükségkép a szövetségesek kezeibe esnek; felfogják, hogy az orosz flotta szétrombolása a török birodalom függetlenségére nézve nagyobb argumentum lenne, mint bármely diplomatiai jegyzékváltás idézhetne valaha elő, s reményük, hogy a német hatalmak határozottabban lépendnek föl Oroszország ellen, ha Oroszország egyszer ezen veszteséget szenvedni fogja. Meglehet, hogy Oroszország Moszkova tűzvészének régi heroicus példáját ismételendi és Odessát és Szebasztopolt elhamvasztja, mielőtt e két város a nyugati hatalmak kezeibe jut. Hanem ezen tény nem azon föltételek alatt történik többé, mint Moszkova borzasztó égése, egy pusztaság közepett, s mint egy zsákmány nélküli győzelemnek, s egy vég és eredmény nélkül befejezett hadjárat rémes iróniája és kigúnyolása. Odessa és Szebasztopol városok égését nem fogná a tél dermesztő szigora s nem az ellenség földön általi visszavonulás kényszerűsége kisérni. Szebasztopol megsemmisülése — történjék ez akár Oroszország kétségbeesése, akár pedig a szövetségesek győzelme által — annyi, mint Európa megszabadulása a moszkovita hatalom fenyegető túlsúlyától; az továbbá a fejedelemségek felszabadulása Oroszország úgynevezett protectorsága alól, az Oroszország és Porta közötti minden kötmény megsemmisülése; az a Duna szabadsága, mely ez által német folyammá lesz *); az emancipatioja és nagysága Ausztriának, és nagy Péter politikai testamentomának szétszakittatása. Oroszország, ezen győzelem által, ismét csak ázsiai hatalom lenne. (?) s a 19 dik század aztán a békét megnyerte. Krimia bevételének nem mintha Oroszországot okvetlenül kényszeritnie kellene , hogy engedjen s a nyugoti hatalmak minden föltételeibe egyezzék bele, azaz , hogy mondjon le s nem, Orosztrszág védelmi ereje sokkal szivósabb és hatalmasabb; politikájára nézve talán szükségesség, hogy végső ellenállási eszközeit kimerítse, s a háboru"ily módon még maga Szebasztopol bevétele után is tarthat. Heem Oroszország aztán oly harczos leend, kinek egyik karja el van lőve s neki végre elesni kell. Egy hét óta a hírlapokban hasztalan keressük ama dühös epistolákat, melyeket Urgahardt Dávid különben minden nap majd a Meriting Herald's kiadójához, majd Schamylhoz, majd Lajos Napóleonhoz, majd a coalitioi minisztériumhoz, majd a Zoltánhoz intéz, kihez rendesen azt kiviltotta hogy Anglia és Francziaországot elárulja és adja. Tévedés volna föltennünk, misze *) Nehogy a Duna nemzetisége felett azon országok, melyeken keresztül foly, — összevesszenek, legokosabb azt európai vagy középeurópai folyamnak nevezni. Szerk. rint Urqnhardt Dávid talán a Szebasztopol elleni expedite által ki van elégítve és most hallgatni kíván. Trrguhardt Dávid most csupán falun mulat, részt vesz fiának nászünnepélyiben s több mint egy pohár sherryt ürít a miniszterek bukására s az ő jóbarátinak s cserkesz földöni jóbarátnéinak jóllétére. Szerencsésnek érzem magam, hogy ön olvasóit Erquhardt Dávid hallgatagsága felől kielégíthetem, ámde sajnálom, hogy egy itteni lap kérdésére nem adhatok választ, t. i. hogy Cobden Richardból, a béke és gyapjúkereskedés apostolából mi lett, és a boldogult békecongressus hol van eltemetve. A men-of-war álgyui, raiscép az angolok költőileg nagy hadihajóikat nevezik, a békeapostolok szelíd susogását túllármázták és megsiketíték. London, sept. 13. A „Chronicle“ megmutatja, mit érint Oláhország népségének mennyi oka van az ausztriaiak bemenetelének örvendeni. Azon hír, mondja a Chr., hogy az ausztriai tábornok gr. Coronini, az oláhok által lelkesedéssel fogadtatott, úgy látszik, hogy még megerősítést kíván. Mi az oláhoknak e pontot illető hangulatáról majd nem sokára jobban leszünk értesülve, és ránk nézve nem lesz semmi csalódás, ha hallani fogjuk, miszerint ezen esemény nálunk túlságos elragadtatást nem idézett elő. Könnyen megfogható, miszerint a fejedelemségek népségének bármi idegen hatalom sergeinek jelenlétét némi türelmetlenséggel kell hordolnia, és szomorú sorsa fölött panaszkodhatik, mely őt egy katonai megszállástól azért menti meg, hogy egymás alá vesse. Ezzel azonban csak az mondatott, hogy az orosz invasio nagy utóájdalmai csupán a cár seregeinek eltávozásával nem szűntek meg érezhetők lenni, és hogy még darab időnek el kell telni, mo ig az az állapot, mely a Pruth átlépése előtt létezett, ismét helyreállítható lesz. Azonban a Dunafejedelemségek helyzetében már is nagy javulás állott be. Először is az idegen csapatok száma ottan nagyon megkevesíttetett. Oláhország a 120—130,000 orosz helyett csak 30,000 ausztriait kapott. Ezenkívül az előbbiek a nekik kiszolgáltatott élelmiszerekért jelentékeny mennyiségű érvénytelen papírpénzt hagytak hátra, míg utódaik azon czéljukat nyilvánították, hogy mindenért, mire szükségök van, teljes értékben fizetnek, s nekünk semmi okunk sincs ezen ígéret pontos teljesítését kétségbe vonnunk. Oláhország jelen helyzete sokkal távolabb van attól, minőnek egy hazafias polgár azt kívánhatná , de meg kell gondolniok, hogy az még roszabb lehetett volna. A londoni sajtó egy részének kedvenc terve szerint az oroszok Omer pasa vitéz csapatai által lettek volna kivetendők. Azonban mi sem szól a mellett, hogy ez lehetséges vala.Azoknak, kik oly örömest ismétlik Oltenitza, Silistra és Gyurgyevo neveket, nem kell felednünk, miszerint egy hadsereg, azon vitéz tettek daczára, melyek által ama helyeket nevezetesekké tévő, egészen különböző természetű vállalatokra képtelen lehet. És ha Omer pasa hadseregéről véleményünkben még olyan vérmesek leszünk is, az oroszokat egy hadjárat folyta alatt semmi esetben sem verhette volna ki. E szerint ha Oláhország gondolatlan barátainak véleménye szerint ment volna a dolog, akkor a szerencsétlen országot elpusztították volna, az bizonytalan ideig ellenséges seregek csatamezeje lévén. Minden védhető hadállást ostromoltak és ismét ostromoltak volna. Városokat és falukat oroszok és törökök fölváltva leégettek volna, hogy azokat tarthatlanokká tegyék. A vetéseket letaposták, minden marhát levágtak vagy elhajtottak volna. Szóval, mindezen baj, mi tízszer nagyobb lett volna, mint az eredeti orosz megszállás, most Oláhországról el van hárítva. . . Egy eszélyes politikus sem ignorálhatja Ausztria létezését, mint kormányunk bizonyos kritikusai ajánlhatták. Mindegy, tetszik vagy nem tetszik, Ausztria egyszer ott van, és mi a fejedelemségeket illeti, hatalmasabb , mint bármely európai állam. Oly fejedelemnek, ki 300,000 emberét könnyen Moldva- és Olaszországba tolhatja , ezen tartományok pacificatioját illetőleg szükségkép szavazattal kell bírnia. — Még azon esetben is, ha Anglia és Francziaország azon emberiek ezért helyeslik, hogy az oroszokat és törököket egyedül hagyják a fejedelemségekért küzdeni, a harcz játéka Ausztria engedelme nélkül meg rem történhetett volna, ő nyomatékosan kijelentette, hogy ellenséges seregek jelenléte a Dunafejedelemségekben nemcsak saját, hanem egész Németország érdekeit kockáztatja; ő tehát beavatkozási jogát minden esetre érvényesítette volna. Ezen borzasztó hatalom (formidable power) tehát főtényező volt mindazok számításaiban, kiket a háború vezetése illet. Ausztria ereje és hadállása parancsolja, hogy minden mozgalomban utána irányuljanak. (Más alkalmakkal a kormányközlönyök azt erősítik, miszerint a szövetségesek Ausztria határozataira vonatkozás és tekintet nélkül operálnak. London, sept. 13. Jelenleg a Feketetengeren folyamatban levő nagy expeditionak csalóka nevet adnak, ha azt Szebasztopol elleni expeditionak nevezik. Ott épen nem czéloznak csupán a krimiai vár elleni csapásra, sőt inkább főczél, melyet a szövetségesek szemek előtt tartanak, az egész félsziget elfoglalása. Csak ha ezen czél el van érve,csak ha Krimia tartós megszállása biztosítva van, fogják Szebasztopolt rendszeres ostrom alá venni. Mindenek előtt anyagi biztosítékot akarnak kezeik között, s nem elégesznek meg járművek lerontásával, melyek viszont helyreállíthatók, hajók elégetésével, melyek ismét fölépíthetők. A feketetengeri hadjárat e szerint ellenkezője leend a balti tengerinek. A keleti tengeren csak pillanatcsapás, egy elszigetelt vármű megsemmisítése és semmi kísérlet a meghódított megtartására — a Pontuson pedig a czél : hoszszabb időre magukat szilárd helyzetbe tenni; oly czél, mely Szebasztopol kőfalait, ha egyszer a szövetségesek kezébe estek, Bomarsund sorsától megmentendő Az expeditio parancsnokai tehát lassan és biztosan fognak elémenni, és azok ismét csalódni fognak, kik azt gondolják, hogy a háború és kikerülhetlen végzet nem mennek elő, ha a távírda minden nap nem hoz egy döntő hírt. A hajóhadtól minden nap indul gőzös Konstantdnápolyba és hírnök rendesen fog a szárazon Bécsbe küldetni. A Koburgoknak Lajos Napoleonnak alkudozásai felől mindinkább hallani érdekes részleteket. Azon beszélgetés eredménye, melyet Leopold király a császárral tartott, nemsokára a belga alkotmányviszonyok bonyolódásában fog kitűnni. Belgium alkományos élete — az, melyről 1848-ban azt mondották, hogy az országot a forradalomtól megmentette — most krízisbe jutott. A pártok egymást, majd nem ellensúlyozván képtelenek, hogy keblekből kormányt teremtsenek ; már Brouckere minisztériuma parlamentenküli volt, az a kamarák és kamarai többségekre való tekintet nélkül neveztetett ki; a király most csak következetes maradhat ez ily módon a kinevezéshez. Napóleonnak az alkotmányos kormányrendszer becséről nézeteit ismerik, ismerik kívánságát, s szomszéd Belgiumot attól megtisztítani,mit ő az „anarchia“-val egyjelentésűnek tart, tehát nincs benne valószínűtlenség, ha beszélni fogják, hogy Napóleon a belga királynak benső összeütközések esetére erkölcsi és anyagi gyámolítását ígérte. Mi Alberthynek és Napóleonnak Spanyolország miatti beszélgetését illeti, mindketten kölcsönösen feláldoznák kedvenc követelőiket. Ha Izabella királynő és leánya lehetleneknek mutatkoznának, akkor Montpensier hgnőnek legközelebbi joga lenne a trónra, és Anglia hajlandó volna őt támogatni, minthogy az utrechti kötés előfeltevései, melyek régebben lord Palmerstonnak tiltakozásra anyagot szolgáltattak, a Francziaországban alakult új dynastiával, többé nem léteznek. Napoleon ellenben a Don Carlos családnak mind az elleni heves gyülölsége miatt, mi orleanista, Montomolin grófot kegyelné. Mindezen combinatiok lehetlenségei fölött Boulogneban egyetérteni látszottak; e helyett abban egyeztek meg, hogy közelebbről megkíséreljék, vájjon a katonai elemnek erősítése által Izabella trónja nem volna e gyámolítható. Mindazok, kik a mai „Times“-al reméltették, hogy a sir Charles Napier visszatértéről hír alaptalan, a „Globe“ félhivatalos czikke által megcsalatva érzik magukat, mely kereken kimondja, hogy Sir Charles viszszatér, a kormánynak elég oka van ezt így határozni. Sir Charles a Sundot mégis úgy tudja biztosítni, hogy az oroszok majd elvesztik kedvüket kirándulásokat tenni. London, sept. 14. Ma érkeztek ide az első távirati tudósítások a várnai expeditiós flotta mozgalmairól; ezen tudósítások 4 vagy 5 sürgönyből állanak, melyek azonban, az elindulási napot illetőleg igen különböznek egymástól. Tényekről semmi nagyobb jelentőségűt nem írhatunk. A Times és Chronicle obligát szemszélődéseiket, hamaz a legújabb orosz okmányhoz, mely a nyugati követekkel a bécsi kabinet által közleltetett, imét pedig a porosz körjegyzékhez — csatolják. A Chronicle, változás kedvéért, több föltétlen bizalmat mutat Ausztria irányában, mint a Times, pedig más alkalmakkal ez megfordítva szokott lenni. — Poroszországnak — úgymond a Chronicle, — érezni kell, hogy a többi hatalmakkal szemben, a keleti kérdésben bizony igen szomorú szerepet játszik, s mi legkevésbbé sem csodálkozunk azon, hogy annyira óhajt a tettek színteréről lelépni. Legalább úgy látszik, ez az értelme a porosz köriratnak, mely a külföldi követekhez menesztetett. E köriratot azonban csak az „Independance“ kivonata után ismerjük. Meg kell vallanunk, hogy a legközelebbi alkudozások éjszaki Németország államférfiainak jó hírét nem igen nagy mértékben nevelték, s bármily nagy legyen is ezen ország a speculative philosophiában, gyakorlati ügyességgel biró férfiakban igen nagy hiányt látszik szenvedni. Lehet, hogy Manteuffel úr tiszta fogalmakkal bir, kifejezései azonban szerfölött homályosak. E czikk második részében intetik Poroszország, vegyen példát Ausztriától, egyszersmind megjegyzi: „Ausztria igen eszélyesen fog cselekedni, ha az ellenségeskedéseket a legközelebbi hadjárat kezdetéig elhalasztandja.“ Ez alatt a nyugati hatalmak „lassan előre“ mennek. A „Daily News“ Páriából tudni akarja, hogy St. Arnaud maga egyedül sürgette konokul a Szebasztopol elleni expeditiót, még pedig, mint mondják, azon félelemből, hogy a franczia csapatok közt lázadás törhetne ki. N a p o l e o n h, mint a franczia császár rokona, és Cambridge hg, mint az angol királynő unokatestvére , kik a kabinetek szándékait igen jól ismerik, sok ideig határozottan a „merész vállalat“ ellen valának, melyet ha győzelem koronázand, egyedül a csapatoknak köszönhetni, s a kormányok kényszerítve leendnek saját akaratuk ellen is győzedelmeskedni. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A Szebasztopol elleni expeditio f. hó 9-kén Isza-Adassi szigethez ért, s 10-kén onnan a Krimia elleni hadműködések megkezdettek. A száraz csapatokkal ellátott hajóosztály egyszerre fogja Krimiában, éjszakra Szebasztopoltól, a kiszállást megkísérteni. A kisebb gőzösök Ilan Adassi és a krimiai part közt fokozatosan felállittatnak s mintegy mozgó hidat képezendnek. A nélkülözhetőbb szerekkel ellátott kisebb szállítóhajókblan Adaisiban maradnak, mig a partra szállás eszközölve nincs. Az expeditio hadműködési terve, melyet St. Arnaud frigy dolgozott ki s melyet a haditanács többsége elfogadott, a még jókor Várnába érkezett angol tábornok Burgoyne helyeslését nem nyerte meg egész terjedelmében; ő Hamelin admirál nézetéhez csatlakozott, ki nem helyesli a terv minden pontjait, mely szerint a szövetségesek támadása Szebasztopol ellen végbe menne. Mindamellett a nagy armada Szambul , Burgasz, Várna és Baltsíkból sept. elején ( től 7-ig) kedvező szél mellett vitorlára kelt. St. Arnaud minden franczia katonát az ő századparancsnoka által megkérdeztetek, várjon az expeditióban mint önkénytes akar-e részt venni. Természetesen egy sem találkozott, ki nemmel felelt volna. L. Raglan , sokkal tapintatteljesebben,Tiem intézett ily felszólítást katonáihoz. A várnai és a 11 ski tudósítások különben egy cseppet sem kételkednek az expeditio kedvező sikerében. A terv nagyszerűségéről, a válogatott igen drága hadszerek sokaságától, a borzasztó flotta harczias méltóságától, végre az összes csapatok halálmegvetésétől anynyira el vannak ragadtatva, hogy lelkükben a keresztény mohamedán zászlókat és lófarkat máris Szebasztopol, Kaffa és Anapa romjain kitűzve látják. Azt is állítják, hogy a Dnieper torkolatánál fekvő orosz vár Cherson ellen is, hol egy orosz hajó-arzenál létezik, működni fognak s aztán Aleskiből Perekop felé támadólag előhaladni s azon tengerszorost megszállni. E terv szerint hódította meg Milnich orosz tringyis Tauria félszigetet. Noworossuak várának meghódítása utál pedig állandó összeköttetést akarnak szirkaszsziával létesíteni. Az expeditionak ekkorig az idő szerfelett kedvez, azonban a kisebb szerű szerencsétlenségeket nem kerülhetik el az egyes hajók. Ilan Adassinál egy angol és két franczia hajó zátonyra futott; a várnai kikötőben pedig a Susdaver török hajó, kapitányának ügyetlensége folytán, erős szélroham által löketve, két ágyunaszádot felborított; az ezeken levő 160 zuárból a hullámokban lelte halálát; a