Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-01 / 1368. szám
F 1854. itteskori folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: É-? i.ínyedre 5 fr. ' kr. p. FA ívre 10 )j *“ ,, ,, A fil elüfizetés, mint a szF o mkinti eladás is megszűnt Pesten házhoz hordva: Félévre . 8 ,, — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,f Egy hónapral fr. 30 kr.p. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések 5t ksséb&s petit-sor» 4 pg5 krajdírjával siímittatik. A be- Igtatási s 10 p*ng5 kmyi kdlSn bélyegdíj elöl« IslUetendíj a Magánviták 5t hssábos sora 5 pengS krajrrár- jával számíttatik. — A sííívételi díj silnt« mindenkor elfiru lentendő a PESTI NAPLÓ kiadd hivatalában. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, Szerkesztési Iroda forintCM 8. IX. Megjelent PESTI NAPLÓ — hétfőt én inneputáni napokat — kivéve — Jeles faji ügyek tárgyaz, pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urintez a 8-ik szám. ................. --------- 1 ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban.. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Távirati magán sürgöny a „PESTI MPLÓ“ szerkesztőségéhez! Bécs, 30-dik sept. 7 ér. 50 p. este (érkezett Pestre 8 ér. 45 p. este.) A török követséghez érkezett sürgöny szerint Szebasztopol bevetetett. Az orosz hajóhad és az orosz hadsereg megadta magát, s a várőrség hadifogságra jutott. — Az „Ö. C.“ az angol követség sürgönyét közli, mely szerint sept. 20-kán a szövetséges seregek az oroszoknak elsánczolt 50,000 embernyi táborát szuronyt szegezve megtámadván három óra alatt bevették.— A szövetséges hadsereg 2800 embert vesztett el. — A „Presse“ szerint Bukarestbe már sept. 28-án elérkezett a hír, hogy Szebasztopol vizen és szárazon történt támadás következtében bevetetett. A fővárosi reáliskola érdekében. Budapest, sept. 29. A pestvárosi normális iskola 4-dik és 5-dik osztályába, mely osztály eddig a fővárosi alreáliskolát pótolta, hiteles adatok szerint az 1853/4-dik tanévben 169 tanuló járt. E szám között foglaltatik pesti születésű 110 Budapest környéki magyar .... 48 Nem magyarországi születésű .... 11 összesen 169 Ugyanazon osztályokban a tantárgyakat a szülők kivonatára egészen magyarul tanulta............................................135 egészen németül...................................... 9 részint magyarul, részint németül . . 25 összesen 169 Ezen egyszerű számok azt tanúsítják, hogy 1 2l-szer,a fővárosi reáliskolát nemcsak a budapesti szülők, hanem vidékiek is akarják használni ; s hogy 2-szor, a fővárosi reáliskolai tanulók túlnyomó részének magyar tannyelvre van szüksége, mert 169 tanuló közt csak 9 találkozott (kevesebb mintegy tizennyolczadrésze az összes tanulóknak) ks tisztán német előadást kívánt, úgy annyira, hogy a német tanulók száma még a Pesten született ifjaknak is csak tizenkettedrészét képezi. E számarányok a legvilágosb s legerősb támaszpontok azon minap kijelentett indítványunkra nézve , miszerint Budapesten vagy két reáliskolát szükséges állítani, melyeknek egyikében magyarul, másikában németül kell tartani az előadást ,valamint Prágában is két külön reáliskola létezik a csehek és németek számára, — vagy pedig, ha a körülmények a fővárost egyelőre csak egy reáliskolára kényszerítik szorítkozni, — úgy ebben a párvonalos magyar és német oktatás megállapítása elkerülhetetlen, mely véleményben a fővárosi iskolai bizottmány is osztozik. Mely ponton áll jelenleg a tárgyalásba vett fővárosi reáliskola ügye, mikor nyilik az meg , s minő alapokra van véglegesen fektetve? — arról hivatalos adatokkal nem birunk, mert a budapesti község ügyei eddig nem tárgyaltattak azon modorban , melynek örvendetess utánzásra méltó példáját Bécs, a birodalmi székváros községtanácsa jegyzőkönyveinek közzététele által a bécsi hivatalos újságban adja, de a felett teljesen nyugodtak vagyunk, hogy a hír szerint már közelebb megnyitandó községi reáliskolában a tannyelv megállapításában a magas miniszteri rendeletekhez s a közmiveltség érdekéhez képest az egyes nemzetiségeknek a fentebbi számokban nyilatkozó igénye fog finormértékül szolgálni. Pest sept. 30. Fáradságos nehéz munka vár a történetíróra , ki a jelenkor s az Európát másfél év óta foglalkoztató viszály történetét megírni veend kezébe tollat. Soha még annyi különvált és szétágazó érdek, irány, számítás és szenvedély nem vegyült össze egy időpontban mint jelenleg, és soha még ezeknek eszélyesebb súlyegyenzése nem volt még oly szükséges, mint jelenleg , s ennélfogva soha még a diplomatia annyira elfedett kártyákkal és titkos húzásokkal nem volt játszani kénytelen, mint jelenleg. Ily borviszonyok közt csoda e, ha a politikai conjecturáknak tág mező nyílik, s ha a diplomatia és harcz terén kívül a hírlapvilág hasábjain is élénkebben foly, mint valaha, a politikai csatározás ? E nemzetközi polémiák közt mindenesetre nevezetes helyet foglal el az, mely Németország és Ausztria közt foly a keleti viszályban választandó irány és állás fölött. A külföldi német közlönyök fennen hirdetik , hogy Ausztriának — azon perezben, midőn keleten szilárd és határozott állást foglalt — szövetségesre van szüksége s hogy e szövetséges nem is lehet más, mint ők, a Bund, melynek segélyével egyedül lehetséges csak a tisztán német érdekek kivivása. Ennélfogva álljon el Ausztria a nyugati hatalmak négy pontjának követelésétől élt csatlakozzék hozzájuk. Igaz, hogy Ausztria a naponként tetemes kiadásba kerülő roppant hadsereggel tétlen semlegességben sohá nem maradhat, hogy az ügy eldöntését fellépése által siettetnie s ennélfogva szövetkeznie kell , rövidlátó s önhitt agyrémnél azonban nem egyéb azt képzelni, hogy Németország akár anyagi tettereje, akár szellemi támaszának megvonása Ausztria eljárását a keleten zsibbaszthaná. Ausztria következetesen halad előre a megkezdett pályán a czél felé : Közép-Európát a szlavismus elharapózó törekvései ellen és saját népei érdekeit, a terület, ipar, kereskedelem szabadsága által biztosítani, s habár a német szövetség szellemi támaszát a közös érdekben méltán igényelheti is, de azért ennek megtagadása sem téríti le a bevágott ösvényről, melyen más eszközökkel, más tényezőkkel bátran és győztesen fog előre menni. E szövetségeseket rég megtalálta ő a nyugati hatalmakkali egyetértésben, (mely a kérdés első percze óta rendületlenül áll fenn,) és saját népei áldozatkészségében. Tagadhatlan, hogy ezen szövetkezés a tisztán német érdekek kivívását nem úgy segítené elő, mint azt talán Bamberg és Frankfurtban kívánnák; tagadhatlan, hogy e nyugati szövetségesek saját érdekeiket, eszméiket s intézményeik szellemét is vegyítenék a játékba , de hiszen a közbirodalom törzse, dereka, veleje épen ebben találná legszilárdabb biztosítékát annak, hogy a kormány felhagyva a tisztán nyugati politikával, figyelmét inkább kelet felé fordítá s hogy a birodalmi népek vegyes nemzetiségéhez képest nem specificus német, hanem átalános európai civilisatiót tűzvén zászlajára, s a közbirodalom erkölcsi és anyagi nagy súlyára támaszkodva, történeti hivatása szerint, s a magyar szent koronával öröklött hagyományos rendeltetése ösvényén halad előre keletnek, igy vetvén megrendíthetetlen alapját egy birodalomnak, melynek hivatása a nyűgöt és kelet közt a korszerű emberi s polgári haladás és miveltség kapcsát képezni. E hit, e meggyőződés által szült lelkesedés az áldozatkész népet oly erőkifejtésre buzditandja, mely Ausztria jelene és jövőjének legbiztosabb támasza, s hatalma és virágzásának fő emeltyűje, m oly erőkifejtésre, mint a duodez német államok, ezen egységre vergődni képtelen s egy nagyobb hatalom által abkorbeáltatni született tartományok kiállítani soha nem voltak s nem lesznek képesek. „Ausztriának reánk (Németországra) ma keleten szüksége van ; holnap talán nekünk lesz reá szükségünk nyugaton,“ mondja egy békitni akaró tekintélyes hang az „Augs. Alig. Ztg“ minapi hasábjain, „kár tehát csekély előnyök fölött feleselnünk.“ — Igaz, a feleselés hiba, de ez nem a közös érdekért küzdeni kész Ausztriában rejlik, mely minden pillanatban bebizonyíthatja, hogy cselekvése szabadságának támpontjául legkevésbé sem kénytelen a német szövetséget választani, míg ellenben ennek holnap Ausztriára nemcsak talán, de okvetlen szüksége leend, mint azon államra, mely a keleti bonyodalomból a Bund segélye nélkül is győztesen kiemelkedve, a harcz bevégeztével ura leend Közép-Európa sorsának. Pest, sept. 30. Bécsből 29-ről írják nekünk, miszerint hosszas félbeszakítás után valószínűleg legközelebbi időben a conferentia, mégpedig az annál azelőtt is képviselt összes hatalmak ülést fognak tartani. Poroszország, úgyr mondják, végre alkalmazkodott volna, s a császkabinetnek oly nyilatkozatokat tétetett, melyek a közös előterjesztést Ausztria és Poroszország részéről a szövetséggyűlésnél lehetségessé tették. Csak most látja be Poroszország is, miszerint Csak a négy biztositékpont lehet e tartós békének alapja, csak most nyilvánítja, hogy azokhoz változhatlanul ragaszkodni akar s ennek folytán Oroszország minden további kísérletét a fejedelemségekbe ismét benyomulni, oly ellenséges ténynek nyilatkoztatja, melyet Ausztria és Poroszország hadesetnek kénytelenek tekinteni. Szintúgy csarnoki Poroszország az april 20-ai szerződvény folytán, hogy egyesülve Németországgal Ausztria utalmazására kötelezve van, hahogy Oroszország merészkednék, bármely ponton Ausztria területét megtámadni. Ennyire volna tehát jelenleg az Ausztria és Poroszország közti diplomatiai viszony. Alig szükséges azon biztosítást kifejeznem, hogy Poroszország, mely különben is a birodalmi népeknél soha nagy rokonszenvnek nem örvendhetett, az ő ingadozó politikája által utolsó időben tekintélyben sehogy sem nyert. Tudva van általában, hogy ő volt azon kar, mely sokáig — talán nagyon is sokáig — Ausztria harczkész kezét visszatartotta, s hahogy igaz lenne, hogy porosz ádámférfiak nem átallottak Oroszország iránt barátságosabb állást elfoglalni, mint milyet az Ausztriával kötött april 20-ai szövetség megengedhetett, úgy azon közvéleményt valóban föltétlenül igazolva látjuk, mely állítja, hogy Poroszország politikája egyszersmind ausztria-ellenes is volt. Ily viszonyok közt csak az lenne óhajtandó, hogy Ausztria, úgy mint eddig, egyesegyedül saját erejére támaszkodjék és soha ne feledje, mikép népei lelkesedésében, ha ez felhivatik, oly erőt bir, melynek ellenében a szétszakadozott Németország ereje kicsiszerűen eltörpül. Mit képes Ausztria teljesíteni, ezt megmutatták az utolsó hónapok s ugyanazon áldozatkészség fogna ismét a trón körül seregelni, ha annak érdekei lelkesedett erővel egy nagy czélra igénybe vétetnek. Az Argisz mellől, sept. 23. A Mindjárt a Bukarestbeni közelfogadási ünnepélyességek után Hesz báró tisznagy két órai bizalmas értekezletet tartott Omer pasával, melynek következtében mindkét hadvezér sürgönyöket menesztett kormányához . Omer pasa legott futár által közlötte az értekezlet tartalmát is az Arnaud tanagygyal Várnában. — Nincs kétség, hogy a két hadvezér ezen értekezlete stratégiai természetű volt, mert utána közvetlenül Omer pasa két segédtisztje Muriki emir, és Janku Ratay (egy ausztriai oláh) , amaz Buzeoba Ferik Mehemed pasához, ez utóbbi pedig Muhir pasához Ursitsenybe ment, nekik a Galaczkai hadut-parancsot átviendő, miszerint t. i. azok gyorsmenetben induljanak oda. Omer pasa a Pruth torkolatnál St. Arnaud parancsát kellőleg elkészülten akarja bevárni, hogy, mihelyt Krimiából részletes tudósítás érkezik, Bessarábia ellen támadólag nyomulhasson elő. —■ A török dunaflottillából több hajó, hadszer- és élelemkészlettel Galaczba indult, hogy visszajövet sénylőket szállítsanak Masinba az utanalakított tábori kórházakba. Benderből (Bessarábiában) halljuk, hogy Gorcsakoffkg 19-kén érkezett oda meg, de betegeskedés által további szemlészeti útjában akadályozva van. Budberg tbk Kisenewben mulat, mely helyen, miután az oroszok az ausztriaiak részéről semmi támadástól nem tartanak, majd épen semmi katonaság sincs. Kisenew a déli orosz operatioi hadseregnek hadszer és érelemszükségleti lakhelyéül szolgál. Krimiából f. hó 21-ről vett hírek folytán a Szebasztopol melletti Konstantin erőde ellen az operatiók már megkezdettek. Az oroszok Uskuju erődéből kirohanást tettek, de két órai véres harcz után visszaveretének. Pozsony, sept. 28. – Ma nagyjelentőségű ünnepélynek valánk tanúi. Az újonnan szervezett bírói hatóságok főbb rendelethez képest, ma kezdvén mag működésük pályáját, reggeli 9 óra tájban a fő- és országos törvényszékek személyzete letette hivatali esküjét. Tíz órakor a helybeli polgári és katonai hatóságok és az ügyvédi kar a főtörvényszéki elnök meghívása folytán a nagytemplomban gyűlt össze, ott a városi lelkész által tartott isteni tiszteleten az ég áldását felhívandók az igazságszolgáltatás szent ügyére. Isteni tisztelet után a díszes testületek a főtörvényszék szállására mentek. Itt a főtörvényszék elnöke Umlauff János egy jelesen szerkesztett beszédben kifejté a nap fontosságát, megmagyarázván a rendszerezett törvénykezésnek az előbbi patriarchális bíráskodás fölötti nagy előnyét, és üdvös hatását a személy- és vagyonbátorságra nézve, mély hálát nyilvánítván a cs. kir. Felsége atyai gondoskodása, valamint KÁRPATHY ZOLTÁN. Regény írta Jókai Mór. XV. Egy elveszett lélek. Folytatás. *) Maszlaczky úr érzé, hogy még így soha sem volt megakadva életében. Abellino csakugyan az öltözéshez fogott, ámbár minden csontja csak az ágy felé húzta vissza. — Jól van, nagyon jól van, dohogott magában a fiscalis ur s ő is elkezdte felső kaputját magára venni. Csak tessék méltóságodnak azt tenni, amit ellenségei tanácsolnak. Tessék engemet kidoboltatni, mint országos csalót, tessék ellenem silentiumot kéretni, tessék azokat a nagy befolyású urakat, kiknek ügye kedvező állását köszönheti, kompromittálni. Ezt én megérdemlettem, amiért tizenhat esztendeig fáradtam nagyságod ügyében, minden díj nélkül, most legalább egyszerre nemes emberhez illő módon megjutalmaztatom. Óh csak tessék, Maszlaczky úr e beszéd alatt egész torkig begombolta felső kabátját s most meg azon volt, hogy egy irgalmatlan nagy shawlt a nyaka körül tekergessen, mialatt Abellino Yilliam segélyével sem birt annyira menni, hogy csizmáit felhúzza. Nem volt jártányi ereje. Kénytelennek érzé magát czipőit vétetni elé. Azok meg nem voltak hetek óta kitisztítva s szépen kizöldültek az alatt. Óh milyen rendetlen ember vagy te William. Maszlaczky ur már a kettyűrt is húzta. — Én kedves nagyságos ur, örökre eltávozom. Lesz idő , midőn kedves nagyságod örömest kérdezősködnék utánam, én távol leszek. Menjen nagyságod, a hova hívják. Térjen kedves unokaöcscséhez vissza, csókoljon neki kezet, akár az orczáját is. Nagyon hasonlít az édes *) Lásd a P. Napló 1367-dik számát, anyjához. Sőt az édes atyjához is. Igen kedves emlékezet leend nagyságodra nézve , ő vele találkozhatni. Szentirmay gróf is igen jó ember, derék férfiú. Szívesen fogja nagyságodat látni. Kár volt addig is háborúságban élni vele. No de mindezt el fogják nagyságtok egymásnak feledni. Kibékülnek, megosztoznak, összeölelkeznek. Énnekem mindezekre semmi gondom többé. Nagyságodnak senki sem vethet charactertelenséget szemére, miért vetne? nagyságod jó keresztény, aki tizenhatévi szenvedést örömest megbocsát halálos ellenségének egynéhány ezer forintért. Én, megvallom, hogy nem vagyok oly jámbor samaritáns. Engem nem bántottak nagyságod ellenségei , nekem nem rabolta el az orrom elől szeretőmet Kárpáthy János úr, engem nem csúfolt, nem szégyenített meg, engem nem járattak tizenhat esztendeig koldulni őseim házába a mindennapi falat kenyérért , engem nem tettek világ csúfjává , de ha én nekem nyújtanák kezeiket, és ajánlanának egy egész világot .... én szegény ember vagyok, fejemmel keresem kenyeremet, — de én visszautasítanám s meghalnék inkább az utczasorban, de büszkén. Én Maszlaczky Gábor, aki nem vagyok sem gróf, sem báró, sem gentleman, de azért kezemet nem szorítaná meg az a tenyér, a melyik egyszer avval ütött. Maszlaczky úr e beszéd alatt ismét letekergette a shawkt nyakáról, pedig senki sem kérte rá. A szerencsétlen báró a beszéd alatt kínosan összegörnyedt ágyában, nehéz fejét tenyereibe sülyeszte, sovány könyökeit pedig sovány térdeire szegezte, lábszárait vigasztalanul lóggatva alá ágya széléről, melylyen ült. William elhozta a czipőit kitisztítva, a báró azokat a fejéhez vágta neki, hiszen két felemás ! Azután ismét hányát dűlt ágyába, magára rántva takaróját s kősárga szemével merően nézett fel a plafondra. Kovács összefont karokkal nézett a dühöngő ügyvédre, kinek gúnyos kitöréseit a tehetlenség ömlengéseinek tulajdonitá, s egy szóval sem szakitá félbe. Maszlaczky úr lassanként kigombolta újra felső kabátját, a nélkül hogy felszólittatnék rá. — Hadd menjenek az együgyü emberek önkényt a kelepczébe. Ha valakinek kedve tartja a szerencséjét kihajítani az ablakon, ki gátolhatja meg abban ? Én nem. Ilyen dolgokkal nem fárasztom magamat. Elég sok ideig voltam ennek az ügynek bolondja. Nem nagyságod kedvéért, korán se tessék hinni. Ha egy angyal nem kényszerített volna rá, tettem volna tán egy lépést az ügyben, soha! Igen, egy angyal, aki azt mondta : itt e szegény sorsüldözte ember mennyivel boldogabb életre volna méltó, segítsük őt felemelni, szerezzük vissza elrablott örökségét, tegyük őt boldoggá, tegyük üdvözültté. Igen, üdvözültté! Tudja ön, mit vesztett ez órában ? Egy tiszta, ártatlan lélek szeretetét, kinek keze önt ősei javadalmainak teljes birtokába vezette volna be ; s ki önt nemcsak gazdaggá, de a legboldogabbá tette volna ez ég alatt. Áldom a mindenhatót, hogy azt nagyságodnak előbb meg nem mondjam. Legalább így egy ártatlan gyermek kigyógyul abból a képzelgésből, hogy önt boldoggá tehesse. A derék psycholog férfiú képes volt saját eljegyzett mátkája kezével kecsegtetni védenetét, hogy őt megnyerhesse magának. Gondolá, hogy úgy sem fog ez addig élni. — Ah de mit érdekli ez nagyságodat. Mit gondol nagyságod családi örömökkel ? Csendes otthon, bájos fiatal nő, vidám csevegő család, derék utódok, mit gondol nagyságod azokkal. Ők pedig Abellino szívének ezek voltak legkedvencebb eszméi, mint minden megvénült bűnösnél szokott lenni. — Mi szükség nagyságodnak családról gondoskodni, folytatá éles, metsző gúnynyal Maszlaczky ur. Hiszen kibékülhet Szentirmay gróffal, s akkor nem szükség családi boldogságról aggódni........... — Uram ! kiálta fel Kovács, felpattanva helyéből; — e tárgyról megtiltom önnek beszélni ! A tiltakozás oly hangon s oly mozdulattal volt téve, hogy a jelenlevő három férfi mind némává ijedt s a jámbor orvos ijedtében akkorákat kezdett csuklani, hogy félteni lehetett, miszerint saját magán keresztül esik. Kovács szemei úgy szikráztak, ajkai úgy remegtek, hogy méltán lehetett attól tartani, miszerint valaki csak a Szentmihály kapu melletti házban lakik, azt azon az egy ablakon mind kihajigálja. Abellino az orráig rántotta magára takaróját s Maszlaczky úr két lépést hátrált visszafelé. Csak azután jutott eszébe, hogy nem szükség félnie, sőt inkább az volna ránézve óhajtandó, hogy bár megütné ellenfele , ez által crimen majoris potentiaet követne el, még pedig két tanú jelenlétében, és ismét közelebb lépett. — Mit tilthat ön meg én nekem ? szólt kétfelé vágva kabátja elejét mellén. Azt, hogy védenczemet ellenfelei által rászedetni ne engedjem ? Azt hogy beleszóljak egy ügybe, a mi engem is érdekel? Vagy mit ? — Azt, hogy Szentirmay grófról tiszteletlen hangon ne beszéljen ! szólt Kovács határozott egyenességgel. — Azt én világért sem teszem. Tettem-e valaha? Kivéve, amit kötelességem pancsolt. De bizonyára azt nem engedem Szentirmay grófnak, vagy önnek, vagy Karpathy Zoltán bárónak, hogy az általam összeállított per végén védenczemet részekre hódítsák. Ha önök felét ígérik a Karpathy uradalmaknak, azt én is biztosítom; ha önök ígérik kétharmadát, én ígérem háromnegyedét; ha önök odaígérik egészen, én meg ráadásul egy bájos angyal kezét ígérem hozzá. Ne tessék árverezni. E szókkal Maszlaczky úr kihivólag ült le Abellino ágya elé. — Tessék árverezni. — Tessék! akará mondani az orvos úr is, ki ismét Maszlaczky pártjára állt, de a csuklás ismét szó közt kapta s majd a feje tetején lökte ki a hangot. Kovács hallgatva tekintett Abellinóra , kinek arczán kincs feszültségben látszott kifejezve lenni az a gondolat, hogy könnyű már ő neki százezreket, milliókat, földi angyalokat ígérni, a mikor a sír szélén fekszik ! . . . (Folytatjuk.) 235—1368 Vasárnap, oct. 1-jén-