Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-01 / 1368. szám
Beállásait szokta tartani. A kis kikötő, az arzenál és lakhelyekkel, keletre fekszik a hadikikötőtől és közel a bemenethez. A kikötőt déli oldalról 6 főüteg vagy vár védelmezi, melyekből mindegyik 50—190 , s az éjszaki oldalról négy, melyek mindegyike 18—128 ágyúval van ellátva. Az erődök kazamataszerűen vannak építve ; legerősebb a Miklós erőd, fehér mészkőből van építve; minden két kazamata után jő egy izzókemencze. Szebasztopol rendkívül alkalmas erős hadállást képezni tengeri részről; a kazamatás, erődök ugyan roszul vannak építve; a falak porladékkal vannak megtöltve;az orosz mérnököknek,kik épiték, czélják, minél többet érdemelni az építésnél; azonfelül hiányos az erődök szellőzése ; mindamellett elég erősek egy flotta ellen. A város maga körfallal van körülvéve, de melyet egyik orosz főmérnök mint hasztalant elvettetett, s azonfelül teljes védelmére ez oldalról is készitettek terveket , de vájjon életbe léptek-e , az nincs tudva ; azonban miután sietve készültek, alig fognak a nehéz ágyuk tüzelésének ellentállhatni, s ha ez erőditvények nincsenek kiterjedt mérvben készitve s nem foglalnak be nagy tért, úgy azokon sok pontról működhatni, úgy hogy messze hordó ágyukkali megtámadtatás esetében gyors bevételük kérdésen kívüli. Várnából jelentik, hogy a 20,000-nyi tartalékcsapatok átszállítása f. hó 20-káig be lesz fejezve, úgy hiszik, hogy az oroszok Várna ellen szárazról és a tengerről támadást fognak tenni, amiért az itteni erődítvényeken szorgalmasan dolgoznak. Várnában különben hemzsegnek a csapatok, melyek részint Krimiába, részint Ázsiába szállíttatnak. Naponkint érkeznek vissza csapatok a Krimiából, élelmet és tartalékcsapatokat fölveendők. 19-kén a török gőzös „Tahi Bari“ egy osztály török mérnöktiszttel és egy árkászosztálylyal hasonlag oda ment. Hallani , hogy Burlukban néhány orosz kémet elfogtak, kiket ott tüstént agyonlőttek. A parton a szövetségesek egy élelmihajója vigyázatlanság által megfeneklett, mi okot adott azon hírre, hogy az angol-franczia flotta s több hajót orosz gyújtóhajók által szétromboltattak. Bukarestben már előkészítik Stirbey fejedelem palotáját; a jövő hó elején ide várják; vele jön egyszersmind Laurin miniszteri tanácsos, eddigi cs. k. főconsul Bukarestben, ki az ügyeket utóda Michanovichnak fogja átadni s aztán Bécsbe visszatérni. Az aldunánál álló török hadtestek parancsnokságainál nagy tevékenység uralkodik s ezek és Omer pasa főhadiszállása közt élénk futárjárás létezik; mindamellett téli hadjáratban nem hisznek, ha csak valamely váratlan kimenet Krimiában azt szükségessé nem tenné. A török főhadiszállás állítólag a jobb partra fog áttétetni, Ruszsukba-e vagy Sumlába, még nem tudni. Omer pasa e csapatokon kívül a bal dunai parton a törökök által épitett erőditvényeket is megszemlélte s azoknak előhaladása felett legnagyobb megelégedését fejezte ki; ezen erőművek Dieu ezredes terve szerint épülnek. Az eddigi bukaresti török parancsnok, Zaid pasa (Czajkovsky) hatályon kívül van, minthogy helyébe Popovits Ilek lépett. Musz a pasának és Krach ezredesnek Szilisztriában emléket állítanak. — Szulinából jelentik, hogy sept. 18-án több laposalju angol hadigőzös oda érkezett, melyet még több hasonló hajó fog követni. A Szulina torkolat[balpartján »"szövetségesek erőssánczokat állítanak. Stambulból, sept. 21-ről táviratozzék . Krimiéből naponként érkeznek tudósítások, így Katsából sept. 14-ről jelenték . Délben 3 franczia és angol hadosztály partra szállt, 15-én partra szállt a 4 franczia hadosztály és a törökök. A Katsa erődöt meglődözték , a kozákok 3 irányban menekültek. Az angol lovasságnak állítólag 1 órányira Szebasztopoltól ütközete volt a kozákokkal. Az ázsiai csatatérről az Aigle gőzös Várnába azon tudósítást hozta, hogy a cserkeszek az oroszokat Wrangel töek alatt újólag megrohanták és megverték. Éjszaknyugati csatatér. A Fehértengeri csatatérről a „Miranda“, mely Shernessbe érkezett, a szövetséges hajók ottani tevékenységéről hozott tudósításokat. Valamint a Keleti- és Fekete, úgy a Fehértengeren is kénytelen volt az orosz lobogó ellenei elől hátrálni. Hiányzott benne a bátorság és erő, a szövetségeseknek a partig előnyomulását meggátolni. A félt császári birodalom egész parti vonala, az egyetlen Archangel kivételével, melynek sorompója a Mirandának a befutást meggátolta, a két tengeri hatalom kezében van, vagy legalább hatalmuknak ki van téve, ha erőszakot használni jónak látnák. Csak itt ott kísérlett meg egy egy parti üteg néhány lövést az angol járművek ellen, de komoly ellentállásról sehol szó sem volt. Azon 80 nap alatt, hogy a Miranda a Feketetenger vizein czirkált, nem kevesebb mint 375 mindennemű járművet tartóztatott fel — bizonyítványa annak, hogy mily nagy ama vizeken a közlekedés, s mily nagy azon kár, melyet az orosz közlekedés háború által szenvedett. E 375 hajóból azonban csak hármat foglalt le mint zsákmányt s küldött el Angliába. Érzékenyebb az orosz büszkeségre nézve Kólának orosz Lappland fővárosának szétrombolása, oly városnak, melyet az oroszok megközelithetlennek, éjszak Szebasztopoljának írtak le, s mely mégis kevés órák alatt alárendelt támadási eszközökkel romhalommá tétetett. Kólát nagy Péter alatt erősiték meg s nevezetesen a szomszéd Nrvégia megfélemlítésére kellett szolgálnia; jó külsejű kikötő művei és ütegei voltak, azonfelül egy ellenséges hajónak még 30 angamfföldnyire kelle a folyón felfelé haladnia, hogy a városhoz érjen. Mindez azonban a Miranda Lyons kapitányát nem ijesztette vissza, ő puskalövésnyire vetett horgonyt a fegyverzett és legénységgel jól ellátott tornyok előtt. A város megadása iránti felszólítása visszautasíttatott. Ekkor elkezdetett nehéz lövegeiből tüzelni; a szerencsétlen város leégett. Csak egy torony s a megerősített templom mutatják most a helyet, hol orosz Lappland fővárosa állt. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest., 6 csász. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 16-ban kelt legfelsőbb elhatárzásával Dr. Mohi Jenőnek, a kassai jogakadémiának rendes tanárnak, a pozsonyi jogakadémiához az ausztriai polgári jog és ausztriai törvénykezési eljárás rendes tanárául áttételét legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Az igazságügyi miniszter az esztergomi önálló járásbiróságnál megürült két tollnoki állomásra Schachtzer János székesfehérvári id.j.birósegédet és ■Werner Sándor pestmegyei törvényszéki figyelőt és helyettes tollnokot nevezte ki. A legfelsőbb törvényszék elhatározta, miszerint hogy valaki a mértékhitelesítési (Zimentirung) szabályok áthágása miatt bűnösnek találtassák, szükségképen igazolandó, hogy a vádlott a szabályokat teljesíthette annyival is inkább, mert a mértékigazolásra a kellő intézkedések megtétették. — A cs. kir. legfelsőbb rendőrhatóság Prenninger János kassai rendőrbiztost főrendőrbiztossá nevezte ki Nagyváradra. — Az országos pénzügyi igazgatóság budai, soproni, pozsonyi, kassai és nagyváradi osztálya f. hó 30-án hatályba lépend. — Az utczavilágítással úgy vagyunk, mint a szegény ember rongyos öltönyével; nem cserélheti be új ruháért, csak foltot vethet rá. Világításunk rész, általános jön ez óhajtás, hogy valahára hazánk fővárosa is légszeszvilágítást nyerjen s Íme foltot vetünk a rongyos köntösre, azaz a hiányos, rosz világítás körülit minden reform egy két arganti lámpa megrendeléséből áll. Tudomást szereztünk magunknak azon feltételi pontokról, melyek mellett kívánta az illető bizottmány a vállalkozni óhajtó társulatoknak a légszesz-világitást átengedni s nem tudjuk e feltételi pontok néhányát az illetők inpractikusságának tulajdonitsuk-e vagy az olajütők érdeke képviseletének ? Node, mint halljuk, nemsokára komolyan hozzálátnak e kérdés megoldásához. Addig is pedig éljen az arganti lámpa! — Hány látogatója, hány tagja a nemzeti színháznak mondandja utánunk, hogy éljen az arganti lámpa, rágondolván a színház büdös, kiállhatatlan világítására. E baj orvosolhatatlan ? Azt hisszük nem, mert a világítás illatát nem minden este érezzük ; a baj oka tehát hanyagság lehet — nem tudjuk ki részéről. Sokszor e világítás, értjük az illatát, fejfájást okoz az énekesnek és énekeseknek s a közönség és a műértő kritika felfedezi, miként az énekesnő és énekes hangja bágyadtabb volt, vagy hogy rosz kedvvel énekelt. — Kétkedünk hitelt adni a szárnyaló hírnek, miként nemzeti színházunk intendánsa, családja kérésének engedve eltökélt magát visszalépni színházunk művezetésétől. Alig merjük hinni. — A színházról szólva, eszünkbe jut a német színház is. E színház ügyének emelkedését két nevezetes tényező eszközli, először az igazgató életrevalósága s igyekezete, másodszor gazdagabb birtokosaink egyikének e színház iránti munificentiája, minélfogva e tisztelt hazafi, mint halljuk, a német színházat a Próféta és a Trovatore zeneművekkel ajándékozá meg , ezáltal is emelintve e színház gyengébb oldalán u. m. az operán. — Schlosser Sándor (az ausztriai takarékpénztár tisztviselőjének) ily czimü munkája: „K o n t r o 11 i r e n d e Buch- und Rechnungsführung bei der Lan d■wirtschaf t.u — A .,P. Lloyd“ szerint e hóban a hús ára le fog szállíttatni. Kívánjuk, hogy jövendölése October hóra pontosabban beteljesedjék, mint a jolsvai időprófétáé September hóra, mely hónak augusztusnál is roszabbnak kellett volna lennie. Ám látjuk, hogy nem mindig biztos jövendölési alap, az üvegbe tett pók, zöldbéka vagy köszvényes láb. — Lapunk tegnapi számában érintett nevezetei a törvényszékeknek egészen a Magyarországot illető kormánylap 1853 évi III. darabjában kiadott, s a hatóságok szervezetét érdeklő legfelsőbb rendelet magyar szövege szerint igazittattak ki. Mihez még hozzá kell adnunk, hogy azon nevezetek természet szerint csak a magyarországi törvényszékekre értendők , mert oly koronaországokban, hol nincs magyar értelemben vett több kerület (Districte), csak egy a ,Landes- és Ober-Landesgeriect* ezek tehát ottan valósággal ,országos törvényszékek, s ottan a kerületi törvényszékek (Kreisgerichte) a magyar megyei törvényszékek (Comitatsgerichte) neve és szervezetének felelnek meg. Innen történhetett, hogy a későbbi magas miniszteri rendeletben u. m. a folyó évi kormánylap VII. darabja 87. számában a ,Landes* nevezet már Magyarországra nézve is „országos“ névvel fordittatik. Tehát azt véljük, hogy mindkét név helyes, de a mondottak szerint Magyarországban a ,kerületi, helyesebb. Vidék, Baja, sept. 26. Több évi orvosi tapasztalatok után észleltetett, miként a földnép számos meghülési betegségeknek és ezekből nem egyszer fejlődő sorvadásoknak tétetik ki, leginkább pedig a nő nem,— és hogy ennek majdnem általjában a silányabb és lazább öltözködés az oka. Igazolják ezen tényt a ,,halotti viszsgálatítok naplója. A mint csak ugyan 1851-dik évben 462 halott közöl 130 halott volt „sorvadó“ — 1853-dik évben 613 halott közöl „sorvadó“ volt 235. A gyenge anya többnyire gyenge gyermeket szülvén, azoknak nagyobb része halál martaléka lesz idő előtt; szinte ezt tanúsítják a halotti jegyzőkönyvek, úgy 1852-d. évben 462 halott közös volt gyermek, születéstől hét évig : 268 — 1853-dikban 613 halott közös gyermek volt 343. Ezen szomorú adatokra a tanácsközség hivatalilag figyelmeztetvén, ezen baj megorvoslására kiemelőleg ajánltatott a gazdászatnak „selyem tenyésztési ága, mely kevés időt, költséget és erőt igényelvén, csakhamar dúsabb jövedelmi forráshoz, a kedvderítő és vigályitó foglalkozáshoz juttatja a gyengédebb néposztályt. Egynéhány évek előtt nemcsak az alsó osztály, de a miveltebb is felfogá a selyemtenyésztés hasznosságát, az eperfák szorgosan ültettek, a selyembogarak tenyésztettek, de az oktatlanul vállalkozók sok hibát követvén el, fáradalmi jutalmát nem aratható, az okultabbaknál az utazási költségek „Apathin“ig, vagy „Eszék“ig felemészték a nyereményt, a kisebb mennyiségben tenyésztőket a házaló hajhászok csikarván ki, s különben vállalkozni szerető népünk a selyemtenyésztés irányában ridegen, s az 1840-dik évi május 1-ai napja általánosan városunkat romba döntő tűzvész által elégett eperfák helyett háza előtt inkább akáczfát ültetget. Ezek folytán a gondos tanácsközség alapelvileg és határozatilag elfogadó, hogy „vasárnap“ leczkékben a selyemtenyésztés „Báró Bretton Claudius Vilmos“ tana szerint. Practische Anleitung zur Leidenzucht von Claudius Wilhelm Bretton 1852. Bécs több metszvényekkel 3 f. 12 kr.p.p. velinpapiroson“ kiadattassék. A lakosság serkentésére a város külön részeiben, a midőn a külső munkák megszűntek, ég pedig őszszel novemberben, és tavaszkor martiusban, a korosabbak öszvegyüjtetvén, azok is részeltessenek a selyemtenyésztés vezérfonalaiban. A nő nem az „Aszonyegyesület“ pártfogása alá ajánltatván. Hogy a tenyésztők a hajhászok önkényének és zsarolásának kitéve ne legyenek, átaljában a selyemtenyésztés ügye komolyabban felkaroltassék, a város külön részeiből 15 tagból álló bizottmány ne- 9S085 TUDOMÁNY ÉS IRODALOMJeles Íróink csarnoka XXXI. BŐD PÉTER (született 1712. meghalt 1768.) „Tiszteletes férfiak 12 ezeren hunyhatnak el rendünkből, mig egy Bőd Péter születik.“ Salamon József: Érd. Pred. tár III. füzet. A kitűzött névvel bizton zörgetek a csarnok ajtaján. E rév, mely Erdélyben a legkedvesebb hangzásunk közé tartozik, s melyet a külföldi tudós világ is emleget, nem hozand homályt jeles íróink sorai közé. Bod Péter írói nevét állandóan tündöklő saját fény sugárolja körül. Az időért, melyben irt, s mely a magyar írónak pálma helyett tövist termett, a tiszta és nemes lángért — mely keblét a tudomány s nyelvünk ügyében bevitette , a kitartó vasszorgalomért, mely annyi tudománykincset, és érett szellemi gyümölcsöt termett, hogy kérdeznünk kell: miként írhatott egy ember annyit; — egyaránt érdemli tiszteletünket, érdemel helyet itt a csarnokban, érdemelné — ha volna nekünk — a Pantheonban is. Nézzük az időt, melyben Bod Péter irt. A magyar iró sorsa napjainkban sem irigylendő. Egyesek jó akaratát kellett igénybe venni, hogy a magyar iró árvái el ne vesszenek, egyesek jóakaratától függ szintén, hogy a magyar írók segélypénztára létre jöhessen.............De mégis minden másként van ma mint azon időben, melyben Bod Péter irt. Ma fenn áll a magyar akadémia, melynek hivatása — mint világitó toronynak a tengeren — fényt derengtetni maga körül az irodalomban, segíteni, lelkesíteni az ifjú szellemi erőket — és ami már magában is megbecsülhetlen nyereség — a nyelvet szépíteni, tökéletesítni; időszaki sajtónk minden jobb erőket mozgásban tart, irodalmunk az átzágott vihar daczára örvendetes fejlődésben van, és nem fénytelen jövőnek néz elé. Nem így volt a XVII. század közepén, melyre esik a Bod Péter irodalmi pályája; csak itt ott pislogott a két magyar honban egy egy mécs, mely mellett magyar könyv, s az is — legtöbbnyire — fordítás készült; a magyar mágnásokat nemzetiségek irányában megfoghatatlan ellenszenv vakította volt meg; palotáik s udvaraikban se az utolsó szakácsinasig nem lehetett egy magyar hangot hallani, gouvernanteok, kammerdienerek s több ily idegen madarak csevegésével telt meg — igen kevés tiszteletre méltó kivétellel — a magyar urak udvara. A nemzet nyelve csak a köznép ajkain imáis énekeiben hangzott eredeti tisztaságban. A törvénykezés Erdélyben, és az egyházi szónoklat magyar lett volna, de a kezelők tudós füsttel kormozták azokat is elannyira, hogy Bod Péter keserű fájdalommal imigy jellemezte őket egyik művének előszavában : „a törvénytudók ilyen nyelven kezdettenek beszélni“; citáltatván szeles Balázs nobilis persona de...ad inclyti cottus sedriam Nyelves Borbálát nobilem faeminam,ad octavum comparealianak is, kiknek offeráltatott a Christiana Concordia és az amicabilis compositio. Hol vagy itt te szegény magyar nyelv ?“ „A szent írás magyarázó tanítók“—mondja alább — „minden harmadik szó közé deákot elegyítenek ilyen formán : a propositiot erős argumen rrwwMin: BggggaBi—BMBgHaBBgBBBBBagggBSBgSBgBg tumokkal demonstrálja az apostol, és szépen declarálja a textusnak connexiojából, és ezen Írásnak scopussából akarja a magok opiniojokról elvonni a fascinált Galatziabelieket. Ezeket“ — jegyzi meg írónk — „magyarul hathatósabban is kimondhatnád, úgy pedig, hogy a deák nyelvet nem értő együgyü ember is megérthetné.“ — Röviden szólva : irodalmunk ma egy máris szép eredményeket mutató fejlődésben levő reményteljes ifjú, akkor pedig tántorgó öreg dicstelen múlttal a feledésnek sírdombja mellett. Bod Péter látta, és mély fájdalommal érezte ezt,s ide czélozva egy helyen így sóhajt : „Amaz sok nyelveket értő nagy Skaliger is méltán csodálkozott, hogy a magyar nyelv még eddig a maga formáját megtartotta, most mind az általa valaha közel vagyon a magyar nyelv a megzavarodáshoz, és az abból következhető elromlásához.-------Látni a koszorút — hallani a jeles irodalmi bajtársak méltánylását, üdvözléseit, és úgy írni: ez ösztönzi, és lelkesíti a magyar írót; de nem sértem meg az igy megkoszorúzott és ünnepelt irók babérainak egy levélkéjét is állítván, hogy : Bod Péternek —aki minden kilátás nélkül fáradozott irodalmunkban s a tudomány körül — nincsen ezekénél, csekélyebb érdeme, és az ő nevét annyival inkább megilleti tisztelő emlékezetünk, mert ő még csak ez emlékezetre sem számolt soha. Mint a selyemeresztő bogár, mely csak drága fonalat ereszt, s ereszti azt jutalomra való kilátás nélkül, és mindaddig mig mozogni bir, úgy természetéhez tartozott Bod Péternek az irodalmi munkásság — ömlött ki lelkéből a temérdek tudomány-selyem. A tudományos műveknek fonala keze alatt, és a gondolat agyában egyszerre szűntek meg , egy órában szakadtak el ! ! Megilleti Bod Pétert tisztelő emlékezetünk azon tiszta és nemes lángért is, mely kebelét nyelvünk és a tudomány érdekében bevitette. Való, hogy sok műveit irta latin nyelven is, de csak azokat, melyeket oly czéllal irt, hogy tudósok, és külföldiek használhassák, s ezek által is a tudományos magyar névnek szerezvén becsületet külföldön, latin nyelven irt műveit is úgy nézhetjük, mint a nemzetiség oltárára tett áldozatot. Egyébiránt magyarul irt művei oly számosak és tartalmasak, hogy csak ezeknél fogva is legszorgalmasabb, és legtermékenyebb íróink közé sorozhatjuk őt------még korunkban is. — Tanulságos világot vet irodalmunk múlt századközépi állapotjára, és a Bod Péter magyar írói gondolkozására fönnebb említett élőbeszéde, melyből nem leend fölösleges itt holmit idézni: „Julianus római császár“ — így szól Bodunk — „eltiltotta a keresztényeknek gyermekeiket az iskolai tanulástól, hogy azok tudatlanságban maradjanak. Ebbe beleestenek a magyarok tilalmazás nélkül is, akik többnyire olyan tudatlanok, hogy mikor valaki valamely históriát beszél előttük, csudáivá hallgatják, melynek ez az oka van, hogy a magok nyelveken históriakönyvek nincsenek.“-------Szerette volna munkáiban tisztán csak a magyar nyelvet írni, de : „Némely deák szók“—úgymond—„mint: fundamentom, mód, materia, próba, forma, stb. úgy magyar szókká váljanak, hogy már ezek nélkül el nem lehetünk.“ — Nem merte maga fejétől — félvén mint mondja a „különöző“ és „ujító“ névtől — az idegen szókat magyarosítani, hanem annak szükségét mélyen érezte: „E végre — úgymond — „igen jó volna tudós emberekből álló Magyar társaságot a magyar nyelvnek ékesgetésére, mint más nemzetekben vagyon, felállítani.“— Szokott humorával — melylyel minden művet mintegy elöntvék — nyelvünknek idegen szavak általi eltorzitóira egy helyett eképen neheztel : „A vitézi rendek francziául kezdettek beszélni magyarul, még pedig többnyire azok, a kik franczia kakas szót sem hallottak soha, ily formán ,a garnizonból kiindulván mikor marsutban volnánk, méghozá egy kurír, hogy az ellenség áttakkrozza az előttünk lévő festungot. Mindezeket —folytatja tovább — tisztán magyarul hathatósan ki lehetett volna mondani , mert nem vagyok — úgymond — abban a tévelygésben, amelyben látom többire a magyar tudós embereket, hogy a deák, franczia s más nyelveken kiadott dolgokat magyarul hathatósan, és illendőképen nem lehetne kimondani, lehet sőt a mi nyelvünk igen alkalmatos akár mely dolgoknak kifejezésére.“— így irt, igy érzett Bod Péter épen 100 évvel ezelőtt— mert ekkorra esik ezen munkája, melyből idéztem. — Hová emelkedhetett volna még az ő korában a magyar irodalom, ha minden iró úgy érzett volna? De ők többnyire, úgy mond Bodunk, francziául és deákul írták a magyar nyelvet ! — És hozhatnék föl sok adatot még Bod Péternek latin munkáiból is, melyekből kiderül, mennyire bálványa volt az ő szivének a nemzeti becsület. „Magyar Gramatikája“ pedig — oly korban, midőn még a tudós osztály is szükségtelennek tartotta született magyarnak anyanyelvét tanulni — kétségtelen bizonyítványa nyelvészetünk iránti kegyeletének. Leginkább fölkelte bámulatunkat Bod Péter azon roppant eredmény által, melyet virrasztásai által létrehozott. Protestáns lelkészi hivatala, melyet viselt, magában is elég munkát ad ma is annak, ki azt — úgy mint ő — nemcsak kenyérért vállalta fel, ezért csodálkozva lehet kérdezni : honnan vette Bod Péter az időt, 37 önálló munkának készítésére, úgy kell lenni, a sajtó nem győzte tevékenységét, s azért jön, hogy halálakor a 37-ből, 19 maradt kéziratban. Munkáiban vannak ugyan vékony kötetek is, de ha csak a vastagokat nézzük, úgyis sok a csodálni való ! Legtöbbet írt egyházi szakmányára vonatkozó tárgyakról; egyháztörténeti nagy munkája oly sok adatkincset tartalmaz egy lakásban, hogy csupán ezen egyetlen műve is megbecsülhetlen drága gyöngye lehet akármely könyvtárnak. Egyéb hittani művei is mind olyan becsesek, hogy azokat leírni — szakembernek kivált — valódi kincs volna. De nem maradott ő csupán e mezőn : Synopsis Juris Connu Malis (Cibinii 1763), Judiciaria fori Ecclesiastici Praxis, (Cibinii 1764), czimü könyveiben jogtani kalauzt adott. Majd fölkereste, és meglátogatta a hajdan elhunyt magyarok bemódosult sírköveit s készítvén Ilungarus Tymbaules (Enyedini 1764) czimü könyvét fölleplezte, megismertette azok siriratát; hasonló kegyeleti munkája volt Szent Polycarpussá (II. Enyed 1766), melyben az erdélyi ref. superintendensek — és Magyar Athenasia (Szeben 1766), melyben betűrendben a jeles magyar tudósok életét rajzolta És a mi magában is igen nagy munka :a Szenczi Molnár Albert kezdette — Páriz Pápai bővitette deák-magyar, s magyar-deák nagy szótárt, adván ahoz maga a német nyelvet is, megbővitve kiadta. Ez Bőd halála után szinte félszázaddal negyedik kiadást ért (Pozsony és Szebenben 1801) és a romai classicusoknak megértésére nincsen — itt nálunk — máig is ennél biztosabb kulcs. A növényvilágból és „Füves kert“ czimü könyvében koszorút fűzött, de ez a magyar gramaticája egyebekkel együtt, kéziratban maradt. így maradt munkái közöl, az előbb említett egyházi közönséges történet, halála után 9 évvel adatott ki Bázelben 1777-ben. Nem keressük az okot, de kétségtelen helyes okai voltak, hogy némely munkáit s ezek között:„Redivivus Ab. Molnár Szentziensis“ és „Vitae propriae descriptio“ czimü iratait még életében maga külföldre küldötte nyomtatás végett. úgy hiszem, igazolva van, a mit legelől írtam : Bod Péter nem hozand homályt jeles íróink sorai közé. És ezen termékeny szellem, mely oly sokat gyümölcsözött — méltó megjegyezni azon íróknak, kik azt hiszik, hogy az ifjú kor babérjain már el lehet szenderedni — 32 éves kora előtt semmiféle könyvet nem irt, hanem mint a jó méh itthon és külföldön virágról virágra szállt, szívni a tudomány becses éldeletét, és igy megrakodva élte delében elkezdette készíteni a sok drága tudományszíntnézet, és készítette egész késő estig, míg élte napját a halál éje elsötétíté. Ha csak a lángelmék boldogíthatnák a világot, úgy a gondviselés, sűrűbben engedné őket születni! Bod Péter nem volt lángelme: hittani, és világnézeteiben időkorán felül nem emelkedett, de mindenütt a tudomány mélységein járt, és drága gyöngyöket hozott fel onnan, s bírván mély tudománya mellett a közlésnek égi ajándékát, könnyen érthetővé tette minden munkáját. Ezért munkái keresettek s hatása nagy volt. Bod Péter rövid életrajzát — melyben érdekesen és kellemes tollal rajzoltatik, hogyan emelkedett Bod Péter a szegény árva-iskolai szolga fiú, az akkor európai hírben állott n. enyedi iskola növendéke — a tudomány akkora magasságára csupán saját erkölcsi ereje által — megírta Salamon József, kolozsvári ref. hittanár ur, az erdélyi Pred. Tár. III. füzetében, hol egyenkint följegyezték e rendkívüli termékeny főnek minden munkát. Itt e csarnokban Bodról csak mint íróról emlékeztünk. Felső-Csernáton szülte — Nagy-Enyed nevelte — Magyar-Igen, melynek lelkésze volt, közvetlen leírta, ezen rendkívüli munkabíró termékeny szellemet; művei által pedig — melyek a magyar névnek itthon és künn becsülést és tiszteletet szereztek — az egész nemzeté lett. Magyar-Igenben talán már senki sincs, ki megmutatni tudná, hol domborult egykor a Bod Péter sirhalma — oh sok vihar zúgott azon keresztül! — de a rögök között rég elporladottnak behorpadott s eltűnt sirhantja fölött, még áll most is mint őrangyal a hű emlékezet, és igy szólamol meg : BŐD PÉTER ÉL ! Baló Benjámin. Magyar könyvészet. 383(612). Közhasznú házi naptár 1855-dik évre. Második évfolyam. Pesten. Nyomtatja s kiadja Länderer és Heckenast. Kisrét, 961. (Ára 6 pkt.)