Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-07 / 1373. szám
1854. Gröfik folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vl télire postán küldve: Évegyedre 5 fr. — kr. p. Fá ávre 10 97 77 A h vi elűfizetés, mint » ss.* a mklnti e l a d r e is megszűnt Pesten házhoz hordva: Fálévre . 8 „ — „ , Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapral fr. 30 kr.p. a lap politikai tartalmit illető minden közlés a SZEREKSZTÖ-HIVATALHOZ, líegyeit férg aző pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : urintcza 8-ik szem. Szerkesztési iroda :'uriotcxa 8. n. Bármentetlen levelek csupán rend*« levelexflinktöl fogadtatnak el, FÜRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. DÍT(l (tegek 81 hasábos pStit-RO?» 4 pjfö &F»t-öx,4?J£vfc!acámlitatílt. \ Urt*t4*1 (» ti». kri.yi *4V»ir +if r* lU-tl 4 A » Maginvítlk St halíbor sora $ pengi kmlejírtívsl Sitn.lttetlk. — A ffil.i-*-1l 1l) 7rtM. mlii.1ei.kur -IÁ! i* ‘ , » ., l« A » PESTI NAPLÓ kindá'hfvHtHlába». ftf*ejgj*leo a P88T1 NAPLÓ—■ hatf5t és tiau^putan) u«pi»&Ai — kivev* — ívnyi aUkjében, mindennap n-tisu-it anXr&i- Előfizetési felhívás ' £k ^msm m&w&é Qctoler-decemberi negyedik évnegyed folyairára. Vidékié postán kSldlye 5 írt. IBlMlapesteH há?ho3 hordással, 4 frt. pp. A . eii fizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivataln és Pesten e lapok kiadóhivatalában, akate.,a 8. sz. i- ső emeleten az udvarban, és Emic Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyónfess ségidén-----és előfizetési levelek hírmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala Pest, oct. 6. © A német birodalom századokon keresztül a trónra rendelt fényes Habsburg-Házból választó császárait, s . ez volt Németország szerencséje. Annak következtében, hogy ezen a Gondviselés által szemlátomást kegyelt Uralkodó Ház az úgynevezett ausztriai örökös tartományokon kívül a magyar szent koronát is elnyerő, a Habsburg-Házból származó Fejedelmek uralma alatt oly hatalmas birodalom alakult, melynek Uralkodói elég erősek és függetlenek voltak, a német szent birodalmat is belső feloszlástól és külső hódításoktól megőrizni. A habsburgi Fejedelmek mindig pazarul meghálálták a német császári korona birtokát, mert habár országaik majd három negyedrésze nem tartozott a német szent birodalomhoz, mégis összes hatalmuk, s összes népeik súlyával önzéstelenül védték minden időben Németország érdekeit. Míg a német sz. birodalom háborgatlanul élvezi a béke malasztjait, s a tudomány, miveltség és polgárisodás alapköveit kényelmesen összehordta, addig az ausztriai kőbirodalom népei csatáztak és őrt állottak a keletről és északról végső elpusztítással fenyegető s hóditó népek ellen, és századokon keresztül a lipcsei nagy napig a trónhoz és Uralkodó Házhoz híven ragaszkodó magyar nemzet s egyéb közbirodalmi népfajok együtt vérzettek anémetekkel Németország függetlenségéért, habár a német birodalomhoz nem tartoztak. Ezúttal nem akarjuk mélyebben nyomozni, mily érzülettel viszonozta Németország Ausztriának e nagy szolgálatokat; elmellőzzük a hét éves háború történetét, midőn a magyar nemzet a trónt német fegyverek ellen védé meg; — most csak azt kérdezzük, honnét jöhet az , hogy a keleti kérdésben , melynek szerencsés megoldásával Németország függetlensége , s anyagi és szellemi jövendője szorosan öszszefügg , a német államok egy része még most is tétováz , ezt vonakodik Ausztria politikájához csatlakozni , holott a németországi nagy lapok oly gyakran említik az egy millió szuronyt, melyről a német szövetség rendelkezhetik? Nekünk úgy látszik, hogy az ami 11 jó szurony, csak papiron, vagy legfölebb ezernyi apró különérdek és irány által oly csekély fractiókra szétdarabolva létezik, hogy a harertéren egyesült megjelenését s a világeseményekre döntőkig hatását a történetnek aligha alkalma leend feljegyezni. És ezt éreznie kellett magának Németországnak is, midőn a keleti viszálybanirészvétből magát minden áron kivonni akarva, mind a sajtó mind a diplomatikus tárgyalások lapjain stereotíp hűséggel számtalanszor ismételő, hogy Németország a nyugati hatalmak által magát eszközül felhasználni nem engedi. Vájjon lehetne-e millió szuronyt eszközül felhasználni ? De nem volt ez egyéb phrasis-palástnál, mibe a roltsemtevés, mitsem tenni akarás érzete burkolózott. ,,Mit nekünk a Feketetenger? s a Duna szabadsága érdemes-e ennyi zajra, vérre?“ szólt Németország, midőn tenni kellett: „miért kaparnék ki a forró gesztenyét mi, Anglia és Francziaország kereskedelmi s Ausztria közvetlen érdekéért ?“ A közönyösség indoka azonban másutt rejlett. E közönyösséget egy régibb keltű gyűlölet, egy újabb neheztelés, egy közös félelem nyomása, s egy nagy töredéknek különböző rugókból eredő, de a véganalysisban ugyanazon irányzatú féltékenysége idézte elő. Gyűlölet a napoleonida ellen, kinek nagybátyja e század első tizedében a Rajnán túl hordozta győzelmes zászlóit. Neheztelés Angliára, hogy a német herczegségeket nagy Németországtól csak imént elszakítani engedé. Félelem az északi óriástól, mely egy hajszálon függő kard nehéz álomképe gyanánt nehezedett az apró államok udvaraira, melyek e nyomás paralizáló hatását, a határzárt s észak-nyugati kereskedelmi érdekeik pangását mégis inkább eltűrték, mintsem ,a közös érdekben Ausztriának nyújtva segélykört, ezen államot — féltékenységek sugallata szerint — Közép-Európa irányadó hatalmává emelték. Ezekhez járult még a rokonsági bonyodalmas kötelék is, mely habár — midőn az „enyém és tiedről“ van szó — nem szokott határozó lenni, de a jelen esetben s a felebbi tényezők mellett a rokonszenveket nyilván a Ladoga felé vonta. A viszonyok azonban tetemesen változtak. A féltékenység, Ausztriának a keleten megszilárdult befolyása után, haszontalanná vált, s Németország érdekében van Ausztria pártfogásátkeresni. Az oroszoktól való félelem, elidézetnyomás, a krimisi legújabb diadal után enyészőben van; a neheztelés — bár ez mindig alaptalan volt, mert a német herczegségek elvesztésének morális oka Oroszország részéről származott,—kiengesztelve lehet az által, hogy Anglia a dán örökösödés ügyében a londoni jegyzőkönyv revisiójára késznek nyilatkozott; — a gyűlölet pedig Francziaország ellen még ezentúl is fenntartva oly szűkkeblűségre és politikai rövidlátásra mutatna, mely a diplomatikus felfogás kiskorú egyoldalúságának lenne tanujele. Úgy hisszük azonban, még nem késő a millió szurony egyesülése a békének aklenti megalapítására, hogy ennek tartós és biztos pajzsa alatt a német kultúra észak felé, hol több rokon elemre, teendőre s az irányzat hőbb elfogadására talál, nyerjen magának tért, befolyást s erkölcsi és anyagi hatalmat. Keleten, hol Ausztria a fönebb elősorolt tekinteteknek egyike által sem engedé magát cselekvése szabadságában korlátozni, sőt a kényes helyzet veszélyeivel bátran szemközt állva, népei érdekében s ezeknek ereje és loyalitásával, a döntő hatalmak egyik tényezőjeként lépett fel —ke e te n bebizonyult,hogy itt a német államoknak csakugyan nemcsak anyagi, de szellemi támaszára sem volt szüksége Ausztriának oly hatalmi állás elfoglalhatására Közép-Európában, mely, míg nyugat-észak felé összetartva s imponálva hat, addig Ausztria keleten, a fejlődő, szellemi, társadalmi és anyagi téren erősbülő , de a németországi ideologok kizárólagos igényeinek nem kedvező geniussal biró népfajoknál ,az európai polgáriisulást egyedül maga is képviselni képes. S épen e független állás kelet és nyugat közt emeli Ausztriát egy európai nagyhatalmasság azon polczára, hol kizárólag s korlátozás nélkül népei érdekeinek élhet, s a birodalmi népfajok önálló geniusas számszerinti súlya által képessé lesz nemcsak egyéb államokkal, de a német szövetséggel szemközt is irányt és befolyást nem tűrni, nem befogadni, hanem gyakorolni. Ausztriai birodalom. Gortsakoff herczeg orosz cs. követ újabban szabadsággal elutaztatási engedelmet kért, melyre családügyeinek rendezhetése végett sürgető szüksége van, de mostanig megnyerni még nem tudott. Bud Schauenstein gróf külügyminiszter nemcsak a párisi udvarnál meghatalmazott cs. k. követet , hanem Eszterházy grófot Londonban is megbízta, hogy a külügyminiszternek a bécsi kabinet őszinte szerencsekívánatait a Krimiában eddig kivívott eredményekért fejezze ki. KÜLFÖLD. Németország. A mostani világkrízisről Poroszországban uralkodó nézetek jellemzetéhez legelsőbb is azon véleményt közöljük, melyet a tisztán conservativpárt, Bethmann-Hollweg, v. d. Goltz sat. urak közlönye, t. i. a „Preuss. Wochenblatt“ az ügyállás fölött nyilvánít : „Nem egy lehetlen semlegességben , hanem egészen másutt kell Porszországnak keresni valódi érdekét. Ha általában a békés kiegyenlítésre még van valami kilátás, úgy mi azt csak abban találhatjuk fel, ha Poroszország ismét az európai köztanácskozmányba visszalép, ha annak határin belül, Ausztriával egyenlő vonalon mozogva, s vele összeköttésben s a nyugati hatalmakkal egyetértésben terjeszti Oroszország elé elfogadás végett a jelen viszonyoknak megfelelő békealapot , de ezzel egyszersmind azon világos nyilatkozatot köti össze, hogy megtagadás esetében kényszerültnek látandja magát, a három többi hatalommal közös cselekvés ösvényén haladni.“ Azon nevezetes szózatok ellenében, melyek az európai béke helyreállítását nemsokára bekövetkezőnek hirdetik, a nevezett lap fejtegeti, hogy a szepétervári kabinet, ha valóban az erő azon magas érzetével s győzhetlensége azon biztonságával bír, melyet az orosz proclamatiók még néhány hó előtt tanúsítottak, semmi engedékenységre nem fog s nem képes hajolni, hanem a helyett egy állandóan várakozó védelmi állás merész játékát még ily hármas szövetséggel szemközt is folytatandja. A létező bonyodalom természete korán sem mutat a harcz közel bevégzésére. — Kétségkívül egészen máskép beszél a „Neue Preuss. Zig“ Gerlach urnak, az ő katonai szónokának utolsó havi áttekintésében. Ezen az otthonsült nézetei az angol kalmár-érdekek, democratai bonapartismus, Poroszország német hivatása stb. felől eléggé ismeretesek. Az újporoszok hadvezetője ma az ő politikai bölcseségének sommáját a következő szavakba vonja össze : „Poroszország mindamellett szilárdul fentartja az 1813 és 1815-ki szabadságharcsosok vérével összeforrasztott barátságát Oroszországgal, mely Poroszország szivébe mélyen van beírva legdicsőségteljebb emlékezetei által, s az ő sulyos kísérleteket kiállott királyának, harmadik Frigyes Vilmosnak következetes tette és végakarata által, és Poroszország bizalmat helyez a királyi házával leggyöngédebb vérségi kapcsok által rokonult orosz császár annyiszor tanúsított igazság- és békeszeretetében, — azon igazságés békeszeretetben, melynek e német fejedelem a legutóbbi hónapokban folytonosan cselekvés által adta tanújeleit.“ — Ily szavak csakugyan nem szorultakkommentárra. Hanem mi azon különös czélját illeti, hogy a Bonapartismus mint rendszer „tégabb egynémely euroai fejedelem és államférfiak politikai szivében egy kamrácskával bir“ és hogy az i ütezéten Ausztriában hatalmas, — erre nézve Gerlach úr részéről még bővebb felvilágosítást kell várnunk. Francziaország, Páris, oct. 2. A „Moniteur“ a császár és császárné megérkezését jelenti, kik azonnal St. Cloudba mentek. A csatatérről a legújabb hírek benyomása óriási. Forma szerint czivakodnak az esti lapokért. A „La Presse“ két óra alatt 46,000 példányt adott el. A „Moniteur“ ma reggel a magánsürgönyöket hozta, de egy szótaggal sem többet. Több lapnak Szebasztopol átadásának gyorsasága fölötti okoskodása, nevezetesen a„Journé des Débats“ czikke a sürgönyök valósága fölött kételyt ébresztett. Minden pereben várták a hivatalos megerősítést. Ezen feszültség még e pillanatban is folytonosan tart. A nagyközönség a város hajóhad átadását kétségbevonhatlan, bevégzett ténynek tartja, azok pedig, kik bizonyítványt kívánnak, a hit és kétely között ingadoznak. Még csak ennyit tudhatni: Még ma 5 órakor este az itteni lapok közöl egy sem kapott új sürgönyöket. A török követség hasonlókép nem kapott újabb híreket, s ezt őszintén megvallotta; az ausztriai követ is azt erősíti, hogy közelebbi részletet nem tud. A félhivatalos lapok a minisztériumot kérdésekkel ostromolták, anélkül hogy határozott feleletet kaptak volna. A „Journé de l’Empire“ szebasztopoli czikkét a nap folytán nem kevesebb mint ötször dolgozta át. A távírdai hivatalban azon sürgönyök elfogadása, melyek az átadást „hivatalosnak“ jelentették, megtagadtatok . Másfelől a belügyminisztérium a lapokhoz egy jegyzéket küldött, melyben kijelenté, hogy hivatalnokai valamelyikétől ugyan még sürgönyt nem kapott, de a nap folytán érkezett sürgönyök megerősítik az átadás valóságát, így áll a dolog ma este. Hozzáteendő, hogy a kormány, mely még ma semmi hivatalos sürgönyt nem kapott, a nap nagy hírét mégis dobszó között hirdetteté ki a St. Denis-, Vicennes-Metzben és másutt levő helyőrségeknek. St. Cloudban, hová a császár érkezett, Szebasztopol bevétele, a hatóság parancsára, hasonlókép dobszó közt hirdettetett ki, és a lakosság fölszólíttatott a franczia fegyverek győzelmét kivilágítással ünnepelni. Este tűzijáték volt. A börze nevezetesen rendkívüli izgatottságban vala, s élénken vitatkoztak a hit valósága és alaptalansága fölött. — Azt beszélik, hogy Thomas tinok, Napoleon hg táborkari főnöke, elesett és hogy Canrobert tbk golyó által megsebesíttetett; mindkét szerencsétlenség az almai csatában történt. — T h o m a s tbk még igen fiatal; ő Algírban tüntette ki magát. Pár is, oct. 2. E pillanatban — esti 6 óra — még mindig nyomasztó bizonytalanság uralkodik a tegnap reggel óta magán sürgönyök által tudomásra juttatott, egyébiránt Omer pasa által a török követnek is jelentett, Szebasztopol elestét jelentő hit fölött. Minden pillanatban a hadastyánok álgyainak megdördülését hiszik hallhatni. Pár is, oct. 2. Esti 7 óra. A kormány néhány órával ezelőtt Szebasztopol bevételének megerősítését kapta, mely alkalommal Thomas tábornok elesett, Canrobert tábornok pedig nehéz sebet kapott volna. Fanczia részről 2000 ember esett volna el. Minden pillanatban várják a hadastyánok álgyainak megdördülését. lagybdtatása, London, oct. 2. Szebasztopol elesett! hangzik egész Nagybritannián keresztül. Az almai győzelem híre tegnapelőtt este szájról száj- KARPATHY ZOLTÁN: Regény Irta Jókai Mór Folytatás. * XVII A lemondás. Egy hétnél több nem kellett a hivatalos működések befolyására. Maszlaczky úr gondoskodott, hogy minden a leggyorsabban haladjon, nehogy Abellino előbb megtaláljon halni. Zoltán ez alatt lement Kárpátfalvára. Keresztül kellett esnie az utolsó kísértésen, — elbúcsúzni a régi eszméktől. Nem ez a gazdagság, neme birtok, neme hatalom elvesztése volt az, ami legnehezebben esett lelkének, hanem a hozzájok csatolt eszmék. Mennyi jót, mennyi nagyot tudott volna ő tenni, ha mindennek birtokában marad! Mennyi megkezdett eszme fog veszendőbe menni, az által, hogy ő egyszerű birtoktalan fiává válik a hazának, ki majd ide s tova azzal lesz elfoglalva, hogy saját sorsáért küzdjön, s a közügyekben ne számítsanak rá többé. Lemondása saját sorsán kívül Sok egyéb körülményt hozott zavarba, mikért felelősség háramolt reá. Néhány hónap előtt felbiztatá jobbágyait , hogy az örökváltság nagy eszméjét ők hozzák legelébb létre, megegyezését előre leírták, a váltsági csekély összeg meg volt határozva, összegyűjtve s a korszellemmel haladó párt mint diadalára várt azon napra, melyen e nemzetünket újjászülő tény létre fog jőni." Ennek abban kelle maradni. Kénytelen volt kényes Lásd a P. Napló 1368-dik számát, szemekkel mondani el a derék" emberek küldöttsége előtt, hogy csak tegyék el boldogabb napokra váltságdíjaikat s tartogassák azt boldogabb napokra, mert ő megszűnik jószágaival rendelkezhetni, nem szabadíthatja fel őket, s Isten tudja, milyen trok lesz azután. Mikor a becsületes ősz emberek utolszor megszokták kezeit, rajkor eltávoztak előle, anélkül, hogy egy szót tudnának mondani, akkor eszébe jutott egyszer, hogy tán mégis többet áldozott fel , mint a mennyit szabad volt áldoznia, hogy a fiúi érzet kötelessége tán nem nyomják le a mérleget, melynek túlsó felében a honpolgár kötelességei vannak letéve. Egy perczig gondolkozott rajta, hogy nem méltó-e szen gondolat, melyben egy uj nemzedék boldogítása foganszott, arra, hogy három ember élete holtig keserű legyen miatta ? hogy nem könnyebben elhordhatják-e ők, Szentirmay és ő, az egymásért szenvedett gyalázatot, mint ez árva nép, mely önbűne nélkül szenved, öröklött terheit ? Magasztos volt a gondolat , de Zoltán sokkal erősebb akarattal bírt már ekkor, minthogy egyszer megkezdett útjából visszatérhetett volna. Oda adta a „nagy hazafi“ nevet a „becsületes ember“ nevéért, az utókor ragasztalását a szív nyugalmáért. Mi lesz e derék munkás népből, mely másfél évtized alatt boldogságra, lelki jóllétre emelkedett Szentirmay gondjai által, hová fog lesüllyedni ismét egy vesztegető, pazarló, szívtelen úr rendszere alatt, ki csak nyerni, csak zsarolni tud, s saját fényével elszívja a közjóllét életszinét. Hogy fognak félben maradni a megkezdett közintézetek, iskolák, kisdedóvók, takarékmagtárak , hogy változnak majd át béres lakókká, mikben boltokat nyitott az uj földes ur, hogy azokon keresztül szíja ki a föld népének valahogy még megmaradt zsírját, hogy szaporodik el úr, tolvaj és zsivány a munkaképtelen vidéken, melynek ápolásához, ha akarna, sem értene az uj gazda, mert csak a készet pusztítani tanulta, s özön adósságot hoz magával gyarapítás helyett, ami azután szaporodik, gyorsabban mint a féreg, s egy emberélet alatt széthull az egész roppant uradalom s vad idegen nevek hasogatják széjjel egyes darabjait. Keserű volt rá gondolni, végig követni az egész eszmét s nem találni abban sehol megállapodást. Néhány hónap előtt nagy hazafiak felszólítására nevezetes összegeket írt alá közczélú vállalatokra, miknek létrejötte nagy diadala leendő a hiadó pártnak, rész sikere annál nagyobb kudarca a minden javulást ellenzők szemében. Most e kötelezettségeket teljesíteni többé nem álland hatalmában, ki fogjál nevetni, le fogják nézni, mint hitvány gyermeket, ki nagy számokat írt le, amiknek mennyiségéről még figalma sem volt. Ez a gondolat kínzott a legjobban. Minő arczczal fog megjelenni azon komoly férfiak előtt, kik azzal tisztelték meg, hogy aláírásait úgy fogadták, mint egy igazi emberét s nem kérdeztek tőle, hogy hány esztendős ? Még e megaláztatás is várt reá, még erre is készen kellett lennie. Nehéz volt a kísértet pohara, melyet ki kellett ürítenie, de kiitta azt az utolsó cseppig. Egy egész napja volt arra, hogy búcsút vegyen azon kedves emlékektől, mik Kárpátfalva minden zugából élő szóval látszottak hozzá beszélni, bejárta a puszta termeket, a puszta temetőt, beszélt a puszta levegővel itt és amott, tele volt az ránézve élő alakokkal Estefelé magához hivatta atyja hajdani jószágigazgatóját, a becsületes Vargát, s átadta neki a falakról leszedetett családi képeket, a levéltár okiratait, vigye azokat magához, azon pusztára, melyet Kárpathy János végrendeletileg hagyományozott hű tisztelőjének, s őrizze meg ottan. A jó öreg ember ajkai görcsösen remegtek, midőn átvette a család ősi emlékeit s szekerére rakata. Anynyit birt rebegni ifjú ura előtt, hogy azért ne hagyja el őrösre ezt a tájat, legalább néha őt látogassa meg egyszerű pusztáján, melyet áldott emlékű édesatyja jóvoltából bir. — Köszönöm, jó öreg bátyám, monda az ifjú, erőtetett jó kedvvel, meglehet, hogy ha egyszer a világon nem lesz hová lehajtanom fejemet, majd csak megjelenek a kegyed kapuja előtt s azt mondom, ide jöttem lakni, van e szüksége kegyelmednek valami kevésre ? Varga uram nem találta ezt a tréfát valami elmésnek s nem késett azt kinyilatkoztatni : — Édes ifjú uram, nagyon tudnék keseregni az ilyen mondáson, ha nem tudnám, hogy ennyire nem fog jönni a dolog; nagyságod, ha már lemond is uradalma.irél, de szűkölködni azért nem fog, mert megboldogult édesatyja végrendeletében több százezer forintra menő összeget hagyott Szentirmay gróf rendelkezésére, azon általános utasítással, hogy azokon hazai vállalatok mozduttassanak elő. A méltóságos gráf ez összeg nagyobb részét olyan részvényekbe fekteté, mik annak idejében akármikor készpénzzé fordíthatók, s egyik veszteségét pótolja a másik. Ez összegek ség mindig elégségesek fognak arra lenni, hogy nagyságodat a szűkölködéstől s a megaláztatástól megőrizzék. Zoltán egy rettenetes álomból ébredt fel e szavakra. Neki még néhány százezer forintja marad, melylyel rendelkezhetik ! Ez megváltó gondolat volt reá nézve. Tehát módjában lesz azon nagy becsületbeli kötelezettségeket beváltani, mik az egész karpathi uradalomnál, de az egész karpathi hegyláncznál is nehezebben nyomták szivét. Helyt fog állhatni azon fogadásokon, a miket tett mint gyermek, s miket úgy tekintenek, mint férfi fogadásait! Ez újra fölemelte , ez aczéllá edzette szivét ! Lehet, hogy e kötelezettségek kielégítése után igazán szegény lesz, hogy semmije sem marad, de mit tesz az, megmarad a becsület, a férfi szó szent tisztasága s drága az olyan helyen, ahol arra kell építeni a jövendőt............ (Folytatjuk.) 230—9373 Szombat, od 7-én.