Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-07 / 1373. szám

1854. Gröfik folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vl télire postán küldve: Év­egyedre 5 fr. — kr. p. Fá ávre 10 97 77 A h vi elűfizetés, mint » ss.* a mklnti e l a d r e is megszűnt Pesten házhoz hordva: Fálévre . 8 „ — „ , Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapral fr. 30 kr.p. a lap politikai tartalmit illető minden közlés a SZERE­KSZTÖ-HIV­ATALHOZ, lí­egyeit férg­ aző pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : urintcza 8-ik szem. Szerkesztési iroda :'uri­otcxa 8. n. Bármen­tetlen levelek csupán rend*« levelexflinktöl fogadtatnak el, FÜRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. DÍT(l (tegek 81 ha­sábos pStit-RO?» 4 pjfö &F»t-­öx,4?J£vfc!­acámlitatílt. \ Urt*t4*1 (» ti». kri.yi *4V»ir +if­ r* lU-tl 4 A » Maginvítlk St ha­­líbor sora $ pengi kmlejír­­tívsl Sitn­.lttetlk. — A ffil.i­-*-1l 1l) 7rtM. mlii.1ei.kur -IÁ­! i* ‘ , » ., l« A » PESTI NAPLÓ kindá'hfvHtHlába». ftf*ejgj*leo a P88T1 NAPLÓ—■ hatf5t és tiau^putan) u«pi»&Ai — kivev* — ívnyi aUkjében, mindennap n-tisu-it an­Xr&i- Előfizetési felhívás ' £k ^msm m&w&é Qctol­er-decemberi negyedik évne­gyed­ f­olyairára. Vidékié postán kSldlye 5 írt. IBlMlapesteH há?ho3 hordással, 4 frt. pp. A . eii fizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivata­ln­­ és Pesten e lapok kiadóhivatalában, ak­ate.,a 8. sz. i- ső emeleten az udvarban, és Emic­ Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó­nfess s­­égidén-----és előfizetési levelek hírm­entve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala Pest, oct. 6. © A német birodalom századokon keresztül a trónra rendelt fényes Habsburg-Házból vá­lasztó császárait, s .­ ez volt Németország szerencséje. Annak következtében, hogy ezen a Gondviselés által szemlátomást kegyelt Uralkodó­ Ház az úgynevezett ausztriai örökös tartományokon kívül a magyar szent koronát is elnyerő,­ a Habsburg-Házból származó Fejedelmek uralma alatt oly hatalmas biro­dalom alakult, melynek Uralkodói elég erősek és füg­getlenek voltak, a német szent birodalmat is belső fel­oszlástól és külső hódításoktól megőrizni. A habsburgi Fejedelmek mindig pazarul meghálálták a német császári korona birtokát, mert habár országaik majd három negyedrésze nem tartozott a német szent birodalomhoz, még­is összes hatalmuk, s összes népeik súlyával önzéstelenül védték minden időben Német­ország érdekeit. Míg a német sz. birodalom háborgatlanul élvezi a béke malasztjait, s a tudomány, miveltség és polgáriso­­dás alapköveit kényelmesen összehordta, addig az ausz­triai kő­­birodalom népei csatáztak és őrt állottak a ke­letről és északról végső elpusztítással fenyegető s hó­ditó népek ellen, é­s századokon keresztül a lipcsei nagy napig a trónhoz és Uralkodó Házhoz híven ragasz­kodó magyar nemzet s egyéb közbirodalm­i népfajok együtt vérzettek a­­németekkel Németország független­ségéért, habár a német birodalomhoz nem tartoztak. Ezúttal nem akarjuk mélyebben nyomozni, mily ér­zülettel viszonozta Németország Ausztriának e nagy szolgálatokat; elmellőzzük­ a hét éves háború történe­tét, midőn a magyar nemzet a trónt német fegyverek ellen védé meg; — most csak azt kérdezzük, hon­­nét jöhet az , hogy a keleti kérdésben , melynek szerencsés megoldásával Németország függetlensé­ge , s anyagi és szellemi jövendője szorosan ösz­­szefügg , a német államok egy része még most is tétováz , ezt vonakodik Ausztria politikájához csatlakozni , holott a németországi nagy lapok oly gyakran említik az egy millió szuronyt, melyről a német szövetség rendelkezhetik? Nekünk úgy látszik, hogy az ami 11 jó szurony, csak papiron, vagy legfölebb­­ ezernyi apró kü­lön­­érdek és irány által oly csekély fractiókra szétdara­bolva létezik, hogy a harertéren egyesült megjelenését s a világeseményekre döntőkig hatását a történetnek aligha alkalma leend feljegyezni. És ezt éreznie kellett­ magának Németországnak is, midőn a keleti viszálybani­­részvétből magát minden áron kivonni akarva, mind a sajtó mind a diplomatikus tárgyalások lapjain stereotíp hűséggel számtalanszor ismételő, hogy Németország a nyugati ha­talmak által magát eszközül felhasz­nálni nem engedi. Vájjon lehetne-e millió szuronyt eszközül fel­használni ? De nem volt ez egyéb phrasis-palástnál, mibe a rolt­­semtevés, mitsem tenni­ akarás érzete burkolózott. ,,Mit nekünk a Feketetenger? s a Duna szabadsága érdemes-e ennyi zajra, vérre?“ szólt Németország, mi­dőn tenni kellett: „miért kaparnék ki a forró geszte­nyét mi, Anglia és Francziaország kereskedelmi s Ausz­tria közvetlen érdekéért ?“ A közönyösség indoka azonban másutt rejlett. E kö­zönyösséget egy régibb keltű gyűlölet, egy újabb neheztelés, egy közös félelem nyomása, s egy nagy töredéknek különböző rugókból eredő, de a vég­­analysisban ugyanazon irányzatú féltékenysége idézte elő. Gyűlölet a napoleonida ellen, kinek nagybátyja e század első tizedében a Rajnán túl hordozta győzel­mes zászlóit. Neheztelés Angliára, hogy a német herczegsé­­geket nagy Németországtól csak imént elszakítani engedé. Félelem az északi óriástól, mely egy hajszálon függő kard nehéz álomképe gyanánt nehezedett az apró államok udvaraira,­ melyek e nyomás paralizáló hatását, a határzárt s észak-nyugati kereskedelmi ér­dekeik pangását mégis inkább eltűrték, mintsem ,a kö­zös érdekben Ausztriának nyújtva segélykört, ezen ál­lamot — féltékenységek sugallata szerint — Közép-Európa irányadó hatalmává emelték. Ezekhez járult még a rokonsági bonyodalmas köte­lék is, mely habár — midőn az „enyém és tiedről“ van szó — nem szokott határozó lenni, de a jelen esetben s a felebbi tényezők mellett a rokonszenveket nyilván a Ladoga felé vonta. A viszonyok azonban tetemesen változtak. A fél­tékenység, Ausztriának a keleten megszilárdult befolyása után, haszontalanná vált, s Németország ér­dekében van Ausztria pártfogását­­keresni. Az oro­szoktól való félelem, e­­lidézetnyomás, a kri­­misi legújabb diadal után enyészőben van; a n­e­­­heztelés — bár ez mindig alaptalan volt, mert a német herczegségek elvesztésének morális oka Oroszor­szág részéről származott,—kiengesztelve lehet az által, hogy Anglia a dán örökösödés ügyében a londoni jegy­zőkönyv revisiójára késznek nyilatkozott; — a gyű­lölet pedig Francziaország ellen még ezentúl is fenn­tartva oly szűkke­blűségre és politikai rövidlátásra mu­tatna, mely a diplomatikus felfogás kiskorú egyolda­lúságának lenne tanujele. Úgy hisszük azonban, még nem késő a millió szurony egyesülése a békének aklenti megalapítá­sára, hogy ennek tartós és biztos pajzsa alatt a n­é­m­et kult­úra észak felé, hol több rokon elemre, teendőre s az irányzat hőbb elfogadására talál, nyerjen magának tért, befolyást s erkölcsi és anyagi hatalmat. Keleten, hol A­u­s­z­t­r­i­a a fönebb elősorolt tekin­teteknek egyike által sem engedé magát cselekvése sza­badságában korlátozni, sőt a kényes helyzet veszélyei­vel bátran szemközt állva, népei érdekében s ezeknek ereje és loyalitásával, a döntő hatalmak egyik tényező­jeként lépett fel —k­e­­ e t­e n bebizonyult,hogy itt a né­met államoknak csakugyan nemcsak anyagi, de szellemi támaszára sem volt szüksége Ausztriának oly hatalmi ál­lás elfoglalhatására Közép-Európában, mely, míg nyu­gat-észak felé összetartva s imponálva hat, addig Ausz­tria keleten, a fejlődő, szellemi, társadalmi és anyagi téren erősbülő , de a németországi ideologok kizá­rólagos igényeinek nem kedvező geniussal biró népfajoknál ,az e­urópai polgáriisulást egye­dül maga is képviselni képes. S épen e független állás kelet és nyugat közt emeli Ausztriát egy európai nagyha­tal­ma­s­s­á­g azon polczára, hol kizárólag s korlátozás nélkül népei érdekeinek élhet, s a birodalmi népfajok ön­álló geniusas számszerinti súlya által képessé lesz nem­csak egyéb államokkal, de a német szövetség­­g­e­l szemközt is irányt és befolyást nem tűrni, nem be­fogadni, hanem gyakorolni. Ausztriai birodalom. Gortsakoff herczeg orosz cs. követ újabban szabad­sággal elutaztatási engedelmet kért, melyre családügyei­nek rendezhetése végett sürgető szüksége van, de mosta­­nig megnyerni még nem tudott. Bud­­­ Schauenstein gróf külügyminiszter nemcsak a párisi udvarnál meghatalmazott cs. k. követet , hanem Eszterházy grófot Londonban is megbízta, hogy a kül­ügyminiszternek a bécsi kabinet őszinte szerencsekívá­­natait a Krimiában eddig kivívott eredményekért fe­jezze ki. KÜLFÖLD. Németország. A mostani világkrízisről Poroszország­ban uralkodó nézetek jellemzetéhez legelsőbb is azon véleményt közöljük, melyet a tisztán conservativpárt, Bethmann-Hollweg, v. d. Goltz sat. urak közlönye, t. i. a „Preuss. Wochenblatt“ az ügyállás fölött nyilvánít : „Nem egy lehetlen semlegességben , hanem egésze­n másutt kell Por­szországnak keresni valódi érdekét. Ha általában a békés kiegyenlítésre még van valami ki­látás, úgy mi azt csak abban találhatjuk fel, ha Porosz­­ország ismét az európai köztanácskozmányba visszalép, ha annak határin belül, Ausztriával egyenlő vonalon mozogva, s vele összeköttésben s a nyugati hatalmak­kal egyetértésben terjeszti Oroszország elé elfogadás végett a jelen viszonyoknak megfelelő békealapot , de ezzel egyszersmind azon világos nyilatkozatot köti össze, hogy megtagadás esetében kényszerültnek látandja ma­gát, a három többi hatalommal közös cselekvés ösvé­nyén haladni.“ Azon nevezetes szózatok ellenében, melyek az európai béke helyreállítását nemsokára be­­következőnek hirdetik, a nevezett lap fejtegeti, hogy a sze­pétervári kabinet, ha valóban az erő azon magas érzetével s győzhetlensége azon biztonságával bír, me­lyet az orosz proclamatiók még néhány hó előtt tanúsí­tottak, semmi engedékenységre nem fog s nem képes ha­jolni, hanem a helyett egy állandóan várakozó védelmi állás merész játékát még ily hármas szövetséggel szem­közt is folytatandja. A létező bonyodalom természete ko­rán sem mutat a harcz közel bevégzésére. — Kétségkívül egészen máskép beszél a „Neue Preuss. Zig“ Gerlach urnak, az ő katonai szónokának utolsó havi áttekinté­sében. Ezen az otthonsült nézetei az angol kalmár-ér­dekek, democratai bonapartismus, Poroszország német hivatása stb. felől eléggé ismeretesek. Az újporoszok hadvezetője ma az ő politikai bölcseségének sommáját a következő szavakba vonja össze : „Poroszország mindamellett szilárdul fentartja az 1813 és 1815-ki szabadságharcsosok vérével összeforrasztott barátsá­gát Oroszországgal, mely Poroszország szivébe mélyen van beírva legdicsőségteljebb emléke­zetei által, s az ő sulyos kísérleteket kiállott királyának, harmadik Frigyes Vilmosnak következetes tette és vég­akarata által, és Poroszország bizalmat helyez a királyi házával leggyöngédebb vérségi kapcsok által rokonult orosz császár annyiszor tanúsított igaz­ság- és békeszeretetében, — azon igazság­­és békeszeretetben, melynek e német fejedelem a legutóbbi hónapokban folytonosan cselekvés által adta tanújeleit.“ — Ily szavak csakugyan nem szorultak­­kommentárra. Hanem mi azon különös czéljá­t illeti, hogy­ a Bonapartismus mint rendszer „téga­bb egynémely euro­ai fejedelem és államférfiak politikai szivében egy kamrácskával bir“ és hogy az i ütezéten Ausztriában hatalmas, — erre nézve Gerl­ach úr részé­ről még bővebb felvilágosítást kell várnunk. Francziaország,­ Pár­is, oct. 2. A „Moniteur“ a császár és császárné megérkezését jelenti, kik azonnal St. Cloudba mentek. A csatatérről a legújabb hírek benyomása óriási. Forma szerint czivakodnak az esti lapokért. A „La Presse“ két óra alatt 46,000 példányt adott el. A „Moniteur“ ma reggel a magán­sürgönyöket hozta, de egy szótaggal sem többet. Több lapnak Szebaszto­­pol átadásának gyorsasága fölötti okoskodása­, neveze­tesen a„J­o­urné d­e­s D­é­b­ats“ czikke a sürgönyök valósága fölött kételyt ébresztett. Minden pere­ben várták a hivatalos megerősítést. Ezen feszültség még e p­illanatban is folytonosan tart. A nagy­közönség a vár­os hajóhad átadását kétségbevonhatlan, bevégzett ténynek tartja, azok pedig, kik bizonyítványt kíván­nak, a hit és kétely között ingadoznak. Még csak en­nyit tudhatni: Még ma 5 órakor este az itteni lapok közöl egy sem kapott új sürgönyöket. A török követ­ség hasonlókép nem kapott újabb híreket, s ezt őszintén megvallotta; az ausztriai követ is azt erő­­síti, hogy közelebbi részletet nem tud. A félhiva­talos lapok a minisztériumot kérdésekkel ostromol­ták, anélkül hogy határozott feleletet kaptak volna. A „Journé de l’Empire“ szebasztopoli czikkét a nap folytán nem kevesebb mint ötször dolgozta át. A távír­dai hivatalban azon sürgönyök elfogadása, melyek az átadást „hivatalosnak“ jelentették, megtagadtatok . Más­felől a belügyminisztérium a lapokhoz egy jegyzé­ket küldött, melyben kijelenté, hogy hivatalnokai valamelyikétől ugyan még sürgönyt nem kapott, de a nap folytán érkezett sürgönyök megerősítik az át­adás valóságát, így áll a dolog ma este. Hozzáteendő, hogy a kormány, mely még ma sem­mi hivatalos sürgönyt nem kapott, a nap nagy hírét mégis dobszó között hirdetteté ki a St. Denis-, Vicennes-Metzben és másutt levő helyőrségeknek. St. Cloudban, hová a csá­szár érkezett, Szebasztopol bevétele, a hatóság paran­csára, hasonlókép dobszó közt hirdettetett ki, és a la­kosság fölszólíttatott a franczia fegyverek győzelmét kivilágítással ünnepelni. Este tűzijáték volt. A börze nevezetesen rendkívüli izgatottságban vala, s élénken vitatkoztak a hit valósága és alaptalansága fölött. — Azt beszélik, hogy Thomas tinok, Napoleon hg táborkari főnöke, elesett és hogy Canrobert tbk golyó által megsebesíttetett; mindkét szerencsétlen­ség az almai csatában történt. — T h o m a s tbk még igen fiatal; ő Algírban tüntette ki magát. Pár is, oct. 2. E pillanatban — esti 6 óra — még mindig nyomasztó bizonytalanság uralkodik a tegnap reggel óta magán sürgönyök által tudomásra juttatott, egyébiránt O­m­e­r pasa által a török követnek is jelen­tett, Szebasztopol elestét jelentő hit fölött. Minden pil­lanatban a hadastyánok álgyainak megdördülését hiszik hallhatni. Pár is, oct. 2. Esti 7 óra. A kormány néhány órával ezelőtt Szebasztopol bevételének megerősítését kapta, mely alkalommal Thomas tábornok elesett, Canrobert tábornok pedig nehéz sebet kapott volna. Fanczia részről 2000 ember esett volna el. Minden pillanatban várják a hadastyánok álgyainak megdördülését. lagybdtatása, London, oct. 2. Szebaszto­pol elesett! hangzik egész Nagybritannián keresz­tül. Az almai győzelem híre tegnapelőtt este szájról száj- KARPATHY ZOLTÁN: Regény Irta Jókai Mór Folytatás. *­ XVII A lemondás. Egy hétnél több nem kellett a hivatalos működések befolyására. Maszlaczky úr gondoskodott, hogy minden a leggyorsabban haladjon, nehogy Abellino előbb meg­találjon halni. Zoltán ez alatt lement Kárpátfalvára. Keresztül kellett esnie az utolsó kísértésen, — elbúcsúzni a régi eszméktől. Nem ez a gazdagság, neme birtok, neme hatalom el­vesztése volt az, a­mi legnehezebben esett lelkének, hanem a h­ozzájok csatolt eszmék. Mennyi jót, mennyi nagyot tudott volna ő tenni, ha mind­ennek birtokában marad! Mennyi megkezdett eszme fog veszendőbe menni, az által, hogy ő egyszerű birtoktalan fiává válik a hazá­nak, ki majd ide s tova azzal lesz elfoglalva, hogy sa­­j­­át sorsáért küzdjön, s a közügyekben ne számítsanak rá többé. Lemondása saját sorsán kívül Sok egyéb körülményt hozott zavarba, mikért felelősség háramolt reá. Néhány hónap előtt felbiztatá jobbágyait , hogy az örökváltság nagy eszméjét ők hozzák legelébb létre, megegyezését előre leírták, a váltsági csekély összeg meg volt hatá­rozva, összegyűjtve s a korszellemmel haladó párt mint diadalára várt azon napra, melyen e nemzetünket újjá­­szülő tény létre fog jőni." Ennek abban kelle maradni. Kénytelen volt kényes Lásd a P. Napló 1368-dik számát, szemekkel mondani el a derék" emberek küldöttsége előtt, hogy csak tegyék el boldogabb napokra váltság­díjaikat s tartogassák azt boldogabb napokra, mert ő megszűnik jószágaival rendelkezhetni, nem szabadít­hatja fel őket, s Isten tudja, milyen trok lesz azután. Mikor a becsületes ősz emberek utolszor megszok­­­ták kezeit, rajkor eltávoztak előle, a­nélkül, hogy egy szót tudnának mondani, akkor eszébe jutott egyszer, hogy tán mégis többet áldozott fel , mint a mennyit szabad volt áldoznia, hogy a­ fiúi érzet kötelessége tán nem nyomják le a mérleget, melynek túlsó felében a honpolgár kötelességei vannak letéve. Egy perczig gon­dolkozott rajta, hogy nem méltó-e szen gondolat, mely­ben egy uj nemzedék boldogítása foganszott, arra, hogy három ember élete holtig keserű legyen miatta ? hogy nem könnyebben elhordhatják-e ők, Szentirmay és ő, az egymásért szenvedett gyalázatot, mint ez árva nép, mely önbűne nélkül szenved, öröklött terheit ? Magasztos volt a gondolat , de Zoltán sokkal erő­sebb akarattal bírt már ekkor, minthogy egyszer meg­kezdett útjából visszatérhetett volna. Oda adta a „nagy hazafi“ nevet a „­becsületes ember“ nevéért, az utó­kor r­agasztalását a szív nyugalmáért. Mi lesz e derék munkás népből, mely másfél évtized alatt boldogságra, lelki jóllétre emelkedett Szentirmay gondjai által, hová fog lesüllyedni ismét egy vesztege­tő, pazarló, szívtelen úr rendszere alatt, ki csak nyer­ni, csak zsarolni tud, s saját fényével elszívja a közjól­lét életszinét. Hogy fognak félben maradni a megkezdett közinté­zetek, iskolák, kisdedóvók, takarékmagtárak , hogy változnak majd át béres lakókká, mikben boltokat nyi­tott az uj földes ur, hogy azokon keresztül szíja ki a föld népének valahogy még megmaradt zsírját, hogy szaporodik el úr, tolvaj és zsivány a munkaképtelen vidéken, melynek ápolásához, ha akarna, sem értene az uj gazda, mert csak a készet pusztítani tanulta, s özön adósságot hoz magával gyarapítás helyett, a­mi azután szaporodik, gyorsabban mint a féreg, s egy em­berélet alatt széthull az egész roppant uradalom s vad idegen nevek hasogatják széjjel egyes darabjait. Keserű volt rá gondolni, végig követni az egész esz­mét s nem találni abban sehol megállapodást. Néhány hónap előtt nagy hazafiak felszólítására ne­vezetes összegeket írt alá közczélú vállalatokra, miknek létre­jötte nagy diadala leendő a h­iadó pártnak, rész sikere annál nagyobb kudarca a minden javulást ellen­zők szemében. Most e kötelezettségeket teljesíteni többé nem álland hatalmában, ki fogjál­ nevetni, le fog­ják nézni, mint hitvány gyermeket, ki nagy számokat írt le, a­miknek mennyiségéről még figalma sem volt. Ez a gondolat kínzott a legjobban. Minő arczczal fog megjelenni azon komoly férfiak előtt, kik azzal tisztel­ték meg, hogy aláírásait úgy fogadták, mint egy igazi emberét s nem­ kérdeztek tőle, hogy hány esztendős ? Még e megaláztatás is várt reá, még erre is készen kel­lett lennie. Nehéz volt a kísértet pohara, melyet ki kellett üríte­nie, de kiitta azt az utolsó cseppig. Egy egész napja volt arra, hogy búcsút vegyen azon kedves emlékektől, mik Kárpátfalva minden zugából élő szóval látszottak hozzá beszélni, bejárta a puszta termeket, a puszta temetőt, beszélt a puszta levegővel itt és amott, tele volt az ránézve élő alakokkal Este­felé magához hivatta atyja hajdani jószágigazgatóját, a becsületes Vargát, s átadta neki a falakról leszedetett családi képeket, a­ levéltár okiratait, vigye azokat ma­gához, azon pusztára, melyet Kárpathy János végren­­deletileg hagyományozott hű tisztelőjének, s őrizze meg ottan. A jó öreg ember ajkai görcsösen remegtek, midőn átvette a család ősi emlékeit s szekerére rakata. Any­­nyit birt rebegni ifjú ura előtt, hogy azért ne hagyja el őrösre ezt a tájat, legalább néha őt látogassa meg egy­szerű pusztáján, melyet áldott emlékű édesatyja jó­voltából bir. — Köszönöm, jó öreg bátyám, monda az ifjú, erőte­­tett jó kedvvel, meglehet, hogy ha egyszer a világon nem lesz hová lehajtanom fejemet, majd csak megjele­nek a kegyed kapuja előtt s azt mondom, ide jöttem lakni, van e szüksége kegyelmednek valami kevésre ? Varga uram nem találta ezt a tréfát valami elmésnek s nem késett azt kinyilatkoztatni : — Édes ifjú uram, nagyon tudnék keseregni az ilyen mondáson, ha nem tudnám, hogy ennyire nem fog jönni a dolog; nagyságod, ha már lemond is uradalma.irél, de szűkölködni azért nem fog, mert megboldogult édesaty­ja végrendeletében több százezer forintra menő össze­get hagyott Szentirmay gróf rendelkezésére, azon álta­lános utasítással, hogy azokon hazai vállalatok mozdut­­tassanak elő. A méltóságos gráf ez összeg nagyobb ré­szét olyan részvényekbe fekteté, mik annak idejében akármikor kész­pénzzé fordíthatók, s egyik veszteségét pótolja a másik. Ez összegek s­ég mindig elégségesek fognak arra lenni, hogy nagyságodat a szűkölköd­éstől s a megaláztatástól megőrizzék. Zoltán egy rettenetes álomból ébredt fel e szavakra. Neki még néhány száz­ezer forintja marad, melylyel rendelkezhetik ! Ez megváltó gondolat volt reá nézve. Tehát módjában lesz azon nagy becsületbeli kötele­zettségeket beváltani, mik az egész karpathi uradalom­nál, de az egész karpathi hegyláncznál is nehezebben nyomták szivét. Helyt fog állhatni azon fogadásokon­, a miket tett mint gyermek, s miket úgy tekintenek, mint férfi fogadásait! Ez újra fölemelte , ez aczéllá edzette szivét ! Lehet, hogy e kötelezettségek kielégítése után igazán szegény lesz, hogy semmije sem marad, de mit tesz az, megmarad a becsület, a férfi szó szent tiszta­­­sága s drága az olyan helyen, a­hol arra kell építeni a jövendőt............ (Folytatjuk.) 230—9373 Szombat, od­ 7-én.

Next