Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-14 / 1379. szám

„F. B.“ tudósításokat hoz arról, hogy az Osten-Sacken hadtest után van s csatlakozását Menzikoff hadtestével od­. 7 és 8-kára várják. Azonban mint tudjuk, még o d é i s a­­ tudósítások sem reméltek ily gyors csatlakozást. Míg ekként az oroszok erősítéseket várnak, addig a szö­vetségesek tényleg folyvást kapnak erősítéseket s így Várnából 12,000, Burgaszból 8,000 és Szam­­balból 6,000 ember szállíttatott el Balaklavába; ezek képesekké teendik a szövetségeseket, ha akkorig Szebasztopol sorsa eldöntve nem lenne , egy erős had­testet állítani a megérkező oroszok elé s minden fel­mentési kísérletüket meghiúsítani. Az orosz erősítések csak Perekopon át jöhetnek; az e helynél nagy kiter­jedésben létező sekélyes víz nem engedi meg ugyan a flottáknak, hogy ott csapatokat szállítsanak ki, vagy ágyúkkal meglőjék; ellenben a szövetségesek csak e pontra kénytelenek figyelmüket fordítani s intézkedé­seiket akként tehetik, minthogy bizton tudják, mely ol­dalról fenyegeti őket veszély; a kertsi utat s az azovi tengert hajóik ellenőrzik s erre minden csapatküldés lehetetlen. Londonból oct. 10-ről jelentik sziléziai lapok, mikép az ottani börzén tudni akarák, hogy Balaklavá­­ból sept. 28-ról egy hiteles sürgöny érkezett, mely sze­rint a szövetségesek tábornokai Szebasztopolt gondo­san kémszemelték s állítólag a vár bevételére nézve bi­zonyosak. L. Raglan az almai csata után az angol csa­patokhoz következő napi parancsot adott ki : „A haderők főparancsnoka üdvözli a csapatokat a 20-ki csatában kivívott fényes sikerért, melyben ezek egy erős orosz tömegek és számos tüzérség által védett felette bor­­zasztó hadállást foglaltak el. Ők maguk tartása által méltók­nak mutatták magukat derék szövetségeseikhez, kik eré­lyes , e­gy jó sikerrel koronázott támadásuk által az ellen­ségtől megszállt magaslatok ellen kétségtelenül bámulatu­kat idézték elő. A főparancsnok a katonáknak az ő buz­galmáért a legforróbb köszönetét mondja. Hősi tetteiknél büszkén és megelégedve volt jelen s kedves kötelessége lesz, a királynő tudomására hozni, mikép ő felsége tetszé­sét megérdemelték s a brit hadsereg dicsőségét növelték. L. Raglan a csapatokkal együtt őszintén sajnálja oly sok vitéz tiszt és katona veszteségét, kiknek emléke barát­­jaik vigasztalására folyvást élni fog hadseregünk évköny­veiben.“ Raglan, Odessából oct. 6 káról érkezvén tudósítások, ezek jelentik, hogy a Liprandi és Engelhardt hadosztályok a Piuthtól e városba bevonultak, azon csapatokat pótlandók, melyek Krimiába indíttattak. Ezek a Prierka falunál szálltak táborba, melyet a hajóraj néhány hajója által több óra hosszant bombáztatott s kénytelen volt visszahúzódni. Napról napra félnek, hogy a bombázás a kikötő ellen meg fog kezdetni, azonban 6-áig mi sem történt. A kozák portyázó csapa­tok messze távolból sok ezernyi kocsikat szereztek össze, melyek rendeltetése a fölmentő csapatokat Kri­miába szállítani, minthogy a gyalogjáratok által nem lehetne a kivánt gyorsaságot elérni. Várnából oct. 2-áról Írják, a kurd amazon Kara Kiz az ő lovas csapatjával Balaklavába elszállittatott. A flotta nagyja Szebasztopol előtt áll; egy osztály a belbeki öbölben van s fentartja az összeköttetést az éjszaki és déli ostromló hadtest közt. Nevezetes, hogy az angol és franczia gőzösök közlekedése a beállt viha­rok daczára sem szakadt félbe; az élelem- és csapat­­szállítás úgy történik, mint azelőtt, és egyetlen egy szerencsétlenség sem fordult elő. Ruszsuki oct. 4-iki tudósítások tele vannak köz­lésekkel a török csapatok mozdulatairól. Nagy töme­gekben vonulnak minden irányból Sumlába s onnan a Dobrudzsa felé. Omer pasa maga vezérli a mozdulato­kat s­zept­ utolsó napjaiban folyvást után volt. Oct. kö­zepén a főhadiszállás Sumlára fogna áttétetni. G a l a c z b ó 1 pedig oct. 4-ről illetékes helyről je­lentik, hogy Omer pasa hadműködései a Dobrudzsa el­len három oldalról, és pedig a Dobrudzsából a Pru­­thon át, s a tengerről fog megkezdetni. A brailai és ga­­laczi helyőrségek parancsnokává b. Augusztin cs. kir. dandárnak lön kinevezve. Az ausztriai csapatok ekko­­rig a polgároknál vannak beszállásolva, azonban két kaszárnyát rendeznek számukra, melyekbe 14 nap alatt bevonulhatnak. J­a­s­s­y­b­ó 1 oct. 1-jéről jelentik, hogy a főparancs­nok b. H­e­s­z­tbszernagy ur proclamatioja a moldvai és oláh lakosokhoz dobszó közt lön közzétéve. — Az ausz­triai katonaság iránt a lakosság a legnagyobb ügyelet­tel viseltetik. A tisztek a legelső házak meghívásaival halmoztatnak el. Stambulból oct. 5-kéről táviratozzék : 400 esz­tendő óta tegnap először jön egy kereszt fel­állítva, még pedig a franczia ház.­temetőn. 2-kán The­rapiában a boldogult tábornagyért gyászisteni tisztelet tartatott. Nyílt tengeren 30 nagy, valószínűleg az orosz flottához tartozó gőzöst láttak. Folyvást érkeznek csa­patok, ostrom- és lőszerek a szövetséges hadsereg szá­­mára. Espinasse tök ide érkezett.­­ A jenika-­­ - i szoros bementénél az oroszok 33 hajót sülyesztet­­tek el. Az oroszok jóniai hajókon Anopába és Kertsbe erősítéseket küldtek. (E szerint Anapa nem lenne légbe repítve és elhagyva). Nan Massatnál 18 órányira E­r­­­zerumtól, a franczia ezredes Belluot 17-kén 6 kurd által megöletett. Az erzerumi kormányzó, Is­­m­a i­­ pasa, ez által indíttatva jön, erélyes rendszabá­lyokat tenni a reybeliek botrányai ellen. A kiegeri aga Hadzsi Bekir, ki vádolva van, hogy a zeybekek rablásainak kedvezett , fogva ide hozatott. Egy hír az ázsiai csatatérről, ellentétben a tegnap hozott hír­rel, azt akarja tudni, hogy Samyl új győzelmet vívott ki. A cserkeszek az oroszok által lerombolt erődöket nagyobb részt ismét felépítették. A kevéssé sérült Golovin erőd már fel is van fegyverezve s hosszabb ideig védhető. Az oroszok Tiflisz körül ösz­­pontosítják és erősítik magukat. Tiflisz környéke né­hány mfldnyi távolságra Samyl csapatjai által ki van fosztva. Éjszaknyugati csatatér. A Herald, mely az ő béte noire-jának, Napier admirálnak egy borostyán­ágacskát sem enged, szintoly tudósítást hoz, mint me­lyet a „Daily News“ minapi párisi levelezéseiben ol­vastunk, hogy t. i. Kronstadt még az idén meg fog tá­­madtatni, azonban azt még­is bizalmatlan jegyzetekkel kiséri. Az évszakot nem tartja kedvezőnek, s az angol és franczia admirálok közti egyetértést nem eléggé szí­vélyesnek; ennek okát következetes módon a „hóbortos Charles“-ban találja. A „Herald“ t. i. hamburgi külön levelezője által „legjobb forrásból“ pct. 1-ről ezt íratja magának: „Mintegy 14 nap előtt, mint már jelentve volt, haditanács tartatott, megfontolandó, mire lehetne még a fagyostromzár előtt az ellenség ellen vállalkozni? Az összes admirálok és kapitányok jelen voltak a ta­nácsban, s Sir Napier elnökölt. Rövid tanácskozás után egyhangúlag el lön határozva, az előhaladott évszak miatt az ellenségeskedéseket megszüntetni s a flottákkal hazatérni.­­ Az admirálok jelentést tenek e hatá­rozatról illető kormányaiknak , de Sir C­h­a­r­l­e­s N­a­­pier azon egyéni véleményét is melléje csato­ló, hogy a tél beállta előtt még Sveaborg ellen valami ki­vihető. Midőn e körülmény a franczia admirál füléhez jött, felette felharagudott s mint tudósítóm állítja, ke­­vesbbé féltékenységből, mint inkább azon veszélyek tu­datában, melyeknek hajói az azon szélességi fokok alatti hosszabb tartózkodás mellett kitéve lennének,s el­­határozá, az angol admirál számításait keresztül met­szeni s flottájának azonnal parancsot osztott, Franczia­­országba visszatérni. Sőt úgy hiszik, mikép a franczia admirál akkor határozta ezt el, midőn az angol kormány Sveaborg bombáztatásához beleegyezését adta. A fran­czia flotta tehát Francziaország felé elvitorlázott, s né­hány hajó most már aligha az éjszaki tengerre nem érke­zett. Múlt csütörtökön Parceval Deschenes admirál, mi­helyt Kielbe érkezett, távirat útján sürgönyt küldött a franczia császárhoz, ezt lépéséről értesítendő , s pénte­ken távirati sürgönyt kapott, mely lépését felette ro­­szólta, s meghagya neki, hogy a finn öbölbe visszatér­jen, s Napiert Sveaborg megtámadásában támogassa, a további utasítások néhány nap múlva posta útján fog­ván utána küldetni. A franczia admirál levél úgy mint távirat utján felelt, leírta a veszélyeket a Keleti tengeren, előterjeszté, hogy hajói szét vannak szórva , a 5—6 nap előtt össze sem gyűlhettek , de a császár határozata mellett maradt , s a fran­czia hajóhad most a finn öbölbe vissza van ren­delve. Azon franczia tisztek kijelentése szerint, kik rö­vid szabadsággal itt voltak, a legnagyobb aggályokkal vannak tele. Az Auszterlitz, úgy mondanák, csak úgy menekedett meg a hajótöréstől, hogy minden ágyúit a fedélzetről levett (?), egy sorhajó s egy gőzös zátonyra futottak s csak a legnagyobb ü­gygyel bajjal bírtak megmenekedni, s a legénység, melynek már egyszer ki­látása volt hazatérhetni, legkevesbbé sem fog harcz­­vágygyal a csatatérre visszaindulni. Az összes tisztek kárhoztatják ezen octoberi ellenrendeletet stb. Szóval, a H­e­r­a­­­d párisi levelezője azt mutogatja, hogy Na­pier a két nemzet közti jó egyetértést koczkára tette s a legélesebb megrovást érdemli; ellenben a franczia császár magaviselete minden dicséreten felül áll. Az ily közléseknél azonban nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a Herald­nak pártszemüvege valószínűleg ál­­színben tünteti fel a dolgok állását, s hahogy az ad­mirálok közt léteznék is véleménykülönbség, ez az ér­vényre jutott terv foganatosítását bizonyosan legke­vésbbé sem fogja megakasztani. A T­i­m­e­s is így kiált Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. A magas pénzügyminisztérium el­­rendeli, hogy az erdélyországi bányák Czebe és Vale Ursuluiu nevű aknái, melyek zöld-porphyr kőtelepben arany-, ezüst és ólomtartamú válérezéket, valamint szína­­ranyt is rejtenek magukban, árverés útján eladassanak.­­ Egy előfordult polgári jogeset alkalmával határoz­­tatott: miként minden örökségi bérszerződésnek három lé­nyeges feltétellel, illetőleg alkatrészszel kell birnia u. m. 1., hogy a haszonbirtok átadassék; 2., hogy az örökségül átszállhasson és 3., hogy a kamatok változatlanul marad­janak. E kivántatóságok valamelyikének hiányában az örökségi bérszerződés érvénytelen s egyedül egyszeri bér­­szerződés köttethetik. Ez az örökségi bérszerződéstől lé­nyegében csak az által különbözik, hogy amaz által egy el nem használható tárgynak csak használata, az örökségi bérszerződés által pedig egy birtok örökségképeni ha­szonbirtoka engedtetik át. Az időre kötött bérszerződés­ben az idő meghatározása nemcsak világosan, hanem hall­gatagon is megtörténhetik; ennélfogva ez időre kötött bér­szerződés fogalmával nem ellenkezik, ha abban az idő világos meghatárzása elő nem kerül is. — A hazafi életét nem a napok száma után kell mér­nünk. A mint ez élet hasznos a közre, akként ez élet be­cses lesz s az ily életből egy napnak öröme felér az oly ember hosszú életével, ki élt hogy meghaljon, hogy, mig él, útjába álljon más embernek. Az oly hazafiak sírkövére nem kell rá írni, hány évet élt, mert tetteiben nemzedékről nemzedékre él. Az ily hazafiak sorában említjük Ürmé­­nyi Józsefet is, ki idejének és erejének legjobb ré­szét a köznek szenteli, kinek nevével mindenütt találko­zunk, hol érdekeinknek emeléséről tanácskozik a honfi gondja, hol intézetek s vállalatok igénylik a jó akarat hfi részvétét, mik anyagi és szellemi erőben gyarapítják a ma­gyar nemzetet és tiszteletet szereznek a magyar nevének. Azon ernyedetlen buzgóságról, melylyel a budai alagút létesítésén és az ez iránti részvét ébresztésén törekszik.M­i azon ügyszeretetről, melylyel felölelte a balatoni gőz­­hajózás sülyedő ügyét, lsmételve szóltunk, most a szel­lemi térem­ törekvésnek egy újabb jelét kívánjuk felmutatni hazánkfiainak. Ürményi József úr ő maga Tacitus a classikus római író munkáinak S­z­e­n­c­z­y Imre által esz­közölt fordítását megvévén, azt saját költségén kiadni szán­dékozik. Ki Tacitust e legférfiabb, legkedélyesebb tollú remek írót ismeri, felszámi­thatja a szellemi hasznot, mely munkáinak nyelvünkre fordításából s e szép műveknek irodalmunkba átültetéséből ered. Ezért óhajtjuk, hogy a fordítás minden tekintetben méltó legyen az eredetihez, hogy Szenczy úr híven adja vissza az eredeti irmodor méltóságát, tömörségét, szépségeit. A magyar academia f. hó 2-án tartott ülésének jelentéséből értjük, miként a benyujtványok között Ózdi Borsos Tamás 1638—47-ki eredeti naplója és L­in­­czig János (kolosvári bird) eredeti krónikája és házi jegyzetei 1663—75-ből az akadémia birtokába jutottak. Nem tudjuk, hogy e becses és azon kor történetét felde­rítő adatok ki fognak e adatni a t. m. akadémia által, vagy véka alá rejtett gyertyavilágkint fognak őriztetni? Nem engedhetné e át azokat az akadémia az újabb nemzeti könyvtár vállalatnak kiadatás végett, a t. akadémia ez adatokra nézve egyik kiadóul s a haszon részeséül fogván tekintetni ? — Asz. István társulat iránt, mint az igazga­tóság jelentéséből látjuk, a részvét folytonosan növeke­dik. A tagok száma a lefolyt évben ismét 15 alapitő­s 342 részvényessel szaporodott , valamint más részről a társulat ügyeit kezelő igazgatóság is akkor igyekszik e bi­rodalomnak megfelelni, hogy a társulat vagyoni állását mindinkább szilárdítani törekszik. Hogy a forgalmi nagy­ságról némileg már most is a számadások előterjesztésének rendes ideje előtt, ítélni lehessen, egyedül annak felemlí­­tésére szorítkozunk, hogy jelen 1854-ik évi január 1-től sept. végéig a bevétel a társulat által kiadott lapokból 6412 frt 21 ír, könyvek- és képekből 10,417 írt 8 ír, hagyomány- és ajándékokból 906 forintot , ala­pítványokból 614 forintot , részvényekből 3222 fo­­rintért, kamatokból 428 forintot visszafizetett tőkék­ és egyebekből 1500 frt, összesen 23,559 frt és 29 krrament pengőben; a kiadás (4170 frt, mely a takarékpénztárba tétetett, s így valódilag inkább megtakarittatott, semmint kiadatott, szinte ide lévén számítandó) pedig 23,378 forint és 40 krra. Ezen kivül a kint levő követelések, be nem fizetett részvények, és könyvek árában. 18,615 frt- és 59 krnyi összeget tesznek; az ügynökségben pedig 16,386 bekötött, s 140,910 kötetlen, kisebb-nagyobb könyv, 18,600 frt- és 5­9. krnyi összeget képviselő, vagyon le­téve ; s mig a ki nem egyenlített árjegyzékek a társulatot körülbelől 3000 pártig terhelik, a jövő évre tett több nemű előlegezések (kifizetett írói díjak- képek- és nyomtatvá­nyokban) már­is tetemes összegre rúgnak , úgy hogy a bevétel és kiadás közti arányt ez évben, daczára némely nem kedvező körülményeknek, örvendetes javulásban le­vőnek kell ismernünk. — A múltkor említettük, miként intézkedések tétettek az iránt, hogy a görög egyház lithurgikus és imakönyvei ezentúl ne külföldön nyomattassanak. És most K­a­r­­­o­­v­i­t­z­r­ó­l értesittetünk a felől, hogy a görög nem egye­sült templom és iskolák részére a cs. kir. államnyomdában Bécsben nyomatott könyvek és egyéb nyomtatványok ér­kezének oda, melyeknek pontos nyomatása és díszes ty­pographies kiállítása e páratlan intézet dicséretére szol­gál. De a felől nem értesülünk , hogy e nyomtatványok egyedül szerbajkuak-e vagy a más ajkú ó hitű egyházköz­ségek szükségeinek is megfelelők ? mert a karnovitzi érsek­ség dioecesiséhez tartozó tiszai magyar ajkú egyház­köz­ségek, miután templomi imádságaiknál az eredeti görög nyelven írott könyvekkel élnek, a szerb nyelvű könyveket nem használhatnák. — A nem egyesült görög templom chorai-énekét Stankov­itz zeneszerző kottára szedé. Stankowitz úr e kísérlete az érsek tetszésével találkozott. — Több oldalról kapunk értesítést tűzve­szélyek felől. Strászán, Nyitramegyében f. hó 4-én 33 ház lett a tűz martaléka, igy Komáromban f. hó 8-kán a borzasztó elem ismét roppant dúlást tett. Ez alkalommal is intjük hazánkfiait a tűz elleni biztosításra, kérjük az egyházi és világi elöljárókat, hogy a népet ismertessék meg a hazai biztositó társulatok jótékonyságával, hogy küzdjék le né­pünknek gondatlanságát s néhány forintért váltassák meg a gazda vagyonát, a község, az ország ez egyik erejét. — A P. O. Z-nak írják V­á­c­z­r­ó­l, miként ott f. hó 2-án reggel 3. ór. 14. perczkor erős földrengés ri­­asztá fel az alvókat. A szőlőhegyekben az ingás erősebb volt, hol több kémény összeomlott. Brassóban, mint tegnapelőtt megírtuk, szinte f. hó 2-án volt föld­rengés.­­ Míg a P. Ll. a pesti légszeszvilágítás reményével csak az unokákat biztatja, addig a P. O. L. megnevezi azon három tért is, melyek az építendő gazometer helyéül a város által választás végett kijelöltetett. Az egészségi bizottmány a rákosi csatorna melletti tért választá. Annyit tehát már tudunk, hogy ha légszeszvilágitásunk leend hol fog a gazometer állani, de azt még nem tudjuk, hogy leend-e légszeszvilágitásunk.­­ Miután a távirati vonalak Magyarországban je­lenleg igen igénybe vétetnek, e vonalakon még egy vezető­sodronynak alkalmazása elhatároztatott. — Múltkor említek, miként a pestvárosi német színház ügyének emelkedését az igazgató életrevaló­sága mellett egyik tisztelt hazánkfiának a német színház iránti munificentiája is eszközli, ki e színház repertoirját a Próféta és Trovatore zeneművek partitúrájával gazda­­gítá. A Pester Post tegnapi számában olvassuk, hogy ez ügybarát Horváth Edmund ur. Vidék- B. S o­m­o­g­y. A­mit magunkról és helyzetünk­ről írhatok, szinte sok jelét adja az ébredésnek. Neveze­tesen a jegyzőség el lévén mindenütt különözve a tanítóságtól, tanítóink egész erélylyel háborutlanul élhet­nek szent hivatásuknak. — A vásári marha-czédulákat is kár bizony elvállalni, — hiszen ez foglalja magában a legnagyobb kényelmetlenséget, és a legszorosabb felelős­séget ! — Némelybol a tanitói külső birtokokat a jegy­zők magokhoz akarták vonni, de győzött a jobb. — Kis­ded olvasó köröket alkotunk falun, úgy, hogy egyik bará­tunkkal és ismerősünkkel egyik könyvet és Naptárt, má­sikkal ismét más hírlapot, könyvet, naptárt; a harmadik­kal harmadikat és igy tovább hozatunk és vetetünk meg. September 10—11 virradóra a fagyponton alul volt a hévmérő, azért elfagyott, mi csak elfagyhatott, nevezetesen a hajdina. — A sok lőlopás kikerülése végett igen üdvös lenne a lébizonyitványt szigorún érvénybe venni, habár a herkopaternek adatnak is el, (most némelyek és némelyütt is szoknak marhaczédulát sem adni sem kérni.) — Rop­pant szárazság van, bár kevés lesz, de eo ipso jó — talán, — kedvünk telhetik a közmondások barátinak, mert most — őszszel porba , tavaszszal sárba vethetnek. Közintézet. Nemzeti szinház. Octob. 12-dikén Kern Le­o operája B­en ven­utó Cellini. Midőn e zenemű áprilisben először adatott, valamint ez opera sze­rencsétlen szövegéről, úgy e sok zenészed becscsel irt szerzeményről is nyilatkozunk. Ítéletünket a zeneszerze­ményre nézve azon hatásból merítve, melyet az reánk és a közönségre általában gyakorolt. — Ma, annak harma­dik adatásakor annak részletest­ megítéléséhez is fogha­tunk, midőn annak egyes fény és árnyoldalai marquiro­ most fel: Délen da est Kronstadt ! A keletitengeri flotta nem bir ugyan 60,000-nyi szárazi sereggel; de hisz Bomarsund is igen kis csapat előtt 2 üteggel dőlt meg s Napiernek roppant tengeri colossusai még nem is vol­tak tűzben. Azonban a T­i­m­e­s feledni látszik mégis, hogy a keleti tengeren épen a nagy colossusok kevésbbé használhatók. S TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Magyar utazó Afrikában. VII. Naplómból Délafrika belsejében tett utazásomról. August. 3-án. A hámba, számomra egy ökröt és több fazék héja italt küldött ajándékul, a mit én neki dohánynyal és üveggyöngyökkel viszonoztam. A király követeire kelletvén várakoznom, időmet kisebb kirán­dulásokkal töltöttem el. A vidéket itt általában népes­nek és műveltnek találtam, a vegetatio azonban a szá­raz időszak miatt lepörkölten mintegy kiveszettnek jött elő, kivévén némely nagy kiterjedésű fákat, mint: vad­­fige, Munyanga, és Gongó, melyek itt igen bőven te­nyésznek.­­ A Gongó, szélesen kiterjedt ágakkal, ha­­lavány , zöldszinü kicsiny levelekkel bir, és a sárga szilvához, színére és nagyságára hasonló gyümölcsöt ad, melynek édeses ize, erősen acidulálva lévén, a le­szedés és összerakás után csakhamar erős fermenta­­tioba megyen, a midőn ezen állapotban az idevalók ki­nyomás által azt kerek magvaitól előbb elválasztják, s aztán annak nedvéből egy felette részegítő italt készí­tenek, a mely italt ők hel’an Gongónak neveznek. A mezők tökéletesen el lévén pörkölve, e miatt az itt találkozó számtalan marhacsordák, a nagy pusztasá­gokban itt ott létező tavak körül tanyáznak; egy része pedig, ezen száraz hónapokban, a kunene és ku­­bangó folyamok közelébe húzódik, miért is a tarto-­ mányban csak annyi marha marad, mennyi a leölésre szükséges. A szárazság általában itt oly nagy, hogy a lapályo­kon ásott kutakban is egy cseppig kiszárad a viz, mi­nek hiánya miatt aztán kénytelenek a lakosok is sok­szor, vízzel jobban ellátott vidékekre vándorolni’ August. 7-én. Déltájban ez nap a király küldöttjei elérkezvén engem­ünk nevében üdvözöltek, tudtomra adváti annak látogatásom fölötti megelégedését; egy­szersmind azok nevében nekem jó elfogadást s tökéle­tes személybátorságot ígértek. E kedves üzenet mellett, még több rabszolgát is küldött podgyászaim átszállítá­sára. Mindezen kedvező előjelek arra inditanak, hogy még ez nap P­e h­u nevű helységbe siettetém utamat, mit a király küldöttjeitől kísérve könnyű is vala végbe vinnem. Itt jó szállás s vacsora várt bennünket ele­gendő hús és héja itallal vendégelvén meg a helység sekuluja (birája). August. 8-án. Jókor indulva útnak, nagy kiterje­désű alacsony lakatlan és az időszaki kiöntéseknek alá­vetett lapályokon keresztül, melyeknek körzetét itt ott munyange erdőcskék képezék — végre elértem az úgy nevezett Khuam-pungysa helységet, mintegy délutáni 4—5 óra közt. E helység lakosi megérkezé­sem alkalmával mind elfutottak s bármint kívántam is némely adományokkal bizodalmukat megnyerni, az nem sikerült. August. 9-én. Ez nap már népes és mivelt vidékeken haladánk keresztül; éjjelre K u h u 1 a, nevű helységbe érénk , mely kizárólag a király réz és vas kovácsaitól lakatik; itt készíttetnek az ő számára a fegyverek, ugyanazon lábpereczek, melyek az ő­ feleségeinek felékitésére szolgálnak . Ezen rézpereczek a legkitűnőbb ékesség jelei, az oukanyamai nőknél. Volt alkalmam a király háremében több fiatal leányokat látni, kik ezen úgynevezett láb­­pereczekkel valának felékesítve, mondhatom azok vas­tagságát tekintve, legalább is egyenként négy fontra becsülöm. És ily karika négy-négy volt egy-egy lábon, mit, nyolczczal sokszorozva 32 fontnyi nehézséget tesz ki. Csekélyséer! mondaná valaki — de én szeretném ezen szépeket valamely magyar teremben, ugyanezen ékességekkel lábaikon, a csárdást tánczolva látni! — A hévmérő, egy erős délnyugoti szél következtében a 23° R. fokra szállott le, mely temperaturát — a me­leghez lévén szokva — hűvösnek találtam. August. 10-én. Délután egy órakor elértem Námbámbit az Oukanyamák fővárosát és királyuk lakhelyét, sátort verve vártam ő felségének parancso­latjára. Alig érkeztem meg, azonnal a felség nevében egy küldöttje jött üdvözlésemre lakást ajánlva, melyet azon­ban én el nem fogadok, mivel sátoromban kisebb le­vegőre számithatok. Egyszersmind két napot rendele kinyugvásomra, minek elmúltával tűzte ki fogadtatásom napját. Námbámbi a terjedelmes Oukanyama királyság­nak fővárosa lévén mintegy 6000 lakossal bir. Egy hal­mon épülve s minden oldalról körülvéve alacsony és az esős időkben elöntött lapályokkal — igen kellemesen tűnik fel az utazónak. — A fejedelmi lakás, az említett halom közepe táján, mintegy negyedrész mértföldnyi kiterjedésen földbe ásott erős fakerítésével és árkolásá­­val egy rendes négyszöget képez, melynek mind a négy oldalán ugyan­annyi meglehetős csínnal készült nagy fakapuk találtatnak, miknek felső részét sok kitűzött halálfők ékesítik.­­ A kerítésen kivül a térség, mint­egy 1000 lépésnyi szélességen, szépen be van árnyé­kolva baobáb, m u k u j u és gongo-fákkal, melyek egy hüves sétatért képeznek, de a hova a járás a király testőreitől tilalmaztatik, kik számosan éjjel nappal itt tanyázva őrzik a fejedelem lakását. E séta­térrel szem­közt mind a négy oldalról egy széles utczát képezve vannak meglehetős rendben építve, a tisztviselők há­zai, mig a többi lakosok a szokott módon egymástól elkülönözve mivelt földjeik közepett építik házaikat. A lapályon rendszeres távolságban egymástól találtat­nak az ivó­vízre szolgáló kutak ásva. Ezen kutak fe­lette nagy formában vannak építve, mert egész kénye­lemmel lehet bennök csomnakkal járni. Az eláradások alkalmával azokban a külső tavakból sok ponty és har­csa nemű halak gyűlnek össze, mi némi hal­ izt ad a víznek. A király kutjaihoz, melyeknek száma nagy, senki­nek halálos büntetés alatt közelíteni nem szabad. S mind ezen kutakat, sürü Munyanye fák környezik, melyek a száraz hónapokban, valóban, igen szüksége­sek a viz megőrzésére s fentartására. A városban közönségesen meglehetős élénkség ural­kodik, melyet az ide járó sok tributár fejedelmek kö­vetel — kik részint adót hozva , mely elefántcsont, struczmadár-tollak , szarvasmarha, réz, és rabszolgák­ból állanak, részint kegyelmet kérve, — ugyszinte a sok panaszos és testőrök mozgásai még annál inkább nevelnek. (Folytatjuk.) Magyar köny­vésze­t, 397(626.) Rész­vét h­an­gj­a­i. A pesti félgymnasi­­um és mások közremunkálásával szerkesztők Sziegmund Vilmos és Huszár Imre. A Garay-árvák felsegélésére. Pest, 1854. Müller Emil nyomdája. Nagy­­rét 193­1. 398(627). G­a­r­a­y-album. Az aradi nagygymnasium nyolczadik osztályának közremunkálásával szerkesztők Oláh Gyula és Roch­el Béla. A tiszta jövedelem a Garay-árvák némi felsegélésére fog forditatni. Pest. 1854. Müller Emil nyomdáj­a. Kis­­rét 225­­. 399(628). Pontanges marquis. Irta Girardin Emilné. Francziából fordította Salamon Ferencz. Kiad­ja Szilágyi Ferencz. Pest, Lukács L. és társa nyomdája, 1854. 12 rét. 3101. l .

Next