Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-18 / 1382. szám
Azon észrevételt tevék, hogy egy lengyel ezred két orosz ezred közé volt állítva a csatában. Az angol előőrsök 20-án elfogtak egy orosz nemest; ő azon feltétel alatt szabadon jön bocsátva, hogy 100 arabast és ökröt szolgáltat a hadseregnek, mi alattvalói által gyorsan teljesítve is jön. A flottáról látták, mint tűzte ki Poitevin, a 39. gy. ezred alhadnagya zászlóját az ellenség nyolczszögű erődjére. Ott állt ő egy ideig büszkén egymaga körülvéve orosz czéllövészek egy csoportja által. Ekkor néhány tucat golyó által találva lerogyott. Szerencsére az erőd még nem volt készen, ágyuk még nem voltak behelyezve, sőt az állások még csak egy nappal azelőtt lőnek elhordva. Bevétele után nem volt a zuávoknak sürgősb teendőjök, mint saját és ezredeik neveit a falakra bekarczolni. (És elfeledték-e Pritévin nevét?). Midőn az angol gyalog hadosztály, a legsűrűbb golyózápor közt, egy szőlőn áthaladt, hogy a magaslatokat rohammal bevegyék , a jó gyerekek oly szomjasak és hidegvérűek voltak, hogy előnyomulásuk alatt éretlen fürtöket téptek le, s azokat szájokba tették. A skót gyaloggárda zászlaja 26 golyóval lön átlyuggatva; póznája középen ketté tört, de Lindsay, a zászlótartó, erősen tartá azt s megsebesülés nélkül menekült. Sir G. Brown, — bizonyosan a legjobb tekintély — mondja, hogy az angoloknak az egész félszigeti harcz folyamában nem volt oly erős állásuk, mint az oroszoknak Alma mellett. — S régi katonák beszélik, hogy ők csak a talaverai csatában láttak annyi hullát egymás mellett egy rakáson, mint itt. Nemcsak az orosz közlegényeknél, hanem némely tiszteknél is azon tapasztalást tettek, hogy nehezen megsebesülve földön fekve az angolokra lőttek, miután tábori csutoráikból ittak. Egy orosz tiszt halva feküdt. Lábai közt ott gugorodott kutyája, s ezt nem lehet e helyéről elszólitani. — Egy másik, még a gyermekkorból alig kinőtt tiszt mintegy imára összekulcsolt kezekkel feküdt a csatatéren. Egy orosz tábornokugyanaz, ki az Agamemnonon volt) állítólag inkább díszegyenruhája, mint a csata elvesztésén szomorkodott, s ismételve kérte, hogy küldjenek parlamentárit Szebasztopolba, ki az ő holmijét onnan elhozná. A másik elfogott tábornok nem is volt a csatában, hanem az után egyetlen kísérővel érkezett meg, hogy, mint megvalló, Menzikoff hgnek a győzelemhez szerencsét kívánjon. Ekkor egy angol tizedes, nem csekély meglepetésére őt elfogta. Az orosz fogoly tisztek mondják, mikép a háború Oroszországban csak a magasb körökben népszerű. Bukarestből, sept. 10-ről jelentik, hogy a török haderőknek öszpontosítása Matsin sa Brailántúli tájon folyvást tart. Ott mintegy 20,00 főnyi tábort vonnak össze. Oct. 20-án Omer pasa ismét Brailába érkezik. A mintegy két hónap előtt Gyurgyevoban kezdett sánczművek bevégeztetésekhez közel vannak. E sánczok valóban nagyszerű látványt nyújtanak. Egy hídfő s 3 sor töltésből állnak egy igen széles árokkal, mely vízvezetékkel van ellátva. Egy erőd építését jövő tavasszal fogják megkezdeni. Mindez összefoglalva Gyurgyevót egy Csak a legnagyobb erőfeszítéssel bevehető ponttá teszi, mely hasonló jelentékű, mint a megerősített Kalafai. Hasonló erőditvények öve fogja a Dunát különböző pontokon körülvenni. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Bécs községtanácsa az 1855re megállapítandó budget feletti tanácskozást a jövő hóban kezdendi meg. E tanácskozás és eredménye, a W. Z. utján közzé fog tétetni, valamint a községtanács minden ülése ez után minig közzététetik. A községtanács, mint látjuk, tetteit s a lakosokat oly igen közelről érdeklő költségvetést a közönség bírálata, áttekintése alá bocsátja, ez által bizalmat keltve maga iránt s alkalmat nyújtva, hogy a közkívánat nyilatkozhassék, mert hiszen a községtanács hivatása a lakosok érdekében járni el s az érdek képviselete nem igényel titkolódzást, megközelithetlenséget, s nem zárja ki a közvélemény nyilatkozatának lehetőségét, így gondolkozik a bécsi községtanács. Hasonló eljárást várunk Magyarországban is minden községtanácstól. Az ideiglenes községrendszer e tekintetben világos utasításokat tartalmaz, s kívánatos, hogy a főváros e részben erélyes példával járjon elöl. — Egy nagyszerű és fontos vállalattal, mely most keletkezőben van, több fogja örökíteni emlékét e komák és azon intéző hatalomnak, mely e komoly időben is népei jólétére gondol. E vállalat, u. m. a Valligrandi Veronesi és Ostigliesi mocsárok kiszárittatása nemcsak a lombard-velenczei királyság, hanem az egész birodalom részére nagy hasznot eredményezene. E mocsárok jelenleg 60—700 miglia nagyságú területet foglalnak el s Verona és Mantua vidékét kigőzölgéseikkel egésségtelenné teszik. E mocsárak helyén nem sokára gazdag rizs- és tengeri földek fognak állani. A vállalat végrehajtása iránti értekezletek kedvező eredményre vezettek a királyság kormányzója gr. Radeczky ő exja a kereskedelmi minisztériumtól nyert meghatalmazás alapján a vállalat technicus részének tervezetét helybenhagyá. — Ki ne olvasná örömmel kolozsvárit, levelezőnk érdekes tudósítását lapunk tegnapi számában a kolozsvári nemzeti színház állapota felől? A magyar színművészet állandó csarnokot lel a lelkes Kolozsvárit; egy mivelt és lelkesült közönség tölti meg e színházat, melynek alapját hazafiéig veté meg, melyet hazafiaág tart fen. Két ország, egy nemzet említi tisztelettel nevét gr. Mikó Imrének, ki a szinház jövőjét biztositó részvényes társaság alapitója, tisztelettel említi mellette nevét gr. Teleki Domonkosnak, gr. Bethlen Jánosnak, gr. Bethlen Gábornak és több derék honfinak, kik egyesültek, hogy a színészet ügyét folytonosan gyámolitsák és ébren tartsák azon érzületet, mely a szinház iránt a magasb körökben és a mindig lelkes és áldozni kész középosztály kebelében támadt. Ez érzület fenmaradásának egyik fő eszközlője e mellett a színigazgató lesz, kinek magát érdemesnek kell tanúsítani a közönség részvétére, kinek egy magas felfogás színvonalára kell emelkednie, hogy buzgó és mindig becsületes kezelés, fáradni nem tudó igyekezet által a színházat a közönség főbb szükségei egyikévé tegye. Ezért ajánljuk az érdekes játéksorozatot, a pontos előadást és azon életrevalóságot, mi nemcsak jó tagok szerződtetése , hanem jelesebb színészeink vendégszereplésre megnyerése által is nyilatkozhatik, és melynek méltánylása a közönség és sajtó részéről el nem maradhat. Legyen áldás ez intézeten, hogy a pesti nemzeti szinház ügyei miatt elbomló kedély vigasztalás végett tekinthessen Kolozsvárra. — Miután Latkóczyné Shamylt az Ügykezelőség újabb határozata folytában jutalomjátékául nyerhetni nem hitte, e czélra Hamletet választá, mely alkalommal a czimszerepben, mint említők, gr. Bethlen Miklós lépend fel. Opheliát ezúttal Latkóczyné adandja, e szerep jövőre nézve Komlóssy Ida kisasszonynak hagyatván meg. Ez aztán ügyes fogás volt. A színészekkel együtt elhittük, hogy az intendaturának komoly akaratra megfosztani a drámai művészeket azon eddig üdvösen gyakorlott jogoktól, hogy jutalomjátékul oly eredeti drámát választhassanak vagy szerezhessenek maguknak, mely elsőben adatik a színpadon. Ez csak azért történt, hogy Latkóczyné asszony a ,,Shamyl“ helyett „Hamletet“ válassza jutalomjátékául, s hogy igy „Ophelia“ szerepét ismét egy ideig ne adhassa K. I. k. a. Az igaz, nagyon furfangos az a repertoir és szereposztó clubb. Mihelyt ez intézkedés megtörtént, — az általunk tegnap korholt TUDOMÁNY ÉS IRODALOMMAGYAR VERSTAN KÍSÉRLETE. Irta GREGUSS ÁGOST. X. *) Második szakasz. Rímtan. A vers elemeinek egyikét a mérték, másikát a rím képezi. Amaz általában a hangok gördületére vonatkozván, kiterjed a vers minden szavára, szótagjára; ez utóbbi a hangok összecsengését illetvén, csak azon egyes szavakra, tagokra, hangokra van figyelemmel a versben, melyeknek összecsendfilmek kell. Rímben nem a hang összevágó mennyisége, de minősége jön tekintetbe; nem egyenlőség a hangok esésében, de magokban a hangokban. Minthogy a rím, nem úgy mint a mérték, az egész versre, hanem ennek csak egyes hangjaira vonatkozik: természetes, hogy egy részről rövidebben tárgyalhatjuk a rímről, mint a mértékről szóló tant, más részről pedig a rímtanban egészen más osztályozást kell követnünk, mint a mértéktanban. A mértéktan tekintetbe véve egyenként a tagokat, lábakat és sorokat, mint melyekben a mérték magát érvényesíti; a rím azonban csak egyenlő hangok összecsengésében állván, annak különféleségeit magoknak a hangoknak különfélesége szerint kell meghatároznunk. A hangok, melyekből beszédünk áll, vagy mássalvagy magánhangzók lévén, a rím háromféleképen fordulhat elő : vagy csupán magánhangzókban, vagy mással- és magánhangzókban együtt. Egyenként kell ennélfogva szólanunk: 1) a mássalhangzós rímről (alliteratio); 2) a magánhangzós rímről (assonantia); és 3) a teljes rímről, melynek egyik szabadabb alfaját a sajátkép magyarnak nevezendő (némelyektől hibásan assonantiának nevezett) rím képezi, i. A mássalhangzós rímről. (Alliteratio.) A mássalhangzós rímet a rím legalsó fokának, legfejletlenebb alakjának tekinthetni, mely játékkép s kivételesen előfordul ugyan minden nyelvnek mind verses mind prózai irodalmában (sőt rendkívüli bőséggel a magyar szólásmódokban és közmondásainkban is), mely azonban határozottan s szabályszerüleg csak a skandináv népek költészetében otthonos. Miként neve is jelenti, egyenlő mássalhangzók többszörösségében áll, mégpedig versben ezen egyenlő mássalhangzók mindenkor a szó kezdetén, hol az leginkább nyomatik meg, fordulnak elő. Például: Fogd, férfi, a felvert Ellenre a fegyvert. Természetes, hogy minél keményebbek a mássalhangzók, melyek e rímre használtatnak, annál erősebb s hatásosabb az alliteratio; leggyengébb tehát azon mássalhangzóknál, melyek átmenetet képeznek a magánhangzókhoz (si, j, v,). Minthogy minden szó, mely magánhangzóval kezdődik, gyenge szellettel — többnyire torok-szellettel — szokott kiejtetni, a magánhangzóval kezdődő szavak egymás között mind alliteratiót képezhetnek. Erősbül az alliteratio, ha azt két két mássalhangzó, p. o. pr, st, sat. képezi (mit azonban magyar nyelven lehetlen megkísérteni). Alliteratiora leginkább rövid sorok alkalmasak, mert ezekben leggyorsabban következnek egymásra az egyenlő mássalhangzók. Az alliteratio többnyire két-két sorban használatos, mégpedig azon szabálylyal, hogy az első sorban mindig több legyen az alliterált szó, mint a másodikban, mely az előbbinek már csak mintegy viszhangja. Nálunk az alliteratio nincs gyakorlatban, habár azt mindenre képes nyelvünkben igen könnyen lehet is alkalmazni , s ezért csak rendszeresség tekintetéből kell azt, valamint az assonantiát is, tárgyalásunk fonalára fűzni. 2. A magánhangzós rímről. (Assonantia.) Míg az alliteratió különösen az éjszaki (eredetileg valamennyi germán) népeknél jött gyakorlatba, az assonantia kivált délibb, főleg a spanyol nyelvben otthonosabb. Amaz a mással, ez a magánhangzók egyenlőségében áll; amaz a szók kezdetén, ez végén — mint kihangzás — fordul elő. Uralkodó szabály ugyan az assonantiára nézve, hogy két szótagra kell kiterjednie, de fordulnak elő egy szótagnak is, és ezekben aztán igen igen csekély az öszhangzás. Assonantiát: nyáron — látom; szép — fény; stb. A hangzatosságnak mintegy testét a mássalhangzók, lelkét pedig a magánhangzók képezvén, természetes, hogy hangzatosság tekintetében mind az alliteratio, mind az assonantia tökéletlen idom. Abban kellem, ebben erő hiányzik, amott össze nem olvadnak a hangok, itt pedig nincs támaszuk, így az alliteratio és assonantia hiányosságai önkényt azon rímhez vezetnek át bennünket, mely a két előbbinek előnyeit egyesíti s melyet ennélfogva teljes rímnek, vagy szoros értelemben ugyneve- zett rímnek szokás mondani. 3. A teljes rímről. Az adott előzmények után könnyü lesz a teljes rím(Csokonai szerint „sarkalat“) fogalmát meghatározni. Teljes rim (melyet ezentúl egyszerűen csak rímnek fogunk nevezni) oly szavakban fordul elő, melyeknek kihangzása mind magán mind mássalhangzókra nézve egyenlő. Ha ez egyenlő kihangzás csak egy szótagban fordul elő, a rim egytagú lesz, — ha két szótagban , akkor kéttagú. Az egytagú rímet férfi, a kéttagút nőrimnek szokás nevezni , s amannak hangmértéki jelleme rendesen az, hogy menő vagy picit lábnak befejezését képezi (p. o. visszajött — az üldözött); míg ez, t. i. a kéttagú rím, lépő vagy lejti láb szokott lenni (p. o. átok — rátok). A magyar nyelvben azonban ott is, hol a mérték csak egytagú rímet igényel, gyakoriak a kéttagúak (p. o. felé — felé), miáltal a vers hangzatossága nagyon emelkedik. Van ezenkívül háromtagú rím is, melyet lengedinek neveznek, mert csak mint lengedi láb bir hangzatossági értékkel (p. o. elleni —kelleni), különben három szótag egyenlő kihangzása ép oly ritka, mint felesleges is, miután már a kéttagú rím is annyira elegendő hangzatosságot kölcsönöz a rímelt Boroknak, hogy igenis czélszerű azt egytagú rímmel várakoztatni, ha ki akarjuk kerülni az egyhangúságot. Épen az egyhangúság kikerülése végett jó rímhez csak azon hangok egyenlősége kívántatik, melyek az illető (utolsó vagy utolsóelőtti) szótagnak magánhangzójától kezdve következnek. (Ezen szavakban például : körül — kerül, a rím ül — ül, nem pedig : rül—rül.) Ennélfogva teljes férfirímmé lehet az assonantia is, ha a szó magánhangzóval végzett p. o. fiú — szomorú. Ami a rímre nézve uralkodó szabályokat illeti, ezeknek feje az, hogy ugyanazon szó önmagával nem képezhet rímet. — Ezen főszabály különösen a magyar nyelvben igen igen csökkenti a szokás szerinti tiszta rímek számát, miután az egyféle képzők és ragok is, ha többször fordulnak elő , ugyanazon szóknak tekintendők. 2) Ezen szabályból következik, hogy minél inkább eltérnek egymástól (akár nyelvtani jellemekre , akár értelmükre nézve) a rímet alkotó ez ivak, annál szebb leend a rím, így szép, ha névszóval igét, vagy névhatározót, vagy igehatározót, vagy melléknevet, vagy legalább ellentétes értelmű más névszót, vagy egyessel többest, múlt idejű igével félmúltat, jövőt vagy jelent rímelünk. A szépészeti ellenzőt (contrast) annál bájolóbb, minél inkább ellentétesek egymással a kihangzásban mégis egyenlő szavak. A rím többi szabályai a kihangzás egyenlőségére, tehát magokra az egyező hangokra vonatkoznak. A hangzás egyenlősége először is megkívánja, hogy rövid magánhangzó csak ugyanazon röviddel, nyújtott magánhangzó csak ugyanazon nyújtottal, egyes mássalhangzó egyessel, kettőzött mássalhangzó kettőzöttel rímeltessék ; A kettőzött mássalhangzónak rímelése egyes mássalhangzóval csak azon két esetben engedhető, ha az vagy a véghangot képezi (p. o. őt — előtt), vagy pedig előtte nyújtott magánhangzó van (p. o. láttok — barátok). Nem jó rímek tehát, sőt nem is rímek: halvány — állvány; kerek — kerek; lelé — mellé; ettek — retek; sat. Minthogy a hangzás egyenlőségét a kiejtés , nem pedig az írás feltételezi, rímet képeznek oly szavak is, melyek ugyan nem egyenlőn hatnak, de mégis egyenlőn ejtetnek ki, p. o. egy—eredj; adta—alatta; mutatja—atyja; látja—bátyja; stb. A magyar verselőnek szabadsága van az egymással nem egészen egyenlő, de rokon mássalhangzókat is alkalmazni, minek k és g, p és b, t és d, ly és gy, sz és z, s és zs, ez, (tsz) és dz, cs (ts) és ds, n és ny, 1 és ly. Használhatók tehát: nap—hab, vakharag, alatt—halad, konty—rongy, csőr—főz, kos— rozs, metsz—edz, tapintsa—findzsa, járván—szivárvány, áll—király, stb. E szabadsággal azonban leginkább a szótag utolsó hangjában lehet élni; a rím közepén lehetőleg egyenlő hangokat kell használni. A magánhangzók közöl csak a kétféle rövid c felcserélése megengedhető. Mindezen szabadságok daczára azonban a magyar rímelés igen szűk határok közé szorulna, ha nyelvünk szelleme nem alkotott volna magának egy eredeti rímalakot, mely az alliteratio és assonantia előnyeit szintén egyesíti, de a jellemeztük teljes rímnél sokkal szabadabb. Ezen rímet, mely a teljes rímnél épen nem alábbvaló s mely más nyelvekben elő nem fordul, magyar rímnek nevezzük. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet, 402(631). Az ausztriai általános polgári törvénykönyv, minden arra vonatkozó utólagos rendeletekkel, különös tekintettel annak Magyar-, Horvát-, Tótország, a szerb vajdaság, a temesi bánság és Erdélybeni alkalmaztatására. Rácz Vilmos jogtudortól. Első rész. Bécsben. Nyomatott Ullrich Ferdinandnál. 1854. 8rét. VI. és 274. (Előfizetési ár, mind a három kötetre, 5 pft.) 403—404(632—633). Gyakorlati tanácsadó adó és illetéki ügyekben. Hahn Mihály cs. kir. aladófelügyelőtől Pesten. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1854. (Német és magyar nyelvű kiadás.) Első és második füzet: 4481. (Előfizetési ár az egészre 6 pft.) • *) Lásd a P. Napló 1290., 1296., 1302., 1307., 1311., 1316., 1326 , 1337. és 1362-dik számait. Épen ezért határozott és szigorú mértékkel biró nyelvek, mint a görög és latin, nem szorultak rímre, mely azokban teljesen visszásnak is mutatkozik, mert nem eredetileg belőlök fejlődött, hanem csak kívülről alkalmaztatott reájuk. A mi verseink hangzatosságát azonban a rím emeli és diszíti, mert határozott mértékkel biró nyelvünknek ép oly eredeti magyar rím-mérték-alakjai vannak. 2) De kétféle értelmű, habár egészen egyféle hangokból álló szavak nem ugyanazonosak és helyesen rímelhetők; például sir (sepulcrum) és sir (plorat), vagy égnek (coelo) és égnek (ardent), dráma szelyesitő rendszabályaionnal vigzis a huzatott, s holnap már bárki is választhatja ismét Shamyl első előadását jutalomjátékul. A szereposztásról eszünkbe jut a szinczédula szerkesztője, az ügyes titkár úr, s csodálkozást gerjeszt bennünk szokatlan feledékenysége, mert csak annak tulajdoníthatni, hogy Bulyovszkyné asszony elutazása Bécsbe szabadsággal, habár csak 8 napra is, a szinezédután nem jelentetik. Ezt annál kevésbé kell titkolni, minthogy az intendatura legjobban tudja, mennyi szabadságidő illeti az érdemes művésznőt, kivált, ha még hozzá teheti, hogy ez elutazás, mint mondják, csupán művészeti tanulmányozás végett történik. — Figyelmeztetjük a nemzeti színház barátait a holnapi előadásra , ugyanis végre valahára Verdi legszebb műveinek egyikét a „két F o s c a r i t“ hallhatandjuk ismét. Ez operát a megunt ódonságok helyett már rég lehetett volna adni, de a sok kisérlet és vendégszereplések csak most engedék meg azoknak szinrehozatalát. — A Schodelné hagyatékihoz tartozó ezüst sarló és borostyán koszorú iránt az örökösökhez intézett kérésünk sikere felől még nem értesíthetjük a közönséget. Míg ezt tehetnék, addig is örömmel tudatjuk, miként a pesti hangászegyleti zenede körében a nagy művésznő emléke iránti kegyelet egy szép eszme keletkezése által nyilatkozott. A zenede több tagja egy a nemzeti múzeumban a nagy művésznőnek emelendő emlék iránti tervvel járuland az intézet erélyes igazgatójához b. Prónay Gábor úrhoz. A zenede részvétre Schodelné tisztelőit, a nagy közönséget hivandja fel. A kezdemény a zenedét illeti és felhívása, tudjuk, nem hangzik el siker, dús eredmény nélkül. — Ki Olaszországban járt és most útja a budai-fehérvári országúton vezeti végig, lehetlen vissza nem emlékeznie Olaszhon gyönyörű utaira. Ez emléket nem e hazai út rögei, kátyúi keltik fel, hanem a nagy hasonlatosság ez utak jósága között. Ezt csak azért mondottuk el, hogy az illetők nagyobb örömmel fogadhassák a tudósítást, miként a Pesttől Újpestig terjedő útvonal kovicsolását a kincstártól Fröhlich Frigyes pesti nagykereskedő vállalta el, aki a budai-fehérvári útvonalat is a mostani állapotba helyező. Már e körülmény is kezeskedik nekünk a vállalkozó ismert szilárdsága mellett az iránt, hogy ez itt is hasonlóan jó lesz, s hogy hamar elkészül. — Bécsből értesittetünk, miként Obrenovics Mihály hg tegnapelőtt hazánkba utazott. Folytatandja-e útját az alvidékre, még nem tudjuk. Vidék» Balatonmellék sept. 29. A szükség és nélkülözés tán sehol sem nehezül oly nyomasztólag a lakosságra, mint Balaton mellékén, hol kevés a szántóföld, s e kevés földet is az oly sok idő óta függőben levő tagosztályi kérdés eldöntésétől féltekben trágyázni nem mervén , igen ritka helyen adta meg az elhintett magot. Oly időjárásra — mint ez évi volt , nem is emlékeznek a balatonmellékiek. Már taval általános volt a panasz a szárazság ellen, holott akkor minden hónapban — sőt sokszor 2-er, 3-or is volt eső ; hát az idén mennyivel inkább panaszkodhatunk, midőn a kiégett — megrepedezett föld alig kapott tavasz óta 3-ar esőt, s ezt is a rögtön utána jövő szél tökéletesen hatástalanná téve. Nem lehet csodálni, hogy vetésföldeink úgy néztek ki, mintha a benneki eleség nem is vetve, hanem csak helylyel közzel ledugózva lett volna. Az eleség termés felöli reményében csalódott nép, minden bizodalmát kapásterményeiben helyező, s itt is csalódott. Az aratás előtti szárazság aratás után sem engedett uralmából, a burgonya apró maradt...........tengeri lett volna, de a szüret közeledtétől tartó — s önjólléte — anyagi boldogsága előmozdítására elégtelen nép féléretten leabítolá *). Valóban nem ártana, ha az illetők ily alkalommal a nép éretlenségét belátva — úgy intézkednének, hogy önkárára terményét éretlenül be ne takaríthassa, s a betakarítási időt szabályzó rendeletei által akarata ellenére is kényszerítené a népet saját anyagi jólléte előmozdítására. Jelenleg úgy állunk e tekintetben , hogy ha csak egy ember is elkezd aratni, burgonyát — vagy tengerit szedni — szüretelni, neki esik a többi is, s akarva nem akarva — a józanabb résznek is követnie kell a tömeget, ha csak egyedül maradó terményét a tagosítatlan birtokon közmartaléknak nem akarja kitenni. Az eleség ára folyvást emelkedik. Tisztabuza kilája 36—40 ft, rozsé 26—28 ft, árpáé 16—18 ft, szépé 20 ft, tengerié (tavak) 18—20 ft utó, az árpa és tengeri ár emelkedettségének oka a szárazságon kivül jégverésben is keresendő, sokra rúgván a határok száma, melyek tavaszi terményét a jég részben vagy egészben lepaskolá ? S a nép még sem okul, mégsem siet biztosítni terményét, holott , hogy biztosítsa, a lehetőség nem hiányzik. Mézszüretünk is rosszul ütött ki. Vidékünkön a sok darázs annyira elgyengít, a kedvezőtlen időjárás miatt különben is erőtlen méheket, hogy 6 — 7 kastól alig jött ki 1—2 ft méz — s csak nehezen lehetett anyának valót találni. 1. 1. — Pályázat nyittatik: a Pápán külön felállítandó és 200 pártnyi fizetéssel, lakással összekötendő leányiskola tanítói és tanítónői állomásra oot. 20-ig. A kérvények eddig a pápai sz.bíróhoz nyújtandók be. Közintézetek. Hirdetmény. A nemz. szinház nyugdijintézeti tőke pénz - alap növelésére , az 1854. jul. 4-ki hirdetés óta következő újabb kegyes alapítványok s készpénzbeli adakozások folytak be, u.m. Kilencz pestmegyei községben, önkénytesen, minden innen kiindult felhívás nélkül, földbirtokosok, bérlők és földmivesek egymás között gyűjtöttek, névszerint: Nyáregy házán, t. ez. Csiszár Antal gyűjtőivén, a t. ez. gyűjtő 40 kr. Sager Sánd. 5 f. Demény Pál 30 kr. Mihálky Kár. 20 kr. Öszvesen 6 f. 30 kr. Vacson a t. cz. elöljáróság ivén, t. cz. Infeld Fer. 2 f. Reich Ant. 2 f. Boss Ján. 1 f. Bajcsy Dénes 1 f. Hinfner Ján. 4 f. Ztacsnik Albert 1 f. Morász Ágost. 30 kr., Strasser Fr. 1 ft. Liftner Berta 1 ft. Haim Antal. 1 ft. öszv. 11 f. 30 kr. Eörkényen, a t.cz. elöljáróság ivén t.cz. Sánta Gy. f.Vasicsek J. 1 f. Kozma Sánd. 12 kr. Lewinger Illés 10 kr. Vita Leop. 10. Öszvesen 2 f. 32 kr. Sáriban, sz. cz. jegyzői hivatal ivén t. cz. Kamocsay Ant. 20 kr. Székely Mih. 20 kr. Bírta Ant. 20 kr. Gyurianszky Jós. 20 kr. Belik Jós. 20 kr. öszv. 2 f. 40 kr. Cséven, t. ez. Martiny Mór irén , a t. ez. gyűjtő 2 f. Graczer Fér. 1 f. Schaulengl Mór 1 f. Simonyi Fér. 1 f. Paczkó J. 1 f. Sánta Mih. 30 kr.öszv. 6 f. 30 kr. Ócsán, t. ez. Dulanszky Kár. irén, t. ez. gyűjtő 30 kr. Névtelen 30 kr. Bother Béla 30 kr. Virányi László 30 kr.Kegl Imre 1f.Orban Laj. 10 kr.öszv.7 f.10 kr.A Iné medin t. ez. Németh And. Irén, a t. ez. gyűjtő 1 f. Váradi J. 10 kr. Burányi Pál 12 kr. Vitz F. 12 kr. Juhász Mih. 12 kr. Nagy Pál 10 kr. Kapus Fer. 30 kr. Krasznyi Ján. 6 kr. Császár Máty. 12 kr. Somodi Ján. 10 kr. Juhász Jós. 10 kr. Vörös Ján. 10 kr. Garay Fer. 20 kr. Czanik Fer. 10 kr. öszv. 3 f. 44 kr. Gyón községe 4 f. Puszta Potharasztin egy némelyek 8 f. 30 kr. — E két utolsó t. községtől, melyeknek kegyes adományát a többivel együtt, t. ez. Balla Kálmán úr volt isives a vasárnapi újság t. ez. szerkesztőségi s illetőleg kiadó hivatalában , melyek utján mi vettük, beszolgáltatni — névjegyzéket nem bírván, nem közölhettük. — E kilencz községtől tehát öszvesen befizettetett 521. ökr.p.p. A Pesti Napló t. ez. szerkesztősége utján beküldettek: K. (Gy.-ből) Nagydorogon postára adott levélben 5 f. A bécsi iparosok részéről, kiknek becses neveit a Pesti Napló f. é. sept. 3-ki *) Leabázolni , elprébálni, elvesztegetni, kárbaveszteni.