Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-31 / 1467. szám
1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELÜK. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 8 frt. — kr. p. Félívre 10 „ — „ „ A hevi elküeetés , mint a deámonkinti eladás temegeellat. Pesten házhoz hordva : : Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. vj Egy hónapra 1 frt 30 kr.p. A lap politikai tartalmit illető minden koalja a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyanő pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : mlatora 8-ikiáim 24—1467 Szerkesztési iroda : Driatcza zz. 8. Bérmentetlen levelek penpin rendes levelezőinktől fogadtatnak al. Hirdetteek öt hasiból petit-iora 4 pgö krejozírjával azimlttatik. K belgtatin a 10 pengő krnyl külön bélyegdlj előre lefleetendő a Meglövi tik öt ha eiboe eora 5 pengő krajeatr- fival ezámlttatik. — A filvitell dlj szinte mindenkor előre lefaetendő a Szerdáján. 31 én. HIRDETÉSEK 4»1 MAGÁNTITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Hegyelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn dennepntiis napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban, a Előfizetési felhívás. Február-március két hónapos és február—junius öt hónapos folyamára. Vidékre postán küldve , két hónapra 3 frt. 20 kr. öt hónapra 8 frt 20 kr. Budapesten házhoz hordással, 2 frt 40 kr. öt hónapra 6 frt 40 kr. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és srigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek hérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó hivatala. Bécs, jan. 29. Akik az angol kormánygépezet belszervezetét nem ismerik, azokat alkalmasint nagyon meglepte ama hir, miszerint a hadügyminisztérium lord Palmerstonra fog bízatni, pedig e hit ma is mindenünnen megerősíttetik. Bizonyos emberek, kik mindig jó barátunknak tettetik magukat, hanem csak azért, hogy „ráijesztéseiknek“ annál több hitele legyen, régebben azt mondták, hogy Angolországnak esze ágában sincs komoly hadat viselni s Oroszországgal meghasonlani, különben Palmerstont tették volna külügyminiszterré. Szintúgy most is azt híresztelik, miszerint Palmerston a hadügyhöz nem ért, az egészet el fogja rontani stb. Hanem itt egyet kell tudni Angolországban a miniszter nem annyira simájának részletes ügymenetét, mint inkább az abban uralkodó elvet képviseli. Ha ily szempontból tekintjük a dolgot, Palmerston mint hadügyminiszter háborút jelent , e még pedig erélyes háborút Oroszország ellen. Meglehet, hogy Palmerston nem tudja, miként kelljen az ujonczot gyakoroltatni vagy váracsot építeni, hanem a minisz-ter nem is erre való s a miniszteri és főparancsnoki hivatal Angolországban koránsem azonos. Palmerstonnak általánvéve kitűnő közigazgatási tehetsége van, — ez mindenütt el van ismerve; igy tehát joggal várhatni tőle, miszerint a hadsereg anyagi szükségeiről gondoskodni fog, míg határozott politikai iránya arról kezeskedik, hogy a hadserget eddigi haszonvehetlen tisztjeitől meg fogja menteni, kiknek fő vitézsége abban áll, hogy — miként legújabban hallatszik — a hírlaplevelezőket táborukból kikergetik. Inkább az oroszokat kergetnék ki Szebasztopolból, a szegény újságírókat pedig békén hagynák, mert hiszen ezek nem tehetnek róla, hogy mindig csak szomorút, leverőt kell haza irniok. Adjanak nekik alkalmat minél sűrűbb örvendetes közleményre s meg vagyunk győződve, hogy ezeket tollak még sokkal gyorsabban fogja terjeszteni, mint az eddigi kevéssé biztató híreket. Ha e hír — az újságírók kikergetéséről — valósulna, majdnem azt kellene feltennünk, hogy az angol főtisztek nem magának a bajnak, nem a hadsereg szerencsétlen állapotának, hanem csak az e miatti panasznak s a közönség könnyen megfogható boszankodásának akarnak véget vetni. Ha nem bízunk az öreg „tüzes ördögben“, miként Miklós császár lord Palmerstont nevezni szokta, s erősen hisszük, miszerint a hadügyminisztérium részérőli felvállalása nem puszta személyváltozás leend. — Hogy az angol kabinet erélyesebb lépésekre térése Aberdeen bukását is maga után vonandja, több mint valószínű, s igy az orosz diplomata biztossága, mely mig Aberdeen a kabinetben ült, rendithetlennek látszott — tán mégis kissé meg fog ingattatni. A hangulat e perezben általában ismét igen harczias s a könnyen hívők szégyenelve tekintenek viszsza azon ábrándos reményekre, miket még egykét héttel ezelőtt tápláltak. Ausztria nem fog engedni — ezt határozottan mondhatjuk — míg a békét állandó alapon létrehozva nem látja. Poroszország ellenszegülését csak bizonyos határig fogja tűrni; e határon túl az e hatalom irányábani kímélet meg fog szűnni. Nem mondjuk , hogy Ausztria Poroszország ellensége gyanánt lépend fel akkor, hanem ez államot ignorálni fogja s ez a legmegalázóbb bánásmód, melyben oly birodalom részesülhet, mely folyvást „nagyhatalmassági“ jellemére hivatkozik. Poroszország — ezt jóslati tehetség nél-kül mondhatjuk — véres könyeket fog sírni, ha az egyesülésre hátralevő kevés pereznek hasznát nem veszi. A porosz diplomaták meglehet hogy helyesen számolnak, de a puszta számok fagyos ridegsége azonnal eloszlik a lelkesedés meleg lehellete előtt. Poroszországban, úgy látszik, egyről nincsen fogalmuk,nincs fogalmuk azon hallatlan lelkesedésről, mely Németországot egyik végétől a másikig átvillanná, ha Ausztria lovagias Csazárja az egyesült német hadsereg élére lépne. E lelkesedés a diplomátiai számításon kívül esik, hanem a tett perezében deli alak, lovagias magatartás, őszinte arcz, szilárd akarat, szóval: lelkesedést gerjesztő fővezér többet nyom,mint száz meg száz jegyzék, ellenjegyzés, ultimatum s ultimatissimum, többet mint akárhány mázsa porhanyós okmány,azoknak porhanyós szerzőivel együtt. . . . Meglehet, hogy e század második évtizedének eseményei a hatodikban ismétlődnek, csak más alakban s más következményekkel; meglehet, hogy a német fejdelmek újra népeik lelkesedéséhez fognak appellálni, de e lelkesedés — miután a közczélra felhasználtak) — nem fog kopott keztyű gyanánt félrehányatni; „szent szövetségünk“ nincs, de azért „helyreállítási politikánk“ sem leend; azon koronás fő, mely a német népek tetterejét mozgásba hozandja, ezt a krízis alatt s utána is, nemcsak a harcz véráztatta mezején, hanem a béke mosolygó virányán is vezérelni fogja s a lelkesült tömeg itt, mint ott is rendületlen hűséggel követendi. A kinek alkalma volt, e szép hivatásban osztozni, s a ki ez alkalmat durczásan elutasította, annak a diadal perezében, midőn körös-körül mindenki a győzelem gyümölcsein örvend , egyéb szerepe nem jutand , mint a senki által figyelemre nem méltatott, sehová sem tartozó, semmiben nem részesülő — nézőé! Irigylendő szerep! NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F óva 1 után fordította Gerő. ELSŐ KÖNYV. A forgótűz. (Folytatás. *) XI. Asztrea lakása. A kis Sulpice ez egész jelenetet az ablakokon keresztül látta, mert a függönyök mind le voltak tépve. Most már tudta, miért szökött meg a lelkész unokaöcscse. Sulpice úgy gondolkodik, hogy annyival több oka lett volna az elhunytnak ágya mellett maradni. Ö, a kis juhász, ő bizonyosan helyben marad, ha papnövendék lett volna; ő a halottas ház megszentségtelenítését imáival ellensúlyozta, az istenkáromló gonosz beszédekre komoly intésekkel válaszolt volna, hanem a plouesnoni lelkész unokaöcscsét közönségesen szegény együgyünek tartották. Félt szegény, s ezt neki nem is lehetett épen rész néven venni. Mert Sulpice még nem látott mindent. Sulpice mintegy tíz perczig állva maradt a várudvaron , kedvező pillanatra várt, hogy látatlanul bejuthasson az előcsarnokba. Erre azonban nem nyílt alkalom, mert a vár újdonsült urai folyvást járkáltak a mulató teremből az étterembe. Sulpicenek nem lehet a kilátása, hogy figyelmüket elkerülendő: megkerülte hát, a keleti szárnyat, átugrott a kert kerítésén s a fő bejárathoz lopódzék. Itt minden ajtó zárva volt. Sulpice a konyhába ment, ott egy lélek sem volt. Annál könnyebben jutott a fölépcsőzetre. Sulpice lehúzta czipőjét, hogy nesztelenül haladhasson s észre nem vétetve ment föl az emeletre. A viaszgyertyákkal nem épen pazarul bántak, a lépcsözet és a folyosók egészen sötétek valának. Földszint a vad csoport egyfolytában lármázott és tombolt, mintha a pokol minden ördögei gyülekeztek volna mulatságra. Sulpice nem igen pontosan ismerő a vár belső elrendezését. Találomra tapogatóik idestova a folyosókban, kezét járta rá végig a falakon, hogy ajtókra bukkanjon, s minden ajtó előtt leskedve megállott. De az alulról felhangzó zaj elsiketlte őt. Nem is látott különben világot sehol a kulcslyukakon keresztül, így érte el a főfolyosó végét. Az utolsó ajtótól viLásd „P. Napló“ 1465. sz. lágosság csillámlott elő. Sulpice megállt és lesett. Épen a kulcs lyukához akará tenni fülét, midőn az ajtó rögtön kinyílt, s neki alig volt annyi ideje, hogy a falhoz lapulhasson. Touril János jött ki, kezében lámpással. Sulpice észrevéve, hogy a kuruzsló nagyon halvány és fölindult. Touril János még vastagabbnak látszik, mint máskor! csak bajosan vánszorgott odább, mintha hasa egyszerre megdagadt s lába a nadrágban el nem fért volna. — Az eszeveszettek! dörmögé magában, a lármára figyelve. Mennyit elpocsékolnak! . . . A gonosz lány azt mondja, hogy efféle csekélységekkel nem törődik. ... De én másképen gondolkodom : aki nem becsüli meg a garast, annak forintja sem lesz soha. ... louisdorokat pedig épen nem szerezhetünk, ha össze nem teszszük a forintokat. Ennélfogva milliomossá lehet az ember, ha kellő mennyiségben gyűjti össze a garasokat; ez oly világos mint a nap. Tovább ment. — S mennyit össze nem raboltak a megátalkodottak folytatá panaszkodó hangon. Már semmit sem találok a szobákban; az aratás megtörtént, nekem csak a hulladékszemeket kell szedegetnem! Sulpice a kuruzsló nyomában húzódott a fal mellett. Touril János megállt egy oly ajtó elött, melyet a fiú már vizsgálat alá vett volt. A kuruzsló a kilincsre tévé kezét, de az ajtó nem akart kinyílni. — Talán már elvitték! mondá boszúsan. Ez kétségen kívül a halottas szoba volt. Touril János részkedvűen, lassan távozott. Itt valami tennivaló volt, de bátorsága hiányzott. A folyosó másik oldalára ment át s a szemközt álló ajtót lábával berúgta. Sulpice künnmaradt; a kuruzsló belépett s az ajtót félig nyitva hagyá. A fiú ráismert azon hálószobára, melyben egykor ő és Rostán többi jobbágyai imádkoztak, míg a fiatal marquis apja az utolsó kenetet véve föl. A szobából kitóduló sajátszerű bűz bizonyítá, hogy az régóta zárva volt. A szoba ugyanazon állapotban valt, melyben azt Sulpice hajdan látta; csak az íróasztal volt feltörve, s a szekrény fiókjai hevertek a poros padlaton. * Touril János az üres szekrényre tévé mécsesét. — Hallatlan! dörmögé. Ha én Asztreának vagy csak a nagy Rostannak is volnék, lemennék s az egész csőcseléket kikorbácsolnám. . . . Szeretném tudni, mit csinál ez a kettő oly sokáig. Ezt a kis Sulpice is szerette volna tudni. Hiszen azért lopódzott avarba, hogy Asztreát és a nagy Rostant fölkeresse. Azon reményben követé a kuruzslót, hogy ez utat fog neki mutatni a két czinkos rejtekéhez. A fiú meg vola győződve, hogy itt bűntényt forraltak. Csak attól tartott, hogy a morgatt és Rostán már netán el is hagyták a várat. De miért nem volt Touril János is a morgatt és Rostannál ? Touril János koránsem maradt tétlen a szobában. Sulpice látá, hogy egy függönyrudat vett elő s azzal piszkálgatott a szerte heverő mindenféle holmi közt. — Az akasztófa-virágok még csak nem is értik dolgukat, mondá, egyfolytában le-lehajolva. Itt még sok becses holmi találkozik! Mindent fölszedegedett: függönykarikákat, kulcsokat, szegeket, zsinórokat, rojtokat, hevedereket. Mindezen holmit rakásra téve s oly buzgón fáradozott, hogy zsebkendőjét kelle kihúznia s izzadó homlokát megtörülnie. Miután szemelvényét lelkiismeretesen elvégze, zsebeit akarta megtömni, de zsebei már telve voltak, s ezért látszott ő a fiú elött testesebbnek, mint rendesen. Kabátja, mellénye, nadrága zsebei mind tömve voltak lopott holmival. Zavarodása valóban mulatságos kezdett lenni. Oly falánknak gonosz helyzetében volt, ki az első ételekből roppant sokat evett már, s a sült számára nem tud többé gyomrában helyet találni. Juvenál értesít minket sok, az ő korában szokásos módról, melyek azon elven alapszanak, hogy a régitől kell menekedni, mielőtt az újnak helyet szorítanánk. Igen valószinű, hogy Touril János nem olvasta Juvenált, de mégis kiürite zsebeit, megvizsgálandó, fel nem áldozhatna-e egyetmást előbbeni zsákmányából. Vizsgája szigorú és részrehajlatlan volt, hanem ismét mindent visszadugott, rosz vasat, gombokat, madzagokat s több effélét; s jobb elpakolás segélyével csakugyan sikerült helyet szoritnia zsebeiben mind- azon tárgyaknak , miket a szekrényen fölrakásolt- Végre még bánkódó, irigy pillantást vetett a földön , heverő sok névtelen holmire. — Most menjünk tovább! úgymond, és fogta lámpáját. Kosarat hozok a konyhából, akkor mindent elvihelek. Ismét berúgott egy másik, belső ajtót, s eltűnt a mellékszobában. Míg Sulpice habozott, kövesse-e a kuruzslót, mögötte könnyű nesz hallatszék. Sulpice megfordult, a kulcs lyukából kisugárzó világosság fölébresztő figyelmét. A halottas szobában tehát most gyertya volt. Beszéltek is. Sulpice azonnal ráismert a nagy Roston szavára. Asztrea sem lehetett messzire. A kis juhász elérte nyomozásai czélját. Touril Jánost sorsára bízván, gyorsan a folyosó másik oldalára ment. Ugyanazon pillanatban, midőn a kulcslyukra téve szemét, a kulcsot kétszer megfordították a zárban. Második fordításra a kulcs nyelve függőleges irányba jött, s a lyukon keresztül nem lehetett belátni. Sulpice visszafojtott lélegzettel hallgatódzott. Zavart neszt és összevissza beszélő hangokat hallott, hanem egyetlen értelmes szót sem vehetett ki. Mindkét oldalon más-más ajtó volt. Sulpice megkísérte az egyiket kinyitni, nem volt bezárva. Egészen sötét szobába lépett; lába bebonyolódván valami hálóféle látatlan tárgyba, a kis juhász elesett, hanem zaj nélkül, mert a földön ágyba való szörzsák volt kiterítve. A halottas szobába nyíló ajtó is csak betéve volt, nem bezárva; bizonyosan ezen ajtón át mentek oda Rostán és a morgott. Ide jobban hallatszott a földszinti lárma; Sulpice tehát azt gyaníta, hogy a szoba épen a terem fölött van. A szőrzsák bátran az ágyban maradhatott, Sulpice a kemény padlatra eshetett volna; elestének nesze bizonyosan elenyészik vala a zajgásban. A megtámasztott ajtó mögött beszélni hallott, olykor olykor fénysugár is mutatkozott, mozgó legyezőt festve a szoba telepére, de csakhamar ismét el - eltűnve. Alig lehet kétkedni, hogy a lámpa időről időre a halottas ágy függönyei mögé búvik. A kis juhász egy avét rebegett, mert fiatal szive hevesen dobogott, s a rémület, mit benne e kaland költe, meghaladta egy tizennégy éves fiú bátorságát. Istennek ajánlá lelkét, s keresztet vetve fölállott. A fény épen ekkor a telepen mozgott. Sulpice látható, hogy a szoba, melyben volt, borzadálykeltő szomszédsága daczára szintúgy ki van rabolva , mint a többi. A földön ágynemű volt elszórva. A földszinti teremből hallatszó zajgás kedvezése mellett Sulpice keresztüllábolt szalmazsákokon, takarókon és derekaljakon. Lélegzését visszafojtó, keble el volt szorulva, mintha sajtóba nyomnák. Hogy mit gondolt láthatni, nem tudjuk, de a mit a kissé nyílt ajtón keresztül látott, oly renditő hatással volt reá, hogy térdre omlók s arczát két kezébe rette. (Folytatjuk.) DÉL-BIHAR. Nagy-Várad jan. 27-én. A városunkban 1842 óta áldásdúsan működő „koldus ápoló egyesület“ a múlt évben is teljesen megfelelt magasztos hivatásának, mely nem más, mint a községi valódi szegények ápolása, és az utczai koldulás megszüntetése. A jótékonyság az emberi kebelnek egyik legszebb, legnemesebb virága, mely a szívtenyésztő melegétől nyerheti egyedül a szükséges éltető és fentartó erőt. Hogy a gondviselés iránti hitel ne enyészszék a földről,Isten az irgalom és jótékonyság iker értelmét olta az emberi kebelbe, hogy a láthatan isteni gondviselés, az ihletett emberszeretet látható jelenségeiben nyilatkozván, a gondviselés iránti hit, és bizalom ez által rendületlenül fentartassék s örökítessék az emberek között. — Városunk lakosait is nem csekély mértékben jellemzi a tevékeny jótékonyság ezen nemes érzelme, a kik a sulyos idők daczára sem feledkeznek meg ínség és nyomorral küzdő szerencsétlen embertársaiknak, olykor a messze távolból is segélykiáltást hallató szenvedéseikről. De másik nem csekélyebb érdemel városunk minden rendű polgárainak abban áll, hogy a magánalamizsna czélszerűtlenségéről sokkal korábban nyertek tiszta higgadt meggyőződést,mint Vedvec magyar kazdall Kok UWS előOUKOlö városai, hol ezen nézet még napjainkban sem emelkekedett kellő érvényre. Minélfogva a magánjótékonyság gyakran meddőn szélt tévesztve szerteágazó folyamának, szabályosabb irányú s rendezettebb mederbe vezetését üdvösnek és szükségesnek elismerve, egy „koldusápoló intézet“ felállításának néhány lelkesebbek által már ezelőtt tizenkét évvel megpendített eszméjét emberbaráti érzelmük, s áldozatkészségük által megtestesíteni őszintén buzgólkodtak. E jótékony intézet néhány magaslelkű és az emberiség ügyeiért forrón érző emberbarát alapítványaiban, és az egész polgárság s lakosságnak, folytonos, tettleges pártolásban nyilvánult jótékonysági érzelmeiben, erélyes gyámolitást nyert. A kezdetben gyenge,de hűn dajkált csemete, immár oly terebélyes fává izmosodott , hogy védő lombjai árnyában évről évre számosabb sorsüldözött szegény talál vigasztaló s biztos menhelyet. A múlt évben öszvesen : 48 mindkét nembeli szegény egyén talált ezen intézetben ellátást, és mindennemű ápolást. Itt közöljük a nagyváradi „koldusápoló egyesület“ 1854-ik évi számadásából a bevételek és kiadások áttekintését, mely az intézet pénzügyi állására bővebb világot deritend. A) Összes bevétel: I. Egyesületi pénzalap: a) kölcsöntőkék: 10699 ft. 45 kr. — b) kölcsöntőkék kamatai: 874 ft. 11 kr.c) városi alapítványi kamatok: 915 ft. — d) Tőke gyarapítására tett alapitványok: 2216 ft. — e) Pénztári maradvány: 704 ft. 441/8 kr. — II. Aláírási ivén kötelezett évi ajánlatok: 1534 ft. 524 l g kr. III. Perzsely jövedelem: 1386 ft. 54 kr. — IV. Vegyes jövedelem : 627 ft. 590/a kr. tehát a bevétel öszvesen: 18,959 ft. 262|g kr. v. ez. — A tőkepénz gyarapítására tett alapítványok következő rovatokból állanak : 1.) Újévi és névnapi üdvözlések váltságjövedelme : 851 ft. 524|8 kr. — 20 1854—diki január 8-kán tartott tánczvigalom tiszta jövedelme : 987 ft. 74|8 kr. — 3.) nagyváradi 1. szerz . püspök Szaniszló Ferencz ur önmaga által, Ő cs. kir. Apostoli Felsége nászünnepe emlékére tett alapítvány : 125 ft. — 4.) A nagyváradi takarékpénztár által tett alapítvány : 250 ft. — A vegyes jövedelmek rovatából a következő pontokat látjuk kiemelendőknek: 1.) g. e. püspök Erdélyi Vazul ur őrmagának. Ö cs. kir. Apostoli Felsége nászünnepe alkalmára» küldeménye : 25 ft. — 2.) Fölisztelendő Szilassy János 1. szerz. kanonok ur adománya : 62 ft. 30 kr. — 3.) Az intézeti tagok munkája által begyült ősziét: 214 ft. 22 kr. A többi idetartozó pontok legnagyobbrészt a biróságok által beküldött büntetéspénzeket tartalmazzák. B) Összes kiadás: I. Házfentartás : 368 ft. II. Bútorok, házi eszközök, ruházati kellékek : 350 ft. líz kr. ill. Cselédtartás és szolgálati dijak : 1203 ft. 30 kr. IV. Háztartási költségek : 4685 ft. 43 kr. V. Kamatra való kiadások : 11,449 ft. 45 kr. VI. Vegyes költségek : 230 ft. — tehát a kiadás öszvesen : 18,287 ft. 13 kr. v. az. és igy pénztári maradvány : 672 ft. 13,8 kr. Az intézet legnagyobb jóltevőjeként szabad legyen itt Szaniszló Ferencz 1. szert. püspök ur őnmagát megemlítenünk, ki magas lelke nemes sugallatát követve, mind annak daczára , hogy határt nem ismerő jótékonysága a házi szegények egyéni segélyezésében, szegényebb egyházak s lelkészek gyámolitásában, és minden életrevaló magyar irodalmi vállalatok lelkes pártolásában . — a legfényesebben nyilatkozik: ezen jótékony intézet hatáskörét is gya