Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-14 / 1453. szám
1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI föltételek. Vidékre postán küldve , Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 frt. — Gr. p. Félívre 10 „ — » .« A kevl előfizetés , mint a »iSmonklade 1 a d S § is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKASZTÓ-HIVATALHOZ., anyagi ügyek tárgyerő pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : őrletei* 8-ik szám Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 fr.p 10-IS5S Szerkesztési iroda : Dríutexan 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, jan. 14- én-HIRDETÉSEK MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgc krajcárjával számittatik. A beigtatást ( 10 pengő krnyi külön bélyeget!) előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Hegyelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáns napokat kivéve — felet évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. 1855-ik első félévfolyamára. Vidékre postán küldve, félévre január l-étöl junius végéig 10 frt. — Évnegyedre január 1-étől martius végéig 5 frt pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 8 frt. — Évnegyedre 4 frt pp. Az előfizetések elfogadtatnak mindet cs. k. postahivatalnál, és Pesten a lapok kiadóhivitaléban, uriutcza 8. sz.l-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutera szegletén. — Az előfizetési leveleit bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó-hivatala. Budapest, jan. 13. Lapjaink jelen számában közöljük érdemes ügyfelünk, Micskey mérnök ur ritka avatottsággal irt értekezésének zárszavait a „tagositások” gyakorlati keresztülvitele tárgyában. Nyílt köszönetet mondunk neki a hazai jóllét minden őszinte akaróinak nevében, bár eléggé megjutalmazva érezheti magát azon öntudat által, hogy e nevezetes, országos érdekű kérdésben birtokosnak és községeknek, mondhatni tehát százezereknek, felvilágosító vezéreszméket nyújtott. S hogy derék hazánkfia közhasznú szándékát még nyomosabban támogassuk, elhatároztuk becses értekezését nagyobb mennyiségben kinyomatni , s azt a Magyar Gazdasági Egyesülethez tüzetesen felterjesztvén, ez után egyszerűmind a felsőbbség szives figyelmébe is ajánlani. Az elkelendő nyomtatványok tiszti hasznát pedig a pesti magyar reáliskola legszorgalmasb növendékeinek jutalmul fiiz.7.uk Ifj. tipmí nyjrmuttatásul arra, hogy a közelebbi nemzedék korszakában alig leend pálya, mely a képességnek hálásd mezőt, s magyar ifjaink nagy számának állandóbb s diszesb foglalkozást nyitna, mint a mathesis és a mérőasztal. A catastrális felmérések, melyeket az állam főleg a földadó alapos meghatározhatása végett eszközöl, — a statusquo egyszerű képét szolgáltatják ; azon méréseknek feladása ellenben, melyek a tagosítások kivételére szükségesek, oly alakban állítani elő az ország összes területét községek és puszták szerint, a mint annak közgazdászati helyes elvek és szabályok mellett felosztva lenni kell. S valamint az ily tagosítási mérések vitele körül nem csupán mértani, hanem egyszersmind köz- és mezőgazdasági vezérelvek szolgálnak zsinórmértékül, és valamint továbbá minden egyes községi tagosító mérés megindítására nemcsak számos, gyakran ellenkező érdekek kiegyeztetése, hanem rendszerint tudományos mezőgazdasági szakavatottság is szükséges : h úgy önmagából következik, hogy ez országos nemzetgazdászati rendszabály keresztülvitele még több évtizedeket s nagy mennyiségű mérnöki tehetséget veene igénybe; de hogy azonban egyszersmind a vállalkozó mérnökök közöl csak azok fognak alapos sikerű szolgálatokat tehetni, kik a mezőgazdaság tudományának annyi ismeretével bírnak, amennyi a jószágrendezés alapelveinek mérnöki alkalmazhatásához kivántatik. Ennyit jó különösen azon ifjú barátunknak tudniok, kik magokat eltökélték e pályán szolgálni a hazát, s biztosítni jövőjöket. S ha majd ez után hazánk nomádi külseje átalakul, s a mivelés alá került parlag közlegelők uratlan földet az országban nem sejtetnek, kiábrándulandnak azon cosmopoliták is, kik (mint közelébb Schleswig-Holsteinból olvasók, a németországi kivándorlásokat Amerika helyett Magyarország felé hiszik terelhetni, isten tudja mi mit van azon rögeszmében senyvedvén, mintha itt is, mint az óceánon túl, akármennyi urátlan prairie- és őserdő-rengetegek várnák holdankint 2—3 dollárjával a munkasóvár kezeket. Százezerek éheznek a Kárpáthok gerinczein termőföld hiánya miatt; s ha a munkás kézre e honban valahol ingyen-föld várna,—nem azok közt osztanák-e ki azt, kik velünk évszázadokat jóban-roszban testvérileg együtt viseltek? Tömeges telepedéseknek s külföldi bevándorlásoknak e honban nincs jövőjök. Gazdag nép nem megy el hazulról, •ha szegény miveltséget sem hozna ide magával; s tudomány, gépek alkalmazása, birtokrendezés és tagosítás — rövid évtizedek alatt a látszólagos közhiányt teljesen el fogják hárítani. Addig is bátorságot veszünk magunknak azon cosmopolitikus jóakaróink ellenében, kik az északi Németországban létező, s terjedelemre majdnem a magyarországival vetélkedő nemes és nemnemes nagy birtokot oly féltékenyen őrzik, s birtoktalan felesleg népüket minálunk birtokositani óhajtanák, — saját hazánkfiainak azon komoly tanácsot adni, miszerint minden jóravaló ember igyekezzék öröklött birtokát utódai számára megőrizni; — az pedig, kinek még birtoka nincs, keresménye megtakarított fillérein földbirtokot szerezni, bármily csekély legyen is az, mert a nemzeti miveltségen kívül egyedül a föld szón édes kifogyhatatlan emlő, melyen fajunk számra és jóllétre a Gondviselés által kitűzött határig felgyarapodni s nemzetileg létezni képes. Bécs, jan. 12. X 1807-ki junius 24-kén a mostani orosz császár nagybátyja , a mostani franczia császár nagybátyját személyes találkozásra kérte fel s a két uralkodó abban egyezett meg, miszerint másnap délután egy órakor mind a kettő a Niemen innenső és túlsó partjától el fog indulni s a folyó közepén találkozni. Minthogy azonban a habokban nem találkozhattak, la Ribossiére franczia tábornok egy talp felállításával bízatott meg, melyen a két császár össze fogna jöni. A talp meglett, a két császár találkozott, ölelkezett, megbarátkozott , öt év múlva következtek a moszkvai események s Napóleon Szent Ilonában mint száműzött hunyta be szemét. Ez volt körülbelöl a niemeni találkozás végeredménye, azon találkozásnak, melytől mindenki a világbéke állandó helyrehozatalát várta. — A jelenlegi helyzet önkénytelenül is ama találkozásra emlékeztet és — szerény nézetünk szerint — a négy pontnak Oroszország általi elfogadtatásában nem látunk egyebet, mint — ama talpot, melyen az ellenfelek alkudozás végett találkoznak. Meglehet, hogy még ölelkeznek is s hogy a világ — miként 1807-ben a Nemen két pártján egybegyült sokaság — örömrivalgással üdvözli a kölcsönös megbarátkozás ezen jeleit; mi részünkről mégis napról napra erősebben hisszük, miszerint a világbéke nem oly hamar fog létre jönni, azaz nem szmnleges múlékony béke, mint e század első két évtizedében szinte több ízben megköttetett, hanem valódi és állandó béke, mely legalább is addig tart, mint az, melyet Metternich herczeg létrehozott. Ily béke közel helyreállásában nem hiszünk, még pedig két okból, először azért, mert a jelenleg szóban forgó békének nemcsak azon feladata van, hogy a jelen háborúnak — az anyagi háborúnak, a verekedésnek, vérontásnak, lődözésnek — véget vessen, (e czélnak elérése nem oly rendkívüli nehézséggel járna), hanem e peretben oly békekötésre van szükség, mely az erkölcsi vagy — ha jobban tetszik — a szellemi háborúnak az eszmék és elvek háborújának eldöntését is magában hordja; — világosabban szólva, oly békekötésre, mely nagy Péter hagyományos politikájának alaposan véget vet s ennek további követését lehetlenné teszi; oly békére, mely Oroszországnak világ- vagy legalább európai uralomra irányzott terveit megsemmisíti, mely ezen állam folyvást fenyegető állását megmásítja, mely közép- és nyugoteurópa szabad elveken alapuló fejlődését a kelet befolyásától függetlenné teszi s a miveltségnek a barbárság feletti diadalát biztosítja;— szóval: oly béke, mely Oroszország teljes politikai lényegét megváltoztatja, eddig hozott áldozatainak semmi gyümölcsét nem remélteti s Oroszországot eddig bitorlóit kiváltságos helyzetéből a többi európai nagyhatalmakkal egy sorba állítja. De épen ez utóbbiba nem egyezhet Oroszország; sajátszerü helyzetében eddig egyedül állott s igy nagy tekintélynek örvendett ; a többi nagyhatalmakkal egy sorba állván, az összehasonlítás által csak veszthetne. Ha a nyájas olvasó ezen csak ígyutólagosan körvonalazott eszméket érettebb fontolásra méltatja, úgy hisszük, velünk együtt azon nézethez fog pártolni, miszerint Oroszország ily körülmények közt őszinte, Nyugati és Középeurópa kívonataival megegyező békét nem köthet, tehát nem marad egyéb hátra, mint csalfa, szmleges békét kötni, vagy pedig a küzdelmet életre halálra folytatni. Amaz utat tán örömestebb választaná a sz.pétervári kabinet, de ellenei nem oly tapasztalatlanok, hogy rászedetik magukat s az orosz késedelmezési politikát még saját körökkel gyámolitanák. így tehát Oroszország nem tehet egyebet mint a háborút erélyesen folytatni és — ha el kell vesznie — legalább hősileg elveszni, azon öntudattal, hogy mindent megtett az általa helyesnek talált politika következetes keresztülvitelére. Második ok, mely alapos béke létrejöttét kétségesnek tünteti fel, Poroszország magatartása; e hatalom még folyvást semleges , sem a dec. 2-ki szerződéshez nem csatlakozott, sem — Ausztria kivonata szerint — hadserge mozgóvá tétetését nem rendelte, sőt miként legújabban hallatszék, azt sem akarja megengedni, hogy alattvalói az angol „idegen légióba“ lépjenek, míg Oroszországnak százankint átengedi a katonaorvosokat , kikben Oroszország még sokkal inkább A KŐK PARADICSOMA Franczia regény. Férfi után fordítottak erő. (Folytatás. *) ELSŐ KÖNYV: A forgótűz. IV. Amorg a 11. Touril János harmincznyolcz éves, alacsony zömök termetű férfi volt. Arcza széles, de élénk s erős kinyomatú. Első pillantásra becsületes földmivelőnek látszék. Közösleg megnyírt haja simán függött le. A parasztok csodálták tudósságát, mert ő minden betegét kigyógyító, aki meg nem halt. Vasárnap feketeszinti gyapjúdolmányban ment a misére. A parasztoknak és lovaiknak tizenkét sollert vágott eret; a béreseknek csak fél annyiért, a koldusoknak pedig épen csak hat fillérért. Ő tehát koránsem volt felebaráti szeretet nélkül. Azon időben, míg a morgatt fölött zsarnokoskodok, jobb volt, mint jelenleg. És lett. A fényes vonal, mely a látkör nyugati szélén naplemente után még sokáig látható, mindinkább elenyészett a sötétségben. A tenger hullámai most már kétszáz lépésnyi távolban a szikláktól verődtek vissza. A sziklafokon túl a félhold szállt alá. Egyszerre rikító vereses fény borult a nedves sziklákra. A mélyedésekben visszamaradt kis pocsolyák rubinokkal látszottak elhintve, s a tetőn a torony homályos alakját lehete meglátni. A világító tűz meggyujtatott. A biborfény forgott, a rubinok tánczoltak, árnyékok mozogtak. Azután néhány perczre min* '*en kisötétült, meg újra felvilágult, és újra homályba borult. Touril János és Asztreu egész nyugalommal csevegtek. Touril egy kiugró szirten ült, ölében Asztres,s János durva keze a leány szép fürteivel játszadozott. — Családot fogunk alakítani, monda Touri azos hanggal, melyet akkor használunk, ha légvárakat akarunk építeni. Te férjet választasz magadnak tetszésed szerint, férjed engem bácsinak fog nevezni, in kezelem a pénztárt... Hová fogunk menni ? — Párisba, mond a morgott ábrándosan. — Oly messze!... Parisban drága az élek *) Lásd „P. Napló“ 1452. sz. Asztrea mosolygott. Ajka megnyílt, és önkénytelenül ismétlé: — Párisba! — Te Parisban is, mikép itt, a legszebb nő leszesz, mond a kuruzsló, csodálkozással nézdelvén őt a világítótorony váltakozó fénye mellett. — Azt remélem, felelt a morgatt. Egyszerre azonban fölriadt álmodozásából és homloka elsötétült — A vámőröknek ez éjjel lőniök kell, monda. — Miért? kérdezé Touril. — Hétszázezer frank nagy díj, mond Asztrea s megsimitá homlokát. Én tudom, hogy én nem bánom meg. A kuruzsló gondolkodott e rejtélyes szavak jelentése fölött. — Csitt! mond a morgatt. Sirni hallom őt ott a barlangban. A szél panaszhangokat hozott a csüllő-barlang felöl. — De mit vétett ő neked ? kérdé Touril János. — Jobban szeretem őt, mint nénjét Magdolnát, viszonzá Asztrea. Ők mindketten boldogok voltak, mig én nyomorogtam. Valahányszor kend engem vert, haragom mindig nagyobb lett irántok. Asztrea fölkelt s szeme fölé tartó kezét, hogy jobban láthasson. A világító torony fénye most a tengerre esett. Egy kis hajó kifeszített vitorlával nyílsebesen közeledett a parthoz. Nem volt durva, nehézkes parti czirkáló; messziről inkább hadi briggnek lehetett volna tartani. — De ugyan mely felől jöhetnek? szólt Touril János, ki a közeledő hajót a „flambart“-nak tartá. Asztrea gyorsan karon ragadá őt. — Saint-Maloból jönnek, monda titokteljesen. Ez az őrhajó. A kis jármű vitorlái máskép helyeztettek el, hogy a fredcli fokot meg lehessen kerülni. — Tedd, amit parancsoltam, szólt a morgott, ki egészen sáppadt volt. Én nem akarom magamat megöletni. Kiálts az őrhajóra, s ne félj, hogy a toronyból meghallják; a szél megfordult. — Hohó, őrhajó! kiáltott Touris János sztentori hangon. Kiirtására hangcsön keresztül feleltek. — Hó, hó! Ezután következett a kérdés : — Ki szól? ! Touril János a morgottra nézett, ki ezt sugá : — A frehelfoki állomás hadnagya. — A frehelfoki állomás hadnagya! kiáltott Touril János. Az őrhajó oly mozdulatokat kezdett tenni, hogy szél és hullámzás daczéra kiköthessen. — Mondd nekik, susogá a morgott, hogy a flambart Saint-Cast mögött van. Touril János mindkét kezét ajkához emelé s újra kiáltani kezdett: — Fordulajtok! . . . Eltévesztettétek az irányt. . .. Hajózzatok Saint-Cast felé! — Köszönet! hallatszék a hangcsőből — Nincs miért, mormogd a kuruzsló. Hallani lehetett, mint osztá parancsait a tiszt az őrhajó fedélzetén. A kis hajó megfordult s rézsut Saint-Cast felé vitorlázott. A morgatt a nyílt tengerre mutatott kezével. A hold végsugarai mellett, melyek a habokon végig simultak, más tárgy len láthatóvá a tengeren. — Ez a flambart, mond a morgatt. Sulpice patron jól érti mesterségét. — Ha a vámőrök lerázták volna nyakunkról a marquist, . . . kezdé a kuruzsló. A morgatt vállal vonitott. — Akkor, úgymond, akkor Magdolna és Viktória volnának az örökösök. Megmondta volna-e nekünk a plouesnoni lelkész, hol vannak a tallérok ? Ezután ismét a kuruzsló ölébe ült, hogy kényelmesebben lehessen. — Csak mégis szeretném tudni, hányadán vagyok, morgott Touril János. — Még van időnk, szólt Asztrea félbenszakítólag. E helyt kell maradnunk. — Miért? — Mert a flambartot is úgy el kell távolítanod, mint az őrhajót, ha tudniillik előbb érkezik meg, mintsem Viktória elment. — Egy ! monda Touris János elbámulva. Most mond el nekem mindent, egyedül vagyunk. — Röviden elmondhatom. Nevetve nézett rá. — Én marquisné akarok lenni, szólt kegyeskedve. — Valóban! monda Touris János nagy meglepetéssel, de azonnal hozzáteve : Ezt igen megfoghatónak találom. — Még a véletlen is azt akarja, mond a morgatt. Mert ha Viktoria öt percznél tovább marad otthon, úgy megkapja a levelet, mely neki a marquis megérkezését jelenti. A levél megjött, a postalegény átadta. Mink, a várban, két levelet kaptunk : egyet a marquistól, egyet Sulpicetől. A marquis levele ma estére jelenti megérkezését (feltéve, hogy előre nem látott akadályok nem jönnek közbe), s felszólított bennünket, hogy Sulpice tengerész levelét ügyesen kezükbe játszik a szehelfoki vámőröknek. — A vámőrök kijátszása végett ugye? kérdé Touril János, ki sokat tartott éles belátására. — Természetesen. ... És ezen levelet mutattam meg a kis Viktóriának. — Most már nem csodálom, hogy olyan volt mint a halott, midőn vele beszéltél ! — Ha a levelet nem mutatom neki, folytatá Asztrea, úgy szavamnak nem adott volna hitelt. Sulpice patronnak jó ötlete volt. — De hiszen, veté közbe Touril, ha marquisné akarsz lenni, úgy Antal marquisra van szükséged. — Vagy rá, vagy másra------Az örökséget illeti jog szerint, övé tehát az előny. — Igen , az legbiztosabb.... De Antal marquisval nem mehetsz Párisba. . . . — Azért, hogy el van ítélve? kérdé a mozgott büszke mosolylyal. Én mindezt jól meggondoltam. Jersey szigetén összekelünk, s én azonnal Grandville-ba megyek. Gyászfátyolba burkoltan a király lábához borulok. A fekete csipke nekem igen jól fog állani; halvány arczom megindítja a királyt, s a marquis kegyelmet nyer. Egész Páris a fiatal Maurepar Rostán marquisnőről fog beszélni, s ha majd a marquisnő visszahozza férjét a száműzetésből, az úri termekben mindenütt ő lesz a legkeresettebb hölgy. Touril János ásitott. Nagyon közönyös volt előtte, amit a morgatt beszélt. — Ha későbben egyenetlenség támad közöttünk , folytatá Asztrea , akkor férjemet hálátlannak fogják tartani, s az ő részén lesz az igaztalanság. — De hiszen, veje ellen a kuruzsló, a marquis nem miattad jön ide. — Viktóriáját már nem találja, szólt a morgott rettentő nyugalommal. — De keresni fogja, ha szereti. — Úgy hiszem, szerette, hanem ennek már kilencz hónapja , s a férfiak hamar felejtelek. .. . Holnap korán reggel ismét hajóra kell szállnia. Addig elbánom vele. — De ha nem kellesz neki ? — Azt egy óra alatt megtudom, viszonzá a morgott. Ezt ő ugyancsak megbánja ! A hold, mely első negyedében állt, lement az alsóbretagnei távol dombok mögött. A tengeren mély sötétség honolt; a világító torony annak csak előterét világítá fel pereznyi időközökben. Nem volt már látható sem a flambart, sem az őrhajó. A parton mély csend.