Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)

1855-02-01 / 1468. szám

1855. hatodik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — ter. p. Félévre 10 .. — p. » A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt.­­ Pesten házhoz hordva : Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek­ tárgyaié pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : mrínteza 8-ik szám 25—1468 Szerkesztés! iroda : ürínteza­t 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, febr. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit­ sora 4 pgc kraj­cárjával számíttatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre leüze­­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Regjelen a PESTI NAPL­Ó — hétfőn én inneputáns napokat kivéve — jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. & m&ntéé Február-mártius két hóna­pos és február—.junius öt hónapos folyamára. Vidékre postán küldve , két hónapra 3 frt. 20 kr. öt hónapra 6 frt 20 kr. Budapesten házhoz hordással, 2 frt 40 kr. öt hónapra 6 frt 40 kr. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivata­lában, uri utcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kic­só­ hivatala. Pest, jan. 31.­­ A „si vis pacem­, para bellum“ elve, úgy látszik, megfordítva is áll, mert a jan. 7-ki bécsi értekezlet­ből felmerült békekészitést rögtön oly események kö­vették, melyek az eddiginél határozottabb jellemű és határozat­lanabb terjedelmű bábokra nyitnak kilá­tást. A küszöbön álló miniszterváltozás Angliában, a Francziaország és Ausztria közt kötött katonai con­­ventió, a német szövetség megoszlása a­ keleti kérdés­ben, s a porosz minisztérium jan. 27-ei határozata : mindez legalább oda mutat, hogyha eddig Európának csak egy szöglete hallotta a háború zaját, jövő tavasz­­szal a szárazföld többi szögletén is megcsörrenhet a kard. S ha humanizm­usi tekintetből aggodalommal tekin­tünk is a feltorlódó viszályok elibe, megnyugvást nyújt a hit , hogy a béké s polgárisulás ügyét jobban bizto­­sítandja a gyökeres gyógymód s egy hatalmas műtét­­mint az eddigi palliativ szerek s apró szvagdalások. E hitünket továbbá ama rég táplált remény deríti fel, hogy Ausztria a nyugati hatalmakkal egy pályán halad a czél felé , mely az európai mindenható­ság , hóditásvágy, és önkény kártékony uralmának lerontásával a szabad polgárisultság és béke áldásai közepette, a nemzeti korszerű fejlődhetés alapját te­­endi le számunkra. E rég és hőn táplált reményünk napról napra mindinkább valósul , mert a nyugat és Ausztria közötti szövetség szálait napról napra szo­rosabbá fűződni látjuk. Ausztria elhatározását, a nyugati hatalmakkal egy sorban küzdeni ha kell, mi sem deríti fel jobban, mint a német szövetséghez önállólag intézett s Poroszor­szág által hevesen ellenzett felszólítása, a szövetségi hadsereg (300,000 ember) legalább felének mozgó­sítása iránt. Tudjuk, hogy a szövetségi okmány értel­mében Ausztria a német szövetségnek 9,000,000 lé­lekkel (jelesül a következő tartományokkal: Ausztria, Síiria, Tirol, Illyria, Cseh- és Morvaország, osztrák- Szilézia s két gallicziai herczegség) részese, hogy a szövetségi sereghez három hadtesttel, tehát körülbe­lül 90,000 katonával tartozik járulni s hogy a frank­furti szövetségkorm­ányban­­ elnöki, a teljes gyűlés­ben pedig négy szavazattal bir. — E szerint, midőn Ausztria a szövetségi hadsereg mozgósítását sürgeti, egyszersmind közvetve az őt illető hadjutalék kiállítását kimondta, sőt többet ennél, mert Ausztria Ifju Császárja az összes szövetségi sereg élére főve­zérként készül lépni — ki ellen és mi czélból? erre nyílt felelet egy részről a Francziaország és Ausztria közötti katonai egyezmény ama pontja, mely szerint egy franczia hadtest már a jövő hóban vonuland az ausztriai területen át az orosz elleni csatatérre, más­részt a porosz minisztérium jan. 27-ei határozata, mely szerint az egy sziléziai és a két rajnai hadtest Orosz- és Francziaország ellen homlokállást foglalana. Ez utóbbi határozatra nézve önként keletkezik a kérdés : mi czélból mozgósítja Poroszország saját ha­tárain belől épen ama három hadtestet, melyet a szö­vetségi okmány szerint a szövetségi hadseregbe hadju­talékul állítani tartoznék, s épen akkor, midőn a szö­vetségi hadsereg mozgóvá tételét ellenzi ? Továbbá, mit jelentsen a Franczia- és Oroszország elleni homlokál­lást foglalás ? Ha a rajnai két hadtest a Rajna innenső partjain száll táborba, mozdulata világosan a fran­czia terület ellen van irányozva; kevésbé világos azonban a sziléziai hadtest által porosz-Sziléziá­­ban elfoglalt hadállás, mely az orosz elleni (nem ok­­adatolt) védelem helyett épen úgy szolgálhat az orosz terület pajzsául, mint súlyával az ausztriai határokra nehezedhetik. Szóval, a porosz minisztérium határo­zata oly fegyveres semlegességre czéloz, mely, mi­dőn Oroszországot a porosz területről lehető támadás ellen biztosítja, e hatalomnak a leglényegesebb szol­gálatát teszi. Ily körülmények közt s azon percztől kezdve, mely megérleli a meggyőződést, hogy Ausztria a keleti ügyben Poroszországra nem támaszkodhatik, a keleti s nyugati két nagyhatalom közötti támadó-szövetség megerősítése annál bizonyosabbá válik, mert a csa­­tornántúli miniszterváltozás s a hadügynek ismert eré­lyű kezekbe helyezése által ismét egy kapocscsal több csatolandja az uj angol kabinethez a franczia császári kormányt, melynek viszont a bécsivel megalapított tökéletes egyetértése a három szövetségest egy szívvé lélekké és karrá teendi. E szövetségnek a „ki nem velünk, az ellenünk“ jelszó alatti felléptével Poroszország állása tisztán meghatározva lesz ; a német szövetség időközbeni határozata , ha a mozgósítást megtagadná is, elveszti mostani jelentőségét; a frankfurti ellenzék azon ürü­gye pedig, hogy a német szövetség Ausztria nem né­met területét otal­mazni nem tartozik , semmivé csök­ken , miután e nem német terület háború idején saját belterjes erejével eléggé védve, béke idején pedig a UV szehnes nullfarisultsági áldásaival s az államéletfor­máknak nyugattól keletig terjedő összeolvadásával jutalmazva leend. London, január 25. 4. Napjaink é­r­d­e­k­e­s állapotba jutottak. Va­júdik magas horderejű eseményekben a világ, s a vi­lágban különösen Anglia. — Bécsben, távirati hírek szerint, február hó 6-kán nyilandnak meg az egyez­kedési alkudozások, ellenben Szebasztopol előtt s vi­dékein az oroszok újból mozognak, s különösen Liprandi tbnok előtörtetni kezd, m­ig a nyugoti hadak, s mindenekfelett az angol sereg, melynek soraiból naponkint 100 vitéz dől ki sebesülten, betegen, agyon fagyottan , — már csak romokban léteznek. — E két tény szembesítéséből önkényt következik, hogy jelen körülmények közt szó sem lehet arról, mikép Nyugat az Éjszaknak a békét dik­tálja. Anglia s Francziaor­szág vagy európai befolyásuk s becsületük rovására kevéssel beérni, vagy Oroszország ellen uj s való há­borút indítani, s legalább a négy pont harmadikénak, mely a feketetengeri orosz hatalom megszorítását tár­gyalja, éles fegyverrel kezükben gyakorlati alapot sze­rezni kénytelenek. Mindkét esetben nagy változások­nak nézhetünk eléje. — A válság órája ütött. Kon­­gása ébresztgeti a hosszan szunnyadón brit népet, melynek, szerencséjére, álmai s érdekei fölött virrasz­tón a sajtó akkor, mikor minden egyéb aludott; s hogy ébredezik a nemzet, bátrabb s függetlenebb kezd lenni eddig félénk s közönyös parliamentje is, mely ma, tandem aliquando, kezét nyújtja ki a miniszteri kapu csengetyűje felé. Meg fogja-e markolni e kötelet, meg fogja-e rándítani az ítélet harangját? — Három fon­tos indítvány van a két ház naplójában feljegyezve: az elsőt a lordok közt Ellenborough teendi jövő hét­főn, hű kimutatását kívánva a krimiai s törökföldi csa­tatereken eddig történteknek; a másodikkal, ugyanott, jövő kedden Grey lord lépend fel, a királynét megké­retni sürgetvén az országos hadügyvezetés gyors és gyökeres átalakítására; a harmadikat az alsóházban Sheffield radikál képviselője, a hosszú betegségéből felüdült neves Roebuck emelendi ma egy választmány kiküldetése tárgyában a „krimiai sereg állapotának s azon kormányosztályok eljárásának megvizsgálására, melyek kötelessége volt a kiküldött hadat élelem s egyéb szükséges dolgokkal ellátni.“ E három indít­vány közöl a legutóbb nevezett legfontosabb, a másik kettőre lényegileg kiható. Mert ha a Roebuck követelte választmány küldetése megszavaztatik, e szavazat, mint a kormány iránt bizalmatlanságot s eddigi eljárá­sainak némi kárhoztatását magába foglaló, a hatalom férfiainak en masse leköszönését vonhatja maga után, s a kabinetkrízist mindenesetre siettetné.Hogy a kormány komolyan fenyegetettnek érzi magát, bizonyítja ezt a híveihez bocsátott sürgős felhívás, ma estve tele házat csinálni, s tanúsítja ezt a tegnap ismét hosszan kinyúlt kabinettanács is, melynek végeztével Aberdeen lord azonnal a windsori kastélyba sietett. Vannak, s nagy számban, kik azt hiszik, hogy a miniszterelnök ez al­kalommal a kormány leköszönését vivé meg a király­nőnek. Mások ellenben akként vélekednek, hogy a coalitio Roebuck indítványának nem ellenzésére ha­­tárza el magát. Erősíteni látszik e véleményt a M. Chronicle mai czikke, melyben bár nagy nehézségek­kel járónak festi választmány kiküldetését oly dolgok megvizsgálására, minek lehető tanúi Krimiában, há­rom ezer mértföldnyire távol vannak; ily választmányt mégis kiküldhetőnek vall. De bármire tökélte légyen el magát a kormány a tegnapi kabinetülésben, annyi bizonyos , hogy életfáját, melynek gyökerén belső egyenetlenség, s legközelebbről a Gladstone által Rus­sell lord megsértésével hivatalból elbocsátott korona­javak főigazgatója Kennedy esetének férge rágódik, — külszelek is már hatalmasan hajtogatják. — Kö­zönséges, majdnem minden ajkon forgó is ezért már a kérdés : kik teendenek Anglia jövő államnagyai ? Ha igaz, hogy a Times, feledve régi antagonismusát Palmerston lord ellen, e státus férfiának igényeit a kormányelnökségre tám­ogatandja egész erejével, mi­helyt a coalitio szét fogott bomlani; s ha a királylap, szövetségben a vele mindig ujjat húzó, de Palmerston lordot igen kegyelő alkirálylap a M. Advestiserrel, keresztül találja vinni jelöltjét , úgy a jelen radical­­whig-peelita coalitiónak egy liberal-tory coalitio teend örököse. Palmerston lord a torykkal , ezek pedig vele igen megférnek. Valószínűbb azonban, hogy az udvar kísérletet teend a jelen kormány személyzetét illetőleg annyit a mennyit megmenteni a hajótörés­ből , mely kísérlet ha sikerül, kétséget nem szenved, mikép a jövő kormány elnöke Russell lord, s nucleusa liberal leend. — De ne nyúljunk a részletekig eb­be a jövőnek , hanem térjünk inkább vissza a krízisre, melyet a M. Post igen szépen taglal a következőkben: „Férfiakra van szükségünk a kabinetben, férfiakra a csatatéren, férfiakra a vizek fölött. Vannak csavargő­­zöseink, de nincsenek Nelsonaink, Collingwoodjaink, vannak minié-fegyvereink, lankaszerágyaink, de nin­csenek Wellingtonjaink, Pitijeink, Canningjeink. Kan: a béke tehetségei gyorsan tűnnek, egy tekintélyes né­met katonai hatalom a közellenség részére hajlik, a nagy vita mindegyik napon ily elemeket szív fel magához, ily hatalmak ajánlják fel szövetségüket, a kisebb , másod- s harmadrendű államok is hadi­lábra állítják sergeiket, s a mienk Krimiában vonag­lik. Benn: kormányunk bomladozó félben, parliamen­­tünk félénk, hajóhadunk tétlen, az országos kato­nai organisatio tehetetlen , a nép haragra, hosz­­szan fojtott harag- s bosszúra gyuladozó. Férfiakra, mindenek fölött pedig had­­s külügyminiszterekre van szükségünk. — Fegyveres hatalmunk megcsorbult, diplomatiai befolyásunk aláhanyatlott. Bajainkon csak uj, nagy s erős háború segíthet, mely magáévá teendi a lefolytnak eredményeit, de nem előzményeit, veze­tési módját, ultimátumát. Háború Éjszaknak nemcsak nagyravágyása, hanem ambitiójának lelke­s szelleme ellen is , — legyen jelszavunk. A gonoszt nemcsak egyes alakja­i nyilvánulásában, hanem egész valójá­ban ki kell irtanunk. Ha van a parliamentben férfiú, ha van Angliának több mint ezer választottja széles körében csak egy, ki magát hona javának eszközlé­sére hivatottnak, az exigenttákhoz mértnek érzi, — emelje szavát; a nemzet, bár ki legyen is az, ki az igazi s az advözitő zászlót kitüzendi, egy szóval s lé­lekkel követendi őt.“ Komoly értelműek e szavak, kü­lönösen a zármondat, az aristocraticus „M. Post.“ ha­sábjain. A „M. Advertiser“-nek triója , melyet Urquhart, Conningham és Rolland képezének, — szétmállott. — E három izgató múlt év elején egy „Török-, s egyéb országok feldarabolását gátló egylet“ alakítására állott össze. Az egylet részvények s atlakozás útján megala­kult,s pár meeting s röpiratokban életének jeleit is adá. Történt azonban, hogy Urquhart pénzzavarokba esik s nagy fáradsággal sikerül neki Conninghamtól 20 ft st. kölcsönt felvenni. Meghidegülvén később ez utóbb említettel politicai viszonya, általa egy szép reg­gelen magán adósságának azonnal lefizetésére szólítatik fel. Urquhart nem késik visszatéríteni a tőle felvett 20 fontnyi összeget, de óvakodik az ellen, hogy a kölcsönt magán-, s nem közérdekben, a fenebb említett egylet érdekében vette volna fel, miért is Conninghamet előbb egy sajátkezű levélben, később Rolland által szólítja fel állításának visszavonására. — Conningham azonban a felszólításnak nem enged, a kellő elégtételnek — bajtalálkozásnak — megadását megtagadja, s mert ezért Rolland által hazug s gyává­nak bélyegeztetik, ezt s barátját Urquhartot nem ké­sik a bíróság előtt csendháborítóknak feljelenteni. — Urquhart és Rolland, a csendháborítás vétkei alá es­vén Angliában a párbajzal kihívás, a biró által a vád­ban elmarasztaltattak, s letartóztatásuk elrendeltetett. — Ez a minapi levelemben említett, s részleteiben előadatni ígért Urquhart esete. Megjegyzendő még, hogy a két letartóztatott izgató czikkei ma is úgy,­­ mint eddig, majdnem naponkint megjelennek a „M. Adv.“ hasábjain, melyekről azonban Conningham ur dolgozatai letűntek. London, jan. 26. A coalitio megbukott s utoléretett a történet büntető keze által, — másodelnöke s tolmácsa intézvén ellene a haláldöfést. És oly nagy ma azért az anarchia a brit­kormányban, mint nagy az ennek hibái miatt a Szebasz­topol előtti brit táborban.— Tegnap,Roebuck indítványa megvitatásának napján jelente be a felsőházban a lord­­kanczellár, az alsóban Haytenur, Ru­sse 11 lord le­köszönését, s leköszönésének a király­nő által történt elfogadtatását. Mindkét ház ez okból mára halasztá el ülését. Mi bírhatá a whig főnököt e nagy, fontos és hirtelen lépésre ? — „Roebuck mottója elöl ijedt vissza“ mondja a „Times,“ mely is a nemes lordot, mint a ki, úgymond, példátlan s hallatlanul épen a felelősség perczeiben hagyta cser­ben társait s épen a vész idején, akkor szökik s ugrik ki a Downing-utczai palotának ablakain, midőn megvi­tatás alá kerülő, a kormánynak általa is osztott s hor­dozott politikája, — Brutusnak bélyegzi. — „Russell lord,“ így vélekedik ellenben a „Daily News,“ lekö­szönt azért, mert Roebuck hazafias indítványát a kor­mány részéről nem ellenzendőnek javaslá, s e javas­latának Aberdeen lord makacsul ellenszegült. Russell lord kilépése tehát a hatalomból, folytatja a „Daily News,“ nemes s hazafi lélek áldozatteljes óvásának tekintendő Aberdeen lordnak cselszövényes, s ezért titkos politikája s kormányrendszere ellen , mely rendszer, hogy az „elvénhedt tehetetlenség“ szive szerinti, bizonyítja ezt azon körülmény, mikép­p ki- A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F­é­v­a 1 után fordította Gerfi. ELSŐ KÖNYV. A forgotűz. (Folytatás. *) XI. A s­z­t­r­e a lakása. A nagy Rostán és a morgatt már több mint egy órá­ja voltak a várban. Midőn jöttek, épen akkor kezdő a cselédség — a konyhában — tobzódását. Az éneklés megszűnt, fél­tek a morgattól. De Asztrea igy szólt: — Tegyetek a mit akartok, barátim, e házban én sem­ vagyok több mint ti. Minden pohár a morgatt egészségére ürittetett. A nagy Rostán is kaczintott. Ö­vig czimbora volt, s szerették őt mindenütt, hol nem igen szorosan vették az erkölcsiséget, Asztrea felvezető szobájába Rostant. A folyosón a baromi nyerseség első kitöréseit hallhatók már. A halottas szoba ajtaja előtt Asztrea megállott s a kulcslyukon benézett. Látta az égő viaszgyertyáktól környezett ágyat és a lelkész unokaöcscsét, ki a ha­lottnál virraszta.­­ JLásd „P. Napló“ 1467. sz. — Ez mindjárt el fog innen lábalni, suga kísérő­jének. Kivevé Rostán kezéből a fegyvert, s agyával há­romszor az ajtóra ütött. Ezután ismét benézett a kulcs­lyukon. A lelkész unokaöcscse sápadtan, mint a ha­lott maga, térdén, s rémülette­l magán kívül volt. Asztrea visszaadó kísérőjének a fegyvert, és meg­fogó kezét. — Jőjön, m­ondá parancsoló hangon. Ha visszajö­vünk, ő már nem lesz itt. A plouesnoni segédlelkész, az égő gyertyák között térdelve, rémülten mereszté szemét az ajtóra. Az ének elhalt njakán. Azonnal megszökött volna, de az ijedt­ség elzsibbasztó tagjait. — Midőn a dőzsölök kara a „dies irae“t kezdé hangoztatni, a lelkész unokaöcscse az ágyhoz szorította homlokát s betartotta fülét. A padlat is rengett, mert ott lenn tánczoltak. A va­lósághoz hozzájárult a csalódás: a lelkész unokaöcs­­csének úgy rémlett, hogy a halott megmozdul. Hideg veríték bolttá homlokát. A mellékszobába nyíló ajtó csikorgott. — Távozzál, sátán! hebegé. Az ember önkénytelenül oda néz, a­hova nem akar. Láthatlan delej vonzza az elfordulni vágyó tekintetet. A fiatal­ember nagy mozdulatlan alakot látott az ajtó­ban állni. Ez már több volt az elégnél. Félrevezette zsoltáros könyvét, s eszeveszetten rohant ki a szobából. A fo­lyosó teli volt kísértetekkel, s ezek közt kelle magá­nak utat törnie. — Szaladva bukdácsolt le a lépcső­zetes Földszintre érkezvén, marquiskat és marquis­­neket, hajporos fővel, selyembe, bársonyba, aranyba ölötzötten, vad tánczban látott keringeni. Mig ő tova szaladt, a sötét nagy alak lassaban a halottas szobába lépett. — Csak aztán dirt ne követeljen virasztásáért a naplopó! igy szólt az alak. Ezen élezés megjegyzésével az alak már elárulá ki­létét. Touril János volt ez, ki épen most érkezik szemleállomásáról. Az ágyhoz lépvén, elfujta a gyer­tyákat, véget vetendő a hallatlan pazarlásnak. Ekkor hideg borzadály futotta el a kuruzslól, mert ő még nem volt tökéletesen kifejlett hitetlen. Gyorsabban távozók, mint jött volt; bezárta az ajtót, és gyertyá­ért ment a mozgott szobájába. Asztrea lámpást adott neki s parancsolva mondá: — Hagyjon magunkra. Touril Jánosnak ideje sem volt Rostán egészsége felöl tudakozódni; fogta a lámpát s megkezdő járatát egy szobából a másikba, a hulladékot összeszedendő. — A morgott szobája a vár szélső végén volt. Az­előtt Magdolna és Viktória laktak itt, akkor, midőn a marquisne a két leányt, atyjok halála után, magához véve. A falon még látható volt a kis szenteltviztartó, fölötte elefántcsont feszülettel. A babérág, melyet a Bretagneban virágvasárnapján meg szoktak szentelni, nem váltatott fel frissel, de még ott volt. A morgatt nem foglalkozott e szentelt tárgyakkal, de azok épen terhére sem voltak. Ő bölcsésznő volt. Saját ízlése szerint is berendezhette volna lakását, mióta a marquisne fekvő beteggé lett s ő kényekedve szerint uralkodhatott a várban. De Asztrea másutt ál­modta édenét. Ő itt azon állapotban volt, mint midőn a hernyó bepupázta magát; jól tudta ő, hova fog maj­dan mint pille röpülni. — Minek is ékesítette volna fel e vezeklényt? Hiszen a morgatt még mindig por­ruhában járt, habár kéjborzadályt érzett is, valahány­szor selyemkelmével érintkezik, — habár szive heve­sen dobogott is, valahányszor keresztanyja fényes gyémántjait nézde lé. Itt volt ideje és helye az átalakulási műveletnek : ez volt a menny előcsarnoka, melyből nem sokára a fény és dicsőség körébe való lépendő. Asztrea birt a szerencsegyermekek főerényével­­ tudott várni. E magányos szoba összes bútorzatát nem képező más, mint két egymás mellett álló nyoszolya, melyek­nek egyike üres volt, egy kis öltözőasztal kerek tü­körrel, egy dolgozóasztal és három szék. Asztrea azonban a fiatal marquis egykori szállásából lágy ván­kosokkal kipárnázott pamlagot hozatott át. Ő e pamlagot nagyon szerette; párisi kárpitos műve volt. Az asztalon hideg pástétom, sült kappan, tésztasü­temény, édesség, s több palac­k finom bor és liqueur volt. Itt is nagyban ment, mint a konyhában. Asztrea és Rostán a pamlagon ültek; az asztal a pamlag elé volt huzva. — Rostant hatalmas ivónak ismerte a vidék. Ma estve Asztrea állt vele szembe. Asztrea letette volt vászon-fekütőjét, Rostán ma

Next