Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-01 / 1468. szám
1855. hatodik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — ter. p. Félévre 10 .. — p. » A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhoz hordva : Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyaié pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : mrínteza 8-ik szám 25—1468 Szerkesztés! iroda : üríntezat 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, febr. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgc krajcárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre leüzetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Regjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn én inneputáns napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. & m&ntéé Február-mártius két hónapos és február—.junius öt hónapos folyamára. Vidékre postán küldve , két hónapra 3 frt. 20 kr. öt hónapra 6 frt 20 kr. Budapesten házhoz hordással, 2 frt 40 kr. öt hónapra 6 frt 40 kr. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uri utcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kicsó hivatala. Pest, jan. 31. A „si vis pacem, para bellum“ elve, úgy látszik, megfordítva is áll, mert a jan. 7-ki bécsi értekezletből felmerült békekészitést rögtön oly események követték, melyek az eddiginél határozottabb jellemű és határozatlanabb terjedelmű bábokra nyitnak kilátást. A küszöbön álló miniszterváltozás Angliában, a Francziaország és Ausztria közt kötött katonai conventió, a német szövetség megoszlása a keleti kérdésben, s a porosz minisztérium jan. 27-ei határozata : mindez legalább oda mutat, hogyha eddig Európának csak egy szöglete hallotta a háború zaját, jövő tavaszszal a szárazföld többi szögletén is megcsörrenhet a kard. S ha humanizmusi tekintetből aggodalommal tekintünk is a feltorlódó viszályok elibe, megnyugvást nyújt a hit , hogy a béké s polgárisulás ügyét jobban biztosítandja a gyökeres gyógymód s egy hatalmas műtétmint az eddigi palliativ szerek s apró szvagdalások. E hitünket továbbá ama rég táplált remény deríti fel, hogy Ausztria a nyugati hatalmakkal egy pályán halad a czél felé , mely az európai mindenhatóság , hóditásvágy, és önkény kártékony uralmának lerontásával a szabad polgárisultság és béke áldásai közepette, a nemzeti korszerű fejlődhetés alapját teendi le számunkra. E rég és hőn táplált reményünk napról napra mindinkább valósul , mert a nyugat és Ausztria közötti szövetség szálait napról napra szorosabbá fűződni látjuk. Ausztria elhatározását, a nyugati hatalmakkal egy sorban küzdeni ha kell, mi sem deríti fel jobban, mint a német szövetséghez önállólag intézett s Poroszország által hevesen ellenzett felszólítása, a szövetségi hadsereg (300,000 ember) legalább felének mozgósítása iránt. Tudjuk, hogy a szövetségi okmány értelmében Ausztria a német szövetségnek 9,000,000 lélekkel (jelesül a következő tartományokkal: Ausztria, Síiria, Tirol, Illyria, Cseh- és Morvaország, osztrák- Szilézia s két gallicziai herczegség) részese, hogy a szövetségi sereghez három hadtesttel, tehát körülbelül 90,000 katonával tartozik járulni s hogy a frankfurti szövetségkormányban elnöki, a teljes gyűlésben pedig négy szavazattal bir. — E szerint, midőn Ausztria a szövetségi hadsereg mozgósítását sürgeti, egyszersmind közvetve az őt illető hadjutalék kiállítását kimondta, sőt többet ennél, mert Ausztria Ifju Császárja az összes szövetségi sereg élére fővezérként készül lépni — ki ellen és mi czélból? erre nyílt felelet egy részről a Francziaország és Ausztria közötti katonai egyezmény ama pontja, mely szerint egy franczia hadtest már a jövő hóban vonuland az ausztriai területen át az orosz elleni csatatérre, másrészt a porosz minisztérium jan. 27-ei határozata, mely szerint az egy sziléziai és a két rajnai hadtest Orosz- és Francziaország ellen homlokállást foglalana. Ez utóbbi határozatra nézve önként keletkezik a kérdés : mi czélból mozgósítja Poroszország saját határain belől épen ama három hadtestet, melyet a szövetségi okmány szerint a szövetségi hadseregbe hadjutalékul állítani tartoznék, s épen akkor, midőn a szövetségi hadsereg mozgóvá tételét ellenzi ? Továbbá, mit jelentsen a Franczia- és Oroszország elleni homlokállást foglalás ? Ha a rajnai két hadtest a Rajna innenső partjain száll táborba, mozdulata világosan a franczia terület ellen van irányozva; kevésbé világos azonban a sziléziai hadtest által porosz-Sziléziában elfoglalt hadállás, mely az orosz elleni (nem okadatolt) védelem helyett épen úgy szolgálhat az orosz terület pajzsául, mint súlyával az ausztriai határokra nehezedhetik. Szóval, a porosz minisztérium határozata oly fegyveres semlegességre czéloz, mely, midőn Oroszországot a porosz területről lehető támadás ellen biztosítja, e hatalomnak a leglényegesebb szolgálatát teszi. Ily körülmények közt s azon percztől kezdve, mely megérleli a meggyőződést, hogy Ausztria a keleti ügyben Poroszországra nem támaszkodhatik, a keleti s nyugati két nagyhatalom közötti támadó-szövetség megerősítése annál bizonyosabbá válik, mert a csatornántúli miniszterváltozás s a hadügynek ismert erélyű kezekbe helyezése által ismét egy kapocscsal több csatolandja az uj angol kabinethez a franczia császári kormányt, melynek viszont a bécsivel megalapított tökéletes egyetértése a három szövetségest egy szívvé lélekké és karrá teendi. E szövetségnek a „ki nem velünk, az ellenünk“ jelszó alatti felléptével Poroszország állása tisztán meghatározva lesz ; a német szövetség időközbeni határozata , ha a mozgósítást megtagadná is, elveszti mostani jelentőségét; a frankfurti ellenzék azon ürügye pedig, hogy a német szövetség Ausztria nem német területét otalmazni nem tartozik , semmivé csökken , miután e nem német terület háború idején saját belterjes erejével eléggé védve, béke idején pedig a UV szehnes nullfarisultsági áldásaival s az államéletformáknak nyugattól keletig terjedő összeolvadásával jutalmazva leend. London, január 25. 4. Napjaink érdekes állapotba jutottak. Vajúdik magas horderejű eseményekben a világ, s a világban különösen Anglia. — Bécsben, távirati hírek szerint, február hó 6-kán nyilandnak meg az egyezkedési alkudozások, ellenben Szebasztopol előtt s vidékein az oroszok újból mozognak, s különösen Liprandi tbnok előtörtetni kezd, mig a nyugoti hadak, s mindenekfelett az angol sereg, melynek soraiból naponkint 100 vitéz dől ki sebesülten, betegen, agyon fagyottan , — már csak romokban léteznek. — E két tény szembesítéséből önkényt következik, hogy jelen körülmények közt szó sem lehet arról, mikép Nyugat az Éjszaknak a békét diktálja. Anglia s Francziaország vagy európai befolyásuk s becsületük rovására kevéssel beérni, vagy Oroszország ellen uj s való háborút indítani, s legalább a négy pont harmadikénak, mely a feketetengeri orosz hatalom megszorítását tárgyalja, éles fegyverrel kezükben gyakorlati alapot szerezni kénytelenek. Mindkét esetben nagy változásoknak nézhetünk eléje. — A válság órája ütött. Kongása ébresztgeti a hosszan szunnyadón brit népet, melynek, szerencséjére, álmai s érdekei fölött virrasztón a sajtó akkor, mikor minden egyéb aludott; s hogy ébredezik a nemzet, bátrabb s függetlenebb kezd lenni eddig félénk s közönyös parliamentje is, mely ma, tandem aliquando, kezét nyújtja ki a miniszteri kapu csengetyűje felé. Meg fogja-e markolni e kötelet, meg fogja-e rándítani az ítélet harangját? — Három fontos indítvány van a két ház naplójában feljegyezve: az elsőt a lordok közt Ellenborough teendi jövő hétfőn, hű kimutatását kívánva a krimiai s törökföldi csatatereken eddig történteknek; a másodikkal, ugyanott, jövő kedden Grey lord lépend fel, a királynét megkéretni sürgetvén az országos hadügyvezetés gyors és gyökeres átalakítására; a harmadikat az alsóházban Sheffield radikál képviselője, a hosszú betegségéből felüdült neves Roebuck emelendi ma egy választmány kiküldetése tárgyában a „krimiai sereg állapotának s azon kormányosztályok eljárásának megvizsgálására, melyek kötelessége volt a kiküldött hadat élelem s egyéb szükséges dolgokkal ellátni.“ E három indítvány közöl a legutóbb nevezett legfontosabb, a másik kettőre lényegileg kiható. Mert ha a Roebuck követelte választmány küldetése megszavaztatik, e szavazat, mint a kormány iránt bizalmatlanságot s eddigi eljárásainak némi kárhoztatását magába foglaló, a hatalom férfiainak en masse leköszönését vonhatja maga után, s a kabinetkrízist mindenesetre siettetné.Hogy a kormány komolyan fenyegetettnek érzi magát, bizonyítja ezt a híveihez bocsátott sürgős felhívás, ma estve tele házat csinálni, s tanúsítja ezt a tegnap ismét hosszan kinyúlt kabinettanács is, melynek végeztével Aberdeen lord azonnal a windsori kastélyba sietett. Vannak, s nagy számban, kik azt hiszik, hogy a miniszterelnök ez alkalommal a kormány leköszönését vivé meg a királynőnek. Mások ellenben akként vélekednek, hogy a coalitio Roebuck indítványának nem ellenzésére határza el magát. Erősíteni látszik e véleményt a M. Chronicle mai czikke, melyben bár nagy nehézségekkel járónak festi választmány kiküldetését oly dolgok megvizsgálására, minek lehető tanúi Krimiában, három ezer mértföldnyire távol vannak; ily választmányt mégis kiküldhetőnek vall. De bármire tökélte légyen el magát a kormány a tegnapi kabinetülésben, annyi bizonyos , hogy életfáját, melynek gyökerén belső egyenetlenség, s legközelebbről a Gladstone által Russell lord megsértésével hivatalból elbocsátott koronajavak főigazgatója Kennedy esetének férge rágódik, — külszelek is már hatalmasan hajtogatják. — Közönséges, majdnem minden ajkon forgó is ezért már a kérdés : kik teendenek Anglia jövő államnagyai ? Ha igaz, hogy a Times, feledve régi antagonismusát Palmerston lord ellen, e státus férfiának igényeit a kormányelnökségre támogatandja egész erejével, mihelyt a coalitio szét fogott bomlani; s ha a királylap, szövetségben a vele mindig ujjat húzó, de Palmerston lordot igen kegyelő alkirálylap a M. Advestiserrel, keresztül találja vinni jelöltjét , úgy a jelen radicalwhig-peelita coalitiónak egy liberal-tory coalitio teend örököse. Palmerston lord a torykkal , ezek pedig vele igen megférnek. Valószínűbb azonban, hogy az udvar kísérletet teend a jelen kormány személyzetét illetőleg annyit a mennyit megmenteni a hajótörésből , mely kísérlet ha sikerül, kétséget nem szenved, mikép a jövő kormány elnöke Russell lord, s nucleusa liberal leend. — De ne nyúljunk a részletekig ebbe a jövőnek , hanem térjünk inkább vissza a krízisre, melyet a M. Post igen szépen taglal a következőkben: „Férfiakra van szükségünk a kabinetben, férfiakra a csatatéren, férfiakra a vizek fölött. Vannak csavargőzöseink, de nincsenek Nelsonaink, Collingwoodjaink, vannak minié-fegyvereink, lankaszerágyaink, de nincsenek Wellingtonjaink, Pitijeink, Canningjeink. Kan: a béke tehetségei gyorsan tűnnek, egy tekintélyes német katonai hatalom a közellenség részére hajlik, a nagy vita mindegyik napon ily elemeket szív fel magához, ily hatalmak ajánlják fel szövetségüket, a kisebb , másod- s harmadrendű államok is hadilábra állítják sergeiket, s a mienk Krimiában vonaglik. Benn: kormányunk bomladozó félben, parliamentünk félénk, hajóhadunk tétlen, az országos katonai organisatio tehetetlen , a nép haragra, hoszszan fojtott harag- s bosszúra gyuladozó. Férfiakra, mindenek fölött pedig hads külügyminiszterekre van szükségünk. — Fegyveres hatalmunk megcsorbult, diplomatiai befolyásunk aláhanyatlott. Bajainkon csak uj, nagy s erős háború segíthet, mely magáévá teendi a lefolytnak eredményeit, de nem előzményeit, vezetési módját, ultimátumát. Háború Éjszaknak nemcsak nagyravágyása, hanem ambitiójának lelkes szelleme ellen is , — legyen jelszavunk. A gonoszt nemcsak egyes alakjai nyilvánulásában, hanem egész valójában ki kell irtanunk. Ha van a parliamentben férfiú, ha van Angliának több mint ezer választottja széles körében csak egy, ki magát hona javának eszközlésére hivatottnak, az exigenttákhoz mértnek érzi, — emelje szavát; a nemzet, bár ki legyen is az, ki az igazi s az advözitő zászlót kitüzendi, egy szóval s lélekkel követendi őt.“ Komoly értelműek e szavak, különösen a zármondat, az aristocraticus „M. Post.“ hasábjain. A „M. Advertiser“-nek triója , melyet Urquhart, Conningham és Rolland képezének, — szétmállott. — E három izgató múlt év elején egy „Török-, s egyéb országok feldarabolását gátló egylet“ alakítására állott össze. Az egylet részvények s atlakozás útján megalakult,s pár meeting s röpiratokban életének jeleit is adá. Történt azonban, hogy Urquhart pénzzavarokba esik s nagy fáradsággal sikerül neki Conninghamtól 20 ft st. kölcsönt felvenni. Meghidegülvén később ez utóbb említettel politicai viszonya, általa egy szép reggelen magán adósságának azonnal lefizetésére szólítatik fel. Urquhart nem késik visszatéríteni a tőle felvett 20 fontnyi összeget, de óvakodik az ellen, hogy a kölcsönt magán-, s nem közérdekben, a fenebb említett egylet érdekében vette volna fel, miért is Conninghamet előbb egy sajátkezű levélben, később Rolland által szólítja fel állításának visszavonására. — Conningham azonban a felszólításnak nem enged, a kellő elégtételnek — bajtalálkozásnak — megadását megtagadja, s mert ezért Rolland által hazug s gyávának bélyegeztetik, ezt s barátját Urquhartot nem késik a bíróság előtt csendháborítóknak feljelenteni. — Urquhart és Rolland, a csendháborítás vétkei alá esvén Angliában a párbajzal kihívás, a biró által a vádban elmarasztaltattak, s letartóztatásuk elrendeltetett. — Ez a minapi levelemben említett, s részleteiben előadatni ígért Urquhart esete. Megjegyzendő még, hogy a két letartóztatott izgató czikkei ma is úgy, mint eddig, majdnem naponkint megjelennek a „M. Adv.“ hasábjain, melyekről azonban Conningham ur dolgozatai letűntek. London, jan. 26. A coalitio megbukott s utoléretett a történet büntető keze által, — másodelnöke s tolmácsa intézvén ellene a haláldöfést. És oly nagy ma azért az anarchia a britkormányban, mint nagy az ennek hibái miatt a Szebasztopol előtti brit táborban.— Tegnap,Roebuck indítványa megvitatásának napján jelente be a felsőházban a lordkanczellár, az alsóban Haytenur, Russe 11 lord leköszönését, s leköszönésének a királynő által történt elfogadtatását. Mindkét ház ez okból mára halasztá el ülését. Mi bírhatá a whig főnököt e nagy, fontos és hirtelen lépésre ? — „Roebuck mottója elöl ijedt vissza“ mondja a „Times,“ mely is a nemes lordot, mint a ki, úgymond, példátlan s hallatlanul épen a felelősség perczeiben hagyta cserben társait s épen a vész idején, akkor szökik s ugrik ki a Downing-utczai palotának ablakain, midőn megvitatás alá kerülő, a kormánynak általa is osztott s hordozott politikája, — Brutusnak bélyegzi. — „Russell lord,“ így vélekedik ellenben a „Daily News,“ leköszönt azért, mert Roebuck hazafias indítványát a kormány részéről nem ellenzendőnek javaslá, s e javaslatának Aberdeen lord makacsul ellenszegült. Russell lord kilépése tehát a hatalomból, folytatja a „Daily News,“ nemes s hazafi lélek áldozatteljes óvásának tekintendő Aberdeen lordnak cselszövényes, s ezért titkos politikája s kormányrendszere ellen , mely rendszer, hogy az „elvénhedt tehetetlenség“ szive szerinti, bizonyítja ezt azon körülmény, miképp ki- A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. Féva 1 után fordította Gerfi. ELSŐ KÖNYV. A forgotűz. (Folytatás. *) XI. A sztre a lakása. A nagy Rostán és a morgatt már több mint egy órája voltak a várban. Midőn jöttek, épen akkor kezdő a cselédség — a konyhában — tobzódását. Az éneklés megszűnt, féltek a morgattól. De Asztrea igy szólt: — Tegyetek a mit akartok, barátim, e házban én sem vagyok több mint ti. Minden pohár a morgatt egészségére ürittetett. A nagy Rostán is kaczintott. Övig czimbora volt, s szerették őt mindenütt, hol nem igen szorosan vették az erkölcsiséget, Asztrea felvezető szobájába Rostant. A folyosón a baromi nyerseség első kitöréseit hallhatók már. A halottas szoba ajtaja előtt Asztrea megállott s a kulcslyukon benézett. Látta az égő viaszgyertyáktól környezett ágyat és a lelkész unokaöcscsét, ki a halottnál virraszta. JLásd „P. Napló“ 1467. sz. — Ez mindjárt el fog innen lábalni, suga kísérőjének. Kivevé Rostán kezéből a fegyvert, s agyával háromszor az ajtóra ütött. Ezután ismét benézett a kulcslyukon. A lelkész unokaöcscse sápadtan, mint a halott maga, térdén, s rémülettel magán kívül volt. Asztrea visszaadó kísérőjének a fegyvert, és megfogó kezét. — Jőjön, mondá parancsoló hangon. Ha visszajövünk, ő már nem lesz itt. A plouesnoni segédlelkész, az égő gyertyák között térdelve, rémülten mereszté szemét az ajtóra. Az ének elhalt njakán. Azonnal megszökött volna, de az ijedtség elzsibbasztó tagjait. — Midőn a dőzsölök kara a „dies irae“t kezdé hangoztatni, a lelkész unokaöcscse az ágyhoz szorította homlokát s betartotta fülét. A padlat is rengett, mert ott lenn tánczoltak. A valósághoz hozzájárult a csalódás: a lelkész unokaöcscsének úgy rémlett, hogy a halott megmozdul. Hideg veríték bolttá homlokát. A mellékszobába nyíló ajtó csikorgott. — Távozzál, sátán! hebegé. Az ember önkénytelenül oda néz, ahova nem akar. Láthatlan delej vonzza az elfordulni vágyó tekintetet. A fiatalember nagy mozdulatlan alakot látott az ajtóban állni. Ez már több volt az elégnél. Félrevezette zsoltáros könyvét, s eszeveszetten rohant ki a szobából. A folyosó teli volt kísértetekkel, s ezek közt kelle magának utat törnie. — Szaladva bukdácsolt le a lépcsőzetes Földszintre érkezvén, marquiskat és marquisneket, hajporos fővel, selyembe, bársonyba, aranyba ölötzötten, vad tánczban látott keringeni. Mig ő tova szaladt, a sötét nagy alak lassaban a halottas szobába lépett. — Csak aztán dirt ne követeljen virasztásáért a naplopó! igy szólt az alak. Ezen élezés megjegyzésével az alak már elárulá kilétét. Touril János volt ez, ki épen most érkezik szemleállomásáról. Az ágyhoz lépvén, elfujta a gyertyákat, véget vetendő a hallatlan pazarlásnak. Ekkor hideg borzadály futotta el a kuruzslól, mert ő még nem volt tökéletesen kifejlett hitetlen. Gyorsabban távozók, mint jött volt; bezárta az ajtót, és gyertyáért ment a mozgott szobájába. Asztrea lámpást adott neki s parancsolva mondá: — Hagyjon magunkra. Touril Jánosnak ideje sem volt Rostán egészsége felöl tudakozódni; fogta a lámpát s megkezdő járatát egy szobából a másikba, a hulladékot összeszedendő. — A morgott szobája a vár szélső végén volt. Azelőtt Magdolna és Viktória laktak itt, akkor, midőn a marquisne a két leányt, atyjok halála után, magához véve. A falon még látható volt a kis szenteltviztartó, fölötte elefántcsont feszülettel. A babérág, melyet a Bretagneban virágvasárnapján meg szoktak szentelni, nem váltatott fel frissel, de még ott volt. A morgatt nem foglalkozott e szentelt tárgyakkal, de azok épen terhére sem voltak. Ő bölcsésznő volt. Saját ízlése szerint is berendezhette volna lakását, mióta a marquisne fekvő beteggé lett s ő kényekedve szerint uralkodhatott a várban. De Asztrea másutt álmodta édenét. Ő itt azon állapotban volt, mint midőn a hernyó bepupázta magát; jól tudta ő, hova fog majdan mint pille röpülni. — Minek is ékesítette volna fel e vezeklényt? Hiszen a morgatt még mindig porruhában járt, habár kéjborzadályt érzett is, valahányszor selyemkelmével érintkezik, — habár szive hevesen dobogott is, valahányszor keresztanyja fényes gyémántjait nézde lé. Itt volt ideje és helye az átalakulási műveletnek : ez volt a menny előcsarnoka, melyből nem sokára a fény és dicsőség körébe való lépendő. Asztrea birt a szerencsegyermekek főerényével tudott várni. E magányos szoba összes bútorzatát nem képező más, mint két egymás mellett álló nyoszolya, melyeknek egyike üres volt, egy kis öltözőasztal kerek tükörrel, egy dolgozóasztal és három szék. Asztrea azonban a fiatal marquis egykori szállásából lágy vánkosokkal kipárnázott pamlagot hozatott át. Ő e pamlagot nagyon szerette; párisi kárpitos műve volt. Az asztalon hideg pástétom, sült kappan, tésztasütemény, édesség, s több palack finom bor és liqueur volt. Itt is nagyban ment, mint a konyhában. Asztrea és Rostán a pamlagon ültek; az asztal a pamlag elé volt huzva. — Rostant hatalmas ivónak ismerte a vidék. Ma estve Asztrea állt vele szembe. Asztrea letette volt vászon-fekütőjét, Rostán ma