Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)
1855-03-13 / 1501. szám
kalmas egyént lehetett volna kapni s annak idejében nem leendett nehéz faházakat kórodásul felállítani. A márcz. 6-kán tartott 2-ik vizsgálati ülésben sir de Lacy Evans a hozzá intézett különbféle kérdésekre ekként felelt: — kételkedik, hogy a francziák betegszállítási modora (öszvérekről lefüggő kosarakban) hegyvölgyes vidéken czélszerű volna; — bizonyosként mondák neki, hogy néhány ezred Krimiában 3 hónapon át nem válthatott ruhát, — sőt attól tart, hogy több zászlóalj nyári nadrágban szállt partra; — a sátrak legroszabb állapotban voltak, — a kórodai sátrak annyiban czélszerűek, hogy igen szellősek, — a franczia sátrakról nem hozhat ítéletet, — a rosz kezelés iránt az illető főnöknél soha sem emelt panaszt , mert ez úgyis sikertelen leendett, — a felügyelet minden tekintetben rosz volt, — már Skutariban hiányzott minden, még a csatakészlet is , Flord Raglan megérkeztével egy s más megjavult , de készlet még mindig hiányzott; a csapatok és lovak gyakran órákon át várakoztak adagaikra. Mindez, úgy hiszi, onnan származott, mert a háború ama hittel kezdetett, hogy puskalövés nélkül fog bevégeztetni s ennélfogva a raktár csak fényűzés lenne, — a Duna mellett a felügyelőség hiányossága keserűen volt érezhető, — ennek főnökét Mr Fildert tanú soha sem látta, de ez nem lehet már gyerek, miután a félszigeti háborúban szolgált, — mig a felügyelőség nem lesz katonai hatóság alá rendelve, üdvös dolgot tőle várni nem lehet, — lord Raglan teljhatalommal birt mr. Fildert s bárki mást a táborban letenni, — az alárendelt hivatalnokok szolgálatra kész emberek, de munkával túlhalmozva nem teljesíthetik feladatukat, — a hadsereg egészségi állapota fölött őrködni a főparancsnok dolga; egy sajátkép kirendelt egészségügyi hivatalnok nem sokra mehet. — Mi sir de Lacy Evans törzskarát illeti, ő ezzel tökéletesen meg volt elégedve; hadsegéde elesett (itt az öreg úr ez esemény emlékére felzokogott) a többi 15 törzstiszt közöl 13 elesett vagy megsebesült, — osztálya a krimiai partraszállás alkalmával 4000nyi volt, később 6—700 ember erősítést kapott s midőn Krimiéből eljött, osztálya nem több mint 2000 emberből állott, — ő soha sem látta vagy hallotta, hogy angol katonák francziáktól kértek volna kölcsön ruhákat, — az étadagok egyetlen hibája volt, hogy nem lehetett elegendő fris húst kapni, mi azonban más hadjáratoknál is megtörtént, — a saruk és műszerek roszak voltak, — a katona , ha jól élelmeztetik, minden harmadik évét bátran a futóárkokban töltheti, — a legénység azonban a túlfeszített munkában lejárta magát, — ama tény, hogy a kormány csak a háború kezdetén toborzott 10,000 embert s a militiát azonnal nem hitta össze s egyéb hasonló képtelenségek tanúsítják, hogy a kormány nem hitt komoly háborúban. — Sir de Lacy Evans után Dundas György még egyszer kihallgattatott, különösen a betegeknek Skutariba történt szállításáról, miután ő maga is 299 beteggel Balaklavából oda tért vissza. —Tanú azt vallja, hogy a betegek nedves ruhákban rendes fekhely nélkül hajóztak át s a három orvos közöl csak egy volt szolgálatképes, — az út péntek délutántól vasárnap reggelig tartott, — Skutari annyira zsúfolva volt, hogy több beteg 10 napig a hajón maradni kényszerült , — 33 meghalt, — mindnyájan ronda férgekkel voltak tele , — az orvosok Skutariban minden lehetőt elkövettek, — az ágyak alacsonyak s nem oly jók, mint a franczia ágyak, — minden orvosra körülbelől 90 beteg jut. — Végre Ponsonby gránátos-gárda kapitány hallgattatott ki. Ő decemberben volt Krimiában s az előbbi tanuk vallomásait a betegszállításról megerősítő, — a tábor táplálékkal eléggé el van látva és a legénység soha sem volt kénytelen húsadagot nyersen enni meg; a lovaknak is volt akkor elég takarmányuk, de ólak hiányában a hidegnek valának kitéve. A harmadik ülésben a gárdadandár parancsnoka Bentinek tábornok a következőket vallotta : 2500 emberből álló dandárja Várnában és Skutariban jól élelmeztetett,— a legénység nem volt beteges, — később lázak keletkeztek s az odavaló lakosok csodálkoztak, hogy a tábor ily egészségtelen helyen üttetett fel. Dandárjából ott 100 ember halt el. Sept. 14-kén érkeztek Krimiába, szű kén megkapták sátraikat. — Igen kevésnek volt tarisznyája, ezek útközben nehezekké válván elmaradtak, miután minden katona maga vitte hadműszereit. Az almai csata utáni nap delén dandárjának valamennyi sebesültje hajókon kellő ápolás alatt volt. Orvosokban hiányt szenvedtek. A tanú november 8-dikán jött el Krimiából; akkorig az utak jók voltak s a csapatoknak nem kellett túlfeszítve dolgozni. Az étadagokban soha sem volt fogyatkozás, de igen is tüzelőben. A katonáknak volt váltani való ruhájok és fehérneműjük, de a tiszteknek nem. A sátrak jók voltak, de azért még igen javíthatók. — A francziák Almánál nem zárt oszlopokban támadtak, — hasonló körülmények közt az angol vonal is csatárlánczczá oszlott. Kávé nyersen osztatott ki, rizs épen nem; a tisztek lovaikat Várnában hagyni voltak kénytelenek; a francziák el sem hozták csákóikat; a táborban raktárak hiányoztak. Balaklavából a táborba utat alig lehetett volna építeni. — Mr. Stephen Owen, az egyetlen tiszt, ki a „Resolute“ szállítóhajóról megmenekült, vallja, hogy hajója s még több más hajó is kiutasítatott a balaklavai kikötőkből , holott számukra elég tér volt. A vihar a kikötő előtt lepte meg őket s valóságos csoda, hogy valamennyi tönkre nem ment. Végül Wrokesley mérnökkari kapitány hallgattatott ki. Ő csak Várnában volt, de Krimiában nem. Szerinte a főhiba abban állott, hogy a felügyelőség akként intézkedett, mintha a csatatér jól mivett földre, minő Anglia vagy Francziaország, volna átteendő s a kelet sajátszerű viszonyait nem vette számításba ; ezenkívül a felügyelőségnek a szállítási dolgokba elvileg nem kellene avatkoznia. London, mart. 9. Alsóházi ülés mart. 8.— Jelentetik a háznak, miszerint a felsőház beleegyezett abba , hogy Cambridge hy és Lucan lord, Hardinge és Cardingan kihallgattatása a Roebuck - féle vizsgálati bizottmány előtt megengedtessék. Mains ismét szőnyegre hozta Sir C. Napier eléggé ismeretes panaszait Sir J. Graham ellen, kivonatokat olvasott föl az admiralitás sürgő,nyeiből és az illető papírok előterjesztését indítványozta. Sir James Graham Napiert a bizalom feltörésével vádolta, s kinyilatkoztatá, miszerint semmi más okból nem mozdíttatott el állomásáról , mint abból, hogy sürgönyei tiszteletnélküliek valának. Sir Charles Wood megtagadd a kívánt papírok előterjesztését. Gibson Napier letételét védelmezte. Lapier (a dublini egyetem képviselője) Berkeley, Cowper, s a főállamügyész az indítvány ellen, — Whiteside, Bentinek és Tyler mellette szólottak. Palmerston lord megtámadta azt, miután szerinte káros lenne az államérdekekre nézve, Napi erről azonban elismerő dicsérettel szólott, mire Marins visszaveszi indítványát. Törökország. Az ausztriai rendkívüli követ s meghatalmazott miniszter Konstantinápolyban, K. Koller, 22-dikén államegyenruhában , az összes követségi személyzet által kisérve, a cseragáni cs.palotába ment. Kiszállásnál a díván tolmácsa Noureddin bej és Kramil bej által fogadtatott s a váróterembe vizettetett, hol öt Ali pasa külügyminiszter a legnagyobb előzékenységgel fogadá. Kevés percz múlva b. Koller átnyujtá hitelesítő levelét zultán ő figének, ki jó indulattal köszönte meg neki azon érzelmeket, melyeket Ferencz József Császár Ő Felsége nevében nyilatkoztatott. A 24-dikén a diplomatiai testület látogatásait viszonzá a báró , s következő nap Ali pasával tartott értekezletet. Konstantinápolyi febr. 26-iki hírek megerősítik a karszi sereg volt tábornokai, Ahhmet és Ali pasák elitéltetését. A képességhiány és gyávaság vádjainál fogva rangjoktól megfosztanak s négy évi várfogságra büntettettek.Mehemed Alipasának is vissza kell fizetnie a Djuzaerli görög bankár által követelt összeget. A ruméliai sereg legfőbb élelmezési lisztjei hasonlag Konstantinápolyba érkeztek, azon vesztegetésekről számot adandók, melyek, mint be van bizonyítva, osztályaikban előfordultak. Az ifjú túlcsapongó Dighby grófnő Angliából, halálosan beleszeretett egy arabs pásztorba, kinek neve Miginéi, de kiölelései elől a bagdadi sivatagra menekülés által vonta el magát, mert arra sürgette őt , hogy vele Angliába menjen. A grófnő egy tevehajtó Barah által felkerestetett s most a bánatos lélekkel visszatért Adoniszszal, ki egy beduin nőt is tart maga mellett, Damaskusban él. Mindkét hölgy a legszebb harmóniában él egymással. Oroszország. (Czári manifestum.) Mi II. Sándor Isten kegyelméből minden oroszok császárja és önura, Lengyelország királya stb. stb. stb. Összes hűt alattvalóinknak ezennel adunk tudtára . Az Ur kifürkészhetlen akaratának úgy tetszett, minket mindnyájunkat váratlan , borzasztó csapással sújtani. A mi legszeretettebb atyánk, Pawlovitsch Miklós Urunk és Császárunk, rövid de súlyos betegség után, mely az utolsó napokban hihetetlen gyorsasággal fejlődött ki, mai napon, márt. 2-án, kimúlt. Fájdalmunkat, mely összes hű alattvalóink fájdalma is, kifejezni semmiféle szavak sem képesek. Midőn az isteni Gondviselés titok teljes határozatai előtt meghajlunk, egyedül nála keresünk vigasztalást, s egyedül tőle várjuk, hogy nekünk erőt kölcsönzend, az akarata által ránk szabott terhet elviselni. Valamint a mi, általunk siratott, legdrágább atyánk minden erőfeszítéseit, életének minden óráit az alattvalóinak jóléte iránti fáradozásai és gondoskodásainak szentelte, úgy mi is ezen szomorú, de ünnepélyesen,fontos órában, midőn az orosz birodalom, s az ettől elválaszthatlan Lengyel királyság és Finnland nagyherczegség örökül ránk esett trónját elfoglaljuk, a láthatlanul körültünk uralkodó Isten színe előtt azon szent fogadalmat teszszük, hogy hazánk jólétét folyvást mint egyedüli czélt tartandjuk szem előtt. S ekkép a Gondviselés, mely minket e nagy hivatásra kiszemelt, vezessen és alaimázzon bennünket, hogy Oroszországot a hatalom és dicsőség legfőbb polczán megtartsuk, s felséges elődeink, Péter, Katalin, a boldogult Sándor és felejthetlen atyánk szakadatlan vágyai és czélzatai általunk teljesedésbe menjenek. Szeretett alattvalóink megpróbált buzgósága, a legmagasb Lény oltára előtt a mieinkkel egyesített imáik lesznek a mi támaszunk. Mi felhívjuk őket erre, midőn egyszersmind megparancsoljuk, hogy nekünk és trónörökösünknek, Czezarewits Alexandrowits Miklós nagyherczeg ő is. fenségének a hűségesküjét letegyék. Kelt Sz. Pétervárott, márt. 2-án Krisztus születése után ezer nyolcz százötvenötödik, uralkodásunk első évében. Az eredeti 6 csász. felsége által sajátkezüleg van aláírva : Sándor. A lengyel határszélről, mart. 8. Bárka Miklós czár halálának hire máig már egész Európát, sőt talán a földgolyó legnagyobb részét bejárta, mégis az ő saját országában még nincs mindenütt elterjedve. Lengyelország határlakosai, valamint a határon álló oroszok máig saját országukból még semmit sem hallottak s csak egyesek előtt ismeretes az, kik külföldről kaptak tudósitást. — Oroszországban a bebirodalmi őrség (Corpus Vintrennoi Straski) mely az ország helyében a csendőrséget képezte, valamint a határ- és erdő-militia hadi lábra állíttatott. Ezen belyrség, mint a „Mil. Ztg.“ adatolja, ekkorig 50 gy. zászlóalj, 98 tüzér, 7 arzenál, 6 mühelyi, 25 munkás századból, továbbá két ostromtelepből állt s létszáma 78,000 embert tenne ki. E létszám ekkorig azonban feléig sem volt kiegészítve , s e félben is 21 s rokkant volt. A megparancsolt általános nép főlfegyverzés fogná itt is a szükséges pótlékot nyújtani. Odessából egy tényt jelentenek, mely alkalmas Shamyl szenvedőleges magatartására némi fényt deríteni. Shamyl egyik fia, mint tudva van, Oroszországban neveltetett, s később mint tiszt egy ezredbe besoroztatott. Az atya visszakivánta fiát, s a császárhoz fordult, ki a fiúnak ezen alternatívát terjeszté elő : vagy a kereszténységet fölvenni s orosz szolgálatban maradni,hol herczegi szabadalmakat nyerne, vagy hazájába viszszatérni. Három napi gondolkodást adtak Shamyl fiának, ki aztán az atyai házba visszatérés mellett nyilatkozott. Midőn a hazatérést azon föltételhez akarák kötni, mikép az ifjú Shamyl fogadja meg, hogy soha Oroszország ellen nem harczol, kijelenté a császár : „a fiú mostantól kezdve csak atyjának köteles engedelmeskedni“, mi meg is történt. Az orosz határszélről, mart. 3. Az illető kormányzóságokban megrendelt népfegyverzés máj. 1-jén gyűl össze. 1000 lélek közöl 23 fegyverképes állíttatik ki a 18—45 évesekből. Az egybevonatás tartama egyelőre 9 hóra van határozva. A csapattestek elnevezése :„Önkénytesek a háborúra“ Egyenruhát a csapatok nem kapnak, fegyverek lándzsa, ásó és szekerező. Ezeket, és a ruhát a községek adják, ki vannak véve a kereskedők, tudósok, tudorok stb. s a czárt külön parancsára a zsidók. Lovasság nem fog kiállíttatni, mi lesz különben a népfegyverzés rendeltetése, még nem tudni. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Két bécsi lap, a „Wanderer“ és a „Donau“ szombat esti számukban a következő nevezetes magán távirati sürgönyt hozzák : K i s h e n e I f, mart. 3. Egy napi parancs (a Wanderer kérdi: orosz-e vagy ausztriai ?) egy szomszéd hatalom (a Wanderer sürgönye szerint: az ausztriaiak) csapatainak legközelebb történendő bevonulását jelenti. Azoknak jó elfogadása és élelmezése jön megparancsolva. Chotym határvár őrsége a Dnieszter túlsó partjára vonul s a raktárakat magával viszi.“ E sürgöny oly különösen hangzik, hogy a „Donau“ vonakodik azt rendes távirati sürgöny alakjában közleni, s az egész felelősséget érte levelezőjére hárítja, a „Wanderer“ pedig nem találja világosnak e sürgönyt. Talán önkénytesen kiürítik az oroszok — kérdi — Besszarábiát a mniszterig ? Ekkor természetesen az ausztriai csapatok jó elfogadásának ajánlása érthető lenne. Különben — úgymond — e napi parancs , ha az csakugyan létezik, Miklós czár halálának hite előtt látszik kibocsátva lenni, s mindenesetre még megerősíttetést vár. Mert mily minőségben fognának az ausztriaiak Besszarábiába bevonulni, miután ekkorig még semmi hadüzenet nem történt — és hozzá tehetjük — midőn Bécsben a békeértekezletek kezdetüket veszik. A tudósítások Krimiából febr. 27-kéig terjednek. A szövetségesek utolsó támadó mozdulatai ismét felfrissítik azon hírt, hogy legközelebbi időben a kívánt roham végre fog hajtatni. Most ismét márt. 20- kát jelölik a táborban a támadás napjául, s ott azon erős meggyőződésben vannak, hogy akkorra már Napóleon császár személyesen viendi a fővezényletet csapatjai felett, hiszen az oroszok soraiban is remélik Miklós czárt láthatni! A fegyvercsend azonban, ezt mutatják minden jelek, határozottan végéhez közeleg. Már is szaporábban mint az utolsó két hóban s majdnem naponkint érkeznek erősítések s már is vannak indo-brit csapatok Egyptomból és császgárdák Francziaországból a tauriai félszigeten. Balaklavál folyvást erősitik, hogy a hadműködések megkezdésekor kisebb őrség is biztosíthassa a megrohanás ellen. A „Moniteur“ kimerítő tudósítást közöl Canrobert Ibktól az eupatoriai ütközetről, mely szerint az oroszok vesztesége sebesültekben 2000 és halottakban 500. Canrobert tbk egy a hadsereghez intézett napiparancsban a török csapatok magaviseletét Omer pasa alatt dicséretesen kiemelte : különösen fájlalja a ritka tehetségekkel birt Szelim pasa elestét, kiben Törökország, nevezetesen Egyptom nagy veszteséget szenvedett. A „Journa des Debats“ állítja, mikép az ottomán sereg Omer pasa alatt jelenleg Eupatoriában és Étvágyat gerjesztő szép gyümölcs, hiszen Schaffer e nemben felülmúlhatatlan. Schwendy A., Berlinben Prága város látképe. Csinos, építészeti tekintetben pedig igen jó festmény. Galériába való kép. Weber Henrik, Pesten. Sz. Nép. János poroszlók által Moldova folyóba vettetik. Oltárkép. Nekünk a compositio ellen volna némi kifogásunk, bár a színezetről is el lehet mondani, hogy nincs eltalálva, mert fáklyavilágnál, merészebbek az árnyékok és világítások. A compositionak tisztának, érthetőnek kell lenni, úgy hogy azt az első pillanatra megértse, fölfoghassa mindenki; az is, hisz Nép János alakját más oltáriképről nem ismeri. Itt az érthetőség hiányzik , mert még csak a Moldava hídjára sem ismerünk, melyről ledobták a poroszlók , annál kevésbbé látjuk a Moldavát, mely az állhatatos szent férfiúnak sírja volt. Hazánkfiának e művénél az a legnagyobb hiba, hogy a dráma nagyobb, érthetőbb részét a nézőnek magának kell hozzá gondolni. Hoffmann József, Bécsben, Klissura völgy Karánsebes mellett. Látszik, hogy természet után dolgozgatta a művész, mert az ottani vegetatio színe igen jól el van találva. Csak a levegő perspectíva nem egészen jó. Mentől távolabb esik valamely tárgy a természetben szemünktől, annál több levegő van köztünk és a tárgy között, tehát a tárgy nem lehet oly éles és színes, mely messzebb van tőlünk, mint az, mely közvetlen közelünkben van. Hoffmann úr pedig mindent egy színben tartott. Waldmüller F. G., Bécsben. Keresztelés után. Mesteri kézzel kivitt kedélyes Tenner ecsetére méltó életkép, milyet csak Waldmüllertől várhatunk. Lám ő nem szégyenli hazáját dicsőíteni életképekben, s annak szokásait ecsetével örökíteni. Mayerheim W. Berlinben. Falusi jelenet. Már ki volt állítva múltkor, s elmondok róla véleményünket. Stotz Otto, Bécsben A horgosi ménes. A rajz hibás. Maras főni József, ifjú, Pesten. Az alamizsna. Apja nyomdokait követi, sőt a hídon túl menő vízhordó olasz leány, az atyja valamelyik képén már él, ha jól emlékezünk. Lotz Károly, Pesten. Szerelmes betyár. Jeles hazánkfiának érdemei és művészetéről másként mint elismerőleg szólani nem is lehet, s ha még költői lelke szép ihletségét hozzá vesszük, úgy meg vagyunk felőle győződve, mikép több ily remek életképekben dicsőitendi a pusztát és annak lakóit. A többi 17 darab kép : az egyesület által sorsolásra megvétetett 2485 portért, melyből csak egyetlen egy magyar festő Molnár József kapott 250 portot. Feltünő-e tehát, midőn hazafiatlanságot lobbantanak szemére az illetőknek? Hátra van még Molnár József históriai képéről említést tenni, mely jelenleg szinte ki van állítva, de lajstromba nem jött. Ez leend a jövő esztendei műlap, mint halljuk, és ábrázolja Dezső magyar köznemest, midőn az erdélyi szoros utakban, a magyar seregre rohanó oláhok közöl azzal, hogy ruháit megcseréli vele, megmenti királyát, aki szerencsésen menekül azután Dezső ruháiban. Többet vártunk Molnár géniuszától. De úgy jár az, aki nem önálló, s a maga lábán nem tud járni, utoljára mindig másra szorul. E képben sokat dolgozott Molnár visszaemlékezési tehetsége, s úgy látszik, több híres képcsarnokokban megfordult és másolt. Azonban egyre mégsem jól emlékezik, arra t. i., hogy históriai csataképen, kivált a jobb iskolákból, kivévén az úgynevezett renaissance korból, oly szép új selyem és bársony ruhákat látott volna, mint milyeneket ő festett. A Tiltakozás s felhívás a pesti műegylet ügyében. Nem czélunk akár Y-t a „Pesti Napló“ I. évi 32-ik számában, több részvényes tag nevében, „néhány szó a pesti műkiállításról“ czimű felszólalásában támogatni , akár Z-nek, szinte több részvényes tag nevében, ugyanazon lap f. mart. 6-ki számában „néhány uj szó a pesti műkiállításról“ czim alatt, a műegyleti igazgató választmány állítólagos rész sáfárkodására vonatkozva Y. által emelt 4. rendbeli vád cáfolatául, s illetőleg a választmány védelméül közzé tett czikke részletes taglalásába avatkozni. Nem célunk pedig azért, mert ha a kérdéses vádak úgy állanak, mint Z. azokat czikke által megcáfoltaknak hiszi, úgy a figyelmes olvasók már is eléggé keresztül láthatnak a szitán ; — miután t. i. Z. mind K. M. mind T. M. nagyobbszerü festvényeiknek a műegylet igazg. választmánya által tett mellőztetésükben is, ugyan ezen választmány részéről érdemet lát, azért, mert azok csak ily mellőzés folytán lehettek a Belvedere és magyar Muzeum tulajdonaikká , s továbbá Z. maga igazolja számokkal, hogy az igazg. választmány 1853 14-ben képekért kifizetett 5127 pftnyi összegből hazai művészeknek alig juttatott 1080 pftot, 1854 15-ben pedig 6100 pftot adván ki festvényekre, mig ezen összegből magának a párisi H. K.-nek három művét 950 pftért vásárolta meg, addig pártolásra váró és sok tekintetben méltó magyar festészek műveiért összesen csak 900 pftot fizetett. Hanem miután Zur szerencsétlenül sikerült védelmében és tán ennek érzetében támadt haragjának felérhetlen nagy voltában, a műegylet mintegy 4 ezer részvényeseinek nagyobb részét nyíltan a kép gúnyolja, hogy: „azt az egyletbel állásra nem kiválólag a hazai művészet pártolása, hanem főleg az vonzotta, hogy öt forintja után egy mindenesetre többet érő képet nyerni remél, és jó s mennyire lehetséges, érdekes tárgyú műlapot vár:“ főleg csak a czélból nyúlunk tollhoz, hogy a magyar közönségnek jellemvonásául eddig, határainkon sem kívül sem belől fel nem rótt, s Z. ur által tán önmagáról következtetés folytán állított ezen nyerészkedési vád ellen, a mely a t. szerkesztőség részéről is, tán mert észre nem vétetett, minden megjegyzés s óvás nélkül adatott, — ünnepélyesen tiltakozunk. — Tiltakozunk pedig nemcsak azért, mert az egyletbe ádás ra felhívás, tudtunkra, nyilván a hazai művészet előmozdítása indokából s alapján létetett, — hanem azért is, — mert ha az egyletbe lépésre nekünk és a többi részvényesek nyerészkedéssel vádolt nagyobb részének az évenként kiosztatni szokott műlap és ezenkívül sorshúzás utján nyerhető képek s nem a hazai festészet pártolása szolgálna s szolgált volna fő indokul, úgy szinte ily számításból lehetnénk bécsi, párisi s más műegyletek részvényeseivé is, sőt öt pfzért nagy lotteriáknál is szerencsét kísérthetnénk. Felhívjuk ennélfogva a napi sajtó orgánumait, melyek a magyar közönségnek mind inkább gyérülő filléreiért nem egyszer kiáltoznak, s melyek ennek áldozati készségét leginkább megbecsülni kötelesek, hogy Z. urnak s bár kinek fitymáló gúnyai s alaptalan vádjai ellen tiltakozni ne restelkedjenek. S végre miután Z. ur kérdéses czikkének fő czélja csakugyan a műegyleti igazg. választmány védelme, — mit azonban mi nem igen köszönnénk meg, — s az ez ellen emelt vádak megcáfolni akarása látszik lenni: mi a t. választmány eljárásába nem avatott részvényesek, hogy tudhasuk magunkat mihez tartani, azon művész hazánkfiai érdekében is, kik Z. szerint szerencséjüknek tarthatják, ha a műegyleti igazg. választmány nagyobb műbecscsel bíró festvényeiket sem veszi meg, mert igy azokat még a bécsi müegylet, Belvedere, magyar Muzeum, sőt az egész világon bárki is megveheti, felkérjük az. igazgatóválasztmányt, hogy a Z. ur és társai által közzé tett elvek, czél s irány, a t. igazg. választmány sugallatának s nézeteinek kifolyásai-e vagy nem? Több részvényesek nevében. D. I. Magyar könyvészet, 118(918). Tárkányi B. József: Katholikus egyházi énektár. A bevett közajtatossági énekekből újakkal bővítve, kath. egyh. éneklők s e pályára készülök számára szerkesztő és kiadó Tárkányi B. József, egri tőmegyei áldozópap. Orgonakisérettel, köz- és utójátékokkal ének-hangjegyekre téve, stb. Egerben. Az érseki lyceum nyomdájában. 1855. 4 rét. 43 iv. (Ára fűzve 4, díszes angolvászon kötésben jegyszalagokkal 5 p.st) Igazítás. Tegnapelőtti számunk irodalmi rovatában, a 3 d. hasáb 28. sorában „néptani“ helyett „széptani,“ — ugyanazon hasáb 37—38-d. sorában „elhitetni“ helyett „elhitetné“ olvasandó. A 6-d hasáb 33-d. sorában Zrínyi neve hibásan van szórt betűkkel jelölve.