Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)

1855-05-08 / 1548. szám

•flia-8 (&!)92 hartározh­atntTiiíg^esBír’meg, mily fordulatot veend a jelen situatio. H e s z báró tbsznagynak a lembergi főhadiszállásra elutazása tehát ezen uj ^hasissal min­denesetre összefüggésben áll, s ha az állittatik, hogy a harmadik és negyedik hadsereg főparancsnoka már holnap estve Bécsből elutazandik, ez minden tekintet­ben téves állítás, mivel az elutazás világosan elhalasz­­tottnak tekinthető s csak a körülmények hatalma által mehet teljesedésbe. — Egyszersmind mint bizonyost közölhetem, hogy Ausztria katonai conven­­t­i­ó­j­a a nyugati hatalmakkal a jelen óráig még meg­kötve nincs s a franczia és angol lapok erre vo­natkozó távirati jelentései elhamarkodottak. Bécs, máj. 2-káról imezt írják a „Bressi. Ztg“­­nak : „Ha különben jól vagyunk értesítve, tehát né­hány nap óta az Arnim gr. porosz követ s B­u­n­­ gróf közti közlekedés élénkebbült, s ez utóbbi valószínűleg bizalmas értesítéseket adott azon lépésekről, melyek egyrészről a nyugati hatalmakkal a szövetségnek szi­lárdabb alapot szolgáltattak, másrészről pedig arra határozvak, hogy Oroszországot kiemeljék ama csa­lódásból, mintha Ausztria csupán a békét értené ko­molyan, nem pedig egyszersmind a háborút. Továbbá képesítve vagyunk azon figyelmeztetésre, hogy alkal­masint még ezen héten a bécsi kabinet részéről a né­met diplomatiai követségekhez egy körsürgöny indu­­land, melyben Németország helyzete újabb és okala­pos tekintetbe vételt fog nyerni s azon felhívás kibo­csáttatni, miszerint minden, hatalmában álló erőkkel csatlakozzék az ausztriai kabinethez, hogy ekép Né­metország egy veszélyes elszigeteltségtől megóvas­­sék, s Oroszországtól megnyerethessenek azon biz­tosítékok, melyek egy tartós európai egyensúly meg­alapítására szükségesek. Rechberg gróf ausztriai elnökségi követ a frankfurti szövetség gyűlésen már bírja a formulázott javaslatokat a szövetségi hadjuta­lék mozgóvá tételére s csak a napot várja Bécsből, melyen azok Frankfurtban előterjesztendők. A „Schl. Zig“-nak imezt írják Berlinből május 3-káról : „A bécsi conferentiák ismétt megnyitásánál két közvetítési javaslatot várnak, egyet Ausztriától s a másikat Oroszországtól. Az egyik azt követeli, hogy az orosz flotta ne bírhasson több hadi­hajóval, mint a török; a másik s minden esetre jelentékenyebb javas­lat pedig a harmadik biztosítékpontot az Oroszország­gal­ békeföltétel tárgyává sem akarja tétetni, hanem a szövetségesek közt egy külön szerződvény által meg­­állapítatni, hogy azon esetben, ha Oroszország a ha­dihajók meghatározott számánál többet építtetne, ak­kor erre Oroszországnak hadüzenettel készek felelni.“ KÜLFÖLD. Németország- Darmstadt, máj. 2. Az első ka­mara mai napirendén a hadügyminisztériumnak a had­készültségre s esetileg mozgósításra vonatkozó követelése állott. A kamara a második kamara minden végzéseit magáéivá tette s 740,000 frtot a hadkészü­lésre, és 1 milliót a mozgósításra ajánlott Sheg. Francziaország, Páris, máj. 1. Szebasztopol ostro­mával határozottan fölhagytak. A segélyseregek fogják védni a megerősített hadállásokat, s a szövetségesek a császár régi tervét akarják végrehajtani, s a krímiai hadjárathoz kezdenek. Ausztria még nem nyilatkozott. Az Oroszország elleni háborúról egyelőre mit sem akar tudni, s ez esetre okvetlen 120,000 angol-franczia se­regnek a száraz­földre küldetését kívánja.— A munka­­fölmondások folynak. Rochefortban 2000 munkás szün­tete meg munkáját, s más tengeri és iparos városokban hasonló esetek fordultak elő. Rochefortban a hatóság­ és katonaságnak beavatkozni kellett. Lyonban befoga­­tások történtek. — Billault és Morny meghason­­lottak. Ez utóbbi azért ellenségeskedik a belügyminisz­terrel, mivel ez és más két társa Jeromos hynek a császár távolléte alatt korlátlan teljhatalmat akart adni.A belügyminiszter jobban ül a nyeregben, mintsem vala­mitől félhetne. A császár becsüli őt s­orrend zajtalan, de nyomatékos tevékenységének. P­á­r­i­s , máj. 2. P­i­a­n­o­r­i, a császár kivonatára a rendes törvényszékhez utasíttatott. Midőn a merénylet napján több senator a Tuileriákban azon kérdést tette , hogy P­i­a­n­o­r­i melyik törvényszék elé állíttassák, a császár azt mondta volna : „Azt akarom, hogy ez az ember úgy ítéltessék el, mintha egy st. denisi gyász­­öntőre lőtt volna.“ P­­­a­n­o­r­i karsérülése teljesen meggyógyult, azonban folytonos idegreszketésben szenved, valószínűleg kedély-izgatottsága következté­ben, s még mindig a fegyenczi öltönyt hordja. Azt állítja, hogy nős és két gyermeke van, kik apjánál tar­tózkodnak Olaszországban. Eddigelé nem tett semmi fölfedező vallomást. Első nap — mint mondják — nem felelt semmi kérdésre s csak ezt kiáltotd: „A lövést elhibáztam — tudom, mi vár rám, — mire való hát ez a sok kérdés ?“ Másnap ismét máskép beszélt. Azt mondá, hogy nem volt a tettre elkészülve, s csak a császár megpillantása ingerlő a bűnmerényletre. Ez utóbbi állítás ellen szól azonban a három pisztoly és kétféle öltöny. — Azt állítják, hogy Canrobert tábornok a ke­gyet csakugyan elvesztette és visszakínált. Ürügyül a tábornok szembetegségét hozzák föl, mi az utóbbi napokban annyira veszélyesült, hogy már épen nem látta.­­ Ma délután 3 órakor a Párisban levő angol tár­saság választéka, mintegy 300 személy összegyűlt lord Cowley palotájában, hogy a császárnak, sze­rencsés megmeneküléséért föliratot szavazzon. A gyű­lés indítványozá a császárhoz intézendő föliratot, s az Donoughnore gróf, egy gazdag angol pair, által erélyesen pártoltatott. Denbigh gróf beszédében szerencsélteté az angol népet, hogy a császár elleni utálatos merény nem angol földön történt. Ezenkívül megelégedését fejezte ki, miszerint nem angol alatt­való volt a tett elkövetője, s még hozzátéve, mi­kép a császárnak Angliában utazása alatt folytono­san nyugtalankodott, minthogy az egész angol nem­zet nem lett volna képes egy orgyilkos kezét vissza­tartani. Végül azt mondá lord Denbigh, mikép há­lát kell adni az isteni gondviselésnek, hogy ily nagy embert megőrzött, kinek élete oly drága. A gróf be­szédét a jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták s a fölirat egyhangúlag megszavaztatván, azt aláírták. Ez­után egy küldöttséget neveztek ki B­a­s­s­a­n­o grófhoz, hogy­­7 órát jelöljön ki, midőn a császár a küldöttsé­get fogadhatná. A gyűlés 4 óra felé oszlott szét. Még egy közbejött esetet nem hagyhatni említetlenül, mi e gyűlésben történt, s nagy figyelmet gerjesztett. Egy Boulton nevű canadai lakos, biztos az ipar­­műkiállításnál, azon kérdést téve: váljon a föl­iratot nem-angolok is aláírhatnák-e ? Ez megjegyző, mikép­p canadai születésű, s ha bár brit alattvaló, de nem angol. A gyűlés természetesen lelkesedéssel en­gedett Boulton kivonatának. Bemutatta ezután Lo­gan biztos társát, azon kéréssel, hogy neveztetnék ki a császárhoz menő küldöttség tagjának. A gyűlés ebben is megegyezett. Újabb, Párisból jelentik, hogy a délre küldött s keletre szállítandó hadcsa­patokon kívül számos hadoszlopok hú­zódnak Francziaország északi és ke­leti részébe. A keleti tengerre jelen­tékeny hadsereg fog szállíttatni. A strassburgi és lyoni helyőrségek nagy erősítményeket kaptak volna. Berlin és Páris közt élénk sürgönyváltás foly. Sehweiz. Tessinnek Giubiasco kerületében kérvénye­ket írtak alá, a szövetséggyűléshez, a törvényes rend helyreállítása tárgyában. A kormány az aláírások bir­tokosát azok beadására felszólíta. Ez megtagadta. Ek­kor fenyegették, hogy ha nem enged, katonák fogják házát megszállani, m­íg engedni fog. A fenyegetéssel azonban nem elégedtek meg; 17 vadász ment hozzá azon rendelettel, hogy élelmeztessenek, s naponként 2 olasz lila zsoldot kapjanak, mig a kérvény kézbe nem adatik. A fenyegetett egyén engedett, s a kérvényt kézbesité. Olaszország, Turin, máj. 3. Duran­do in a je­le­n­t­é a senatusnak, miszerint a püs­pökséggel nem egyezhetvén, a kilépett minisztériumot ismét összehív­á. A ko­lo­s­t­o­r­t­ö­r­v­é­n­y vitatását szombat este ismét előveszik. Spanyolország, Madrid, ápr. 30. Tegnap még két­kedtek, vájjon a királynő elhatározza-e magát az egy­házi javak eladását illető törvény szentesítésére. A pénzügyminiszter ma Aranjuezbe ment, s már most azt erősítik, hogy a királynő ellenállás nélkül fogná a szentesítést megadni. Azt beszélték, hogy a pápai nuncius a törvény kihirdetése ellen tiltakoznék. Nagybritannia, London, május 2. Felsőházi ülés máj. 1. — Lyndhurst lord azon visszás álla­potra figyelmezteti a házat, hogy a Chancery-törvény­­széknek­ gyakorló ügyvédek épen ki nem elégítő dija­jakra vannak szorítva. A­mint a lordkanczellár meg­jegyzi, e tárgy fölötti vizsgálat már elrendeltetett. — Talbot őrgróf kétségbe vonja, váljon a legközelebb épített úszóütegek czélszerűeknek fognak-e bizo­nyulni, s közelebbi felvilágosítást óhajt mind a feltalá­lóról, mind a költségekről, mind pedig az egész talál­mány tudományos értékéről. P a n m a r e lord a felta­lálót nem képes megnevezni. Az egész nem egyéb puszta kísérletnél, mit csak a tengeren lehet megítélni a kosánczok elleni működésekben. Hogy azon vasle­mezek, melyekkel az ütegek mintegy fel vannak pán­­czélozva , golyó mentesek, ezt a legsükerültebb pró­bák bizonyították. — Hardwicke lord , ki még csak ma szemlélt meg két ily úszó üteget Wollwichban, az ütegágytík építése fö­lött igen kedvezőtlenül nyilatkozik. Úszó erejük igen csekély, a fedélzet sem a vezénylő tiszteket nem óvja meg kellőleg, sem pedig egy parabolában történt bombalövésnek ellene nem állhat. A pánczéllemezek sem biztosítnak elegendő védelmet. A feltaláló nevé­nek tudása nem m­élhatlanul szükséges, de minden­esetre azon bizonyossággal kellene bírnunk, hogy e terv szakismerő férfiak által kellőleg megvizsgáltatott, s ő attól tart, hogy ez nem történt. — Grey lord óvást tesz oly tervek tárgyalása ellen, melyeknek az ellenség előtt titokban kellene maradniok; mi ellen D­e­r­b­y lord azon kifogást teszi, hogy ez argumen­tum oly rendszabályokra alkalmazható, melyek még most szándékoltatnak munkába vétetni, de kész jármű­vekre nem, melyeket minden ember tetszése szerint megszemlélhet, s melyekről a czár bizonyosan többet tud, mint a mennyit a ház discussiója előtte felfüdöz­­het. Öt ily úszó ládára mintegy 300,000 font sterling költetett, s igen fontos dolog volna megtudni, vájjon a kormánynak van-e joga magát nyakrafőre még több költségekbe verni, mielőtt az ütegek használhatóságát alaposan megpróbálta. — Y­­­v­­­a­r lord kimutatást kí­ván a kiküldött erősítések száma felől, de hivatalos előterjesztések következtében mottóját visszaveszi. Derby és Ellenborough lordok azonban, kri­tikus megjegyzéseik által a hadügyminisztert azon nyilatkozatra indítják, hogy a brit lovasság Krimiában, a legutóbbi tudósítások szerint 1300 embert számlált, mely szám nemsokára 3000-re fog szaporodni. Ezután Derby lord emlékezetbe hozza L­a­ns d­o­w n­e mar­­quisnak tegnapi ígéretét, hogy a külügyi államtitkár vagy ma fogja a bécsi conferentiák eredményét elő­terjeszteni, vagy pedig erre nézve egy bizonyos napot határozand. Kétszer, háromszor is látta a ns­­ordot s külügyi államtitkárt a házon keresztül suhanni (Neve­tés), de sohasem volt alkalma hozzá ezen kérdést in­tézni. Vájjon nem volna-e kész helyette Lans­­downe lord a kívánt felvilágosítást megadni. Lans­­d­o­w­n­e 1. úgy hiszi, hogy az említett ígéretet nem tette, de nem vonja kétségbe, hogy a külügyi államtitkár nem sokára , azaz mihelyt csak lehetséges leend, nyi­latkozatát előterjesztendi. Nemes barátjával épen egy perczc­el beszélt ezelőtt, de épen most eltá­vozott. (Nevetés.) Derby lord: Ha a nemes mar­­quist tegnap jól értettem, a nő gróf ma itt akart lenni, a nyilatkozatra mindenesetre egy bizonyos na­pot kitűzendő. Lansdowne: Én nem használtam ezen szót: „ma.“ Megengedem, miszerint legnagyobb fontosságú, hogy az előterjesztés minél hamarább meg­történjék. Hol van nemes barátom e pillanatban, nem mondhatom. (Nevetés.) Erre az ülésnek vége van. Alsóházi­ ülés. Mr. D­ea­sy mint új tag Cork részéről, először foglalja el helyét. — Mr. Warner kérdezi, vajjon m­a­g­­­a­n 1. sürgönye apr. 29-ről, mely­ben ő a szárd contingens felöl tudakozódott, nem tar­talmazott-e semmit magában az ostrom menete felöl ? Sir C. W­o­o­d sajnálja, hogy előbbi feleletét értelmet­lennek akarják találni, jóllehet az april 19-ki sürgöny tartalmát majdnem szóról szóra közlötte. Ma (máj. 1.) ismét kapott egy sürgönyt, melyben jelentetik, hogy a Belbeck és Mackenzie között álló orosz haderő két di­­visióval erősíttetett. Ez minden, a­mit e sürgöny tartal­maz s ő többet nem mondhat, mint a mennyi abban foglaltatik. Mr. Warner kívánja, hogy a kormány Raglan lordot sürgesse körülményesebb tudósítások beküldésére. (Halljuk, halljuk!) Mr. F. Peel, Mr. T. Duncanbe kérdésére kinyilatkoztatja, hogy a fran­czia katonai kormányrendszer tanulmányozására ki­küldött bizottmány beadta hivatalos jelentését, mely legközelebb közzé fog tétetni. — Mr. F­r­e n­e­h tudni akarja, váljon a Krimiába vezető távirdai vonal fel fog-e tartatni a kormány kizárólagos használatára ? Sir C. W­o­o­d feleli, ha ez nem volna is az eset, a táv­írda mindenesetre a kormány ellenőrködése alatt ma­­radand. — Mr. L a y­a­r­d indítványára egy igen ter­jedelmes kimutatás rendeltetik el a háború kezdetétől fogva a hadseregnél történt előléptetésekről. — Miu­tán erre a kölcsönbill 3­ dik felolvasáson ment keresz­tül, Mr Fre­den kérdi: vájjon alapos-e azon hír, hogy a Cityben új parliamenti választás leend szüksé­ges, mivel London egyik tisztelt képviselője (Rot­­schild) szerződést kötött a kormánnyal ? Semmi fele­let. Mr Bright, ki tegnap est­e nem volt a házban, s a miniszterelnök nyilatkozatát a bécsi conferentiák fölött csak hírlapokból ismeri, azt épen nem tartja sem világosnak, sem kielégítőnek. — Miért is szabadságot vesz magának, hogy a Mr D i­s­r­a­e­­­i által tett kérdést ismételhesse. Épen nem szándékom — úgymond — a kormányt valami zavarba hozni; a ni lord jól tudja, hogy én sok hét óta mélyen hallgattam a háborúról, s mind arról, mi azzal összefüggésben áll, mivel azon hitben valók, hogy a nemes lord a békét óhajtja hely­­reállitni. Azon körülmény, hogy a búza ára 5—7-s­el emelkedett, igen ominosus korjelenség, s arra mutat, mily magas fokra hágott már az aggodalom. A mit tudni szeretnék, az : várjon a nemes lord világosan ki fogja-e mondani , miben állnak sajátképen azon föltételek, melyeket mi Francziaországgal egyesülten az orosz kormánynak ajánlottunk? mit volt hajlandó az orosz kormány elfogadni? s a többi kiegyenlítési pontokra nézve mit akart Oroszország felajánlani, vagy mit ajánlott föl ? (Halljuk, halljuk!) Mi tudni akarjuk a sajátképein különbséget a között, mi ajánltatott az egyik részről, és mi a másikról, hogy az ország tudja, miben áll ezen hosszadalmas háború sajátképein czél­­ja ? (Halljuk). A­ns lord meg fogja engedni, hogy én joggal várok feleletet mindezen kérdésekre, ha t. i. valamely rendkívüli, az alkudozásoknak netaláni úton felvételéből eredő akadály nem áll útjában. — Pal­merston lord: Ha a nj tag tegnap itt lett volna, meghallhatta volna a kielégítő választ mai kérdésére. (Nevetés.) Az összes conferentiai jegyzőkönyvek elő­terjesztését legközelebbi időre bejelentettem, s azt is hozzá tettem, hogy azok mindent magukban foglaland­­nak, a­mit a ház méltán megvárhat. Bright: A ne­mes lord nem szólott ellenjavaslatokról, sem pedig bi­zonyos napot nem tűzött ki. Palmerston: A tisz­telt tag mindent a papirosokban akar feltalálni, s azt hallom a külügyi államtitkártól, miszerint minden in­tézkedések megtétettek az okmányoknak rövid napok múlvai előterjesztésére. (Halljuk, halljuk!) — Mr. Spooner felkér, hogy már rég bejelentett Maynooth elleni mottóját megtegye, s ezt a tárgy fölötti több petitió benyújtásával kezdi meg. Erre egypár tuczet képviselő utána rohan egy rakás petitióval, hogy azokat a ház asz­talára vessék. A speaker rendre inti őket s megparan­csolja, hogy sorban lépjenek elő kérvényeikkel; végre Mr. Spooner szóhoz jut, s egy resolutiót indítványoz, mely által a ház elhatározná, hogy az 1­845-diki May­­nooth-apta mindenesetre a megvizsgálására bizottmány­­nyá alakuland. Indítványa általában ismert s egész az undorodásig kicsépelt denunciatiókból áll nem veszé­lyes tanokról, melyek az ir seminarium­ban taníttatnak. Indítványát Mr. D­u­n­­­op támogatja. Mr. Pollard- Urquhart sajátképein módosítványt akart indítvá­nyozni, de megelégszik azon megjegyzéssel, hogy egy anglikán államegyház existentiája Izlandban, melynek lakossága 5/6 részben katholikusokból áll, sokkal na­gyobb anomália, a Maynooth-subsidiumnál. Ez ellen Mr. Scholefield indítványozza, hogy a bizottmány ta­nácskozásai minden egyházi subsidiumokra terjesztes­senek ki Izlandban. Mr. Murrough megtámadja, Mr. Horsmann, Mr. Horsfall és Mr. Napier védelmezik Spooner indítványát. De Mr. O’Brien sürgetésére a vitatkozás elhalasztatik. Lib­thorp ez­redes hivatalos kimutatást kíván a­felől, mennyibe került lord John Russell Bécsbei küldetése, spe­­cificált szállodai számadásokat , pontosan kijelölve mindazt, mit költött a nemes lord 32 személyből álló férfi és nő kíséretére s mit fizetett saját s mit a nép zsebéből? (Hangos kaczaj.) Nem veszi rész néven a nő lordnak, ha semmiben sem szenve­dett hiányt s neki minden méltányos com­fortot szíve­sen megenged, de soha sem hallotta, hogy delnőket is küldtek volna diplomatiai megbízással külföldre. (Iszo­nyatos kaczaj.) Palmerston lord komoly boszan­­kodással visszautasítja a kívánságot, mint rászalási szavazatot lord John Russel ellen. (Halljuk! hall­juk !). S­i­b­th­o­r­p ezredes meggyőzödöttnek mondja magát, hogy a kormánynak nincs bátorsága a száma­dásokat előterjeszteni. A közönség pedig gondolni fogja a maga részét. (Nevetés). Az indítványt egyéb­iránt elejti. London, május 3. Az alsóház tegnapi ülésében a leköszönt Mure helyébe új követnek választása ren­deltetett el.­­ Sir J. Packington erre népnevelési bilijének másodszori felolvasását sürgette ; mr He­n- 1 e­y pedig ennek elvettetését indítványozta azon okok­nál fogva , mert a jelen iskolai rendszer, úgymond, czélszerűbb, mint a Pakington által tervezett, mely ezenkívül még bizonyos kényszer-adózást is foglal magában; továbbá mert ez utóbbi a vallásbani okta­tást , ha nem is névleg, de tettleg a gyakorlatból ki­zárja.— Mr. P­hilli­m­or­e pártolja ezen indítványt és sajnálja , hogy a conservativ baronet oly rendszert pártol, mely az államegyházat a vallásoktatástól meg­fosztani akarja, a népnek pedig nem nyújt kiválólag vallásos alapelveket, hanem csak scepticismusra ve­zető handabandát. — Többen mellette és ellene szól­ván , a vitály mr. Al d­e r­­­e­y indítványára elnapolta­­tik. Az izlandi szeszes—ital-bili vitály nélkül 2-ik fel­olvasásra kerül.­­ Az utóbbi napokban annyi mindenféle aggasztó hír volt forgalomban, hogy a „Post“ jónak látta egy pánczélos vezérczikkben óvást tenni az ellen, mintha a szövetségesek képesek lennének a békét további engedmények árán is megvásárolni. Oroszország ma­kacssága a békére általában semmi kilátást sem nyújt. Minden a háborúra költött aranypénz kidobott volna, ha a fegyver letétetnék, mielőtt Szebasztopol lerom­­boltatik, a törököktől az utóbbi időkben elfoglalt terü­let nekik visszaadatik, s mielőtt Oroszország tökéle­tesen fel nem gyógyul hódítási ábrándjaiból. E nyilat­kozatról a „Post“ egyszerre azon épen nem várt biz­tosításra szökik át, hogy a szövetségesek távolról sem gondolnak Törökország területének megcsonkítására. Mintha a közvélemény erre nézve már vádolta volna őket! Konstantinápoly Anglia, Ausztria vagy Fran­cziaország kizárólagos birtokában csak a világ verseny­almája lenne s az eszme „szabad várossá“ alakítani azt, szintén kivihetlen. Törökország, melynek hadereje a védelemre épen elegendő, legjobb őre a Bosporusnak és a Dardanelláknak. Gyöngítés helyett erősíteni kell a Portát s az utolsó 70 év orosz hódításaira most a vissza­adás korszakának kell bekövetkezni. Mily emeltyűk hozandók e czélra mozgásba, erről a „Post“ mélyen hallgat. E nyilatkozatoknál azonban, melyek a szövet­ségesek ismert lemondó fogadását megc­áfolják, min­den angol olvasó önkénytelenül Lengyelországra gon­dol. Lord Clarendon még nem rég ünnepélyesen vi­tatta, hogy sem Anglia sem Francziaország nem akarja megalázni Oroszországot; talán nem bánnák a szövet­ségesek, ha e szerepet Németország vállalná el. Ez esetre alkalmasint kedvök és bátorságuk kerekednek a fogadást revideálni. Erre mutatnak lord Palmerston és közlönyeinek ismételt e­élrásai is, és sejtetik, hogy Lengyelország helyreállítása tulajdonkép Németország érdeke és dolga. Mielőtt azonban Ausztria és Porosz­­ország e tétel valóságát elismeri s érvényesítésé­ért kardot ránt — pedig addig még sok viz le­­foly a Dunán — mit várhat a lengyelügy An­gliától egyebet , mint szabadelmü poháráldomáso­kat és kérvényeket? Feltéve, természetesen, hogy Európa nemzetközi viszonyaiban semmi rendvál­tozás nem jő közbe. Mennyire távol áll a láthatá­ron az ilyszerű csoda, ezt a józan olvasó előtt említe­nünk is fölösleges. Ama lopott kacsintgatások, me­lyekkel a „Globe“ és „Observer“ néha néha a lengye­lek felé hunyorít, nem csapongnak egész a Visztuláig, hanem inkább másfelé kancsalítanak. Nem idegenek többé, mint tavai, attól, hogy egy maroknyi lengyel menekültet az idegen légió, vagy az angol-török se­gélytest szolgálatába felvegyenek. A Bomarszundban elfogott 200 lengyelnek besorozását már múltkor em­lítik. Most annak jár híte, hogy minap hasonló számú lengyel önkénytes csapat, fényes készülettel s pom­pás nemzeti lobogóval ellátva, szállitatott egy angol hadi gőzösön keletre. Közöttük volna Czartom­szky lengyel herczeg egy fia is. A csupa tisztekből álló kis csapat hír szerint csak magvát képezi egy alakítandó lengyel légiónak. Francziaországból állítólag szintén egy 800 emberből álló Czartom­szky-csapat megy vagy már el is ment keletre. Adjuk e hírt mint vettük, de valóságáról nem kezeskedünk. — Igen természetes volna, mondják sokan, ha a kormány a Síkimiából vett sürgönyöket stratégiai szem­pontból nem adná át a nyilvánosságnak. Hiszen a hír­lapi levelezőknek már ez előtt szemére hányatott, hogy fecsegésükből az orosz gyorsan értesül. Mily dőreség volna most az alig 24 órás tudósítást kicsa­csogni ! Ugyanaznap Pétervárra jönne az s az angol­­franczia telegráf ingyen és sokkal gyorsabban szolgálna, mint saját futárai. A hivatalos hallgatagságnak ezen el­fogadható oka ellen azonban a „Daily News“ ama ki­fogást teszi, hogy miért nem hozták fel hát ezt védel­mükre az oly gyakran interpellált miniszterek.­­ A „Herald“ párisi levelezője ama m­eseszerű hírt közli, hogy Ausztria pártolná azon orosz ajánlatot, miszerint Oroszország a Portával különszerződésre lépjen az európai hatalmak jótállása alatt, é­s azt ta­nácsolná, hogy Anglia, Francziaország és Ausztria kü­­lön-külön­­ fregátot tartsanak a Feketetengeren. Az ausztriai kormány állítólag egész komolyan ragaszkod­nék e kiegyenlítési­ terv elfogadhatóságához, mert a háborútól minden körülmények közt tartózkodik. El­lenben ugyanazon lap bécsi levelezője szerint az Ausz­tria irányábani bizalmatlanság egészen alaptalan s a tory párthoz legkevésbé illik a hagyományos szövetség­társ ellenében méltatlan és szűkkeblű gyanúsításokra kelni. A kormány rendkívüli irtózkodása Balaklavából a legcsekélyebb dolgot is tudatni, a legmesésebb hírek egyikére szolgáltatott alkalmat. A balaklavai sürgönyök — úgymond a hír — titkos jegyekkel irvák, s a kulcs (mely fölött előbb kellett volna egyetérteni) Raglan lord által futárral után küldetett. Minthogy pedig a gőz a villanyszikrát utól nem érheti, a kormány még e pil­lanatban nem képes sürgönyeit megolvasni!! De talán valószínűbb ama gyanítás, hogy Raglan lordnak bi­zony nem sok örvendetes közleni­valója van. Mr John és Palmerston lordok hallgatagságát illeti a bécsi conferentiák fölött (Clarendon lord alig mer a házban leülni és D­e­r­b­y lorddal bujósdit játszik). Mr Bright tegnapi megjegyzésével nem ügyetlenül moz­gatta a bokrot, midőn az alkudozások újonnani fölvé­telét megemlité. Dánia, Kopenhága, máj. 3 Miután a kormány az öszalkotmány tervét kidolgoztatta, mint bizonyost beszélik, hogy az országgyűlést föloszlatja, sjm­. 15re új választásokat rendel. Törökország: Szambalból távirati utón tudósí­tás érkezett, hogy Resid pasa nagyvezir megbukott, valószínűleg a Mehemed Ali ellen ítélt száműzetés folytán. A jelenleg Bécsben mint meghatalmazott a békeértekezleteknél működő Ali pasa neveztetett ki nagvezirré, Fuad effendi külügyminiszterré; Mehemed Ali visszahivatott. Az angol követ 1. Stratford de Red­­cri­i­ffe e tudósítások folytán Krimiából azonnal ismét Stambulba visszatért. A német hírlapok a stambuli rögtöni minisztervál­tozásban semmiesetre sem látnak jelentős politikai ese­ményt, hanem inkább egy pikant epizódot a keleti ál­laméletben. Azonban úgymond az „O. P.“ Resid pa­sának eltávolíttatása által magas állásáról, melyet el­foglalt, megrázkódtatást szenvedett azon nyomasztó túlsúly, melyet I. Redcliffe személye Stambulban gya­korolt, mert ekként elvétetett kezéből azon eszköz, melylyel majdnem közvetlen befolyást gyakorolt a tö­rök kormányra. Az új nagyvezír Ali pasa franczia mű­veltségű, önálló gondolkozású, élesek­látta férfiú, s rö­vid tartózkodása alatt Bécsben az összes értekeze­ti ta­­gok elismerését ki tudta nyerni. Mintegy 40 éves, kö­zéptermetű, finom arczvonásokkal, melyek különben a mozaita keleti törzsre emlékeztetnek. A „Pr.“-hez érkezett egy szambuli távirati sür­göny szerint az ottani miniszterkrízis még nincs befe­jezve, de főleg azzal indokolja,hogy a Resid pasa által megrendelt száműzetések nagy elkeseredést és elle­neinek összeesküvési terveit idézték elő. Ily körülmé­nyek közt a maszlaki tábor nagyobb fontosságot nyer. Várna, april 26. Az üldöztetés híre, melyet az úgynevezett ótörökök Resid pasától szenvednek, min­den körökben a legnagyobb figyelmet gerjeszti. A kegyvesztés, mely a két volt nagyvezírt, Mehemed Ali és Musztafa pasákat, továbbá a sejk­ ul izlamot, és sok

Next