Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)
1855-05-08 / 1548. szám
•flia-8 (&!)92 hartározhatntTiiíg^esBír’meg, mily fordulatot veend a jelen situatio. H e s z báró tbsznagynak a lembergi főhadiszállásra elutazása tehát ezen uj ^hasissal mindenesetre összefüggésben áll, s ha az állittatik, hogy a harmadik és negyedik hadsereg főparancsnoka már holnap estve Bécsből elutazandik, ez minden tekintetben téves állítás, mivel az elutazás világosan elhalasztottnak tekinthető s csak a körülmények hatalma által mehet teljesedésbe. — Egyszersmind mint bizonyost közölhetem, hogy Ausztria katonai conventiója a nyugati hatalmakkal a jelen óráig még megkötve nincs s a franczia és angol lapok erre vonatkozó távirati jelentései elhamarkodottak. Bécs, máj. 2-káról imezt írják a „Bressi. Ztg“nak : „Ha különben jól vagyunk értesítve, tehát néhány nap óta az Arnim gr. porosz követ s Bun gróf közti közlekedés élénkebbült, s ez utóbbi valószínűleg bizalmas értesítéseket adott azon lépésekről, melyek egyrészről a nyugati hatalmakkal a szövetségnek szilárdabb alapot szolgáltattak, másrészről pedig arra határozvak, hogy Oroszországot kiemeljék ama csalódásból, mintha Ausztria csupán a békét értené komolyan, nem pedig egyszersmind a háborút. Továbbá képesítve vagyunk azon figyelmeztetésre, hogy alkalmasint még ezen héten a bécsi kabinet részéről a német diplomatiai követségekhez egy körsürgöny induland, melyben Németország helyzete újabb és okalapos tekintetbe vételt fog nyerni s azon felhívás kibocsáttatni, miszerint minden, hatalmában álló erőkkel csatlakozzék az ausztriai kabinethez, hogy ekép Németország egy veszélyes elszigeteltségtől megóvassék, s Oroszországtól megnyerethessenek azon biztosítékok, melyek egy tartós európai egyensúly megalapítására szükségesek. Rechberg gróf ausztriai elnökségi követ a frankfurti szövetség gyűlésen már bírja a formulázott javaslatokat a szövetségi hadjutalék mozgóvá tételére s csak a napot várja Bécsből, melyen azok Frankfurtban előterjesztendők. A „Schl. Zig“-nak imezt írják Berlinből május 3-káról : „A bécsi conferentiák ismétt megnyitásánál két közvetítési javaslatot várnak, egyet Ausztriától s a másikat Oroszországtól. Az egyik azt követeli, hogy az orosz flotta ne bírhasson több hadihajóval, mint a török; a másik s minden esetre jelentékenyebb javaslat pedig a harmadik biztosítékpontot az Oroszországgal békeföltétel tárgyává sem akarja tétetni, hanem a szövetségesek közt egy külön szerződvény által megállapítatni, hogy azon esetben, ha Oroszország a hadihajók meghatározott számánál többet építtetne, akkor erre Oroszországnak hadüzenettel készek felelni.“ KÜLFÖLD. Németország- Darmstadt, máj. 2. Az első kamara mai napirendén a hadügyminisztériumnak a hadkészültségre s esetileg mozgósításra vonatkozó követelése állott. A kamara a második kamara minden végzéseit magáéivá tette s 740,000 frtot a hadkészülésre, és 1 milliót a mozgósításra ajánlott Sheg. Francziaország, Páris, máj. 1. Szebasztopol ostromával határozottan fölhagytak. A segélyseregek fogják védni a megerősített hadállásokat, s a szövetségesek a császár régi tervét akarják végrehajtani, s a krímiai hadjárathoz kezdenek. Ausztria még nem nyilatkozott. Az Oroszország elleni háborúról egyelőre mit sem akar tudni, s ez esetre okvetlen 120,000 angol-franczia seregnek a szárazföldre küldetését kívánja.— A munkafölmondások folynak. Rochefortban 2000 munkás szüntete meg munkáját, s más tengeri és iparos városokban hasonló esetek fordultak elő. Rochefortban a hatóság és katonaságnak beavatkozni kellett. Lyonban befogatások történtek. — Billault és Morny meghasonlottak. Ez utóbbi azért ellenségeskedik a belügyminiszterrel, mivel ez és más két társa Jeromos hynek a császár távolléte alatt korlátlan teljhatalmat akart adni.A belügyminiszter jobban ül a nyeregben, mintsem valamitől félhetne. A császár becsüli őt sorrend zajtalan, de nyomatékos tevékenységének. Páris , máj. 2. Pianori, a császár kivonatára a rendes törvényszékhez utasíttatott. Midőn a merénylet napján több senator a Tuileriákban azon kérdést tette , hogy Pianori melyik törvényszék elé állíttassák, a császár azt mondta volna : „Azt akarom, hogy ez az ember úgy ítéltessék el, mintha egy st. denisi gyászöntőre lőtt volna.“ Panori karsérülése teljesen meggyógyult, azonban folytonos idegreszketésben szenved, valószínűleg kedély-izgatottsága következtében, s még mindig a fegyenczi öltönyt hordja. Azt állítja, hogy nős és két gyermeke van, kik apjánál tartózkodnak Olaszországban. Eddigelé nem tett semmi fölfedező vallomást. Első nap — mint mondják — nem felelt semmi kérdésre s csak ezt kiáltotd: „A lövést elhibáztam — tudom, mi vár rám, — mire való hát ez a sok kérdés ?“ Másnap ismét máskép beszélt. Azt mondá, hogy nem volt a tettre elkészülve, s csak a császár megpillantása ingerlő a bűnmerényletre. Ez utóbbi állítás ellen szól azonban a három pisztoly és kétféle öltöny. — Azt állítják, hogy Canrobert tábornok a kegyet csakugyan elvesztette és visszakínált. Ürügyül a tábornok szembetegségét hozzák föl, mi az utóbbi napokban annyira veszélyesült, hogy már épen nem látta. Ma délután 3 órakor a Párisban levő angol társaság választéka, mintegy 300 személy összegyűlt lord Cowley palotájában, hogy a császárnak, szerencsés megmeneküléséért föliratot szavazzon. A gyűlés indítványozá a császárhoz intézendő föliratot, s az Donoughnore gróf, egy gazdag angol pair, által erélyesen pártoltatott. Denbigh gróf beszédében szerencsélteté az angol népet, hogy a császár elleni utálatos merény nem angol földön történt. Ezenkívül megelégedését fejezte ki, miszerint nem angol alattvaló volt a tett elkövetője, s még hozzátéve, mikép a császárnak Angliában utazása alatt folytonosan nyugtalankodott, minthogy az egész angol nemzet nem lett volna képes egy orgyilkos kezét visszatartani. Végül azt mondá lord Denbigh, mikép hálát kell adni az isteni gondviselésnek, hogy ily nagy embert megőrzött, kinek élete oly drága. A gróf beszédét a jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták s a fölirat egyhangúlag megszavaztatván, azt aláírták. Ezután egy küldöttséget neveztek ki Bassano grófhoz, hogy7 órát jelöljön ki, midőn a császár a küldöttséget fogadhatná. A gyűlés 4 óra felé oszlott szét. Még egy közbejött esetet nem hagyhatni említetlenül, mi e gyűlésben történt, s nagy figyelmet gerjesztett. Egy Boulton nevű canadai lakos, biztos az iparműkiállításnál, azon kérdést téve: váljon a föliratot nem-angolok is aláírhatnák-e ? Ez megjegyző, miképp canadai születésű, s ha bár brit alattvaló, de nem angol. A gyűlés természetesen lelkesedéssel engedett Boulton kivonatának. Bemutatta ezután Logan biztos társát, azon kéréssel, hogy neveztetnék ki a császárhoz menő küldöttség tagjának. A gyűlés ebben is megegyezett. Újabb, Párisból jelentik, hogy a délre küldött s keletre szállítandó hadcsapatokon kívül számos hadoszlopok húzódnak Francziaország északi és keleti részébe. A keleti tengerre jelentékeny hadsereg fog szállíttatni. A strassburgi és lyoni helyőrségek nagy erősítményeket kaptak volna. Berlin és Páris közt élénk sürgönyváltás foly. Sehweiz. Tessinnek Giubiasco kerületében kérvényeket írtak alá, a szövetséggyűléshez, a törvényes rend helyreállítása tárgyában. A kormány az aláírások birtokosát azok beadására felszólíta. Ez megtagadta. Ekkor fenyegették, hogy ha nem enged, katonák fogják házát megszállani, míg engedni fog. A fenyegetéssel azonban nem elégedtek meg; 17 vadász ment hozzá azon rendelettel, hogy élelmeztessenek, s naponként 2 olasz lila zsoldot kapjanak, mig a kérvény kézbe nem adatik. A fenyegetett egyén engedett, s a kérvényt kézbesité. Olaszország, Turin, máj. 3. Durando in a jelenté a senatusnak, miszerint a püspökséggel nem egyezhetvén, a kilépett minisztériumot ismét összehívá. A kolostortörvény vitatását szombat este ismét előveszik. Spanyolország, Madrid, ápr. 30. Tegnap még kétkedtek, vájjon a királynő elhatározza-e magát az egyházi javak eladását illető törvény szentesítésére. A pénzügyminiszter ma Aranjuezbe ment, s már most azt erősítik, hogy a királynő ellenállás nélkül fogná a szentesítést megadni. Azt beszélték, hogy a pápai nuncius a törvény kihirdetése ellen tiltakoznék. Nagybritannia, London, május 2. Felsőházi ülés máj. 1. — Lyndhurst lord azon visszás állapotra figyelmezteti a házat, hogy a Chancery-törvényszéknek gyakorló ügyvédek épen ki nem elégítő dijajakra vannak szorítva. Amint a lordkanczellár megjegyzi, e tárgy fölötti vizsgálat már elrendeltetett. — Talbot őrgróf kétségbe vonja, váljon a legközelebb épített úszóütegek czélszerűeknek fognak-e bizonyulni, s közelebbi felvilágosítást óhajt mind a feltalálóról, mind a költségekről, mind pedig az egész találmány tudományos értékéről. P a n m a r e lord a feltalálót nem képes megnevezni. Az egész nem egyéb puszta kísérletnél, mit csak a tengeren lehet megítélni a kosánczok elleni működésekben. Hogy azon vaslemezek, melyekkel az ütegek mintegy fel vannak pánczélozva , golyó mentesek, ezt a legsükerültebb próbák bizonyították. — Hardwicke lord , ki még csak ma szemlélt meg két ily úszó üteget Wollwichban, az ütegágytík építése fölött igen kedvezőtlenül nyilatkozik. Úszó erejük igen csekély, a fedélzet sem a vezénylő tiszteket nem óvja meg kellőleg, sem pedig egy parabolában történt bombalövésnek ellene nem állhat. A pánczéllemezek sem biztosítnak elegendő védelmet. A feltaláló nevének tudása nem mélhatlanul szükséges, de mindenesetre azon bizonyossággal kellene bírnunk, hogy e terv szakismerő férfiak által kellőleg megvizsgáltatott, s ő attól tart, hogy ez nem történt. — Grey lord óvást tesz oly tervek tárgyalása ellen, melyeknek az ellenség előtt titokban kellene maradniok; mi ellen Derby lord azon kifogást teszi, hogy ez argumentum oly rendszabályokra alkalmazható, melyek még most szándékoltatnak munkába vétetni, de kész járművekre nem, melyeket minden ember tetszése szerint megszemlélhet, s melyekről a czár bizonyosan többet tud, mint a mennyit a ház discussiója előtte felfüdözhet. Öt ily úszó ládára mintegy 300,000 font sterling költetett, s igen fontos dolog volna megtudni, vájjon a kormánynak van-e joga magát nyakrafőre még több költségekbe verni, mielőtt az ütegek használhatóságát alaposan megpróbálta. — Yvar lord kimutatást kíván a kiküldött erősítések száma felől, de hivatalos előterjesztések következtében mottóját visszaveszi. Derby és Ellenborough lordok azonban, kritikus megjegyzéseik által a hadügyminisztert azon nyilatkozatra indítják, hogy a brit lovasság Krimiában, a legutóbbi tudósítások szerint 1300 embert számlált, mely szám nemsokára 3000-re fog szaporodni. Ezután Derby lord emlékezetbe hozza Lans dow ne marquisnak tegnapi ígéretét, hogy a külügyi államtitkár vagy ma fogja a bécsi conferentiák eredményét előterjeszteni, vagy pedig erre nézve egy bizonyos napot határozand. Kétszer, háromszor is látta a nsordot s külügyi államtitkárt a házon keresztül suhanni (Nevetés), de sohasem volt alkalma hozzá ezen kérdést intézni. Vájjon nem volna-e kész helyette Lansdowne lord a kívánt felvilágosítást megadni. Lansdowne 1. úgy hiszi, hogy az említett ígéretet nem tette, de nem vonja kétségbe, hogy a külügyi államtitkár nem sokára , azaz mihelyt csak lehetséges leend, nyilatkozatát előterjesztendi. Nemes barátjával épen egy perczcel beszélt ezelőtt, de épen most eltávozott. (Nevetés.) Derby lord: Ha a nemes marquist tegnap jól értettem, a nő gróf ma itt akart lenni, a nyilatkozatra mindenesetre egy bizonyos napot kitűzendő. Lansdowne: Én nem használtam ezen szót: „ma.“ Megengedem, miszerint legnagyobb fontosságú, hogy az előterjesztés minél hamarább megtörténjék. Hol van nemes barátom e pillanatban, nem mondhatom. (Nevetés.) Erre az ülésnek vége van. Alsóházi ülés. Mr. Deasy mint új tag Cork részéről, először foglalja el helyét. — Mr. Warner kérdezi, vajjon magan 1. sürgönye apr. 29-ről, melyben ő a szárd contingens felöl tudakozódott, nem tartalmazott-e semmit magában az ostrom menete felöl ? Sir C. Wood sajnálja, hogy előbbi feleletét értelmetlennek akarják találni, jóllehet az april 19-ki sürgöny tartalmát majdnem szóról szóra közlötte. Ma (máj. 1.) ismét kapott egy sürgönyt, melyben jelentetik, hogy a Belbeck és Mackenzie között álló orosz haderő két divisióval erősíttetett. Ez minden, amit e sürgöny tartalmaz s ő többet nem mondhat, mint a mennyi abban foglaltatik. Mr. Warner kívánja, hogy a kormány Raglan lordot sürgesse körülményesebb tudósítások beküldésére. (Halljuk, halljuk!) Mr. F. Peel, Mr. T. Duncanbe kérdésére kinyilatkoztatja, hogy a franczia katonai kormányrendszer tanulmányozására kiküldött bizottmány beadta hivatalos jelentését, mely legközelebb közzé fog tétetni. — Mr. Fre neh tudni akarja, váljon a Krimiába vezető távirdai vonal fel fog-e tartatni a kormány kizárólagos használatára ? Sir C. Wood feleli, ha ez nem volna is az eset, a távírda mindenesetre a kormány ellenőrködése alatt maradand. — Mr. L a yard indítványára egy igen terjedelmes kimutatás rendeltetik el a háború kezdetétől fogva a hadseregnél történt előléptetésekről. — Miután erre a kölcsönbill 3 dik felolvasáson ment keresztül, Mr Freden kérdi: vájjon alapos-e azon hír, hogy a Cityben új parliamenti választás leend szükséges, mivel London egyik tisztelt képviselője (Rotschild) szerződést kötött a kormánnyal ? Semmi felelet. Mr Bright, ki tegnap este nem volt a házban, s a miniszterelnök nyilatkozatát a bécsi conferentiák fölött csak hírlapokból ismeri, azt épen nem tartja sem világosnak, sem kielégítőnek. — Miért is szabadságot vesz magának, hogy a Mr D israei által tett kérdést ismételhesse. Épen nem szándékom — úgymond — a kormányt valami zavarba hozni; a ni lord jól tudja, hogy én sok hét óta mélyen hallgattam a háborúról, s mind arról, mi azzal összefüggésben áll, mivel azon hitben valók, hogy a nemes lord a békét óhajtja helyreállitni. Azon körülmény, hogy a búza ára 5—7-sel emelkedett, igen ominosus korjelenség, s arra mutat, mily magas fokra hágott már az aggodalom. A mit tudni szeretnék, az : várjon a nemes lord világosan ki fogja-e mondani , miben állnak sajátképen azon föltételek, melyeket mi Francziaországgal egyesülten az orosz kormánynak ajánlottunk? mit volt hajlandó az orosz kormány elfogadni? s a többi kiegyenlítési pontokra nézve mit akart Oroszország felajánlani, vagy mit ajánlott föl ? (Halljuk, halljuk!) Mi tudni akarjuk a sajátképein különbséget a között, mi ajánltatott az egyik részről, és mi a másikról, hogy az ország tudja, miben áll ezen hosszadalmas háború sajátképein czélja ? (Halljuk). Ans lord meg fogja engedni, hogy én joggal várok feleletet mindezen kérdésekre, ha t. i. valamely rendkívüli, az alkudozásoknak netaláni úton felvételéből eredő akadály nem áll útjában. — Palmerston lord: Ha a nj tag tegnap itt lett volna, meghallhatta volna a kielégítő választ mai kérdésére. (Nevetés.) Az összes conferentiai jegyzőkönyvek előterjesztését legközelebbi időre bejelentettem, s azt is hozzá tettem, hogy azok mindent magukban foglalandnak, amit a ház méltán megvárhat. Bright: A nemes lord nem szólott ellenjavaslatokról, sem pedig bizonyos napot nem tűzött ki. Palmerston: A tisztelt tag mindent a papirosokban akar feltalálni, s azt hallom a külügyi államtitkártól, miszerint minden intézkedések megtétettek az okmányoknak rövid napok múlvai előterjesztésére. (Halljuk, halljuk!) — Mr. Spooner felkér, hogy már rég bejelentett Maynooth elleni mottóját megtegye, s ezt a tárgy fölötti több petitió benyújtásával kezdi meg. Erre egypár tuczet képviselő utána rohan egy rakás petitióval, hogy azokat a ház asztalára vessék. A speaker rendre inti őket s megparancsolja, hogy sorban lépjenek elő kérvényeikkel; végre Mr. Spooner szóhoz jut, s egy resolutiót indítványoz, mely által a ház elhatározná, hogy az 1845-diki Maynooth-apta mindenesetre a megvizsgálására bizottmánynyá alakuland. Indítványa általában ismert s egész az undorodásig kicsépelt denunciatiókból áll nem veszélyes tanokról, melyek az ir seminariumban taníttatnak. Indítványát Mr. Dunop támogatja. Mr. Pollard- Urquhart sajátképein módosítványt akart indítványozni, de megelégszik azon megjegyzéssel, hogy egy anglikán államegyház existentiája Izlandban, melynek lakossága 5/6 részben katholikusokból áll, sokkal nagyobb anomália, a Maynooth-subsidiumnál. Ez ellen Mr. Scholefield indítványozza, hogy a bizottmány tanácskozásai minden egyházi subsidiumokra terjesztessenek ki Izlandban. Mr. Murrough megtámadja, Mr. Horsmann, Mr. Horsfall és Mr. Napier védelmezik Spooner indítványát. De Mr. O’Brien sürgetésére a vitatkozás elhalasztatik. Libthorp ezredes hivatalos kimutatást kíván afelől, mennyibe került lord John Russell Bécsbei küldetése, specificált szállodai számadásokat , pontosan kijelölve mindazt, mit költött a nemes lord 32 személyből álló férfi és nő kíséretére s mit fizetett saját s mit a nép zsebéből? (Hangos kaczaj.) Nem veszi rész néven a nő lordnak, ha semmiben sem szenvedett hiányt s neki minden méltányos comfortot szívesen megenged, de soha sem hallotta, hogy delnőket is küldtek volna diplomatiai megbízással külföldre. (Iszonyatos kaczaj.) Palmerston lord komoly boszankodással visszautasítja a kívánságot, mint rászalási szavazatot lord John Russel ellen. (Halljuk! halljuk !). Sibthorp ezredes meggyőzödöttnek mondja magát, hogy a kormánynak nincs bátorsága a számadásokat előterjeszteni. A közönség pedig gondolni fogja a maga részét. (Nevetés). Az indítványt egyébiránt elejti. London, május 3. Az alsóház tegnapi ülésében a leköszönt Mure helyébe új követnek választása rendeltetett el. Sir J. Packington erre népnevelési bilijének másodszori felolvasását sürgette ; mr Hen- 1 ey pedig ennek elvettetését indítványozta azon okoknál fogva , mert a jelen iskolai rendszer, úgymond, czélszerűbb, mint a Pakington által tervezett, mely ezenkívül még bizonyos kényszer-adózást is foglal magában; továbbá mert ez utóbbi a vallásbani oktatást , ha nem is névleg, de tettleg a gyakorlatból kizárja.— Mr. Phillimore pártolja ezen indítványt és sajnálja , hogy a conservativ baronet oly rendszert pártol, mely az államegyházat a vallásoktatástól megfosztani akarja, a népnek pedig nem nyújt kiválólag vallásos alapelveket, hanem csak scepticismusra vezető handabandát. — Többen mellette és ellene szólván , a vitály mr. Al de rey indítványára elnapoltatik. Az izlandi szeszes—ital-bili vitály nélkül 2-ik felolvasásra kerül. Az utóbbi napokban annyi mindenféle aggasztó hír volt forgalomban, hogy a „Post“ jónak látta egy pánczélos vezérczikkben óvást tenni az ellen, mintha a szövetségesek képesek lennének a békét további engedmények árán is megvásárolni. Oroszország makacssága a békére általában semmi kilátást sem nyújt. Minden a háborúra költött aranypénz kidobott volna, ha a fegyver letétetnék, mielőtt Szebasztopol leromboltatik, a törököktől az utóbbi időkben elfoglalt terület nekik visszaadatik, s mielőtt Oroszország tökéletesen fel nem gyógyul hódítási ábrándjaiból. E nyilatkozatról a „Post“ egyszerre azon épen nem várt biztosításra szökik át, hogy a szövetségesek távolról sem gondolnak Törökország területének megcsonkítására. Mintha a közvélemény erre nézve már vádolta volna őket! Konstantinápoly Anglia, Ausztria vagy Francziaország kizárólagos birtokában csak a világ versenyalmája lenne s az eszme „szabad várossá“ alakítani azt, szintén kivihetlen. Törökország, melynek hadereje a védelemre épen elegendő, legjobb őre a Bosporusnak és a Dardanelláknak. Gyöngítés helyett erősíteni kell a Portát s az utolsó 70 év orosz hódításaira most a visszaadás korszakának kell bekövetkezni. Mily emeltyűk hozandók e czélra mozgásba, erről a „Post“ mélyen hallgat. E nyilatkozatoknál azonban, melyek a szövetségesek ismert lemondó fogadását megcáfolják, minden angol olvasó önkénytelenül Lengyelországra gondol. Lord Clarendon még nem rég ünnepélyesen vitatta, hogy sem Anglia sem Francziaország nem akarja megalázni Oroszországot; talán nem bánnák a szövetségesek, ha e szerepet Németország vállalná el. Ez esetre alkalmasint kedvök és bátorságuk kerekednek a fogadást revideálni. Erre mutatnak lord Palmerston és közlönyeinek ismételt eélrásai is, és sejtetik, hogy Lengyelország helyreállítása tulajdonkép Németország érdeke és dolga. Mielőtt azonban Ausztria és Poroszország e tétel valóságát elismeri s érvényesítéséért kardot ránt — pedig addig még sok viz lefoly a Dunán — mit várhat a lengyelügy Angliától egyebet , mint szabadelmü poháráldomásokat és kérvényeket? Feltéve, természetesen, hogy Európa nemzetközi viszonyaiban semmi rendváltozás nem jő közbe. Mennyire távol áll a láthatáron az ilyszerű csoda, ezt a józan olvasó előtt említenünk is fölösleges. Ama lopott kacsintgatások, melyekkel a „Globe“ és „Observer“ néha néha a lengyelek felé hunyorít, nem csapongnak egész a Visztuláig, hanem inkább másfelé kancsalítanak. Nem idegenek többé, mint tavai, attól, hogy egy maroknyi lengyel menekültet az idegen légió, vagy az angol-török segélytest szolgálatába felvegyenek. A Bomarszundban elfogott 200 lengyelnek besorozását már múltkor említik. Most annak jár híte, hogy minap hasonló számú lengyel önkénytes csapat, fényes készülettel s pompás nemzeti lobogóval ellátva, szállitatott egy angol hadi gőzösön keletre. Közöttük volna Czartomszky lengyel herczeg egy fia is. A csupa tisztekből álló kis csapat hír szerint csak magvát képezi egy alakítandó lengyel légiónak. Francziaországból állítólag szintén egy 800 emberből álló Czartomszky-csapat megy vagy már el is ment keletre. Adjuk e hírt mint vettük, de valóságáról nem kezeskedünk. — Igen természetes volna, mondják sokan, ha a kormány a Síkimiából vett sürgönyöket stratégiai szempontból nem adná át a nyilvánosságnak. Hiszen a hírlapi levelezőknek már ez előtt szemére hányatott, hogy fecsegésükből az orosz gyorsan értesül. Mily dőreség volna most az alig 24 órás tudósítást kicsacsogni ! Ugyanaznap Pétervárra jönne az s az angolfranczia telegráf ingyen és sokkal gyorsabban szolgálna, mint saját futárai. A hivatalos hallgatagságnak ezen elfogadható oka ellen azonban a „Daily News“ ama kifogást teszi, hogy miért nem hozták fel hát ezt védelmükre az oly gyakran interpellált miniszterek. A „Herald“ párisi levelezője ama meseszerű hírt közli, hogy Ausztria pártolná azon orosz ajánlatot, miszerint Oroszország a Portával különszerződésre lépjen az európai hatalmak jótállása alatt, és azt tanácsolná, hogy Anglia, Francziaország és Ausztria külön-külön fregátot tartsanak a Feketetengeren. Az ausztriai kormány állítólag egész komolyan ragaszkodnék e kiegyenlítési terv elfogadhatóságához, mert a háborútól minden körülmények közt tartózkodik. Ellenben ugyanazon lap bécsi levelezője szerint az Ausztria irányábani bizalmatlanság egészen alaptalan s a tory párthoz legkevésbé illik a hagyományos szövetségtárs ellenében méltatlan és szűkkeblű gyanúsításokra kelni. A kormány rendkívüli irtózkodása Balaklavából a legcsekélyebb dolgot is tudatni, a legmesésebb hírek egyikére szolgáltatott alkalmat. A balaklavai sürgönyök — úgymond a hír — titkos jegyekkel irvák, s a kulcs (mely fölött előbb kellett volna egyetérteni) Raglan lord által futárral után küldetett. Minthogy pedig a gőz a villanyszikrát utól nem érheti, a kormány még e pillanatban nem képes sürgönyeit megolvasni!! De talán valószínűbb ama gyanítás, hogy Raglan lordnak bizony nem sok örvendetes közlenivalója van. Mr John és Palmerston lordok hallgatagságát illeti a bécsi conferentiák fölött (Clarendon lord alig mer a házban leülni és Derby lorddal bujósdit játszik). Mr Bright tegnapi megjegyzésével nem ügyetlenül mozgatta a bokrot, midőn az alkudozások újonnani fölvételét megemlité. Dánia, Kopenhága, máj. 3 Miután a kormány az öszalkotmány tervét kidolgoztatta, mint bizonyost beszélik, hogy az országgyűlést föloszlatja, sjm. 15re új választásokat rendel. Törökország: Szambalból távirati utón tudósítás érkezett, hogy Resid pasa nagyvezir megbukott, valószínűleg a Mehemed Ali ellen ítélt száműzetés folytán. A jelenleg Bécsben mint meghatalmazott a békeértekezleteknél működő Ali pasa neveztetett ki nagvezirré, Fuad effendi külügyminiszterré; Mehemed Ali visszahivatott. Az angol követ 1. Stratford de Redcriiffe e tudósítások folytán Krimiából azonnal ismét Stambulba visszatért. A német hírlapok a stambuli rögtöni miniszterváltozásban semmiesetre sem látnak jelentős politikai eseményt, hanem inkább egy pikant epizódot a keleti államéletben. Azonban úgymond az „O. P.“ Resid pasának eltávolíttatása által magas állásáról, melyet elfoglalt, megrázkódtatást szenvedett azon nyomasztó túlsúly, melyet I. Redcliffe személye Stambulban gyakorolt, mert ekként elvétetett kezéből azon eszköz, melylyel majdnem közvetlen befolyást gyakorolt a török kormányra. Az új nagyvezír Ali pasa franczia műveltségű, önálló gondolkozású, éleseklátta férfiú, s rövid tartózkodása alatt Bécsben az összes értekezeti tagok elismerését ki tudta nyerni. Mintegy 40 éves, középtermetű, finom arczvonásokkal, melyek különben a mozaita keleti törzsre emlékeztetnek. A „Pr.“-hez érkezett egy szambuli távirati sürgöny szerint az ottani miniszterkrízis még nincs befejezve, de főleg azzal indokolja,hogy a Resid pasa által megrendelt száműzetések nagy elkeseredést és elleneinek összeesküvési terveit idézték elő. Ily körülmények közt a maszlaki tábor nagyobb fontosságot nyer. Várna, april 26. Az üldöztetés híre, melyet az úgynevezett ótörökök Resid pasától szenvednek, minden körökben a legnagyobb figyelmet gerjeszti. A kegyvesztés, mely a két volt nagyvezírt, Mehemed Ali és Musztafa pasákat, továbbá a sejk ul izlamot, és sok