Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-15 / 1654. szám

tolák meg a tűz elharapózását. A tiz ház közöl hány biz­tosíttatott, nem tudjuk. A Gräfenbergből nyomtatott körirat utján érte­­sittetünk a vizgyógymódnak hatása felöl epemirigy-ese­­tekben. A körirat egy nevezetes eset felöl értesít bennün­ket. A zeptani vasgyár munkásai között a járvány kiüt­vén, a gyár tulajdonosa Schindler fürdő orvoshoz folya­modott, ki a járvány színhelyén megjelenvén a vízgyógy­­mód (vizesruha-burogatás és dörzsölés) segélyével mind a 62 beteg munkást kigyógyitá. E tény jegyzőkönyvileg igazoltatott. Mondjuk, mi nyomtatott körirat által értesít­­tétünk a felöl. — A pestbudai hangász­ egyre t­i zenede részér­öl ezennel közhírré tétetik, miszerint a zenedei növendékek feljegyzése f. évi sept. 17-dikétől bezárólag sept. 27-dikéig naponkint délutáni 3 órától fogva 5 óráig, a zenede termében (városi Redoute-épület 1-ső emeleté­ben) megtörténendik. Ritter Sándor, egyleti titkár. — Wurzbach úr könyvészeti-statistikai áttekintő művéből, meynek a magyar nyomtatványokat illető részé­ről tegnap szóltunk, kiemeljük a következő adatokat. 1853. febr. hótól 1854 év végéig a birodalom összes nyomdái­ban német nyelven 2787, olasz nyelven 2723, sláv nyel­­ven 659, latin nyelven 173, franczia nyelven 24, zsidóny. 14, görög nyelven 7, angol nyelven 4, örmény nyelven 4, és svéd nyelven 1 nyomtatvány jelent meg. — E nyom­tatványokból Alsó - Ausztriára 1666, Felső-Ausztriára 49, Salzburgra 52, Sziriára 146, Krainra 44, Karin­­thiára 9, a tengermellékre 148. Tirol és Vorarlberg­­re 189, Csehországra 723, Morva és Sziléziára 209. Krakó és Bukovinára 200. Dalmatiára 11. Lombardiára 1444. Ve­­lenczei tartományokra 1194. Magyarországra és a hozzá­tartozó részekre 790 jut.­­ A „Moniteur“ i. h. 8-kán megjelent száma igen hosszas és részletes leírását adja Napóleon herczeg látogatásának az iparműsárlat XI-ik osztályában, mely az élelmi­szereknek jelöltetett ki. Ez osztály, majd­nem be­­láthatlan gazdagságával különös figyelmét nyeré meg a herczegnek és kíséretének. Azonban legtöbb érdekkel az Ausztriából és Magyarországból küldött borok iránt visel­­tetett.Ezek között kitűnő figyelemben és tetszésben része­sültek tokaji, ménesi (1134 évi) s neszmélyi boraink. — A neszmélyit „nessmeleyer“-nek nevezi a Moniteur. E je­lentés az ausztriai és magyarországi bortermelésről követ­kező statistikai adatokat is közöl. Ausztriában évenkint 22 és fél millió hed­olitre terem , ebből Magyarországra 15 millió, 1,273,500 h. a velenczei tartományokra, 1,132,000 h. Lombardiára, s ugyan annyi alsó-Ausztriára, 799,500 h. Erdélyre, 754,000 Styriára s 566,000 Dalmatiára esik. Emellett különösen felemlítetnek a magyarországi szárított és télre eltett gyümölcsök, s az erdélyországi édes sze­szek (liqueurs.) — A hires franczia vegyész Dumas azon töri a fejét, hogy vörös répából jó és olcsó vörös bort készítsen. Du­mas úr kísérletétől jó eredményt remélt. „Ez már aztán valami!“ — A „Gyulai árvízkönyv“ tárgyában hozzám in­tézett tudakozódásokra, van szerencsém a következő érte­sítést közzé tenni. Az előfizetések bérmentve, nevem alatt, jelenlegi lak­helyemre Békésre küldendők. Elháríthatlan akadályok miatt, későn bocsáthatván ki az aláírási íveket, azok beküldésének határidejét October végéig meghosszabbítom. Örömmel tapasztalom, hogy akadnak lelkes emberbará­tok, kik nem várva különös felhívást, maguk bocsátnak ki aláírási íveket, és gyűjtik az előfizetést. Helyzetem nem engedte, hogy az ország minden részében keressek egyé­neket, kiket közreműködésre levelekkel kérjek föl. Hanem ezennel nyilvánítom, hogy az előfizetést gyűjtők sorában szívesen látok minden hazafit, kit az ügy, a gyulai károsultak sorsa érdekel. ” A könyv megjelenése idejét csak akkor fogom meghatározhatni, ha az aláírások kezeim közt lesznek. A vállalat czélja nem enged fölösleges példányokat nyomat­nom. És így a nyomás iránt csak akkor szerződhetem, ha az előfizetések begyülnek. Mihelyt ez megtörténik, azon­nal értesítem a közönséget a könyv megjelenése idejéről is. Kik a 2 frt előfizetési díjhoz 30 pkrt csatolnak, azok bérmentve kapják példányaikat. Békés, sept. 2. 1855. Szathm­ári Károly, a gy. árvizkönyv szerkesztője.­­ Nemzeti színház. Sept. 13. Benza Károly ja­vára bérletszünettel „F r a­­ D i a v o 1 o.“ Nagyszámú kö­zönség, mely kedvelt buffónkat megjelenésekor szives él­jenzéssel s hosszas tapssal üdvözlé. Az előadás nem elé­­gíté ki ez­úttal a közönséget. Első énekesnőnk hangján kevés fátylozottság volt észrevehető, azonban valamint az első felvonás románczását, úgy a második felvonás szép magány dalát szokott bájjal és hatással éneklé. Jekel­­falusy úr nem elégített ki. Szerepének legnehezebb­­ része a harmadik felvonás hoeszu magándala. Itt kikép­zett falsett s nagy játék szükséges. E két előny tévé­s szerepel Farkas Károly legjobb szerepévé. Ezért ma Fra­ Diavolo nem elégített ki. Benza­ur a komikumnak sok oldalát fejte ki, mint mindig ma is jól énekelt; a kö­zönséget igen mulattató az egész nagyságban kiterjesztett „Times,“ melyből lord Rockburn egész hidegvérrel ol­vas, míg lady Pamel 10,000 frankot ajándékoz el. Hu­­benainé és Bratka úr igyekezetét méltányolnunk kell. A karok jók voltak, a gyönyörű nyitányt valóban művészi praecisióval játszó el derék zenekarunk. — Sept. 14. Farkas Josefa b. a. fölléptéül „Fa­­lura kell mennie.“ Vígjáték 3 felv. Irta Bayard és Bailly. A vendégszinésznő játéka inkább kielégitheté a kö­zönséget, mint szavalata. A modorosság, az egyhangúság, a kimértség e szerep természetéből foly, de az ünnepélyes hangnem a szaggatottságban keresendő; e mellett a kiejtés idegen accentusú volt. A 1. vendég azonban tehetséget tanúsított ily szerepre s játékában lehetlen volt a tanul­mányt fel nem ismerni. Hogy felőle az ítészet megállapí­tott ítéletet mondhasson, szükséges, hogy őt többször lát­tuk legyen. A második felvonás hiányai, kevésbé egybe­vágó jelenetei kivételével az előadás elég kerekdednek mondható. Latkócziné, Jókainé, Bulyovszkyné, Egressy, Feleki és Tóth jelesen és kedvvel játszottak. — Ma adatik először Latkócziné javára: „Lys Diana“. Dráma 5 felvonásban. Irta ifjú Dumas. Francziá­­ból fordította Feleki Miklós. Hivatalos. A magas cs. k. pénzügyminisztériuma budapesti adóbizottmánynál megürült két titkári állomásra Rossi Ede pénzügyi titkárt a nagyváradi országos pénz­ügyigazgatósági osztálynál saját kérelmére áttérel útján, és La­er János véglegesen kinevezett adófelügyelőt mint a riedi kerületi kincstárigazgatósághoz utasított ideig­lenes kincstárkerületi biztost, — továbbá az ide­iglenes számvizsgálói állomásra Beck József számvivő tisztet az ausztriai országos pénzügyigazgatóságnál ki­nevezte. Az igazságügyminiszteriumnak f. hó 5-én 18,341. sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a debreczeni országos főtörvényszéki kerületben, hiva­­talhelylyel Kis-Várdán, Sánta Istvánnak megengedtetett. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály a félegyházi cs. k. adóhivatalhoz III. osztályú beszedővé Gruber Lipót miskolczi ideigl. adóhivatali ellenőrt, a bicskei és csongrádi cs. k. adóhivatalokhoz II. osztályu ellenőrökké : Grössinger Ferencz téb­i III. oszt. ideigl. adóhivatali ellenőrt, és H­a­h­n János pesti ideigl. adóhi­vatali tisztet; I. osztályú adóhivatali tisztté Pau­l Fülöp félegyházi II. oszt. ideigl. adóhivatali tisztet; II. osztályú adóhivatali tisztekké: Kolarics József felsőradkers­­burgi, Fabr­o József karczagi, Goldscheider Ágo­ston gödöllői, K­u­n­z József postelbergi cs. k. adóhivatali segédeket, Sittig Erdmann uj-sandeczi cs. k. pénztári segédet, weldeni Weiss Ede capo d’istriai cs. k. iroda­segédet, N­a­­­e­f­k­a János pesti cs k. XIV. osztályú pénz­­ügyőrségi utánnézőt, és Semletner Adalbert pesti cs. k. XIV. osztályú pénzügyőrségi főfelvigyázót; —II. osz­tályú adóhivatali segéddé Belohlavek Károly vodnáni cs. k. adóhivatali segéddolgozót; és — a cs. k. megye­hatóságoknál levő egyenes adózásügyi számviteli segéddé Webersdorfer Robert steyri cs. k. adóhivatali gya­kornokot, mindnyáját ideiglenesen kinevezte. Börzetudósitások: Bécs, sept. 14. Lanyha üzlet: 5% met. 76%—%. Nemzeti kölcsön 80%—%. 1834-i sorsjegy 229—%. 1839 diki 122. Bankrészvény 1065. Urbérkárp. kötv. 77% és 69%—73. Éjszaki vasút 206. Augsburg usa 113%. London 10­59. Páris 130%. Arany 21%. Ezüst 14%—15. Táviratilag. Sept. 13. 5% ausztr. met. 62%. 2% % 32%g. Nemz. kölcsön 68%. Bécs 31. — Páris 3% rente 67. 85. 4% % 91.25. Ausztr. kölcsön 80%. Ál­­lamvasut 786.25. Credit mobil. 1580. London, 3 °/° Consolok 90%. Gabonaár. Pest, sept. 14. A gabnaüzlet ma egészen nyugszik. Piaczi ár : Búza bánsági: 5 frt 20 kr. — 6 frt 40 kr. tiszai: 6—6 frt 30 kr. bácskai uj: 5 frt 20 kr. — 5 frt 40 kr. fehérvári uj: 6—6 frt 40 kr. oláh : 4 frt 30 kr —5 f. 30 kr. Kétszeres 3 f. 44 kr—3 f. 52 kr. Rozs: 3 f. 56 kr. 4 frt 18 kr. Árpa 2 frt 24 kr. — 2 frt 46 kr. Zab­ó és uj: 1 frt 12 kr — 1 frt 20 kr. Kukoricza oláh­ó: 3 frt LEVELEZÉSEK. Kolozsvár, sept. 8. (Ered. 1 ev.) Megijesztenek önök­­. szerkesztő urak első közleményem pogány módra megcsonkításával. Ha jól emlékszem, avval kezdettem volt levelemet, hogy mióta Erdélynek nincs magyar lapja, úgy tetszik, mintha a magyarság elnémult volna. Aztán szégyennek, érdekeinkre nézve károsnak s fejlődésünket tetemesen hátráltatónak mondom, oda kívánván hatni, hogy valamely franczia bankár — ha már közöttünk senki vállalkozni nem akar — érezze magát ösztönözve számunkra és erszényünkre egy magyar politikai lapot alapitni. — Azután a szín­házhoz vivő s rég tervben levő uj utcza megnyitása, valamint egy indítványozott leánynövelde és vasárnapi iskola kérdésének miben állását penditem meg, a nyil­vánosság nem kerülésére s tevékenységre buzditólag. — Végre a kövezetről, nagypiacz-búzautczai új siká­torról, Kis Mór cséplőgépéről stb. szólottam — mind oly dolgokról, miknek elintézésénél a „több szem töb­bet lát“ — elv alkalmazandó, s mibenállásuk iránt a közönség valóban felvilágosítást igényelhet. A formá­ért e — min a ténta és toll könnyen segít, a­minthogy segített is, vagy a dologért a­mit nem jó véka alá rej­teni, mind szekrényben maradtak. Ha önök szerkesz­tési politikája hozta ezt magával, ám legyen. E kis ár­tatlan békétlenkedésemet remélem közzé teszik önök. És e föltéttel legyen meg közöttünk a régi szívélyes egyetértés. De elég a tréfa. A cholera nálunk is megtevő aratását. S ha más vá­rosok levelezői nevezetes­ halottjaikat, úgy én is méltán följegyezhetem e lapokba homoród-szentmártoni Gedő József nevét, ki a múlt hó 30-án 77 éves korában itt Kolozsvárt elhunyt. E férfi a tisztes középosztályból származván, szellemi tehetségei, szorgalma és tevékeny­sége, tudományossága s tiszta politikai jelleme, szóval: feddhetlen, munkás és hasznos élete által Erdély tekin­télyesebb birtokosai s ez által ez ország törvényhozói díszes sorába küzdötte föl magát; ez alkotványnak vé­gig híve, a magyar irodalomnak, nemzeti színháznak, minden hazai közügynek meleg és áldozatra kész pár­tolója, két virágzó magyar családnak alapítója, közösen tisztelt, számtalanoktól megsiratott, sokak által megem­legetendő derék ember és hazafi vala. Tudományos képzettségét, hű magyar érzelmét s hasznos életét ta­núsítja az,hogy férfi korától halála órájáig minden vala­mire való magyar s a legjobb német és franczia köny­veket megszerezte, legfőbb gyönyörét olvasásban ta­lálta s ezelőtt pár évvel több ezerekre menő összes könyvgyűjteményét unitárius hitsorsosinak, Cserei Mi­hály eredeti történetiratát pedig a magyar akadé­miának ajándékozta. Ily férfiak megérdemlik , hogy haláluk híre a hazai író és olvasóközönségnek tu­domásul adassák. Ám az ő erszénye és irodalom­­pártoló nemes szenvedélye egy kiapadhatlan kincs­forrás volt a magyar írókra nézve; az ő személyiségé­ben a magyar olvasó­közönség egy tekintélyes tagot bírt és vesztett. Ki tudja, élni fog-e az új nemzedék fi­ainak lelkében az ő honszerelme ? Ki tudja nem maradt-e általa is a nemzeti irodalom kitartó pártolói sorában egy betölthetlen hézag? Hajh nekem mindig úgy fáj, mikor egy tősgyökeres , magyarán gondolkozó tisztes főt kö­rünkből végkép eltűnni látok ! Én az ilyeknek mindig könyekkel adózom, s hogy megüresült helyeket egykor ismét betöltve láthassam, istenünkhöz szívem szerint imádkozom! A pompa nélküli egyszerű temetést Kolozs­vár színe java s kivált a tudomány emberei diszitették. Az elhunyt derék férfi lakában hagyott ugyan fen ma­gának szellemi emléket, de kegyeletes utódai kétségkí­vül láthatóval is örökítendik őt. Mint hallom, nemzeti színházunk alaptőkéje nevelé­sére műkedvelők szini-előadást fognak nemsokára ren­dezni ; darab és játszandó egyének ki volnának immár je­lölve, mit azonban én nyilvánosság elé hozni még most helytelennek látok. Hadd érjék a nemes szándék s jőjön kissé közelebb a valósulás pillanatja, akkor majd el­mondani és a méltánylandókat méltánylani el nem mu­­lasztandom, ezúttal elégnek híven az üdvös eszme te­remtőit és ápolóit őszinte szívvel üdvözleni s annak men­tül előbb, még a téli szinszak beállta előtt megtestesíté­sére fölkérni! Gazdas­­egyletünk választmányának a Hetilap meg­szűnése után már néhány ülése volt. A titkár folytonos betegségének tulajdonítandó, hogy a közönségnek sem­mi sem jó tárgyalásaiból, bár rövid kivonatilag is tudo­mására. Ez oka, hogy a Naptár szerkesztését is másnak kell­ végrehajtani, mi a sajtót pár nap alatt csakugyan elhagyja. A színház körül folynak a javítások, az új építések is teljes bevégződéshez közelitnek. Az erdélyi jég- és tűzkármentő egylet ez évben nagy tevékenységet fejtett ki, mind feles jégkárokkal láto­­gattatván meg országunk, mind pedig a közbizalom iránta naponta szilárdulván s munkássága nagyobb és nagyobb körre kiterjedvén. Egy Kolozsvárra és környékére nézve felállítandó ta­karékpénztár iránti tanácskozások a végmegállapodás felé járnak, annak idejében értesítendem felőle e lap olvasóit. Múlt hetekben megfordult nálunk Szilágyi Virgil pesti író hazánkfia. Egyebek közt egy politikai hírlap alapí­tása körül is értekezletek folytak közte és tekintélyes­ hazánkfiai között. A kérdés még­sem érett annyira, hogy valami bizonyost felőle írnom lehessen. Mozog­nak, mozognak benne itt is ott is, tán lesz is belőle va­lami új évre, de hogyan és mi, bizony én azzal még most nem szolgálhatok. Szabadka, sept. 9. (Ered. 1 ev.) A cholera több mint 10 heti dühöngés után, véres nyomokat hagyván hátra, végre körünkből távozni, s mindinkább szene­­dezni kezd, még csak egyes esetek által tüntetvén fel borzadályos képét. Annyi szomorú kebelrázó hírek után, melyek e részben a sajtó utján köztudomásra kerültek, valódi könnyebbü­lésünkre szolgál, hogy ezen közös calamitás alóli felsza­badulásunkat hirdethetjük. Adja az ég, hogy többé e tárgyra visszatérni ne kénytelenítessünk és nyomasztó helyzetünkből kivergődve jövőre kedvesebb dolgokkal foglalkozhassunk Egyedül statistikus szempontból legyen ezúttal még szabad fölemlíteni, hogy i. e. jun. 17- től mint a cholera kezdetétől egész sept. 1-ig összesen 1514 egyén betegedett meg, 663 férfi és 851 nő — ezekből fölgyógyultak 560 — férfi 271, nő 289­ — elhaltak 939 férfi 386, nő 553. Ezzel az élethez és ezt jellemző tényekhez áttérve , különös figyelmet érdemel a Horgos- Szabadka-bajai vas­útvonal tárgyában, a városi tanács és képviselő testület­hez benyújtott választmányi jelentés. Ezen alaposan ki­dolgozott és általános részvéttel fogadott munkálatban okadatolva ki van mutatva : a) azon tetemes haszon, melyet a nevezett helyeknek vasultak­ összeköttetése, mind a vidékre, mind a vállal­kozókra, kimaradhatlanul előidézendő b) a jelen körülmények alapján elő van tüntetve, hogy községünk mily áldozatokkal járulhat, ezen jövője érdekében felette fontok czél létesítésére. Az első pontra nézve, különös figyelembe vették a város s az azt környező községek népségét, a fransen­­nát a gabona és egyéb nyers­anyagok termelését.­­ Többnyire hivatalos adatokra fektetett számítás alapján, a személyszállítás közelítőleg 68 ezer lélekre, a gabona és egyéb nyers termékek szállítása 1,229,878 mázsára fogna rúgni, még akkor is, ha a forgalmat csak a mos­tani, és nem a vasút létrejötte által még kedvezőbbé alakulandó körülmények szerint vesszük fel. Továbbá egy személytől egy mérföldre csak 1 %% kr és egy mázsa tehertől csak 1% ki számítva, kizárólag a Horgos­sza­­badka közti 3 mtföldnyi területen, a vaspálya évi jöve­delme 120­00­0 forintot túlhaladnak. A második pontra vonatkozólag, a választmány javas­latba hozta, hogy a föld — mely a kérdésben levő s leg­nagyobb részben a városi közbirtokon keresztül veze­tendő vasútvonal alá megkivántatik — a község földbir­tok­ból, — és azon kézi munkák fele, mely ezen mint­egy 6000 ölnyi területen, a szorosan vett vasúti mun­kálatokra szükséges leendne, ingyen ajánltassék meg, ha a vasút 3 év alatt a forgalomnak meg fogna nyit­tatni. A tanács és képviselő testület ezen munkálatot, a ki­tűzött czél korszerűségétől áthatva, mint tudjuk, egész terjedelmében elfogadta, és illető helyre azt kitelhetőleg gyámolítva föl is terjesztette. De a vállalat a magas kormánynak azon rendelete ál­tal, „hogy a Szeged-temesvári vonal, nem a hozzánk csak 3 mértföldre eső Horgost érintve, Kanizsánál,­­ hanem stratégiai tekintetekből közvetlen Szeged alatt gott és uralg ma is nagy részben. A viszonyok ily fej­lődésénél és alakulásánál nagyon természetes volt, hogy az egyházzal együtt az iskola is beolvadt az állam ke­belébe. És ott, hol a történeti viszonyok alakulása ilyen vala, s hol a mellett az állam csaknem minden tagjai egy és ugyanazon vallásfelekezethez tartoznak, mint Svejz legtöbb kantonaiban, nem lehet e helyzet ellen semmi nyomatékos kifogás vagy aggodalom, sem az élet, sem a szoros tudomány szempontjából. Másként áll a dolog oly országokban, hol, mint pl. nálunk is, a státus hataloai alatt, több különböző feleke­zetek egyesültéit. Ezek közöl mindenik, a szerint a mint kisebb vagy nagyobb öntudattal bir, s a mint az iskolai tanítást és nevelést, saját mivoltánál s életelveinél fogva magára nézve kisebb vagy nagyobb fontosságúnak tartja, az önfentartás és saját fejlődhetés ösztönénél fogva , most gyengébb , majd erősebb hévvel ra­gaszkodik az iskolák feletti hatalomhoz, s féltéke­nyen őrzi e részbeni jogait a státushatalom elle­nében, annyival is inkább, mert az újabb idők ta­pasztalása oly fluctuation mutatja a statushatalom és kormányzás elveinek, melyek az egyház saját követ­kezetes és kitűzött irányú fejlődésének, vagy illetőleg stabilizmusának, nem mindenkor kedvezőkül tűnnek fel. Hazánkban, a protestáns felekezetek például, alsóbb és felsőbb iskoláikat, mindjárt a reformatio kezdetén és azóta, a különböző felekezetek jogainak csonkítása, s a státushatalom minden legkisebb segítsége nélkül önma­guk alapították, ápolták és tartották fen mind e mai napig. Az iskolák tulajdonjoga tehát kétségtelenül őket illeti. Biztosítja e jogokat, a rendezés és önkormányzás jogaival együtt az 1791. 26. tcz. 5 pontja, továbbá az 1851. dec. 31—diki legfelsőbb pátens e tárgyra vonat­kozó pontja is, fenmaradván természetesen a státusha­talom legfelsőbb felügyelési joga. És ha van társulat vagy egyház, melynek szüksége van és pedig elmulhat­­lanul, a maga saját elvei szerint rendezett és működő iskolákra , az minden bizonynyal a protestáns egyház, a melynek egyedüli szegletköve, s még az isteni tiszte­letben is legfőbb sarkpontja az ige és annak tanítása lévén : tagjaitól már a belépéskor, az értelmi művelt­ségnek egy bizonyos fokát kívánja meg, s őket ezen­túl is soha meg nem szakadó erkölcsi és értelmi tö­­kélyesbülésre buzdítja és kényszeríti. Ezen létalapja és életelvre pedig a protestáns egyháznak saját is­­ kolák nélkül, legtöbb esetben gyökeresen veszélyez­tetve van. Kétségkívül van azonban, hogy a slatushata­lom felügyelési sőt büntetési joga sértetlenül fenáll; de hitünk szerint gyakorlatba csak annyiban és ott vétet­hetik, a mennyiben és a hol, a felekezeti iskolák iránya a status józan czéljaivalés érdekeivel ellenkezésbe jöne — De a helyett, hogy az államhatalom és egyházisko­­lákhozi jogviszonyának roppant fontosságú s nehéz kér­dését tovább fejtegetni kisérlenök, legyen szabad egy elismert tekintélynek ide vonatkozó nyilatkozatát egy­szerűen felemlíteni : „Die Auslieferung des Volksunter­richtswesens an die Kirche, ist ein Verzicht auf eine der edelsten Pflichten, welche dem Staate obliegen. Wohl aber soll sich der Staat erinnern, dass die Kirche ihm Vieles zu bringen vermag, was er sich selbst nicht ge­währen kann. Er handelt mithin gut und recht, wenn er die Organe der Kirche nicht bloss bei der Leitung des Religionsunterrichts und der Bestellung der Religions­lehrer, sondern bei der Verwaltung des Unterrichtswe­sens überhaupt würdig betheiligt.“ (Richer Ludv. ehern. Lehrbuch des kathol. und evang. Kirchenrechts. 4-te Aufl. Leipzig. 1853. 627 1.) Láthatja mindenki, hogy e nyilatkozat, inkább a statushatalomnak mint az egy­háznak kedvező szempontból van téve , — a mint egy berlini Oberconsistorialrath-tól," s királyi fizetést huzó egyetemi rendes tanártól várni méltán lehet, — a ki azonban még sem tagadhatja el egészen az egyház­nak a népiskolák kormányára való jogos befolyását. Ér­dekes lesz már egy úttal, egy másik hasonló helyzetű, de már rom. katholikus nagy tekintélynek Walternek ide vonatkozó nyilatkozatát látni, mely is igy van: „In der neueren Zeit ist die Verwaltung der Volksschulen immer mehr von der Kirche getrennt, und zu einer Staats- oder Communalangelegenheit gemacht worden. Es haben sich jedoch davon keine guten Früchten gezeigt. Es liegt auch in der Natur der Sache , dass das, wasin der Volks­schule die H’uptsache ist christliche Zucht und Ehr­furcht vor der Autorität, nur auf dem Boden der Kirche gedeihen kann. Daher sollten die weltlichen Regierun­gen schon um ihrer selbst und der Kinder willen , der Kirche wenigstens das Recht nicht verkümmern, neben den Staatsschulen aus ihren Mitteln Volksschulen einzu­richten.“ (Walter Férd. Prof, zu Bonn stb. s;b. Lehrbuch des Kirchenrechts aller christlichen Confessionen. Il-te Aufl. Bonn. 1854. 600 1.) A Zürich kantonbeli minden nyilvános tanintézetek fokozati sorozata immár, a következő: I. Közönséges népiskolák, (községi iskolák). 1) Mindennapos iskolák : a) elemi iskolák 6—9 éves gyermekek számára, b) reáliskolák 9 — 12 éves gyermekek számára, 2) Ismétlési iskolák, 12—15 éves tanítványokkal. 3) Énekiskolák, oly növendékek számára, kik a 15-ik életévet meghaladták, s egyszersmind az egyházi taní­tást is hallgatják. II. Felsőbb népiskolák, (kerületi iskolák),me­lyek a mindennapos iskolákhoz csatlakoznak, s 12—15 éves növendékek által látogattatnak. III. Felsőbb tanintézetek, pályaiskolák, (kantoni tanodák.) 1) Kantoni iskolák : a) Gymnasium, előkészítő intézet a tudós életpálya tanulmányaira : a) alsó 12—16 éves, p) felső 16—19 éves növendékek számára. b) Ipariskola, előkészítő intézet a műtani pályatanul­mányokra : g) alsó, 12—15 éves, c) felső, 15—18 éves növendékek számára. 2) A főiskola, mely főként a gymnasiumhoz csatlako­zik, tisztán tudományos érdekeknek szolgáló, s egy­szersmind státusférfiakat, törvénytudósokat, orvosokat, theologusokat és felsőbb tanodái tanítókat képző intézet. 3) Tisztán pályaiskolák, csatlakozva a felsőbb népis­kolákhoz : a) Tanítóképző intézet, b) Báromorvostani intézet, c) Mezőgazdászati intézet. Csak egy végigtekintés is e sorozaton, mely épen nem csupán elméletben vagy tervben létező osztályokat, ha­nem oly élő tanintézeteket mutat, melyek mind a tudo­mánynak, mind az életnek tényleges hasznos szolgála­tokat tesznek, — tiszteletre késztet bennünket e kis tar­tomány jeles népe iránt, mely tettleg bebizonyítja az emberiség ama legnemesebb érdeke, a közoktatás és nevelés iránti részvétét és áldozatkészségét. — De mél­tán feltünhetik a figyelmes áttekintő előtt, hogy e soro­zatban kisdedóvó-intézetekről szó sem létezik. Minden­nek oka van! — Senki sem tagadhatja azt, hogy a gyer­mekek első évi nevelése, mind a természet örök törvé­nyei, mind a keresztény társadalom mivolta és élet­elvei szerint kizárólag az anyák joga és tiszte. Felettébb gyászos dolognak tekinthető) azért, ha valamely társa­dalomban, akár az élet physicai ínségei, akár e családi erények erkölcsi hanyatlása, oda kényszerítik a keresz­tény anyát, hogy az a maga gyermekét 5—6 éves kora előtt, habár kevés időre is, saját kezeiből kiadja. — Sveitzban a családi erények, legalább tapasztalásunk szerint, teljes erőben és virágzásban vannak mind e mai napig, s egyébként sem jutott a társadalom ama kórálla­­potra, mely — a kényszerítő esetben mindenesetre na­gyon üdvös — kisdedóvó intézetek felállítását legalább nagy számban szükségelné. De hát a külön énekiskola mire való lehet a 15 évet meghaladt növendékek számára ? Bizonyosan valami „hangász-egyleti zenede,“ vagy „dalárda“ lehet ez, — gondolják tán sokan. Épen nem­ sokkal komolyabb és nemesebb érdek forog itt fent. A zürich-kantoni nép ugyanis az e hit reformátorának Zwinglinek véleménye alapján, puritán egyházi elvekből, az orgonákat mind­eddig számkivetve tartja a templomokból. És a gyüleke­zet éneklése, nemcsak ama bontássá s fülsértő ízléstelen hangzavarrá nem fajult, mely, mint minden más reformá­tusok úgy a hazánkbeliek közönséges és tömeges ének­lését is jellemzi, hanem oly megható és ízlésteljes, mi­szerint elismerve jön, hogy sehol a földön, templomi tömeg szebben nem énekel mint a zürichi reformátusok. Valóban, lehetetlen megindulás nélkül látni és hallani, midőn a tiszta erkölcsű s nemesen egyszerű, mivel a zürichi nép, felállván a maga templomában, a négyes hangzat törvényei szerint egy szívvel és szájjal buzgón és ízléssel énekel. Ezen szép intézkedés fentartására valók immár az említett énekiskolák, hogy a szabályos éneklésben, a gyülekezetek minden tagja, kellőleg és folyvást gyakorlott lehessen. RÉVÉSZ IMRE: 12 kr — 3 frt 16 kr. Bácskai és bánsági: 3 frt 4 kr — 3 frt 12. Köles­i és uj: 2—2 frt 24 kr. Repcze : 8 frt 15 kr — 8 fr 30 kr. a. a. m. Dunavizállás. Sept. 15-én: 9' 3' 3'" 0. fölött. Magyar könyvészet. 450 A magyar nép könyve. Szerkesztik C­sen­ge­ry Antal és Kemény Zsigmond. Második kötet V. és VI. füzete. Kiadó Számvald Gyula: Emich Gusztáv ki­­mánya. Pest, 1855. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 8 rét 253-362 lap.

Next