Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-22 / 1816. szám

233-1816. 5-ik évf folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása ! Angol királynőhez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856. Szombat, mart. 22. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Hirdetmények dija : 5 hasábos Petit sor * pkr. Bélyegdíj külön topkr __________________________"___________Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Egyetem-utcza 2-ik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán: Érnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI NAPLÓ April—júniusi negyedévi és april —sept. fél évi folyamára. Hivatkozva e lapok 1805-ik számában közzétett előfi­zetési felhívásra, abból csak azon részét említjük itt meg, mely az előfizető közönséget mint „kedvezmény“ illeti, ugyanis: kik negyed évre (april—jun.) fizetnek elő azok Jókai Mór „Árnyképek“ czimű 2 kötetes be­­szélygyűjteményét kapják; a­kik pedig félévre (april— sept.) fizetnek elő, azok még e mellé ajándékul Buda­pest és környékét ábrázoló aczélmetszetet is kapnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve negyed évre 5 frt. félévre 10 frt. Budapesten házhozhordással negyedévre 4 frt. félévre 8 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahi­vatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem­­utcza 2-ik számtakarékpénztár épület 1-ső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, mart. 22. MAGYAR AKADÉMIA. A mart. 17-diki szakülésben , mint közelebb írtam, Tóth Lőrincz előadását Wenczel Gusztáv felol­vasása követte Európa községi rendszeréről a középkorban, különös tekintettel a magyaror­szági városok viszonyaira. A­kik tudósításaimat némi figyelemmel kisérik, emlé­kezni fognak értekezőnek 057 régebben tartott előadá­sára, melyben, mintegy bevezetésül hazai jogtörténete­inkhez, a középkor államtanát vázolta főbb vonásaiban. Említé azon alkalommal a tudós értekező, egyebek közt, hogy a középkor általános szelleme elméletben gyakran a legszélsőbb elvekre vetemedett, míg gyakorlatban szabad tért engedett a történeti fejlődésnek. Az elvi ellentét példájául kiemelte a rendiség elvét szemközt az egyen­lőség alapelvével, mely utóbbi a községi élet fejlődési folyamában szolgált irányul. A­mit e részben általános­ságban a múltkor mondott értekező, némileg félreértet­ték. E félreértést kívánja mellőzni, az értekezéssel, me­lyet ma megkezd, s alkalmilag folytat. Nem tudom, nem volt-e parányi részem nekem is a félreértésben. Ha igen, csak örvendhetek, mert egyik igénytelen oka lettem, hogy a tudós értekező e fontos jogtörténeti kérdésben bővebben kifejti nézeteit. Mint megjegyeztem, ma csupán kezdetét hallottuk ez értekezésnek. Tartalmas bevezetés, mely annyi érdekes dolgot érintett, hogy a napi munkában kifáradt figyelmem alig bírta követni. Megbocsát azért az olvasó, ha csak a legnagyobb általánosságban ismertetem az előadást. S a tudós értekező, ha újabb félreértést követnék el, nem boszulhatja meg nemesebben magát, mint egy­­ új ér­tekezéssel. Az irodalom csak nyer, s ez az, a­mit mind­ketten óhajtunk. Előrebocsátó értekező,hogy csupán a keresztyén nyugati Európáról szól, mellőzve a byzanti birodalmat és maho­­medán világot. Nyugat-Európa tartományai közt meg­különböztette azokat, melyek az ó­korban a római biroda­lomhoz nem tartoztak , és a­melyek annak részei voltak. A római birodalom egykori tartományainak államszer­kezete hatással volt a középkori államok alakulására, s azon államszerkezet alapja Roma községi rendszere volt. Három korszakot különböztetett meg értekező a római birodalom szervezetének történeteiben. 1) A köztársa­ság korszaka, melyben az urbs és orbis fogalom azonos volt, s a birodalom szervezete különös tekintettel a községi életre alakult. 2) A császári korszak nagy Konstantin előtt. E korszakban is a községi szer­kezet maradt az államrendszer túlnyomó alapos in­tézménye. 3) A nagy Konstantin utáni időszak. A bi­­rodalom közigazgatásában, mint tudjuk már, Diocletián­­nal kezdődik a rendszer, melyet aztán Konstantin és utódai képeztek ki. Lényeges változást okozott már a birodalmi székhely Konstantinápolyba áttétele s a ke­resztyén vallás álladalmivá tétele is. Ide járul a biro­dalmi közigazgatás szorosabb öszpontosítása. A községi önállóság mindig szőkébbre szorul a központi hatalom mindenhatósága előtt- Csak Róma és Konstantinápoly bírnak némi előjogokkal. A városok külalakja és látszó­lagos beligazgatása azonban még mindig Róma városi szerkezetére emlékeztet; a községi rendszer a barbár népek betöréséig folyvást lényeges intézmény marad a birodalom alkotmányában, s e szerkeze­t a tagok egyen­­esn­el volt föltételezve. Midőn a barbár népek el­árasztották a nyugati birodalom nagy részét, csupán anyagi birtokba­ vétel volt e foglalás. A foglalók saját szokásaik szerint rendezték önviszonyaikat, anélkül, hogy átalakíták vola a tartománybeliek politikai viszo­nyait. Külön joggal éltek a tartománybeliek és hódítók. S a római kor maradványai a később alakult államokban is fentárták magukat. Áttérve ezek után értekező azon népekre, melyek a római birodalom romjain új államokat alkottak, rendre jellemző a germán, szláv és hun-szittya népeket, tekin­tettel a községi életre nézve. A germánoknál, monda többek közt, és szlávoknál a családi viszonyok uralko­dók; a hunszittya népeket a törzsi vagy nemzetségi ka­pocs főzi egybe. A szlávoknál csak nagy falukat talá­lunk, míg a hunszittya népek közt a foederativ rendszer és tábori élet divatozott stb. A községi élet tényezői azonban minden államviszo­nyok közt megvannak. Ilyen tényezők, melyek a kö­zépkorban a városi, általában a községi rendszer alakí­tására és kifejtésére működtek, a következők: 1) a római intézmények maradványai; 2) a keresztyén egyház terjedése és hatása; 3) újabb államokban a római intézmények utánozása; 4) az események hatalma, mely szorosabb csatlako­zásra kényszerité az embereket; 5) a testületi szellem, mely a középkor minden intéz­ményeit átlengi. E tényezők működését, s Európa egyes országainak, különösen hazánknak is községi és városi szerkezetét más alkalommal adja elő a tudós értekező. Talán jövőre, a történeti szakosztály ülésében. CSENGERY ANTAL. AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta SUE JENŐ. LAMBERT EMILIA- vagy a terette. (Folytatás. *) HÉLÉNE. Malicorne, kérjen abból a vén madeiráiból, mely kétszer utazott Indiában , s szivart hozzá ! MINDNYÁJAN. Igen! igen ! madeiráit és szivart! LAMBERT EMILIA. S azután lansquenet vagy che­­min de fer-t játszunk. (Ducantalhoz). Van pénzed? DUCANTAL. Az ördögbe! MALICORNE. Kijelentem , miszerint midőn a madei­ráit kérnék,a száz palac­k pezsgő el legyen fogyasztva! HÉLÉNE: Menydörgettél! mily unalmas egy ember ez azzal a champagnei borával! LAMBERT EMILIA: lígy gondolatom van! Csináljuk a Gibou asszony theáját, champagneival. MINDNYÁJAN. Ah! ah! derék! — Igen, Gibou asz­­szony theáját! MALICORNE (csenget) Derék, pompás! e gondolat imádandó! EGY PINCZÉR (jő be.) Az ur csöngetett? MALICORNE. Pinczér, egy üstöt . . . még pedig a leges­legnagyobbat! PINCZÉR. Megyek, keresek egyet a konyhában. (Menni készül). MALICORNE. Várjon hát, pinczér , még némely já­­*) Lásd „Pesti Napló“ idei 181. számát.­rulékok is kellenek e csodab­ea teljes elkészítéséhez. Hozzon az üsttel együtt három gombával töltött fá­­czánt. HÉLÉNE. Továbbá öt szép ananászt. EGY LORETTE. Tizenkét tuczat zöld osztrigát, ha­jastól ! EGY MÁS LORETTE. Én, hogy az egész tápláló le­gyen, harmincz bárány-szeletkét kívánok, kenyérmorzsá­val hintve; ez lényeges. LAMBERT EMÍLIA. S azután hat kosár epret s ugyan­annyi litre ezukorborsót. PINCZÉR. De asszonyom , az eper és ezukorborsó ez évszakban igen drága tavaszi termék. Már szolgáltunk ezzel kegyeteknek, és . . . MALICORNE. Pinczér, barátom , ön töksi! Én fize­tek Azt képzelem , hogy engemet ismernek itt? PINCZÉR. Igen! igen, uram, s elhozom, mit a delnők kívánnak. HÉLÉNE. Várjon : a ragott-leveshez még egy tuczat hagymakoszorú kell. (Lambert Emíliához.­) Hejh! mily gyöngéd vagyok én , kedvesem ? ... Ez tégedet emlé­keztetni fog lakásod lépcsőzetének szagára. EGY LORETTE. Egy pillanatig! A dolog nagyon ízet­len lesz, ha egy tuc­at tégelynyi mustárt nem vegyítünk hozzá. HÉLÉNE. Még a konyhamester gyapott­ sapkáját hozza, s akkor az egész a legélvezetesebb lesz! MALICORNE: (komolyan) Hallja-e, pinczér? a mes­ter gyapott sapkáját kívánják, irja bele az árjegyzékbe. Menjen , takarodjék, s jőjön vissza azonnal! (A pinczér kimegy, a vendégeknek szűnni nem tudó kaczaja, kiáltása, tombolása, s tapsai közt Gibou asszony b­eájának tiszteletére.) MALICORNE. Segítségre, hogy a palaczkokat kidu­­gassuk. (Mindnyájan fölkelnek , Max orvoson kívül, ki titkos utálata mellett is közönyös marad. A dugók pattognak , csattanásuk a vendégek kitörő kaczajával vegyül. Több pinczér bejö, roppant rézüsttel, s a kívánt tárgyakkal, a konyhamester gyapot­sapkáját is oda foglalva. Malicorne változhatlan komolysággal veti az üstbe a pinczérek által hozott különféle járulékokat, mi a jelenlevők vigságát kétszeres fokra emeli­. MALICORNE: Most, figyeljen mindenki a vezényszóra ! Mindenki ragadjon palaczkot. MINDNYÁJAN. íme! készen vigyünk! MALICORNE. Töltsétek! (A palaczkok tartamát az üstbe öntik; azonnal majd­nem széléig telik; a hús, töltött fáczánok, s hajas osz­trigák fenéken maradtak; de a folyadék fölszinén úsz­nak a zöld borsó, eper, ananász, hagyma és a szakács­­mester gyapott­ sapkája. A nevetés tetőpontját éri s gör­csössé válik). HÉLÉNE. Egy gondolat ötlött eszembe! (Lassan szól Desmazureshoz, s fölkaczag). DESMAZURES . (élénken). Dehogy! én nem akarom. MALICORNE. Pinczér! a föszakács tegye a tűzhöz az üstöt, forralja, és ... Ah! mily szerencsétlen vagyok! elfeledtem a sót, borsót, és czitromlevet! MINDNYÁJAN. (nevetve). Ah! ah! ah! MALICORNE. Megvan!.... Most vigye, pinczér, mondja meg a főszakácsnak, hogy egy negyed óráig forralja, s azután melegen hozzák be! LAMBERT EMILIA. Mindemellett is még húsz palac­k marad , ezzel is végezni kellene ! HÉLÉNE, (egyik pinczérhez, ki kimenni akar). Pinczér, két virág­öntözőt! PINCZÉR, (zavarba jőve): Asszonyom, az nekünk nincs. HÉLÉNE: Mily nyomoru korcsma! Még egy virágört­­tözőt sem kaphatni abban a laczi-konyhában! PINCZÉR: Ah! Bocsánat, asszonyom ... most jut eszembe ! van nekünk öntözőnk, mivel nyáron a járdát szoktuk öntözni. HÉLÉNE Hozzá. (Desmazureshoz). Ez Gibou asz­­szony theájának mása lesz.­­ MAX ORVOS: Ezen theára vonatkozólag, szabadjon néhány szót szólanom a politikai oeconomiáról (kiáltás és fütyülés kitörése­). HÉLÉNE. Tudja meg, orvos, hogy mi a politikát gyű­löljük, s az oeconomiát pokolba küldjük! MINDNYÁJAN. Igen, igen! — Le az oeconomiával! — Le a politikával! — Le az orvossal! MAX ORVOS. Bocsánat, önök iránti bámulásomat akartam kifejezni, de . . . TÖBB HANG. Ez már más! — Beszéljen! beszéljen! Halljuk az ördöngös orvost! MAX ORVOS. Hinnék-e önök? némely rongyháziak igy osztályozzák a költségeket; némelyek, szerintök, pr­odu­c­ti­v­ek, termékenyek, erkölcsiek, hasznosak az egészre; mások improductivek, terméketlenek, önzők, megrontók, a közerkölcsök romlottságának bizo­nyos jelei. TÖBB HANG. Ez prédikáczió ! — Elég! elég! — Le a prédikáczióval! Az orvos öregszik! az ördög más vi­lágba készül! MAX ORVOS. Egy pillanatra­ különböztessük meg: nem én beszélek így , hanem az úgynevezett rongyhá­ziak, s én azt felelem nekik : Ah! koldusok! ah ! nyo­morultak ! ah! aljas csőcselék ! TÖBB HANG. Már igy jó van ! — Előre, orvos úr, törje össze őket, törje össze őket!. MAX ORVOS. És én igy felelek nekik: Rongyháziak! nyomorultak! parasztok! ah! ti azt igényűtek, miszerint az üzérkedés és az általa előidézett eszélytelen fényű­zés szükségének dühe a nemzeteknek gyalázata és rom­lása, mert elöli bennük az erkölcsi érzést! mert a kön­nyű és roppant nyereség ésalétke kielégíthetlen hírvá­gyat ébreszt; mert ezen kicsapongó vágyak az embert az üzlekedések gyanús útjára sodorván, elölik benne a há­zias erényeket, elszakítják őt a munkás, türelmes, becsü­letes szokásoktól, elvetik őt a termékenyítő munkától, miből szerény, de biztos jövedelmet húz! Ah! Önök azt igénylik, miszerint ezen meggazdagodási düh , mit már PESTI NAPLÓ. Pest, mart. 22. Bizonyos lázas állapot lepte meg a pénzvilágot. Egymást éri a sok bank. Poroszországban új hitelbank. Svédországban, Toscanában, Szászországban, Spanyolországban, Piemontban szintén új hitelbank. Ma­gyarországban nem keletkezik ugyan semmiféle bank, de azért a tőkéket itt is nagy részben azon után látjuk elszi­várogni, melynek végstádiuma a kecsegtető agro Bármily fényes remény kápráztassa is az üzlet embereinek szemét, tagadni nem lehet, hogy a most keletkező iparvállalatok bizonyos szédelgés jellemmel bírnak. És ha bár némi vi­gasztalót találunk is abban, hogy hazánk ez időben távol marad a szédelgő üzlettől, mindazáltal szükségesnek, hivatásszerűnek tartunk egy kis elmélkedést e kor­jelenség, e lázállapot felett, főleg most, midőn pénzembe­reinkre nézve csábító, ingerlő erő van abban, hogy sokan a hitelintézet részvényei után, rövid idő alatt s mie­lőtt ez intézet működését megkezdte volna, tetemes nye­reséghez jutottak. E nyeremény ugyan tény, de az üzlet alapossága , biztosságának tán mégis igen figyelemre méltó kriteriona azon körülmény, hogy rendesen a mint egy új részvényvállalat keletkezik , tüstént nagy összegek iratnak alá s mielőtt a vállalat életbe lép­ne , az előlegesen kibocsátott certificatok a börzejá­ték tárgyaivá válnak. Ezt nevezik műnyelven „szédel­gésnek.“ Hogy a vállalat valószínű jövedelmezőségét a részvevők közel kevesen bírálják meg, fájdalom, mindig megújuló tapasztalás, a nagy közönség, főleg a kisebb tőkék birtokosai rohanva sietnek részvényeket szerezni, s miután a nagy tőkepénzesek, kik aláírt részvényeiken mentül nagyobb agróval kívánnak túladni, ismert manoe­­vereik által az új részvények árát emelni iparkodnak, a kisebb tőkepénzesek ez emelkedésben a vállalat rentibi­­litásának biztosítékait keresvén, látván, mentül több rész­vényt törekszenek szerezni azon vállalatnál, melynek már­is, még mielőtt tevékenységét megkezdhette volna, ily te­temesen emelkednek papirosai, így vonatik el aztán a tőke az ország legtermészetesb foglalkozásától,a föld­m­­íveléstől. A tőkék ez iránya nemcsak Ausztriában, és nemcsak különösen hazánkban, hanem a felemlített or­szágokban is kártékony hatásúnak mutatkozik. Legköze­lebb Tirolból is közöltünk ez irány ellen s a földhitelbank szüksége mellett felszólalást; jelenleg pedig a németországi lapok aggódva említik meg, miként mindenütt, hol ily hitel­bankok keletkeznek, a földbirtokon fekvő tőkék egymásután félmondatnak. És habár természetes dolognak kell is azt tartanunk, hogy a tőkebirtokosok tőkéiket inkább fektetik oly vállalatba, melynek 4­2,5-et kamatozó részvényei minden pillanatban al­pami beválthatók , ez állapotot a földbirtokosokra nézve mégis igen nyommasztónak kell tartanunk. De ép azon körülmény, hogy e szédelgés vége beláthatatlan , hogy a tőkepénzesek nyereségvágya a ka­matokat szabályzó törvény fenállása mellett soha sem fog más tekinteteknek engedni, s azon kénytelenség felisme­rése, hogy a pénzüzlet ez iránya meg nem gátolható, szükségkép a hypothek-bank felállítására s az uzsoratör­vény megszüntetésére kényszerítendi a törvényhozást. Miután a hypothek-bank szükségét mi is többször és több indokból mutogattuk, most elégeljük a földbirtokot fenye­gető azon veszély felmutatását, mely a tőkék ez újabb irányából keletkezik. Ezért az illetők sürgessék a hypo­­thekbank felállítását. A k­i­s d­e­d ó­vó­kép­ezde javára húsvét utáni ked­den a nemzeti színházban adandó zene-ének- és szavalati akadémia részletei — mennyire értesül­tünk — igen érdekesek lesznek. Szíves közreműködései­ket eddig már következő művésznők és művészek ígérték: Holló­s­y Lené , Ellingerné, Komlósy Ida, E­g­r­e­s­s­y Gábor, Füred­y, Jekelfalusy, Udvar­helyi, Szuck (gordonkajátszó); részt veend Erkel F. karnagy úrnak egy kitűnő tanítványa — Drill — is, ki még eddig nem lépett föl a közönség előtt — Ajánljuk újabban a t. közönség részvétébe e jótékony ha­ású inté­zetet, mely eddig már 1500 kisdedet óvott meg, köztek 115 szegény gyermeket minden dij nélkül; 190 óvó­nö­vendéket részesített a képeztetésben, s ezek hozai hatvan­nál több segélydijasnak közel 5500 pgefortnyi segély­pénzt nyújtót, mely intézetből számos magánnevelőn kívül 56 egyén lépett ki kisdedóvói pályára, úgy hogy alig múlt év, mely néhány óvót, nevelőt, tanítót ne adott vol­na, ez intézet képezése nyomán, a hazának. A képzett nö­vendékek közt minden vallás képviseltetik, s jelen­eg Pes­ten is működik öt oly egyen, kik innen léptek ki, hivatá­sukat ügyesen s híven betöltvén. Bővebb adatokat Ney Ferencznek a Galyfüzér 1-ső füzetében közlött egyik czikke szolgáltat, melyből az is kiderül, hogy az intézet folytonosan működött és működik. Legújabban Buda- Ú­j­t­e­r­e­p­e­n fog megnyílni egy óvoda, melybe szintén ez intézetből hivatik meg egy alkalmas egyén óvóul. S igy azok aggodalma és részakarata insi­­nuatiója teljesen alaptalan, kik azt hiszik, hogy ez intézet nem hat már eredeti czélja értelmében. Ha az egyesület nem terjeszti ki működését oly széles körre, mint azelőtt, annak oka épen ott rejlik, hogy nem rendelkezhetik elégséges anyagi erővel, hogy az alapítók egy részét törvény útján kell kötetelességeik teljesíté­sére kényszeríteni. Pedig képzett óvek ezentúl, úgy lát­szik, ismét nagyobb számban fognak kerestetni. Tudomá­sunk van, hogy Nánáson is óvodát szándékoznak ala­­pítni, Békésnek egy helységében pedig épen az imént érintett Galyfüzér czikkei keltették az eszmét hasonló in­tézet létesítésére. Szívből óhajtjuk, hogy e képezde minél nagyobb körben folytathassa működéseit, mit csak úgy fog tehetni, ha a nemeskeblü közönség részvétével minél gyakrabban találkozik. — Pálkövi Antal „Magyarország története“ czimű munkájának III. kötetét is kiadja. E kötet tartalmát teszi „Bethlen kora vagy Magyarország a XVII. század elejé­n.­­ Érdekes kor, melyet alaposan, jeles kutforrások nyomán irhat le az avatott toll. E III. kötet ára 1 frt 30 kr. Szerző aláírásra hívja fel a hazai történelem s a magyar irodalom barátait. A munka 24 évre terjedend.

Next