Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)
1856-03-22 / 1816. szám
233-1816. 5-ik évf folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása ! Angol királynőhez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856. Szombat, mart. 22. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Hirdetmények dija : 5 hasábos Petit sor * pkr. Bélyegdíj külön topkr __________________________"___________Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Egyetem-utcza 2-ik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán: Érnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI NAPLÓ April—júniusi negyedévi és april —sept. fél évi folyamára. Hivatkozva e lapok 1805-ik számában közzétett előfizetési felhívásra, abból csak azon részét említjük itt meg, mely az előfizető közönséget mint „kedvezmény“ illeti, ugyanis: kik negyed évre (april—jun.) fizetnek elő azok Jókai Mór „Árnyképek“ czimű 2 kötetes beszélygyűjteményét kapják; akik pedig félévre (april— sept.) fizetnek elő, azok még e mellé ajándékul Budapest és környékét ábrázoló aczélmetszetet is kapnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve negyed évre 5 frt. félévre 10 frt. Budapesten házhozhordással negyedévre 4 frt. félévre 8 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetemutcza 2-ik számtakarékpénztár épület 1-ső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, mart. 22. MAGYAR AKADÉMIA. A mart. 17-diki szakülésben , mint közelebb írtam, Tóth Lőrincz előadását Wenczel Gusztáv felolvasása követte Európa községi rendszeréről a középkorban, különös tekintettel a magyarországi városok viszonyaira. Akik tudósításaimat némi figyelemmel kisérik, emlékezni fognak értekezőnek 057 régebben tartott előadására, melyben, mintegy bevezetésül hazai jogtörténeteinkhez, a középkor államtanát vázolta főbb vonásaiban. Említé azon alkalommal a tudós értekező, egyebek közt, hogy a középkor általános szelleme elméletben gyakran a legszélsőbb elvekre vetemedett, míg gyakorlatban szabad tért engedett a történeti fejlődésnek. Az elvi ellentét példájául kiemelte a rendiség elvét szemközt az egyenlőség alapelvével, mely utóbbi a községi élet fejlődési folyamában szolgált irányul. Amit e részben általánosságban a múltkor mondott értekező, némileg félreértették. E félreértést kívánja mellőzni, az értekezéssel, melyet ma megkezd, s alkalmilag folytat. Nem tudom, nem volt-e parányi részem nekem is a félreértésben. Ha igen, csak örvendhetek, mert egyik igénytelen oka lettem, hogy a tudós értekező e fontos jogtörténeti kérdésben bővebben kifejti nézeteit. Mint megjegyeztem, ma csupán kezdetét hallottuk ez értekezésnek. Tartalmas bevezetés, mely annyi érdekes dolgot érintett, hogy a napi munkában kifáradt figyelmem alig bírta követni. Megbocsát azért az olvasó, ha csak a legnagyobb általánosságban ismertetem az előadást. S a tudós értekező, ha újabb félreértést követnék el, nem boszulhatja meg nemesebben magát, mint egy új értekezéssel. Az irodalom csak nyer, s ez az, amit mindketten óhajtunk. Előrebocsátó értekező,hogy csupán a keresztyén nyugati Európáról szól, mellőzve a byzanti birodalmat és mahomedán világot. Nyugat-Európa tartományai közt megkülönböztette azokat, melyek az ókorban a római birodalomhoz nem tartoztak , és amelyek annak részei voltak. A római birodalom egykori tartományainak államszerkezete hatással volt a középkori államok alakulására, s azon államszerkezet alapja Roma községi rendszere volt. Három korszakot különböztetett meg értekező a római birodalom szervezetének történeteiben. 1) A köztársaság korszaka, melyben az urbs és orbis fogalom azonos volt, s a birodalom szervezete különös tekintettel a községi életre alakult. 2) A császári korszak nagy Konstantin előtt. E korszakban is a községi szerkezet maradt az államrendszer túlnyomó alapos intézménye. 3) A nagy Konstantin utáni időszak. A birodalom közigazgatásában, mint tudjuk már, Diocletiánnal kezdődik a rendszer, melyet aztán Konstantin és utódai képeztek ki. Lényeges változást okozott már a birodalmi székhely Konstantinápolyba áttétele s a keresztyén vallás álladalmivá tétele is. Ide járul a birodalmi közigazgatás szorosabb öszpontosítása. A községi önállóság mindig szőkébbre szorul a központi hatalom mindenhatósága előtt- Csak Róma és Konstantinápoly bírnak némi előjogokkal. A városok külalakja és látszólagos beligazgatása azonban még mindig Róma városi szerkezetére emlékeztet; a községi rendszer a barbár népek betöréséig folyvást lényeges intézmény marad a birodalom alkotmányában, s e szerkezet a tagok egyenesnel volt föltételezve. Midőn a barbár népek elárasztották a nyugati birodalom nagy részét, csupán anyagi birtokba vétel volt e foglalás. A foglalók saját szokásaik szerint rendezték önviszonyaikat, anélkül, hogy átalakíták vola a tartománybeliek politikai viszonyait. Külön joggal éltek a tartománybeliek és hódítók. S a római kor maradványai a később alakult államokban is fentárták magukat. Áttérve ezek után értekező azon népekre, melyek a római birodalom romjain új államokat alkottak, rendre jellemző a germán, szláv és hun-szittya népeket, tekintettel a községi életre nézve. A germánoknál, monda többek közt, és szlávoknál a családi viszonyok uralkodók; a hunszittya népeket a törzsi vagy nemzetségi kapocs főzi egybe. A szlávoknál csak nagy falukat találunk, míg a hunszittya népek közt a foederativ rendszer és tábori élet divatozott stb. A községi élet tényezői azonban minden államviszonyok közt megvannak. Ilyen tényezők, melyek a középkorban a városi, általában a községi rendszer alakítására és kifejtésére működtek, a következők: 1) a római intézmények maradványai; 2) a keresztyén egyház terjedése és hatása; 3) újabb államokban a római intézmények utánozása; 4) az események hatalma, mely szorosabb csatlakozásra kényszerité az embereket; 5) a testületi szellem, mely a középkor minden intézményeit átlengi. E tényezők működését, s Európa egyes országainak, különösen hazánknak is községi és városi szerkezetét más alkalommal adja elő a tudós értekező. Talán jövőre, a történeti szakosztály ülésében. CSENGERY ANTAL. AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta SUE JENŐ. LAMBERT EMILIA- vagy a terette. (Folytatás. *) HÉLÉNE. Malicorne, kérjen abból a vén madeiráiból, mely kétszer utazott Indiában , s szivart hozzá ! MINDNYÁJAN. Igen! igen ! madeiráit és szivart! LAMBERT EMILIA. S azután lansquenet vagy chemin de fer-t játszunk. (Ducantalhoz). Van pénzed? DUCANTAL. Az ördögbe! MALICORNE. Kijelentem , miszerint midőn a madeiráit kérnék,a száz palack pezsgő el legyen fogyasztva! HÉLÉNE: Menydörgettél! mily unalmas egy ember ez azzal a champagnei borával! LAMBERT EMILIA: lígy gondolatom van! Csináljuk a Gibou asszony theáját, champagneival. MINDNYÁJAN. Ah! ah! derék! — Igen, Gibou aszszony theáját! MALICORNE (csenget) Derék, pompás! e gondolat imádandó! EGY PINCZÉR (jő be.) Az ur csöngetett? MALICORNE. Pinczér, egy üstöt . . . még pedig a legeslegnagyobbat! PINCZÉR. Megyek, keresek egyet a konyhában. (Menni készül). MALICORNE. Várjon hát, pinczér , még némely já*) Lásd „Pesti Napló“ idei 181. számát.rulékok is kellenek e csodabea teljes elkészítéséhez. Hozzon az üsttel együtt három gombával töltött fáczánt. HÉLÉNE. Továbbá öt szép ananászt. EGY LORETTE. Tizenkét tuczat zöld osztrigát, hajastól ! EGY MÁS LORETTE. Én, hogy az egész tápláló legyen, harmincz bárány-szeletkét kívánok, kenyérmorzsával hintve; ez lényeges. LAMBERT EMÍLIA. S azután hat kosár epret s ugyanannyi litre ezukorborsót. PINCZÉR. De asszonyom , az eper és ezukorborsó ez évszakban igen drága tavaszi termék. Már szolgáltunk ezzel kegyeteknek, és . . . MALICORNE. Pinczér, barátom , ön töksi! Én fizetek Azt képzelem , hogy engemet ismernek itt? PINCZÉR. Igen! igen, uram, s elhozom, mit a delnők kívánnak. HÉLÉNE. Várjon : a ragott-leveshez még egy tuczat hagymakoszorú kell. (Lambert Emíliához.) Hejh! mily gyöngéd vagyok én , kedvesem ? ... Ez tégedet emlékeztetni fog lakásod lépcsőzetének szagára. EGY LORETTE. Egy pillanatig! A dolog nagyon ízetlen lesz, ha egy tucat tégelynyi mustárt nem vegyítünk hozzá. HÉLÉNE. Még a konyhamester gyapott sapkáját hozza, s akkor az egész a legélvezetesebb lesz! MALICORNE: (komolyan) Hallja-e, pinczér? a mester gyapott sapkáját kívánják, irja bele az árjegyzékbe. Menjen , takarodjék, s jőjön vissza azonnal! (A pinczér kimegy, a vendégeknek szűnni nem tudó kaczaja, kiáltása, tombolása, s tapsai közt Gibou asszony beájának tiszteletére.) MALICORNE. Segítségre, hogy a palaczkokat kidugassuk. (Mindnyájan fölkelnek , Max orvoson kívül, ki titkos utálata mellett is közönyös marad. A dugók pattognak , csattanásuk a vendégek kitörő kaczajával vegyül. Több pinczér bejö, roppant rézüsttel, s a kívánt tárgyakkal, a konyhamester gyapotsapkáját is oda foglalva. Malicorne változhatlan komolysággal veti az üstbe a pinczérek által hozott különféle járulékokat, mi a jelenlevők vigságát kétszeres fokra emeli. MALICORNE: Most, figyeljen mindenki a vezényszóra ! Mindenki ragadjon palaczkot. MINDNYÁJAN. íme! készen vigyünk! MALICORNE. Töltsétek! (A palaczkok tartamát az üstbe öntik; azonnal majdnem széléig telik; a hús, töltött fáczánok, s hajas osztrigák fenéken maradtak; de a folyadék fölszinén úsznak a zöld borsó, eper, ananász, hagyma és a szakácsmester gyapott sapkája. A nevetés tetőpontját éri s görcsössé válik). HÉLÉNE. Egy gondolat ötlött eszembe! (Lassan szól Desmazureshoz, s fölkaczag). DESMAZURES . (élénken). Dehogy! én nem akarom. MALICORNE. Pinczér! a föszakács tegye a tűzhöz az üstöt, forralja, és ... Ah! mily szerencsétlen vagyok! elfeledtem a sót, borsót, és czitromlevet! MINDNYÁJAN. (nevetve). Ah! ah! ah! MALICORNE. Megvan!.... Most vigye, pinczér, mondja meg a főszakácsnak, hogy egy negyed óráig forralja, s azután melegen hozzák be! LAMBERT EMILIA. Mindemellett is még húsz palack marad , ezzel is végezni kellene ! HÉLÉNE, (egyik pinczérhez, ki kimenni akar). Pinczér, két virágöntözőt! PINCZÉR, (zavarba jőve): Asszonyom, az nekünk nincs. HÉLÉNE: Mily nyomoru korcsma! Még egy virágörttözőt sem kaphatni abban a laczi-konyhában! PINCZÉR: Ah! Bocsánat, asszonyom ... most jut eszembe ! van nekünk öntözőnk, mivel nyáron a járdát szoktuk öntözni. HÉLÉNE Hozzá. (Desmazureshoz). Ez Gibou aszszony theájának mása lesz. MAX ORVOS: Ezen theára vonatkozólag, szabadjon néhány szót szólanom a politikai oeconomiáról (kiáltás és fütyülés kitörése). HÉLÉNE. Tudja meg, orvos, hogy mi a politikát gyűlöljük, s az oeconomiát pokolba küldjük! MINDNYÁJAN. Igen, igen! — Le az oeconomiával! — Le a politikával! — Le az orvossal! MAX ORVOS. Bocsánat, önök iránti bámulásomat akartam kifejezni, de . . . TÖBB HANG. Ez már más! — Beszéljen! beszéljen! Halljuk az ördöngös orvost! MAX ORVOS. Hinnék-e önök? némely rongyháziak igy osztályozzák a költségeket; némelyek, szerintök, productivek, termékenyek, erkölcsiek, hasznosak az egészre; mások improductivek, terméketlenek, önzők, megrontók, a közerkölcsök romlottságának bizonyos jelei. TÖBB HANG. Ez prédikáczió ! — Elég! elég! — Le a prédikáczióval! Az orvos öregszik! az ördög más világba készül! MAX ORVOS. Egy pillanatra különböztessük meg: nem én beszélek így , hanem az úgynevezett rongyháziak, s én azt felelem nekik : Ah! koldusok! ah ! nyomorultak ! ah! aljas csőcselék ! TÖBB HANG. Már igy jó van ! — Előre, orvos úr, törje össze őket, törje össze őket!. MAX ORVOS. És én igy felelek nekik: Rongyháziak! nyomorultak! parasztok! ah! ti azt igényűtek, miszerint az üzérkedés és az általa előidézett eszélytelen fényűzés szükségének dühe a nemzeteknek gyalázata és romlása, mert elöli bennük az erkölcsi érzést! mert a könnyű és roppant nyereség ésalétke kielégíthetlen hírvágyat ébreszt; mert ezen kicsapongó vágyak az embert az üzlekedések gyanús útjára sodorván, elölik benne a házias erényeket, elszakítják őt a munkás, türelmes, becsületes szokásoktól, elvetik őt a termékenyítő munkától, miből szerény, de biztos jövedelmet húz! Ah! Önök azt igénylik, miszerint ezen meggazdagodási düh , mit már PESTI NAPLÓ. Pest, mart. 22. Bizonyos lázas állapot lepte meg a pénzvilágot. Egymást éri a sok bank. Poroszországban új hitelbank. Svédországban, Toscanában, Szászországban, Spanyolországban, Piemontban szintén új hitelbank. Magyarországban nem keletkezik ugyan semmiféle bank, de azért a tőkéket itt is nagy részben azon után látjuk elszivárogni, melynek végstádiuma a kecsegtető agro Bármily fényes remény kápráztassa is az üzlet embereinek szemét, tagadni nem lehet, hogy a most keletkező iparvállalatok bizonyos szédelgés jellemmel bírnak. És ha bár némi vigasztalót találunk is abban, hogy hazánk ez időben távol marad a szédelgő üzlettől, mindazáltal szükségesnek, hivatásszerűnek tartunk egy kis elmélkedést e korjelenség, e lázállapot felett, főleg most, midőn pénzembereinkre nézve csábító, ingerlő erő van abban, hogy sokan a hitelintézet részvényei után, rövid idő alatt s mielőtt ez intézet működését megkezdte volna, tetemes nyereséghez jutottak. E nyeremény ugyan tény, de az üzlet alapossága , biztosságának tán mégis igen figyelemre méltó kriteriona azon körülmény, hogy rendesen a mint egy új részvényvállalat keletkezik , tüstént nagy összegek iratnak alá s mielőtt a vállalat életbe lépne , az előlegesen kibocsátott certificatok a börzejáték tárgyaivá válnak. Ezt nevezik műnyelven „szédelgésnek.“ Hogy a vállalat valószínű jövedelmezőségét a részvevők közel kevesen bírálják meg, fájdalom, mindig megújuló tapasztalás, a nagy közönség, főleg a kisebb tőkék birtokosai rohanva sietnek részvényeket szerezni, s miután a nagy tőkepénzesek, kik aláírt részvényeiken mentül nagyobb agróval kívánnak túladni, ismert manoevereik által az új részvények árát emelni iparkodnak, a kisebb tőkepénzesek ez emelkedésben a vállalat rentibilitásának biztosítékait keresvén, látván, mentül több részvényt törekszenek szerezni azon vállalatnál, melynek máris, még mielőtt tevékenységét megkezdhette volna, ily tetemesen emelkednek papirosai, így vonatik el aztán a tőke az ország legtermészetesb foglalkozásától,a földmíveléstől. A tőkék ez iránya nemcsak Ausztriában, és nemcsak különösen hazánkban, hanem a felemlített országokban is kártékony hatásúnak mutatkozik. Legközelebb Tirolból is közöltünk ez irány ellen s a földhitelbank szüksége mellett felszólalást; jelenleg pedig a németországi lapok aggódva említik meg, miként mindenütt, hol ily hitelbankok keletkeznek, a földbirtokon fekvő tőkék egymásután félmondatnak. És habár természetes dolognak kell is azt tartanunk, hogy a tőkebirtokosok tőkéiket inkább fektetik oly vállalatba, melynek 42,5-et kamatozó részvényei minden pillanatban alpami beválthatók , ez állapotot a földbirtokosokra nézve mégis igen nyommasztónak kell tartanunk. De ép azon körülmény, hogy e szédelgés vége beláthatatlan , hogy a tőkepénzesek nyereségvágya a kamatokat szabályzó törvény fenállása mellett soha sem fog más tekinteteknek engedni, s azon kénytelenség felismerése, hogy a pénzüzlet ez iránya meg nem gátolható, szükségkép a hypothek-bank felállítására s az uzsoratörvény megszüntetésére kényszerítendi a törvényhozást. Miután a hypothek-bank szükségét mi is többször és több indokból mutogattuk, most elégeljük a földbirtokot fenyegető azon veszély felmutatását, mely a tőkék ez újabb irányából keletkezik. Ezért az illetők sürgessék a hypothekbank felállítását. A kis ded óvóképezde javára húsvét utáni kedden a nemzeti színházban adandó zene-ének- és szavalati akadémia részletei — mennyire értesültünk — igen érdekesek lesznek. Szíves közreműködéseiket eddig már következő művésznők és művészek ígérték: Hollósy Lené , Ellingerné, Komlósy Ida, Egressy Gábor, Füredy, Jekelfalusy, Udvarhelyi, Szuck (gordonkajátszó); részt veend Erkel F. karnagy úrnak egy kitűnő tanítványa — Drill — is, ki még eddig nem lépett föl a közönség előtt — Ajánljuk újabban a t. közönség részvétébe e jótékony haású intézetet, mely eddig már 1500 kisdedet óvott meg, köztek 115 szegény gyermeket minden dij nélkül; 190 óvónövendéket részesített a képeztetésben, s ezek hozai hatvannál több segélydijasnak közel 5500 pgefortnyi segélypénzt nyújtót, mely intézetből számos magánnevelőn kívül 56 egyén lépett ki kisdedóvói pályára, úgy hogy alig múlt év, mely néhány óvót, nevelőt, tanítót ne adott volna, ez intézet képezése nyomán, a hazának. A képzett növendékek közt minden vallás képviseltetik, s jeleneg Pesten is működik öt oly egyen, kik innen léptek ki, hivatásukat ügyesen s híven betöltvén. Bővebb adatokat Ney Ferencznek a Galyfüzér 1-ső füzetében közlött egyik czikke szolgáltat, melyből az is kiderül, hogy az intézet folytonosan működött és működik. Legújabban Buda- Újterepen fog megnyílni egy óvoda, melybe szintén ez intézetből hivatik meg egy alkalmas egyén óvóul. S igy azok aggodalma és részakarata insinuatiója teljesen alaptalan, kik azt hiszik, hogy ez intézet nem hat már eredeti czélja értelmében. Ha az egyesület nem terjeszti ki működését oly széles körre, mint azelőtt, annak oka épen ott rejlik, hogy nem rendelkezhetik elégséges anyagi erővel, hogy az alapítók egy részét törvény útján kell kötetelességeik teljesítésére kényszeríteni. Pedig képzett óvek ezentúl, úgy látszik, ismét nagyobb számban fognak kerestetni. Tudomásunk van, hogy Nánáson is óvodát szándékoznak alapítni, Békésnek egy helységében pedig épen az imént érintett Galyfüzér czikkei keltették az eszmét hasonló intézet létesítésére. Szívből óhajtjuk, hogy e képezde minél nagyobb körben folytathassa működéseit, mit csak úgy fog tehetni, ha a nemeskeblü közönség részvétével minél gyakrabban találkozik. — Pálkövi Antal „Magyarország története“ czimű munkájának III. kötetét is kiadja. E kötet tartalmát teszi „Bethlen kora vagy Magyarország a XVII. század elején. Érdekes kor, melyet alaposan, jeles kutforrások nyomán irhat le az avatott toll. E III. kötet ára 1 frt 30 kr. Szerző aláírásra hívja fel a hazai történelem s a magyar irodalom barátait. A munka 24 évre terjedend.