Pesti Napló, 1856. május (7. évfolyam, 1854-1879. szám)

1856-05-29 / 1879. szám

290—1839. 3-ik évi folyam. Szerkesztő szállása : Angol királynfiker czimiett szálloda, 63-ik szám. A Up sztrámi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bál-mentetten tevelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési iroda : Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 5 hssztos,pett sor,4 Pkr. Bí nyugdíj kuumiopki J J Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Egyetem-utcia 2-ik szám , l-ső emelet, 1856. Csütörtök, máj. 29. Előfizetési feltételek: Vidékre, p o s t é n : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. PEST, május 20. Távirati magánsürgöny, a „Pesti Napló,t szerkesztőségéhez. Feladaton Bécsben: május 28. d. u. 3 óra 5 p. Érkezett testre „ „ d. u. 3 óra 25 p. London, május 28. Felsőházi ülés. Clarendon kijelenti, miszerint a fejedelemségek haladéktalan kiüríttetését reményű. Palmer vétkesnek ismertetettel. Marcy amerikai államtitkár a „Morning Post“ szerint minden kapitánynak szabad tetszésére hagyja, hogy a szundrámot megfizesse, vagy azt megtagadja. Tisztelt szerkesztőség! Engedje meg, hogy avatatlan mezei gazda létemre, az ekét tollal cseréljem fel, és rövid vázlatba közölhessem halhatatlan koszorús költőnk Kölcsey Ferencz emlékoszlopának leleplezése ünnepélyét , mely máj. hó 18-kán délután öt órakor, Szatmár megye Csóka helységében a közös sirkertben az ős Tisza partján egyszerűen tartatott meg. Több ezeren jelentek meg Szatmár és a szomszéd megyék minden osztályából rangkülönbség nélkül, kik kocsikon és gyalog örömtől sugárzó arczokkal s gyönyörrel teli keblekkel, vonultak ki a temetőbe, körülözönölve a magyar nagy költőnek sírját, a melynek boltozata felett van felállítva az egyszerű tört oszlop „Kölcsey Ferencznek emlékül“ felírással *). Az ünnepélyt a sárospataki reformata iskola e czélra kihozott derék és jeles énekkara a Kölcsey hymnusával kezdette meg, amely után igénytelen személyemnek juttatta a véletlen azon szerencsét, hogy kevés szavakban megemlékezzem a lángkeblü költőről és nagy statusférfiuról, kinek ezen egyszerű oszlopot, hála és érdemei elismerése jeléül a Kende és Kölcsey ugyan egy eredetü család az elhunytnak néhány tisztelőivel együtt emelték. A beszédet kardal követte, mely után Kis Áron porczhalmi ref. lelkész ur ékes szólásának egész bájával sorolta el rövid beszédében Kölcseynknek az édes anyanyelv javítása és szépítése körül s az írói pályán aratott dús érdemeit, mit ismét egy kardal váltott föl. Végre Erdélyi János, jeles tanár ur Sárospatakról rövid de tartalomdús szavakkal adta elő, mikép ez nem egyedül családi, nem is csak nemzeti, hanem európai korszerű ünnepély, milyet tart minden mivelt nemzet nagy emberei emlékeinek felállításakor, s mely által a polgárisult első rangú népek soraiba iktat bennünket a történelem. Köszönet és elismerést fejezvén ki a felállítóknak, különösen pedig Kende Lajosné Szuhányi Laura asszonynak, ki fáradhatlanul tört utat s győzött le minden akadályt ezen diszes kis emlékoszlop felállítására, melyet valóban megérdemel, és itten én is mindnyájunk nevében ismétlek. Adjon isten több ilyen leányokat a hazának! Az ünnepélyt ismét egy alkalmilag készített kar-dal rekeszte be, melyet, valamint a többit is, az énekkar igen nagy szorgalommal, és hibátlanul énekelt el. Vegyék érte nyilvános köszönetemet s elismerésünket. Lehetetlen itt dicsérettel nem említenem a nagyszámú összes közönséget. *) A Kölcsey Ferencz emlékoszlopa derék pesti szobrászunk Gerenday mester vésője alól került szürke márvány ! és miután szives volt az alku szerinti ár szinte egy ötödét elengedni, vegye érette elismeréseid érdemének szives köszönetünk nyilvánítását, kik mindnyájan ünnepiesen öltözködve, közöttük több úri hölgy magyar nemzeti köntösben jelentek meg, a legnagyobb csend és figyelemmel hallgatva a szónoklatokat és a nagy költő szelleméhez méltó nyugalommal, renddel oszlottak szét, és tértek vissza tűzhelyeikhez, keblükben s magokkal vivén a jeles iró e követésre méltó arany sorait : „Hass, alkass, gyarapits; S a haza fényre derül.“ Hogy pedig a régi jó magyar szokásból semmi el ne maradjon, este Kende Lajos rokonomnál egy kis családi estély gyűjtötte össze a több mint kétszázból álló műveit közönséget, kik Szatmár s a szomszéd megyékből az ünnepélyen jelen lenni szívesek valónak, hol a házi ur és asszony által a legöszintébb magyar vendégszeretettel fogadtatánk és Bunkó Antal jeles hangászkara eredeti magyarjaival és csárdásaival kedélyesen mulattatta az egész társaságot, kiket olykor közben pihenőre a derék sárospataki kar szép dalaival felváltott. Az egész ünnepély díszét igen emelte a csinosan felékesitett terem közepén, Kölcsey Ferencznek felállított élethű arczképe, babérból font koszorúval feje felett. KENDE KANUT: TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Műegyletünk május-júniusi tárlata. (Vége.) Olajfestvények. Weber H. „Aratási menet.“ Vidor arczok, melyek a bő termésnek is — de főleg az életnek látszanak örülni — férfi és nő, tréfás enyelgésben egymás közt elvegyülve — egy pár pajkos gyermek játszi élénksége — a jól adott meleg-tiszta lég s egypár sikerült magyar jelmez a képnek kedves hatást ad; — a számos alakokból álló csoportozatok, habár nem sugalta is ihletés, de a tanulmány a szeretettel kezelt ecset, s az értelemmel beosztott világhomály szinte választotta körül kedvesekké teszi; a legsikerültebb jelenet a középső, hol az édeskedő legény virágot szagoltat a piros posgás, s életét meg nem unt leánynyal. Markó Ferencz: „Cigányputri.“ Mint a czim is mutatja, szóban levő kép alacsony czigánylakot állít elénk, előtte egypár — nagyobbára természet által costumezett czigánygyerek, s egypár kocka malacz; az előtérben balra bokrozat, jobbra az anyjuk látható. Az összeállítás szerencsés; — az ecset kezelése, a színek öszhangja ügyes kezet tanúsítanak, s habár szorgalom dolgában marad isten kivinni való, ösztönözve érzem magam e képet egyletünknek megvételre ajánlani. Hol ezer József „Erdei tájképét Magyarországból,és Mantler fürdő előtti plczingfejü s nehézkes alkatú leányát bizvást átugorhatom, habár ez utóbbinak ára nem megvetendő (400 frt). Novotni arczképe gyenge, Moser tanulmányfeje valamivel többet ér. Steriotól ezúttal 3 darabot találunk 1-ször a Sokacznek; (második meg nem javított kiadás) 2-szor a csősz; jóval sikerültebb az előbbinél; s 3-szor Indulás a vadászatra, mely legjobb a három között. Egy magyar huszártiszt — egy magyar jelmezü s magas arczu úr, mindkettő délezeg lovon; egypár inas s néhány vadászatszomjas agár; a falusi vagy pusztainak is beillő épület; a hires reggeli jég, mely a felhőzet, a világítás, a növényzet fris zöldje sőt maga az alakok élénk mozdulata által a képen mintegy elömlesztve van — világosan mutatják, miként a festész érezte ezen időtöltés kellemét s vásznát szeretettel, s nem robotból festette meg; — sajnálni lehetne, hogy ezy szeretet pár nappal hosszabban nem lelkesitő meg — azonban tevékeny művészünkkel nem utőször találkozunk. Meg kell különben jegyeznem, miként e reményemet koránsem azon malitiosus czélzattal fejezem ki, mintha • festesz jelen művét az egylet figyelmére — a megvételre érdemetlennek találnám. A németek egyik ünnepelt tájfestésze — Guri 11 Lajosnak e tárlatunkban két festvénye van , az egyik : a „L o r e n t“ a másik „kilátás azapri szigetre“, mindkettőt jelesnek találom ugyan — de nem találom oly nagyszerűnek — ihlettnek, mint aminőket már többször beküldött. Patsna „tengeri látképei“ nem rosszak ugyan, de nagyon is széles, hogy ne mondjam elhanyagolt modorban ecsetelvék, s igy mellettök, valamint Sturm meglehetős, a„Czigány lakomája“ s Parsi András Erdei tájképe mellett se idézendem. Pikely K. s Plachy Ferencz hazánkfiai lévén, már ezért is meg kell műveiket említenem. Amattól „a lomniczi hegycsúcs“ kicsinyes felfogással adott kép — nincsenek benne világ-és homályrészletek, nincs benne élő — nincs benne egy és fő gondolat — az e nemű , — hogy úgy mondjam, a panorámás festészet nagyon hálátlan s a legeslegnehezebb Plachi tanulmányfejében a rajz láltávja már hibátlan — de az előbbi tárlatban kiállított fő világítása szabályszerűbb — s kezelése sebesebb vala. S most ugorjunk R a ff a 11 „Esti tájképéig.“ R. tájképei modorosak mind, a mennyivel csak találkozóm — R—tot ép modoruságánál fogva az első pillanatra megismeri, kinek csak egy kis műismerete — vagy inkább műérzéke van; én mindazáltal Raffalnak őszinte tisztelői közé tartozom, s főleg jelen művében mentem őt fel azon a talán elterjedett vád alól, hogy csak vásárra dolgozik. A tény az, hogy R.-nak a tájfestészetre benső s decidest hivatása van, hogy ecsetét könnyen kezeli, hogy sajátságos eljárása, technikája van, mely mindig könnyed mindig hű magához, s igy mindig felismerhető a legelső pillanatra. — Azonban minő eszmegazdagsága van — minő egységet tud képeiben kifejteni, mily nyugodtak compositioi? Asok közöl majdnem mindannyi művének becses közöttük nem egynek magas művészi értéke van; hogy Raffalt nem bir azon mélységgel s képes legcsekélyebb részleteibe kiterjedő szeretettel — mint öreg Markónk példának okáért, az áll. Waldmüller, Gauermann,Raffalt,Waldmüller, Gauermann, hogy a sors e három nevet e havi tárlatunkban ily közel egymással összehozta. De mi meglepőt vagy inkább mi jelentményt *), mi összefüggést, egységet okoskodom ki az említett találkozásból ? Többet egynél: mindjárt el fogom mondani. Én azt idéztem három egyén művészi jellemét majdnem teljesen *) E két eszme közt :jelentmény és jelentőség (amint ez utóbbi értelmét a használat — usus — meghatározó) valamint e harmadik és a másik kettő között is: jelentés, a különbség oly érezhető, hogy az általa jelentmény szó jelen, s hasonló esetekbeni használata szerintem indokolva, s igazolva is van. azonosnak találom. Először is kizárólagosan szak festész mind a három; másodszor egyoldalú, s modoros mind a három; harmadszor öt számra dolgozik mind a három; végre tehetséges — eszmegazdag s európai nevű művész mind a három. Gauermann szegletes, mértani alakokra emlékeztető modorához ép oly szakadatlanul — kivétel nélkül hű, mint Raffalt szabad, s kellemes kezű — s Waldmüller reszketeg szabálytalan, s borzas ecsetéhez szinte az minden alkalommal. Inspiratio után fest mind a három, de főkép ketteje Raffalt és Waldmüller tárgyait mindig az életből veszi; e két festész nem annyira keresi képeit, mint találja — nem az ecset hozza meg az eszmét, ha az eszme viszi az ecsetet — megérti olvasó, mit akarok mondani, ha figyelmeztetem, hogy Da Vinci-ként a fellegek alakzatai-s a fal és tenta-foltokban is lehet compositiora motívumot keresni, szóban forgó művészeink ilyent az életből is többnyire vaktában, szándék nélkül — mintegy öntudatlanul találnak : fellegekben, fal- és tenta-foltokban nem keresnek soha. — De szóljunk Waldmüller és Gauermann darabjairól. Amannak életképe művei legkedvesbjei közé tartozik. Egy fiatal svábmenyecske legkisebb gyermekét a „pulten“-ba helyezvén, vállára emelte fel — s ez örömtől repeső arczával a nézőre nevet, a nő, delejszerüleg érezi s osztja a kisded boldogság-érzetét, mig a többi kissé nagyobbacska gyermek comicus siránkozással irigyelik a sorsnak kegyenetét. — A világítás neme az úgynevezett, helldunkel, melylyel a művész csaknem kizárólag él, s e képén sikerültnek mondható. — Gauermann „állatokkal rakott tájképe,“ a művész európai neve — s a kép roppant drágasága daczára (1800 ft) sem sorozható a legjobbak közé. Az árny, félárny, és a fény akként van rajta kezelve, mint ez az érezés olykor üveg tárgyakon mutatkozik. Landau Alajos: „Tanulmányfö.“ Egy életből vett, csintalan de kifejezéses arczú gyermeket látunk pipázni. Mint látja olvasó, a tanulmányfő életképnek is beillik, mert hiszen eszmét rejt magában — s Landau dicséretére legyen mondva, az eszme jól van kifejtve — a színezet hidegsége daczára is a mű becscsel bir, s legjobb mind azok közöl, melyeket eddig a művész beküldött, s igy reméllenem lehet, s óhajtanom kell, hogy ne kerüljön vissza műhelyébe, ára különben is szerény (60.) Manes szerencsétlen lóistállóját mint olyant kell megemlítenem. Oeconomotól két nagy arczkép van tárlatunkban szorgalommal festve, ízletesen componálva, Rühl művei jelenlétében is szép mind a kettő. Müllertől szinte két arczkép van beküldve, melyről szintén el lehet, sőt el kell ugyan mondanunk , hogy szorgalmasan festvék, s ízléssel componálvák, de a melyek Rohl és Oeconomo művei mellett érdemben jóval hátrább állanak. Zimmermann „jóstevőnőjé“-ben a compositiót egy aczél- vagy rézmetszetnél már megbirálom — a színezés figyelemre méltót nem ad. A kedves Hoguet esti tájképe classicus mű, kár, hogy kissé monoton s bágyadt színezésében több zamatot nem találunk. Hanschs Pettenkofen képei feltűnők nem lévén ezeket csak futólagosan említem meg. Meg kell még érintenem Marastoni Jakab, Szemler, Újházi és Lotz műveit, mint belföldiekét. — Marastoni J. „olvasónője“ a sikerültebbek közé tartozik. Semlernél s Újházinál a szorgalmat kell emlitenem. Lotz jobb darabokhoz szoktatta már az itészetet. .. MAGYAR ACADÉMIA. (Május 26-ki ülés.) II. Elsorolván és egyenkint ismertetvén Pauler Szegedy munkáit, végül a következő sorokban foglalta egybe jellemzését: „A mondottakból kitűnik, hogy Szegedy munkásságát nagyrészt a források kiadására, magyarázására, azok használatát könnyítő segédszerek előállítására forditá , de önálló tudományos munkák által is előmozditá a hazai jognak ismeretét “ „Bokros foglalatosságai mellett a legbuzgóbb egyházi, főleg hitterjesztő szónokok közé tartozott. Számos missiói iratain kívül bizonyítják ezt több nyomtatásban megjelent latin és magyar beszédei, melyek sorából gróf Erdödy László Miklós, nyitrai püspök és udvari korlátnok emlékezetére 1736 mondott gyászbeszédet mind velős magyarsága, mind tartalma miatt, minthogy abban az Erdödy nemzetség történetét főbb vonásaiban előadta, tartom különösen kiemelendőnek.“ „Ő eszközölte továbbá Révaynak a szent koronáról írt híres commentára második kiadását, Okolicsányi József költségén, s azt III. Károly koronázása leírásával bővítette.“ „Szegedy a magyar jogot nem elszigetelten fogta föl; a római és kánoni jog fontosságát ismételve említi, összeköttetésben azokkal fejtegeti a magyar jog intézményeit, meleg szavakkal ajánlja azok tanulmányozását. Innen gyakrabban, főleg Tyrociniumában, külföldi jogászokra hivatkozik; a romanisták közöl leginkább Baldus, Zoesius, Wesembeck, a kanonisták sorából Barbosa, Suarez, Molina, Pirling, Mysing, Schmalzgrueber és Reiffenstuhl munkáival élt.“ „A magyar jogban a források tanulmányozása és ismeretének szükségét több ízben főleg Tyrociniuma előszavában velősen kiemelte; a különös kútfők értékét egész terjedelmében méltányolván , kitűnő figyelmet szentelt a helyhatósági szabályoknak. A kapcsolt részek szabályai még korunkban is kiadásaiból idéztettek, Erdélyre és jogviszonyaira pedig magyar jogászaink csak a legújabb időkben kezdék ismét figyelmüket fordítani. Az ország és részei történetében teljesen jártas lévén, ismerte annak régibb és újabb íróit, s valamint a spalatoi főesperes, Lucius, Thuróczy stb. , úgy az újabbak munkáit is szorgalmasan használta.“ „A mi a jog természete körüli nézeteit illeti, iratait szent tisztelet lengi át az örök igazság iránt; több ízben hivatkozik a természeti jogok, még többször a természeti méltányosságra , sőt a római jog nyomosságát nagy részt tartalmának azokkal öszhangzásában találja. Rationalisticus irányt Szegedynek senki sem fog tulajdonítani, de józan esze sugallatánál fogva, egy perczig sem kétkedett azon, miszerint a jogot minden erkölcsi erejétől fosztja meg, ki emberi intézményektől független , örök, általános lényegét kétségbe vonja. Amit a bölcseleti ismeretek szükségéről Cynosuraja előszavában mond, eléggé jellemzi irányát, minél fogva teljes joggal állitá Szalay László, miszerint meg volt benne a sejtelem , hogy az ősöktől maradt törvényes ellátást „réteges egész képében kell tekintenünk, annak, a mi utóbb históriai és észjognak neveztetett, meg nem tagadásával.“ „Irálya folyó, könnyen érthető. A Rubricák előszavában kimondott nézete : „non tam verbis, quam rebus solictis, intelligi potius, quam a nutore sermonis laudari optabamur“ — minden iratai jellemzéséül szolgál. Gyakran magyar jogi műszavakat és példabeszédeket használván, ez utóbbiakat itt ott meg is magyarázza.“ „Minden munkáiból kitűnik buzgó vallásossága; szerzetesi állását több állítása visszatükrözi. Ebből magyarázhatjuk meg különösen némely tételét az egyházi jogra vonatkozólag, nevezetesen a kánoni jog kötelező ereje Dr. de Níeufville : Lebensdauer und Todesursachen 22 verschiedener Stände und Gewerbe. Frankfurt am Main 1855. II. A mily kívánatos lenne a különféle nyavalyáknak az emberi életre a különböző keresetmódok szerinti fefolyása iránt folytonos s több oldalú tapasztalás fonalán biztos támpontokat nyerni, és oly sajnos, hogy nagyobbára ily előzmények nélkül szűkölködünk. Általán kevés helyen még eféle észleletek létettek, és ha történtek is, nem mindig egymással összevethetők, részint mivel az egyes keresetnemek különböző országokban nem egyformák, hanem az ipartörvények szerint más természetet, más osztályozást, más elnevezést s összecsoportozást tanúsítnak; részint mivel a kereseteknek hasonnevezet, egyforma osztályok alá foglalása iránt sincs egyetértés a szaktudósok közt; s már a brüsseli statisztikai congressus alkalmával e körülménynek az adatok összehasonlítására való káros hatása említetett fel, de egy általános elosztásnak s közös nevezeteknek elfogadásában való megállapodás lehetetlennek ismertetett el. A kérdésben levő munka 14 külön halálnemet s okat vesz fel, t. i. a központi idegrendszernek, s a lélekzetvételi létműnek betegségeit, a sorvadást s egyéb gumós nyavalyákat, az érrendszer, emésztés, s hugy létszereiben előforduló kórságokat, a hagymázt, (carcinoma) rák s vizkórságot, az öngyilkolást, szerencsétlenségeket, egyébnemü nyavalyákat, s kózelgyöngülést u. n. gyöngültséget (marasmus). Nevezetes, hogy csaknem minden üzletnél s rendnél legtöbben a lélekzetvételi orgánumokban mutatkozó kórságoknak, névszerint a sorvadásnak (phthisis tuberculosa) esnek áldozatul, így 8 évi időszakból szedett adatok nyomán az feszes halálesetekből szabóknál 52° |6 vagy több múlt fele rész, betűszedők és öntöknél s ónmüveseknél 50°10, vargáknál 49° 19, festőknél 46, asztalosoknál 44, kertészeknél 43, kovács s lakatosok-