Pesti Napló, 1856. május (7. évfolyam, 1854-1879. szám)
1856-05-04 / 1856. szám
213—1850. 7-ik évf folyam. Szerkesztési Iroda : Szerkesztő szállása : Angel királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. Egyetem-utcza 2-ik szám, 1-ik emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 5 hasi 8 08 Petitor 4 ptr. Bályegaij külön ív pkr . ! Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 8 50. Vasárnap, máj 4 Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a PESTI NAPLÓ május— június két hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 frt 40 kr. l apunk szerkesztője báró Kemény Zsiginiomi ur, ezentúl sem mulaszt el semmit, hogy irodalmunk jeleseid, tehetségeit maga körül gyűjtse. Hazai érdekeinket számos derék levelező közremunkálása mellett, ezután is rég ismert publicistai tekintélyek fogják fejtegetni. S amely mértékben csökkenne a külföldi tudósítások érdeke, azon arányban igyekszik a szerkesztő kimerítőbbé, érdekesebbé és változatosabbá tenni a bennüket a közelebbről illető ügyek fejtegetését. A tárczában különösen ezentúl is közremunkálnak: Arany János, Csengeri Antal, Danielik J, Galgóczi Károly, Greguss Ágost, Erdélyi János, Fényes Elek, Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, Pau- ter, egyetemi tanár, Révész Imre, Szalay László, Szontai Gusztáv, Tompa Mihály, Tóth Lörincz, Venczel Gusztáv sat. urak. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetemutcza 2-ik szám takarékpénztár épület 1-ső emeleten Pesti Napló kiadóhivatala. - « • • »►»»»- - PEST, május 4. A most bevégzett háború — leplezetlenül szólva — azért folyt, hogy Oroszországnak kevesebb befolyása legyen Törökország fölött, s hogy egy rája nézve kedvező alkalomkor ne foglalhassa el Konstantinápolyt, vagy ha el is foglalná, semmi esetre ne tarthassa meg. Mivel pedig korunk kiválólag anyagi irányú, természetes, miként most egy nagy háborúnak oka és végczéljába okvetlenül kereskedelmi érdekek megoldásainak is kell vegyülni, s ha ily megoldások kimaradnának, akkor azon mértékben kellene a békekötést kielégítőnek nem találni, amely kétségtelenül áll, hogy századunkban a hadviselet alatt kiontott vérért és elköltött pénzért — a polgárisodás büszke nevének pelengérezése nélkül — nem lehet hódítások által venni kárpótlást. A tartományok bekeblezése idegen államokba, nevezetes geographiai vagy politikai tekintetekből most is történhetnék talán — hisz Európa a föld abroszának lényeges változtatásáról fenyegetve szoktak beszélni azok, kik a jelen viszonyokkal elégületlenek —, de az a visszatérő barbárság volna, ha indemnisatiók végett szállíttatnának egy kézről másra Európa államaiból egyes birtokrészek, Európa népeiből egy egy falka. Ezen előre bocsátott nézeteket a párisi békére alkalmazva, annak specificus értékét az dönti el : 1) Hogy van-e korlátozva, s mily mértékben, Oroszországnak befolyása Törökország fölött? 2) Nyertek-e, s az áldozatoknak megfelelő arányban, Európa kereskedelmi s közvetve polgárisodási érdekei? 3) Elhárult-e az európai súlyegyént megsemmisítéssel fenyegető veszély? Van-e még Konstantinápoly azon balsorsnak kitéve, hogy orosz fegyver által meghódítva, orosz kézben maradhasson. Ha a békeokmány kielégítő kezességeket ad e pontokra nézve , akkor a háború czélja ellen érve. Ha e kezességeket egész mértékig nem nyújthatja ugyan, de oly viszonyokat idézhet elő, melyekben sok valószínűség van a czélnak folytonos megközelítésére, akkor a békekötés becsét, mint átmeneti művét, elismernünk kell, anélkül azonban, hogy sikere iránt egész biztonsággal, tartóssága iránt egész megnyugvással lehetnénk, s annélkül, hogy határozottan állítani mérnök, miként mind a háború megkezdése mind befejezése a legkielégítőbb módon történt. Tartsunk tehát rövid szemlét az okmány azon pontjai fölött, melyek az általunk kijelölt sarkeszmék szerint kiválóbb fontossággal bírnak. KEMÉNY ZSIGMONT). A FEGYENCZ NEJE. JELENETEK AZ AUSZTRÁLIÁT ÉLETBŐLTÖRTÉNETI REGÉNY. MAGYARRA FORDITÁ SZÉNYEY J. (Folytatás. *) * Csinos kis teremtés ez az ön szobaleánya, őrnagy úr, — szólt Flower, midőn együtt a házba visszatértek. Valóban az — válaszolt az őrnagy— s amellett igen jó, derék és becsületes leányzó is. Atyja haszonbérlő volt Bathurst környékén, ki nemrég, miután szerencsétlen speculatiók által magát’ megrontotta, meghalt s így népes családot hagyott hátra. Én megígértem neki, hogy Zuzannát férjhez fogom adni s szavamat mégis tartom, egyébiránt ő némi nevelésben is részesült; igen jól olvas és ír. Ez nagy előny — válaszolt Flower — én mindig igen élénken éreztem a jó nevelés hiányát. Istenemre mondom, őrnagy ur, ha engem jól nevelnek, úgy belőlem amolyan Bonaparte féle ember válhatott volna. De lássa őrnagy ur — folytató Flower — az erkölcsi oktatás igen szép dolog s igen sok jót eredményez, mint én ezt örömest megengedem, hanem mit használ az erkölcsi oktatás, ha az ember rendesen nem fog a dologhoz? A kormány elég bőkezű, én reá nem panaszkodhatom. Ámde ha oly ember, mint én, őrnagy úr, egy kerületet egy csapat gazembertől megszabadít, kik minden után a bátorságot veszélyeztetik, nem állana-e a kerület kötelességében, maga részéről szinte némileg hálásnak mutatnia magát, s aláírást nyitni annak javára, ki neki ily jó szolgálatot tett? mi volna négy vagy ötszáz font sterling egy nagy és gazdag kerület részéről, milyen ez, hasonlatban ama nagy erkölcsi hatással, melyet ily lépés előidézni fogna ? Igaza van önnek — szólt az őrnagy — s a kerület meg is teendi kötelességét. Fogadja legszivélyebb köszönetemet, őrnagy ur, és a bármikor ön szekerei valamelyikét megrabolnák, úgy *) Lásd „Pesti Napló“ 1855. számát. önnek csak egy sor irást kell postára adnia ily borítékcimmel. „Flower Györgynek, Polack vendégházában a rendőrhivatallal szemközt“, s nekem aztán gondom lesz a további teendőkre. Nem lenne e ön szíves őrnagy úr nekem egy kocsit kölcsönözni, vagy a kormány számadására átengedni, egyszersmind ön juhászának megengedni, hogy velem jöjön. Legnagyobb örömmel, így hát, őrnagy úr, most bátor vagyok önnek jó éjszakát kívánni, már különben is sokáig feltartóztattam. Az őrnagy maga részéről szinte jó éjt kívánt Flowernek, és bármily büszke férfiú volt is, önkénytelenül kezét nyújtotta neki búcsúvételül, melyet ez hévvel szorított meg. Zuzanna nem felejtkezett meg a légyottról, s a kijelölt órában pontosan megjelent; a szerelmes pár abban egyezett meg, hogy Flower egy hónap múlva visszatér, Zuzika kezét az őrnagytól megkérendő. * * * Másnap reggel Drohne hulláját egy durván ácsolt koporsóba fektették s egy ökrös szekérre rakták föl. Flower maga megten minden intézkedést, hogy ezen szokatlan szállitványdarab tovavitele oly kevés kényelmetlenséggel történjék a mint csak lehet, s a hulla rothadását bizonyos nemével a bebalzamozásnak igyekezett meggátolni. A szekér vezetésével a juhász bízatott meg. Slobey és Salinak szinte a szekéren jelöltetett ki hely, mialatt Betsynek még folyvást egyenruhában Flower oldala mellett kelle lovagolni. Végre minden készen állott s a a menet csak azt várta, hogy Flower jelt adjon az indulásra. Isten utalmazzon, kedves leánykám — szólt Flower a siró Zuzikához. — Esküszöm, hogy visszatérek s nemül veszlek. A viszonlátásig! Az őrnagy is megjelent a veranda alatt, hogy a menetet indulni lássa és Flowernek Istenhozzádot mondjon, ki őt maga részéről még egyszer kérte, hogy meg ne felejtkezzék az aláírásról, melytől ő magának oly jelentékeny erkölcsi hatást igért. A karaván most útnak indult Sidney felé. A juhászt elragadta azon gondolat öröme, hogy feltételes menedéklevelet kap. Flowernek különös oka volt, őt magával elvinni. Ő meg akarta. igátolni, hogy valaki meglátogassa a barlangot, s kívüle és a juhászon kívül senki sem volt, ki az odavezető utat ismerte, s képes lett volna azt feltalálni. A szekérnek meglehetős nagy kerülőt kelle tennie, hogy az országútra kijuthasson. Azon pillanatban, midőn a menet egy kis kapaszkodón feltüntetett, Flower egy leányzót látott meg, ki gyors léptekkel közeledett eléjök. Ez Zuzika volt, ki a vetéseken keresztül sietett hozzájok eljutni s ily módon őket meg is előzte; kezében egy kis nyalábot vitt. Hogyan? te vagy Zuzika? — kérdéslenélkodva Flower. — Hát ugyan hova megysz ? Veled akarok menni! De gyermekem, hisz ez lehetetlen. Mit fog az öreg Grimes ily tetthez mondani ? Hát nem tudsz te okosan szeretni engem, s egy kissé türelmes lenni? Én veled akarok menni, Georges. No és ha más mód nincs, a dolgon változtatnom nem lehet. Hanem meg kell vallanom, hogy ez szép história. Grünest megöli majd a boszúság. Ő nemcsak nem fogja az aláírást megindítani, hanem mindent elkövetend, hogy szolgálatomat is elveszítsem. — Ne sírj Zuzikám! Ezt mondván Flower leszállóit lováról, jobb karját Zuzika dereka körül fonta, nyájasan szemébe pillantott s könytől nedves arczát megcsókolta. Ne sírj, kedves gyermek —ismétlé Flower. — Engem a sors megjátszott, én elég sokáig kerültem a kelepczét s ím végre még is bele kerültem. No’s ha már csakugyan meg kell lenni, legjobb, ha általad történik Zuzika , e miatt valóban nem érzem magamat szerencsétlennek. Flower György megnősült! ez természetesen fel fog tűnni ! De azért mindez mit sem változtat a dolgon. Hallode juhász, szállj le a szekérről s kapd lábad közé ezt a lovat. Vágtass vissza az öreg Grimeshez, s azt mondd neki, hogy Zuzanna saját indulatából távozott el házából, hogy hozzám csatlakozzék, és hogy én őt nemül akarom venni. Mondd neki, hogy minden, rendben van, és most lódulj tova; mi lassacskán tovább megyünk s te nem sokára utol érhetsz ismét bennünket, és most indulj! — Jer velem, kedves Zuzikám, lépj föl a kocsira s ülj mellém a te ifjúságod és szépséged virágjában. Én valódi aranyos drágagyöngy-férjed leszek, ezt ígérem s fogadom neked. Törüld le tehát könyeidet, mi Sidneyben egybekelünk, és ha ezen expeditiónak ez nem szolgál erkölcsi hatásául, akkor ördög keverte kezét a játékba. Mintegy félóra folyt le, midőn a juhászt sebesvágtatva, egy levélkével kezében, látták visszatérni. Ah — megszólalt Flower — ő bizonyosan azon parancsot hozza, hogy visszatérj; az öreg ember aligha dühös nem lesz. Hozzon bármit, én nem térek vissza — szólt Zuzika. Azonban az őrnagy levélkéje mit sem tartalmazott olyast, mitől Flower tartott, sőt inkább csak az volt benne mondva, hogy az őrnagy és neje őt becsületes embernek tartják, és reményük, hogy a derék leánykát, kinek hajlandóságát megnyerni tudta, szerencséssé teendi. — Ezenkívül még Zuzikához is volt egy pár szó intézve. Mondja meg ön neki, hogy megbocsátjuk eltávozását, és óhajtjuk, hogy valahányszor csak lehet, tudósítson bennünket mint létéről. Hurrah! végre enyím a leány — kiáltott fel Flower, mialatt Zuzika a leendő férj nyakába borult. Perithben Flower ismét meglátta hű Serifjét, s most érzékeny találkozási jelenet következett. A kis lovacska bolondosan hajlongott, szökdelt örömében. Flower átölelte nyakát, orron csókolta, beszélt vele s ezer furcsa kérdést intézett hozzá. A szekéren ki nem lehet tovább állani —szólt Flower Zuzikához. Én egy nőnyerget kérek kölcsön és te akkor Serifre ülhetsz, ő szelíd lesz hozzád, mint egy bárány. A kocsit a juhász vezetheti, és én a kormány ezen vastag buczefaluján lovaglok majd melletted. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet, 143. Bóldogságos Szűz Mária ünnepein a szent mise alatt több hangon éneklendő fölajánlatok (Offertoriumok) kiadta Szepesi Imre kegyesrendi tanár Pesten A szeplőtelen fogantatás hitczikke kihirdetésének évfordulati emlékéül. Pest 1856. n8v. Nyomt. Schwertzig. Hangjegyekkel. 23. lap. Ára fűzve 36 kr. pp. 144. Vecsei. Áhitatos jóltevő képe, melyet néhai galánthai gróf Eszterházy Miklós ur önállóságának, élete 81-dik évében Bécsben 1856. évi febr. 18. kimultnak, és a családi sírboltba Gannán febr. 25-kén halálnyugalomra letétettnek végtisztesség tételére tartatott gyászünnepélyen. A tatai evang. ref. templomában mart. 2-kán 1856. egyházi beszédben rajzolt Vecsey Károly, a tatai evang. ref. egyház lelkésze. Pest, 1856. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. n. 8 rét. 16.1. 145. Rövid útmutatás a keresztény vallás előadására. A helv. vall''/’. öv®'ttk értelme szerint. Pesten, 1856. névkedt. Trattner-Károlyi István. 8 lap (Ára kötetle"5 10 kr. váltó, bekötve; kir. vallóban.) PESTI NAPLÓ. Pest, máj. 4. , cs. kir. Fensége Albrecht Főherczeg lovassági tábornok, a harmadik hadsereg parancsnoka, főkormányzó és parancsnokló tábornok Magyarországban f. hó 2-kán a pozsonyi közigazgatási területen teendő szemle újra elindult. — A „Tanodai lapok“ csinos kiállítással megindittattak. Az első szám tartalma következő : „Teendőink“ (Beköszöntő szózat a magyar tanárok és tanítókhoz.) „Jeles tanférfiak s tanügybarátok csarnoka .“ Bajtay Antal. Sárváry Bélától. „Hazánk nagytiszteletü lelkipásztoraihoz Haas Mihály.“ „Tanitó könyvtárakról“ Majer István. „A kis harang“ költ. Dienes Lajostól. „Tanügyi tudósítások.“ Két gyermekdal hangjegygyel Thilltől. „Tanügyi alaprajzi adatok“ fa pestvárosi fő- és elemi iskolák s magán tanintézetek 1854/5 tanévben.) Újdonságok. Hivatalos rész. (oktatásügyi miniszteri rendeletek. (A pestbudai helytartósági osztály értesítései.) Személyzetiek. Hivatalos pályázatok. Szerkesztői táviratok. A szerkesztőség jutalomhirdetései. A tárczában, illetőleg tártzácskában : „Mit akar a tárczácska ?“ ,,A magyar tudóstársaság nyelvtudományi szakülése.“ „A magyar földtani társulat szakülése.“ Külföldi tudnivalók.“ Tankönyvészet.“ A szerkesztőség két pályadíjt tűz ki. I) Nyolcz darab aranyból álló pálya jutalom a gymnasiumi és real tanügy érdekében. „Írassák alapos és lehetőleg kimerítő Útmutatás arra, mely helyeken, minő móddal, mely eszközök- és segédforrásokkal, mely rokon tárgyakból együtt s minő egymásutánban képezzék magokat azok, kik egykor a magyar gymnasiumok- a reál tanodákban valamely szaktanári állomást elnyerni s becsülettel betölteni óhajtanak.“ A jutalmat több legszakértőbb, annak idejében megnevevezendő tanférfiúból álló bizottmány fogja oda ítélni. — Beküldési határidő 1856-dik évi September 15-ke. A jutalom oct. havában fog kiadatni. 2) Öt darab aranyból álló jutalom az elemi oktatás s népnevelés érdekében. „Mulattassanak ki a néptanodák nyári látogatásának vidékek szerinti összes akadályai, s az eszközök, melyekkel amaz akadályok oly sikeresen elhárittathatnának, hogy a néptanodák nyáron is épen úgy mint télen, minden tanköteles gyermektől szorgalmasan és pontosan látogattassanak.“ Beküldési határidő f. é. sept. elseje. — Ezen jutalom is octoberben adatik át. Mindkét nemű pályairatok, idegen kéztől tisztázva, lapozva s a szerző nevét rejtő jeligés zárt levélkével, a szerkesztő nevére czimezve, bérmentesen Budára a várba küldendők.“ — Figyelmeztetjük a méhészeket Sághy Mihálynak a „Gazd. Lapok“ által dicsérettel említett sap most megjelent „Méhész naptárára“ s Bodnár István ügyvéd „Eszmetöredékek az úrbéri szabályozás- és tagosításról“ czímű munkájára. — Podhorszky a fáradhatlan nyelvbúvár megérkezett, hogy hosszas tanulmány, évek napéjjeles munkája után hazája földén rendezze azon nagy szorgalommal gyűjtött adatokat, melyeknek gyűjtésénél őt két csillag vezérlé: a honszeretet s az ismeretvágy. Podhorszky alapossága, tanulmányaink rendszeressége s a kitartó szorgalom kezességül szolgálnak arra nézve, hogy gyűjteménye, hogy tanulmánya nem marad őstörténetünkre, összehasonlító nyelvészetünkre nézve meddő tárgyhalmaz, eltemetett kincs. Tudományosságunk, irodalmunk nevében is legyen tehát üdvözölve a hozzánk visszatért hazafi és barát. — A budapesti k. orvosegylet f. hó 5-kén d. u. 5 órakor első rendes ülését, a földmnasoron a Dianafürdő épületben (Pfeffer-féle házban) az utan épített, és az egylet által haszonbérbe vett termekben fogja tartani, mely alkalommal kórházi osztályos főorvos Dr. Kovács S. E. az ütérdagokról értekezendik. Ezentúl az egylet által tartott tudományos folyóiratok és újabb megjelent orvosi munkák a tagok folytonos használatául itt lesznek kitéve. Mezőgazdasági statistiájm ügyében. Hivatkozva mezőgazdasági statisticám ügyében múlt évi december 7-kén a „Pesti Napló“ 141-dik száma mellett szerjelküldött megrendelési gyűjtő ivemre, melyben 20 pártot tűztem ki jutalmul azon gyűjtőnek, ki folyó évi február végéig e munkára hozzám legtöbb előfizetőt küldend be. Ígéretem szerint jelentem, hogy ez idő alatt, azon iv szerint 31 gyűjtőtől érkezett be hozzám megrendelés. A legnagyobb szám egy ivén 10 példány. Miután azonban e számmal 7 iv van egyenlő, a kitűzölt jutalmat egynek rendelkezése alá sem bocsáthatván át, különben pedig ez okon magamnál sem akarván visszatartani, remélvén ez intézkedés helyeslését az illetők által ezennel azt tisztelt összegyűjtőim nevében a „magyarhoni földtani társulatnak“ adom által. *) Jelentem különben, hogy nevezett mezőgazdasági statisticám második lenyomatából még vannak példányok és kiknél talán még megrendelési ivek volnának kint, azokat folyvást elfogadom, s bérmentve küldöm meg a megrendelt példányokat; azontúl munkám most már könyvárusi uton is, minden hiteles könyvárusnál kapható lévén, ára továbbra is 2 prt marad. Kelt Pesten máj. 2-án 1856. Gagóczi Károly, (L. Király utcza 76. sz.) Nemzeti szinház. Máj. 2-dikán : Levassor ur, Teisseire k. a. és Levassor úr társulatának hatodik és utolsó föllépte. (Mind a három utóbbi előadásról lapunk keddi számában szólunk.) — April 30. „Gizella“ ballet s ezt megelőző „a bizalmatlanok“ ered. vngj. Kovács Páltól. A vígjátékról első adatásakor szólván most az előadásról csak annyit jegyzünk meg, hogy a szereplők nem kerekded, nem gördülékeny játéka s Munkácsi Ft. k. a. folytonos nevetése ott is, hol a nevetés helyén nem volt, annál inkább sérté a közönséget, mert ez előadás tanúi voltak Levasser úr, s társaságának több tagja, kik ha a beszédet nem érték is, érezhetők az előadás hiányait, mely vontatott volt. Aztán szép fogalmuk lehet színpadunk gépezetéről, midőn a bokor, melyből a vilik királynéja emelkedik ki, nem tűnik el, hanem lábra kap s madzagon huzatik be a színfalak mögé. Aranyvári Emil k. a. táncza sokszor dörgő tapsokra ragadta a közönséget. Minden fellépése újabb jele igyekezetének, haladásának; tánczában mindinkább több bájt fejt ki. Ma Campilli úr kevésbbé forgott s táncza annál jobban tetszett. Hivatalos. A belügyminiszter egyetértésben az igazságügyminiszterrel Haubinek József, Müller Frigyes, Braner Károly, Kubelka Gusztáv, Noesner Gusztáv és Bancseskui Sándor törvényszéki segédeket járási hivatali segédekké a vegyes járási hivataloknál Erdélyben kinevezte. Múlt hó 31-kén 4888 sz. a. kelt igazságügyminiszteri kibocsátvány által Nagy Hugo ügyvédnek hivatalhelyét Ófaluról Kézsmárkra áttenni megengedtetett.) E húsz ezüst frtma, u. m. f. hó 4-kén, a t. társulat pénztárnoka Dr. Wagner Dániel urnak átadatott. Szerk.